Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-09 / 159. szám
2. eídal KELET-MAG YARORSZ A<5 1970 július 9 Emberek 3 „tigris- ketrecekben“ Lerósz. Jarosz és a fasiszta" görög junta többi hasonló börtönszigete Után, ahol hazafiak ezreit kínozzák, gyötrik. a világ most újabb börtönsziget nevét ismerte még. Con Son. Ez nem Görögországhoz tartozik ugyan, hanem Dél-Vielnamhoz. de rendeltetése a Leroszéhoz hasonló. Emiatt mondott le Thomas R, Harkin. az amerikai kongresszus tisztviselője. >• De vegyük csak sorba a tényeket. Nemrég 12 tagú amerikai kongresszusi bizottság járt „ténymegállapító ' körúton Dél-Vie!namban. 7ö oldalas hivatalos jelentést adtak ki. amely szerint lényegében ..minden a legnagyobb rendben van". És a bizottság elnöke, G. V. Montgomery. Mississippi állam demokratapárti szenátora azt állította, hogy bizottságának egyöntetű véleményét terjesztette a 75 oldalas jelentésben — amely a kambodzsai beavatkozást is helyeselte, s Washington vietnami politikáját támogatásáról biztosította —, az amerikai törvényhozás elé. De már ez sem volt igaz. A 12 tagú bizottság két tagja, Anderson és Hawkins ha. zatérve tévényilatkozatban hangsúlyozta, hogy ellenvéleményt képvisel. A két képviselő részletesen beszámolt a Con Son szigetén lévő börtönviszonyokról. Elmondták, milyen betonvermekben, úgynevezett „tigrisketrecekben” tartják ott — éheztetve, kínozva — a rabokat. Szörnyűségesnek festették le, a Con Son-i box-tónállapptokat. Ezért mondott le Thomas R. Harkin. tiltakozását jelezte ezzel. Uiabb jelét adta annak, amiről egyre több jelzés érkezik az Egyesült Államokból: hogy az USA-ban korántsem mindenki elégedett Washington vietnami politikájával és a saigoni bábrezsim működésével. És az amerikai közvéleménynek ezt a számban folytonosan növekvő, hangban állandóan erősödő részét — nem lehet „tigrisketrecbe” zárni. Sem Con Sonban, sem az Egyesült Államok területén. KÖZLEMÉNY o siov/et küldöttség romániai látogatásáról Moszkvában nyilvánosságra hozták a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének a Román Szocialista Köztársaságban tett látogatásáról szóió közleményt1 V A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának, valamint a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Román Szocialista Köztársaság kormányainak a megállapodása alapján Iái. július 6-tól 8-ig hivatalos baráti látogatáson a Román Szocialista Köztársaságban tartózkodott a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének párt- és kormányküldöttsége, élén Aiekszej Koszigin- nal, a Szovjetunió miniszter- tanácsának elnökével, az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagjával. A látogatás idején aláírtak; ■it új szovjet—román barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége találkozott Nicolae Ceausescuval, a Román Kommunista Párt főtitkárával, a Román Szocialista Köztársaság államtanácsának elnökével és őszinte, elvtársi beszélgetést folytatott vele. A szovjet küldöttség találkozott Bukarest és Ploesti dolgozóival, látogatást tett a „Brazi” petrokémiai kombinátban, a „Május 1” olajipari fúróberendezéseket gyártó Üzemben. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Román Szocialista Köztársaság párt- és kormányküldöttségei elvtársi légkörben, a kölcsönös megértés szellemében tárgyalásokat folytattak. A tárgyalások idején a felek ismét kifejezték azt az eltökéltségüket, hogy a szocialista internacionalizmus elveinek megfelelően tovább szélesítik a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Román’ Szociálisf.