Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-13 / 189. szám

1970. augusztus 18, KELET-MAGYARORSZÄO S. oldal Ha elromlik, ki javítsa ? Szolgáltatás a megyeszékhelyen Mióta használati cikk lé­tezik a világon, egyfajta el­látással nagyon sok bajunk van S ez a szolgáltatás. Mert megvesszük a televíziót, a hű­tőszekrényt. beszereltetjük a gázt. Ez nagyon egyszerű. De mi van akkor, ha elromlik? Két eset között lehet vá­lasztani. Vagy ért hozzá az ember és megcsinálja, vagy szerelőt próbál keríteni. Leg­többször csalódnia kell. Nyír­egyházán igen nehéz szakembert találni. Ha egy adag mosnivalót viszünk a Patyolatba, vagy egy kiké­szült televíziót a GELKÁ-hoz, hogy elvállalják, az még hagyján, de mikor lesz kész? S ha mondanak is valamilyen határidőt, lesz-e hozzá al­katrész? Vagy a Patyolat esetében nem küldenek-e he­tente el azzal, hogy próbáljon érdeklődni később? Az ember pedig próbálgat érdeklődni, mert ez a legegy­szerűbb és úgy tűnik neki, a szolgáltatás az utóbbi évek­ben nem változott semmit. Ami a tényeket illeti, való­ban így van. A javítási, szol­gáltatási teljesítményérték legújabb adatai szerint az elmúlt évben alig haladta meg az 1968-ban teljesített értéket. A javító-szolgáltató tevékenységet végző üzemek, ktsz-ek és kisiparosok 1968- ban 38 millió 221 ezer forint értékű munkát végeztek, míg tavaly 39 millió 534 ezret. Ennek nedig, rendes körül­mények között, már a sok­szorosának kellene lennie. Változás, javulás — sajnos Csak néhány esetben és ipar­ágban — azért volt. A leg­jelentősebb a fodrászatban. A második helyet a gépko­csik és motorkerékpárok ja­vításai foglalják el. Persze sok esetben a csök­kenést kapacitásban és léfté- tőségekben egyaránt pozití­van kell nézni. Hiszen egyre kevesebb például a lábbeli­javítás, vagy a ruhajavitás. Anna’ több bosszúságot okoz a mosás, a vegytisztítás, a lakáskarbantartás, a rádió, televízió és háztartási gépek javítása. Közel sincs itt meg az egyensúly a kereslet és kínálat között. Néhány szol­gáltatási. javítási iparágban monopolhelyzet alakult ki. Nyíregyházáról eltűntek a rádió-, televíziószerelő kis­iparosok. A GELKA pedig a javítási, felvételi helyiségek korszerűtlensége, az anyag- és alkatrészellátás elégtelensé­ge miatt gyakran csak 1 hó­napra. sok esetben még hosszab időre vállal javítást. A hiányosságokat, a hibé kát persze nem minden es ben lehet az ipar, a kereske­delem nyakába sózni. Túl keveset fordítanak maguk a javítás-szolgáltatást végző egységek is a fejlesztésre, nem fordítanak megfelelő erőt a javítás-szolgáltatás nö­velésére. És főleg a munka minőségére. Ami pedig csak rajtuk múlik. Ha most túl sókan várnak Nyíregyházán szolgáltatásra, javításra, úgy a jövőben még többen fognak Hiszen a vá­rosfejlesztéssel megindult a nagyarányú közművesítés, sorra készülnek a vízbeköté­sek, a fürdőszobák, egymás után állítják be a gáztűzhe­lyekét. Egyre többen vásá­rolnak tartós fogyasztási cik­keket, televíziót, hűtőszek­rényt, mosógépet, centrifugát, gépkocsit. Érthetően egyre nagyobb, egyre jobb munkát végző javító-szolgáltató há­lózatra van Szükség. A Nyíregyházi Városi Ta­nács VB ipari csoportja el­készített0 a IV. 5 éves terv keretén belül a megyeszék­hely javító-szolgáltató háló­zatának fejlesztési tervét. A terv szerint 5 év alatt 5 kie­melt beruházást, fejlesztést kell megvalósítani, amelynek értéke 47 millió 600 ezer fo­rint. Közülük a legjelentősebb a Nyírségi Patyolat Vállalat korszerűsítése, ahol 36 millió forintos fejlesztést végeznek el. Ebből