Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-11 / 161. szám
I. eMa! fcELET-MAGYARORSZÄS tm Július ff.. Szülők fóruma ? A válás viharában Családjogi törvényünk biztosítja a jogot, hogy alapos és komoly ok esetén bármelyik fél kérheti a házassági kötelék felbontását, ennek elbírálásánál azonban a. kiskorúak érdekét messzemenően szem előtt tartja az ítélkezés. Államunk féltő szeretettel gondoskodik a családról, védi a családot, mert a családi életforma — egyes téves nézetekkel ellentétben — nem vesztette el létjogosultságát. A jó családi otthon jóleső biztonságot, felüdülést jelent a család minden egyes tagjának, azonban, ha bármelyik fél hibájából megromlik a családi élet, — elviselhetetlen társadalmi börtön. Ezért nyújtott módot törvényünk arra, hogy ha már semmi remény nincs a család eggyé kovácsolódására, — felbontják a köteléket, melyet már csak a jog és nem a házassághoz elengedhetetlenül szükséges szeretet köt össze. Felmerült az utóbbi időben a kérdés' válságba került-e a házasság intézménye? A felelet rövid: Nem!... Hanem válságba került az a házassági életforma, mely az újonnan kialakult és nagyon bonyolult, megváltozott körülményeknek nem felel meg. A házastársak egymással szembeni igénye ma egészen más, mint régen. Azok a házasságok, ahol a felek régi, elavult érveket hangoztatva „nem értik meg az idők szavát” — nem lehetnek jó házasságok, s előbb vagy utóbb, de zátonyra kerülnek. Leggyakoribb ok a válásnál, a „harmadik” megjelenése, az alkoholizmus, de igen nagy százalékban az, hogy a felek életvitel-igénye nem tud összehangolódni. Az igazi otthonban még ma is az apa a tekintély, a jog, az anya a szeretet, a gondoskodás, a gyermek a ragaszkodás, a kedvesség megtestesítője. Az ilyen család talaján nőtt gyermek legtöbbje egészséges, derűs felfogású ember lesz. Ha a családi egység bármely okból felbomlik, az ártatlan áldozat a gyermek lesz. A gyermek minden esetben lelki sebet kap, s hogy ez a seb mekkora, mikor és hogyan gyógyul be, az teljesen a szülőktől, a válás előtti és utáni magatartásuktól függ. Igen kevés kivételtől eltekintve minden szülő szívből szereti gyermekét, hiszen a gyermek életének folytatását jelenti. Ez a szeretet akkor is benne él, amikor a válási viharok indulatában egymást valamikor nagyon szerető két ember magából kikelve kiabál gyermekfüleknek nem való dolgokat. A gyermek lelke olyan, mint a legérzékenyebb viasztábla, minden felrajzolódik rá elraktározva jót, rosszat élménytárában. Ez az élménytár alakítja ki egész egyéniségét. A szülő indulatában nem is gondol arra, hogy durva szavai milyen fájó sebet ejtenek gyermeke lelkén. Olyan sebet, melyet nem lehet gyorsan begyógyítani, mint a testi sebeket, — talán azért sem, mert kívülről nem is lehet látni, vagy csak akkor, amikor lelkileg már teljesen letört. A szülők, ha gyermekük elesik, megüti magát, gondosan ápolják, bekötik a sebet. A lelki sebet azonban, melyet a válás viharában legtöbbször a gyermekét nagyon szerető szülő üt gyermeke szívén, — már nem ápolja ilyen féltő gonddal, mert ez nem vérzik kívülről. Pedig mennyivel jobban tudnak azok fájni... Mi hát a teendő, hogy mind a házastársak, mind a gyermek a legkönnyebben vészelje át ezeket a nagyon nehéz és mindenképpen nagyon szomorú emléket jelentő időket? összegezhetem egy mondatban: Kulturált magatartás!!! Ha egy házasság már végképpen csődbe jutott, akkor veszekedéssel, szidalmakkal, durvasággal egyik fél sem tudja visszaszerezni a másikat, ezzel egy lépést sem lehet előbbrejutni, inkább őszinte „négyszemközti” beszélgetések keretében próbálják tisztázni a helyzetet egymásközt, de soha sem a gyermek előtt! Tudom... ez nagyon nehéz, mikor az indulatok egész skálája rohamozza gondolkodásunkat, tetteinket. Azt is tudom, hogy tanácsot adni nagyon könnyű, és mégis én ezt az egyetlen utat látom emberhez méltónak. A becsapott ajtón nehezebb visszatérni, mint amelyet halkan tettek be, de ezen túlmenően az indulattal teli állapot kihat egészségünkre, munkaeredményünkre, környezetünkre és a kiskorú gyermekeinkre. A lelkiismeretes szülőnek ez az egyik legfontosabb szempont, hiszen a gyermek olyan meghatóan védtelen, annyira kiszolgáltatott, hogy nemcsak szülői kötelesség óvni őt, hanem kötelesség védeni a gyengébbet az erősebb jogán. Ki védje a gyermeket, ha nem elsősorban saját szülei? A válásnál legjobban a gyermek szenved lelkileg, még akkor is, ha nem lát durva jeleneteket, ezért kell elsősorban őt átmenteni a válságos időkön. Ez elsőrendű szülői kötelesség. A gyermek ösztönösen érzi a család megbomlását, szülei elszakadását, bizonytalan lesz, kicsúszik lába alól a talaj, hiszen biztonságérzete csak akkor teljes, ha egyik kezét az anyja, a másikat az apja fogja. Az elvált házastársak ne akarják gyermekük előtt egymás tekintélyét lerombolni, mert helyrehozhatatlan kárt okoznak a gyermeknek, pedig ezt bizonyára egyik sem akarja. A gyermeknek — bármi történik is a két szülő között — fel kell tekintenie a szüleire, mert ezzel a lelki útravalóval indul el egy egész életre és ez lesz alapja majd az ő családi életének is. összegezve: a felborult családi élet helyett csak úgy lehet tiszta lelkiismerettel új életet kezdeni, ha sikerült gyermekünket átmenteni a legnehezebb időszakon és nem alázzuk meg emberi mivoltában sem volt házastársunkat, sem önmagunkat Fásl Katalin-----------------——------— ... .. . . , ,,„1 -------------------------\ — -------------------GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED ! A NAPHEGY vízszintes : 1. Megfejtendő (első négyzetben kétjegyű mássalhangzó). 6. Nem rossz. 7. Kopasz. 8. Római 501. 9. Sut, zugoly. 11. KÁA. 12. Indítás (sportban). 14. A keleti emberfő étele. 16. megfejtendő. 18. Keresztül. 20. Dzsem. 21. Római 1001. 22. Házas. 24. Erődítmény. 25. Nem áll szilárd talpon. 27. Becézett női név. 28, Káka betűi keverve! 29, Rótta. függőleges: 1. Szénsavas tartalmit víz jelzője (első kockában kétjegyű mássalhangzó). 2. Közlekednek rajta. 3. Nóta. 4. Kis és nagy is van belőle a Felső-Tisza Tivadarral szemközti oldalán. 5. ElkeseÉlt egyszer egy falusi gazda, aki igen-igen szerette az almát. Volt is a kertjében néhány szépen termő almafája, hanem ahhoz túlságosan fukar volt, hogy a magáét fogyassza, ezért almaszüret ide. jén suttyomban sorra dézsmálta a szomszédai terméséi. Egyszer éppen a huszonötödik lopott almát dugta az iszák- jába, mikor a szomszéd rajtacsípte, s azon nyomban a falu bírája elé hurcolta — a zsákmánnyal együtt. A bíró, aki jól ismerte az emberét, meghallgatta a történteket, aztán így szólt a tolvajhoz: — Módos gazda létedre nem átallottál a máséhoz nyúlni. Megérdemelnéd, hogy tömlöcbe csukassalak, de ez egyszer még irgalmas leszek hozzád. Választhatsz három büntetés közül: vagy elfogyasztod egy ültőhelyedben a huszonöt almát, vagy huszonöt botot vernek rád, vagy pedig fizetsz huszonöt ezüstöt. Nos, melyiket választód? redett (küzdelem). 6. Megfejtendő. 10. Végtag. 11. Szenvedés. 13. Gyermekeledel. 14. Félig remegöl !1 15. Megfejtendő. 17. Karmol. 19. Tuskó. 21. Tunkol. 23. Nem kevés. 24. Üt. 26. Libahang. 27. Személyeitek. Megfejtendő: Az arab félsziget néhány állama (vízszintes 1, 16, függ. 6, 15. Múlt heti megfejtés: matra, bükk, börzsöny. BAKONY. Könyvjutalom: Szemári László Nyírcsaholy, Benczúr Valéria Nyíregyháza és Kovács Sarolta Kántor jánosL — Az elsőt! — bökte ki gyorsan a fukar gazda. — Legyen a kívánságod szerint — bólintott a bíró. — Láss hát hozzá, de mindjárt! A gazda megkönnyebbülten harapott az első almába, egészen kellemes büntetés az, ha kedvére jóllakhat ingyen- gyümölccsel. Jóízűen fogyasztotta el a második, harmadik, negyedik és ötödik almát is, de a hatodik és hetedik után már nagyokat szusszantott; mikor pedig a tizediket is bekebelezte, úgy érezte, torkig lakott. Abba is hagyta az eszegetést, de a bíró sürgetően rászólt: — Ne lustálkodj, hé, hiszen még több mint a fele hátra van! Nagy lassan, kidülledt szemmel nekilátott hát a oazda, s elharapdált még három almát, de aztán elvetette magát a földön: — Nem bírok többet... — nyögte kínosan. — Ha még Élt égyscér két fivér, akik egy házban laktak, de se- hogysem értették meg egymást. Az öregebb gazdag volt és zsugori, a fiatalabb pedig olyan szegény, mint a templom egere. Tavaszodott. Itt a rizsvetés ideje. A gazdag már elvetett, de a szegénynek nem volt vetőmagja. Elment hát a bátyjához: — Adjál egy véka rizst vetőmagnak — mondta — aratás után megadom az utolsó szemig. A fukar gandag nem szeretett adni és megtagadta öcs- cse kérését. De a felesége így szólt: — Várj egy kicsit, majd én szerzek neked. Azzal kiszaladt a konyhá- bá, megfőzött egy marék rizst és odaadta a rizskását sógorának. A szegény fivér elvetette a főtt rizsszemeket és türelmesen várta, mikor kelnek ki, hogy szétültethesse a palántákat. A ricskása persze nem hajtott ki. Csak egyetlen szem szökött szárba. Ez napról napra jobban fejlődött és egyre nagyobb lett. Az ember hangyaszorgalommal gondozta egyetlen szál rizspalántáját. Elérkezett az aratás napja. A szegény fivér baltát ragadott és ledöntötte a hatalmas rizsfát. De alighogy ledőlt, elsötétedett az ég, nagy szél kerekedett és odaszállt egy óriási, fekete madár. Felkapta csőrével a csodafát és el akarta hurcolni. A férfi belekapaszkodott és nem engedte. Mire így scólt a madár: egy falatot lenyelek, kipukkad a bendöm. Mérd rám inkább a huszonöt botot! — Jól van — hagyta helyben a bíró. — Feküdj hát gyorsan a deresre! A gazda nyöszörögve engedelmeskedett. Az első ütéseket még csak eltűrte nagy jajongás, óbégatás közepette, hanem amikor a bíró tizedszer kóstoltatta meg vele a somfasuhogóját, ordítva ugrott talpra: — Jaj, hagyd abba. nem bírom további Inkább megfizetem a huszonöt ezüstöt! — így is jó — tette le a a bíró a botját. — Megmondtam, hogy választhatsz tetszésed szerint! A pórul járt tolvaj olyan nyomorultul érezte magát, hogy alig tudta kiszámolni a pénzt. El is ment a kedve nemcsak az almától, de a tolvajkodástól is, egész életére. Gallay Sándor — Hallod-e, ember, minek neked ez a fa? Add ide nekem és én elviszlek az elvarázsolt hegyre, ahol aranyból, meg ezüstből vannak a kövek. Nagyon megörült a szegény fivér, eleresztette a fát és felmászott a madár hátára, amely nyomban elrepült vele. — Hunyd be a sr.emedet! — szólalt meg újból a madár. Az ember szót fogadott és hallgatta, mint dúl körülöttük a vihar. Röviddel utána leereszkedtek a szigetre. — Itt volnánk — mondta a fekete madár. — Látod a sok aranyat? Vegyél belőle, de el ne ragadjon a birtoklás mértéktelen vágya. Ez a Naphegy, s ha túl sokáig időzöl, itt ér a nyugovóra térő nap és eléget tüzes sugaraival. Akkor pedig én sem tudok rajtad segíteni. — Nagyszerű! — kiáltott fel a szegény fivér, leugrott a madár hátáról és körülnézett. Arany meg ezüst rögök hevertek szerteseét és úgy tar- kállott közöttük a sok drágakő, akár a mezőn a virágok. Káprázott a szeme. Felvett egy darab aranyat és zsebébe dugta. — Miéit nem szedsz többet? — kérdezte a madár. — Nekem ennyi is elég —. felelte szerényen a férfi. Az ember felkapaszkodott a nagy fekete szárnyakra, behunyta szemét és egy óra múlva megérkezett kunyhójához. Alighogy leszállt, a madár már el is tűnt. A szegény fivér egy darab földet vásárolt, épített rá egy kis házat és nem szorult többé a fukar bátyjára. Csendesen éldegélt, szorgalmasan dolgozott és semmiben sem szenvedett hiányt. A gazdag fivér hiúságát végül is legyőzte az irigység. Elhatározta, hogy felkeresi öccsét és megtudja tőle, hon- nét szerezte az aranyat. A szegény fivér gyanútlanul elmesélte bátyjának csodálatos utazását. Több sem kellett a gazdag embernek. Hazasietett és elmondta feleségének a hallottakat. — Ezt mi is megpróbálhat-' juk — szólt az asszony. Kiment a konyhába és főzött egy marék rizst, amit férje annak rendje és módja szerint elvetett. A kása most is csak egyetlen szálat hajtott. Mikor fává ■ terebélyesedett, az ember kivágta és a fekete madár ismét megjelent. — Ha nekem adod ezt a fát— mondta — elviselek a Naphegyre, ahol annyi aranyat meg ezüstöt szedhetsz, amennyit csak akarsz. — Tiéd a fa, menjünk! — sürgette türelmetlenül a gazdag fivér és a madár hátára kapasckodva, elrepültek a szigeten levő varázshegyre. — Vegyél az aranyból tetszésed szerint, de ne késlekedj — figyelmeztette a madár — mert ha a nap hazatér, eléget forró sugaraival. De a kapzsi gazda oda sem figyelt, Sóvár szemmel | nézte a sok csillogó kincset Keze, láb.i remegett az iEga- lomtól. Nem tudta, mit markoljon előbb. Teletömte zsebeit, kabátja ujjába is jutott bőven, de még többet akart összeszedni. — Elég lesz! — szólt a madár —, különben lehúz a súlya és nem bírlak hazavinni. — Majd csak elvisze] valahogy — felelte a gazdag, aki már alig tudott menni a sok tehertől. — Vigyázz! Lejár an idő és jön a nap! — intette a fekete madár. — Csak még ezt a néhány darabot! — mondta a gazdag ember és egy újabb drágakő után nyúlt. Ebben a pillanatban a tengerből kiemelkedett a nap fehéren izzó korongja. Perzselő sugarai elárasztották a szigetet és megölték a telhetetlen gazdagot. Boldog Balázs IKER-CSENDÉLET. Két egyforma csendélet látható a képen. Azaz mégsem! —mert ha figyelmesen nénitek gyerekek, kiderül, hogy a másodikon tíz hiba van, illetve pontosabban 10 olyan valami hiányzik róla, ami az első képen szerepel. A második csendéletre rajzoljátok rá piros színessel a hiányosságokat! "ttaiaj euiiE re auraiad osjaj je)zse zv 01 ‘zsaijSAai uoübjta ostjb zy "6 ‘T®uoa uojpei -eqizso zy '8 ‘uiazscqozs uojepioqqoC y L ‘uiazsojozs uopäpiojeq y '9 kínod Aga ue/uiezs oguexjid y 'C ‘(?AaI -'S3 Dere eiezs Sbiia írepioqqor y > ‘x?Aaj kga uoge inaiaj Sbiia qep -joqqoí y g ‘aiazaiataAai ernte iieppieq y -g ‘a^saaqaui y x iijízáafiq ‘saxtajSajxí A pórul járt almatolvaj
