Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-06 / 183. szám
RELET-MAGYARORSZAO Télapó és „társai" elviszik a kulturális alapot Kevés pénz jut az üzemi népművelésre Válasz a panaszokra: Gyorsul a palackos gáz bekötésének üteme Talán az olvasónak már unalmas is a téma: mire költik itt. vagy ott a kulturális alapot. Valóban „örökzöld” probléma, kevés alap létezik, amely ennyi kérdés, keresztkérdés ellenére is megőrzi aktualitását. Ezért is vizsgálta meg a közelmúltban 14 — főként ipari — munkahelyen a Szakszervezetek Szabolcs-Szatmár megyei Tanácsának kulturális bizottsága — mire használják fel 8 jóléti és kulturális alapot. Jelképes összegek Két éve a 14 munkahelyen 463 ezer forint, tavaly 559 ezer forint volt a jóléti és kulturális alap. Biztató, hogy majdnem 100 ezer forinttal lett több egy év alatt. Nem ilyen biztató viszont, hogy aránytalanul alakultak az összegek. Vannak munkahelyek — mint a Nyírbátori Növényolajipari, a Mátészalkai Faipari Vállalat, a kisvárdai öntöde — amelyek nem sajnálják a pénzt ettől az alaptól, s vannak, amelyek szinte jelképes összeget adnak. Eltérések nem csupán egyes szakmák között tapasztalhatók. hanem szakmán belül is Az egyenetlenség nem csupán az üzemek, vállalatok gazdasági erejét jellemzi, hahem a kulturális nevelés érettségét, minőségét is. A számok egy kicsit a nézőpontokat is jelzik: télapó- és gyermeknapi ünnepség 85 200. nemzeti és nemzetközi ünnepek, külföldi utak 82 820, öregek megvendégelé- se, kirándulás 74 690, nőnap 64 870 forint. Ezek költségei viszik el a kulturális alapok zömét. Főként télapó és „társai” fosztják meg az, üzemi művelődést attól, hogy több könyvet, folyóiratot, ismeretterjesztő előadást, filmet, szakkört, stb. kapjanak a dolgozók. A Nyíregyházi Konzervgyár nőnapi — kulturális — számlája tavaly 35 ezer, a Tiszavasvári Alkaloidáé 10 059, a Mátészalkai ÉRDÉRT Vállalaté 5355 forint volt. Nem egy vállalat, üzem, intézmény 25—30 ezer forintot költ szaloncukorra — természetesen a mindig „hozzáférhető” kulturális alapjából. Csak 10 százalék... Senki sem kifogásolhatja, hogy az üzemek, vállalatok, intézmények megvendégelik az öregeket, a nőket, a gyerekeket, kirándulásra viszik a dolgozókat. De az már nem helyénvaló, hogy ezt abból — a különben is nem nagy — összegből teszik, amit a kulturális nevelés céljaira kellene felhasználni. Kevés viszont, amit a több mint félmillióból a 14 munkahelyen könyvtárfejlesztésre, ismeretterjesztésre, szakkörök, művészeti csoportok, művelődési intézmények támogatására költöttek. De ezen nem is lehet csodálkozni, nem kulturális célokra ment el a kulturális alapok több mint 90 százaléka. Ez olyan aránytalanság, amely lehetetlenné teszi, hogy csak minimálisan is kielégíthessék a művelődési, szórakozási igényeket. Mit lehet tenni ez ellen? — kérdezhetnénk hisz — amint a számok is mutatják — nem véletlen, elszigetelt dologról van szó, hanem egy beidegződésről, egy régebbi megszokásról. Ez a megszokás ma már nélkülözi a korszerű szemléletet, de jól „megél” a munkahelyi kollektíva és vezetés közönyéből, amely a példák szerint szabad utat enged százezer forintoknak sokszor a látványosság, a szükségtelen jótékonykodás jegyében. Az évek során sok ezer forint vándorol a „télapó” zsákjába, a nőnapi köszöntők poharaiba, — ami a férfinépet melengeti — s még sorolhatnánk a népszerűvé vált ki- sebb-nagyobb lakomákat, amelyeket már megszoktunk, s talán meglepődnénk, ha elmaradnának. De az a baj, hogy azt is megszokták egyes helyeken, hogy rossza tévé a klubban, de nincs pénz a javítására, vagy kopottak a könyvek, kevés folyóirat, újság jár a művelődési terembe, vagy ismeretlenek az ismeretterjesztő előadások, stb. Szemléletet kell változtatni Hogy mit szükséges tenni, a megyei kulturális bizottság szerint az egyik dolog: meg kellene szüntetni azt a szemléletet, amely igazgatói alapnak tekinti a jóléti és kulturális alapot. Szükséges, hogy a szakszervezeti bizottságok különítsék el a kulturális alapot a szociális, sport-, üdülési és segélyezési feladatoktól. Gondoskodjanak arról, hogy a felnőtt- oktatás. a könyvtár, az ismeretterjesztés, a kiállítások, stb., klubok. előadótermek létrehozása, a munkahelyi népművelés érdekében kamatozzék a több százezer forint, amely a dolgozók kulturális nevelését hivatott elősegíteni. Az S?MT elnöksége ez év decemberében foglalkozik az egész megyére szóló átfogó vizsgálat tapasztalataival és a további tennivalókkal. (P) HASZNOS VAKÁCIÓ. A Velencei-tó partján az agárdi nadárvártán — kéthetes turnusokban — 50—60 középiskolás és egyetemista fiatal tölti szabad idejét hasznos kutatómunkával. Radetzky Jenő biológus tanár irányításával betekintést nyernek az ornitológia, a mikrobiológia és a meteorológia tudományába. Az itt szerzett elméleti és gyakorlati ismereteket egyetemi felvételi vizsgákon és tudományos dolgozatokban hasznosítják a növény- és állatvilág iránt érdeklődő fiatalok. Képünkön: Ismerkedés a madárfényképezés alapelemeivel. (MTI fotó — Jászai Csaba felv. — KS) Év végére meghaladja a hetvenezret a propán-butángázhasználók száma Az utóbbi hónapokban egyre több olvasónk fordult hozzánk panasszal, hogy sokáig kell várni a propán-bután palackos gáz bekötésére. A panaszos levelek nyomán kerestük fel a Tiszántúli Földgázszolgáltató és Szerelő Vállalat Szabolcs-Szatmár megyei kirendeltségét. A szerintük is jogos panaszokra Kovács István műszaki csoportvezető a következő választ adta: A problémát tulajdonképpen egy helytelenül megállapított keretszám okozta. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt gázipari főosztálya ugyanis Szabolcs-Szatmár megye részére 1970-re csupán 4000 palackos gáz bekötését engedélyezte. A vállalat ennek megfelelő mennyiségben rendelte meg a gyártó vállalattól a nyomáscsökkentőket és a felszereléshez szükséges egyéb anyagokat. Miután a keret „kimerült”, a tröszt hirtelen feloldotta a tilalmat, de a nyomáscsökkentőket gyártó vállalat nem tudott eleget tenni a növekvő igények nyomán jelentkezett pótmegrendeléseknek. A TIGÁZ megyei kirendeltsége is kellemetlen helyzetbe került; szaporodtak a panaszok, alig győztek válaszolni az özönével érkező reklamációkra. A bekötéseknél jelentkezett nagymérvű torlódás ma már szünőben van, mert a nyomáscsökkentőket készítő vállalat fokozta a termelést. Az egész évre tervezett négyezer bekötéssel szemben a TIGÁZ a megyében július 31-ig 7344 új fogyasztónál végezte el a gázpalackok bekötését. Az elmúlt hét végén újabb ezer darab nyomáscsökkentő érkezett. Ezt még hétfőn kiadták a szerelőknek a bekötésekhez. Jelenleg a július 15-ig beérkezett megrendeléseknek tesznek eleget, így a korábbi több hónapos késéseket már mintegy harminc napra sikerült csökkenteni. A várakozók száma ez idő szerint már csak mintegy félezer. Ez is rohamosan csökkenni fog, hiszen a reduktorellátás egyre javul. Az elmúlt évben — a rendszeres anyag- ellátás következtében — a várakozási idő általában két hét volt. Ezt a tempót szeretnék elérni egy-két hónapon belül az idén is. A megyében jelenleg több mint 68 000 propán-bután palackos gázhasználót .tart nyilván és lát el a TIGÁZ. Az egyre fokozódó igények kielégítése folytán a palackos gázt használók száma év végére minden valószínűség szerint meghaladja majd a hetvenezret. A növekvő feladatok ellátására a vállalat megyei kirendeltsége felkészült; kellő számú szakemberrel és műszaki felszereléssel. járművel el van látva. Továbbra is soron kívül és díjmentesen végzik el az árvíz által érintett területeken a lakosság gázkészülékeinek vizsgálatát és javítását. T. Ä. Újabb ásatások Fenékpusztán Gyermekvédelem MINISZTERI RENDELKEZÉS A HIVATÁSOS PÁRTFOGÓ FELÜGYELET SZERVEZÉSÉRŐL ÉS FELADATAIRÓL Helyi kezdeményezések alapján néhány megyében és a fővárosban már korábban megkezdték működésükét a gyermekvédelem területén a hivatásos pártfogók. A művelődésügyi miniszter most megjelent utasítása egységesen szabályozza a hivatásos pártfogó felügyelet szervezését és feladatait. Az utasítás kimondja hogy a gyámhatósági védő- és óvó intézkedések, valamint az utógondozás színvonalának emelésére — a feladatukat társadalmi munkában végző pártfogókon kívül — hivatásos pártfogókat kell alkalmazni. A megyékben, a megyei jogú városokban, illetőleg a fővárosban a hivatásos pártfogókat a megyei (fővárosi) tanácsok művelődésügyi osztályának vezetője nevezi ki a feladat ellátására alkalmas, képesítéssel rendelkező pedagógusok közül. A hivatásos pártfogók feladatai közé tartozik, hogy különös figyelmet fordítsanak a volt állami gondozottak életkörülményeinek alakulására; rendszeres kapcsolatot tartsanak a pártfogott kiskorú családjával; figyelemmel kísérjék a társadalmi pártfogók tevékenységét, közreműködjenek képzésükben és továbbképzésükben, szervezzék tapasztalat cseréj ükét. A hivatásos pártfogó együttműködik az illetékes gyámhatóságokkal. A gyámhatóság felkérésére környezettanulmányt készít a nagyobb körültekintést igénylő esetekben; a gyámhatóságok értesítése alapján nyilvántartja a működési területén lakó valamennyi pártfogó felügyeletre szoruló kiskorút. A miniszteri utasítás értelmében a hivatásos pártfogó jogosult betekinteni a gyám- hatósági és bírósági iratokba, de a tudomására jutott adatokat illetően köti a szolgálati titoktartás. A keszthelyi balatoni múzeum munkatársai folytatják Fenékpusztán az erődített római telep tíz esztendővel ezelőtt megkezdett ásatásait. A korábbi munkákkal felszínre hozták az erődfalak, a két bazilika és néhány nagyobb épület alapjait. A régészek- munkája mindjobban megerősíti.azt a történelmi dokumentumokra alapozott feltevést, hogy itt született a Róma hatalmát megdöntő ra- vennai uralkodó, nagy Theo- dorik keleti-gót király. A közelmúltban a horreum, a kincstári raktár keleti oldalán kezdődtek meg a feltárások. Az újabb feltárások jelentős adatokat szolgáltattak a római és a kora népvándorlás kori idők ismereteihez. Feltártak egy kora római kőépületet, továbbá gödörlakásokat a késő római időkből és találtak kora népvándorlás kori sírokat is. A balatoni múzeum munkatársai érdekes tervet dolgoztak ki a rommező idegen- forgalmi hasznosítására. A terv szerint rekonstruálni lehetne a 400x400 méteres alap- területű erőd falait, a kerek bástyákkal, amelyek a Balaton nyugati partján kilátótoronyként szolgálhatnak. A telep kiváló lehetőséget kínál arra, hogy bemutassák az erődhöz fűződő történelmi korszakokat II. Constantinus császártól nagy Theodorik keleti-gót királyig. Szabó László — Sólyom József: Kémek a búváehajón (3m) Amikor a tengernagy La- housennel együtt visszatért Berlinbe, gondosan áttanulmányozta az amerikai újsá gok híradásait és a washing toni német nagykövetséf eléggé homályos távirati je lentéseit Mindketten nagt figyelemmel böngészték a letartóztatott ügynökök jegyzékét, s tapasztalniuk kellett hogy a legmegbízhatóbb, legügyesebb embereik kerültek börtönbe. Lahousen, az Abwehr jól védett berlini központjában szinte kétségbeesve mutatott egy névre: Frédéric Joubert Duquesne. Duquesne. a náci kémszolgálat mintaképe, amerikai oszlopa, több mint 25 éve áll a német hírszerző szervezet szolgálatában. Ca- naris is Lahousen is jól ismerték régi ügynöküket. Dél-afrikai állampolgár volt is már az angol—búr háború alatt az angolok elfogtál: kémkedés miatt, s ezért élet dgytiglani fegyházra ítélték \ Bermudákra került, hog> ott töltse börtönéveit, de az tán valahogyan szabadlábra helyezték és akkor amerikai és francia lapok tudósítója lett. Később a Távol-Keleten próbált szerencsét, majd az első világháború alatt — nevet változtatva — ausztráliai tisztnek adta ki magát és a németek segítségével sikerült Londonba jutnia. Jóval később eldicsekedett vele, hogyan sikerült pokolgépet elhelyeznie a Hampshire nevű angol cirkálón, amely valóban a levegőbe is repült. A hajó fedélzetén volt Kitchener tábornagy is. Duquesne ezt követően New Yorkba utazott, ahol a kikötőben folytatott szabotázscse- tekményeket, majd később íthelyezte telephelyét az USA keleti partvidékeinek más kikötőibe. És most ezt az ügynököt is elcsípték... Lahousen a fejét fogta. De tovább elemezte a névjegyzéket, s ösz- szehasonlítgatta azzal a listával, amely eredeti nevüket tartalmazta. Canaris is ott ült a kis dohányzóasztala mellett. — Tengernagy úr! ön szerint hogyan találták meg Hermann Lángot? Canaris, aki már világosan látta, milyen csapást jelent a náci hírszerző szolgálat számára Lang lebukása, most megszólalt: — Valamit nem értek, Lahousen! Valahogy sokkal gyanúsabb a dolog, mint ahogy kezdetben gondoltam. Honnan tudhatták meg Lángot? Talán Sebold beszélt? A tengernagy ebben a pillanatban elhatározta, hogy végére jár a dolognak. — Hivassa föl Rankent Hamburgban — adta ki a parancsot. — Közölje vele, hogy jelentkezzen nálam. A Lang-ügy minden részlete a kisujjában van, s különben is részt vett a tengerentúli kémhálózat megszervezésében. Ranken valóban rövidesen jelentkezett is Canaris irodájában. S bár e néven mutatkozott be, a valódi neve nem ez volt. Dr. Ranken éveken át élt üzletemberként az Egyesült Államokban, s bár sohasem derült ki, hogy mikor került az Abwehrrel kapcsolatba, tény, hogy már ottlétekor is szoros szálak fűzték a német katonai hírszerző szolgálat vezérkarához. Később visszakerült Németországba, Hamburgba költözött az Abwehr Sophien strassei kirendeltségére, ahonnan a kémek amerikai tevékenységét irányították, Dr. Ranken azok közé tartozott, akiket az Abwehr a legkényesebb feladatok elvégzésével bízott meg. Közvetlen munkatársa és jobb keze Duquesne volt. A kapcsolatot Hamburg és az USA között a Nord Deutscher Lloyd német hajózási vállalatok Amerikában dolgozí alkalmazottainak közvetítésével tartották fenn. Duquesne New Yorkban, Ranken Hamburgban szőtte a szálakat, hogy minél nagyobb hírszerző hálózatot építsenek ki az USA területén. Kapcsolatukat gondosan megszervezték a hajók útján. A hajókon dolgozott ugyanis egy- egy erre a célra kiszemelt tiszt, aki valahányszor megérkezett Hamburgba, nyomban felkereste dr. Rankent az egyik hajózási irodában, ahol álcázásként igazgatói állást töltött be. A civil ruhában jelentkező sétapálcás hajóstisztek — valahányszor kettesben maradtak Ranken- nal — lecsavarták pálcájuk fejét, és a botba vájt üregből kivették Duquesne jelentéseit. Az egyik ilyen hajóstiszt, amikor meglátogatta Rankent irodájában, az üzenet mellett még valamit letett az asztalra. Ez a tárgy olyan volt, mint egy repülőgép légcsavarjának kicsinyített mása. — Hát ez meg mi? S hogy kerül ide? — kérdezte Ranken (Folytatjuk acfusztus 6. Ä ems
