Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-28 / 175. szám

1 oMa! ttPtFr-WAGYA'ftÖftSMö 1970. július 28 Fidel Castro beszéde Kuba ünnepén Havanna, (MTI) : Fidel Castro kubai minisz­terelnök vasárnap este mint­egy kétszázezer főnyi hallga­tóság előtt beszédet mondott a kubai forradalom 17. év­fordulója alkalmából. A miniszterelnök beszédé­ben kizárólag belpolitikai problémákkal foglalkozott, őszintén ecsetelve elsősorban a nehézségeket, a problémá­kat, amelyeket eddig még nem sikerült megoldani és amelyek még az elkövetkező öt évben jelentkezni fognak Kuba gazdasági életében. Fidel Castro az országban bekövetkezett demográfiai robbanást, a szakképzett munkaerő hiányát és az ipari vezetés hiányos képzettségét sorolta fel a többi között, mint olyan tényezőket, ame­lyek megakadályozták a ve­zetők elképzeléseinek, a for­radalom gazdasági célkitűzé­seinek megvalósítását. Közölte a miniszterelnök, hogy bizonyos változtatásokat fognak végrehajtani a kor­mány összetételében és fel­ajánlotta saját lemondását is, arra az esetre, ha a nép úgy látná, hogy személy szerint ő is hibáztatható. Fidel Castro- nak erre a kijelentésére a tö­meg lelkes „Fidel, Fidel [’’fel­kiáltásokkal válaszolt. A miniszterelnök javasolta továbbá, hogy a munka jobb megszervezése érdekében szervezzenek kollektív cso­portokat, a munkások, a fia­talok, a párttagok és a nődol­gozók részvételével és ezek a kollektív csoportok biztosít­sák a jobb kapcsolatot a ve­zetők és a dolgozók között. Közölte, hogy hét-nyolctagú gazdasági koordinációs bi­zottságot állít fel a kormány. Fidel Castro hangsúlyozta, hogy a kubai nép csak két út között választhat: vagy vég­rehajtja a forradalom célki­tűzéseit, vagy szembe kel] néznie az ellenforradalommal. Végül bejelentette, hogy néhány héten belül népszám­lálást tartanak, majd azokat, akik a forradalmi célkitűzé­sek végrehajtása, a problé­mák és nehézségek vállalása és a munka helyett inkább az „édes életet” választják, — kiengedik az országból. Az ASZÚ zárónyilatkozata Kairó, (MTI): Az Arab Szocialista Unió or­szágos kongresszusának ne­gyedik ülésszakán vasárnap este Labib Sukeir, a nemzet­gyűlés elnöke ismertette a kongresszus zárónyilatkoza­tát, amelynek főbb pontjai a következők: — A párt teljes támogatá­sáról biztosítja Nasszer el­nöknek az amerikai javasla­tok elfogadására vonatkozó döntését. — Követeli, hogy az Egye­sült Államok szüntesse be az Izraelnek nyújtott katonai segítséget mindaddig, amíg Izrael apab ^területeket^ .járt megszállva. — Megállapítja, hogy az EAK céljainak eléréséhez to­vábbra is szükséges a fegy­veres erők harckészségének fokozása. — Köszönetét mond azért a katonai, politikai és gazda­sági segítségért, amelyet a Szovjetunió nyújt az arab ál­lamoknak. — Határozottan elítéli Nagy-Britannia reakciós, imperialista politikáját, a Dél­afrikai Köztársaságba irányu­ló fegyverszállítások felújítá­sát. A zárónyilatkozat elhang­zása után Nasszer elnök mon­dott beszédet.' Rendőrök—négerek harca Houstonban Valóságos csata dúlt va­sárnap este az amerikai űr­központ, Houston egyik né­ger negyedében. A razziázó acélsisakos rendőrök egy bap­tista templom tetejéről tűz­harcot vívtak a „kettes szá­mú néppárt” elnevezésű, nemrég alakult néger szer­vezet tagjaival, akik főhadi­szállásul ugyancsak egy magas épület tetéjét válasz­tották. Az összecsapásban heten megsebesültek. Carl Hamp­ton 21 éves néger vezér a kórházban belehalt sérülései­be. Súlyosan