Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-13 / 215. szám

N. m* RBtET-MAGTÁRÖRSZAO — VASARNAPJ MBLI.8KLET 1970. szepíemíier 1*. MEOEEPÖ R3ENTXSZAMTABS.A — Készítek neked egy nyugalmas, szélcsendes helyet. Kép, szöveg nélkül KIKAPÖ5 MENYECSKE A krapek megúszta... ’ — Drágám, az utóbbi időben olyan érzéseim van, tntaSia a • férjeim figyelne bennünket. Barasz, kezemben a bizo­nyítvány. Semmi meglepetés, a matek erős kettes, a többi felváltva kettes-hármas. Nem szeretem az egyhangúságot. Ügetek haza, kikalapálom a pléhpofát, volt jobb. Nem operálok időhúzással, olyan ártatlan vagyok az ügyben, mint egy tévéműsor a 18 éven felülieknek. Ki tehet a saját bizonyítványáról? Talán én állítom ki? Megkérdezik tő­lem, mi a véleményem? A ke­zembe nyomják a papírt, azért melóztam egész évben. A végén kuss. A piacon nem adnak érte egy buznyákot. Az ilyen bizonyítvány a leg­jobb, senki nem sajnál. S csak kevesen irigyelnek. Az anyám olvassa, adják kézről- kézre, úgy kezelik, mint egy családi fotót Menő írás, mindenki legalább három­szor megrágja. Az öreg mégis elszánja magát az interven­cióra, nagyipari módszerek­kel szövegel, konfekció, amit mond. Kétségtelen egyéniség. Hallgatom, egy ház omlott bennem össze. Most derül ki, milyen szoros a kapcsolat fo­gyasztóimmal, esznek engem. Érzem, ott helyben megfa­gyok a családi élet melegé­ben. Két négyesem is van, erről frankón úgy nem esett szó, mint az OTP-nészletrői, amit az öreg a hónap elején magánjellegű okokból álta­lában elfelejt befizetni. Le- lombozódik, míg skubizzák a bizonyítványt, az újságiból megtudom, hogy a Venuson nincs élet A Lakingemél viszont nagy a gázkitörés. Meghúz­ták Huszonnégy órája, hogy kezemben a bizonyítvány, már a tantárgyakra sem em­lékszem. Mi lesz két hóna­pig? Megöregedett a tudá­som. Szóval a Lafcingert meg­húzták magyarból. Nem soro­lom a közélet eseményedhez. Állítólag nem komplett a helyesírása. Családom másnap ismét az utolsó betűig kiolvassa a bi­zonyítványom, ne legyen soha jobb olvasmányük. Vissza- lapoznak a múlt évre, idézik mi volt akkor, ezek a múlt­ból élnek. Végre lekopnak rólam. Megfújom a saját bizimet. Az öreg még rám akasztja, utánzóm a kozmikus viszo­nyokat, a súlytalanság álla­potában lebegek. A bizonyít­vány a pulóver alatt, óvatos­ságból még bámulok néhány percig, mint kecske a nö­vényvédelmi kiállításon. Fel­lépjem nem sikerült, a leié- pésem baresz. A Lakinger ingajáratban lötyög, baromi meredek az ügy. özvegy a mutter, egyet­len krapek. Úgy áll ott egye­dül, mint brigád a reflektor- fényben. Befut a Weisz, mö­götte a Kelemen, most vala­mi okosat kellene szövegelni, ötlet annyi, mint kánikulá­ban a szódavíz. Itt maradsz, mondom a La.kmgem.ek, nem mozdulsz a pádtól. A Weisz teljesíti megbízatásom, hozza a csomagolópapírt, beöltözte­tem saját bizonyítványom. A Kelemen a borítón működik, frankón olyan ronda az írása, mint egy tanárnak. Defekt. Aki jól odafigyel, kibetűzi. Lakinger Alajos. Ügetünk az özvegyhez, a Kelemen nyomja a sódert, egész úton, húzd ki magad, fel a fejjél, te vagy a vita­minok királya. Ne lógasd az orrod, az öreglány bezsong, pont erre van most szükség. Senkinek nincs módjában megválasztani a bizonyítvá­nyát. Olyan ez, mint a lottó, a tandíjat mindenki megfi­zeti, vagy kihúznak, vagy benne hagynak. A Kelemen nyomja neki a szöveget, tar­tom magjam, mielőtt szétrö­högöm az ügyet A Lakinger világjelenség, a képe olyan mozdulatlan, mintha három napja kábító­szert zabáiná. Két ujjal fogja a bizonyítványom, undor a képén, eLmégy apuskám ka­lauznak a bicskás zötyögőre. Cikis ügy, ami megtörtént, elismerem. A Lakingert ke­zelésbe veszem, garancia ná­lam, remélem átmegy a pót­bulin. Mindez mit számít, két hónapág nincs balhé. Másnap az öreg újra rákez­di, még mindig nem nyelte le ezt a bizonyítványt. Vá­rok, míg anyám megsokallja. Késő este van, végre megszó­lal, mondd csak, hogy is volt azon az érettségin? Az öreg ért a szóból. Most meg a né- némnek jár a szája. A Napó­leont, ha nehezen is, de el­intézték. Mellékbüntetésként Szent Ilonára irányították. Valami hasonló szerepel a történelemben. Csak az én ügyemnek nincs vége. A né- ném nem tudja tartani a szá­ját, állati kölnit használ, olyan illatos, mint egy sertés­kombinát. Beköpi a bizo­nyítványbulit a Lakingerrel. Tudnám nélkülözni az ilyen linkséget a saját lakásunk­ban. Az apám hosszan maga elé néz, hcú öregebbnek akar látszani, hol fiatalabbrak, frankón elbizonytalanodott, mióta az érettségijét emlege­tik. Ilyenkor legjobb legurí- tani egy koktélt, vagy bein­dítani a magnót. Csend az egész vonalon. Senkinek nincs egy ép gondolata, mint a megjelenteknek az író-olvasó találkozón. Az öreg jó fej, tő­lem kér információt, mit nem tud a Lakinger. A bikini ter­vezésit elektronikus számító­géppel. Az más, komoly po­fát vág, az előbb már azt hit­tem csengettek. Legyen a napi normája húsz nagy- froccs. Felemelem. Most már megette az ügyet, csak bír­jam szöveggel. Mát nem tud még? Miért zárják be a hús­boltokat éjszaka? Klasszikus mondja az apáim, jár neki, hogy ezért meghúzzák. Még egy szöveg kellene, az öreg a zsebemben. Eszembe jut. Azt hitte a Wartburgot a Heine művekben gyártják. A néném frankón nem ismeri a tréfát, bepörög, jár-kel a szo­bában. Ringatja magát, mint egy kiszuperált sétahajó. Újabb mozgalmi variáció, leül, keresztbe rakja a lábát, a melle alatt átdöfi a könyö­két Kefét eszik, nyomom az öregnek a halandzsa szöveget, ő veszi a lapot, még ragaszt is hozzá valamit, most már olyan érdekes a műsor, mint kát azonos szövegű szerződés vitája. Vakduma az egész még szerencse, hogy érzem a helyzet izomzatát, tudom ho­va kell nyúlni. Futószalagon nyomom a tanmesét. Jó fej az öreg, amit mondok, a Lakin- ger-ügy ezzel el van boronái­vá. Szóval az öreg ért en­gem, a húgom annyit lát az egészből, mint a vak kefeárus a vevő szakállából. Szöve­gelném neki szívesen, inkább azon gondolkozzon, melyiket válassza, a szerelmet, vagy a tartásdíjat. Az ilyen szöveg ma alma. Nem praktikus, nincs szándékomban rontani a balhét. A Lakinger megta­nulja majd azt a rohadt he­lyesírást, magam kimásztam a csőből, anyám kivonul rán­tottat sütni. Az öreg már a tévé előtt, villanyfényes köz­vetítés a stadionból Kerekes Imre Stopszabadalom! A GUMIGYÁR felvételre keres FÉRFI MUNKAERŐKET BETANÍTOTT MUNKÁRA, ÉS ELEKTRIKUSOKAT. Jelentkezés: a gyár munkaügyi osztályán Nyíregyháza, Derkovits u. 107. sz. (72787) Te aztán ismersz, Loló, nem szívelem a tucatmunkát, sem az elcsépelt lemezeket. Igényes vagyok. Járom a ma­gam útját, senkit sem indigó- zok. Az autóstop lejárt már és cseppet sem méltó hoz­zám. Egészen kis befektetést igényel, ez igaz. Egy feszes trapéznadrág, santung ing­blúz és egy klassz napszemü­veg. De ez már a múlté. Újí­tanom kellett, s egy sikerült balansszal a vitorlázó sportra képeztem át magam. Merész bikini kell hozzá, semmi egyéb. Ez a stop az én szaba­dalmam, nem utánozhatja senki. Es hogy eddig nem volt szerencsém, az egészen más kérdés. A móló szélső köveire cöve- keltem tehát, innen lóbáltam csokoládéra sült lábikráimat a vitorlázók felé. Ez még csak kísérlet volt. Izgatottan sűrűi­tek engem és lelkesen invitál­tak a dingire meg a yollére. Más egyéb nem, történt. Szél­irányban kreicoltak tovább. Módszerem tökéletesítésre várt, ez nem vitás. Kieszel­tem, hogy aki életveszélyben forog, azon segíteni kell. Egy­szeriben fontos személy, körül is ajnározzák. A segítségért pedig jutalom jár, ezt te is tudod. Mélyen beúsztam a tóra, a tőkesúlyos kílerek vonulásáig. Lenyeltem egy-két korty vi­zet, ez kicsit megköhögtetett. Ennyit az előkészületről. Most már csak jajveszékelnem kel­lett, hogy felhívjam magamra az érdeklődést. Mindig csak olyankor, ha csábtündér nem mutatkozott a hajón. De mutatványom eleinte nem sikerült. Első kiszemeltem pimasz volt, mint egy tavi kalóz. A fiú egészen mellém hal- zolt az „Európa 30”-assal, — Sokat ivott már bébi? — hasalt végig a dekken és aZ arcomba bámult. — Nem látja, hogy fuldok­lóm? — hápogtam levegő után kapkodva. A deltás siheder az órájára pillantott. — Sajnos versenyben va­gyok. De tartsa még magát Másfél óra múlva itt leszek. — Ess az orrodra a vitorlá­soddal együtt! — kiáltottam. Következő kalandom egy félbeszabott, mitugrász mentő­orvos volt. Épp az én for­mám! Ismersz erről az olda­lamról. Mélyen a torkomba nyomta az ujját és meghányta- tott. Aztán injekciót döfött be­lém. Békésen tűrtem, mint egy vágóállat. Végül megpas- kolta az arcom: — Most megyünk a vízi rendőrségre, látleletezni! Ez már több volt, mint amit elviselhettem. Fejest ugrottam a kílerről és a karom enyhe mozdulatával egyértelműen nyilatkoztam a vízi törpének. Bambán pislogott utánam, mint akit hátulról fejbe ver­tek. Végre megjelent a látha­táron az igazi, akire vártam. Kecses vonalú finn yollé kö­zeledett. A mackós férfi egye­dül kezelte a vitorlát. Jól ki­eresztettem a hangom: — Se...gít...ség! A férfi halzolt a vitorlással, kötelet dobott és beemelt. Kedvemre való, kisportolt óriás volt. Habozás nélkül gondjaira bíztam magam. Ép­pen fejtetőre állított, hogy ki­rázza belőlem a vizet, amikor egy ötven körüli festék-kaszni jelent meg a tatbalon, a kajüt irányából. — Helló! Mit csináltok itt, Jocó? — fortyant fel a ném- ber. — Nem látod, hogy életet mentek, Böce? — és tovább rázott. — Keresd meg a szardínia- nyitót és dobd vissza a vízbe azt a „Cápát”. A szőke apolló nem tétová­zott. Gyöngéden összenyalá- bolt és visszairányított a víz­be. Kezdhettem a fuldoklást elölről. Hunyadi István KERESZTRE3TVEMY 1819. szeptember 13-án született Clara Wieck, világhírű német zon­goraművésznő, és néhány finom zenemű szerzője. Milyen egyéb kapcsolatban volt még a zenével? Erre adnak választ a beküldendő vízsz. 2, függ. 1, vízsz. 37, és függ. 44. sorok. vízszintes : 12. Norvég város. 14. Égéster­mék. 15. Csónakkikötő névelővel. 16. Tengeri emlős. 17. RGR. 18. Vágá (pl. kenyeret). 19. Az Ork- ney-szigetek egyike. 20. Zamat. 21. Európai név. 23. Hónapban van! 25. TJ. 27. Északi pénz. 29. Gálád mássalhangzói. 30. Mássalhangzó kiejtve. 31. Az egykori búbos ke­mence és a fal közötti hely. 33. Tán betűi keverve. 35. Menyasz- szony. 36. összevissza sír! 38. ,,Hangtalanul” hatol. 39. Szobafé­le. 40. Évszak. 41. Régi római kö­szöntés. 42. Ugyanaz. 43. Német névelő. 45. Vonatkozó névmás. 46. „Égtelenül” hibátlan!!! 48, A juh hímje. 51. Pénzzel tartozik. 54. Tengeri ragadozó. 55. A hét vezér egyike. 57. Francia város. 58. „Hangtalan” motor. 59. Végre hozzá jut. 60. NASA. 61. Széndi­oxid vegyjele. 62. Csont latinul. 64. Vissza: Pest megyei községből való. FÜGGŐLEGES: 2. Mohamedán Isten. 3. Angol Ló. 4. AAA. 5. Izgalmas, folytatá­sos tv-film volt. €. Tavaszi virág. 7. A munkateljesítmény mérték­egysége. 8. Gém végek! 9, „Ég­telenül” mozgató. 10. Távközlési jelfogó névelővel. 11. Szótlanul elgondolkozó. 13. SAD. 22. Szín­művészünk, keresztneve kezdőbe­tűjével. 24. Szövetségi állam az USA-ban. 26. Szövetség, spanyo­lul. 28. Attila régen. 29. Orosz férfinév. 30. Fonodában használt munkaeszköz '). 32. Szovjet sakkvilágoajnok. 34. Ma már rit­kán előforduló köszönés; 35. Az egyik nem névelővel. 36. Járom. 47. Isten a szláv nyelvekben. 48. Mogorva. 49. Temetobeni helyem. 50. Előkelő angol hölgy névelővel fonetikusan. 52. A Jó reménység fokának felfedezője. 53. Téli köz­lekedési eszköz (—’). 55. Előkelő* válogatott (Pl. társaság). 56. So­ha el nem múló. 61. Százegy ró­mai számmal. 63. Saru fele. A megfejtéseket szeptember 24- ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el! Augusztus 30-i rejtvény pályá­zatunk megfejtése: Megkezdték a fegy­veres felkelést, a román hadse­reg a szovjet haderő oldalára állt át. Nyertesek: dr. Almos László* Erdős András, Légrády József, Merkószki József és Szabó Attila nyíregyházi, Fedor Mária balká- nyi, Tóth Valéria demecseri, Pé­ter Sarolta kántorjánosi, Horváth Sándor nyírbátori és Kormány Margit penyigei kedves rejtvény- fej tőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük. GYANÚS FIGYELMESSÉG

Next

/
Thumbnails
Contents