Nyíregyházán, Má­tészalkán és Kisvárdán új mosodát és vegytisztító üze­met, Vásárosnáményban pe­dig vegytisztító szalont építe­nek, A talajerőgazdálkodási vállalat gépkocsiszervizt lé­tesít 6 és fél millió forintból. Az ELÉKTERFÉM Ktsz a háztartásigép-javító részlegét televízió-rádió szervizüzem­mel kívánja bővíteni. Ezzel a lépéssel egyrészt leveszi a íiíí nagy terhet a GELKA válláról, másrészt saját ka­pacitását is kétszeresére nö­veli. A fejlesztésből a másik fontos szolgáltatási ág, a GELKA sem marad ki. 5 év alatt mintegy 17 millió forin­tos fejlesztést akarnak meg­valósítani, többek között vi­déki fiókszérvizt építenek, valamint gépkocsit és műsze­reket vásárolnak, hogy a ré­gen várt helyszíni javítások­nak is eleget tudjanak tenni. Ugyanakkor a városi tanács több mint másfél millió fo­rintot biztosít a városközponti szolgáltatóház építésére. A tervek szépek, Csák gyorsan valósuljanak meg. H. S. J. Bemutatják Székesfehérvárott augusztus 20-án Milyen a magyar királyi Nincs kenyér? korona ? Az augusztus 2Ö-i országos ünnepségsorozat idején Szé­kesfehérvárott. az István ki­rály Múzeumban másolati példányban mutatják be a magyar királyi koronát. Az eredeti korona ugyanis, amely a magyar állam elvitathatat­lan, jogos tulajdona, nincs a birtokunkban. 1944 ószán a menekülő nyilasok nyugatra hurcolták, s ott 1945 májusá­ban az amerikai hadsereg ala­kulatai vették birtokukba. Azóta az Egyesült Államok­ban ismeretlen helyen őrzik — az idegen földről, idegen ke­zekből való visszajuttatásért tett kezdeményezések és an­nak ellenére, hogy felelős amerikai személyiségek nyi­latkozataikban elismerik, hogy a korona jogos tulajdo­nosa a magyar állam. Felbecsülhetetlen érték Műkincsként a korona fel­becsülhetetlen érték. Szín- aj-anyból készült mindkét fő részé: az abroncs és a félkör­ben ívelő, egymást derékszög­ben metsző két pánt, tetején kereszttel. A hagyomány sze­rint a felső, a zárt korona az, amélyet II. Szilveszter pápa küldött I. Istvánnak. Dukasz Mihály bizánci császár adta az alsó abroncskoronát I. „beleültette” a pántok met­széspontjában lévő képbe, ami a vallásos értelmezés szerinti világkirályt, a pan- tokrátort ábrázolja. Arra nincs egyértelmű válasz, hogy milyen körülmények között dőlt meg a kereszt. Szigorúan elzárva őrizték Érdekessége a koronánál:, hogy optikailag „megtéveszti” szemlélőjét. Első pillantásra kisméretűnek tűnik, holott a valóságban nagyobb, öblö­sebb. Olyannyira, .hogy min­dig kibélelték textilsapkával, amit koronázás előtt az új ki­rály fejméretéhez szabták. Jól látszik a korona tekinté­lyes mérete például azokon a fényképeken, amelyeket az utolsó magyar király. IV. T roly 1916. évi koronázásakor készítettek. A koronát és a koronázási jelvényeket — míg idehaza voltak — szigorúan elzárva őrizték a budavári palota várkápolnájában, kü­lön erre a célra berendezett helyiségben. Védelmére egy XV. századi országgyűlési ha­tározat alapján — korona­őröket állítottak. Csak az ő jelenlétükben volt szabad ki­nyitni azt a diszládát, amely­ben a korona feküdt. Egy alkalommal, 1938-ban az államalapító király halálá­Géza király feleségének. Utó­lag V. István korában (1270 táján) szerelték hozzá az abroncshoz a fejtetőre boruló két aranypántot. Az arany­pántokon az apostolok képei sorakoznak. Tizenkettő he­lyett azonban csak nyolc áb­rázolat látható, s ebből arra következtettek a kutatók, hogy eredetileg á: pán tok va­lamilyen keretéül szolgáltak. Amikor „hozzá­szabták” az abroncshoz, a végeikről le kellett vágni egy-cgy képet, a kellő méret miatt. A pántok utólagosan tör­tént meghajlítására lehet kö­vetkeztetni abból is, hogy maguk a színes rekeszzo- mánc-képek síkban maradtak s csak a pántók nemesfém alapanyaga ívelödik. Megle­hetősen durva munkával erő­sítették, mondhatni „odaszö- gelték” a görög koronához, így is nevezik — szakszerűen corona greca-nak mondják — az abroncsot, mért képein gö­rög nyelvű feliratok olvasha­tók. Nem végzett finom mívű munkát az az ötvös vagy aranyműves, aki a keresztet a XIV—XV. században felerősí­tette a koronára: primitíven naik 900. évében bemutatták á várpalotában a nagyközönség­nek a koronázási jelvényeket. Erre az évfordulóra — amikor egyidejűleg Budapesten ren­dezték meg az eucharisztikus világkongresszust — egy mű­vészi másolat is készült a ko­ronáról. Méghozzá ez már nem is az első volt, mert a szent korona első másolatát a honfoglalás 1896. évi millenniu­mán a pápának ajándékozták (ott látható azóta is a vatikáni múzeum gyűjteményében) Arany hímzéssel ékesített palást A székesfehérvári kiállítá­son bemutatásra kerülő ko- ronamősólat a Magyár Nem­zeti Múzeum megbízásából készült az 1967-ben réndezett nagy történelmi kiállításra. Aranyozott ezüstből formál­ták meg (mégpedig két pél­dányban, a másik a Mátyás- templomé lett.), — műkincs helyett elsősorban szimboli­kus tárgyról és értékről van szó. A méreteket Deér József könyvéből vették. A megfelelő zorhánccrás­hoz és színhatáshoz pedig a bizánci korona szolgált alapul, amely Konstantinos Mono machos császáré volt (ritka példája a rekeszzománcozás művészetének!) és szintén a Magyar Nemzeti Múzeum leg­féltettebb kincsei közé tarto­zik. Ismeretes, hogy a legfőbb hatalmat jelképező koronázá­si jelvények méretre legna­gyobb darabja a királyi pa­lást. Jelenleg szintén ameri­kai birtokban van, a jogarral és az országalmával együtt. A bizánci stílusú, arany hímzés­sel ékesített palást önmagá­ban is óriási értékű műkincs. Eredetileg miseruha volt I. István és felesége, Gizella ki­rályné adományozta a székes- fehérvári Szűz Mária bazili­kának. III. Béla korában szabták-alakították át királyi rendeltetésű öltözékké. A királyi jogar, amely egy­idős a koronával — formájá­ban pedig eltérő más uralko­dói .jogaraktól — művészi ki­vitelében tökéletes remekmű. Nyélből és egy rajta levő óriási hegyikristályból áll. A nyél valószínűleg a XII. szá­zadból való. A kristálygömb. amelyet bemetszett oroszlán­képek díszítenek, az egyipto­mi Fatamida uralkodócsa­lád idejéből (IX—X. század) származik. Az ilyen hegyi- kristályoknak a középkorban csodálatos erőt tulajdonítot­tak. A bebalzsamozott jobb kéz Az országalma kettős ke­reszttel ékesített színarany műkincs. Akkora, hogy kéz­ben kényelmesen tartható. Ke­letkezését az Anjou-dinasztia magyarországi uralkodása idejére, a 'XIV. századra da­tálják a műtörténészek. A koronázási kard csak a ha­gyomány szerint volt I. Istvá­né, valójában XVI. századi lehet. Az úgynevezett szent jobb — így tartja a hagyo­mány — I. István jobb keze. A Székesfehérvárott elteme­tett király sírját szentté ava­tásakor, 1083-ban felnyitot­ták. s a bebalzsamozott holt­testből csak a jobb kezet ta­lálták épségben. A történe­lem viharában sokfelé sodró­dott, s azután Budán, a Zsig- mond-kápolnában őrizték 1944-ig. Akkor ezt is Német­országba, majd Amerikába vitték, 1945. augusztus 20-án a szent jobb az Egyesült Ál­lamokból visszakerült. Félsosima, hétfő este. \ kis tanyasi bolt este kilencig nyitva, a vevők benn és kinn várnak, nem is kevesen. Várják a kenyeret. A kenyér nem jön. Kendéitek kettöszáz- negyven kilót. El is fo­gyott volna. A kenyér nélkül kilencig várako­zók szólásait, sőt klszólá- sait engedjük ki most a nyomdafesték fegyelme alól. El lehet képzelni, miket mondtak. A sütő­ipari vállalat mentege­tőzése: kifelejtették a járatból. Emberek vagyunk, me­leg van, zivataros idő. frontátvonulás. De előző pénteken ugyancsak ke­nyér nélkül maradtak a Manda-bokoriak és a kö­zelmúltban a beielentett szükségbolt vevői — az alapüzletet leltározták — Kálmánházán, miközben a járat ott volt, gépkocsi­ról árusított. Ugyanígy Nyírturán. A távoli kis falvak és tanyák panasza is el hal­latszik idővel mindenüvé. Ne feledkezzünk meg róluk. Főleg kenyérrel nemi (gesztelyi) A Ságvári Tsz segítsége runyogmaíolcsnak A nyíregyházi Ságvári Ter­melőszövetkezet közvetlen a súlyos szatmári árvíz után 100 ezer forint készpénzt és 50 ezer forint értékű élelmiszert, ruhaneműt ajánlott fel st: ár­vízkárosultak segélyezésére. Ezt követte a Termelőszö­vetkezetek Országbs Tanácsá­nak felhívása, melyre újabb 50 ezer forint készpénzt aján­lott fel a nyíregyházi Ságvári Tsz. S közben ismertté vált, hogy a tunyogmalolcsi Sza­badság Hajnala súlyos árvi­zes kárt szenvedett tsz-t pat­ronálja. A közvetlen termelői munkák beindítására egy­szerre hét-nyolc erőgépet küldött a Ságvári Tsz Ma- tolcsía. Főleg — a kérésnek megfelelően — a szállítások bonyolítását segítette. A közelmúltban is három napra két tehergépkocsit kül­dött a nyíregyházi szövetke­zeti gazdaság a tunyogmatol- esi tsz-nek, így gyorsítottak meg és tették eredményessé a szálas takarmány betakarítá­sát. Szabó László — Sólyom fózsef: Kémek a b (8.) Amikor legutóbb Német­országban járt édesanyjánál, nehézségeket támasziottak az útlévele miatt, és a helyi rendőrség az Abwehr elhárító szolgálatához utasította. Itt Sebold nyíltan bevallotta, hogy lelkes hive a náci Né­metországnak, s szinte sejtetni engedte, hogy szívesen tenne egyet és mást a führer biro­dalma érdekében, ha majd visszatér az USA-ba. Ranken nagyon megörült ennek, vizsgálni kezdte a Se- bold-ügyet, de set már el­mulasztotta, hogy Duquesne és más Amerikában működő ügynökök útján ellenőrizze is Sebold személyét, magatartá­sát, ügyeit. A náci Németor­szág és Anglia ekkor már ja­vában háborúztak egymással, s nemcsak lelassult, hanem egyre nehezebbé is vált a közlekedés Amerika felé. Ranken elhatározta, hogy minden ellenőrzés nélkül megkísérli besorolni Seboldot az Abwehr ügynökei közé, mint rádióst. Ez a megoldás vifEont azt követelte, hogy Sebold meghosszabbítsa né­metországi tartózkodását, legalábbis addig, amíg kita­nulja a rádiózás mesterségét. Banken utasította embereit, hogy Seboldót vigyék Köln­be, az amerikai konzulátuson hosszabbíttassák meg útleve­lét, aztán hozzák vissza Hamburgba, ahol majd ki­képzik. A kiképzés hat hetet vett igénybe, s Herr Sebold visn- szahajózott az Egyesült Álla­mokba. Utasítása úgy szólt, hogy nyisson egy műszaki irodát, és ezzel álcázza tulaj­donképpeni tevékenységét. A parancs szerint azonnal érint­kezést kellett keresnie Duquesne-nel, ugyanis Ran- kenék Úgy vélték, hogy Du­quesne nagy gyakorlati ta­pasztalatai átsegítik majd a kezdeti nehézségeken a kez­dő kémet... Teltek a hónapok, és Se­bold egyre több német kém­mel ismerkedett meg az Egyesült Államokban, hiszen kizárólag ő tartotta fenn az összeköttetést Németország­gal. Közben megkezdődött Ang­lia bombázása, és a bomba- vető repülőgépeket a Nor- den-féle célzókészülek német változatával láttak el. Cana- ris ismerte