Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-05 / 182. szám

ftTTFT M AGV AFOFF'7 • (• ' “ 1970. augusztus 5. 5. oMat k .... ■« Kommentár Menetrend nélküli vonatok AZ UTÓBBI IDŐBEN a MÁV-ot sok bírálat érte. El­marasztalták a vasutasokat a hírközlő szervek, a szállító­felek és az utasok egyaránt. Mindenki kifogásolja — és jogosan, — hogy a MÁV nem tud eleget tenni szállítási fel­adatának, a személyvonatok pedig órákat késnek. Találó­an jegyezte meg az egyik utas, hogy „amióta megkez­dődött az újjáépítés az árvíz sújtotta területen, anóta szin­te menetrend nélkül közle­kednek a vonatok megyénk­ben". Minden utasnak sürgős a dolga. Senki sem passzióból ül a vonatra. így érthetően bosszankodunk, amikor egy- egy állomáson 15—20 percet is várunk tehervonatra. Ma­gam is tapasztalom, hogy kis­sé felborult a menetrend. Miért van ez? — teszik fel sokan a kérdést. Mindent rá lehet kenni az árvízre? A szervezésnél és az irányítás­nál van a baj? Szubjektív, vagy objektív nehézségek ei:ek? — Hasonlókat kérdez­tem én is a vasúti szakem­berektől. De nem is kell szakember­nek lenni ahhoz, hogy valaki megértse: a tél beálltáig a MÁV-nak több mint 100 ezer vagon építőanyagot kell le­szállítani az árvíz sújtotta te­rületre. — Pluszként! Nagy szám ez ha azt mondom, hogy egy vonatba a vasúti utasítá­sok szerint maximum 75 ko­csit lehet besorccni. Az épí­tőanyag-szállítás jelenleg va­lamivel több mint a felénél tart. És gyorsan közeledik az ősz... Az is érthető, hogy a MÁV igyekszik eljuttatni az építőanyagokat is a rendelte­tési helyükre. Ennek érdeké­ben még a személyvonatok forgalmát is korlátozták a zajtai vonalon. „Normális menetrendben a személyvo­natok vannak előnyben a tehervonatokkal szemben. Most fordítva van. És scabad zúgolódni ezért éppen azok­nak, akik az árvíz sújtotta te­rületre, vagy területről utaz­nak?” — kérdezi tőlem egy vasúti tiszt. Nem nehéz vá­laszolnom... A VASUTAS DOLGOZÓK — mint mondják — minden tőlük telhetőt megtesznek a menetrend betartásáért. Gon­dolnak arra is, hogy 130 va­sutascsalád maradt otthon nélkül az árvítz miatt. Havi 210 óra helyett 260—270 órát töltenek szolgálatban a moz­donyvezetők és a vonatkísé­rők. Az irányítók és az állo­másfőnökök pedig éjjel-nap­pal szolgálatban vannak. Pi­henésre alig jut idejük... Akkor mi az oka a késé­seknek? Mátészalkának és az egész árvíz sújtotta területnek szűk és rossz a vonalhálózata. Má­tészalka csomóponti állomá­son keresztül jutnak el az építőanyag-szállítmányok a Szamosközbe. Ennek az állo­másnak még „békeidőben” is kevés a kapacitása. Több száz vagon vesztegel a nyír­egyházi és a debreceni vona­lon, mert Mátészalka nem tudja fogadni. De gyakori eset, amikor Fehérgyarmat és Csenger is bedugul. Sokszor nem tud megfelelő kocsit biz­tosítani a MÁV, mert most kevésnek bizonyul a kocsi­parkja. Néha kirakásra vár­nak a vagonok, néha pedig olyan erőket irányítanak az állomásokra, hogy a vasút nem győzi a kiürült kocsikat kicserélni rakott kocsikkal. Mátészalka mozdonyparkja is szegény. Sokscor nincs vo­nóerő a vonatokhoz. De a legnagyobb baj az, hogy a szatmári részen kevés a vá­gány. És a legjobb irányítás, a legjobb munka mellett is csak a síneken tudnak köz­lekedni a vasúti járművek... MIT TETT A MÁV annak érdekében, hogy javúljon a közlekedés? Mátészalkán egy több száz méteres rakodóvágányt épí­tettek, ami nagy előnyt je­lent. A fűtőház mozdony­parkját a napokban sk ed­digiek duplájára emelték. Nyíregyházáról, Püspökla­dányból és Budapestről is irányítottak Szálkára moz­donyokat és mozdonyvezető­ket. Csenger vágányhálózatát is bővítik. A nagyobb állo­másokon a debreceni igazga­tóság állandó ügyeletet tart. Az irányítást koncentráltan végzik. Mátészalkán nemré­giben szállítási bizottság ala­kult, amely figyelemmel kí­séri aß építtetők szállítási igényeit. A zajtai vonalon napközben és éjfélkor kevés volt az utas, ezért is korlá­tozták a személyforgalmat, he y a teherforgalom meg­gyorsuljon. A KPM javasla­tára a minisztériumok a szál­lítófeleknek elrendelték az éjszakai rakodást. így remél­jük lesz elegendő vasúti ko­csi a szállításokhoz. És reméljük, a személyvo­natok is lassan visszatérnek a menetrendbe. N. L. A Tisza nem — Rakamaz igen * «U* ♦ •_•«*»*» .kV däJTi ’kÍsT- 'IOTIOV-. Hétmillió forint terven felül a nemzeti jövedelem gyarapítására Az egész üzem egyetlen szalag. Az elején szabászok vágják a bőrt. a bundacsiz- *na báránybéléses anyagát, s a végén már csomagolják is a belga cég megrendelésére készülő téli női lábbeliket. Terven felül, 20 000 pár, több mint 7 milliós termelési ér­tékben. Válaszul arra a fel­hívásra, amely a nemzeti jö­vedelem 1 százalékos növelé­sét célozza. Rakamaz megcsinálja Érdekes története van en­nek az új fazonú exportter­méknek. A TANNIMPEX egy belga cég megbízásából ke­resett rá vállalkozót, s ere­detileg a Tisza Cipőgyárát jelölte ki erre a munkára. Időközben azonban a mart­fűiek felmondták a megbí­zást és nem vállalkoztak a bonyolult technológiával ter­vezett báránybéléssel ellá­tott női bundacsizmák ké­szítésére. A Rakamazi Ci­pész Szövetkezetben tudo­mást szereztek er-” és fel­ajánlották segítségüket a TANNIMPEX-nek. Annál is inkább, mert ez a 20 ezer párás tétel éppen „belefer abba a vállalásba, amelyet az árvíz okozta károk pótlásara, a nemzeti jövedelem gyara­pítására készültek tenni. Természetes, hogy a labbe- lik elkészítése csak az egyik része ennek a vállalásnak. Mert nem mindegy, bogy milyen áron növelik közel 10 százalékkal az éves termelési értéket, hogyan gyártanak az eredetileg tervezett mintegy félmillió páron felül még 20 ezret. A szabász gondja — Gazdaságosan termelni Itt főleg anyagtakarékosság­gal lehet — mondja Szlobo­da János anyagbeszerző, az üzemi pártalapszervezet tit­kára. — S ezt akarjuk mi maximálisan kihasználni... Kíséretében sorra járom az üzemet. Tóth László sza­bászmester éppen az anya­gok minőségén meditál: — Nagyon vigyázni kell a szabásnál, mert més a kü­lönböző minőségű bőrökön belül is sok az eltérés.' Né­ha a legjobb minősítésű bőr sem adja ki azt, amit a nor­ma szerint kellene. — Igyekszünk azért — mondja munka közben Ru­dolf László szabász. — Most például éppen „kijövök” be- űőle, egy pár csizmára elég a 46 négyzetdeciméter. A csizmák készítésének is megvan a maga hátránya. A nagyobb alkatrészek hiba. nélküli kiszabása több anya­got igényel, hiszen nem mindig egyenletes a bőrfelü­let. (Talán ezért is mondták le a megrendelést a martfűi­ek.) A cipőknél más a hely­zet. Az apróbb darabokat könnyebb kiszabni, kevesebb a hulladék, jobban lehet spórolni az anyaggal. Rend­szeresen előfordul, hogy azo­nos mennyiségű cipőnél és csizmánál a cipők javára többszörös nyereséget érnek el. De valakinek a csizmákat is meg kell csinálni... Az anyagbeszerző és a szabászmester rövid számve­tést csinálj — Egy százalék anyag­megtakarítás csak a felső­rész anyagánál naponta 2 és fél ezer forintot jelent. Az aljarésznél körülbelül ugyan­ennyi érhető el. Egy igen ötletes újításra hívják fel az aljarésznél a figyelmemet. Kalmár Imre „hozta” Martfűről. A mikro­porózus anyagú «woknäi használják, amelyet koráb­ban egyenként szabták. Az új eljárással kettőt szabnak egybe, s utána lapjára hasít­ják. Szinte egynek az anya­gából készítenek kettőt. Ugyanennél az anyagnál a sarokrész talp felőli kiszéle­sítését hasítékolással oldják meg, amely újabb 6—7 szá­zalékos anyagmegtakarítást eredményez. — A kettő együtt, ennél az anyagnál majdcsak 50 száza­lékos megtakarítást jelent — mondja Szloboda János. S mindez nem kis összeg a nagy egészben, hiszen a sa­rokanyag ára négyzetméte­renként 150 forint. Húszezer párnál ez már tekintélyes összeg. Import helyett hazai anyag Egy új gépet is bemutat­nak. Ennél nem egy. hanem több formát is el lehet he­lyezni egyszerre az anyagon. Jobban egymás mellé lehet helyezni, kevesebb a hulla­dék. Most a báránybőr bundabélések kiszabását végzik vele. A még így megmaradó hulladékot is gondosan összegyűjtik és egy miskolci üzemben összevar­ratják. Ebből készül a csiz­mák talpbélése. Szinte alig megy valami veszendőbe a drága szőrméből. Korábban a lábbelik víz­mentes talpmagasítását im­portból származó nyersgumi szalaggal oldották meg. Most hazai készítésű műanyaggal csinálják. Több munkával, de lényegesen kisebb anyag- költséggel. A minőségi követelménye­ket természetesen itt sem ha­nyagolják el. Hiszen az ex­port. a világhírnév a fokozott anyagtakarékosság mellett is kötelezi a rakamazi cipésze­ket. A belga cég minőségi ellenőre még a gyártásfolya- matokat is ellenőrzi az üzem­ben... Hétmillió forint terven fe­lül. Ez a rakamazi cipészek vállalása. S nem minden­áron. mert tudják; ez jelen­ti az igazi hasznot --’-ík és a népgazdaságnak egyaránt. Tóth Árpád rr Őszinte beszámoló — nyílt felszólalások r Éjszakába nyúló taggyűlés Ajakon Őszinteséget ígért a párt­vezetőség beszámolója és en­nek meg is felelt. Este, mun­ka után kezdődött a taggyű­lés és késő éjszakáig tartott. Volt mondanivaló. Valójában a falut, a tsz-t, a kommunis­tákat érdeklő fontos kérdések kerültek megvitatásra. Ha esetenként még tapasztalni lehetett is, hogy a következ­tetések levonása, az okok elemzése nem volt teljes, mégis érezni lehetett e tag­gyűlés hangulatából: különö­sen két év óta működik jól ez a pártvezetőség, jó szán­dékkal és helyes törekvéssel támogatja az előrehaladást. Bátorítást adtak Érdeklődést kiváltó elem­zést, értékelést adott a párt-, gazdaságpolitikai és ideo­lógiai munkáról. Több párt­tag mondott véleményt, bí­rált pártszerűen és jó szán­dékkal. Ehhez bátorítást ad­tak Rutkai János párttitkár szavai. Többek között hang­súlyozta: „Nem akarjuk el­kendőzni elkövetett hibáin­kat, ugyanakkor elért eredmé­nyeinkről is számot akarunk adni.” És ez jellemezte a be­számolót, a felszólalásokat. Sorba megfelelő elemzés alá vette a pártszervezet pártpo­litikai munkáját, a tömeg­szervezetek tevékenységét, különös gonddal foglalkozott a termelőszövetkezet fejlődé­sével. az ifjúság helyzetével, a tanács és a népfrontmozga­lom eredményeivel, a problé­mákkal. Érthetően a legnagyobb fi­gyelem a Búzakalász Tsz utóbbi két esztendei fejlődé­sét kísérte. 1968-ig válságos helyzet volt a szövetkezetben. Ennek oka: a hozzá nem értő vezetés, értetlenség, a tagság félrevezetése. Mindez magá­val hozta a bizalmatlanságot. A régi vezetők elvesztették a tagok bizalmát. Több esetben tartottak rendkívüli párttag­gyűlést, ahol a legfontosabb kérdéseket vitatták meg. Egyik ilyen volt, amikor az új premizálási rendszerre tér­tek át. Ez találkozott a tag­ság érdekeivel. Látta a tag­ság, hogy a pártszervezet jót akart. Volt taggyűlés, amelyen a pártvezetőség figyelmeztette a tsz vezetőségét a tervezett beruházások csökkentésére. Ugyanis a 308 férőhelyes szakosított szarvasmarhatelep és a kombájnszérű idei meg­építése túlzottan igénybe vet­te volna a közösség anyagi erejét. így a jövő évre ha­lasztották. Szó volt ezen a taggyűlé­sen is arról, hogy szükséges rendszeresebben tájékoztatni a tsz-tagságot, javítani az együttműködést a tsz-vezető- ség, a pártvezetőség és a tsz ellenőrző bizottsága között. Nagyon lényeges, hogy egy nvelven beszéljenek. A közepesek sorában Két év alatt nem lehet megváltani a világot. De amit ez a tsz-vezetőság a pártszer­vezet segítségével tett, az fi­gyelemre méltó. Kiemelkedő eredményeket értek el. így lépett előre a tsz a közepesen gazdálkodó gazdaságok sorá­ba. 1967-ben az egy dolgozó tagra eső részesedés még a 4 és fél ezer forintot sem érte el. Tavaly mór több, mint 12 és fél ezer forintra emelke­dett. A közösség tiszta va­gyona megduplázódott, meg­haladja a 18 milliót. Növeke­dett az állóeszköz-állomány, korszerűbb lett a gépesítés, javultak a termésátlagok. Fi­gyelemre méltó, hogy például a rozs termésátlaga 5 mázsá­ról 10 mázsa fölé, a burgonya 30—40 mázsás átlaga pedig 80 mázsa fölé emelkedett. Rátértek az állattenyésztés fejlesztésére, s a pártszerve­zettel közösen az idén a ház­táji állatállomány fejlesztése érdekében, élve a kormány nyújtotta lehetőségekkel, ked­vezményekkel, 100 kocát he­lyeztek ki a háztájiba. Tíz évig nem volt falusi sertés­nyáj Ajakon. Most újra van. Javult a helyzet a közös ál­latállomány fejlődésében is. Bár van tennivaló, gondo­sabban kell bánni a takar­mánnyal, a raktározással. De elérték, hogy ma már a tel­jes állatállomány részére — ide értve a háztájit is — biz­tosítva van a takarmány újig. Beismerte a pártvezetőség, hogy az utóbbi két esztendő­ben elhanyagolták a párt­építő munkát. Mindössze két párttagot vettek fel. Külö­nösen a nők körében hanya­golták el a pártépítést, holott itt van rá az egyik legna­gyobb lehetőség. A faluban sok a nő, s nagyon sok kivá­lóan dolgozó asszony áll helyt évek óta a közös munkában. Emiatt a felszólalók bírálták a pártvezetőséget. Különös gonddal foglalko­zott a taggyűlés az ifjúság helyzetével. Ajak jelenleg ia a legszaporább községek kö­zé tartozik, ahol legalább félezer KISZ-es korú fiatal van. Nincs a falunak műve­lődési háza, klubhelyisége, nincs hol szórakozni ennyi fiatalnak. De a szövetkezet­ben sem fordítanak gondot rájuk. Egyik olyan tsz a me­gyében, ahol a legtöbb fiatal dolgozik, mégsincs egyetlen ifjúsági szocialista brigádjuk. Emiatt a párttagok felelős­ségre vonták a pórt- és gaz­dasági vezetőket. Értékelte a beszámoló a többi tömeg­szervezet munkáját, a falu áruellátásának a helyzetét, s megállapította, hogy az utób­bi sokat javult az elmúlt két évben. Javaslatok, észrevételek Ragány Ferenc felszólalásá­ban a páztépítő munka javí­tására hívta fel a pártveze­tőség figyelmét. Nagy György Pál fiatal agronómus arra kérte a kommunistákat, ad­janak több segítséget az if­júsági szocialista brigádok megszervezéséhez. Jung Já­nos főagronómus az őszinte­ség fontosságáról beszélt. El­mondta. ne nézzék butának a parasztembereket, tájékoz­tassák mindenről, még arról is, mennyi szabadság illeti meg. A pártvezetőség gon­doskodjon ajtói a tsz vezető­ségével együtt, hogy a nagy munkacsúcsok idején is meg­felelő munkaerő álljon ren­delkezésre, mert amit most kell elvégezni, azt nem lehet ősszel vagy télen. Takács Ká­roly arról beszélt, hogy te­gyenek többet a dolgozó em­berek érdekében, s inkább kevesebb legyen a szólam és több a tett. Tóth András’ az iskola igazgatója arról szólt, hogyan lehetne úgy hatéko­nyabbá tenni a tsz-ben a po­litikai munkát, hogy az kisu­gárzó hatással legyen az egész falu fejlődésére. Fel­hívta a vezetők figyelmét ar­ra. hogy legyenek szerényeb­bek, önzetlenebbek. E javaslatok, észrevételek figyelembevétele alapján ke­rekedett ki a reális értékelés a pártvezetőség két év alatt végzett munkájáról, s szüle­tett meg a határozati javas­lat. Farkas Kálmán Tengeri kikötő a libaúsztatán Lapulak ifjúsága hiaba ostromolta a tanácsot, mert az meg hiába ostromolta a járást, hogy az Általános Zuzmaraművek szennyvizét ne a bájos Pipike patakba vezessék ezentúl, hanem a csúnya Borotva csatorná­ba. Lapulak tanácsa strandol szeretett volna építtetni a Pipiké mellett, s ebben tá­mogatta a közeli nagyváros közvéleménye is. Am a járás hiába ostromolta a megyét, ez mitsem tehetett, mert a Zuzmaraművek már másik megye területén füstölgőit. A lapulaki strand kérdése örökös téma lett. Vele foglalkozott a megyei lap .,Nosza csak...” című har­cos rovata. Vele foglalkozott a rádió „Hármat rikkant a rigó” el­nevezésű népzenei és bi’é rokráciaeV.enes adása. A tévé időnkénti leülünk' adása. Huhu Pista bácsi, nemes gerjedelmében egyetlen éj­szakán gátat emelt a Pipi­kén, s így a szennyvíz visz- szafordult édes jó szülőjéhez és elöntötte a művek alag­sori főkönyvelőségét. Pista bácsit 50 fillér pénz­bírságra ítélték és kötelez­ték, hogy írásban kérjen bo­csánatot a művek igazgató­ságától. Ez meg is történi, de a pénzbüntetés elengedé­sét Pista bácsi már harmad­szor kérvényezi meg. így múltak az évek, s a napfürdöző ifjúság már le­mondott Pipike hús habjai­ról. amikor egyszer csak heli­kopter szállt le az egekből. Mosolygós személyek kószál­tak a fák alatt. Sodrófa Manci végre meg­szólította egyiküket, mert az illető már harmadszor lépté át a heverészö Mancikát. — Maguk meg kicsodák? — Mi vagyunk az Idegen- forgalom. Fürdőtelepet léte­sítünk itt. 120 emeletes to­ronyszálló épül. A Pipikét ,hajózhatóvá tesszük. A liget­ből őserdőt fejlesztünk ki, ahol nyulak és importált tig­risek fognak kóborolni a vadászok örömére. — Nem sok ez egyszerre? — kérdezte elképedve Man­cika. — Kevés — busongta a vendég. — De hát repülőteret csak akkor építhetnénk, ha Lapulakot lebontjuk. Ezzel még várnunk kell egy kicsi­két, mert előbb a tengeri ki­kötőt akarjuk megépíteni a libaúsztatán. — És mindez miért? Ér­tünk? — kérdezte Mancika. — No nem éppen — mondta az Idegenforgalom. — De tudja meg kedr>ss, hogy Huhu Pista bácsi öccse, a Jani, aki dúsgazdag ka­nadai cipőfűzőárus, azt írja egyik levelében, hogy esetleg hazalátogat... Fel kell készül­nünk valahogy a fogadásara. Darázs Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents