Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-02 / 180. szám
Fizetség nélkül Most éppen azt vizsgálják:' miért adunk ki mi, valamennyien, mint szülők, olyan feleslegesen nagy pénzeket díjmentesen tanított gyermekeink iskoláztatásara. Vagy más szóval: kell-e az a sokféle gyűjtés, ami jó néhány iskolában íolyik. Előzőleg azon gondolkodtak: miért korszerűtlen az országban az anyag- mozgatás és hogyan lehetne ezen segíteni. Még korábban a javító-szolgáltató ipar hiányosságait mérlegelték, a vendéglátóipar problémáival foglalkoztak — de sorolni is sok volna, hányféle, az egész országot, szinte minden embert érintő kérdéssel bajlódtak. Csak úgy mellékesen, ha nem is üres óráikban, de mindennapi munkájuk mellett, társadalmi munkaként, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Negyvenezren vannak ők. felesküdt ellenségei a visszaéléseknek, a hibáknak, a mulasztásoknak, amelyek késleltetik a haladást, nehezítik az országépítés nagy munkáját. Ha nagyon őszintén akarunk beszélni róluk, azt is meg kell mondani: nem mindenütt fogadják örömmel őket. sőt még megértéssel sem. Van úgy, hogy okvetetlenkedésnek nézik közérdekű munkálkodásukat, még az is előfordul, hogy — ha valahol és valakinél jelentékeny hibát, rossz munkát, rosszhiszemű eljárást fedeztek fel — a rajtakapott felelősök bosszút forralnak ellenük, ök azonban — legalábbis döntően nagy többségük — nem várnak köszönetét és nem riadnak meg a fenyegetésektől. A törvény védi őket — mert ők védik a törvényt, ök negyvenezren: a népi ellenőrök. Lenin egyik legutolsó munkájában, alig néhány hónappal halála előtt foglalkozott a népi ellenőrzés rendszerének megteremtésével. így írt róluk: „Az szükséges, hogy társadalmi rendünk legjobbjai, mégpedig: először, az élenjáró munkások, másodszor, a valóban felvilágosult elemek, akikért kezeskedni lehet, hogy nem hisznek a puszta szónak és egyetlen szót sem ejtenek ki lelkiismeretükkel ellentétben, ne riadjanak vissza attól sem, hogy bármilyen nehézséget beismerjenek, sem pedig attól, hogy minden eszközzel. harcoljanak a komolyan maguk elé tűzött cél eléréséért.” . <■ ** A •"<' ■, f * ? Vannak a népi ellenőrök között magas képzettségű szakemberek, akik a maguk szakmájának bármelyik részterületén teljes biztonsággal tudnak véleményt mondani, s ha úgy látják, hogy valami nem megy rendjén — megteszik észrevételeiket. Más népi ellenőrök ugyan kevesebb iskolai végzettséggel, de sok-sok élettapasztalattal és a köz érdekének éppolyan önzetlen szeretetével. Amikor egy-egy nagyobb, országos érdekű vizsgálat folyik, szükség van az ilyen és az olyan népi ellenőrök munkájára is: jól kiegészítik egymást. Csak egy példával élve a legutóbbi időkből: az anyagmozgatás hiányosságairól a munkás népi ellenőrök a maguk műhelyében, üzemében gyűjtöttek tapasztalatokat, a közgazdászok, mérnökök a nagy összefüggéseket vizsgálták. Végül a vizsgálat olyan megállapításokra jutott, s olyan átfogó javaslatokkal zárult, amelyek alapján az egész népgazdaságra vonatkozó határozatokat hozott a Gazdasági Bizottság. Az az állami gondozott gyerek, aki anyagiakban mérhető változást észlel saját sorsának alakulásában — nem is sejti, hogy kiknek köszönheti ezt. Sőt, az a vendég sem, aki örömmel látja, hogy a megunt típusételek helyett választékot kínál az étterem. Az új garanciális szervizek, falusi műhelyek megnyitásánál sem gondol talán senki arra, hogy mindezekben ott vannak-e a népi ellenőrök közérdekű javaslatai. Sőt, pontosabban: azok nyomán válik valóra sok minden, ami az egyes emberek vagy a nagyobb közösség, a falu, a város, a megye, vagy akár az ország javát szolgálja. A szocialista demokrácia élharcosai és valóra váltói is ők negyvenezren, hiszen szó szerint az történik: az alulról jövő kezdeményezések kapnak hangot rajtuk keresztül, s bürokratikus huzavona nélkül meg is valósulnak. A közérdek képviselői ők akkor is, ha egyik-másik munkahelyen kellemetlennek találják kérdéseiket, s ha van is olyan üzemi, tanácsi vagy ki tudja hol működő vezető, aki felesleges akadékoskodásnak tartja fellépésüket. Az elmúlt 13 év eredményei — hiszen az új típusú, szocialista népi ellenőrzés intézménye nálunk mindössze 1957 óta áll fenn — őket igazolták. Két éve született a törvény, amely egységes keretbe foglalja működésüket — kiterjeszti az életnek szinte minden területére — és védelmet nyújt számukra önkényeskedések, méltatlan bosszú ellen. A népi ellenőrök nagy többsége azóta végzi közérdekű társadalmi munkáját, amióta csak fennáll ez az intézmény, s vannak, akik újabban kapcsolódtak be a sokszor érdekes, máskor csak fáradságos, de mindig a közösséget szolgáló munkába. Várkonyi Endre Jánkmajtison, a sportpályán ütöttek tábort a Borsod-Abaúj-Zemplém megyei MÉSZÖV szövetkezeteinek a fiataljai. Alig verték le az első sátorkarókat, másnap már munkára indultak. Amikorra e sorok megjelennek, már túl vannak az ismerkedési tábortűz esten, de bezzeg, amikor ott jártunk, Polónyi János, a Borsod megyei MÉSZÖV ifjúsági szakbizottságának a titkára, a tábor parancsnoka ezzel fogadott: „Az a sátor a parancsnoki amelyben jelenleg a legnagyobb zűr van.” Lánya Zsuusa egyenesen a szentmártonkátai táborból érkezett, s éppen a tábornaplóval foglalatoskodott. Juhász Mária, a megyei ifjúsági bizottság elnöke, a Má- di ÁFÉSZ főkönyvelője úgy érkezett Jánkmajtisra, hogy a vezetők nem is tudják, hová lett. Jött, mert felajánlotta, hogy részt vesz az árvíz sújtotta károk helyreállításában. Kőművesek mellett dolgozik. Fiatalok, többsége KISZ-es. A Borsod megyei KISZ-bi- eottság ellátta őket focival, röplabdával, kaptak tollasBorsodiak Jánkmajtison labda-felszerelést, s munka után a KISZ-táborbeliekkel vívnak csatákat. Már készül a sport- és a kulturális program is. Novák Béla, a Vilmá- nyi ÁFÁSZ elnöke szombaton még Bulgáriában volt, s alig érkezett haza, motorra ült fiával, s másnap már Jánkmajtison dolgozott. Teljes építőbrigádot hozott magával. A tábor tiszteletbeli „fiatalja” a nyugdíj előtt álló Koscsu János asztalos, a brigádvezető pedig Horváth László kőműves. Heccelte is az elnököt, hogy most ő itt csak beosztott lehet. Két hétig dolgoEnak itt. önként jöttek. A tábor létszáma harminchat, ebből 13 a lány. Hogy a lányok mit csinálnak? Egy részük segédmunkát végez, a többieket a konyhára osztották be, de ott vannak a felszolgálásnál, mert egyszerre forgalmas hely lett Jánkmajtis, félezren étkeznek. Építőmunkások, fiatalok, táborbeliek. Jókedvű- ek, vidámak. A Tiszalucról érkezett Deák Mária mondta. „Nem beszélt rá senki, hogy jöjjek. Kíváncsi is voltam, hogyan néz ki etz a táj az árvíz után. A többi lány is téglát hord, gondolom nekem is akad itt munka.” Két hétig dolgoznak itt, aztán mennek vissza a munkahelyükre. Első munkanapjuk július 28-án volt. A fiúk gyorsan megszokták, s már az első órákban levette róluk az inget a forróság. De aztán a lányok is nekigyürkőztek. Akkor volt nagy derültség, amikor az egyik irodai kislány aE alapárok ásásánál „elsüllyedt” féllábszárig a még mindig meglévő iszapban. Helyben vetette le a cipőjét s mosták, takarították közösen. Szeretettel fogadták a jánkmajtisiak a Borsod megyei szövetkezeti fiatalokat és a vezetőket. Gondosraes rau leiveieio kodnak ellátásukról. Do munkáról is,- hiszen a szövetkezetét hat és fél millió* kár érte az árvízzel. Tóth Ferenc ac ÁFÉSZ elnöke nagyon hálás, hogy ebből a Borsod megyei szövetkezeti fiatalok mintegy félmilliós munkát végeznek el, építik a TÜZÉP-telep raktárait. Itt dolgoznak a putnokiak, szendrőiek, sajókazaiak, vannak itt Taktaharkányból, Mezőkövesdről, Mezőcsátról, Tokajból, Sárospatakról, Vil- mányból és Mádról. Ismerkednek Szamosközzel, az itt élő és dolgozó emberekkel és segítenek a károk helyreállításában. Áll a táborkapu. Rajta felirat hirdeti: „Borsod-Abaúj- Zemplén megyei szövetkezeti ifjúsági építőtábor.” S alatta szél lengeti a KISZ-zászlót. Két hétig. Két szendrői KISZ-es, Nemesnyik Laci és Molnár István állították feL Éjszaka ők voltak szolgálatban. Őrködtek a tábor nyugalmán. i F. K. Vasárnapi melléklet
