Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-19 / 194. szám

WW. augusztus Í9. tTELET-MAGYARORSZÄ« S. «Maf > Múzsák találkozója Nyírbátorban Maradandó élményt adott a zenei napok idei megnyitója István (lénárjától az 500 forintosig* Pénteken kerül forgalomba az új bankjegy Túlzás nélkül: az idei nyír­bátori zenei napok megnyitó hangversenyei a Tiszántúl eleddig legrangosabb zenei eseményeihez nőttek fel. Va­sárnap a történelmi levegőjű község lenyűgöző gótikus templomában a laikus is meg­tanulta, mi a különbség a zene és a muzsika között. Ennyit elöljáróban a megye immár országosan is ismert, becsült művészi eseményso­rozatának megnyitásáról. Múzsák találkozója volt va­sárnap délelőtt Nyírbátorban. A múzeumban megnyitották a képzőművészeti eseménye­ket: a hollóházi kerámiatár- la.tot. Nagy B. István kép- és Ligeti Erika szoborkiállítását. A megnyitót követően a leg­illetékesebbek, a kiállítások rendezői mutatták be a rend­kívül érdekes anyagokat. Steiner László, a hollóházi porcelángyár igazgatója a vi­lághírű gyár művészi mun­káin kívül ismertette a gyár történetét, amely szorosan kapcsolódik az egyetemes ma­gyar iparművészethez. A vasárnap délelőtt nagy művészi eseménye volt a lo­vagteremben rendezett ka­marahangverseny. A boltíves teremben a nézők széksoraitól övezett kis pódiumon léptek fel azok a művészek, akik a hely és a miliő hangulatának meg­felelő alkotásokat tolmácsol­Kisvárdai példa KISZ-titkár, mint „kultüros” Okos megoldást találtak a művelődési házak és a KISZ- szervezetak munkájának ösz- szehangolására a kisvárdai járásban, amikor 11 község­ben a művelődési házak igazgatóhelyettesi tisztének ellátásával a KlSZ-titkáro- kat bízták meg. Jóllehet a művelődési házaknak nem kizárólagos szerepük a fia­talok művelődését, szórako­zását ellátni, de egyik leg­fontosabb céljuk. Csakhogy eddig éppen ennek a fela­datnak nem tudtak mara­déktalanul eleget tenni. Persze, vigyázni kell. Mert a z igazgatóhelyetesi meg­bízás nem jelenti egyben azt, hogy már minden rend­ben van. Azzal, hogy a prog­ramok, műsorok kidolgozá­sától kezdve egészen a klub- foglalkozásig, a közös - kirán­dulásokig együtt kell dolgoz­ni az igazgatónak és a KISZ-titkár igazgatóhelyet­tesnek. Az új tisztségviselő feladata nem szorítkozhat csupán a közönségszervezés­re, vagy plakátfestésekre. Hiszen éppen neki a fela­data. hogy összehangolja a fiatalok' kívánságait a mű­velődési ház terveivel. Ez a munka nem lesz könnyű, mint ahogy eddig, a KISZ-titkár igazgató- helyettesek nélkül sem volt az. De a két fél képviselői most már együtt dolgozhat­nak és nincs kizárva, ettől az „együttestől’' lehet várni a falusi népművelés, a mű­velődési házak és a fiatalok kapcsolatának javulását. Es ebben még külön örvende­tes az, hogy a kezdeményező a ki •• árdai járás illetékesei az első lépés.* az cly> 11 község után nem állnak meg. Sze­retnék a járás valamennyi községében, valamennyi mű­velődési ház igazgatóhelyet­tesi tisztének elvállalására felkérni, megbízni a KISZ- titkárokat. És ha ez sikerül nekik, akár követendő példa is léhát. H. S. J. tak. Jancsó Adrienne, Török Erzsébet Kossuth-díjas és Kecskés András részleteket adtak elő Tinódi Lantos Se­bestyén históriás énekéből, dalokat a Vietoris Kódexből, táncokat a lőcsei tabulatóriás könyvből. Ezek mellett fel­csendültek a legszebb magyar virágénekek, elhangzottak tör­ténelmi eseményeket idéző népballadák. Ez a műsor is, csakúgy, mint az esti hang­verseny — a zenei megnyitót tartó Adáut Jenő Kossuth-dí­jas karnagy és népzenekutató szavai szerint — mindennél szebben példázta, hogy Nyír­bátor ma a zenei anyanyelv ápolásának immár tiszántúli fellegvára lett. Délután különvonatok, au­tóbuszok és gépkocsik soka­sága szállította az érdeklődő­ket az esti hangversenyre. Debrecenből, Nyíregyházáról, Pálházáról, Sátoraljaújhely­ből, Fehérgyarmatról, Püs­pökladányból százak érkeztek A toronynene Tinódi dalát idéző hangjai közben, lobogó kandeláberek között vonult a közönség a Báthori-emlék- tábla koszorúzására, majd a református templomba. Itt a debreceni Kodály-kórus és a MÁV filharmonikusok deb­receni zenekara helyezkedett el az emelvényeken. Gulyás György Állami-díjas kar­nagy, érdemes művész inté­Megalakult tehát a két csoport: az egyik élére egy volt amerikai tisztviselő, bi­zonyos Dasch került. Az ő csoportjába került Burger, Schmidt. Henck, Quirin, míg a másik csoportot egy Ker- ling nevű náci vezette, aki sokáig dolgozott az ameri­kai németek között. Lahousen ekkor magához rendelte Dascht és Kerlin- get. Jelen volt a parancski­osztáson Kappe is. — Önöket Long Island kö­zelében szállítják majd a partra — fordult Dasch felé. — önöket pedig Floridában teszi ki a tengeralattjáró — mondta Kerlingnek. Aztán még egyszer megbe­szélték és tisztázták a tenni­valókat. maid néhány kérdést intézett hozzájuk. hogy a szobába belépő Canaris is lássa, tudják-e a feladatú-, kát. — Csoportjaik között Bur­ger tartja majd az összeköt­sére egymás után csendültek fel a kórusirodalom remekei. A műsor első részéből ki­emelkedett Monteverdi Altri canti d'amor című alkotása, melynek szólóját Nagy Attila énekelte. Az orgonakísérettel előadott művet a közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta. A szünet után a század magyar- zeneirodalmá­nak talán legnagyobb műve, a templom merész íveléséhez hangulatában is alkalmazko­dó monumentális mű, Kodály Psalmus Hungaricusa hang­zott fel. Norondy György, az Állami Op»raház magánéne­kese a kórussal és a zenekar­ral tökéletes összhangban énekelte a tenorszólót. A Psalmus Nyírbátorban is ma­radéktalan élményt • nyújtott és talán mindennél méltóbban jelezte a zenei napok rangját, céljáí. A vasárnap lezajlott ese­mény után méltán fokozódott az érdeklődés a folytatás iránt. Az eddig kifogástalanul rendezett, művészi koncepció­jában is maradéktalan nyír­bátori zenei napok bizonyá­ra e hét szombatján és va­sárnapján tovább hódítja a zenekedvelőket, akik e kőt napon a szegedi zenebarátok kórusával, és a Tisza menti metropolis spimfo- " - ri--' találkozhatnak Beethoven- és Liszt-hangversenyeken. B. L. tetést, aki Chicagóban pro­pagandairodát nyit. Schmidt Kanadában egy farmot vá­sárol. s nála készítik majd elő az akciókat, illetve a po­kolgépeket. — Mikor jöttek az Egye­sült Államokba? — tette fel az ellenőrző kérdést Canaris. — Sohasem hagytuk el az Egyesült Államok területét! — v-s faszolt határozottan Dasch. — Okmányaink is bizonyítják ezt, amelyeket mindig magunkkal hordunk. — Mi történik akkor, ha az utcán valaki önt megüti? — kérdezősködött tovább a tengernagy. — Ilyesmi nem fordulhat elő, illetve. ha előfordul nvomban el kell tűnnöm Verekedésben. töroegme? mozdulásokban, botrányoko zásban nem vehetek részt. — Igen, önöknek feltétlc nül békés. nyugodt életet kell élniük, mielőbb állást kell találniuk, nehogy felfe­A Magyar Nemzeti Bank pénztárai augusztus 21-én, pénteken megkezdik az 50ü forintos bankjegyek kibocsá­tását. Erre azért van szükség, mert a pénzforgalom lebonyo­lítása a régi bankjegyekkel már igen nehézkessé vált. Az 50 forintos kivételével még az 1946-os stabilizáció idején alakultak ki a jelenlegi cím­letek, azóta a lakosság pénz- forgalma 4,8 szorosára nőtt. 1947-ben még 47 millió, ta- val^ pedig már 239 millió bankjegy kellett a forgalom lebonyolításához. Európában szinte egyedülállóan alacsony hazánk legnagyobb címletű bankjegye, a 100 forintos. A .Szovjetunióban a legnagyobb címlet a 100 rubeles, ami kö­rülbelül 1300 forintnak felel meg. Ausztriában legnagyobb címletként ezer schillingesek, az NSZK-ban ezer márkások, Svédországban tízezer koro­nások vannak forgalomban. „Stephanas rex“ Az 500 forintosok kibocsá­tásával körülbelül 30—35 szá­zalékkal kevesebb bankjegyre lesz szükség, ami csupán a pénz készítéséhez szükséges anya"ban tízmillió forintos megtakarítást jelent, de ami még fontosabb, lényegesen könnyíti az üzletek, bankok pénzforgalmát. Az 500 forintos valamivel nagyobb lesz a százasnál, hossza 174. szélessége 80 mil­liméter. Alapszíne szürkéslila, a képnyomat kékeslila. Az egyik oldalon' Ady Endre portréja, a másik oldalon bu­dapesti panorámakép látható. A bankjegyet Nagy Zoltán grafikusművész tervezte, a metszeteket Nagy Zoltán és Gál Ferenc grafikusművészek készítették. A rtiagyáíf pitié1' égy ütt ala­kult ki hazánk államiságával. Bár a kibocsátás pontos ide­jét még nem sikerült tisztáz­ni, az bizonyos, hogy az első magyar pénzt I. István király verette a XI. század első évei­ben. A Stephanus Rex felira­tú ezüstpénzeket dénárnak nevezhetjük, mert Európában abban az időben a dénárt és a féldénárt, más néven obulust használták. Kezdetben ha­zánkban csak dénár volt, majd később az obulus is for­galomba került. Tallér, dukál, krajcár A dénár és az obulus egyed­uralma Károly Róbert koráig tartott. Az Anjou-uralkodó a fellendült kereskedelem pénz­ügyi elszámolásának könnyí­tésére cseh mintára bevezette a dénárnál nagyobb, ugyan­csak ezüstből vert garast, dezzék magukat... — mond­ta Canaris lágyan. szinte szentimentálisán, mintha legalábbis arra szólította volna fel ügynökeit, hogy utazzanak az Egyesült Álla­mokba tulipánt termesztem... A szabotőrök valamennyi­en ' amerikai szabású ru­hákat kaptak; a legutóbbi amerikai divatlapok alapján. Berlinben varrták az öltö­nyöket. Aztán 15 nap szabadságra leüld ték a két csoportot, esu - pán Dascht és Kerlinge; tartották vissza az Abwehr központjában Mind a ket­ten egy-egy zsebkendőt kaptak. Ennek az anyagára láthatatlan tintával fel­írták azoknak a náci kémek­nek a nevét és telefon számát akik túlélték az FBI nagy letartóztatási akcióját. s. akikkel a két csoportnak adott esetben fel kellett vennie a kapcsolatot. ezenkívül a firenzeiek fizető- eszközének magyar változa­tát, az arany forintot. Ez volt hazánk első aranyból vert pénze. A dénár, az obulus, a garas és a forint a XVI. szá­zadban Európa egységes pén­zével, az ezüst tallérral egé­szült ki, amely 27—29 gramm ezüstöt tartalmazott. A sok­féle pénz között I. Lipót, majd Mária Terézia próbáit rendet teremteni, egységesítés címén azonban valójában to­vább bővítették a fizetőesz­közök skáláját. Ezüst talléro­kat, arany duká tokát, ezüst tíz, továbbá réz negyed, fél és egykrajcárosokat verettek. Mivel azonban a korábbi pén­zek is nemesfémből készültek, ezek is megtartották értékü­ket. A XIX. század végéig — a szabadságharc éveit kivéve — csaknem kizárólag nemes­fémből verték Magyarorszá­gon a pénzt; a legnagyobb cím'eteket Ferenc József ko- rábu.i, akkor kerültek forga­lomba az arany 100 koroná­sok. Bár Adsztria már a XVIII. században bocsátott ki papírpénzt, hazánk első pa­pírpénze a szabadságharc ide­jén a Kossuth-bankó volt. Ezt fél évszázaddal később a 10 és 20 koronás, majd 1902-ben az 50 és 100 koronás bankjegy követte. Az ebben az időben még papírpénz formájában is igen értékes korona az első világháború alatt, majd utána szinte minden értékét elveszí­tette. 1923-ban már egymillió Hatvanhetedszer rendezik meg idén az országos me­zőgazdasági kiállítást és vá­sárt. amelynek érdekes tör­ténete van. Széchenyi István már egy — 1829. január 18-án kelt — levelében sürgette „az olyan Gazdasági Társaság kifejlő­dését, amely valósággal élet- szükséglet oly földművelő or­szágra, ahol nyoma sincs a gyárnak”. A Társaság — több állattenyésztő egyesület egybeolvadásával — 1835-ben valóban meg is alakult és felvette az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nevet. Az egyesület célkitűzései között szerepelt az állatbe- mutatók és tenyészkiállítások intézményes rendezésének gondolata. Az állatbemutató egyesület lényegében a Szé­chenyi István által alapított Végül Dasch is, Kerling is kézhez kapott némi márkát, aztán mindkettőt elengedték a hátralévő napokra. 1942. május elején. egy vasárnap estén volt a ta­lálkozó Berlinben. A civil ruhába öltözött Lahousen búcsúvacsorát rendezett az Amerika felé induló szabó- tőröknek. Ekkor közölték velük, hogy a vállalkozás a Pastorius fedőnevet viseli. Daniel Pastorius. az Egye­sült Államokba kivándorolt németek első szervezetének az elnöke után. A kiképzett kémek és sza­botőrök Kpppe kíséretében másnap elhaeyták Berlint, és a gyorsvonat egy szigorúan lezárt különkocsiiában ro­bogtak Párizs felé. A szepa­ráltságot Lahousen rendelte el. nehogy az ügynökök érintke­zésbe kerülhessenek a többi utasokkal. Dasch és Kerling emberei hat súlyos bőröndöt is vittek magukkal, tele spe­ciális rabbonóanyaggal. Ezenkívül kaptak német ten­gerész egyenruhákat is arra az esetre, ha az átkelés köz­ben angol vagy amerikai ha­tok megtámadnák és elfog­nák őket. ^Folytatjuk) koronást nyomtak, ez a bank­jegy is azonban csupán 80 pengőt ért 1926-ban, amikor az inflációs helyzet felszámo­lása után a stabilizáció ide­jén bevezették a pengőt. I lóriul ISO qiiiuírillió A második világháború után rendkívüli módon meg­gyorsult az inflációs folyamat, 1946-ban legnagyobb címlet­ként egymilliárd B-pengősö- ket nyomtak, ezek az ezer- triliió pengőnek megfelelő bankjegyek azonban már megjelenésük előtt elértékte­lenedtek, így nem is kerül­tek forgalomba, helyettük na­ponta változó értékű adópen­gőket, adójegyeket nyomtak. 1946. augusztus 1-én a vi­lágtörténelem legnagyobb inflációja után a forint beve­zetésével stabilizálták a ma­gyar pénzt. Egy forint körül­belül 150 quintrillió pengőnek felelt meg. S gyakorlatilag az országban forgalomban lévő pengő bankjegyek összege nem tett ki egyetlen forintot, A stabilizáció idején kibocsá­tott 10, 20 és 100 forintos, to­vábbá az 1953-ban forgalom­ba hozott 50 forintos bank­jegyek vannak érvényben je­lenleg is, ezeknek köre egé­szül ki augusztus 21-től az 500 forintossal. „Lófuttató Társaságból” ala­kult. Széchenyi szervezte meg az 1833-ban sorra ke­rült „Mezőgazdasági gépek és eszközök kiállítását” is. Az ő messze előrelátó elképze­lését valósította meg az Or­szágos Magyar Gazdasági Egyesület is, amely 1857. június 6—10-ig megrendezte az első általános, a mezőgaz­daság minden ágára kiterje­dő bemutatót, a „Gazdasági Termény-, Állat- és Gép- kiállítást”, amelyen — a ko­rabeli lapok tudósítóinak szavai szerint „diadalünne­pet ült a mezőgazdaság”. Ettől a kiállításból kezdve számítjuk a magyar mező- gazdasági kiállítások történe­tét, mert ez volt az első, az ágazat egészét átfogó na­gyobb szabású kiállítás ha­zánkban, A kiállítást a főváros mai Köztelek utca és az Üllői út —Kálvin tér által határolt résaén rendezték meg. A „táj” akkoriban a Károlyiak belső majorjához tartozott és elegendő helyet adott még a kisebb mezőgazdasági gépek kipróbálására. Az egykori tudósítók lelkendezve írtak az eseményről. A „Kalauz” riportere például ezeket ve­tette papírra: „Az ország minden részéből százanként tódultak ide a gazdák és mű­kedvelők, hogy lássák a ma­gyar ipar és gazdászat hala­dását, fejlődését, és hogy a kiállított tárgyakat összeha­sonlítsák gazdatársaik kiál­lított tárgyaival. Mert a lá­tottak után ítélve nem le­het valami szebbet, valami magasztasobbat, meglepőbbet még csak el sem képzelni, mint ez a gazdasági kiállí­tás !” A kiállítás anyagát négy osztályba csoportosították. Az egyikben a tenyészállato­kat, a másikban a gabonafé­léket (egyéb növénytermelési termel vények és anyagok), a harmadikban a borokat és negyedikben a gazdasági gé­peket láthatták a vendégek. A kiállításon 138 darab tehén „szerepelt”, közöttük az egyik „kiemelkedő ké­pességű” volt: 40—50 icoa tejet adott naponta. Nyugtalanító számok Nem törvényszerű, ami termelőszövetkezeteink dolgozóival történik. A balesetek száma ijesztően emelkedett. Százötvenöttel több termelőszövetkezeti balesetről számol be az idei első fél év krónikája, mint az elmúlt év első hat hónapjában. Nemcsak 23,4 szá­zalékos emelkedés az elgondolkoztató, hanem a bal­esetek súlyosbodását jelző másik adat is: az elmúlt évihez képest 50,1 százalékkal, tehát több mint a fe­lével nőtt a balesetek miatt kiesett munkanapok szá­ma. (25 701 kiesett nap fél év alatt.) Öt halálos baleset egy félév alatt, további nyolc csonkulást okozó bal­eset és tizenöt ipari tanulót ért baleset. Azt jelzik ezek a számok, hogy nem kutatjuk fel az igazi okokat, nem találjuk meg a felelősöket, működik a „sarzsi becsü­lete”, működik a vélt szövetkezeti érdek (néha száz­ezrekről van ezó), hiszen a súlyosabb esetek után járó költségeket az SZTK visszahárítja magára a ezövetke- zetre. . * A betakarítás, az almaszüret és az árvízi újjáépí­tés anyagszállításai miatt olyan csúcsforgalomra szá­míthatunk idén ősszel a szabolcsi országutakon, ami­lyet talán még a budapesti Nagykörút, vagy a Váci út is ritkán lát. Jó volna, ha érvényesítenénk végre az óvó rendszabályokat és a megtörtént ese­teket szigorúbban büntetnénk, az okokat megszüntetnénk, mielőtt halottakban, sérültek­ben és betegekben további csúcsot nem döntünk a zömmel közlekedési jellegű tsz-balcsetek területén. GESZTELY1 NAGY ZOLTÁN Szabó László — Sólyom józsef: Kémek a búvárhajón (IL) Volt egyszer egy vásár 40 — 50 icce tej naponta — Az első hazai mezőgazdasági kiállításról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents