Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-06 / 183. szám

WHt. augusztus 8. r^YT-MAGYARORSZAG 8. oHa! p Falusi asszonyok Pénz nélkül nem megy Hogy lesz korszerű a termek ? A műszaki színvonal tizennyolc szabolcsi vállalatnál — ahogy egy NEB-vizsgálat látta Nem citálok törvényt, pa­ragrafusokat, nem idézem alkotmányunkat, hogy se­gítségül hívjam tanúskodni, milyen is volt a falusi anyák sorsa, becsülése régen és most. Tanú a valóság, az ő éle­tük. Egy volt szennyespusztai cse­lédanya keserű emlékezése ötlött fel bennem. Nem spon­tán, nem véletlenül. De nem is azért, mert most így illik, mert közeleg alkotmányunk születésnapjának ünnepe, ha­nem azért mert Ajakon, e nyírségi kis falu termelőszö­vetkezetében oly sok szép példáját hallottam az anyák becsülésének. A Nyírlugos melletti tele­pen élő — azóta tsz-tag — volt cselédasszony mondta: „Nekünk még sanyarúbb volt a sorsunk, mint férjeinknek. Szolgáltunk a méltóságosnak, szolgáltunk a földnek a bete­vő falatért, s mind az öt gyer­mekemet kinn a határban szültem meg. Amikor felcse­peredtek, egyiket keblemre, másikat hátamra vettem, s úgy mentünk a határba dol­' ’A májusi árvízkatasztrófa súlyosan érintette Szamossályi községet is. Habár a lakóhá­zakban nem esett olyan kár, mint jó néhány más község­ben. A határt, a termelőszö­vetkezet veteseit azonban igen nagy kár érte. A szövet­kezet tagsága, ami egyben az egész községet jelenti lesúj- tottan, aggodalommal nézett a jövő elé. Kezdetben el sem tudták képzelni, hogy problé­májukkal nem maradnak egyedül és olyan segítséget fognak kapni, amilyet azóta kaptak. Szavak helyett tettek A megyei pártbizottság még május végén felhívta a me­gye árvízkárt nem szenvedett erősebb termelőszövetkezetei­nek a figyelmét, hogy válasz- szanak maguknak egy- egy károsult i szövetkeze­tek Ä % pártbizottság ja­vaslatára a pátrohai Zöld Mező Termelőszövetkezet vál­lalta a szamossályi Uj Élet patronálását. Alig húzódott vissna az árvíz a Zöld Mező Tsz vezetői már megjelentek Szamossályiban és felmérték miben lehetnek segítségére a termelőszövetkezetnek. Nem tettek hangzatos ígéreteket, csak jó szóval vigasztalták a szamossályiakat, és sejttették, hogy rövidesen segítség érke­zik. Sályiban remélni sem merték, hogy ilyen gyorsan és hathatósan kapnak se­gítséget. Amikor rá lehetett menni a talajra, azonnal megérkeztek a pátrohai traktorok a mun­kagépekkel együtt. Ahol le­hetett elvégenték a szántási és vetési munkákat. Nagy se­gítséget nyújtottak a szállítá­si munkákban is. A július kö­zepéig nyújtott segítség 137 [ ezer forintot tesz ki. Gépek- ik?l együtt vetőmagot is hoz­gozni. A férjem árkot ásott a föld végében, abba állította a kicsiket, hogy el ne széled- jenek. így éltünk. így neve- Iedtünk fel. Fizetség csak a kommenció volt, a cselédla­kás, más semmi.” így gondoskodott a földmű­velő anyákról aß uraság. Ajakon a Búzakalász Tsz- ben hallottam. A múlt esz­tendőben több mint 100 ezer forintot fizettek ki az anyák­nak szülési segélyre. Ajak a megyénk, s az ország egyik legszaporább községe. Négy és fél gyermek jut egy családra. A múlt évben a szülőanyák keresetükhce mérten átlago­san 2500 forint anyasági se­gélyt kaptak. Azért mert anyák, azért mert szültek, azért mert mi előttünk nem csak írott malaszt és szó az anyák megbecsülése, hanem az életünk törvénye. S e kis közösség gondol az anyákra. Az idén 64 anya van szülési szabadságon. Ebben az évben 500 ezer forintot tar­talékoltak a szociális alapra, melynek többsége anyasági segély, szülési segély. Hatvannégy fiatal anya. tak. Többek között burgo­nyát, dughagymát és kukori­ca-vetőmagot. A vetőmag ér­téke mintegy 50 ezer forintot tesz ki. Szállítottak 87 mázsa bálázott szalmát, és 103 má­zsa réti seénát az állatok ete­tésére. ■. = Nemcsak a tsz — a község is A súlyos kárt szenvedett állattenyésztést azzal is segí­tették, hogy 60 db szarvas- marha tartását átvállalta a pátrohai Zöld Mező Terme­lőszövetkezet. Ugyanis Sá­lyiban a legelőt teljesen tönk­retette az árvíz. A 60 darab szarvasmarhából 50 darab fe­jőstehén, amit a pátrohaiak gondoznak, nagy hoczáértés- sel ápolnak. Az állatok elhe­lyezésére külön nyári istállót építettek. A két termelőszövetkezet kapcsolata kiszélesedett a két község lakosságának kap­csolatává. A pátrohaiak zsírt, szalonnát, burgonyát, kukori­cát, babot, lisztet és még sok egyéb élelmiszert gyűjtöttek és juttatták el Szamossályiba. Ennek a lakossági gyűjtés­nek az értéke mintegy 100 euer forintra tehető. Elvállal­ták, egy-egy családi ház új­jáépítését, teljes anyag bizto­sításával. Az építőanyagot már le is szállították Szamos­sályiba, aminek az értéke 40 ezer forint körül van. Az ösz- szes segítség, amit Szamossá­lyi kapott Pátrohától, mint­egy 400 ezer foAitra tehető. Testvérek maradnak A szamossályi termelősEÖ- yetkezet vezetősége levelet küldött a megyei pártbizott­ságnak, melyben köszönetét Közöttük olyanok mint Bállá Ferencné aki 3870 forintot ka­pott, Dobrai József né, akinek szülési segély címén 4267 fo­rintot adott a tsz, s Ragány Andrásné, aki 4176 forintot vett fel. De lehetne sorolni 64 nevet. Ezenkívül kapják az egy hold háztájit, s ugyan­azokat a juttatásokat, ame­lyek a dolgozó tagokat meg­illetik. ök most nem dolgoz­nak. Nevelik kicsinyeiket. De a közösség gondoskodik ró­luk. így ölt testet a nép akarata. S így váltja valóra az alkot­mányát a dolgozó nép. Igaz még e kis közösség erejéből nem tellett annyira, hogy egy tsz-bölcsődét is építsen, de már tervezik. Két-három év múlva Ajakon is megépül­het összefogással ez a létesít­mény. És ez újabb becsülése lesz az anyáknak. A régi Szennyespusztát, a volt cselédanyát említettem és az ajaki ma élő, dolgcr.ó, szülő édesanyákat. Mekkora távolság, mekkora szakadék van e két világ között. Farkas Kálmán fejezi ki, hogy ilyen segítő­kész termelőszövetkezetet ja­vasolt a patronálásukra. Kü­lön leírják azt, hogy a sályi termelőszövetkezet vezetősé­gét meghívták Pátrohára egy termelőszövetkezeti vezetősé­gi ülésre. Ezen ak; ülésen győződtek meg igazán arról, milyen szívesen, lelkes odaa­dással nyújtanak segítséget a bajba jutott testvérszövetke­zetnek. Leírják, hogy soha nem fogják elfelejteni ezt a segítséget és azon dolgoznak, hogy a bajok elmúltával is megmaradjon ee a kapcsolat, akkor is legyen majd testvér­község Pátroha és Szamossá­lyi, amikor már ünnepelni le­het és a mostani bajokra, majd csak emlékeznek. (Cs. B.) Ha valahol, akkor me­gyénk fejlődő iparában nagy szükség van arra, hogy nö­veljék a termékek színvona­lát, korszerű, jó minőségű, a hazai és a világpiacon is versenyképes árukat gyárt­sanak. A kormány 1967-ben hozott 53. számú rendeleté­ben is nagy gondot fordít a műszaki fejlesztésre, s szá­mos intézkedést tett azért, hogy az üzemek, a gazdál­kodó szervek lehetőséget kapjanak az új termékek kikísérletezésére, a gyártmá­nyok korszerűsítésére. Kiadás csak nyolc helyen A rendelet megjelenése óta 3 év telt el, s most azt vizsgálta a megyében a né­pi ellenőrzés, hogy éltek a különböző tanácsi vállala­toknál, kisipari szövetkeze­teknél a lehetőségekkel. A NYIRKÉMIA, az UNIVER- SIL, a Szabolcs Cipőgyár, a tejipari vállalat, a Kisvárdai Bútor és Faipari Vállalat, a Nyírbátori Vastömegcikk- ipari Vállalat, a Szatmárvi- déki Faipari Vállalat és a Mátészalkai Sütőipari Válla­lat közül csak a tejipar nem képzett műszaki fejlesztési alapot. A ktsz-ek mindegyi­ke — a Nyíregyházi Vas- és Fémipari, a Kisvárdai Épí­tőipari, a Mándoki Vegyes­ipari, a Kisvárdai Vas- és Gépipari, a Vásárosnaményi Vegyesipari, a Tarpai Ve­gyesipari. a Nyírbátori Épí­tőipari, a Nyírbátori Textil- ruházati, a Nyírbátori Fa­ipari és a Mátészalkai Ve- ' gyesipari Ktsz — rendelke­zett ugyan műszaki fejlesz­tési alappal, de minimális összeggel, s azokat sem igen használták ki. A 17 gazdálkodó szerv ösz- szesen 3 és fél milliós mű­szaki fejlesztési alappal bírt az elmúlt évben, ilyen címen azonban csak 8 vállalat, vagy szövetkezet számolt el tény­leges kiadást, s különösen a ktsz-eknek van mit tenni, hogy a fejlesztési lehetősé­gek megvalósuljanak. Sokat mond, hogy a vizsgált he­lyeken — ahol éppenséggel lenne mit korszerűsíteni — az éves szinten képzett mi­nimális összegnek is csak a 34 százalékát költötték el a fejlesztési célokra. Éves műszaki fejlesztési tervvel a 17 vállalat, szövet­kezet közül csak a Szabolcs Cipőgyárnál, a Nyírbátori Vastömegcikkipari Vállalat­nál, a Kisvárdai Bútor és Faipari Vállalatnál és a Szat- márvidéki Faipari Vállalat­nál találkoztak a népi ellen­őrök. Középtávú terv a mű­szaki fejlesztésre egyedül a Nyíregyházi Vas- és Fém­ipari Ktsz-nél van! Az éves terveket is egyedül a válla­latvezetők hagyják jóvá, azt széles körűen egyáltalán nem vitatták meg a dolgozókkal, akik pedig sok hasznos ész­revételt, javaslatot tehettek volna. Még szomorúbb a va­lóság, ha tudjuk, hogy a né­hány vállalatnál készült éves tervek teljesítése az év végén milyen gazdasági eredményt hozott — kivéve a Kisvárdai Bútor és Faipa­ri Vállalatot és a Szabolcs Cipőgyárat. A megállapítás, amely sze­rint a tervek készítése a leg­több vállalatnál csupán for­mális és nem kapcsolódik a műszaki fejlesztés vállalati feladataihoz — teljesen jo­gos. Érdekes a kép, hogy milyen lehetőségük van a műszaki fejlesztéssel foglalkozóknak a szakmai tudás gyarapításá­ra. A kérdésekre adott vála­szok alapján rájövünk: itt is jelentős az elmaradás. Gyér a folyóirat-ellátottság általá­ban, de , például a Nyírbáto­ri Építő, a Mándoki Vegyes­ipari, a Kisvárdai Vas- és Gépipari és a Tarpai Ve­gyesipari Ktsz-ekben egyál­talán nincs szakfolyóirat. Műszaki könyvtárról is alig beszélhetünk, s ahol van, annak a korszerűsége is erő­sen vitatott. Elmaradt tapasztalat­szerzés Mind nagyobb a lehetőség a külföldi és belföldi ta­pasztalatszerzésre, s ezzel a minisztériumi vállalatok, a nagyvállalatok gyáregysé­gei élnek is megyénkben. Hasznos ez — a műszaki fej­lesztési lehetőség egyik bő­ven kamatozó forrása. A vizsgált vállalatoknál azonban csak lehetne, hiszen ilyenről is alig beszélhetünk. A vizsgált egységek közül mindössze négy — a Sza­bolcs Cipőgyár, a Nyírbátori Faipari Ktsz, a Kisvárdai Bútor és Faipari Vállalat és a Kisvárdai Vas- és Gép­ipari Ktsz — küldte szak­embereit belföldi tapasztalat- cserére. Külföldi tapasztalat- csere utakra még ritkábban került sor — pedig erre pénz is, lehetőség is kínálkozott. Néhány vállalatnál ke­vésnek bizonyult a kísérle­tekre helyben meglévő pénz­összeg, ezért központi tá­mogatást kértek. A Nyíregy­házi Vas- és Fémipari Ktsz azonban hiába fordult 2 millióért az OKISZ-hoz, nem kapott. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támo­gatja a NYIRKÉMIA aszpa- ragin előállítási kísérleteit, s idáig egymilliót adott a beruházásokra. Az UNIVER- SIL is tárgyal az illetékesek­kel, hogy a mullit előállítási kísérleteit központi műszaki fejlesztési támogatással gyor­sítsa. Mit kell tenni? A vizsgálat feltárta, hogy a műszaki fejlesztést akadá­lyozza részben a magas el­vonási rendszer, részben a műszaki fejlesztési alap hiá­nya. A legnagyobb gondot azonban az okozza, hogy a legtöbb helyen nincs elegen­dő szakember. Hiába az anyagi lehetőség, a kezdeti lépéseket sem tették meg a korszerűsítésre, a gyártás- és gyártmányfejlesztésre. Kü­lönösen áll ez a vizsgált kisipari szövetkezetekre, ahol nem fordítanak kellő figyelmet arra, hogy a vi­lágpiaci szinthez ma már nem lehet a régi módon el­jutni. Változásra van szükség, s gyorsan A népi ellenőrzés ezért határozott úgy, hogy a megyéi tanács Vb ipari osztályvezetője vizsgáltassa meg: milyen központi támo­gatásra, intézkedésre van szükség a jelenlegieken fe­lül. Rendelje el a tanácsi iparvállalatoknál a távlati — legalább 5 éves — műszaki fejlesztési tervek elkészíté­sét. A KISZÖV elnöke fi­gyelmét arra hívta fel, hogy szorgalmazza a ktsz-eket is megfelelő éves és távlati tervek készítésére, s azt, hogy a műszaki fejlesztésre szánt pénzt rendeltetésszerű­en használják is fel. Ettől függetlenül is jó ezen a helyzeten az illetékes vál­lalatoknak, szövetkezeteknek változtatni. K. J, A vízi ember Tikkaszt a kánikulai hő­ség. Fehér eperfa hűvösében ülünk Mizsik Mihály bácsival Tiszadobon, a Tanács utca 2 számú ház udvarán. Csak egy kis tündéri, fehér ruhás uno­ka lányka forog játékosan körülöttünk. S amott, az ut­ca végén a holtág vize meleg­szik, a falu nyugati határát a „nagy” Tisza szeli át. — Mindenekelőtt az a lé­nyeg, hogy saját házam van. Mégpedig láthatja az elv­társ, nem akármilyen. Jó ez, miután négy éve nyugdíjban vagyok. Negyvenéves korom­ban még nem volt saját há­zam. Pedig már köztünk volt a négy gyerek: két fiú, két lány. Hogy mikor is építették a tágas, sátortetős házat, idejé­ről való meggyőződés végett a betongyűrűs kúthoz megy. Ott a felső kő szegélyén a kitöröl­hetetlen dátum: „1960. június havában”. — A legidősebb halásznak mondják Mizsik bácsit a kör nyéken. így igaz? — Van idősebb tőlem. De igazi halász, vízi ember tény­leg nem igen. Már nyolcéves koromban elkezdtem... Az­után minden jött egymás után. Ami a vízen tartott. — Milyen minden? Ráncba szökik barna, sok mindenféle időt átélt bőre a homlokán. — Nem úgy volt régen, mint most. Elmegy valaki a boltba, vesz kész pecát, hálót, de vehet csónakot is. Aztán, kinevezi magát halásznak. Nekem még három évig kellett halász- bojtárnak lennem. Bérlők hasznosították a vizeket. Egy olyan, a gazda-mester mondta mit, hogy csináljak. A háló kötésétől az összes szerszámok kezeléséig meg a fogás tudo­mányának ismeretéig, min­denre parancs szólt. Az már más, hogy mindvégig kitartok a víz mellett. — Szerszámok. Hányféle van? — Nem rövid sor. Mondom: horog, véges horog, vagyis negyven horgos, kétemberes háló, a palónya, aztán pirity- háló, hozzá négy ember kell, lapsolóháló, hatemberes, meg még tükörháló, rácsa, kapa­ró, villegháló külön éjszakai harcsafogásra. A régi tapoga­tó is hasznos dolog. Meg a putyogtatás... — Mire a rácsaháló? — Pontyfogásra. Drótkeret­ben a háló összerántható... Túr a ponty. Csónakkal nagy érzékkel vigyázattal megkö­zelítem. Leeresztem a rácsál De egy felesleges vízcsepp se mozduljon. — És éjszaka fogni a har­csát? Hálóval? — Igen. ősz tájban, fene tudja miért, egyik oldalról a másikra akar jutni a Tiszán rengeteg egér, A harcsák is­merik ezt a szezont. Valóság­gal vadásznák az egerekre. Egy-egy után öt-hat ragadozó is veti magát. Holdvilágnál látszik, ahogy a harcsák feje, há.a két oldalra tolja a vizet. Csónakkal észrevétlenül szembe siklunk és ekkor hasznos a villegháló. — Milyen legnagyobb halat fogott hosszú halászkodása alatt Mizsik bácsi? — őszintén mondva, híre­sen óriásit nem fogtam, csak sokat. Ötvenöt kilós harcsa volt egyedüli legnagyobb fo­gásom. Másodmagammal het­venöt kilósat fogtam... Ha­nem maga a fogás. Egyik év augusztusában Pista fiammal négy nap alatt öt mázsa ke- csegét szedtünk ki a folyó Tiszából. Egy helyről paló- nyahálóval nyolcvan kilót emeltünk ki. Na meg ezenkí­vül... szóval rengeteg az, amit összefogdostam. Mikor mér rendesen vizen voltam, két ezer-négyszáz forint átlagke resetem jött ki havonta a sző vetkezettől. Merthogy jó ideje szövetkezetben vagyunk már. Még most is hozzáteszek, ezerhatvan forint nyugdíjam­hoz négy-ötszáz forintot a fo­gásokból. Meg aztán, a napok­ban adtam el egy tükörhálót — amit magam kötöttem — ezerötszáz forintért. — Csónakot is tud csinálni? — Régi dolog nálam — le­gyint. — Volt, hogy kettőt is csináltam egy évben. El is adtam. Megadták az árát. Csináltam a harmadikat. — Tart még most is csóna­kot? — Míg élek. Itt a dobi ágon van kettő, a dadain egy és a folyó Tiszán is egy. Mind az enyém. — S van-e kinn jelenleg valami szerszáma, fogóeszkö­ze? Értetlenül néz rám a kérdés után. — Halászembernek min­dig a fogásra kell gondolni. Olyan vágy, ösztön... szóval munka ez, mint akármi egyéb. Ez idő szerint tizenhat var­sám van lerakva. — Sok halfélét ismer Mi­zsik bácsi. Melyiket szerette meg legjobban? — Ne nevessen ki: a törpe­harcsát. Annak is a kisebb­jeit. Én azt tartom, az a leg- ízesebb. Igazán jó halászlé nem is lehet nélküle. — Mikor megy megint víz­re? — Holnap reggel. Akkor né­zem meg a varsákat. A nyári kánikulában ez megy legsze­rencsésebben a holtágakon. Asztalos Bálin! Pátroha — Szamossályiért Testvéri segítség az árvíz sújtotta íj Élet Tsz-nek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents