Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-20 / 195. szám
Í970. augusztus 20. KELET-MAGYARORS7ÍG S. öMaí A1 kotmányimk ünnepén Nagy pillanatok tanúja VARRÓNŐ A PARLAMENTEN Irta: dr. Feks* i J ubileumokban és nagy jelentőségű eseményekben bővelkedő évünk során érkeztünk el augusztus 20-hoz, a dolgozó nép hatalmát törvénybe iktató alkotmány születésének 21. évfordulójához. E napon emlékezünk — születésének millenniuma kapcsán — a magyar államiság megteremtőjére, István királyra. Hagyományainkban ma is különös tisztelet övezi e naphoz kapcsolódva az új kenyér fogalmát; és dátumához kapcsolódik a munka hatalmát kifejező munkás-paraszt szövetség. Olyan ünnepünk ez, mely hagyományainkból is elvezet a mába, melyben az ezredévnyi történelem is megtalálja kapcsolatát napjainkkal, a nemzeti megújhodás is meg-, őrzi magában a haladót, az előretekintőt; mely ünnepi fennköltségében is kifejezi annak igazi tartalmát: az előrevivő hétköznapok szorgalmát. Mindazok, melyeket e napon megemlékezésünkkel ápolunk, népünk javát, az egyetemes emberi haladást célozzák. Ám nemcsak e fogalmak kapcsolódnak ezen ünnepünkhöz, hanem tartalmában is szorosan hozzátartozik 25 éve — a Szovjetunió felszabadítása és azóta is szüntelenül megnyilvánuló internacionalista segítsége nyomán — elnyert szabadságunk. E naphoz fűződő vívmányaink eredete 1945. április 4-ben, felszabadulásunk tényében van és ez az, amely Internacionalistává teszi nemzeti ünnepünket. Most a részes utókor hálájával emlékezhetünk meg, hogy ez volt az az alap, melyen hosz- szú századok után hazánk ismét a fejlődés első vonalába tudott kerülni. A régi uralkodó osztályok elnyomó hatalmának megdöntése teremtette meg az alapját annak, hogy a termelés alapjait, a kultúra eszközeit, az egészségügyet és az ezeken alapuló jogrendszert, az állammechanizmust azok szolgálatába állítsuk, akik mindezt létrehozzák. Ez adott arra lehetőséget, hogy küzdelmes osztályharcok nyomán megteremtsük a munkások és parasztok demokratikus diktatúráját. Amikor 21 évvel ezelőtt az országgyűlés megalkotta alkotmányunkat, kifejezésre juttatta azokat a társadalmi változásokat, melyek jórészt már akkor megvalósultak, és melyek azóta valósultak meg. Rögzítette azokat, amelyek érvényre juttatták a nemzeti és az emberi szabadság gondolatát; társadalmi felemelkedésünk által vezérelt érdekeink szolgálatába állította népünk alkotó erejét. Jogalkotásunk 1919-ben jórészt még csak célkitűzésként rögzítette, hogy: „A Magyar Népköztársaságban a termelési eszközök zöme társadalmi tulajdonként az állam, a közületek vagy sEÖvetkezetek tulajdonában van”. Ennek nyomán a hatalom jellege sem volt egységesen szocialista. Ami azonban akkor még arra várt, hogy egységes tartalommal töltsük meg ma csaknem tökéletes valóság. Az iparban döntő fölénybe került az állami szektor. Létrejöttek és nemcsak gazdasági erejüket de szocialista jellegüket is nagymértékben növelték az ipari termelőszövetkezetek. A mezőgazdaságban diadalra jutottak a szocialista termelési viszonyok. Ma a szocialista szektorból származik a nemzeti jövedelem 98 százaléka. Szocialista elosztási viszonyok uralkodnak, széles demokratizmuson alapuló szocialista István, a megyei hatalom érvényesül; biztosan haladunk a szocializmus teljes felépítésének útján. Tiszta szívvel elmondhatjuk: társadalmi haladásunk évszázadnyi változásait éltük át. E bből a lelkesítő eredményekből fakadnak azok a felelősségteljes elhatározások, mellyel most a továbblépés programján dolgozunk. Érlelt döntésre olyan kérdéseket, mint a gazdasági mechanizmus reformja, ennek negyedik ötéves tervünk szolgálatába állítása; áttételes kisugárzásai nyomán szélesedő szocialista demokratizmus; alkotmányos és közéletünk továbbfejlesztése; az állami élet, politikai és ideológiai felépítményünk tökéletesítése. Immár több mint két és fél év gyakorlati tapasztalata igazolja, hogy pártunk helyesen választott, amikor a széles tömegek aktivitására építve határozott a gazdasági élet megreformálásáról. Miközben széles teret adunk a helyi kezdeményezésnek, olyan feltételeket teremtünk, amelyek közepette az önálló döntések a központi akarat, a népgazdasági terv megvalósítását szolgálják. Fél évvel mostani középtávú tervünk befejezese előtt megállapítható: az 1906—1970. években a gazdasági fejlődés iránya megfelel a tervezettnek, mértéke pedig nagyobb annál; emellett fokozatosan javul egyensúlya. A reform alkalmas eszköznek bizonyult a több éves célok szolgálatára, és igazolta: lehetőségünk van arra, hogy a menet közben jelentkező problémákat megoldásra segítsük. Pártunk a X. kongresszus előtt bizonyítékot szolgáltat, hogy a IX. kongresszus kitűzött gazdaságpolitikai céljait valóra váltottuk; kedvező feltételeket teremt a hetvenes évek további előrehaladásához, a szocializmus teljes felépítésének folytatásához. Éppen a közelmúltban láttak napvilágot pártunk Központi Bizottságának a IV. ötéves tervre vonatkozó lelkesítő, nagy célokat tartalmazó irányelvei. Realitásaink pontos figyelembevételével, olyan kérdések előtérbe állításával — mint a munka termelékenységének növelése, az ipari termelés korszerűsítése, á lakásépítés fokozása, a hústermelés fellendítése — jelentős lépést fogunk tenni hazánk fejlettségi színvonalának emelésére. E vázlatos összevetés is kirajzolja a jelenségek szigorú törvényszerűséget mutató összefüggését: hogy a gazdasági fejlődésnek a dolgozó nép jólétét kell szolgálni, az viszont csak a termelés hatékonyságának növelésére alapulhat. j középtávú tervünknek ecek a nagyszerű cél- II jai bizonyára széles visszhangra találnak, és szűkebb vagy nagyobb kollektívák — benne sokan személy szerint is — megtalálják konkrét perspektívájukat. Továbbfejleszti azokat az energiákat, melyre eddigi eredményeink is épültek: a dolgozó tömegek aktív közreműködési szándékát. Tiszta lelkiismerettel állapíthatjuk meg: kiegyensúlyozott politikánknak, megalapozott eredményeinknek döntő szerepe van abban, hogy ma kedvező közhangulat van; a dolgozó tömegek felismerve feladataikat és érdekeiket, a szükséges érettséggel ítélve- meg problémáinkat, állhatatosan dolgoznak a közös célokért. És ez az az alap — a közcélban felismert egyéni, a nemzeti egységnek ez a megnyilvánulása, — melyre nemcsak gazdaságpolitikánkban alapoEunk, hanem ehhez tágítjuk most alkotmányos és tanács vb-elnöke közéletünk kereteit is. Jobb feltételeket létrehozni a szocialista építőmunkában, tágítani erőforrásainkat — változtatva azon, ami túlhaladott — ezt mozdítják elő a gazdaságban eszközölt finomítások, az állami élet továbbfejlesztése és még jó néhány napirendre tűzött intézkedés. Ha mai életünkről több tekintetben úgy fogalmaztunk, mint alaptörvénybe foglalt valóságról; nemcsak megváltozott életviszonyunkról, hanem megváltozott gondolkodásmódunkról is szóltunk, ha említést tettünk megszilárdult nemzeti egységünkről ; történelmi igazságérzetünk parancsolta kötelesség ennek egyik legszebb megnyilvánulásaként említeni azt a szolidaritást, azt a segítőszándékot, amely a megyénket ért árvízkatasztrófa első perceiben és azóta is szüntelenül megnyilvánul. Fáradhatatlan erővel dolgozunk az elpusztult nemzeti vagyon pótlásán, újrateremtésén. Ennek nyomán idővel gyógyulni fognak azok a sebek is, amelyet az egyéneknek mindenük elvesztése jelentett. De senki — különösen az érintett lakosság — nem fogja feledni a segítőszándék számtalan megnyilvánulását. Az egyéni érzéseken is túlmutat az a következtetés, hogy ilyen méretű és intenzitású megmozdulásra csak olyan szilárd társadalmi körülmények között kerülhet sor, mint amit hazánk e negyedszázados szocialista fejlődéssel elért. Bizonyítja ez megszilárdult nemzeti egységünket; hogy megváltozott gondolkodás- módunkban előtérbe került a közösségi érzés. És az a nagyszabású mozgalom, amely az elpusztult javak pótlására irányul, nem csupán a károk puszta felismerése; társadalmi tudatosságunk megnyilvánulása. Igazolja azt, hogy széles tömegekben nyert polgárjogot a felismerés; pótolnunk csak igazán akkor lehet, ha olyan ésszerű többlet- termelésre törekszünk, amely az emberi munkaerőben, a termelőberendezésekben, a szervezésben, irányításban rejlő lehetőségek ésszerű kihasználásával törekseik a többre; újrateremteni, ami elveszett. Ezek a tények Is jelzik, hogy az alkotmányban megfogalmazottak hogyan váltak e több mint két évtized alatt szinte természetessé, nemcsak mindannyiunk számára érthetővé, hanem életünk lényegévé is. I dei ünnepségünkhöz nemcsak a magyar államiság gondolatával, hanem születésének millenniumával is kapcsolódik István király neve. Történeti képe szinte szavadról századra változatt, de nagysága máig él az egymást váltó nemzedékek tudatában. Legendák, történeti és irodalmi alkotások sora örökítette meg emlékét; legjobban és maradandóbban azonban mégis műve: a magyar államiság. Mint minden nagy történeti személyiség, ő is a társadalom szükségleteit felismerve, munkálkodott azok kielégítésén. Augusztus 20-át a hozzákapcsolódó fogalmaink testük rangossá, tartalmában nagyszabásúvá. Most pártunk X. kongresszusára készülve, IV. ötéves tervünk kidolgozása közben külön értelmet kap e tartalom: az elért eredményeinkben és felemelő céljaink által széles nemzeti egységen és aktivitáson nyugvó továbblépés. Az ünnepléshez kapcsolódó megemlékezésünk is erre irányul. Erősíteni elhatározásainkat, sokszorozni a munka lendületét, scám- ba venni és felsorakoztatni mindazt, ami előrevivő. — Akkor ön ott volt az alkotmány törvénnyé iktatásánál? — Igen, ott voltam. Még egy furcsa kérdés: mit érzett akkor? Azt felelte, hogy azt nem tudja megmagyarázni. Mit érezhetett egy munkásnő, egy varrónő, a fényben ragyogó kristály- csilláros teremben, az Országház üléstermében, ahol azelőtt, csak öt éve is egészen másfajta emberek ültek. S azelőtt egy évvel az ő helyén, éppen az ő székében ugyancsak egy nő ült, de egészen más nevelőiskolából, s céllal: Schlaohta Margit. Az udvarházak árnyékában Czinkóczki Mártonná — ősz hajú, kedves asszony — 1949-ben kapott egy telefont, hogy írjon egy önéletrajzot, mert igen nagy dologról van szó. Ez a nagy dolog: képviselőnek jelölték a magyar parlamentbe, amely e pillanattól lett a nép parla- 1 mentje. Hogy jutott el idáig? Varrónőnek tanult Nyíregyházán, s aztán, mivel igen finom volt a keze és jó a munkája, a környék birtokoskisasszonyaihoz járhatott vándormunkára és kosztra. Ott látta az udvarházak körül a nyomort, amilyennel soha nem találkozott addig. Pusztulásra ítélt tbc-s gyermekeket, négyes és nyolcas konyhákat. S elhatározta, hogy ez ellen küzdeni fog. A maga módján harcolt. Mit tehet egy alacsony, ma- dárcsontozatú varrónő? Részt vett a párt illegális találkozóin. olvasott, előadásokat hallgatott, s elkerült néhányszor Budapestre. Találkozott Költői Annával, Várnai Zsenivel és sokat tanult tőlük. Negyvennégyben letartóztatták, s csak a szovjet csapatok gyors beavatkozása mentette meg. Azután a szabadság szép napjai. Szép volt? — Az volt, szép. Munkát vállalt a rendőrségen, politikai munkát. Azután Debrecen. az első pártiskola. Majd Nyíregyháza újra, * Álmatlan éjszakák Negyvenöt március. A megye demokratikus nőszövetsége megalakul. Vezetője a hatelemis varrónő, Czinkóczki Mártonná. Lelkesítő idők, apró, s mégis nagy örömöket okozó tettek. Beosztják az egészségügyhöz, mert kellenek az új, népi káderek. Nem ért hozzá? Van szíve és proletárösztöne. És végez egy tanfolyamot, elvégzi a hetedik és a nyolcadik osztályt az általánosban. A fizikát és a kémiát nagyon szerette, talán csak a magyar irodalmat és a történelmet jobban. Mindent vállal. Nappalokat és álmatlan, munkával töltött éjszakákat. Jön negyvenkilenc, s megválasztják a parlamentbe. Az egyszerű asszony most azt mondja, hogy a munkát látta ebben is. nem a dicsőséget. Hogy többet tehet a fajtájáért, a nyíregyháziakért, a szabolcsiakért. —■ Volt mit tenni. Hadiözvegyek és elvált asszonyok kerestek meg: szerezzek nekik munkát. bölcsődét. Egyik sem igen volt. Egy takarítónői állásért százan veszekedtek. 1950: megválasztják az első megyei és városi, s az egy kerületi tanácsba is. A Himesben lakott, s ott volt mit termi. Sáros utcák, panaszok. Irt az asszonyok érdekében — az újságba. Tárgyalt miniszterrel — Nem akartam én tollat fogni. Nem ismertem az írás fortélyait, csak azt tudtam, hogy tenni kell, mert rendkívül nagy volt a szegénység. Vacsorákon püspököket, kanonokot ültettek melléje, s beszélgetett velük. Kos- suth-dijas néprajztudós vitte el tanulmányát hozzá, olvassa el, mondjon véleményt. Miniszterelnökkel tárgyalt, miniszterek szobái nyíltak meg előtte. Mit ért el? — Szerény eredményeket, de bármilyen aprókat is. az is nagyon jólesett. — Lakást szerzett nagy családnak, bár akkor még nem épült új lakás. Permetezőgépet szerszett egy parasztembernek, akkor még nem árulta az AGROKER. És napközit szerzett és emberségre beszélte rá az embereket, a nő tiszteletét, jogait oltotta beléjük. Ennyi volt Sok, kevés? Döntsön az eltelt negyedszázad. Mellette ül a férje, az illegális párt egyik nyíregyházi harcosa. Édzett ember, megpróbáltatások után. Negyvenötben bekerül az MKP városi vezetőségébe, majd megalakítja a kerületi szervezeteket. A kommunista párt a városházára küldi, fontos területre, közigazgatási tanácsnoknak. Vezetője lett a párt kulturális bizottságának — A városi képviselőtestületben huszonegyen voltunk kommunisták, s nagyon sokan másak. Határozni — s helyesen — nagyon nehéz volt. • • Üres a város spájza Mégis létrehozták a város első napközis otthonát a Sóstói út három alatt, s az első bölcsődét a Körte utcán. Miket mondtak az ellenpártok? Hogy a gyerekeket elveszik a szüleiktől és a többi. „Kellettek az otthonok, mert a háború után sok volt az árva, az anyátlan-apátlan. Ki vigyázzon rájuk, ha mi sem?” Radikális változást akartak Nyíregyházán. De leszavazták őket, hogy álmodozók. Építkezés nem volt, élelem csak nagyon kevés. Válaszoltattak a közellátás vezetőivel a népparlament kérdéseire, de tudták, hogy üres a spájza a városnak. Kidolgozták az újjáépítés tervét, felépült az állomás, s néhány — ma már kevéskének tűnő — más létesítmény. — Ezenkívül nem sok történt. Nem volt pénz, csak a nagy akarás volt meg. Most már más. — Nyíregyházán születtem és itt éltem ötvenkét évig. A Deák Ferenc utcán, a Vécsey utcán, a Himesben. Az egyik a Déli, a másik az Északi Alközpont — egyikre sem lehet ráismerni. Változó világ Tizennyolc éve, hogy Pestre küldték dolgozni ezt a házaspárt. Most nyugdíjasok, itthon üdülnek, s azt mondják, hogy azóta megváltozott minden. Az utcák, a Sóstó, az ipar. A volt takarítónők, a barátok és az emberek. Akik gyanakodtak, féltek, levett kalappal uraztak még 45 után is, még az MKP helyiségeiben is. Erre még gondolni sem mertek. Hogy ilyen nagyon gyorsan új arcot kap ez a szegény házakkal és szegény emberekkel teletűzdelt város. Amelynek a sorsa se éjjel, se nappal nem hagyta őket évtizedeken át nyugod- ni. Kopka János NYÍREGYHÁZA. Az útépítők még dolgoznak, de már a magasból kirajzolódik az Északi körút kétsávos ostornyeles világító testekkel felszerelt új főutca. Hammel József felvétele
