Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

i. oldal KELET-MAGYARORSZÄG 1970. szeptember M. Befejeződtek a tervlárgyalások (Folytatás az 1, oldalról) erőfeszítéseinek és eszközei­nek egyesítése útján — elő fogja mozdítani az integrá­ciós folyamatok további fej­lődését aaszocialista közösség keretében. Példaként szol­gálhat a most aláírt együtt­működési egyezmény, a kar­ton, az azbeszt és a foszfor tartalmú nyersanyogk terme­léséről. A tervkoordináció során az eddiginél nagyobb mér­tékben «ikerült átfognunk a termelési-műszaki együtt­működés kérdéseit, ami első­sorban annak az eredmé­nye, hogy ebben a munká­ban aktívan részt vett orszá­gaink csaknem összes ágaza­ti minisztériuma és főható­sága. A tervkoordináció si­keres lefolytatásához hozzá­járult a szovjet—magyar gaz­dasági, műszaki és tudomá­nyos együttműködési kor­mányközi bizottság. Jelentősen fejlődik az együttműködés a gépipar te­rületein, elsősorban annak leghaladottabb ágazataiban. így a májusban kötött egyezménnyel összhangban a szovjet és a magyar fél megszervezi az együttműkö­dést az elektronikus számí­tástechnikai eszközök egysé­ges rendszerének létrehozá­sában. Ennek érdekében a KGST más érdekelt tagálla­maival is egyesítjük erőfeszí­téseinket. Eredményesen fejlődik a Szovjetunió és Magyarország- között a termelési-műszaki együttműködés az autóipar területén is. Jelentősen nö­vekednek az autóbusz­szállítások a Magyar Nép- köztársaságból a Szovjet­unióba, valamint a szrmély- és tehergépkocsik szállítása a Szovjetunióból Magyaror­szágra. Bajtwkov végezetül kifejez­te azt a meggyőződését, hogy a két ország között kialakult gazdasági, kereskedelmi, tu­dományos és műszaki együtt­működésnek a továbbiakban erősödnie és még jobban bő­vülnie kell a szocialista gaz­dasági integráció fejlődése alapján, amiben a KGST összes tagállamai megálla­podtak a KGST 23. (rendkí­vüli) ülésszakán. Válaszbeszédében Párdi Imre egyebek között kijelen­tette: . A mostani tárgyalásaink Borán közel háromévi munka errN-í-,-ényét foglaltuk ossz'' és rögzítettük az általunk aláír* okmánvban. Öröm­mel és megelégedéssel álla­píthatjuk meg. hosgy az el­végzett munika, amelyet a nagyfokú igényesség, a gaz­dasági realitások számbavé­tele jellemzett és mindvé­gig áthatott a proletár in­ternacionalizmus, a testvéri megértés és őszinteség szelle­me, igen jelentős eredménye­ket hozott. A továbbiakban rámuta­tott: A Szovjétunió szállításai az 1971—1975-ös évekre biztosít­ják a magyar ipar és mező- gazdaság fejlesztéséhez szük­séges energia, és energiahor­dozók importjának döntő ré­szét. Jelentős mértékben elősegítik a magyar vaskohá­szat fejlesztését, mezőgazda­ságunk műtrágyával való el­látását, Fafeldolgozó iparunk, papíriparunk, színesfémko­hászatunk ugyancsak jelentős mértékű szovjet nyersanyag­szállításokra alapozhatja a termelés bővítését. A következő 5 évben nagy­mértékben bővülnek a gép­ipar területén kialakult ha­gyományos kapcsolataink. Az 1970-es évhez képest, 1975-re a kölcsönös gépipari szállí­tások több mint 80 százalé­kos növekedését irányozzuk elő. 1975-ben a Magyarorszá­gon forgalomban lévő sze­mély- és tehergépkocsi több mint fele származik majd a Szovjetunióból. De úgy gon­dolom, hogy a Szovjetunió­ban sem lesz csekély azok­nak száma, akii? napról nap­ra magyar autóbuszokon jut­nak el munkahelyükre, ott­honukba. Mezőgazdaságunkban túl­súlyra jutnak a szovjet gyártmányú traktorok, újabb kőolajfeldolgozó. kohászati, vegyipari üzemeket fogunk szovjet berendezésekkel fel­szerelni. A most befejezett tervkon­zultációk jelentőségét növelik azok a