Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-20 / 195. szám
T9TQ. an gusztus 20. KELET-MAGYARORSZAO 9. óim Huszonnégy fogadóóra A házakra újra tető kerül Kömörőn Az Elnöki Tanács határozata szerint ez év július 1-től Fenyige székhellyel közös tanácsi igazgatássá kellett volna egyesülni Kömörő és Mánd községeknek. De jött a borzasztó árvíz és a Fehérgyarmati Járási Tanács rendelkezése: a bekövetkezett rendkívüli helyzetre való tekintettel mindegyik helyi hatalmi szerv teljesítse továbbra is önállóan a feladatát. A komoréi községi tanácsház egyik szobájában beszélgettem Baku László tanácselnökkel. Bizalom, remény, munka Az emlékezés hosszú ideig megdöbbentő marad. Ma már könnyebb, így mondják. És mindjárt hozzáteszik: rengeteg a gond. Fel kell építeni az elpusztult és megrongált házaikat. Majdnem a falu felét. Félezer azoknak a lakosoknak a száma, akik kisebb-nagyobb kárt szenvedték. Az árvíz után a tanács első feladata az igazolások inváziójával kezdődött. Rengetegen kérték a pecsétes papírt, hogy árvízkárosultak, vagy éppen a mentésekben vettek részt. Ezt követelik a helyre- állításban érdekelt hivatalok, a faluból munkásokat foglalkoztató vállalatok. Főleg fiatalemberek járnak el távoli munkahelyre, s péntek, szombati napokra engedjék haza őket helyreállítási, építési munkák végzésére. A községi tanács gyors, jól szervezett mentési munkájának is köszönhető, hogy mindössze két háztáji sertés pusztult eL Május végén kibővített tanácsülést tartattak Kömörőn. Nyugtatni kellett a kedélyeket, bizalmat önteni az emberekbe. És mindenekelőtt szólítani munkára, a romok eltakarítására. Hogy munkával kell és lehet kezdeni. Éís lassan munkához látott á falu. Am nem megy könnyen. A falu gondjai Kömörő újjáépítésére csak a Szatmárcsekei Vegyesipari Ktsz kapacitása biztosított. A kisipari szövetkezet ötven lakás felépítését vállalta. E vállalásnak augusztus közepéig 60 százalékban tett eleget. A csekei ktsz vezetősége azonban már jelezte, neon képes a vállalt munkán túl teljesíteni. Márcsak azért sem, mert két fontos szervezési kérdésben csalódott. Egyik az, hogy a Nagyszekeres! ÁFÉSZ TÜZÉP-lerakatá- nak vezetősége ígéretet tett Baku Lászlónak, a kömörői tanács elnökének, hogy az építési anyagot helyszínre, vagy legalább a szomszédos Penyigére szállítják. Ez egyáltalán nem így történik. A másik ok, hogy a ktsz-neb naponta legalább 30—40 segédmunkaerőre lenne szüksége. S ezt a falu nem tudja biztosítani. A falu helyreállításának üteme tehát a szükséges időre nem biztosított. S persze emiatt erősen fáj a községi tanács feje. Indulhat a tanév A tanács ez időben nem tart hivatalos időt. Az emberek az intézkedő felettes Kommentár Mit a szabolcsi átlagkereset Szabolcs-Szatmár megye dolgozóinak — a statisztikai szakemberek adatai szerint — az idei év első hat hónapjában jelentősen nőttek a bevételei. A fontosabb termelő ágazatokban — mezőgazdasági termelőszövetkezetek nélkül számítva — jelentősen nőtt a foglalkoztatottak száma. Az elmúlt év első fél évéhez képest ezekben az ágazatokban hétezer fővel, kilenc százalékkal többen dolgoztak, mint egy évvel előbb. Még a megyei átlagot meghaladóan is nőtt a szocialista építőiparban dolgozók számaránya: tizenegy százalékkal. Legjelentősebb volt az emelkedés a kereskedelmi dolgozóknál: tizennégy százalék. Ezzel egyidőben csökkent a termelőszövetkezetekben dolgozók számaránya. Az itt mutatkozó csökkenést azonban jóval felülmúlja a más ágazatokban munkavállalók számának emelkedése. A végeredmény: jelentősen több dolgozó kap bért és fizetést megyénkben, mint azelőtt A másik ok: a megfigyelt ágazatok közül mindegyikben nőttek az átlagkeresetek. Méghozzá jelentősen, az országos átlagot felülmúlva. Az említett, termelőszövetkezeti tagok és dolgozók nélkül számított átlagkereset egy főre jutó átlagának emelkedése havi 107 forint, azaz 6,3 százalék. Ezen belül a munkások havi keresetnövekedése 112 forint, 6,8 százalék. Az adatokból egyenesen