Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-26 / 199. szám

W76. SSg^Sös 58. KRtET-MACVARORSZAS S. öfáaT Kommunisták a hétköznapok sodrában Létszám, wag’ji más? Szabolcsi vállalatok és a termelékenység Kisvárda, „Vulkán”, 1970 aki arra kíváncsi, hogy a bajban, a kritikus idő­ben mennyire lehet számíta­ni a kommunisták helytállá­sára, annak nyugodtan ajánl­hatjuk: érdeklődjék csak a kisvárdai „Vulkán” öntödében. Megyénknek ez az egyik leg­jelentősebb nehézipari gyára, ahol ezer ember évenként másfélszáz milliós értéket ál­lít elő, — s nem is akármi­lyen termékekből, s nem is akármilyen megfeszítéssel. Elég, ha csak a radiátorokat említjük, amiből teményte- len mennyiséget vár az or­szág a gombamódra szaporo­dó új lakónegyedekbe, léte­sítményekhez. Ezer emberből 122 a párt­tag — háromnegyed részben fizikai dolgozó Mit tud ten­ni ez a viszonylag kis közös­ség a százmilliókért? Sokat. Idézet a nemrég meg­tartott taggyűlés beszámoló­jából: „Az elmúlt 2 év ered­ményeiben benne van a párt­tagság munkája is.” Ehhez azonban mindjárt hozzá te­szi Gyorsok László párttit­kár: — Benne van persze a kudarc' is. Amikor számot adtunk a kommunistáknak a végzett munkáról, nem hall­gathattuk el a hibákat sem. Azt például, hogy a saját bő­rünkön éreztük összes kelle­metlenségét annak, amikor idejében nem ismertük fel egy-egy gazdasági intézkedé­sünk hatását. Ilyen volt az a bérezési forma 1968-ban, amely messze esett a reali­tástól, kedvét szegte az em­bereknek, majdnem csődbe juttatta a gyárat. NAGY PORT KAVART annak idején ez az ügy, az első hónapokban a termelés is visszaesett a Vulkánban. Az üzemi pártszervezet nem nézte sokáig tétlenül a fej­leményeket, szót emelt az egyenes darabbér visszaállí­tása mellett, annak ellenére, hogy a pesti központjuk hal­Si keres A kormány Gazdasági Bi­zottsága szigorú intézkedése­ket hozott a szállítókapaci­tás jobb kihasználására, a vasúti áruszállítás meggyor­sítására . Az intézkedések au­gusztus 15-én, 0 órakor lép­tek életbe. Az összkép: az elmúlt idő­höz képest határozottan ja­vult a helyzet. Néhány példát nem árt felsorolni. Naponta 80—100 áruval megrakott vagon ér­kezik Nyíregyházára, ezek kirakására kell ügyelni. Most is akad olyan vállalat, ahol néhány órás késés van. így például a FÜSZÉRT kapott egy vagon sót. 40 tonna súlyban. Mivel ezt kézzel kell kirakni, ezért megértik a késedelmes rakodást. Korábban a legtöbb baj a gabonafelvásárló és feldol­gozó vállalatnak címzett ko­csikkal volt. Akadt vagon, amelyik három napig veszte­gelt az iparvágányon kira­katomul. Már náluk is ja­vult a helyzet, , bár az első napon a keverőüzem például a délután 4 órakor beállított kocsit csak vasárnap délután két órára, a vasárnap dél­ben beállított vagont pedig csak hétfőn délután 2 órára rakta ki akkor, amikor az engedélyezett rakodási idő csak 4 óra. A Gazdasági Bizottság ha­tározata — amely február 28-ig lesz érvényben — az első 24 óra rakodási késésért éránként 24 forint bírságot lani sem akart róla. A párt- szervezetnek lett igaza: az ösztönzőbb, az áttekinthetőbb bérezési forma nagyon sokat segített abban, hogy év vé­gére nemcsak az elmaradást pótolták, de majdcsak 2,5 millióval túl is teljesítették éves kötelezettségüket. Vagy a másik eset. Beve­zették a csökkentett munka­időt, mert eleget akartak ten­ni az arra szorító rendelet­nek. Csakhogy hiányoztak a legelemibb műszaki feltéte­lek a megvalósításhoz, ah­hoz, hogy a munka is jó ütemben haladjon, s a dol­gozók keresete se csökken­jen. Mint a» előbbi ügynél történt, itt is a pártszervezet „verte a vasat” az ellent­mondás feloldásáért, míg si­került pótolni — ha nem is teljes egészében — a mun­kaidő-csökkentés szükséges feltételeit. A gyárbeli kommunisták túlnyomó többsége műszaki ember — fizikai dolgozó — érthető tehát, hogy mennyi­re nyugtalanította őket a „Vulkán” legnagyobb prob­lémája, a radiátoroknál mu­tatkozó selejt. Itt nemcsak szakmai presztízsről volt szó, hanem országos gond enyhítéséről is, hiszen menet közben — éppen a nagy igény miatt — felemelték a radiátortervüket. — Amikor megugrott a selejt, a pártszervezet kü­lön brigádot szervezett a legjobban felkészült műsza­ki kommunistákból, s azzal bízta meg őket: kutassák fel a bajok gyökerét, tegye­nek javaslatot azok meg­szüntetésére. így is történt, s a gyár újból kilábolt a nehéz hely­zetből... MOST, AUGUSZTUS KÖ­ZEPÉN, amikor a vezetőség­választási készülődésben el­ső taggyűlésüket tartották a Vulkán kommunistái, joggal sorolhatták volna órákon át indulás a következő napért már óránként 100 forint bírságot, ezen túl pedig óránként 200 forint bírságot ír elő. Az őszi szállítási csúcsforgalomra való felkészülés jegyében kell a meglévő — viszonylag kevés — vasúti vagonnal ilyen szigorúan gazdálkodni. Ehhez természetesen a válla­latoknak is fel kellett ké­szülni egyrészt az éjszakai, másrészt a szdmbat—vasár­napi rakodások megszervezi. sével1. A söripar például már jelezte a nyíregyházi állo­másnak. hogy így is felké­szültek a vagonok fogadásá­ra. A rakodás meggyorsításá­nak másik módja, hogy a vállalatok és a MÁV jó kap­csolatokat alakítson ki. A vasút gondja, hogy időben értesítse egy-egy rakomány megérkezéséről a címzettet. Az együttműködésre példa a TÜZÉP amelynek a megbí­zottjával még az állomáson megbeszélik, milyen rakomá­nyok érkeztek, melyik ko­csit hová tolassák. A jobb rakodást Nyíregy­házán további gépesítéssel lehet elérni. Egyedül a Sza­bolcs megyei Állami Építő­ipari Vállalat oldotta meg az iparvágányán a teljesen gé­pesített rakodást, mellettük a TÜZÉP-nek van egy mar­kológépe és a konzervgyár lépett előre a raklapos szál­lítás meghonosításával. Lányi Botond az eredményeket, melyeket megfeszített munkával értek el„ és sokat beszélhettek vol­na a szép fejlesztési tervek­ről, amelyek valóban nagy perspektívát nyitnak a gyár előtt. Hogy mégsem ezt tet­ték, abból ismét a felelős­ségérzet tűnik ki, melyet a kommunisták az egész üze­mért éreznek. Igyekeznek minden kis rezdülést, disszo­náns hangot fefogni a hét­köznapok sodrában, s nem mennek el szó nélkül a leg­apróbb bajok mellett sem. Pózner Ferenc felállt és azt mondta: néha felőrli az ember idegét a bürokrácia, a sok papírmunka. „Olykor tovább tart például egy láb­rács kijavításának jóváha­gyása, mint maga a műve­let.” Amellett is ő hadako­zott: vegyenek részt gyak­rabban a vezetők az „üzem- bejárásokon’’, mert így köz­vetlenebbül, fesztelenebbül tudják elmondani a dolgo­zók a problémáikat, s a jobb kapcsolat áldása lehet a fel­adatok elvégzésére. Vass Sándor azt kifogásolta: mun­kakezdésnél gyakran más­fél órát is várniuk kell az embereknek, mert rossz a munkaszervezés. Csizmadia Ferenc a „csiszoló üzem dol­gozóinak bosszúságát továb­bította: túl későn számol­ják el a bérüket, s így átte­kinthetetlenné is válik. Gáspár Istvánná hegesztő azt sürgette, többet foglal­kozzanak az úi dolgozókkal (most vettek fel ;50 nőt a temperöntödébe), hogy ők is felzárkózzanak a többihez. Erre mondta Rózsák Sán­dor: „Bármennyire is nehéz az emberekkel való foglal­kozás, tenni kell valamit, mert a felhígulás lazítja a munkafegyelmet.” Jerkus Ferenc most már örömmel számolt be az újításokról: a korábbi rossz rendelkezés miatt szinte a nullára csök­kent le az újítások száma, az idén azonban ismét nő az érdeklődés, az újítási kedv. MÉLTÓ VOLT EHHEZ a kritikus szemlélethez a tag­gyűlés határozata is, amely­nek minden kitétele a gaz­dasági munka, a szervezeti élet további javítását sürge­ti. S hogy az elhangzott fel­vetések az egész gyár hasz­núra váljanak, a kommunisták már most a megválasztandó új pártvezetőség első fela­datává tették azok tüzetes megvizsgálását, s a végrehaj­tás ellenőrzését. Angyal Sándor Vállalatunk, a Lading és Kalabérgyár, nemrégiben két kitűnő munkatársunkat. Fe­hér Pétert és Fekete Pált ki­küldte E Idorádóba. Azt a csöppet sem könnyű megbí­zást kapták, hogy próbálja­nak ott felkutatni új piacot az Európában és a közeli földrészeken immár eladha­tatlan termékeink számára. Küldetésük teljes kudarccal járt, a kint eltöltött három hónap alatt mindössze egy hatdolláros üzletet kötöttek, egy selymes lódingot, egy csontos kalabért és egy jófé­le pálinkás csutorát tudtai. csak eladni, azt is az ottani múzeumnak. Útjuk neme-'1' kudarcok­ban, hanem élményekben is gazdag volt. Hazánk fiai közül ők voltak az elsők, akik abban a távoli, legen dás hírű országban megfor­dultak. Érthető hát a nagy kíváncsiság, amellyel hazaté­résük után fogadták őket. Nekem nagy szerencsém volt sikerült mindjárt másnap ve­lük egy asztalhoz ülnöm az üzemi étkezdében. Gazdasági jegyzet: A Szabolcs-Szatmár me-# gyei ipar fiatal, most pró­bálgatja szárnyait, de ez nem ok arra, hogy ne legyen termelékeny. Az okot, hogy felmérjük hol is vagyunk, hogyan is állunk, egyetlen adat adja: az elmúlt évektől eltérően ez év első felében először nagyobb arányban, 4 százalékkal növekedett a me­gyei ipar termelékenysége. Gondolkozzunk „sakkban“ Az országos előrejelzés szerint az ipar termelése 1970-ben várhatóan 7 száza­lékkal emelkedik. A létszám- emelkedés előreláthatóan 1 százalék lesz. Könnyű kiszá­mítani a termelékenységet ezek alapján: 7—1=6. Erre számolhatunk hát. Országo­san hatszázalékos termelé­kenység-emelkedésre. Szabolcs-Szatmár ettől el­marad. De csak az első fél évnél tartunk még és azt is figyelembe kell venni, hogy egy jó pár üzem, vállalat csak most kezd. S bár „új seprű jól seper”, egy kezdő­től mégsem várhatjuk azt, amit egy profi magától érthe­tően nyújtani tud. De igen is várhatjuk, hogy a termelé­kenységet már kezdetben korszerű módon oldják meg. — Ne a létszám növelésével, hanem a termelés bővítésé­vel. Különösen figyelmeztetőek megyei iparunk számára az 1967— 69 közötti évek. Ek­kor a termelésnövekedés üteme jócskán elmaradt az előző és az utánuk következő évekhez viszonyítva. Igaz, a fejlődés üteme azért mind­végig 10 százalék fölött volt, de ennek a sokszorosára len­ne szükség, hogy az iparilag fejlett megyéket utolérjük. Különösen kedvező volt vi­szont az az időszak, amikor .felkészült a megyei gazdasági élet az új irányítási rendszer­re. A nagykereskedelem ek­kor hatalmas árukészleteket alakított ki, így ugrásszerűen megnövekedett az ipari ter­mékek iránti kereslet. Ennek a megnövekedett keresletnek a hatására az iparvállalatok 22 százalékkal növelték ter­melésüket a következő évre is. És elfelejtettek „sakkban" gondolkozni. Több lépéssel előre. Mert a következő évben. 1968- ban éppen a kereskede­lem felhalmozott árukészlete miatt, váratlanul csökkent a megrendelés. Igaz, nemcsak belföldi piac van a világon. Csakhogy a külföldi piacot ekkortájt épp>en elfelejtették felmérni. Fizetésemelés új módon nem tettek meg. így kihasz­nálatlan munkaerő-tartalé­kok keletkeztek, lazult a munkafegyelem, s ami még rosszabb, közel 7 százalékkal csökkent a termelékenység növekedési üteme. És van egy másik. Már idei probléma is, de állan­dónak is tűnik. A vállalatok anyag- és alkatrészhiány mi­att • termelésük növekedési ütemének mérséklésére kény­szerülnek. A Tiszavasvári Al­kaloida Vegyészeti Gyár pél­dául március közepétől szü­neteltette a morfinüzem termelését. Egyszerűen azért, mert nem volt mákgubó. A Tiszalöki Vegyesipari Válla­latnál pedig hiányzott a zár- lécalapanyag, a farostlemez és a szeg. Jócskán lemarad­tak. Nemcsak anyaghiány okoz­hatott termelékenység-csök­kenést. Okozója volt ennek egy rendelet is. Amely sze­rint, mint azt egy vállalat igazgatója elmondta: „egy jó szakmunkásom bérét csak úgy emelhetem, ha felveszek egy alacsony fizetésű embert. Jóllehet erre az egy plusz fő­re a vállalatnak semmi szük­sége nincs.” Emlékezzünk csak: nem emelkedik a ter­melékenység, ha a termelés és a létszám azonos ütemben nő. Azaz nőtt. 1970 január 1-ig. Mert azóta ezeket a szabá­lyozókat módosították. Nincs többé a bérköltséget csök­kentő létszámmegtakarítás. Annál inkább van egy má­sik:... Biztató kilátások ...a rendelkezésre álló munkaerővel ésszerűen kell gazdálkodni. Az a januári in­tézkedés már ez év első felé­ben éreztette hatását. A vál­lalatok a felesleges létszám­tól igyekeztek megszabadul­ni. Míg tavaly az első fél év­ben öt vállalatnál csökkent a foglalkoztatottak száma, ad­dig az idén már 13 vállalat csökkentette dolgozói számát A létszámnövelés adóztatása, az átlagbérnövelés pénzügyi terhének csökkentése előse­gítette a munkatermelékeny­ség növekedését. Jobbára en­nek köszönhető, hogy az év első felében a szocialista ipar termelése 12 százalékkal növekedett és ennek 35 szá­zaléka már a termelékenység javára írható. Ez különösen akkor figyelemre méltó eredmény, ha összevetjük a korábbi évek adataival. Mert 1968-ban az első fél évben a termelésnövekedésnek csak 19 százaléka, 1969-ben még kevesebb, mindössze 11 szá­zaléka származott termelé­kenység-növekedésből. A kilátásaink, nemcsak ezért, de ezért is, kedvezőek. Különösen, ha . figyelembe vesszük azt, hogy a megye korábban „új üzemei”, a gu­migyár, az UNIVERSIL most javítanak igazán termelé­kenységükön. És a munka­verseny sem megvetendő, amikor a nemzeti jövedelem 1 százalékos emelése.a cél. Sőt, a második fél évben még inkább számolhatunk ez­zel is. Ekkor éri el igazán csúcspontját. H. S. 3. Persze hirtelenjében lehe­tett volna segíteni. Csökken­teni a termelést, amit meg is tettek és megszabadulni a felesleges munkaerőtől, amit Némedi István és Pusztka Attila a Láng Gépgyár szak­emberei szerelik a HAFE új üzemének központi fűtését el­látó kazánok vezérlő berendezését. Hammel József felvétel« Radványi Barna: Eldorádó — Na, mi volt, hogy volt, meséljetek már! — unszoltani őket türelmetlenül. — Hát. kérlek, az egy tej- jel-mézzel folyó ország! — mondta lelkesülten Fehér. Fekete lebiggyesztette a száját: — Az igaz, hogy mindenütt tej folyik, meg méz. Csak hogy többnyire közönséges kannatej és vegyes virág­méz. Kilométereket kell men- ni. míg olyan patakra, fo­lyóra lelsz, amelyikben pasz­tőrözött tej, vagy tiszta akácméz csörgedez. — Amerre csak jártunk: Pacidéig folyt - bor, a drága lé! — folytatta töretlen lelkesedéssel Fehér. — Közönséges kövidinka — jegyezte meg száraz tár­gyilagossággal Fekete. Fehér tovább áradozott: — Sül: galambok röpköd­nek a levegőben! Az égből manna esik... — Amikor, persze, nincs országos aszály, mint éppen most is! — vágott közbe Fe­kete. — Ami pedig a sült galambokat illeti, csak jóin­dulattal lehet rájuk fogni, hogy röpködnek. Alig 30 ki- lométer’óra az átlagsebessé­gük. Elfárad az ember szája, amíg nagy lomhán belecam­mognak. — A kerítést, természete­sen, kolbászból fonják... — De milyen az a kol­bász! — vágott közbe ismét Fekete. — Száraz, inas, mó- csingos, rágós. Hja, az már nem a régi, világhírű eldorá- dói kolbász, csak amolyan eldorádói módra készült töl­telékáru. És az ellátás is akadozik. Gyakran kifogy a boltokból a kerítéskolbász és sokszor fél esztendőt is kell várni, míg utánpótlás érke. zik. — De ott csak három nap egy esztendő... — jegyezte meg szelíden Fehér kolléga. Fekete ezt sem hagyta el­lenvetés nélkül: — De a szökőév négyna­pos. — Az emberek kacsalábon forgó házakban laknak... — A menőké, természete­sen, struccláóon forog! — A közlekedést kényel­mes varázsszőnyegeken bo­nyolítják le... — A szőnyegek, mondanom, sem kell. pecsétesek, folto­sak, a rojtjuk szakadozott. És már a legkisebb légköri zavarok esetén órákat kés­nek... És így tovább. Ha Fehér feUelke sített, Fekete azon­mód lehűtött. Ezek után vég­képp nem tudom, hányadán állunk Eldorádóval. Szeren­csére, a mi vállalatunk ve­zetősége azt vallja, hogy egy kudarc — nem kudarc, és tutira vehető, hogy hamaro­san ismét küldenek oda üz­letkötőt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents