Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-10 / 160. szám

19TÖ. 'Julius 10. KELET-MAGYAR0RSZA3 8. old*» KOMMEN TÁROK Méltányos rendezés Amikor azt mondjuk, a nagy májusi ár­víz az egész népgazdaságot is sújtotta, akkor ebben benne van, hogy a lakosságon kívül kár ért egész sor gazdálkodó szervet is. Jelentős fennakadást okozott, nehéz helyzetet terem­tett az elemi csapás azoknál a vállalatoknál is, amelyek a bajba jutottak segítségére siet­nek. Miközben elismeréssel szólunk erről a társadalmi méretű támogatásról, felvetődik a kérdés: hátrányosabb helyzetbe kerülhet­nek-e a gazdasági eredmények értékelésénél a közvetlenül kárt szenvedett, vagy a segít­ségben példásan helytálló vállalatok? An­nál is inkább fontos erre a felelet, mert hi­bájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe, he­tekig szünetelt, vagy erősen csökkentett létszámmal haladt a termelés, viszont az előre rögzített tervek, a különböző gazdasági sza­bályozók őket is szorítják. A kérdésre a feleletet a kormány már számtalan gyors intézkedéssel igyekezett megadni. Most rendkívül jelentős miniszteri rendelet és annak végrehajtási utasítása siet megoldani a kialakult helyzetet. Ismeretes, hogy az elmúlt év végén — a helyes lét­számgazdálkodás, a termelés hatékonyságá­nak fokozása érdekében — nagy fontosságú rendelet jelent meg a nyereségadózásról és a vállalati érdekeltségi alapok képzéséről. Ez a tavalyi rendelet gátat kíván emelni az elé az egészségtelen jelenség elé, hogy a vállala­tok a munkaerő-gazdálkodásra károsan szapo­rítsák létszámukat. Ugyanakkor — ezzel ősz­Fordulat a sz Egyre több gép — háztartási készülék, Jármű — kerül a szabolcsi emberek birtoká­ba is. Új gépek, garanciát vállal értük a gyártó cég, vagyis ingyenes javítást. Később kopnak, romlanak, akkor pedig pénzért kel­lene megjavítani — ha lenne hol. Sokszor ír­tunk már a GELKA túlterhelt járatairól, lassuló „átfutási” idejéről, a kisipari szövet­kezetek javító-szolgáltató tevékenységéről. Űk is panaszkodnak. A GÉLKA alkatrész- hiánnyal küzd. A kisipari szövetkezetek ki- képeztettek szolgáltatásrá alkalmas szakem­bereket, de el kell bocsátaniok őket, mivel a GELKA nem adja át a garanciális javítá­sokat olyan helyen sem, mint például Nagykálló, ahol a ktsz a helyszínen tudna javítani, a GELKA pedig ritka járataival hozza-viszi. Közben a televíziós készülékek tulajdonosai egyre gyakrabban maradnak este műsor nélkül, a háziasszonyok működő­képes mosógép nélkül. Várni kell a követ­kező járatot. Hogy milyen szervezetlen a mi szolgál­tatórendszerünk, azt csak nemrég az NDK- ban tett ú tünkön tudtuk megállapítani. Ott minden faluvégen van egy öreg „szaki”, nem is ritkán nyugdíjas, de egy szervezet alkal­mazottja, aki rendszeresen megjelenik a gondjaira bízott körzet gépeinél és ritkán viszi be apró műhelyébe a készülékeket. Ál­szefüggésben — az adózásban és az alapkép­zésben is előnyösebb helyzetet kíván terem­teni a gazdaságosan termelőknek és szankció­kat a felületeseknek. Most a pénzügyminiszter ettől a rende­lettől eltérő módon, előnyösebben rendezi a károsult vállalatok és a segítésben részt ve­vők helyzetét. Ennek lényege, hogy az árvíz- károsult vállalatoknak és a helyreállításban közreműködő vállalatoknak, egyéb gazdálko­dó szerveknek a többletmunkáért és a túl­munkáért kifizetett béreket nem kell figye­lembe venniük a bérszínvonal kiszámításá­nál. (Jól tudjuk, hogy egyébként ez milyen eredménycsökkentő tényező volna!) Köztu­dott, hogy mindenfajta bérszínvonal-növe­kedés a nyereségrészesedést csökkentő ténye­ző. Ebben az esetben — éppen az árvíz miatt — plusz kifizetések nem terhelik az év végi nyereséget. Hasonlóan kedvező az is, hogy az említett vállalatoknak az elkerülhetetlen lét­számnövekedés után nem kell létszámadót , fizetniük, tehát ilyen összeg sem csökkenti majd a vállalatok részesedési alapját. Olyan méltányos rendelkezések ezek, amelyek messzemenően figyelembe veszik a kialakult rendkívüli helyzetet, s ezzel együtt fokozzák a vállalatok kedvét, a minél gyor­sabb helyreállításban. Természetesen mind­ezek az előnyök csak azokat a vállalatokat illetik meg, amelyeknek a felügyeleti szer­vek, vagy — a szövetkezetek esetében — a megyei tanácsok engedélyt adnak. (a. s.) olgáltatásban tálában a helyszínen megbarkácsolja, alkat­részt cserél bennük, megelőző karbantartást végez. A kényelmes megoldás csak havi né­hány márkájába kerül a gépek tulajdono­sainak. Szívesen fizetik, mert mindig üzem­képes mindenük. Jól jár a szervezet is, mert a sok havidíjból korszerű javítószervezetet tud fenntartani, a hiányzó alkatrészeket időben legyártja. A havidíj, a pausálé a legkorsze­rűbb szolgáltatási forma. Természetesen kell hozzá vállalkozó és kellő számú szakember. (Furcsa, hogy ná­lunk, ahol minden második fiatál szerelő szeretne lenni, de nem tud. .fűány van szak­emberekben.) Mert teszem fel, hiába adnánk engedélyt minden ÁFÉSZ-nek, minden tsz-nek, hogy javító-szerelő műhelyt nyis­son, ezzel önmagában még egyetlen szakem­berrel sem lenne több. Csábítgatnák egymás­tól, mint az már most is történik. Éppen ezért örülünk a- kicsike hírnek, hogy‘a Nyíregyházi ELEKTERFÉM Kisipari Szövetkezet 1971. január elsejétől a pausálés, teháj. havidíjas javító-szolgáltatás megkezdé­sére készül. Szakemberben sem lesz hiány: a Krúdy utcai szakközépiskola politechnikai képzését kívánják összekapcsolni a kezdemé­nyezéssel. Rohamos sikerre számíthatnak. (gnz) A rubrika A hír pillanatok alatt elter­jedt az M-i Tervező Intézet­ben. Még a fővárosba, a mi­nisztériumba is eljutott annak a híre, hogy Z. I. fiatal, tehet­séges tervezőmérnök megütöt­te R,. Miklóst, a rajztárost. ★ R. Miklós tanulni mindig szeretett. Tanult is, de képte­len volt bármit megjegyezni, hiába olvasta tízszer, hússzor a leckét. Szülei iskoláztatni akarták. Az volt a tervük, hogy mérnököt faragnak a fi­úból, Miklós is mérnök akart lenni. Kétszer ismételte a reálgimnázium első osztályát. Aztán már nem kapott több lehetőséget. Gondolta, ha már mérnök nem lehet, lesz mű­szaki rajzoló. Ehhez is érett­ségi kell, amit azonban kép­telen volt megszerezni. Ka­póra jött, mikor nagybácsi­ját — a jónevű mérnököt — a család mintaképét — kine­vezték a nagy hírű tervezőin­tézet igazgatójává. Miklóst hat hónapig tanítgatták a mű­szaki rajzolás alapismereteire. Aztán megint hat hónapig. Ez sem hozott komolyabb ered­ményt. A nagybácsi nagyvo­nalúan legyintett és még adott hat hónapot. Végül is, az ttnokaöccs magmaradt stá­tuszban. Csak rajzolnia nem kellett. Rábíztak néhány ki­segítő munkát, egy-egy na­gyobb tervezéskor asszisztált: kikészítette a rajzeszközöket, és egyéb kellékeket, vagy meghegyezte a ceruzát, de gyakran leszalasztották a bü­fébe is valamiért. így teltek hónapjai, évei. Soha nem bántott senkit, mindenkihez kedves, udvari­as volt, tudta, hogy jogcím nélküli műszaki rajzoló. A rajzolók és a tervezőmérnökök megszokták, később már ter­mészetesnek vették jelenlétét. Mikor megnősült, mikor gyer­meke született, vagy mikor névnapja volt, ajándékokat is kapott kollégáitól. ★ Történt, hogy az igazgató nagybácsit nyugdíjazták. Az új igazgatónak semmi kifo­gása nem volt Miklós ellen, csak nyugtalankodott, hogy leköt egy rajzolói státuszt, holott nem azt csinálja. És ez ma már — számít! Az új igazgató salamoni ítéletet ho­zott. Felvett egy műszaki raj- ’olót, és Miklóst megtette — egy asszony helyére — rajz­tárosnak. Ez nagy változást hozott Miklós életébe. Kapott egy különszobát. Mennyezetig érő polcok vették körül, amin szép rendben sorakoztak a munkához szükséges kellékek. A szoba közepén állt Miklós íróasztala. Egyszer az új igaz­gató meglátogatta szobájában. Körülnézett és megdicsérte Miklóst. Mellékesen megje­gyezte, hogy vigyázzon a munkaeszközökre, mert elég sok fogy belőlük, és még azt is hozzátette, ha R. elvtárs jól végzi munkáját, úgy fize­tésemelést is kaphat. Lassanként a viselkedése is megváltozott. Most már ha kérték, nem ment le a büfébe. Kerek perec megmondta, hogy nem azért fizetik. Csináltatott egy táblát, amire az volt rá­írva piros betűkkel: a do­hányzás szigorúan tilos! Ed­dig majdnem mindenki ciga­rettázva jött be hozzá. Mik­lóst ez idegesítette. Néhány nap múlva mindenki megta­nulta az új rendet. Minden eszközt — dörzsgumit és ce­ruzát kivéve — más-más fü­zetbe vezetve adott ki, még­pedig úgy, hogy külön rubri­kát húzott a dátumnak, a tárgy megnevezésének, a ki­adó és az átvevő aláírásának. Ez persze több időt vett igénybe, de megszilárdult a bizonylati fegyelem. R. Miklósnak boldogan tel­tek a napjai. Élvezte, hogy fontos ember lett. Csináltatott egy névtáblát az ajtajára. Régebben tisztelte a mérnö­köket, rajzolókat, aztán sem­legessé váltak számára — A Nyírmadai Állami Gazdaság 260 vagonos hűtőházat épít, 23 millió forintos beruházással. A hűtőház új építési módszer alapján, alumínium tetőszerkezettel és oldal­borítással készül, rövidebb idő alatt, mint a hagyományos. Elek Emil felvétele Ebéd az újjáépült házban Mindennap egy új lakás Szabolcsi építőmunkások között Győrieteken Az udvar sértetlen helyén frissen rakódott, szennyes színű agyagréteg; a kert bok­rain fennakadt iszap. Két hatalmas nyárfa gyökérzeté­vel kidöntve, félrehúzva. Előbbiek, az árvíz szomo­rú napjait idézik, utóbbiak az építők érkezését. A nyár­fák ugyanis akadályozták az új ház elkészítését, hát a nagy nekiindulásban egysze­rűen kitépték tövestől. Egy új há^. Az elemi csa­pástól megsemmisült helyett egy új családi fészek. AN kö- vesút szélén álló teherautóra deszkát, állványokat, ládákat, szerszámokat raknak fel. Mindjárt indul is másik helyre. A még friss malterszagot árasztó nagyszobában tá­nyér-, .kanálcsörgés. A két kecskelábú asztalnál nem tudnak egyszerre helyet fog­lalni. A szálkái telepről bab­óra tizenöt percig is eltartott. R. Miklós kitett egy táblát, hogy egyszerre csak három személy tartózkodhat a szobá­jában. Z. I. mikor meglátta ezt, odarohant, és letépte. R. Mik­lós elvörösödve a dühtől elé- ugrott, és elkeseredett, arti- kulátlan kiáltásokat hallatott. Z. I. állón ütötte. R. Miklós a földre zuhant. Aztán felugrott és rohant az igazgatóhoz. A kollégák körülvették a gulyást és túrós metéltet küldtek ebédre. Végh István művezető az udvari bejáratnál eszik, ke­zében tartva a tányért. Mel­lette Biró Gyula anyagkeze­lő, s pór perc múlva előke­rül Igaz Dezső építésvezető is. A Szabolcs-Szatmár me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat kettes számú, máté­szalkai főépítésvezetőségé­nek emberei. — A negyedik ház építé­sét fejeztük itt be. Az Antal Lászlóéké. A család nincs itthon. Napi dolgukat végzik valahol. Teljesen megbízunk egymásban. Csak még az ebédet tartjuk itt meg. Már hasonló új háza van a falu­ban, a mi munkánk nyomán Bulyáki Ferencnek, Farkas Gyulának, Csűrök László­nak. Innen, az Ecsedi utcá­ról az Arany János utcába vonulunk be. ga még fiatal, és nem érti, hogy az ilyen emberekre szükség van. Az ilyenek a biztos, lelkiismeretes közka­tonák. Z. I. szótlanul felállt és ki­ment a szobából. Levette kö­penyét. A munkaeszközöket meg a félbemaradt tervet be­adta a raktárba. R. Miklós szótlanul átvette azokat. Z. I. aláírta a rubrikákat és eltá­vozott az intézetből. Gyalog indult... B. Z. Takaros, minden tekintet­ben színvonalas családi ott­hon. Teljesen összkomforto- sítható. A padlásszerkezettől a csatornahálózatig, az üve­ges nyílászáró készülékektől a ViRáttyszerelésig minden kész, minden a maga helyén. 'Az egylk nágyszoba vakolá­sa meszelés, festés alá lesi­mítva, akár holnap beköltöz­hetnek Antal Lászlóék. — A mind több jelentkező segítség nyomán módosult vállalatunk eredeti terve — magyarázza Igaz Dezső épí­tésvezető. — A Nógrád és a Baranya megyei EM-vállala- tok a szomszédos Géberjén- be, illetve Fülpösdarócra vo­nulnak ki. Nekünk Győrte- lek maradt. Nyolcvankét la­kást építünk itt árvízkáro­sultaknak. — Lehet választani a leg­korszerűbb, minden igényt kielégítő lakóháztípusokból. Megtalálhatják a maguknak valót az idős házaspárok vagy kisebb keresetűek is. Nem is a választással, az igénybejelentéssel van inkább baj — mint mondják. Azzal jobban, hogy az építések jó részét (40 százalékát) föld­utas mellékutcákban kell vé­gezni. Ott pedig nehezen közlekedhetnek a szállító jár­művek. Különösen esős, sá­ros időben hátráltatja a fo­lyamatos munkát. Meg most már gyorsítani kellene az anyagszállításokat. — Az elkészült négy ház­hoz szinte minden anyagot vállalatunk saját készleté­ből adott eddig. Ezt már csak azért is megtettük, hogy mielőbb megmutassuk: ho­gyan is néz ki egy „árvizes” új lakás és milyen ütemű az építése. Százötven fős átlag­létszámmal vonultunk fel, s ennek megfelelő gépparkkal^. Bevezetjük a szalagszerű építési rendszert. Egyszerre hat készülő házra lesz bont­va az építés folyamata. így két hét elteltével, majd azt követően mindennap egy új lakást adunk át. Tizennégy helybeli fiatal is jelentkezett hozzánk és munkába álltak. További tizenhat személy fel­vétele ugyancsak folyamat­ban van. Az építők minden igyeke­zete arra irányul: minél eredményesebben segítsék elő a párt és a kormány ígé­retét. Itt a befejezés dátu­mát — amennyiben folya­matosan dolgozhatnak — no­vember 7-re teszik. Asztalos Bálint ahogy önállósodott — s most már akadt, akit gyűlölt. Kü­lönösen Z. I., a legfiatalabb tervezőmérnök volt a begyé­ben. Z. I. mindig rohant, nemegyszer sürgette Miklóst. Nem szeretett várni, mint a többiek, meg el is kényeztet­ték a kollégái — meg az igaz­gató is —, mert két díjnyertes pályamunkája van már és nagy jövőt jósolnak neki. Z. I-t idegesítette a bürok­rácia, a lassúság. Fel is szó­lalt az értekezleten, hogy ezt meg kellene szüntetni. R. Mik­lós akadályozza a munkát. Ja­vaslatainak nem lett semmi foganatja, mert az igazgató — bár elismerte a kritika jo­gosságát —, azt válaszolta, hogy manapság minden fillér kell, szükség van a bizonylati fegyelemre. R. Miklós egyre több pénzt takarít meg az in­tézetnek. Ezek után R. Miklós még jobban megszigorította a bi­zonylati fegyelmet. A reggeli sorban állás most már kilenc falfehér fiatalembert. Nyug­tatgatták. „Mondtuk, hogy diplomácia fiú! Mondtuk! Igazad volt, de miért nem hagytad a fenébe. Mit törőd­tél vele?” Z. I-t hivatta az igazgató. Közölte, hogy nem dolgozhat itt tovább. Annyi engedményt ad, hogy ha talál magának munkát — egy ilyen tehetsé­ges fiú kap annyit, amennyit akar, tette hozzá — akkor egyszerűen kilép. — Nagyon sajnálom magát — mondta az igazgató — ma­ga még sókra viheti, és viszi is majd, de nem így! Hogy lehet így a falnak menni? Maga egy közveszélyes em­ber! Magától meg kell véde­nem az intézetet! — De az intézet nem vé­dett meg R. Miklós ellen! — Téved, fiatalember! Sok­szor szóltam neki, hogy azért ne vigye túlzásba a dolgokat. És maga is szólhatott volna többször nekem. Úgy érhet­tünk volna el eredményt. Ma-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents