Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-28 / 201. szám
1670. sUfl'Msztus 7# RELET-M AGY AR0RS5SÄÖ Í. oWa? Szeptember 2 i Az első tanítási Pótvizsgák, pőtbeiratások megyénk iskoláiban A tanulóifjúság még a nyári szünet örömeinek utolsó napjait élvezi, de az iskolák nevelői már ezt a hetet az intézetekben töltik, készülnek az új tanévre. Hétfőn és kedden a tantestületek tartották alakuló ülésüket, szerdától — három napon keresztül — a szakfelügyelők tartják értekezletüket. szombaton pedig az újonnan alakult tantestületek vitatják meg az 1970—71- es tantervet. A pótvizsgák időpontja a közép- és általános iskolákban egyaránt augusztus 28-a. Ugyanezen a napon van a pótbeiratkozás is. Az ünnepélyes tanévnyitóra szeptember elsején kerül sor, az első tanítási nap másodikén lesz. Az új tanévben a középiskolákban 3473 elsőosztáiyos kezdi meg tanulmányait. A középiskolák iránt való érdeklődés jelentősen eltolódott a gimnáziumok felé. 4926 jelentkező közül 2759-en gimnáziumba jelentkeztek, ezzel szemben szakközépiskolába kevesebb, 2167 volt a jelentkezők száma, örvendetes, hogy a középiskolákba felvettek 64,5 százaléka munkás-paraszt származású. Változatlanul sok volt a jelentkező az úgynevezett divatszakmáknál. A fiúknál a gép járműtechnikai, a tv- és a rá diószerelői iskola, a lányok nál az egészségügyi szakközépiskola és a közgazdasági technikum a sláger. Lényeges újítások is szerepelnek az új tantervben. Az általános iskolák hetedik és a középiskolák harmadik osztályától bevezetik a honvédelmi oktatást. Bevezetik a közlekedési szabályok ismeretét is, és ezenkívül a világnézeti tantárgyakat, így a történelmet is szélesíteni kívánják. A szakközépiskolákban a i gyakorlati képzést továbbra is a tanműhelyekben és a bázisvállalat termelő műhelyeiben tartják. A megye középiskoláiban továbbra is lesz esti és levelező tagozat a felnőtt dolgozók továbbképzésére. Nyíregyházán a Kossuth, a Zrínyi, a közgazdasági technikum és a mezőgazdasági technikum közép- és felsőfokú intézete végzi a dolgozók képzését. fb. d.) Az Ifjú Gárda seregszemléje Megyénk második helyet szerzett Ifjú Gárda szakaszának menetgyakorlata a budapesti országos szemlén. A KISZ Központi Bizottsága és az Ifjú Gárda Országos Tanácsa rendezésében Budapesten zajlott le az első ízben megrendezett országos Ifjú Gárda szemle. Az eseményen Szabolcs-Szat- márt egy megyei Ifjú Gárda szakasz képviselte. A szemle tulajdonképpeni célja az volt, hogy az ifjúgárdisták számot adjanak tudásukról, a katonai előképzés és a honvédelmi nevelés helyzetéről. A megyénket képviselő 25 fős Ifjú Gárda szakasz nagyszerűen szerepelt az országos szemlén. A szakasz tagjai a polgári védelemben, a tereptanban, a lövészeten, továbbá az alaki- és menetdal- szemlén egyaránt jól megállták helyüket, végeredményben huszonkét szakasz közül az előkelő második helyen végeztek. Az egyéni érémdíjazáson túl elnyerték a KISZ KB kristályserlegét, s egy 10 ezer forint értékű vásárlási utalványt kaptak jutalmul. Ezeken túl Fekete Zoltán, mátészalkai gárdista a lövészszemlén ötszáz résztvevő közül végzett a harmadik helyén. A fenti nagyszerű eredmények méltán bizonyítják, hogy megyénk Ifjú Gárda egységeiben igen komoly és színvonalas munka folyik. A mostani eredmények egyben köteleznek is. További gazdag, tartalmas munkára, hogy a jövő Ifjú Gárda rendezvényein is sikerrel képviselhessük megyénk színeit. Katonadolog ELSŐ LÁTOGATÁSI NAP a laktanyában. A tartalékos tiszti tanfolyam egyik hallgatójához pontosan érkezett a felesége, a hivatalos formaságok után máris indultak a társalgóba. Alig néhány perc múlva csinos, fiatal lány érkezik, s ugyanazt a nevet közli az eligazítóval. Az elgondolkodik, jól megnézi a lányt, majd nagy nyugalommal közli: — Már vannak nála. — Nem baj, azért én is bemehetek, vagy nem? — Tulaidonképpen igen — mondja láthatóan nagy gondban a katona, majd hozzáteszi: — De, tetszik tudni, a felesége van nála. — Azért én csak szeretnék vele találkozni, sőt... — Jó. akkor inkább kihívom. A társalgóban figyelmesen hívja társát, s félre nem érthető mosolygás közepette közli: — Te, a kapunál lenn van egy nagyon klassz nő, téged vár. Ha most felengedtem volna... — s kacsint hozzá. Együtt mennek le, a kapunál puszi jobbról, balról, s a világ legtermészetesebb módján indulnak a társalgó felé. — Különben nincs vész, a húgom — teszi hozzá magyarázatul. — Na, egyszer akartam jót tenni, akkor is befaragtam — legyint a másik, s gondolatban nyilván megfogadja, nem ment meg többet senkit a családi perpatvartól... VJ HELYRE VEZÉNYELTEK a csoportot, de oda jóformán még meg sem érkeztek, máris újabb úticél következett. Az első eligazításon nagyon izeg-mozog a csoport „üdvöskéje”, aki az egész katonaidő alatt mindig a város legcsino- sabb asszonyának, vagy éppen lányának tette a szépet. Persze, minden héten másiknak. Legalábbis a laktanyában mesélt történetek szerint... Az alezredes még szinte be sem fejezte az eligazítást, ö máris szót kért: — Azt szeretném megkérdezni, a leveleinket ide is utánunk küldik? X városban, a régi alakulatnál egyáltalán tudják, hogy mi ide jöttünk? — Miért? Az elvtársaknak nem írták fel ott az állandó lakhelyét? — kérdezi a parancsnok. — Felírni felírták. de mégis, nem lehetne őket telefonon értesíteni, hogy ide küldjék utánunk a postát? — Lehetni lehetne — veszi fel a „kesztyűt” az alezredes, aki máj- megsejtette mi lehet a sürgős érdeklődés mögött. Rá is kérdezett: — Talán valami fontosat vár az elvtárs abban a levélben? Egész biztos utána fogják küldeni önnek. De mivel hamarosan leszerelnek, nyilván a lakáscímére küldik. Logikus, nem? — Logikus, az biztos. De ha külön kérném, hogy az én levelemet, mégis inkább ide küldjék, lehetne tenni az érdekemben? Mert ugye. meg lehet azt érteni: csak nekem érdekes az a levél, otthon pedig előbb a feleségem kezébe kerül, s ö egészen bizonyosan másképpen értelmezné... Hát ezért volna jó, ha mégis lehelne szólni telefonon. (Happy end: egyetlen levele érkezett, a feleségétől jött, aki — a lakáskiutalásukat közölte örömhírként.) M. S. Reklám ? Mátészalkára vitt az utam augusztus 22-én. Ebédelni szerettem volna. A Halász étterem bejárata előtt nagy tábla fogadott: „Kóstolja meg Ön is. Speciális ételünk: Roston sült hal” stb. — hirdette ínycsiklandozó- an. Az étteremben az asztalok foglaltak voltak, de akadt egy hely. Az asztalon egy géppel írott olvashatatlan étlap. De ami olvasható volt, az elszomorított: „Halétel nincs!” (vincze) Köznapi ÖZÖNVÍZ előtti? Gyorsan akartam kijutni Nyíregyháza központjából augusztus 25-én délelőtt a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetbe. Mentem az egyetlen taxiállomásra a Kossuth téren. De már előttem — pontosan számoltam — üzenketten várakoztak. Taxi sehol. Kémlelünk szüntelen az utak irányába, talán jönnek végre. Az újabb négy érkezővel most már tizenheten vártunk. Egyik türelmetlenül jegyezte meg, „Özönvíz előtti ez a nyíregyházi taxi intézmény”. Én mindenesetre túlzásnak vettem ezt a kemény ítéletet. Végre elérkezett a busz indulási ideje. Taxi helyett ahhoz kényszerültem átpártolni. Nem tudom mi történt azután a taxira várakozókkal. LÁTATLANBAN Kérek húsz deka „olasz szalámit”. Kapok ehelyett egy blokkot, amire a kiszolgáló Szabó László — Sólyom fózsef: Kémek a búvéehmén 07i — Jöjjenek vissza! — kiabálta Dasch németül. — Itt felejtették a zsákokat! De a matrózok örültek, hogy minél távolabb kerültek az öt ügynöktől, s még akkor sem néztek hátra, amikor már gumicsónakjukkal jó távol eveztek. Nyilván azt gondolták, hogy túl sok időt töltöttek a parton, és a parancsnok nem Csupán türelmetlen, hanem esetleg valami veszély is fenyegeti a tengeralattjárót. Semmi más nem hiányzott volna, minthogy ők ott rekedjenek Amerika földjén, .. Néhány perc múlva az öt kém hallhatta a búvárnaszád hajócsavarjainak a zúgását, majd alámerülését. Az U 202 elindult vissza, Európa felé. Az ügynökök gyorsan felkapták a táskákat, aztán elindultak. Már jó messzire eltávolodtak, amikor Dasch észrevette, hogy Burge í nem követi őket. Hátrafordult és visszakiáltott: — Gyerünk már! — Megyek! •*— hangzott Burger válasza. A partraszállás helyén ren geteg áruló jel, nyom maradt. Ott volt valamennyiüknek a lábnyoma, sőt még a tengerészeké is, de ezenkívül ott hevert á homokban egy Ostertolz Zigaretten feliratú doboz, egy Weinbrand címkés palack és néhány méterrel arrébb több, német tengeralattjárókon használatos matrózzubbony. Dasch megállt, s Burger- hez fordult: — Ezekkel a nehéz bőröndökkel nem sóikra megyünk. Az lesz a legjobb, ha itt elüssük és később visszajövünk értük. Így Is lett. Gyorsan gödröket áslak a homokban és elrejtették a bőröndöket. Ebben a pillanatban motorzúgást hallottak. Most vették észre, hogy egy út közvetlen közelében vannak, ahol egy örökkel megrakott autó száguld feléjük. A gépkocsi ugyan nem állt meg, de mindenfelé lámpák gyulladtak. Daschék ijedten tapasz, alhatták, hogy körülöttük kis épületek, a parti őrség barakkjai állnak, vagyis jó néhány kilométerrel arrébb szálltak partra, 'mint ahogy eredetileg tervezték. Hajnalodott. A náci kémek egy féhér épületet pillantottak meg, tetején az amerikai lobogóval. Nem messze tőlük egy falu feküdt. Az ügynökök félve, fáradtan, álmosan indultak a falu felé, az úttest szélén. Amikor egy ke- resztúthoz értek, a parancsnok úgy döntött, hogy a vasútállomás felé mennek. Hajnali 5 óra volt, amiko" megérkeztek a Long Island-i vasútállomásra. Elhelyezkedtek a padokon és bóbiskolva várták a hajnali vonat indulását. Később megváltották a jegyeket, valamennyien Jamaica felé — így szólt Berlinben az utasítás. Nemsokára befutott a vonat, s külön- külön kocsikba szálltak, csak Dasch és Burger tartott együtt Jamaicában leszálltak és megállapodtak, hogy másnap. pontosan ’ délben, a New York-i pályaudvaron találkoznak. Dasch még eligazította társait, hogy hol vegyenek ki szobát — a Centrál park közelében —, aztán adott nekik ezer-ezer dollárt, ő pedig Burgér társaságában bement egy kis vendéglőbe reggelizni. Miután túlestek az első amerikai étkezésen és a forgalom első, szokatlan percein, kerestek egy borbélyt, hogy leborotválhassák a tengeri úton kinőtt szakállukat. Pénzük volt bőven, egész ruhatárat vásároltak maguknak, főleg könnyű nyári -öltönyöket, cipőket, íttgéket, bőröndöket. Dasch, mivel a tengeralattjárón felejtette borotvakészülékét, bement egy drogériába, hogy vásároljon. Amikor belépett az üzletbe, összecsapta a sarkát, magákra lendítette a jobb karjat, s „Heil Hitler"-rel köszöntötte a megrökönyödött tulajdonost, A drogista jól megnézte a különös vevőt, majd — abban a hiszemben, hogy vásárlója meghibbant — így szólt hozzá: — Parancsol, Mister Hitler.’ Dasch elnevette magát, aztán szó nélkül megvette a borotvakészülékét és sietve kiment a boltból Burger odakint várta. Mindketten felszálltak a New York felé induló vonatra. Kezükben himbálózott a 78 ezer dollárt tartalmazó táska... (Folytatjuk) Köszönet a segítségért „Végrehajtó Bizottságunk és a kishodosi és nagyhodosi árvíz sújtotta lakosság nevében megköszönjük az árvíz idején tanúsított áldozatkész segítségüket. Ezúton köszönjük meg a kispaládi lakosoknak a segítségét, amikor befogadták és mindenben ellátták a bajba jutott kishodosi és nagyhodosi árvízkárosultakat” — hangzik az a meleg hangú levél, amelyet a Nagyhodosi Közös Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága küldött a Botpalád! Közös Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának azzal a céllal, hogy köszönetüket a tanácsülésen a tanácstagoknak tolmácsolják — közölte Tomsk’s József vb-elnök Botpaládról. ★ Lakóházunk újjáépítését a Nagyiéta Környéke Építő és Vegyes Ktsz KISZ-fiatafrii közös összefogással vállalták. 1970. június 30-án kezdték meg a munkát, azzal az elhatározással, hogy augusztus 20-ra egy helyiséget lakhatóvá tesznek. A ktsz vezetői fáradtságot nem ismerve azon igyekeztek, hogy a fiatalokat segítsék, és közös erővel a vállalt határidő előtt a lakóházakat átadhassák a tulajdonosaiknak. A napokban meg is történt a kulcsátadás. A KISZ-fiatalok, — akik munkájukat nagy ambícióval végezték — minden elismerést megérdemelnek — közölték levelükben Csengensima Kossuth út 93—103 szám alatt lakó 5 család. dolgok gyors firkantással felírja a fizetendő összeget. Na most mi legyen? Nyil- . ván azt kell tennem, hogy szépen a pénztárhoz megyek és kifizetem a kívánt összeget. De addig vágják, teszik papírra, s mérik azt, amit vásárolok. Furcsa, hogy nem láthatom. Pedig nekem, s hiszem sok vásárlónak épp az a beteljesülő elégtétel, amikor maga is ott van, meggyőződik az általa kért áru elkészítéséről. A mérlegre nézés pedig, ha úgy tetszik, külön élményt is jelent. A pénzem fontos. Át kell adnom a pénztárnál a blokkra írt összeget. Aztán már csak a kiadórészleghez mehetek. S a vásárlás után nem érzem magam kielégítettnek. Látatlanban kapom, amiért fizetek. KOCSONYA Nyíregyházán, a Petőfi utcai bisztróban délelőtt kilenc órakor nem éreztem még hajlandóságot a kocsonyafogyasztáshoz. Háza és műanyag tányérokban kínálták magukat az adagok, sertésköröm, orr, porcos fül, több, kevesebb bőrös rész, kövér, sovány választékban. Majd délután, vacsoraidőtájt jön jól egy tányérral — gondoltam. Megtalálom a kedvemre való adagot a belvárosban is. Nem találtam. Jól emlékszem, hogy múlt télen megtalálható volt a városközponti vendéglők étlapjain a kocsonya is. Sőt a Rákóczi utcai gyorsbüfé, a Csemege, az ABC-áruházak üveges hűtőpultjaiban is „vevőt kerestek” a tányéros kocsonyák. És találtak. Nagy keletjét láttam például a halkocsonyának is. Most nincs a megyeszékhely központi vendéglátó- és kereskedelmi egységeiben se sertéskocsonya, se más. Ezért mentem „ki” esti vacsoraidőben. a Petőfi utcai bisztróba. Hogy ott eszek kocsonyát. Az egyik kiszolgáló azzal fogadott, mit gondolok, reggeltől eltart estig a készlet? Persze, sokan szeretik. Elképzelhető, télen megint lesz kocsonya és egyszerre sok helyen kínálják eladásra. Amikor anélkül is fázik „a kedves vásárló”. (asztalos)