a bombavető cél- zókészülék teljes történetét, s azt is tudta, hogy az ameri­kaiak egy újabb, még töké­letesebb célzókészülék kidol­gozásán fáradoznak. Ekkor jutott Canarisnak eszébe, mi történik akkor, ha egy Ang­liában lelőtt bombázóval együtt a német célzókészülék is az angolok kezébe kerül? Minden feltételenés szerint az angolok megadjak Washing­tonnak a műszer leírását, s ebből kiderül, hogy a néme­tek ellopták a terveket a Norden-gyárból. Rendkívül fontossá és sürgőssé vált te­hát, hogy Lang mielőbb el­hagyja az Egyesült. Államok területét, és visszatérjen Né­metországba. Ugyanis abban a pillanatban, ha a nagysza­bású kémkedés az UFA-ban kipattan, ez esetleg szikra le­het a Ribbentropek által amúgy is féltve őrzött és már- már teljesen meglazult ame­rikai—német kapcsolatok lángra lobbantásáhóz. Canarist nem humánus szempontok vezették tehát, amikor utasítást adott Se­bőidon keresztül Duquesne- neik, hogy Lang és felesége Dél-Amerikán keresztül tér­jen vissza Németországba és a költségeket a New York-i német konzulátus bocsássa a rendelkezésükre. Lahuosen naplójába ezt jegyezte fel erről: „Feltételezésünk az volt. hogy ha amerikai kéz­be kerül a német mintájú célzókészülék, arról azonnal meg tudják állapítani, hogy valaki a Norden-gyárból lop­ta ki a terveket. A tervek viszonylag szűk körhöz ju­tottak csak el, s így Lángra, mint amerikai németre tere­lődhet a gyanú. A külügy­minisztérium újból felhív­ta a. führer figyelmét, óvja az Abwehrt mmden olyan akciótól. amely alkalmas le­hetne Amerika belépésére a háborúba.” Az angol tengerzár azon­ban megszakította az össze­köttetést. így a közvetlen, összeköttetés elmaradt Láng­gal. Az üzenetet Sebőidhoz kellett továbbítani. Utasítot­ták, hogy tébérhtsén kapcso­latot Lánggal, aki még min­dig a Norden-gyárban dolgo­zott. S Lang 1940. április 7-én jelentkezett is a New York-i Sebold-cég hivatali helyisé­gében. Sebold röviden el­mondta, hogy az Abwehr számára tevékenykedik, majd elmondta, hogy mi a feladat: — Biztonságosan visszatér­ni Németországba. Harminc­ezer dollár készpénzt adok át — Nem értem, mit akar ez­zel mondani! — csodálkozott Lang, akinek eszébe sem ju­tott, hogy Berlinben már erő­sen aggódnak sorsa miatt, nem éppen a személyes biz­tonságáért, hanem mert sok­kal nagyobb tét forgott koc­kán, — Éta jól tudom, ön a Norden-gyárban dolgozik? Hát szóval arról lenne szó... azt kellene csinálni, hogy mi­előtt visszatér Németorsnág- ba, meg kellene szerezni a Norden-féle célzókészülék terveit... — A módosításokat? — Az eredeti is kellene. — Tulajdonképpen miről beszél ön... — kiáltott fel iz­gatottan Lang. — Hiszen az első térvéket már régen át­adtam. — Ja, bocsánat. Én ezt nem tudhattam.. Én azóta kapcsolódtam a munkába... Csak egyszerűen arról van sKÓ, úgy gondoltam, hogy jó lenne hazavinni ezeket a Ier* veket .. Lang megkönnyebbült. — Értem mast már... Per­sze, hogy nem tudhatta És Lang elmesélte Sebőid­nak, hogyan utazott. Német­országba, hogyan mutatta és magyarázta meg a náci szakértőknek a célzókészülék titkait... Ebben a pillanatban erős fény villant, mintha valami felrobbant volna, s Lang el­vakítva a nagy világosság­tól, azt sem tudta, mit gon­doljon. — Mj volt ez? — Óh. azt hiszem csak egy villanykörte ment síiét .. Még egyszer kérem, légyen elné­zéssel irántam, tájékozatlan­ságomért, és ígérje meg, hogy a jövőben is kitart mellet­tünk,. s akkor büszkén szorít­hatok magával kezet, mint a führer jó katonájával. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents