Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-27 / 200. szám
8. oldal ffWBT-M A GYAtíOftS^A^i I9W. aúguszíus 2*f. Külpolitikai széljegyzet: ]ubileumi kióllítós Moszkvában \uan Thuy vitaiért Párizsba Szinte valamennyi hírügynökség jelentette, hogy Xuan Thuy miniszter, a párizsi Vi- etnam-konferencián tárgyaló VDK-delegáció vezetője megérkezett, pontosabban: visszaérkezett a francia fővárosba. A hír kétségtelenül méltó arra a nemzetközi figyelemre, amellyel fogadták. Véletlenek' persze mindig előfordulhatnak, de az életnek kevés olyan területe van, ahol az esetlegességeknek annyira kis szerepük lenne, mint a diplomácia. A nemzetközi kapcsolatokban a protokoll jelentősége éppen abban rejlik, hogy a különböző rangú személyiségek megfelelő szerepeltetésével, egy-egy fogadáson, megbeszélésen való megjelenésével, illetve távolmaradásával az illető állam „mond”, vagy legalábbis érzékeltet valamit. Hogy ebben az esetben pontosan miről van, vagy miről lehet szó, annak megállapításával még feltétlenül várnunk kell — Xuan Thuy Párizsba érkezéséből túlzott következtetéseket levonni ép(Folytatás az 1. oldalról) házigazda meghívásának eleget téve, Losonczi Pál bement az egyik lakásba és szívélyes beszélgetést folytatott a háziakkal, majd az elnöki gépkocsisor 1 órás kört írt le a festői szigeten. Este a magyar vendégek részt vettek azon a vacsorán, amelyet Karúmé elnök adott Losonczi Pál tiszteletére, majd a zanzibári új stadionban népi tánc-bemutatót tekintettek meg. Másnap, kedden hajnalban Losonczi Pál búcsút vett a szigettől és a vendéglátóktól. Az elnöki különrepülőgép 2 óráig tartó út után szállt le a Manyara-tó partján épült repülőtérre. Begyújtott motorra] várakozó Landroverek repítették ezután a vendégeket a Mapyara nemzeti parkba, a 17 tanzániai természet- védelmi terület egyikébe. Kedden ebéd után Losonczi Pál és kísérete az egyik közeli szövetkezeti faluba, Fel- ső-Kitete Ujamába látogatott el. A kocsisor még el sem érte a falut, amikor az Elnöki Tanács elnöke egy búzatáblán két kombájnra figyelt fel. Rövid programon kívüli beszélgetés következett, melynek során a helybeli parasztok elmondták, hogy évente kétszer aratnak és a pen olyan hiba lenne, mint visszaérkezését besorolni a naponta tömegével érkező, mondhatnánk áradó, rutin- jelentések közé. Mint általában, ezúttal is csak az előzmények ismeretében lehet a „helyére tenni’’ az immár világszerte ismert, tekintélyes észak-vietnami diplomata Párizsba érkezését. Emlékezetes, hogy a vietnami nép hősi harca és a nemzetközi szolidaritás eredményeképpen még Johnson elnök kénytelen volt tárgyalóasztalhoz ülni a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás’ Front, majd a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya, valamint a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselőivel. Richard Nixon a választási kampány során azt ígérte, hogy mindent megtesz e fontos tárgyalások sikeréért. Amikor Nixont — nem utolsósorban a vietnami háború befejezésére tett ígérete miatt — elnökké választották, megszegte ígéretét: a termést — a vetőmagnak való kivételével — értékesítik. Az 1967-ben létesített Felső-Kitete faluban — 1968. óta működik a termelőszövetkezet — Ujamá. A falu fiatalsága a vendégek tiszteletére és a maga örömére helyi táncokat járt, majd az egyik termelőszövetkezeti tag és Losonczi Pál mondott beszédet. A szövetkezet képviselője beszámolt élet- és munkakö- rülményikról. Losonczi Pál megköszönte a kedves fogadtatást és reményét fejezte ki. hogy itt és a tanzániai termelőszövetkezetekben — általában mintegy 1200 van belőlük — sikerül majd átvenni a mező- gazdasági szövetkezés fnásutt, például Magyarországon, ösz- szegyűjtött tapasztalatait, hogy az elgondolásokat a tervezettnél rövidebb idő alatt valósíthassák meg. Az éjszakát Losonczi Pál és kísérete a Ngorongoro Lodgeban — a Manyara-tó- tól mintegy 50 kilométerre 2300 méter fnagasan fekvő hegyi szállóban töltötte, majd szerdát} délelőtt a Ngorongoro kráterben — egy beomlott tűzhányó katlanában létesült vadrezervátumban — tett látogatást ugyancsak terepjáróval. „katonai megold? t” részesítette előnyben a tárgyalóasztallal szemben. Ennek a magatartásnak látványos jele volt, hogy; 1. az elnök Cabot Lodge távozása után nem nevezett ki megfelelő szintű vezetőt a Párizsban tárgyaló amerikai delegáció élére és ezzel degradálta a megbeszélések jelentőségét, és 2. rászánta magát a véres kambodzsai kalandra. Csak a közelmúltban került — David Bruce személyében — megfelelő, vagy legalábbis többé-kevésbé megfelelő szintű diplomata az amerikai' küldöttség élére. Csaknem bi- zonyoSj hogy Xuan Thuy visszatérése — a VDK fődelegátusa több, mint három hónapja távolmaradt a tárgyalásoktól — nem független Bruce kinevezésétől. Ez a kinevezés azonban — különösen azután, hogy Washington Kambodzsát is belerántotta az indokínai háborúba — aligha elegendő önmagában a további lényeges haladás*V>7.. A kocsisor útja elvezetett egy maszáj település mellett. Ez az egyetlen törzs Tanzániában, amely hagyományainak megfelelően a védett területen élhet. Losonczi Pál rövid időre kiszállt a kocsiból, és a sárhói tapasztott, ablaktalan kunyhók mellett beszélgetett a település főnökével. A magyar vendégek a Ngorongoro kráter élővilágának megtekintése után ismét repülőgépre. szálltak, és. vissza-r tértek Dar es Salaamba. Losonczi Pál kíséretének néhány tagja a nap folyamán megbeszélést tartott az illetékes tanzániai szakminiszterekkel. Szerdán este Nagy Miklós, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese és Chedial Mgonja közoktatás- ügyi miniszter aláírta a két ország között kötött kulturális egyezmény új 2 évre szóló munkatervéi Este Losonczi Pál díszvacsorát adott az Ikulu-palotá- ban Nyerere tanzániai elnök tiszteletére. Losonczi Pál és kísérete ma reggel utazik el Dar es Salaamból, útjának következő állomására, Kairóba, ahová Aden érintésével érkezik meg a délutáni órákban. 2. Magyar ízek, magyar színek Italparádé az élelmiszeripari kiállításon. (APN fotó) A látogatók alighogy elhagyják a könnyűipar reprezentatív kiállítását, máris betoppannak a magyar táj: az Alföld, a Nyírség, a Tokaj- hegyalja és a Balaton-mellék gazdag termésének kellős közepébe. A minden földi jóval ros- kadásig megterített asztal mellett népgazdasági kiállításunk két népszerű sztárjának): Egry Károlynénak és Greksa Borbálának, a két kalocsai pingáióasszony ecsetjének nyomán csodás virágok nyílnak a falon. Ájn nincs sok idő a gyönyörködésre. mert ami ott látható, az