á Köztársaság sokoldalú kapcsolatait a testvéri segítségnyújtás, a kölcsönös előnyök, a szuverénitás és nemzeti függetlenség tiszteletben tartása, az egyenjogúság és az egymás belügyei- be való be nem avatkozás alapján. A két küldöttség hangsúlyozta. hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak a szocialista országok egységének és összefogásának. Kifejezték azt a szilárd akaratukat, hogy továbbra is együttműködnek a Varsói Szerződés keretei között, fejlesztik a baráti viszonyt es az együttműködést a többi szocialista országgal. A felek kiemelték a sokoldalú együttműködés fejlesztésének fontosságát a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretei között, a KGST XXIII. rendkívüli ülésszakán hozott határozatoknak megfelelően, A Szovjetunió és Románia megerősítik, hogy erélyesen fel fognak lépni az imperialista agresszió. a gyarmati rendszer és a neokolonializ- mus ellen, szilárdan védelmezni fogják s békét es a néoek biztonságát. A felek erélyesen elítélik az Egyesült Áliamök vietnami agresszióját, az Egyesült Államok agresszív háborújának kiterjesztését Kambodzsa területére, a szélesedő fegyveres beavatkozást Laosz ügyeibe, és kifejezik teljes szolidaritásukat az indokínai r.éo^k felszabadító harcával. A világ e részében, a béke helyreállítása érdekében feltétlenül véget kell vetni az amerikai agressziónak. ki kell vonni innen az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek csapatait. A Közel-Keleten a helyzet kiéleződése megköveteli, hogy haladéktalanul intézkedéseket hozzanak a konfliktus politikai rendezésére az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967 november 22-i határosa, ta alapján, teljes 'egészében vonják ki az izraeli csapatokat minden általuk megszállt arab területről és biztosítsák e térség minden államának a független létre való jogát. A felek leszögezték, hogy a Szovjetunió és Románia következetesen állást foglal az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívása mellett és úgy véli, hogy a szocialista államoknak a budaoesti memo, randumban kifejtett ismert javaslatai megterefhtik a szükséges feltételeket ahhoz. hogy gyakorlati vágáawJWfcutfíretféMí előkészítését. Köztársaságok Szövetsége és a Román Szocialista Köztársaság párt- és kormányküldöttségei kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy a szovjet küldöttség romániai látogatása. az új barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötése, a hasznos elvtársi véleménvcsere fontos hozzájárulás a sokoldalú szovjet-román együttműködés továbbfejlesztéséhez, a szocialista országok egységének és összefogásának erősítéséhez Ősz Ferenc: Ú* (9.) Csontoson ingerlőén feszült a pulóver, lábán divatos vörös harisnya. — Mi lenne a feladatom? — Elkapjuk a szatírt. Kimegy a kiserdőbe. Ott sétál estig. Sipos a közelében tartózkodik majd, később én is odsfnegyek. — De hadnagy elvtárs, ha egy ismerős meglát, hetekig rajtam röhög a város... — Nem lesz egyedül... — mondta Kovács és a hamarosan megérkező gyilkossági csoportra gondolt, — Ha viszont elkapja a szatírt, akkor magáról nevezik el a leánygimnáziumot. Hirtelen nyílt az ’ajtó. Görög főhadnagy a gyilkossági csoport egyik tagja rontott be, — Mi van? Hol a hulla?- — Mindent elmondok... .Menjen Ágika. Görög gyönyörködve gusz- tálta Csontost, aki egy szabályszerű hátraarccal kimasírozott a szobából. Görög fetrengett a nevetéstől, miközben Kovács előadta esetét a hullával. — Farkas őrnagy nem fog így nevetni — mondta letérten Kovács. Ez hamarosan kiderül. — Hát nem holnap jön? — Nem. Ez a gyilkosság nagyon felizgatta. Azt mondta, hogy még ma átveszi a nyomozást. Nem cserélnék veled, komám! Görögék elmentek. Kovács pedig várta az őrnagyot. Aki meg is jött. Ütközben találkozhatott Görögékkel, mert nem volt túlzottan szívélyes: — Maga nyugodtan elmehetne a villamosvasúthoz