Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-03 / 154. szám
rm jűüu« s RELET-MAGYARORSZAO «. oldal Havonta plusz egymillió tégla Augusztusban újra termel a fehérgyarmati automata téglagyár HOVÁ JUTNAK a kulturális alap forintjai ? Megyeszékhelyi tapasztalatokról Az árvizes napok emlékeit már csak a romok, és a rajtuk egyre szaporábban épülő új lakások jelzik. Most már az a cél, hogy a termelésben pótoljuk mindazt, amit az árvíz elvett. A helyreállításban elsődleges szerepe van az építőiparnak, s ezenbelül is az építőanyagot előállító vállalatoknak, üzemeknek. Csupán a téglaiparnak 140 millió darab téglát keli pluszként szállítani az árvízkárt szenvedett területre. Annak ellenére, hogy az esőzések és az árvíz következtében jelentős mennyiségű félkésztermék ment tönkre, s hosszabb időre megbénult a már-már üzemszerűen dolgozó, nagy kapacitású fehér- gyarmati új automata téglagyár is. Munkatársunk Pin- czés Andrástól, a Hajdú— Szabolcs megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat igazgatójától érdeklődött a jelenlegi helyzetről. — A gyárban és berendezéseiben keletkezett károk felmérése és a helyreállítás az ár elvonulása után azonnal megkezdődött. Jelenleg mintegy kétszázan dolgoznak ezen a munkán. A gyár dolgozóinak jelentős része, ezenkívül a beruházást végző vállalatok szakemberei is megjelentek. A vállalat ezenkívül negyvenöt szakembert biztosít állandó jelleggel, az üzemszerű termelés megkezdéséig. Segítséget kaptunk a mályi és a békéscsabai téglagyáraktól is, ahonnan tizenöt-tizenöt szakember érkezett. A helyreállítási munkák — a nagy károsodások ellenére — jó ütemben haladnak. Számításaink szerint e hónap végére, de legkésőbb augusztus első napjaiban újra kezdődhet a termelés az automata gyárban is. A jelenlegi helyzetet figyelembe véve a vállalat ez évben 152 millió darab téglát tud gyártani. A vállalat dolgozói azonban megértették, hogy szükség van a fokozott ütemű termelésre, hiszen csak áz árvízkárosultaknak épülő lakásokhoz a vállalatnak kell biztosítani tízmillió 700 ezer darab téglát. S ez az igény pluszként jelentkezik. Éppen ezért olyan intézkedés született, hogy a téglagyárak dolgozói a szabad szombati pihenőnapokon teljes, míg a vasárnapokon fél műszakban dolgozhatnak. Ehhez a vállaegyensúlyozhatja ugyan a* üzemi dolgozók iskolai végzettségének százalékos arányát, azonban még így is akad tennivaló. A konzervgyár dolgozóinak 28, a dohánygyár dolgozóinak 21 százaléka még a 8 osztályt sem végezte el. Máshol sem sokkal jobb a helyzet. Az üzemek figyelmébe ajánlunk egy követendő esetet. A mező- gazdasági gépjavító válla- latnál tanulmányi szerződést kötnek a dolgozóval. A vállalat arra kötelezi magát, hogy a képzés miatt kieső időre is fizeti a munkabért, biztosítja az előírt kedvezményeket. ugyanakkor a dől. gozó vállalja, hogy az iskola befejezése után a képzési idővel azonos időszak alatt a vállalatnál marad. Ebből az alkuból mindkét félnek csak haszna származhat. B. a Dudálás Érthetetlen, hogy miért volt olyan sürgős az útja a GA 79—95 rendszámú autóbusznak a kis- ari országúton július X-én, szerdán, délután 18,30-kor. Igaz rajta volt a tábla, hogy Fehérgyarmat—Nagyar, de láthatóan nem menetjáratban közlekedett, hanem fiatalokat vitt táborozásra, vagy onnan. A legelő mellett a csordával találkozott és állandó dudálással bőszí- tette az állatokat. Hiába kiabáltunk rá, hogy hagyja ezt abba, mert az állatok kárt tehetnek egymásban és a személy- gépkocsikban, amelyek dudálás nélkül, türelemmel haladtak szembe az állatokkal. Szégyelltem magam emiatt az állatkínzó buszvezető miatt, mert a mi kocsijainkban fővárosi vállalatok vezetői is ültek. Azt mondhatták: na lám, ez is Szabolcs. Nem a vezetőn múlt, hogy nagyobb baj nem történt. (gesztelyi) Teljes erővel dolgoznak Fehérgyarmati Téglagyárban. latok megkapták á tűlőrázta- ‘ tási engedélyt, valamint öt- százalékos rendkívüli bérfejlesztést. Ennek megfelelően júniusban már négy, úgynevezett vasárnapi árvizes műszakot rendeztünk. Az ereda helyreállítási munkákon a Elek Emil felvétele szállítunk Száhölds-Szatmár árvíz sújtotta területére a lakásépítkezésekhez. Mi a tartalmas üzemi kultúrmunka feltétele ? Hogyan lehet az önképzés iránt közömbösöket felrázni? — Ilyen és hasonló kérdésekkel gyakran néznek farkasszemet a népművelés felelős főállású. vagy társadalmi munkás üzemi kultúrosai. Nem is lehet ezekre a kérdésekre általános, minden üzemre érvényes receptet diktálni. Hiszen döntőek lehetnek az anyagiak, a kulturális alap nagysága. Megfelelő helyre a kulturális alapokat Egy — a közelmúltban készült — felmérés szerint Nyíregyháza nagyüzemed fokozottabban gondolnak ezzel a tényezővel. Forintokkal mérhető a kulturális munkáért tett erőfeszítés. Élen járnak a tsz-ek. A Ságváriban (511 dolgozó) 200 ezer, a Dózsa Tsz-ben (287 dolgozó) 60 ezer forintot fordítanak kulturális célokra. A közúti építő vállalat 72 ezer és a mezőgazdasági gépjavító vállalat 48 ezer forintja szintén számottevő. Bármilyen szépek lehetnek azonban a számok, ha a tartalmat a szokványosság keríti hálójába, ha a legegyszerűbb megoldást választva egy tételben „letudják” minél nagyobb összegről a gondot. s rendeznek egy kirándulást. Ezek a kirándulások is megtelhetnek azonban értékes tartalommal. Egy példa a gépjavítóból. A Szegedi Szabadtéri Játékokra minden szocialista brigádból s3—3 fóti.küldenek el. s részükre 200—300 forint költségei téríféóék. A nyíregyházi nagyüzemekre kiterjedő felmérés szerint ujaoDan rangos nelvet foglal el az üzemi kultúrában a könyvtárak támogatósa. Az egyszeri könyvélmény hatása Fokozatosan javuló képet mutatnak a kulturális élet anyagi-tárgyi feltételei. Azt kellene azonban elérni, hogy egy-egv személy — légyen kultúrfelelős. könyvtáros, vagy klubvezető — például ne csak a rábízott könyvek pontos kölcsönzési határidejét igyekezzen megtartatni, hanem az olvasó emberért is érezzen felelősséget. Tudjon könyvet adni a mérnöknek és a segédmunkásnak egyaránt. Főleg az idényjelleg- gel dolgozó üzemek — konzervgyár, dohánygyár, almatároló — segédmunkásaira gondolunk, akik szó szerint a fakanál mellől kerülnek néhány hónaora a termelésbe. s ugyanoda mennek visz- sza. Számukra az egyszeri könyvélmény befolyásolhatja, hogy rendszeres olvasóvá válnak-e, vagy „elegük van” egv rosszul választott könyv miatt. Megyeszékhelyünk üzemeiben már találunk egy-két követésre méltó kéz. deményezést. A Ságvári Tsz, a megyei építőipari vállalat főfoglalkozásban alkalmazott ünemi kultúrával foglalkozó dolgozót, A konzervgyár kultúrájáért felelős dolgozó 4 órában könyvtáros, 4 órában pedig klubvezető. Kinek az érdeke? Az üzemi lehetőségek serkenthetik. „ az egyén önművelési' igényét, . dé gátolhatják iái Nem-lehet mellekes ugyanis az iskolázottsági szint. Néhány diploma A lap megírta — az illetékes válaszol Intézkedés a tejföl javítására mény úgy a félkész-, mint a készárunál több, mint egy- egymillió tégla volt. Ez megfelel annak az elképzelésnek, hogy havonta egymillió darab tégla előállítása jelentkezzék pluszként a vállalat gyáraiban. Ha a fehérgyarmati új gyár is megkezdi a termelést, éz újabb négymillió darabot jelent év végéig. Ennek alapján biztosítottnak látszik a helyreállítás folyamán épülő lakások elkészítéséhez, vállalati szinten előirányzott mintegy tízmillió tégla előállítása. Jelenleg csak Debrecenből napi tíz-tizenegy vagon téglát A Kelét-Magyarország június 30-i, keddi számában, „Tej fele, vagy tej alja?” címmel bíráló sorok Jelentek meg a nyíregyházi tejfel rossz minőségéről. A cikkre szerkesztőségünk július 1-i kelettel választ kapott, a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat igazgatójától. Ezt írja: „Tájékoztatom a szerkesztőséget, hogy a nyíregyházi üzem vezetőségét számon kértem a tejfel rossz minősége miatt. Sajnos, az üzemvezetés a tejföl minőségének megjavítására tett hatékony intézkedésekről számot adni nem tudott. Mulasztásuk miatt az üzem illetékes vezetőit (itt a levélben a nevek következnek) fegyelmi büntetésben részesítettem, kilátásba helyezve — hasonló minőségi kifogás esetén — az azonnali hatályú leváltást is. Felkértem a Tejtermékek Ellenőrző Állomásának nyíregyházi kirendeltségét, hogy a nyíregyházi üzemből kikerülő tejtermékeket kiszállítás előtt minősítsék, különösképpen a tejfölt, s amely napokon a termék minősége nem éri el a követelményeket, tiltsák le: azt a terméket nem lehet az üzemből kiszállítani. Köszönöm az újság jelzését. Biztos elősegítették, hogy a vásárlók valóban tejfölt kapjanak. Dr. Szendrei István igazgató” Szabó László—Sólyom József: Az átkozott FBI Az Egyesült Államok részvételét a második világháborúban egy kulisszák mögött zajló, de életre-halálra szóló titkos hadviselés előzte meg. Allen Dulles, a CIA vezetője később ezt a washingtoni nagy polgárháborúnak nevezte. Franciaország már elvérzett a Wehrmacht vasökle alatt, és Anglia is a létéért küzdött a nácikkal. Az Egyesült Államok hivatalos magatartását ekkoriban egy paragrafus határozta meg: a semle- gességi törvény. E törvény alapján bíróság elé lehetett állítani bármelyik amerikai állampolgárt, aki a legcsekélyebb segítséget is nyújtotta a harcban álló feleknek. A törvény betartása fölött a szövetségi nyomozó iroda, az FBI őrködött. Ez a szervezet születése első percében már a kommunizmus veszélyének leküzdését tűzte ki célul. J. Edgár Hoower. az FBI hir- fegdt vezetője mondta; »A szövetségi nyomozó iroda a vörösök elleni gyűlölet jegyében fogant és támadt életre.” Ez a szemlélet magyarázza, hogy a semleges Amerika miért nyújtott ezerszer is segítő kezet a náciknak, miért támogatta az FBI nemegyszer a nyugati féltekén a Gestapót, az SD-t, Himmler személyes titkosszolgálatát, a Sicherheitsdienste! Minderről csak kevesen, csupán a beavatottak tudnak még ma is. Ugyanígy napjainkban is ködös fátyol lebeg a semleges Egyesült Államok idején született „Amerika mindenekelőtt” nevű mozgalom történeté körül. Ez a látszólag teljesen egyéni kezdeményezésre létrejött társadalmi mozgalom egyre erősödő követeléssel állt elő: — Az USA őrizze meg semlegességét és1 semmilyen körülmények között se forduljon a hitleri német birodalom ellen! New Yorkban, Chicagóban, Los Angelesben, az Egyesült Államok legnagyobb városaiban hatalmas transzparensek hirdették az „Amerika mindenekelőtt” — mozgalom jelszavait. Tömeggyűlések ezreit tartották, valósággal be- lesúlykolták az emberek fejébe: semmi közünk a pusztuló, önmagát felfaló öreg Európához, amely a háború nélkül is megsemmisülne, hiszen régóta agonizál már, végelgyengülésben szenved. A háború csupán meggyorsítja ezt a folyamatot. és csak hasznára lehet a kivén- hedt. Európának! Észre térítik és friss vér kerül a rozzant testbe. Mi őrizzük meg önállóságunkat, mert egyetlen amerikai állampolgár élete többet ér. mint egész Európa együttvéve! Bármilyen hihetetlennek tűnik ma már, de ez az aljas propaganda akkoriban tízezreket hódított meg, az „Amerika mindenekelőtt!” mozgalomnak behódoltak a legnagyobb városok. Az „Amerika mindenekelőtt!” központját azonban német pénzen tartották fenn. Ezt a szervezetet a Gestapo és az SD hívta életre az USA-ban és tartotta fenn létezésének utolsó percéig. A legjobb Gestapo-ügynökök érkeztek Amerikába, hogy e szervezeten keresztül rokonszenvei keltsenek az USA-ban a náci birodalom iránt, és nem utolsósorban: értesüljenek Amerika háborús készülődéséről. Mindezt az FBI orra előtt tehették, J. Edgar Hoower hallgatólagos beleegyezésével. A Secret Service, az angol titkosszolgálat az egész világon harcot folytatott a Gestapo ellen. Nyomozásuk szálai természetesen elvezettek az Egyesült Államokba, az „Amerika mindenekelőtt!” — mozgalomhoz is. A Secret Service emberei azonban sorra tűntek el nyomtalanul az Egyesült Államokban. Az FBI gondoskodott arról, hogy ne zavarhassák a Gestapo és az SD köreit Roosevelt elnök személyes javaslatára akkor született az OSS, a stratégiai hivatal. Vezetőjének egy tábornokot, közismert nevén Vad Bilit, William Donovant nevezték ki. Roosevelt kifejezetten azzal a céllal hívta életre ezt a feldérítő és kémelhárító szolgálatot, hogy segítse megsemmisíteni az egész világot fenyegető náci birodalmat. Az új szervezet tehát már létezésének első napján elkerülhetetlenül harcba került az' FBI-jal, amely következetesen keresztezte az elnök terveit. Mindehhez tudni kell: a semlegességi törvényt legelőször maga Roosevelt szegte meg. Nemegyszer túllépve a szenátus által meghatározott és engedélyezett jogkörét, személyes utasítására hajók indultak Angliába, hogy olajat, acélt, rezet, de még gyakrabban élelmiszert szállítsanak a harcoló szigetországnak. J. Edgar Hoower tervei egyáltalán nem vághattak egybe Roosevelt elképzeléseivel. A szenátus segítségével elnöki direktívát harcolt ki. Eszerint nem csupán az Egyesült Államokban, de az egész nyugati földgömbön mindennemű kémelhárító tevékenység az FBI-ra tartozik. A Roosevelt kezdeményezésére létrejött OSS tevékenysége a nyugati félteke túlsó oldalán lévő semleges országokra, ellenséges és az ellenségtől megszállt területekre korlátozódott. Nyilvánvaló, hogy ilyen földrajzi korlátozásokat egyetlen olyan hírszerző szervezet sem tarthat be, amely bizonyítható sikereket akar elérni. Az FBI-nak például kötelessége volt Amerika megvé- delmezése minden lehetséges szabotázsakciótól. Roosevelt elnök egészen természetesnek tartotta, hogy e cél érdekében J. Edgar Hoower emberei követték a nyomozás szálait bárhová, tekintet nélkül arra, hogy azok akár a földgolyó túlsó felére, egyenesen a náci birodalomba vezetnek. Az FBI az ilyen lehetőségeket valóban természetesnek is tartotta, de féltékenyen őrködött afelett, nehogy hasonló módszerekkel éljenek az akkoriban még kifejezetten a nácik ellen küzdő OSS ügynökei is. Ekkoriban történt, hogy a haditengerészeti vezérkar jelentette az elnöknek: a legbizalmasabb felvonulási tervek sorozatosan eljutnak a nácikhoz. A haditengerészet parancsnokai tudták, hogy az FBI nem vállalja az ügy felderítését. Legjobb esetben is csak látszólag vállalkoznának a feladatra, de könnyen lehet, hogy az értesülést jeleznék a Gestapo ügynöki hálózatának, amelyhez szoros szálak fűzik őket. (Folytatjuk)