a szó igazi értelmében szem-szájnak ingere. Hamvas őszibarackok, pirosán mosolygó jonatánalmák, zamatos körték, jókora görögdinnyék és galambtojás nagyságú szemektől duzzadó csemegeszőlő fürtök körös-körül. — Ocseny kraszivo! Nagyon szép! — hallani a látogatók elismerő szavait. S a dicséretből bőven kijut a Magyar Hűtőipar gyorsfagyasztott termékeinek: a szamócának, a málnának, a székelykáposztának, valamint a csemegekukoricának. A vágott baromfit: a csirkét, tyúkot, pulykát, pecsenyekacsát és libát bemutató mélyhűtőszekrényhez szinte oda se lehet férni. Főként a háziasszonyok mustrálják értő tekintetükkel. Óriási sikere van a Herz, a Pick, a paprikás és a csabai szaláminak, no meg a közkedvelt gyulai kolbásznak, a különböző húskonzerveknek, pástétomoknak, tejipari termékeknek, közte is elsősorban az ízléses csomagolású sajtoknak, valamint az édesipari készítményeknek. A száraz tésztát tartalmazó vitrinek előtt a szakember szemével nézik a háziasszonyok a gyárak és a termelőszövetkezeti tésztaüízeimek készítményeit: a spagettit, a hosszúmetéltet, a különböző levestésztákat. A Békéscsabai Konzervgyár, a földesi Rákóczi, a jászkarajenői Uj Barázda és battonyai Petőfi Tsz gyártmányai jól vizsgáznak. Úgy mint a szegedi és a kalocsai fűszerpaprika, vagy a makói hagyma. A dohányos embereknek igen tetszenek a Magyar Dohányipar ízlésesen összeválogatott termékei: a szivarkák. a cigaretták, a rozsdabarna dohánylevelek. Nem kevésbé a különböző italok, a gazdag választék. Sopron, Pécs, Kőbánya. Nagykanizsa reprezentálja söriparunkat. És nem is akárhogyan, mert a göcseji barnától a Délibábig, a Kinizsitől a Bak sörig minden megtalálható itt, amit csak a sörivók kedvelnek. Egy-egy elégedett csettintés nyugtázza, hogy a tokajinak, a badacsonyi kéknyelűnek, az egri bikavérnek, és a deb- rői hárslevelűnek Moszkvában is jó híre van. Akárcsak a különböző zöldség-, főzelék - és gyümölcskonzerveinknek. Tamara Kolganova, a moszkvai óragyár szakmunkása. Kosztya fiával járta be a pavilont. — Csak a legszebbet és a legjobbat mondhatom a „Szabad Magyarország 25 éve” népgazdasági kiállításról. Különösen tetszett az élelmiszeripar árubősége és ízléses elrendezése. A termékek közül nekem elsősorban a friss zöldség és gyümölcs, valamint a sajtok és szalámik nyerték el a tetszésemet. — És a konzervek? — Természetesen azok is. De ez már nem újdonság, mert ismerjük, szeretjük a magyar konzerveket. Rendszeres vásárlójukként mondhatom: igen elégedett vagyok ízükkel és minőségükkel. Nem véletlen, hogy tavaly csaknem 200 ezer tonna kon- zervet szállítottunk a Szovjetunióba. S az sem, hogy 15 ezer tonnányi vágott baromfit, 180 ezer tonna almát és több mint 52 millió tojást exportáltunk. Most a 400 személyes magyar étterem és a 200 vendéget fogadó hangulatos Kalocsai-csárda is bizonyítja: a Szovjetunióban szeretik a magyar konyhát. Aki ide akar betérni, annak bizony korán fel kell kelnie, mert a bográcsgulyásnak, a pirított májnak, a töltött káposztának, a túrós és almás rétesnek városszerte híre ment. Az ízletes ételek, a tüzes magyar borok és Lakatos Tibor népi zenekara vonzzák ide a vendégeket. J. A. Selepóv leningrádi építésztechnikussal ott - is-' merkedtem össze. — Hogy ízlett az ebéd? — érdeklődtem. — Nagyon finom volt — Mit fogyasztott? — Pörköltet. — Hát a balatonfüredi riz- ling? — mutattam a pohárban gyöngyöző borra. — Pompás ital — dicsérte. Megkóstoltattam vele a bográcsgulyást. — S ehhez mit szól? — Most ettem először. Nagyon jó, máskor is szívesen ennék belőle. íme csak egyetlen vélemény a sok közül a magyar konyháról és italról, a szíves vendégfogadásról. És ilyet ezret és ezret lehetne még feljegyezni, mert az étterem és a csárda vendégeit máris rabul ejtették a magyar ízek, a magyar színek. P. P. fekete tét * Gerencsér Miklós: Gúnyájába izzadva törtetett a vesztőhely felé a Forradá- sos Kovács. A rampa és a gát szögletében, öreg nyárfák között bújt meg a Kó- valter vendéglő. Olyannyira színlelte a tetszhalált, hogy a vendéglős még a kutyáját is elzárta éjszakára, amióta titokzatos csoportok vonultak fel a rámpán a késő esti órákban. A legtöbb nyilasnak már ismerős volt az útvonal: mindjárt a rampa után a Hotel-Marcal zsilipje következett, azon túl néhány száz méternyi menetelés a gáton, majd rézsűt le a hullámtér fiatal erdejébe, azon keresztül ki a Rába partjára, arra a füves tisztásra, ahol nyaranként ingyen strandolhattak a kirándulók. Minderről semmit nem tudott Ágoston Árpád, azt viszont tökéletesen tudta, hogy percei meg vannak számlálva. Letepexte magában a halálfélelem rettenetes fenevadját. 10 körömmel kapaszkodott eltökéltségébe: résein lenni, megőrizni a lélekjelenlétet a legutolsó pillanatig. Gyorsan cselekedtek a nyilasok. Ütéssel, szidalommal elnémították a könyörgést, durva lökdöséssel állították fel a kivégzendők sorát három méternyire a meredek parttól, arccal r a víznek. Strahlendorf hatajomtudata teljében rendelkezett. Sorra kiabálta a nyilasok nevét, hogy melyik áldozat mögé álljon. Suhanc rokonát, Öcsit biztosítani küldte, mert a formaságokra mániákusan ügyelt. Piriti József puskacsöve előtt Ágoston Árpád várt sorsara mozdulatlanul. Szelenszky „özsef, a kőarcú asztalossegéd arra a honvédra célzott, akinek félig leszakadt a köpenygallérja. A szakállas báró ott állt mellette, s még csak annyit mondott, hogy .felkészülni’', amikor elsütötte fegyverét. Vér és agyvelő fröccsent Strahlendoríra. Megdöbbenve nézett köpenyére a báré, elöntötte a düh, kis híján belelőtt a fegyelmezetlen gyilkosba. — Neveletlen disznó! — hordta le Szelenszkyt. — Összetöröm a fejét, a saját beleire köttetem fel! — Még dühödtebben, magasra ágaskodva vezényelt: — Tarkóra célozz! Tűz! Eldördültek a fegyvereik, tizenegy' test zuhant a füves agyagra. Egy áldozat, a szakadt gallérú honvéd már Szelenszky lövésétől a halálba terült. A tizenharmadik, az öreg paraszt úgy állt továbbra is, mint akin nem fog a golyó. Strahlendorf elképedve meresztette rá a szemét. Hozzárohant, pisztolyával kö. zelröl a fejébe lőtt. Az öreg paraszt szörnyethalt. Eszelős szemével némán, révülten könyörgött irgalomért Vásáros Bálint. Csüngő kezében reszketett a puska. A szakállas báró azonnal megértette: mi történt. Pisztolyát hirtelen csőre töltötte, arcát a gyors leszámolás eltökéltsége keményítette meg. De váratlanul felkacagott, iókedvében a pisztolyával hadonászott, szűnni nem akaró hahotával ténfergett a holttestek között. Ismét váratlanul visszazordonult, feszes léptekkel járkált fel és alá. — Ez