következik, hogy nőtt a vásárlóerő és ennél fogva a kiskereskedelmi forgalom is. Mit csináltak a dolgozók megnövekedett keresetükkel? Ezt az alábbi adatok magyarázzák: Mindenekelőtt takarékoskodtak. Egy év alatt, 1969 június 30-tól 1970 június 30-ig 285 millió forinttal, 27 százalékkal nőtt a lakosság takarékbetét-állománya és így az év junius végén egymilliárd és 246 millió forint volt. A kiskereskedelmi forgalom tizennégy százalékkal nőtt, három százalékkal erősebben, mint az országos átlag. Ebből az élelmiszer-forgalom tizenegy százalékkal, (az országos növekedés átlaga csak hét százalék), a ruházati cikkek vásárlása tizenkét százalékkal nőtt (országos átlag: tíz). A vegyes iparcikkek forgalma az egyetlen, ami alacsonyabb az országos átlagnál: tizenhét százalékos a növekedés, szemben az országos 19-cel. Az árvíz a fenti adatokon csak kismértékben nódosított. Kisebb forgalomkiesés volt bolti kiskereskedelemben. melyet később nagyrészt pótolt egy felfelé Ívelő hullám. A helyreállítással kapcsolatos forgalomnövekedés adatai elsősorban a második fél évben szerepelnek majd. (gesztelyi) szervek, az építők bármikor megkereshetik a tanácsot. Sőt a kisvárdai járásból, Gonda Lajos Pap községi tanácselnök is állandó segítség- adással az árvizes faluban tartózkodik. Gondoskodni kellett a nyírbátori járásból a helyi Uj Élet Tsz segítésére érkezett traktorosokról, szerelőkről. Egy ideig az általános iskola egyik tantermében helyezték el őket, étkeztetésükről az óvoda gondoskodott. Később a tsz oldotta meg a tanács közreműködésével. Ott kellett íenni a tanácsnak mindenkor az érkező segélyek fogadásánál, szétosztásánál. a károk felbecsülésénél. Az iskola nem rongálódott meg súlyosan, csupán a mellékhelyiségek szenvedtek kárt. Helyreállításuk kielégítő ütemben halad. A tanévet zavartalanul kezdhetik a faluban. De mindennel szemben nehezíti a tanács gondját, hogy az igazi veszély mértéke egykét hét óta ugrott magasra. Most látszik már meg valójában, milyen „alattomos is tudott lenni”, az árvíz. Házak falai hasadoznak meg. A tetőzet Toppantja össze az alapzatot. Minden pillanatban veszélyes bennük tartózkodni. Megnövekedett a faluban a tönkrement házak újjáépítésének igénye. Teljesen huszonhat házat „vitt el” az árvíz, azonnali lakhatatlanná, megrongált százkilen- cet. S most már amelyek helyett újat kell építeni, azok száma száznegyvenkettő. Lesz-e kapacitás? A községi tanács ottlétemkor szövegezte az előterjesztést — a felsőbb szervek részére — a megnövekedő*, helyreállítási igényről. S az idő rövidségére való tekin tettel gyorsan kell cselekedni A jelenleginél nagyobb építési kapacitást biztosítani. Ez az egyik árvizes szatmári falu, a helyi tanács legnagyobb gondja. S ebben a megnövekedett gondban próbálják áz összefogást, az együ- vétartozás erejét A. B. Munkásgenerációk Munkásgenerációk váltják egymást. S ezzel együtt fejlő, dik, átalakul a munkás életmódja, környezete, munkája és a világról való felfogása is. Hogyan látják, érzik ők? Erről próbáltam benyomásokat szerezni a VAGÉP-nél. i. I Közülük a legidősebb Nagy László lakatos. Kissé hajlott hátú, megviselt ember. Huszonhárom esztendeje van a szakmában. A régi világban kezdte, primitív munkaeszközökkel, s úgy nőtt bele e kor változásával az újba. Feszélyezettséget érez, ha a múltról kell beszélni. — Tudja, mi vagyunk a „bezzeg” elvtársak. Ezt a ki” fejezést nem hallotta még? — néz ráim meglepődve. — Mi szoktuk mondani a fiatal szakiknak, tanulóknak. ha kissé rá kellene húzni a munkára, s vonogatják a vál- lúkat: „bezzeg a mi időnkben”. S tudja, hogy válaszolnak? „Hagyjuk m&r azt a bezzeg elvtársat.” Megnyílnak a mondatok csatornái. ^ — A mai fiataloknak ösztöndíj van, nekünk tanonc- szerződés volt. Ég és föld különbség a megbecsülésben. Most ki van kötve, hogy mennyit dolgozhatnak. Törvény védi az ifjú szakmunkásakat. A tanoncszerződéstoen csak annyi volt, hány évre szerződünk, de munkaidő nem. Látástól vakulásig dolgoztunk, Napi 10—12 órát. És le-lecsattant egy-két füles is. Munka után különmű- szalk a mesternél. Nekem még segéd koromban sem volt kerékpárom. Most a tanulók is motorkerékpárral járnak. A maiak túlórát nem ismernek, nekünk még a vasárnapunkat is ellopta a leventézés. Szórakozás? A bujtosi lófürösztő. És a tánciskola, ha volt az embernek ruhája. No meg a re- volveres mozi? Hallott róla? Ketten egy jeggyel, harminc fillérért. De ez nagy pénz volt ám. Ez volt a munkásfiatal szórakozása, a vasámap- ja. — Csak tudja, mégis szép volt. Fiatalok voltunk. Lassan elfelejtjük már a kézi fűrészt, kalapácsot, vágót, fogót. Teljesen átalakult a lakatos- szakma. Csak ebből a jóból nekem már kevés jut. Mégis elégedett vagyok, ha az én életemet az apáméhoz hasonlítom. Biztosan így lesz a lányom is, aki a tervezőirodában dolgozik. — Én az életemben csak akkor nyaraltam, amikor államosították az üzemet. Szociális ellátásról csak most tudok. 2. Muszbek István, a marósból lett művezető ahhoz a derékhadhoz tartozik, amely építője, alakítója volt ennek az üzemnek, s a környezetnék. — 1960—61-ben hat csap, egy itatóvályú képezte az ellátást. A „falra” akasztottuk a ruháinkat. És most nézzen körül. Elegánsan érkeznek a munkások, s műszak után forró víz várja őket. Lefürde- nek, mennek haza, szórakozni. Harmincöt éves vagyok. Életmódom nagyon hasonlít a mai fiatalokéhoz. Vannak igényeim, s megvan rá a fedezet is. Azt firtatom, mennyit keres. Mosolyog, kér, azt ne írjam meg. — Jut mindenre. Hatvanötben új házat vettünk, új berendezést vásároltunk. Többszörös kiváló dolgozó. Hobbyja a virágkertészkedés. Otthon is, itt is. A művezetői iroda tele virággal. — Megváltozott a környezetünk. És ez nem mellékes. Egészen más az emberek munkakedve, hangulata. Korszerű, világos, jól fűthető munkahely. Rend és tisztaság. Ez a csarnok a mai konstrukciónk. Csak nem csinálunk magunknak rosszat? Szabad idejében szépirodalmat olvas, moziba, színházba jár. Elegáns ruha van rajta, fölötte kék, frissen vasalt munkaköpeny. Az irodájából belátni az egész üzemcsarnokba, ahol a marósok dolgoznak. Sorban a munkagépeknél. iA Göndör, szőke hajú, fiatal, most szabadult szakmunkás lép az irodába. Gajdos István. Autóvillamossági szakmában kitűnőre vizsgázott. — Itt tanultam a szakmát az üzemben három évig. Úgy tudom 25—30 ezret költöttek ránk — meglepően tájékozott — Kurucz Zoltán volt a ír • helyfőnököm, Juhos Lajos foglalkozott velünk. Most tizenhét és fél éves vagyok — hangsúlyozza azt a felet. — Órabérem 7 forint, most szabadultam júniusban. Munkaruhát, ebédet kapunk, meló, fizetés van, segítenek» Én védek az üzemi labdarúgó- csapatban. Említem, nem volt ilyen könnyű a régi munkások helyzete. Meglepően érti. — ók alapoztak, mi tovább építünk. Ez a feladatunk. Az öreg szakiknak is köszönhetjük, amit tudunk. De azért segítünk mi is. Az új üzemcsarnok építésénél a földmunkát mi végeztük. Társadalmi munka volt. Az árvizes területen téglát rakodtunk. — Ha vége a műszaknak, Dobos Pistával, a barátjával teniszezni jár. Hét végén strand, fürdés, tánc a teraszon. De most sok az elfoglaltsága. Készül a gimnáziumba. Szerinte ebben a szakmában is szükséges az általános műveltség. — Egy mai fiatal munkásnak a mozi, színház, zene- hallgatás feltétlen szükséges. Könyvtárba most már nem járok. Otthon bőségesen van könyv, csak győzzem olvasni. Pista az új munkásgenerá- ciő tagja, örül, hogy precíz munkát bíznak rá és segítik. Most egy Csepel-dinamót szerel. Nem időre, de tudja, hogy egy óra alatt 37 forintot kell megtermelnie. — Igaz a múlt hónapban volt egy kis lemaradás. De csak egyhónapos segéd vagyok. Fog ez még jobban is menni. ★ Évek máinak. A munkás- osztály változik, fejlődik, műveltebb lesz. A technikai és társadalmi forradalom átalakítja őket, életmódjukat, felfogásukat. De ezzel' együtt ők a döntő befolyásolói, alakítói haladásunknak. Farkas Kálmán Tatarozás saját erőből Lakásszövetkezeti iroda Nyíregyházán Szeptember elsejétől hét nyíregyházi lakásszövetkecet társulási formában egy közös irodát nyit, amelyben két-három főhivatású alkalmazott vezeti a szövetkezetek számvitelét, végzi a javításokkal, karbantartásokkal járó adminisztrációs teendőket. A hét szövetkezethez több, mint 900 lakás tartozik a város ezren felüli szövetkezeti lakásából' A lakásszövetkezeti iroda alapja lehet a későbbiekben egy tatarozó és felújító részlegnek is, hiszen néhány év múlva már nagyobb javításra szorulnak az épületek, és a saját részleggel elvégeztetett munka jóval olcsóbb, mint az idegen vállalatoké. Jó példa erre a stadion lakásszövetkezet kezdeményezése, amely két festőt alkalmaz szeptember 1-től, akik egyrészt a lépcsőházak festését fogják végezni, másrészt a tagoknak a lakását festik ki kedvezményesen. A számítások szerint ezzel a módszerrel mintegy 20—25 százalékkal csökkentik a költségeket. Szabó László — Sólyom József: Kémek ű büffétfhaján 02.) Amikór Párizsba érkeztek, az operaház közelében lévő szállodába hajtattak, ahol már jó előre lefoglalták számukra a szobákat. Egyébként ebben az időben ez a szálloda szolgált a különleges küldetésben lévő nácik szállásául. Mindössze két napig maradtak itt, de még ez a 48 óra sem telt el minden zavar nélkül. A csoport két tagja, Haupt és Schmidt ugyanis néhány utcalányt vitt fel magával a szállodába. Már jól benne voltak az éjszakában, amikor a két. lány összeveszett Haupttal, aki nyilván kevesebbet akart fizetni a szokásosról — s nagy ricsajt esi '".'Teák. Az egész szálloda talpra szökött. A francia és különösen az angol szitkok — Haupt inkább amerikai, mint német, volt, s ígv főleg angolul beszélt — felkeltették az álmukból fölriasztott náci tisztek figyelmét, akik azt hitték, hogy angol ejtőernyősök támadtak rájuk. Revorverrel- a kezükben futottak ki a szobájukból, s egyre erőteljesebben kiabálták: kik azok, akik ilyen jól beszélnek angolul? Kappe az éjszaka hátralévő óráit azzal töltötte, hogy eloszlassa a Wehrmacht magas rangú tisztjeinek gyanakvását. Ámbár még ezzel sem értek véget a kezdeti bajok, mert Dasch másnap a Hoxer bárban összeveszett a bár személyzetével, amelyből egy kisebbfajta verekedés keveredett. Kappe megkönnyebbülten sóhajtott, amikor másnap reggel megkapta az utasítást, hogy a német U—Boo- tok, vagyis a tengeralattjárók felkészültek... A búvámaszá- dok Loirentben felhorgonyoztak, s várták, hogy a fedélzetükre szálló két csoportot átszállítsák az Egyesült Államokba. A 10 kém és szabotőr a loirenti kikötő kis szállodájában helyezkedett el. Mennyire kétségbeesett volna Lahousen, ha tudja, hogy a Bohle gauleiter által ajánlott szabotőrök összevissza fecsegnek a szálloda bárjában — ráadásul angolul... Már az utolsó simításokat végezték az előkészületeken és éppen egy bőröndbe akarták csomagolni az eddig kü- lön-külön tartott dollárokat, amikor észrevették, hogy a vállalkozás finanszírozására szolgáló pénz nagy része használhatatlan. Körülbelül 120 ezer dollár értékű bankjegyen ugyanis különös, piros, japán betűkkel írt jelzéseket találtak. Ez pedig arról tanúskodott, hogy a péns a japánok kezében forgott, valahol a Távol-Keleten. Az ilyen árulkodó nyom köny- nyen végzetessé válhatott, különösen a sebtében kiképzett ügynökök számára. Aztán voltak olyan bankjegyek is. amelyeket már jó ideje kivontak a forgalomból az Egyesült Államokban. Ezt viszont Dasch vette észre... Az ügynökök persze vonakodtak ilyen bankjegyekkel elindulni, ezért szétválogatták a használhatókat és használhatatlanokat. Daschék 120 ezer dollárt használhatatlannak tartottak, a másik csoport viszont 130 ezret volt kénytelen itthagyni. Igaz, még így is maradt annyi pénzük, hogy ä vállalkozás kezdeti költségeit fedezzék, de 6k szerették volna egy összegben zsebükben tudni a rájuk eső hányadot, vagyis a fejenkénti 40 ezer dollárt. Kappe azonban ígéretet tett, hogy a rövidesen útnak induló harmadik csoporttal utánuk küldheti a hiányzó összeget. (Folytatjuk)
