Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-12 / 188. szám

KELET-MAGTARORSZAe S. e*M Személyes példamutatással AZ IFJÚSÁG A FIATAL NEMZEDÉKEK ÁLLAPO­TA, magatartása a társada­lom állandó beszédtémája volt és marad. Az idősebbek felelőssége jogos, de néha túl­zott aggodalma mutatkozik meg a különféle vélemények­ben, s ugyanakkor az a fel­ismerés is, hogy nem mind­egy milyen utódokat neve­lünk. Legutóbb a párt Központi Bizottságának az ifjúság helyzetéről szóló dokumen­tumában találkoztunk ezzel a szóhasználattal, amelyben megszólalt egy országnyi kö­zösség lelkiismerete. Aki fe­lelősséget érez az ifjúság iránt, az a jövőt nézi elsősorban. A jövő pedig nerft lehet meg­alapozott anélkül, hogy a fiatalok nevelésére megkü­lönböztetett gondot fordíta­nánk. Napjainkban sűrűn felvető­dik a kérdés: mennyiben va­gyunk képesek tudatosítani a fiatalok gondolat- és érze­lemvilágában a szocialista életeszményt, s mindazt, ami ezzel együtt jár emberi magatartásban, közösségi szemléletben egyaránt. MAGÁTÓL ÉRTETŐDIK, hogy ezt az életeszményt a kommunistáknak kell hor- dozniok minden más emberi, csoportosulást megelőzően. Épp ezért teljes mértékben érthető, hogy a párt új, az eddiginél magasabb követel­ményeket támaszt tagjaival szemben az ifjúság közötti munkában. Ezek a követel­mények meglehetősen* ma­gasra állítják a mércét. Nem kevesebbet írnak elő, mint azt, hogy a mindennapi életben, a napi munka folya­matában érvényesüljön az if­júság körében a kommunis­ták nevelő hatása. Mennyiben új ez a feladat a korábbiakhoz képest? Az élet régebben — sőt hellyel-közzel még ma is — sok olyan példával szolgált, amely a fiatalokban is kétsé­geket ébresztett a szavak és tettek egysége iránt. Éppen .ezért fontos, .hogy a kommu­nisták nevelőmunkaja ne csak a gyűléseken, különféle kinyilatkoztatások formájá­ban érvényesüljön, hanem ennek mintegy fedezeteként mindenekelőtt a hétköznapi tettekben nyilvánuljon meg. Teljesen indokolt, hogy a felnőtt közösségek, az idő­sebb generációk az elvárások egész sorát írják elő. he­lyenként szinte parancsoló módban a fiatalok számára. Nem feledkezhetünk el azon­ban arról sem, amit a fiata­lok várnak mitöhünk. Ez hangsúlyozottan érvényes a kommunisták esetében. Vár­ják elsősorban a személyes példamutatást. Azt, hogy aki őket nevelni akarja, megtes­tesítője legyen az eszmének. Ne vizet prédikáljon, amikor ő maga bort iszik. Ne csak beszéljen a jó és jobb mun­káról, hanem mutassa is meg, hogy hogyan keli jól és job­ban dolgozni. HA A FIATALOKAT SI­KERREL AKARJUK NE­VELNI, arról sem feledkez­hetünk el, milyerj. óriási az őszinteség ereje. Tudjuk, hogy a szürke hétköznapo­kon, a munkapad mellett, vagy kinn a földeken meny­nyi minden szóba jön. A fia­talok kérdései között egyre kevesebb az olyan, amelyre egy-két mondattal, elnagyolt módon lehetne válaszolni. Nem szabad megijednünk a ké­nyes kérdésektől. Annál in­kább nem, mivel itt nemcsak arról van szó, hogy valami­ről egyszerű szavakkal infor­máljuk a fiatalokat. Úgy kell informálni őket. hogy az világnézetileg megalapozott legyen, s minden magyará­zatban ott legyen a kommu­nista meggyőzés indítéka. A fiataloknak ez az igénye egyúttal azt is mutatja, hogy nem kedvelik a mellébeszé­lést, a köntörfalazást, épp ellenkezőleg: csak az számít­son náluk eredményre, aki képes nyílt sisakkal, fedetlen mellel hirdetni igazát, más­szóval, aki bármikor kiáll elvei mellett minden fóru­mon, a szűkebb ' közösségek sűrűn felizzó, szenvedélyes vitái közepette is. Elégszer meggyőződhetünk arról is, hogy egyesekben nagy a bizalmatlanság a fia­talok iránt, egész magatar­tásuk azt az érzést kelti a szemlélőben, hogy csak a