a Vásáros egy gyáva féreg — kezdte a szónoklatot a néma csodálkozásba meredt nyilasok előtt. — Jogom lenne haladéktalanul agyonlőni, de miért tisztelném meg a büntetésemmel. Hordja csak a lelkén a gyávaság szégyenét. Én most leckét adtam nektek a kemény férfiasságból. Én, báró Strahlendorf Gyula Károly, élet és halál ura, megint bebizonyítottam a szemetek láttára, hogy mi is az a katonás jellem. Én a bosszú fia vagyok, a fegyelem embere, az erő könyörtelen ökle! Nem venném rossz néven, ha hozzám akarnátok hasonlítani! Rajta, katonák, fejezzétek be a munkát! Ágoston Árpád szóról szóra hallotta a báró hencegését. Ott feküdt a holtak között, a halál menedékébe rejtőzve őrizte életét. A tűzpa- rancs elhangzásakor kissé oldalra rántotta fejét, majd elvágódott. Azóta nem mozdult. Még annyit sem, amennyi a távozók végrándulása szokott lenne. Tűrhetetlen fájdalom perzselte arcát. Nem állapíthatta meg. mennyire veszélyes a sebesülése: bármennyire mozgást parancsolt neki a védekezés ösztöne, tűrnie kellett a vér szabad folyását amely forró, bő ömléssel mosdatta arcát. Magányos lövések durrog- tak körülötte. Tudta, ezekkel a lövésekkel állítják meg a halottak utolsó rándulását. Valaki megemelte a lábát, aztán leejtette. Az a valaki továbblépett, csizmája alatt meg-megrendült a part agvagja. Ellenállhatatlan vágyat érzett. hogy a jótékony eszméletlenségre bízza magát. Jobban kívánta mo$t a boldog ájulást, mint ezt a boldogtalan életet. Mégis, ez a boldogtalan' élet hatalmasan akarta az ébrenlétet valahol a vágya mélyén. Nem szakadhatott el eszméletétől, mert érezte, elárulja az életet, ha kikapcsol öntudata. Vicsoritásba görcsült az arca, mint a kínhalált halt halottaké. Átélte az élettelenek kifosztását, fennakadt szemmel nézte végig, hogyan ci- t'-’’ák le lábáról a bakancsot, testéről a kabátot. Felemelték hónaljánál és a térde alatt. Hallotta, amikor Piriti József azt mondta Kővári Simonnak: — Vigyázz, véres leszel. Meglóbálták, a folyó örvényeibe lendítették. Elnyelte a Rába rohanó sodra, aztán elnyelte az öntudatlanság. Arra eszmélt, hogy acélerős zsinegeg rándulnak össze a testében. A görcs kötelékei feszesre bénították, tehetetlenül alámerült. Hát mégis el kell pusztulni — döbbent bele a rémület, először azóta, hogy Weinhoffer a halálra szántak közé állította a fogda folyosóján. S ekkor, a távozás semmibe oldódó határán lehullottak testéről a görcs bilincsei. Fizikai rosszullétté fajult a viszolygás Pattantyús* Ábrahám Imre igazgatóban. Nem tudta legyűrni a nyilasokkal szembeni undorát, s minél inkább szívélyességet parancsolt magára, annál jobban szenvedett a csömörtől. Ismerős volt ez az állapot. Mindig eluralkodott rajta, ha az úgynevezett hungarista vezetők társaságába kényszerült. Szorongva remélte, ez az utolsó ilyen alkalom. Még nem derült ki. miért rendelték értekezletre a köz- igazgatás, az erőszakszerveze. tek, az ipari vállalatok fontosabb irányítóit a vármegyeháza tanácstermébe. Azt sem lehetett pontpsan tudni, mire való a rengeteg fegyveres a nyomasztóan nagyméretű helyiségben: az abszolút rendet és a magabiztos erőt szeretnék-e demonstrálni a nyilasok, avagy a letagadott félelem ösztönzi őket géppisztolyaik mutogatására? (Folytatjuk) Losonczi Pál tanzániai körútja