megsebesült egy fehér diák is, aki a szí­nes bőrűek soraiban harcolt. A körzetben egyébként egész éjjel folytatódtak a ki- sebb-nagyobb csetepaték. A rendőrség több tucat színes bőrűt őrizetbe vett. A zavargások okát illetően a hírügynökségi jelentések ellentmondanak egymásnak. Annyi azonban kidérül, hogy a rendőrség razziát tartott a néger negyedben, mivel a négerek tüntetéseket rendez­tek több börtönben lévő tár­suk kiszabadítását követelve. A karhatalom blokád alá vette a néger negyedet. A perui ideiglenes ügyvivő nyilatkozata Július 28-a, Peru nemzeti ünnepe alkalmából nyilatko­zott az MTI-nek Raul Maria Pereira miniszter, a Perui Köztársaság magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője: — Mindenekelőtt szeretnék kormányom és a perui nép nevében köszönetét mondani a Magyar Népköztársaság kormányának és népének azért a segítségért, amelyet a júniusi nagy természeti ka­tasztrófa, a perui földrengés pusztításainak helyreállításá­hoz nyújtott. A Magyar Vö­röskereszt az elsők között küldött gyógyszereket és más segélyszállítmányt a perui nép megsegítésére. Az 1968-ban hatalomra ju­tott új perui kormány forra­dalmi programjáról Raul Ma­ria Pereira a következőket mondta: — A korábbinál is nagyobb lendülettel összpontosítjuk a perui nép erejét annak érde­kében, hogy megoldhassuk korábban kitűzött fő felada­tainkat: végrehajtsuk az ag­rárreformot, államosítsuk az olajbányászatot, átalakítsuk a gazdaság szerkezetét, új ala pokra helyezzük az oktatási rendszert az ország természeti kincseit, amelyekre előzőleg a nagy monopóliumok formál­tak előjogot, valamint a ha­lászati termékek kereskedel­mét — a társadalmi igazsá­gosságnak megfelelően szin­tén államosítjuk, a jogos tu­lajdonos, a nép kezébe juttat­juk. A pénzügyi rendszer is állami ellenőrzés alá kerül. — Nemzetközi kapcsola­taiban a perui kormány min­den országgal baráti viszony megteremtésére törekszik. Ki­tűnő az együttműködésünk valamennyi szocialista or­szággal, s a Magyar Népköz- társasággal különösképpen jól fejlődnek kapcsolataink. Kül­politikájában kormányom az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás és egymás kölcsönös tiszteletben tartása alapján épülő kapcso­latokat szorgalmaz. Ezeket az elveket valósítja meg a Perui Köztársaság a Magyar Nép- köztársasággal éppen egy év­vel ezelőtt felvett nagykövet­ségi szintű diplomáciai kap­csolataiban is. Osztrák mem ora u dum Becs (AFP): Bécsben hétfőn nyilvános­ságra hozták az osztrák kor­mánynak a múlt héten az európai államokhoz, vala­mint az Egyesült Államok es Kanada kormányaihoz eljut­tatott memorandumát. Az európai biztonsági kon­ferencia napirendjére az osztrák memorandum a kö­vetkezőket javasolja: 1. Az európai biztonság megszilárdítása, az erőszak alkalma sása rőt. illetve - ai erőszakkal való fenyegetőzés­ről való lemondás az-európai államok egymás közötti kap­csolataiban. 2. A kereskedelmi, gazda­sági, tudományos-technikai és kulturális kapcsolatok bő­vítése az egyenlőség alap­ján, az európai államok poli­tikai együttműködésének nö­velése érdekében. 3. Az európai katonai po­tenciál kölcsönös és kiegyen­súlyozott csökkentése. Auszt­riának az a véleménye, hogy az európai fegyveres erők csökkentésének nemcsak az európai területen állomásozó külföldi csapatokra kell kor­látozódnia — hangoztatja a memorandum. Az osztrák kormány úgy véli — emeli ki ezután az emlékirat —, hogy ennek a témának (a csapatok számá­nak csökkentése) egy konfe­rencia után létrehozandó szervezet, vagy munkacsoport '"1?erébe!"-Kövött folytatódhat­na. ..Az összeurópai konfe- rervciát„ez idő szerint multi­laterális megbeszéléseiken kellene előkészíteni, vagy az érdekelt államok Helsinkiben akkreditált nagyköveteinek részvételével, vagy magas szintű funkcionáriusok, illet­ve szakértők bevonásával, akik Bécsben vagy esetleg más országban ülhetnének össze." Összeesküvés Sckou Toure ellen Abidjan, (MTI): A conakryi rádió közölte, hogy összeesküvést lepleztek le, amelynek tagjai merény­letet akartak szervezni Sekou Toure guineai elnök ellen. Az összeesküvés vezetője, a rádió szerint, feltételezhetően Thierno-Habib Diallo, a Nem­zeti Felszabadítási Front ne­vű titkos hadsereg parancs­noka. Részt vett az összeesküvés­ben egy svájci cég guineai képviselője és egy meg nem nevezett európai ország fő­konzulja is. A kormányellenes erők a Guineát körülvevő országok­ban szabotázs cselekmények­re és fegyverhasználatra ké­pezték ki embereiket, akiknek többségét guineai emigránsok közül toborozták. A TESTVÉRORSZÁGOK ÉLETÉBŐL „Felfelé“ terjeszkedik a szovjet mezőgazdaság A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának Központi Bi­zottsága júliusi ülésén kor­szakos jelentőségű határozat­ban jelölte ki a szovjet me­zőgazdaság fejlődésének mértékét és tendenciáját a következő, tehát a kilencedik ötéves tervben. Az ellenséges magyaráza­tokkal szemben erre a ha­tározatra nem azért volt szükség, mintha a szovjet mezögazdasag valamiféle válságidőszakot élne. Kisebb hibáktól eltekintve a kolhoz­parasztok és a szovhozok dolgozói teljesítik azt. amit tőlük a 8. ötéves terv várt, illetve még hátralévő idejé­ben vár. A szovjet társada­lom és életszínvonal általá­nos fejlődésével párhuzamo­san azonban az igények nö­vekedése rendkívül gyors. A feszültségek a növekvő igé­nyek és a lehetőségek között támadtak. A legfontosabb feladat to­vábbra is a gabonatermesztés fokozása. A szemes termé­nyek évi átlagos hozamát az elmúlt években megszokott 160 millió tonna körüli át­lagról 200 millió tonna fölé kell emelni. Kukoricából az eddigi 12 millió helyett évi 20 millió tonnát kell termel­ni. Hozzávetőleg 1 millió tonnával növelni kell a a.ya- pottermesztést is. mert ebből a még mindig fontos textil­ipari nyersanyagból hiány mutatkozik. Ahhoz, hogy az igényesebb táplálkozás szük­ségleteit kielégíthessék, 1975- re 15,6 millió tonna húst. 98 millió tonna tejet és 51 mil- liái'dn.tojast jketí a mezőgaz­daságnak előállítania. «vAo.hatalmas prszág rgpjjkí- vtili méretű termelési adatait és tervszámait mi nagy ér­deklődéssel olvassuk, hasonlí­tani, érzékelni azonban ne­hezen tudjuk. Közvetlenül ig- rárpolitikailag is nagyon ér­dekes azonban számunkra az a tény, hogy a Szovjetunió, a mennyiségek fokozását inten­zív úton kívánja elérni. A vetésterületeket nem, vagy csak lényegtelen mértékben emeli, az állati termékek mennyiségének növelésében is legalább akkora szerepe lesz a hozamok, a produktivitás fokozásának, mint a létszám növelésének. A szovjet mező- gazdaság mai szakaszában te­hát már nem „széltében”, hanem „felfelé” növekszik. Érdekes megvizsgálni azo­kat az eszközöket is, ame­lyekkel a kitűzött célokat el­érni igyekeznek. Ezek műsza­kiak, közgazdaságiak és bi­zonyos vonatkozásban politi­kaiak is. A műszaki fejlesztés ten­denciájára, méreteire jellem­......................■■-n ző, hogy ebbe be kell kapcso­lódnia az egész szovjet ipar­nak. Fokozzák a meglévő gyárak termelését, új gyára­kat építenek kimondottan agrárprofillal, de kimondja a határozat, hogy például még a hadiiparnak is be kell kap­csolódni a mezőgazdaság igé­nyeinek kielégítésébe. A búza hektáronkénti ho­zamát például 4 mázsával óhajtják növelni. Ennek ér­dekében igyekeznek optimá­lisra fejleszteni a gépesítést, értve ezalatt eddig nem használt típusú gépek gyár­tását és munkába állítását is. Erőteljesen fokozzák a kemizálást, a műtrágya és növényvédőszer-gyártást. Az állattenyésztés fellendí­tésének a határozatból ki­csendülő fő eszköze a takar­mányozás biztonságossá téte­le és korszerűsítése. Szó van azonban a döntésben arról is, hogy egyre több kimon­dottan ipari jellegű állatte­nyésztő kombinátot kell lé­tesíteni a Szovjetunióban. Mindkét irányba hat az a döntés, hogy eddig nem ta­pasztalt méretekben fejlesz­tik a talajjavítást és az ön­tözést. Számunkra alig fel­fogható a szám: 1985-ig 48 millió hektáron végeznek ta­lajjavítást, vagy állítanak be öntözést. Nem jelentéktelenek a köz- gazdasági eszközök sem. Mint ismeretes, a szovjet mezőgaz­daság kötött tervszámok alap­ján dolgozik. Azonban a terv­ben előírt értékesítést nem fokozzák: szemes termények­ből például marad az eddigi, évi 60 millió tonnás állami felvásárlási terv. A jövőben azonban, ha a kolhozok, vagy szovhozok terven .felül , ad­nak el az államnak szemes terményt, vagy állati termé­ket, akkor ezért 50 százalék­kal magasabb árat kapnak. (A Szovjetunióban az állami átvételi árakat is több ízben emelték a közelmúltban.) A 9. ötéves tervben a mezőgaz­dasági összberuházás (lakás- építkezéssel együtt) 77,6 mil­liárd rubel lesz, ami 1,7-sze- rese a 8. 5 éves tervben elő­irányzott összegnek. A határozat külön figyel­met fordít a háztáji gazdasá­gokra. Biztatja és ösztönzi a kolhozokat, hogy tagjaiknak adjanak elegendő takarmányt és segítsenek abban, hogy a háztáji gazdaságok feleslegei — különösen állati termékek­ből — eljussanak a központi áruértékesítő csatornákba. A terv teljesítése, az állam szándékainak helyes felisme­rése, az eszközök ésszerű al­kalmazása érdekében fokoz­zák a politikai munka haté­konyságát is. ősz Ferenc: Hy&htfrz a (23.) — Mósolyszünet van! Ma­ga is férfi, Lacika.,. Ahogy így jobban megnézem, nem is olyan utolsó. — Aztán oda­szólt a pénztárosnak: Jula né­ni! Ha az egyetemről keres­ne egy bizonyos Anda Ká­roly, mondja meg neki, hogy most már én nem vagyok itt. — Szóval, egyetemista az illető. — Mégha az lenne Eleinte én is azt hittem, mert olyan jó fazonja volt. De egy csóró Egész nap a pincében szereli csöveket, meg a kazánt... — De legalább csinos? — Az... Jó alakú, vállas, ki Sportolt! De fújok rá... Hé. Lacika... Itt a kávéja. . Még bolondult? Itt mindenki be- gólyózik már — mondta Lil- lácska és hátrament az öltöző be. Visszajött, elmosolyodott, rnegitta Kovács kávéját és a tükörben megnézte szép bo- gárfékete haját. — Ide figyéijén, Zsoldos elvtárs! — rontott rá a fiúra a kollégiumban Kovács had­nagy. — Hányán dolgoznak maguknál az egyetemen me­lósok, meg mindenfélé segéd- személyzet? — Mit tudom én! Sokan. — Ezek természetesén a tegnapi sorakozón nem voltak jelen. — Persze, hogy nem. — össze kell rántani őket Keressék meg Sacit és lldi­.vót Telefonált a kapitányságra. Kért néhány rendőrt és farkastól engedélyt kért az akcióra. — Rehdbén. Lékét, hogy éh ',s kimegyek. — Zsoldos elvtárs. Szedjen össze néhány fiút, hogy senki se mehessen él. Közben a személyzeti Osz­tályfői léhozták a névsort Néhány diák pedig a mun­kahelyekre telefonált: — Mindenki jöjjön fel a kollégiumba. Szakácsok is... Karbantartók is... Mire Farkas kiért, együtt állt a társaság. Előkerült Sa- ci is, dé Ildikót nem találták. Sorra olvasták a bérlistáról a neveket. Mindössze hárman hiányoztak. A fűtő, aki nem hagyhatta el a kazánt, egy villanyszerelő, aki iskolán van és Anda Károly... — Hói van az az Anda? Tud valamit róla valaki? Az emberek hallgattak. — Ez nem érdekes — mondta Kovács. — A Lillácska fiúja. Mellette pedig nem jut ideje szatír- kodni... Köszönjük embérek — osz­latta szét a társaságot Farkas. — De hol lehet Ildikó? — Délfelé a pincébe láttam léménni — szólt az egyik fiú. — Mit kereshetett ott? — kérdezte Kovács. — Mutassá, merre ment? Lementek a pincébe. Csak a fűtőtestek csövei húzódtak itt es néhány ismeretlen ren­deltetésű kábel. Alig találták meg a villanykapcsolókat. Kovács hosszú folyosókon ro­hant végig. Egy kanyar után egy ajtó fénycsíkja látszott. „Vizvezetékszerelók” — hir- détte egy tábla. Kovács be­nyitott. Ildikó egy széken ült, vele szemben egy csinos fér­fi. — Laci! ö az! Fogjátok le! Anda Károly nem is na­gyon ellenkezett. — Azt mondta, hogy meg­öl, ha elárulom — sírta el magát Ildikó. Kézibilincsben kísérték a fiút a kocsihoz. — Beteg vagyok... — kezd- té már a kocsiban. — Egyszer sráckoromban nagyon haza­vágott egy nő. Irtózatosan fájt. Azóta én nem tudok rendesen közeledni hozzájuk Ha rám jön ez a bosszúvágy akkor nem vagyok normális .. És most majdnem rendbe jöt­tem. Találtam égyet, azt hit­tem, éz az igazi, dé ez is ha­zavágott. De megbosszulom — vicsorgott. — Mondják meg annak a presszótündér­nek, hogy kijövök én egy­szer. — Gratulálok — mondta Farkas. — Látod, mégis sike­rült... — Nem nekem, Ildikónak mutatott a lányra Kovács. — Hát a fiút én egyből fel­viszem Pestre — búcsúzott az őrnagy. — Azért egy feketét a Le­vendulában megiszunk! És milyen a kisváros? A hír már megelőzte őket. Újra kisegítőt kellett hívni a Ha­lászkertből. Márt azt is tud­ták, hogy Ildikó találta meg. a szatírt, ö jött a nyomára Utána ment a pincébe, de Anda észrevette és rá akart ijeszteni. Ambrus úr felállt és gra­tulált, Terebesi úr lefényké­pezte Ildikót. — Megengedi, hogy a kira­katomba tegyem? — kérdez­te. Lillácska sírt egy sört, az­tán elcsodálkozott, aztán ha­marosan, — mint a nap ki­emelkedő személyisége, a történet kulcsszereplője, ha­jat cserélt. Ezúttal a démoni vörös kontyost. És természetesen nem len­ne kerek a történet, ha nem futna be Kerekes Gérgely bá­csi. — Bort! Mindenkinek! Tol­juk össze az asztalokat. Te is gyere, te vén reakciós — in­tett Ambrusnak. Aztán Far­kashoz fordult! — Tudtam én, hogy nem csaptatok be. Csak a konspiráció kedvéért vezettetek félre. Nehogy lo­csogjak... Igazatok van. Az ilyen vénember már csak be­szél, meg álmodozik. És én azt sem bánom, ha kinevet­tek, akkor is kimondom mi­re vágyok. Azt szeretném még elérni, ha a városunk embe­rei nemcsak a rossz elleni, hanem a jóért való harcban is ilyen egységesek és áldo­zatkészek lesznek. Persze, le­het, hogy én naív vagyok... Erre igyunk! — Azt hiszem egy krimi­nek ennél több tanulsága nem is kell, hogy legyen. Ez utóbbi mondatot azonban már a krónikás rótta a lap aljára, aki ezúton is köszöni mindazok szíves türelmét., akik az olvasásban idáig el­jutottak... Vége

Next

/
Thumbnails
Contents