Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-25 / 198. szám
!970. atigus3*us 55. rwJBT.wAf!V«noT»<!rí^ Közízlés és korszerűség Augusztus 28-án nyit a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás. Ott mutatkozik be a megyénk gazdaságaiban is jól hasznosítható rotációs gyümölcsosztályozó. Júniusban itt még víz állt Nyolc ház boldogság IGAZ TÉTEL: valamely osztály a politikai és gazdasági hatalom birtokbavételével győzelmének legfontosabb feltételeit valóra váltotta ugyan. uralmát azonban nem mondhatja teljesnek, amíg olyan kultúrát nem hoz létre, amely az egész nép sajátja, gondolatvilágának. ízlésének és — közvetve — erkölcsi felfogásának is kifejezője, egyben alakítója. A kultúrát pedig akkor nevezhetjük valóban össznépinek, ha két alaptényezője, a művet alkotó és az alkotást inspiráló-befogadó közönség viszonya harmonikus. Vagyis: az alkotó mennél szorosabb kapcsolatra törekszik azokkal, akikhez szólni, akikre hatni akar, a közönség viszont igényli ezt a szolgálatot, figyelmes hallgatója, olvasója, nézője a neki szánt alkotásoknak. Érti, átéli és — ha kritikusan is —értékeli az író. művész munkáját, vagyis: aktív műértő. Ilyen közönség nélkül a legjobb szándék is hatástalan marad, s kérdésessé válik az alkotómunka tulajdonképpeni értelme. Hasonló felismerések, félelmek fakasztották Adyból a „Szeretném, ha szeretnének” megrázó strófáit. A szocialista kultúra, tartalma és célja szerint minden eddiginél szélesebb körű műértő közönséget igényel. Ennek alapfeltétele a köz- műveltség és közízlés mainál jóval magasabb Színvonala. Közismert tény, hogy a „komoly”, „modern” irodalmi és művészeti alkotások értékét, sajátos szépségeit, gyakran jelképesen tolmácsolt mondanivalóját inkább csak a „beavatottak” szűk tábora ismeri és értékeli, az átlagos ízlésű „egyszerű ember” nem érti, következésképpen nem érzi magáénak, s nem is érdeklődik irántuk. A kultúrarisztokraták kényelmes — és hamis válasza erre: ne törődjünk a „nevel - hetetlen” tömeggel, hadd éljen a giccsel, úgyis „az kell neki”, irodalomban, muzsiká. ban, képben-szoborban egyaránt. Ha az ilyen választ el is utasítjuk, nem hunyhatunk szemet a tények előtt: a többség általános műveltsége — tisztelet a kivételnek — erősen hiányos, ízlése pedig különösen elmaradott. Annak ellenére, hogy az elmúlt két évtizedben óriási energiákat és anyagi eszközöket áldoztunk a közműveltség örömmeí értesültem róla, hogy a táncdalfesztivál az idén sem marad el. Átkeresztelték, de meglesz. Ebből) az alkalomból felkerestem Schlaág Ernőt, számtalan- fesztivál nyertesét, hogy nyilatkozzék terveiről. A mester gondterhelten ült egy szürkére formatervezett gépecs- ke előtt. — Emőkém, a nagyközönség izgatottan várja, hogy mivel/ rukkolsz ki az idei fesztiválon. — Ha nem sikerül rövidesen egy kilencvoltos elem.et szereznem, akkor lehet, hogy semmivel. Ez itt a legújabb kibernetikus dalszerző és szövegíró gépem. Valutáért hozattam, vámot fizettem rá, és most nem tudom üzembe helyezni. Az asztalra tettem az értékes hiánycikket, és Ernő ettől felvillanyozva egy kapcsolóra mutatott. — Látod, ez itt a dallam- ferdítö. A dalaimat általában másoktól szerzem, ezért a plágiumperek megelőzésére a ferdítő a dallamot a hatodik színvonalának emelésére, a közízlés fejlesztésére, és silány ponyvaregények, a kispolgári ízlést kiszolgáló bulvárdarabok, - limonádéfilmek, giccsképek és szirupos muzsika helyett a szocialista és haladó polgári irodalom, zene és képzőművészet értékes alkotásait kínáltuk a tömegeknek, A széles közönség ízlésében tapasztalható szint- különbségek azonban nem szűntek meg, s a jó műveket értők, kedvelők tábora továbbra is szűkös, — alig nőtt, ha ugyan nem csökkent az elmúlt években. MIK ENNEK AZ OKAI? Kétségkívül: a múlt öröksége még érezteti a hatását. De az idő múlásával egyre kevésbé hivatkozhatunk erre, mint fő okra. mert a közízlés állapota a megváltozott szocialista viszonyok között sem javult lényegesen, sőt, esetenként romlott (például: a falusi életforma átalakulása során a népi művészetet nagymértékben kiszorította a giccs). A kispolgári ízlésnormák — részben kultúrpolitikánk gyengeségei miatt, másrészt a múlt nosztalgiájaként — további tért hódítottak a jobb körülmények közé került rétegekben, sőt, az ifjúság körében is, amelynek pedig minden lehetősége megvolt és megvan az önművelésre. Sokan az anyagi jólét általános emelkedésében látják az egyidejűleg tapasztalható kulturális igénytelenség és érdektelenség fő okát. Valóban: az életszínvonal emelkedése nem vonta maga után automatikusan a szellemi gazdagodást, mint azt régebben hittük és reméltük. De ez nyilván természetes. Az „előbb a gyomor, azután a szellem” tétele nemcsak az éhség—jóllakottság viszonylatában igaz. hatótényező maradt a „lakás, tv, frizsider, autó” törekvések folyamatában is. Jelentős rétegek műveltségi szintjének stagnálásában biológiai és lélektani, tényezők is közrejátszhatnak. Lehet, hogy az egzisztenciális emelkedés lehetősége annyira leköti az apák nemzedékének fizikai-szellemi energiáit, hogy idő s kedv már csak a lazítást kínáló, olcsó szórakozásra jut, önművelésre fáradtak már, nem is igénylik, megelégszenek addigi szokásaikkal, régi bei- degzettségeik. ízlésük rabjai maradnak, s a közműveltség ütemnél két egész hanggal megemeli, vagy leszállítja. Hazai, több éven át koptatott dallam felújításakor a dallamferdítő már a negyedik ütemnél működésbe lép. — Hol szerzed a nyersanyagot, ha szabad kérdeznem? — Minden táncdalszerző ott szerzi a nyersanyagot, ahol találja. Vagyis úton-út- félen. A mi közönségünk elsősorban a romantikára harap, ezért a legalkalmasabb egy Csajkovszkij-mű. De Verdi, Chopin, Grieg és Liszt is nagyon jók. Ez nagyon fontos, mert a slágerkedvc- lök tábora csak a patinás, régi ismerősöket fogadja el. Az ismerős melódiával együtt betáplálok egy méter aranyzsinórt is, ebből a gép magyaros vitézkötést kányáéit a dalra. De ha takarékoskodni akarok a paszo- mánttal, magyar nótát használok fel. minőségi emelkedése majd a fiák nemzedékében valósul meg. FIGYELEMBE KELL VENNÜNK még egy igen fontos általános törvényszerűséget: a közízlés természetszerű konzervativizmusát. Azt, hogy a nagyközönség mindig elmarad a legújabbtól, hogy aztán már a túlhaladott tegnapi, késve elfogadott ízlés- normákhoz ragaszkodva, idegenkedéssel fogadja, illetve elutasítsa a mindenkori legújabbat. Ez az idegenkedés az újtól erőteljesen tapasztalható napjainkban, amikor a modern irodaiam és művészet szakembereket is zavarba ejtő bőségben ontja újszerű témáit, szinte naponta új meg új formai kísérletekkel lepi meg a közönséget. Szocialista kultúránk korszerűsödése folyamán nálunk is tapasztalható ilyenfajta fáziseltolódás az alkotók törekvései és a nagyközönség lassabban változó ízlése között. Túl komor volna a fenti — vázlatos — helyzetkép? — Nézőpont kérdése. Ha számításba vesszük eddigi, a további munkához jó alapokat kínáló eredményeinket, és azt. hogy a problémák egészségesen fejlődő kulturális életünk egészén belül jelentkeznek, semmi okunk a kishitűségre. Ha népművelő munkánk eddig nem hozta meg a kívánt eredményt, vonjuk le bátran a következtetéseket. A célkitűzés jó, de valóra váltásában bizonyára nem voltunk eléggé következetesek, s hiányosak, elégtelenek voltak az esztétikai nevelés alkalmazott formái és módszerei. HOSSZAN TARTÓ, szívós, az eddiginél szélesebb körű és hatékonyabb munkára van szükség a dolgozó tömegek ízlésének olyfokú kiműveléséhez, hogy modern szocialista irodalmunk és művészetünk értő hívei, és a kívánt mértékben alakítói is legyenek. A feladat kettős' egyszerre szolgálja az alkotói munkát és tömegnevelést: egyiknek lemaradása a másik átmeneti elbizonytalanodását, stagnálását is magával vonhatja. Igen bonyolult. türelmei és sok leleményt igénylő munka, de vállalnunk kell, mert az ízlésfejlesztés része a szocialista világnézet, életforma és erkölcs kialakításának. Kicsit elgondolkozott. — Elárulok még egy szakmai titkot. Valamirevaló külföldi szerző ma már Beethoven, Bach és Vivaldi műveiből szerzi a nyersanyagot, de ez nálunk nem nagyon megy, mert a közönség nem ismeri őket. Persze ezen is lehet segíteni. Látod, ez a gomb a ritmusrontó. Ha kénytelen vagyok túl igényes nyersanyagot felhasználni, akkor betáplálok egy különleges kódot a ritmus- rontóba. Ismered Péroszeli Malacz Bandinak, a híres kontrásnak a négynegye- des képletét? Zumma- zumma-zumma-zumma-ciha -puha-ciha-puha. Ezzel csábította el Rücskössy hercegnőt, és erre ma is bukik a közönség. Ja. és a ritmusváltó karról se feledkezzünk el. Meghúzásával a hallgatóság bármikor kizökkenthető a ritmusból. És véMiskolczi Zsigmondné kiteregette a kora reggeli napsütésben a rokonságtól kapott párnákat, paplanokat. Öröm sugárzik az arcán . Itt a Dózsa György utcában állt legtovább a víz Gé- berjenben. Egy teljes hónapig szivattyúzták, a kapu tetején jártak be motorcsónakkal. „Soha nem fogjuk elfelejteni“ És az összeomlott helyén most új, modern otthon emelkedik. Benn rádió szól, az egyik szobában ott a fekhely. — Férjem aludt elsőként az új otthonunkban. Alig várta, hogy készen legyen — mondja. Felszerelték a csillárokat, kész a padlózat, szerelik hamarosan a fürdőszobát. Augusztus 19-én piros szalaggal átkötött, szegfűvel díszített kulccsal vették át az új otthont dr. Bartha Róberttól, a Nógrád megyei Építőipari Vállalat igazgatójától és a gé- berjéni tanácstitkárasszonytól. Alig 3 hónapja történt a tragédia, s már új házak állnak. gül itt a csingilingi-szerke- zet. Ez fesztiválnyertes számoknál az elején, a közepén, és a végén önműködően becsilingel. — Na, és a szöveget honnan szerzed be? — Az a legegyszerűbb. Csak előveszem Csellenghy Benő rimszckárát 1884-böl. Rám még ma is kinyilatkoztatásként hat. pedig nemzedékek koptatták, és magam is harminc éve forgatom. De lássunk munkához! Ernő a gépbe öntött valami sűrű, szirupos masszát, megnyomta a gombokat, és a szerkezet halkan zümmögni kezdett. Két huncut varázsszeme hamisan kacsintott rám. és húsz másodperc múlva felcsendült az új sláger. Elbüvölten álltam a gép elölt. Azonnal ráismertem a dalra. Ez volt a tavalyelőtti, a tavalyi, az idei és a jövő évi fesztiválok nyertes száma. Dessewffy László — Soha az életünkben nem fogjuk elfelejteni azt a segítséget, amit a társadalomtól kaptunk. A katonák itt voltak a mentésben, bontásban, építésben. És ezek az építőmunkások! Fantasztikus, mennyit dolgoztak. Nem volt szabad szombat, vasárnap. Naponta 12—14 órát dolgoztak, hogy állják szavukat. Ök még a fásszínben laknak. A lakhatási engedélyre, meg arra várnak, hogy szikkadjanak a falak. Körüljárjuk a házat. Két szoba előszoba, fürdőszoba, kamra. — Nem adnánk mi már ezt 200 ezerért sem. Nem is tudom mi lett volna valünk, ha ez a múltban történik. Koldulni mehettünk volna. Az új lakóház 165 ezer forintba került. — Megkérdeztük, hogyan fizessük a részletet, negyedévenként, vagy havonta. Úgy döntöttünk, hogy minden hónapban fizetünk bele. Virág az előszobában Virág nyílik az új ház előszobájában. Érezni az illatát. Napfényes reggel van. A ház körül aprójószág, a kutya ott ül a kapuban Békésen, nyugodtan. És 3 hónap óta az első igazi, nyugodt álmon túl van a gazda és a felesége is. Miskolczi és a szomszédokból a férfiak mind oda vannak dolgozni az építkezéseken. Megfogadták, addig nem nyugszanak, míg mindenkinek nem áll a háza. Antal Bertalanná a Dózsa György út 35 számú házasz- szonya is azzal fogad, hogy a férje is építkezésen van a faluban. Itt még nem aludt senki az új lakásban. De alig várják már. , — Egyik szobában már csak a padlózat hiányzik. Teljesen készen adják át. De mi abba is beleegyeztünk. Igazán csak hálásak lehetünk, s valójában meg sem tudjuk köszönni ezt a nagy segítséget — mondja. Összejönnek a szomszéd- asszonyok, gyerekek, idősebbek. Mondják milyen sok a nézője, csodálója az új házaknak. — Férjem, aki a tsz-ben dolgozik, igen beteges, de azt mondta segít mindenkinek a faluban hogy mielőbb fedél legyen a családok feje felett. Nem hiszi az ember, hogy ilyen gyorsan ez lehetséges volt. Hiszen június közepén még víz állt itt, s tessék. Igaz 2 hónapig nagyon sokat sírtam, most meg olyan boldog vagyok — mondja. Kisfia szívidegességet kapott az árvízben. Most hozta haza a kórházból. De előtte Balatonon nyaralt, gondoskodtak róla. Indul az új tanév is. Iskolába mennek a gé- berjéni gyerekek. Ki kell üríteni az iskolát, ahol az építők laktak. — Nekik adjuk át a lakást, amit ők építettek. Mi ráérünk még beköltözni. Ök igazán megérdemlik, sok itt még a építésre váró ház. De az építőknek mi mindent megadunk, mindent... „Örökre megőrizzük“ C7 A szomszéd udvaron. Mészáros Istvánéknál táskarádió szól. — Megtörtént a nem hitt, de várva várt nap. Van új otthonunk — mondja Mészáros Istvánná. De akkor is tessenek eljönni, ha teljesen ■ rendben leszünk. Gondolom, szeptemberben beköltözünk — újságolja. Határtalan a boldogsága. Végigkísért a lakásban, mutatja a csillárt. Mind egyforma. Olyan mint a szomszédoké. Együtt voltak a bajban, most együtt is rendezkednek. Még kinn laknak a fásszínekben, amit hirtelen össze tudtak ütni. — Talán az életben sem tudjuk meghálálni azt a segítséget. amit a népi demokrácia ebben a nagy bajban nyújtott. Van otthonunk. Mutatja a piros szalaggal, a felirattal átvett lakáskulcsot. — örökre megőrizzük. Már meg van a helye is. ahol tartani fogom — mondja a körénk gyűlt asszonyoknak. Nyolc új ház. Alkotmánynapi „ajándék”. Miskolczi Zsigmond. Antal Bertalan, Antal Lajos, Varga László^ Mészáros István, Miski Al* bért, Szabó Mihály és Illyés Ferenc és családjuk már boldogok. És hasonló öröme és boldogsága lesz a többi árvít sújtotta géberjéni családoknak is. Mind több ház áll, s a remény, a nyugalom visz- szaköltözik az emberekbe. Érzik, hogy mindezt a társadalom összefogásának köszönhetik. Farkas K álmát Artner Tivadar Fesztivál-előzetes T. (SEES