rosszat látja bennük, ezért bizalmatlan velük szemben. Aki így közeledik a fiatalok­hoz, arra soha nem hallgat­nak. Már eleve fenntartással fogadják minden szavát, s ezen nem is lehet csodál­kozni. Elvégre a nevelés klasszikus szabályai közé tar­tozik, hogy akit nevelni akarunk. ahhoz szeretettel kell közeledni. AKI NYITOTT SZEMMEL JÁR tudja, látja mennyire nem szeretik a fiatalok ha lekezelik, gyereknek nézik őket. Higgyük el nekik, _s ne csak kényelmességből. hogy felnőttek, értelem, fel- készültség dolgában néha több olyan előnnyel rendel­keznek, amivel az idősebbek már nem rendelkeznek. Higy- gyük el, hogy van véleményük, figyeljünk oda rájuk. hogy ők is meghallgassanak ben­nünket. K. I. Két ember leesett Két hónappal ezelőtt a nyíregyházi szállodaépítkezés­ről esett le egy munkás és sérüléseibe belehalt. A múlt hét csütörtökön ugyancsak Nyíregyházán, a Bethlen Gábor utca sarkán épülő posta harmadik emeletéről zuhant le az építő­ipari vállalat egy munkása, aki a japánernél dolgozott, a fel­küldött anyagokat fogadta, majd küldte vissza a liftet, amely lesodorta- Az utóbbi baleset igen szerencsésen végződött, hiszen a nagy magasságból zuhanó embert felfogták az épít­kezés udvarán lévő deszkacsomók, még egyet dobtak a bal­esetet szenvedőn, s az ijedelmen kívül sokkal több nem történt. , , . .... ...... Ám az esetek figyelmeztetnek. A felelősség megállapí­tását bízzuk az illetékesekre, azonban azt máris el kell mon­danunk, hogy valami nincs rendjén az építőipari vállalat­nál, s másutt, hiszen megyénkben manapság nem ezek az esetek az egyedüliek. Szólnunk kell a munkások figyelmet­lenségéről, olykor felelőtlenségéről is, amelyek súlyos balese­teket okoznak, emberek életét veszélyeztetik. A másik, amit ugyancsak nem lehet elhallgatni: a munkahelyek vezetőinek felelősségét, a biztonságtechnikai ellenőrzések hiányát, vagy felületességét. Mert a fent említett eseteknél is mi történt? A balese­tek megtörténte után azonnal és gyorsán intézkedett a me­gyei építőipari vállalat. A Bethlen utca sarkán minden mun­kást befogtak biztonsági felszerelés készítésére, s az új vé­dőkorlát órák alatt el is készült. Mórt már rend van a munkásvédelem területén az em­lített építkezéseknél. Ám felvetődik a kérdés: miért csak most, a tragikusan végződött, vagy nagyon könnyen tragi­kussá válható balesetek után intézkednek, s miért nem előbb? Ügy látszik, a munka-, munkásvédelmi szabályok még ma sem hatnak kellően, ha megéri egyeseknek, hogy ne tartsák meg azokat. KOPKA JÁNOS Készülődés a X. pártkongresszusra Reális elemzés — holnapi tennivalók Tiszavasváriban Egy községi pártbizottság munkája napjainkban Dinamikusan halad a fel­készülés a X. pártkongresz- szusra Tiszavasváriban. Megkezdték 25 alapszerve­zetben a taggyűlések előké­szítését, egyben a pártérte­kezletre való készülődést 's. Ezenkívül egy üzemi pártbi­zottság — az Alkaloida — és egy osúcsvezetőség — a Ti- szavasvári Gépjavító Állomás — kommunistái készülnek 4 esztendő munkájának az ala­pos értékelésére. Az alapszervezetek segítése Tisza vasvári csaknem 15 ezer lelkes nagyközség, több mint 650 párttag készül szá­mot adni a munkáról, vitat­ja meg a pártvezetőségek be­számolóit. Ezek a jelentős fó­rumok — a vezetőségválasztó taggyűlések — augusztus 1 fi­án kezdődnek. Tart a „nagy­üzem” a községi pártbizottsá­gon. Egyrészt megfelelően segíteni az alapszervezeteket, másrészt készülni a pártérte­kezletre. Jelentős állomások ezek, hiszen Tiszavasvári megyénk egyik jelentős ipari bázisa. A 25 pártalapszer- vezet közül 12 ipari üzemek­ben tevékenykedik. Ezek kö­zött is kiemelkedik az Alka­loida, a hazai vegyipar egyik fellegvára, ahol önálló