ellenőrnek, de félő, hogy a potyautasok túljárnának az eszén. Kedvem volna magával kifizettetni a gyilkossági csoport kiszállási költségeit. — Kérem, kifizetem — duzzogott Kovács. — így mulat egy magyar úr. Aztán Kovács elmondta Csontos megbízatását, Farkas ezért sem lelkesedett: — Hivassa be azt a sEe- rencsétlent. Kovács pechjére Csontos bejött jelenteni, mielőtt átöltözött volna. — Jelentem, hogy járőr- szolgálatom alatt semmi rendkívüli nem történt. — Nem is akartak kikezdeni magával? — kérdezte Farkas. — -Jelentem, egy egyetemista fütyörésEett utánam, meg követett is, de nagyon mafla volt szegényke, mert nem merészelt megszólítani. Egy másik fiatalember pedig tett egy ajánlatot, amit természetesen nem fogadtam el, mire azt mondta, hogy ne játsszam meg magam. Ezenkívül semmi sem történt. Jelentem a szatírt nem észleltem. — Leléphet, — mondta Kovács hadnagy, mert Csontos egyre jobban belejött . a beszédbe, mivel látta, hogy az őrnagynál sikere van. De azért csinált egy katonás hát- raarcot, tűsarka azonban megakadt a szőnyegben, hasra esett és miniszoknyája alól kivillant fekete klottgatyája. Farkas őrnagy átnézte az összes jegyzőkönyvet, a helyszínrajzot, újra ehneséltette Kováccsal, amit eddig tudott. És ez nem volt sok. A hadnagy felettébb kellemetlenül érezte magát, és kérte, hogy mentsék fel az ügyben való részvétel alól. — Ide figyeljen, Kovács elvtárs. 1948-ban, amikor a pályát kezdtem, engem egy gyárból vittek be a rendőrségre. Első ügyem egy gyilkosság volt. Képzelje el, hogy én a gyilkossal meséltettem el magamnak az eseményeBarangolás Bissau-Guineában Bürkeién apraja-nagyja. 2. Igények Bnrkef énben Bürkeién a mi viszonyaink között falunak is kicsi: ösz- szesen 75 lakosa van csupán. Még a lakosok sem tisztelik /falunak? „labanka”-nak iraÄaiff* ”telepy les -t jelent. A szavannán másféle lehetőség nincs is Egy-egy tabanka éppen, hogy megél abból, ami a határán belül megtalálható. Több embert nem is tudna eltartani egv ilyen, 4—5 órai járást kitevő kör. Kevesebben sem igen tudnak megélni; fő terményük itt is a rizs, és ez a növény kollektív művelést kíván. így aztán Bürkeién, egyenlítő- afrikai fogalmak szerint amolyan átlagtelep. Majdnem mind ekkora. Bissau-Guinea felszabadult két, fizettem neki három fél rumot, és meghívtam anyámhoz vacsorára. A mi munkánk egy kissé hasonlít a kártyáséhoz. Kell hozzá tudás, szerencse, intuíció, sőt, még jó lapjárás is. Maga most rossz passzban van. — Igen, de az őrnagy elvtárs azt mondta, hogy menjek el villamosellenőrnek. — Engem annak idején cukrásznak küldött a főnököm... Este Farkas javaslatára lementek a Levendulához cím- Eett zenés presszóba. — Szét akarok nézni — mondta Farkas. Amint beléptek megállt a zene és mindenki kíváncsian nézte Kovácsot. — Nyomozgatunk, Lacika — csivitelt Lillácska a presz- szógép mögül és Kovács szeretett volna elsüllyedni. Farkas csendesen megjegyezte: — Csinos... Zöldi egy pillanat alatt az asztaluknál termett. — A sógorom, egyben a megyei lap helyi tudósítója — mutatta be Kovács. — Apropos! Irt már erről az ügyről valamit az újság? — Sikerült megakadályoznom — büszkélkedett a hadnagy. — Elég rosszul tette. Hallom a városban tízesével számolják az áldozatokat. írni kell róla, jobb ha az igazat tudják. — De megzavarjuk a nyomozást... — Gondolja, hogy a szatír az újságból tudja meg. hogy keressük? (Folytatjuk) területén különösképpen így van ez. Ez a? ország még portugál gyarmat. A térképen a „Portugál-Guinea” feliratot viseli. Valójában ez a megjelölés már nem helytálló. A portugál gyarmatosítók be. szorultak. a. 10—30 ezer lakost számláló „városokba” és laktanyáikba. A hét és fél ezer portugál telepest 30 ezer katona védi. Ha ez nem így volna, már régen kiűzik őket erről a földről. így aztán bizonyos megállapo- dottság jellemzi az országot: a város a portugáloké, a vidék a felszabadító nemzeti mozgalomé (PAIGC). Burke- lentől 80 kilométernyire van egy ilyen portugál laktanya, Kabuka. Éjjel, ha az ember nem tud aludni a melegtől és a moszkitócsipéstől, a szárnyas férgek öröik zsongásától — hallja is az ágyúszót. Kabuka portugál helyőrsége sem pihenhet éjszaka. A felszabadító hadsereg tüzérsége szüntelenül tűz alatt tartja, és a gyarmattartók sem tűrik ezt tétlenül: visz- szalőnek abba az irányba, ahol a PAIGC-erőket sejtik. Bürkeién — az európai vendég szemében egyébként nagyon szép és érdekes. Csúcsos szalmatetővel fedett kis házai korábban a kis erdő szélén álltak. Ott köny- nyebb az erdőtűzzel szemben a védekezés. A PAIGC fegyveres erői azonban jó két évvel ezelőtt már felszabadították ezt a környéket. Azóta megnőtt a légiveszély. A főváros. Bissau vidékén van egy portugál légi támaszpont. Onnan néha felszáll egv burkeleni rendeltetésű FIAT-gép. Ledobja ezen a vidékeh a bombaterhét. aztán. mint aki jól végezte dolgát, visszatér támaszpontjára. A tabanka lakóinak van fegyvere, de nem lőnek repülőgépre. A házakat jól rejtik el az erdő fái; csak felhívnák magukra a figyelmet. A házak berendezése afféle állattani múzeumra emlékeztet. A padlót birka- és kecskebörök borítják. Az ágyon azonban Svakran látni oroszlán-. feketepárduc-, vagy leopárdbundát. A ház előtt iildögétők székükre antilopbőrt terítenek. hogv az puhább legyen, Az óriás kígyó bőre is becses tárgy errefelé: sapka, lábbeli, fegyvermarkolat készül belőle. A vadászok azonban nem lőfegyverrel. hanem csapdával zsákmányolnak. A lőszer drága, nehezen pótolható «- ráadásul kell is a legkegyetlenebb fenevad, a portod gál hadsereg sakkban tartásához. Hányadik században ét Bürkeién? A XIX. században semmi esetre, hiszen a villanynak hírét se hallották. A XVIII. század technikai fejlettségét sem érték meg el; nincs szövőszékük. Európa XV, de még XI. századi kultúrájának sincs nyoma: tanító híján a gyerekek nem járhatnak iskolába. Ut nem vezet ide, csak ösvény — talán a II., XII. században élhettek ilyen elszigeteltségben a mostani magyar Alföld akkori lakói, mint most a burkeleniek. Az elzártságnak néhány évszázaddal ez,- előtt nagy előnyei is voltak: a rabszolgakereskedők nem jöttek el ilyen messzire a tengertől. Féltek is a szárazföld rejtett telepeseitől, ráadásul innen az élőáru szállítási költsége is túl magas lett volna. A szállítmány fele biztosan elhullik, mire a szűzmáriás lobogóval díszített hajóhoz ér. Most is van ennek előnye. Olyan végtelen csend és nyugalom van Burkelenben és vidékén, hogy a tam-tam kilométerekre elhallatszik. Sokat beszélgettem a tabanka vendégszerető fekete lakóival. Különösen az érdekelt, mit tesznek majd, ha véget ér a háború. Hogyan modernizálják Burkelent? Autósztrádát építenek? Vagy előbb a villanyt vezetik be? Kultúrház épül biztosan, benne tévékészülék. Lesz kórház, iskola, mozi... Hiába élesztettem a szunnyadó igényeket. Igen, valamivel több iparcikk kellene. Egy orvos is ide jöhetne néha... De az a sokféle új dolog... Burkelennek nincs ilyen igénye. Végtelenül szerény ország ez, amelynek népe csak hírből Ismeri a mi nukleáris civilizációnkat, abból se jól. Háború van, ez még inkább esökkehti a fejlődés lehetőségét Tulajdonképpen rossz dolog ez. Ha az emberek nem akarnak jobbat, többet, mitől lépne ki Bürkeién a középkorból... Más szemszögből nagy szerencse. Ha egyszeriben rohamos fejlődést, utat. autót, frizsidert, röntgent kérnének, honnan adna nekik a fórra, dalmi mozgalom, a PAIGC? Következik: Miért nem őszülnek? Máté György