termelési-együttmű­ködési kormányegyezmé­nyek. amelyeket kidolgoztunk és megkötöttünk. Ma a vegy­iparunk fejlődésében új sza­kaszt megnyitó olefin-kémiai együttműködési egyezményt írtunk alá. Bafej ezésül Párdi Imre hangsúlyozta: Az 1971—1975 évi tervkon­zultációk záró jegyzőkönyvé­nek aláírásával a magyar— szovjet tervkonzultáció fon­tos szakaszát zártuk le. Ugyanakkor kifejeztük köl­csönös egyetértésünket, hogy 1971-ben megkezdjük orszá­gaink 1975 utáni gazdasági együttműködése főbb kérdé­seinek kidolgozását, egyezte­tését. A jegyzőkönyvek és meg­állapodásod? aláírása után NyiÍ?oláj Bajbakov a Szpiri- donov-palotában fogadást adott a magyar delegáció tiszteletére. A tervegyeztetési tárgya­lásokon részt vett magyar küldöttség különrepülőgépen szerdán utazik haza Moszk­vából. Katonák búcsúztatása (Folytatás az 1. oldalról) szervezettségükkel nagy ha­tást gyakoroltak a lakosság­ra. az építésben részt vevő vállalatok, szövetkezetek dol­gozóira. Munkájukkal hozzá-’ járultak az újjáépítéshez, a legfontosabb időszakban az újjáépítés ütemének jelen­tős meggyorsításához. Beszédének befejező ré­szében átadta a megyei párt vb köszöntését és elismerését, s az árvíz sújtotta terület lakóinak nevében is köszö­netét. mondott az áldozatkész munkáért. Köszöntötte a katonákat, parancsnokokat a honvé­delmi miniszterhelyettes is. Kiemelte az újjáépítés­ben részt vevő katonák példás fegyelmét, s a fe- , gyelmezett munka eredmé­nyét: nem maradt kirakat- lan vagon munkaterületükön. Külön szólt az építőmunká­ban részt vevő 1200 tartalé­kos állományú katona lelkes, odaadó munkájáról; példájuk magával ragadta a sorállo­mányú fiatalokat is, a velük együtt dolgozó polgári építő­ket. Hangsúlyozta: jelentős volt a X. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásuk is. Szabad idejükben segí­tették a ház. és útépítést, ak­tívan vettek részt valameny- nyi, újjáépítéssel kapcsolatos feladat megoldásában. Az ünnepségen felolvasták az újjáépítésben részt vett katonák munkáját értékelő parancsot, majd dicséretek és jutalmak átadása követke­zett. Kedden délután ünnepsé­gek voltak azoknál az elegy- ségeknél is. amelyek befe­jezték munkájukat az árvíz sújtotta területen, s hamaro­san visszatérnek állomáslr lyüfcre, illetve leszerelnek. Megnyílt azENSZ-közgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) előtt a helyzet az erőszak kirobbanásáig fajulna — je­lentette ki Hambro. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének az elmúlt 25 évben kifejtett tevékenysé­gére visszatekintve a köz­gyűlés 25. ülésszakának újon nan megválasztott elnöke mindenekelőtt a leszerelés, n közel-keleti probléma rende­zése és az európai biztonság megteremtése terén az utób bi időben elért biztató ered­ményeket emelte ki. Az ENSZ „ezüstjubileumá- ról” szólva a norvég diploma­ta emlékeztetett arra, hogy a2 évforduló jelszavai „a bé­ke, az igazságosság és a hala­dás”. Hangoztatta, hogy nincs béke, amíg a fegyverkezés háttérbe szorítja annak szük­ségességét, hogy minden em­ber számára méltányos élet- színvonalat biztosítsanak. „Tudjuk, hogy a tudomá­nyos felfedezések és a mű­szaki haladás jótéteményeket hoztak számunkra” — jelen­tette ki Hambro, de hozzá­fűzte: „a rombolás erői azon­ban borzalmasabbak, mint bármikor korábban, hiszen a nukleáris megsemmisülés veszélyét testesítik meg” — mondotta egyebek közt az ENSZ-közgyűlés 25. üléssza­kának elnöke. Az ülésszak előrelátható­lag december 15-ig tart. Nixon Európába utazik Kedden a Fehér Ház be­jelentette, hogy Nixon elnök hivatalos látogatásra Lon­donba, Madridba, Rómába és Belgrádba utazik. Az ameri­kai elnök európai körútja során ellátogat a földközi­tengeri kikötőkben állomá­sozó amerikai 6. flotta pa­rancsnoki hajójára is. Washingtoni megfigyelők szerint a látogatás legfonto­sabb célja az Egyesült Ál­lamok politikai és katonai jelenlétének hangsúlyozása a Földközi-tenger és a Közel- Kelet térségében. 2500 űj munkahely (Folytatás az 1. oldalról) ben eléri majd a másfé milliárd forintot. Ehhez az is szükséges, hogy öt év alat! 2500 új munkahelyet tud janak létesíteni. A terv meg valósításához a feltételei biztosítottak, s az a cél hogy a szövetkezetek egy ré sze korszerű, magas műszal- színvonaion dolgozó közép üzemmé váljék. A vita során sok szó eset' az árvíz okozta károkról Ezek — az eddigi felméré­sek sze-int — a ktsz-ekben «lérik a 10 millió forintot. Kardos Géza felszólalásában megemlítette, hogy a kárösz- szeget az OKISZ a szövetke­zetek összefogásából ki fog­ja utalni az érintett üze- oeknek. A küldöttgyűlésen Sándor József árvízvédelmi emlék­lapot adott át az árvéde­kezésben különösen kitűnt négy do'gozónak: Toldi Mik­lósnak, a KISZÖV főköny­velőjének. Garai Istvánnak. a KISZÖV gépkocsivezetőjé­nek, Kékesi Bélának és Oláh Gézának, a KISZÖV osztályvezetőinek. A küldöttgyűlés megvá­lasztotta a megyei szövetke­zeti nőbizottság tisztségvise­lőit és tagjait is. A bizottság elnöke Száraz Istvánná, a Nagy káliói ÉPSZER Ktsz főkönyvelője, titkára Czihály Lajosné, a KISZÖV előadó­ja lett. k. i. Közöljük kedves olvasóink­kal, hogy Gerencsér Miklós: Fekete tél című regényének folytatása mai lapszámunk­ból anyagtorlódás miatt ki­maradt. KOMMENTÁR Az amerikai autósztrájk és a háttere Türelmetlenséggel igazán nem vádolhatják a General Motors dolgozóit. Az autó­munkások szakszervezete és a GM — a világ egyik legha­talmasabb autógyárának — vezetősége kerek két hónapon át tanácskozott, s csak ez­után döntöttek a sztrájk mel­lett. Most tehát 344 ezer GM-dolgozó szüntette be a munkát. Ez talán nem tűnik nagy számnak egy 200 millió lakosú hatalmas országban — matematikailag. Politikai és erkölcsi súlyát illetően azonban óriási jelentőségű sztrájk ez. És a lehető leg­rosszabb időpontban tört ki — a Nixon-adminisztráció szempontjából. Ha kevés különbség van is a két nagy amerikai párt, a demokraták és a republiká­nusok között, mégis, hosszú évtizedek hagyományai alap­ján a republilcánusok számí­tanak — összességükben — jobboldalibbnak. Egyebek közt azért is. mert a mun­kásság zöme tradicionálisan a demokratapártra szavaz. S noha jelenleg Nixon ' sze­mélyében republikánus elnö­ke van az USA-nak, ez a párt ma sincs többségben a szenátusban és a képviselő­házban. Novemberben pedig, tehát alig két hónap múlva, részleges választások lesz­nek: szenátorokat, képvise­lőket, egyes államok kor­mányzóit választják meg és a republikánusok persze na­gyon szeretnék, ha ezúttal minden szinten ők szereznék meg a többséget. Lehetőleg úgy, hogy a munkásszavaza­tok jó részét hódítsák el a demokratáktól. Ezekre a reményeikre is súlyos csapást mért most a General Motors sztrájkja. És nem is csupán a GM dol­gozóinak munkabeszüntetésé­ről van szó. Sztrájkfelhívást adott ki négy vasutas-szak­szervezet is — bár ezt szep­tember 23-ig felfüggesztették — több más iparágban pe­dig ugyancsak sztrájkhangu- lat uralkodik. Három fő területen indított offenzívát hatalomra kerülése előtt Nixon. 1. „Törvényt és rendet” ígért, de amióta el­nök lett, a bűnhullám nem­hogy csökkent volna, hanem nőtt. a közbiztonság egyre rosszabb, a belső nyugtalan­ság nőttön nő. 2. »Megoldást ígért a vietnami háborúra — de ismeretes, hogy béke he­lyett az ellenkezője követke­zett be, a háború indokínai méretűvé szélesedett. S most a harmadik fő területen is kiütköznek a csőd telei: a gazdasági fronton. Nixon tel­jes foglalkoztatottságot. az infláció megfékezését, növek­vő jólétet ígért. Ehelyett ijesztő arányokban nőtt az infláció, jelei vannak a munkanélküliség növekedésé­nek is, s miközben a profi­tok csakugyan nőnek, a bér- színvonal stagnál. Hiszen el­sősorban ezek a gazdasági okok váltották ki most a sztrájkot is. Kincskereső búvár Hónapokig kutatott Robert Sténuit belga búvár régi archívumokban. Azután le­merült a mélybe és mindjárt az első kísérletnél aranyat talált. Gyűrűt tiszta aranyból, amely szépen csillog az ír­országi nap sápadt fényében. A gyűrűn kő helyett egy apró kis kéz, amely egy szívet nyújt át. A gyűrű négy év­századon át feküdt az Atlan­ti-óceán mélyén. A tenger azonban nem tudta tönkre­tenni a feliratot, amelyet annak idején rávéstek: „No tengő más que darte — Ez minden, amit adhatok ne­ked.” Sténuit véghezvitt vala­mit, ami eddig még egyetlen búvárnak sem sikerült. Első próbálkozásra rábukkant a roncsra, amelyet keresett. A Girona spanyol gyorsgálya roncsaira. A hajó fedélzetén 1300 emberrel, 1588-ban zú­zódott össze Észak-Irország partjainál. A gyűrű egyedül nem lett volna elegendő bizonyíték. De talált ott egy nápolyi ezüstpiasztert is. A Girona ugyanis Nápolyból szárma­zott. (Nápoly abban az idő­ben a spanyol koronához tar­tozott.) Ott voltak az ágyú­golyók, a horgony, a tizen­hat fontos ágyúk, a mérő­ónok, mindaz, amit Sténuit első ler * ülési kísérlete al­kalmával a tenger fenekén felfedezett. Egyetlen órára volt szük­sége, hogy a Girona marad­ványait felfedezze, de öt or­szág archívumaiban eltöltött 800 munkaóra kellett ahhoz, hogy ennek a hajónak a sor­sát az utolsó szörnyű részle­tekig rekonstruálhassa. Maria Dolores gyűrűje Mit érezhetett Sténuit, amikor óvatosan felhúzta a gyűrűt bal kezének gyűrűsuj­jára. Bizonyára újra és újra elolvasta a feliratot: „Ez minden, amit adhatok ne­ked.” Valószínű megborzon­gott. Sejthette, hogy ezzel a gyűrűvel kezdődött minden, amikor 1588-ban, a legna­gyobb flotta, amely valaha is behajózta a tengereket, elhagyta az észak-spanyolor­szági La Coruna kikötőjét. Nem érdektelen visszate­kinteni mi is történt azon a 382 évvel ezelőtti napokban. II. Fülöp, Spanyolország ki­rálya 130 hajójával az Ar­mada Invenciblevel, a Le­győzhetetlen Flottával térd­re akarta kényszeríteni Ang­liát, amely letért az „igazi hitről”. Királynője, I. Erzsé­bet, eretneknő. Fülöp tehát istentől kapott féladatának tekintette, hogy a „szeren­csétlen országot” visszavezes­se az egyedül üdvözítő egy­ház kebelébe. Az armadával a Girona gyorsgálya is elhagyja La Coruna kikötőjét. A hajófar mellvédjén egy spanyol grande áll: Don Fernandez. Ujján a gyűrű, amelyet menyasszonyától, Maria Dolo- restől kapott. „Az angolok támadnak!” — hangzik a hajókosárból. A kapitány szemével a vi­haros tengert kutatja. A Gi­rona mintegy 1000 tonnás hajó. Vitorlái és 40 hosszú evezője van, amelyet hosz- szú fegyházbüntetésre ítélt rabok kezelnek. „Tűz!” — csattan fel a ve­zényszó — s a Girona tizen­hat fontos ágyúi eldördül­nek. A becsapódások nagyon rövidek. A gyorsgálya az an­gol hajók felé fut. Újabb rövid parancsszót ismételnek a tisztek: „Felkészülni csák- lyázásra!” Erre azonban nem kerül sor. Az angolok elfordul­nak. Jól tudják, hogy a spa­nyolok csáklyázásban és a hajók meglékelésében job­bak náluk. Ezért gyorsasá­gukat és messzehordó tüzér­ségüket játszák ki a spanyo­lok ellen. Ágyúgolyóik szát- roncsolják a spanyol hajók árbocait és vitorlarúdjait. Fél tuca* hajó süllyed elégve a La Manche csatorna vi­zében. A szerencse elpártol Éjfél felé az armada fél­holdat képez, amelynek hossza egyik hegyétől a má­sikig 50 kilométer. Ebben a csatarendben ismét támad. A hajókon a nemesembereken kívül 8000 matróz, 16 000 ka­tona és 2000 gályarab van. Hirtelen nyolc, lobogó lánggal égő hajó úszik az armada felé. Francis Drake, Anglia tengeri hőse gyújtot­ta meg őket, hogy megza­varja a spanyolokat. A trükk sikerül, a gyorsgályák fel­szedik a horgonyt, s a csa­tarend felbomlik. A hajnali derengésben ott teremnek a gyors angol hajók, minden ágyújuk tüzet okád, azonban visszafordulnak, majd ismét támadnak. A spanyolok olyan ször­nyű veszteségeket szenved­nek, hogy Don Alonso Pérez de Guzmán el Bueno, az armada főparancsnoka kiad­ja a parancsot a visszafor­dulásra: „Vissza La Coruná- ba!” Ez azonban lehetetlen­nek bizonyul. Egy erős dél­nyugati szél kelet felé hajt­ja a gályákat. Elhatározzák hogy észak felé, Skóciát és Írországot megkerülve tér­nek vissza Spanyolországba. Az armadát azonban, ame­lyet „La Felicissima”-nak, a „Legszerencsésebbnek” is ne­veznek, elhagyja a szeren­cse. 72 gálya elsüllyed. Velük együtt több mint 10 000 em­ber leli halálát a hullámok­ban. Köztük az 1500 fiatal grande, akik Spanyolország színe-virágai. A Gironénak két másik hajóval együtt sikerült az észak-írországi Killybeg ki­kötőjébe menekülnie. Mind a három hajó erősen megsérült és inkább roncsokra hason­lít, mint tengerjárásra alkal­mas hajóra. Don Fernandez is ott fekszik a sebesültek között az ütegfedélzeten. Martinez de Leiva, egy hí­res spanyol kapitány lesz a nárom hajó parancsnoka. De Leiva szétszedeti a másik két hajót. Az így nyert anyaggal összetoldozza-fol- dozza a Giron át. Az új kapitánynak most valamennyire használható ha­jója van, de túlságosan sok embere. Ezért a parton hagy­ja a beteg, vagy gyenge gá­lyarabokat. A Girone kincsei Amikor a Girona 1588. ok­tóber 25-én elhagyja a Do­negal Bayt. az ütegfedélzet olyan mélyen fekszik a víz­ben, hogy a fenékvízszivaty- tyúknak teljes erővel kell dolgozniok. A hajón 1300 ember. Ez háromszor annyi, mint amennyit tulajdonkép­pen elbír. De Leiva tudja, hogy túlterhelt hajójával so­ha sem juthat el Spanyolor­szágig. Ezért Skócia nyugati partjai felé irányítja a ha­jót. A Girona azonban nem éri el célját. Vihar jön, eltöri a kormányt, s kormány nélkül sodródik a hajó Írország partjai felé. Október 26. reggelén a gyorsgálya meg­semmisül. A vihar és a szikla egész munkát vég­zett. Az 1300 emberből ösz- szesen öt menekül meg. Lord James McDonnel, Dunluce Castle ura, védel­met és szállást ad nekik. Há­lából elmondják neki, mi­lyen kincsek voltak a Giro- nán. A kastélyt a következő hónapokban nagyszerűen új­jáépítették, ami azt bizonyít­ja, hogy a lord nem eresz­tette el a füle mellett a nagyszerű tippet. De még így is elegendő kincs marad hátra a modern kincskereső búvárok számára. Az idő tájt a búvártechni­ka érthető okokból kezdetle­ges volt, s a mai egészen fejlett búvártechnikával és módszerekkel Robert Sténuit felszínre hozhatta a Gironán maradt nagy értékű aranyék­szereket. A korszerű búvár­öltözék és a technika lehe­tővé teszi, hogy hosszabb ideig maradjanak a tenger­ben, a napfény erejű víz alat­ti fényszórók is megkönnyí­tik a ne) éz munkát. Úgy Hírlik, hogy a kincskereső az ékszerdarabokat, aranyér­méket az elszürkült ezüstér­méket pontosan katalogizál­ja és rendezi, hogy ezzel megkönnyítse a tudományos értékelés munkáját. (—sa—)

Next

/
Thumbnails
Contents