párt- bizottság működik, 5 alap­szervezetben 205 párttaggal. Emellett 7 tsz-pártszervezet elemzi a munkát, 162 párt­taggal együtt. Míg az ipari üzemekben összesen 355 párt­tag dolgozik. Ez az összetétel meghatá­rozza a községi pártbizottság részére a vezetőségválasztó taggyűlések segítésének mód­ját, s egyben a községi párt­értekezletre történő helyes felkészülést is. Tiszavasvári arculata a négy év alatt jelentősen megváltozott. Különösen vonatkozik ez az iparra, a munkásságra, összetételére, fejlődésére. A munkásság létszáma 1400-zal növekedett, s eléri a 3900-at. Különösen a női munkások száma nőtt, hiszen a növekedésnek csak­nem fele. 700 a nőik köréből adódik. Ezzel csökkentették a női munkaerő foglalkoztatási gondokat. Jelentősen növeke­dett a szakmunkások száma. Évente mintegy 200 fiatal szakmunkást biztosít az üze­mek részére a 115-ös szak­munkásképző. Ez eredmé­nyezte, hogy növekedett a munkások között a fiatalok részaránya. Ez a strukturális és korbeli változás új fela­datok elé állítja a pártszer­vezeteket és a pártbizottsá­got. Fontos, hogy ezzel be­hatóan foglalkozzanak a taggyűlések és a pártértékez- let is. Eredményeit mérlegel­ni kell. Felhívta a figyelmet viszont arra, hogy ezt a le­hetőséget nem használták ki a pártszervezetek a pártépítő munkában megfelelően. Az utóbbi két évben az ipari üzemekben a pártszerveze­tek 22 párttagot vettek fel. Ez kevés, még annak ellené­re is. hogy bár tavaly még csak öt, az idén pedig tizen­egy üzemben működik párt- szervezet. A termelés alapos elemzése E községi pártbizottság kü­lönösen felhívta a figyelmét az alapszervezetek vezetősé­geinek arra, hogy elemezzék alaposan a termelés, a ter­melékenység alakulását, ugyanis az Alkaloida kivé­telével e területen csaknem minden üzemben problémák mutatkoztak. Az üzemek többségében a technológiai felszereltség ósdi- Tavaly a gépjavító és a téglagyár ezek miatt sem teljesítette terme­lékenységi tervét. , De más okai is vannak: az üzemeken belüli szervezetlenség, a nem megfelelő vezetés, a ne­héz fizikai munka. Segítsé­get nyújt abban, hogy mind­ezeket alaposan megvitassák, s ne feledkezzenek meg a beszámolókban szólni arról sem, hogyan javult az üze­mekben a munkásellátás, hi­szen új fürdők, öltözők ét­kezdék épültek, két üzemben üzemorvos dolgozik. Szól majd a pártértekezlet beszá­molója arról is, hogy az utóbbi két évben két új üzem is megkezdte működését, s évente Tiszavasváriban 60— 90 lakás épült, melyből az üzemek — főleg az Alkaloi­da — évente 20—25 lakást épített. Különös gonddal foglalkoz­nak a beszámolók a szocia­lista munkaverseny, elsősor­ban a szocialista brigádmoz­galom fejlődésével, s felhív­ja a figyelmet arra, hogy a nők és a fiatal szakmunkások munkába állításával újabb le­hetőségek nyíltak ezek szer­vezésére. melyeket eddig nem megfelelően hasznosítot­tak. A községi pártbizottság abban is segítségére van a pártalapszervezeteknek, hogy a taggyűlések beszámolóiban megfelelően elemezzék az egyes üzemekben tapasztal­ható bérfeszültségek okait, ami növeli a munkásván­dorlást. Rámutatnak arra is, hogy a törzsgárga anyagi-er­kölcsi megbecsülését biztosí­tani kell. Tiszavasváriban 7 tsz-párt­szervezet működik. Bár a kö­zös gazdaságokban növeive- dett a közös vagyon, a tiszta jövedelem, a tagok részesedé­se, a gazdálkodásban bizo­nyos stagnálás tapasztalható az utóbbi években. Ez meg­mutatkozik a termésátlagok alakulásában, a gépesítés el­maradottságában, s abban, hogy meg mindig több isz 15—20 féle növény termeszté­sével foglalkozik. Nem al­kalmazzák a korszerű agro­technikát, s a korszerűsítés érdekében javítani kell a szakmai vezetés színvonalát. Kevés a szakember, alacsony a tsz-vezetők többségének a képzettsége. Ez mind mind olyan égető probléma, amely sürgős megoldást igényel az előrehaladás érdekében. Ta­pasztalta azt is a pártbizott­ság. hogy az időszerű gazda­ságpolitikai kérdések nem ke­rülnek megvitatásra, ezzel és a termelés segítésével nem foglalkoznak elég szakszerű­en. behatóan az új gazdasági mechanizmus követelményei­nek megfelelően a tsz-párt- szervezetek. Épp ezért- a pártértekezlet beszámolójá­ban e kérdések mély elem­zést , igényelnek. Szó lesz a beszámolókban a tsz-ek el­aprózottságáról, az erők koncentrálásáról, ennek szük­ségességéről, s arról, hogy a melléküzemági lehetősége­ket — ciroktermesztés, fel­dolgozás, kosárfonás, halfel­dolgozás — nem használják ki. Különösen a haltenyész­tésről kell szólni. Négy tsz. nek 500 holdnyi halastava van. Összefogással sok lehe­tőség nyílna a hasznosításra, s a tagok egész., évi foglal­koztatására. Hü képet kapni Nagy figyelemmel vitatják meg az állattenyésztés hely­zetét. ahol különösen súlyos a helyzet. Némi javulást mu­tat az, hogy öt tstí társulásá­val 1972-ben már üzemelni fog egy 6000 sertés hizlalását biztosító korszerű üzem. Csak két fontos területet érintettünk. Hasonlóan elem­zik a pártalapszervezetek és a pártértekezlet a "többit is, hogy hű képet kapjanak az elmúlt négy esztendő tevé­kenységéről, s enno1' birto­kában reálisan határozz.-'k meg a következő esztendők feladatait a pártszervezetek előtt. Farkas Kálmán „Jöjjön el hozzám...“ Akik az életüket kockáztatták 25 éve — Egy tehenet vezettem a csordára. Ahogy jövök haza, elibém áll egy ember és megkérdi: lelkiismeretes em­ber vagyok én? Nem tudtam, hogy mit akar. Aztán el­mondta, hogy oroszok. Há­rom napja nem ettek, nem ittak. Heten voltak, de egyi­küket Ciháknál agyonlőtték. — Azt mondom neki: itt van ez a kabát, vegye fel és jöjjön el hozzám, vigyen a többieknek is kenyeret, meg vizet. Elvitte. Alighogy bees­teledett, elmentem értük. Ad­dig egy szekér szalmából kunyhót csináltam, a felesé­gem meg vacsorát készített. Ott aludtak. — Reggel jön egy csendőr, meg három katona. Rám kiált hogy itt maga orosz katonát dugdos. őszintén beszéljen, mert a katonák rögtön agyon­lövik. ha nem mondja el. Fal­hoz állítottak. A német rám fogta a puskát, a csendőr meg elkezdett kutatni. Nem -találták meg őket. Senki nem tudott róluk, csak a feleségem, meg én. Éjszaka járkáltak egy kicsit, mert nappal nem lehetett kimozdulni. — Egy hétig voltak nálam. Mikor bejöttek Balkényba is a többi szovjet katonák, egy nagy tiszt jött velük. Odavít- item a szalmakunyhóhoz és átadtam neki a katonákat. Már a nevüket sem tudom. Aki magyarul tudott, azt Sza­bónak hívták, meg az egyiket Mitrunak. Még annyit tudok, hogy amikor a nagy tiszt tő­lünk elment, a németele szét­lőtték a kocsiját. A sofőrje jött vissza sírva. — Hogy miért tettem? So­kat szenvedtem én a múltban az uraktól. Mikor megtud­tam, hogy oroszok, úgy meg­örültem, hogy eszembe sem jutott, ebből nekem is bajom lehet. Sokszor gondoltunk azóta rájuk a feleségemmel. De arra nem számítottunk, hogy ezt valaki megköszöni. Mert aki szívességet tesz, azt csúnya dolog felhánytorgatni. Ez meg nem is szívesség, csak emberi kötelesség volt. ★ — Két súlyos sebesültet'1 hoztak be 44 tavaszán a nyír­egyházi hadi kórházba. Egyik1 űlóta volt, a másik ugyanan­nak a gépnek a rádiósa, ösz- szesen öten voltak a repülőn, amikor Téglásnál lelőtték őket Három meghalt — Vasárnap volt és én vol­tam szolgálatban. A pilótának megégett az arca és a keze, a rádiósnak pedig a robbanás kor egy szilánk belefúródott térd alatt a lábába. A pilótát tovább vitték Kassára, a gyűjtő fogházba, a rádiós ná­lunk maradt. Én ápoltam, kö­töztem és később már másnak nem is engedte, hogy kezelje. — Mikor a kórházat kiürí­tették, Misát — így hívták a szovjet rádióst — hazavittem a lakásomra. 21 éves volt, hét nyelven beszélt. öt napig gyógyítottam, vigyáztam rá. aztán a többi szovjet katoná­val elment. Bugacsov Mihail- nak hívták. Őreiben lakott. Azóta sokszor próbálkoztam, hogy megkeresem, de nem sikerült. ★ — Otthon KiSvT=-- dán bújkálni kellett, ne­hogy a németek elkar-; janak, mert katonaszökevény­nek számítottam. Az apám fuvaros volt, vele jártam a határba szekérrel. Egyik al­kalommal krumpliért men­tünk és észrevettük, hogy valaki lapul a földön. Oda­mentünk. Egy szovjet katona volt. Nem tudott fel sem áll­ni. Az ingét tépte le magáról, hogy a combján lévő sérülést bekösse magának. — Napok óta bújkált ott. Se enni, se inni nem volt mit, káposztát, nyers krumplit, ré­pát szedett, meg amit a földön csúszva el tudott érni, azon élt. Félt tőlünk. Azt hitte, a németekhez visszük. Egy is­merősünkhöz, Kertész Józse­fekhez vittük. Megmosdattuk, bekötöttük a sebét, de na­gyon súlyos volt s szekérrel bevittük a kórházba. Két nap múlva bejöttek a szovjetek Kisvárdára is és magukkal vitték az akkor 39 éves, négy­gyermekes Hamrilenkó Já­nost. ★ — A határban járká' :, Ferenc-tanya mellett, El t Sándorral, aki pályaőr volt, de nálunk menekült a németek elől. Egyszer csak látom, hogy az úton egy csapat orosz kato­na megy. Tizein voltak. Rá­juk szólok: sztoj! Megijedtek, mert nem vették észre, hogy közel mentünk hozzájuk. Rög­tön a földre vetették magu­kat. Aztán felemeltük a ke­zünket, hogy lássák: nem akarjuk bántani őket s oda­mentünk hozzájuk. — Kérdezgették, hogy hol vannak a németek, aztán, hogy az oroszok messze van- mk-e még. Alig értettük, meg egymást, de meg tudtam magyarázni, hogy 1 kilométer­re vannak a németek és éppen a vasúti síneket robbantják. Aztán mutogatták, hogy éhe­sek. Hozunk — mondtuk ne­kik — de jelszót, kell meg­beszélni, hogy tudják: mi vagyunk. így lett a jelszó há­rom füttyentés, a válasz kö­högés. — Ahogy ott mutogatunk, magyarázunk, meglátok a ha­tárban két lovas járőrt. Gyor­san bebújtak egy csicsókás részbe. Hazamentünk, kenye­ret, szalonnát, vittünk nekik, aztán még krumplit kértek, meg hagymát. — így ment ez egy pár na­pig. Az egyik hajnalban be­zörgetnek hozzám: keljek fel, itt vannak az oroszok. Volt köztük egy ruszin fiú, az tu­dott magyarul. Mondom ne­ki, hogy nálunk már régen itt vannak. Először nem akarták hiní i, de én hívtam őket néz­zék meg. Azt hitték, be aka-; rom csapni őket. Azért elin­dultak velem. Mikor köze­lebb érünk, mondom nekik, álljunk meg. Jelszó van itt, nem lehet csak úgy odamen­ni. Akkorra már egy bunkert csináltunk nekik, mert hűvö­sek voltak az éjszakák. — Fütyültem hármat, vála­szoltak. Mikor meglátták a többieket, volt akkora öröm, hogy el se tudom mondani, összevissza csókolgattak. Akkor már nyugodtan elvi­hettem őket hozzám a tanyá­ra. Szőrösek, piszkosak vol­tak, de hát a bunkerban nem lehetett tisztálkodni. Rendbe tették magukat, aztán elmen­tek. De csak kilencen. Egy ott­maradt, vigyázni a tanyára. Azt mondták, mi is vigyáz­tunk rájuk, ők is vigyáznak ránk. ★ Akik a történeteket el­mondták: Szabó József bal- kányi, Rakita Györgyné nyír­egyházi, Kovács Béla kisvár- dal és Muri Ferenc Nyírtelek —Ferenc-tanyai lakosok.. Né­gyen a sok százból, akik sa­ját életük kockáztatásával szovjet katonák életét mentet­ték meg és négyen azok kö­zül akik a napokban a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság aranykoszorús jelvényét kap­ták cselekedetükért. Balogh Jőmst ít* rg I f s ’'f ii*. .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents