Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-01 / 152. szám
1970. július í. KELET -MAGVA RORSZ AÖ I. rXM így készült a terv Mertünk választani Tábornyitás a Szamosközben Kishódoson dr. Horváth István mondott beszédet ✓ 2. MIUTÁN A PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA kijelölte a tervezés gazdaságpolitikai irányait, a konzultációk •bra kezdődött újból. A terv- készítés központjának, az Országos Tervhivatalnak egy- egy szakterületi előadója s egy-egy vállalat közöjtt személyes konzultatív kapcsolatok alakultak ki: lényegeben az elméleti elképzeléseket mérték meg a kisebb gazdasági egységek gyakorlati tapasztalatain. Szélesebb konzultációkat is szerveztek — 50—100 vállalat bevonásával, s itt már nem egyszer konstruktív vita is kerekedett. Ezekben a kapcsolatokban most már egy régóta várt, új vonás is megjelent: a vállalati véleményekből, beszámolókból, eltűnt a „félelem”, hogy tervutasításként esetleg visszakaphatják az „őszinteséget”. Ez arra utal, hogy immár széles körben megszületett jelenlegi irányítási rendszerünk lényegének, szellemének megértése: csak egyetlen dolog kötelező — tessék gondolkodni, kalkulálni. Legfeljebb ez a kalkuláció ad majd „parancsot” valamilyen cselekedetre, magatartásra a vállalatoknál. Az összhang nem körlevelekben, hanem a szabályozókon keresztül érvényesül, s ezek nyújtják a kalkulációhoz is a pluszok és mínuszok egy részét is. Az ágazati minisztériumok is részletesen válaszoltak a kérdésre: mi legyen egy-egy ágazat fejlesztési iránya. Ezt igyekeztek indokolni is, megjelölve hozzá a forrásokat, eszközöket. Igaz, persze, hogy pl. az egyedi nagyberuházásokra így beérkezett javaslatoknak a fele sem került be, nem kerülhetett be a tervbe, amely — hiába — a népgazdaság egészének, egészséges egyensúlyát kell, hogy vigyázza, különben egy-egy tervidőszak programja köny- nyen elveszthetné minden realitását. ‘ A Pénzügyminisztérium, a Külkereskedelmi Minisztérium, az Anyag- és Árhivatal, a bankok, a Munkaügyi Minisztérium is új módon segítette a tervezők munkáját. Korábban ezek a hatóságok nem is nagyon vettek részt a népgazdasági tervkészítésben, legfeljebb a manuális részét, a számításokat végezték el, miután a terv elkészült. Most menet közben az elemző, értékelő alternatívák sokaságát „zongorázták” végig — keresve a legmegfelelőbb irányt, a legkedvezőbb hatásokat kiváltó közgazdasági szabályozó módszereket. MINTHOGY AZ EGYENSÚLLYAL KAPCSOLATOS KÖVETELMÉNYEK, vagy az életszínvonallal, életkörülményekkel- kapcsolatos elképzelések csak akkor valósulhatnak meg, ha a termelés hatékonyságában, a kereslethez való alkalmazkodásban jelentős lesz a változás, s minthogy ezek csak akkor lehetségesek, ha a műszaki fejlődés felgyorsul — így az OMFB (az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság) lett az egyik legfőbb partnere a tervezőknek: tanulmányaival, számításaival a műszaki fejlesztésre, a struktúra változtatására az egyes ágazatokon belüli és közötti kapcsolatok fejlesztésére vonatkozóan. A gyors műszaki fejlődés alapkérdés a IV. ötéves tervben — számottevően nagyobb összeget is szánunk rá, mint a korábbi ötéves tervidőszakban tettük. 1969. őszén pedig belépett a tervkészítés menetébe a legkorszerűbb technika: megkezdődött a népgazdasági terv lineáris programozási modelljének gyakorlati összeállítása. Hazánkban eddig ez a legnagyobb modellmunka. Felkeltette — méretei, módszere miatt — a programozó szakmai világ érdeklődését is. A modell ma már szinte pillanatok alatt képes kiadni a nemzeti jövedelem, vagy a társadalmi termék mérlegét a IV. ötéves terv kategóriáiban. A tíz fő ágazat optimumszámításai (az adott lehetőségek és követelmények mellett a legkedvezőbb megoldások keresése) lefutottak már a gépeken, s a napokban elkészült az ágazatok között, együttes optimumszámítás is. Mi az optimum, a legkedvezőbb megoldás — fejlesztésben, gyártásban, kereskedésben — jelenlegi adottságainkhoz, lehetőségeinkhez képest? A gépipari ágazatokra például 3 alternatíva szerint számítottak optimumot: milyen legyen a termelés szerkezete, a külkereskedelem szerkezete, s a ráfordítással arányos gyártási volumen — ha: maximális nyereséget akarunk; ha: a tőkés viszonylatú kedvező devizaegyenleg a cél; és ha: a szocialista viszonylatú pozitív egyenlegének legelőnyösebb maximumát akarjuk. A mezőgazdaságra viszont pl. már nyolc ilyen „ha-t” fogalmaztak meg. Ezek a számitá-* sok pontos választ adnak arra, hogy milyen termékek gyártását, termesztését érdemes fejlesztenünk, milyen mértékben, s melyeket nem. Mit érdemes importálnunk, s honnan, s mit exportálnunk, s hova a legelőnyösebben. Ezekkel a számításokkal most tovább finomíthatok a tervjavaslat egyes fejezetek A TERVKÉSZÍTÉS MENETE a lehetőségek közötti választások sorozata lényegében. Választani kell rangsorolni. Ezek a választások a koncepció kidolgozásakor elkezdődtek már, s a IV. ötéves terv- javaslat kialakítását tán az teszi minden eddiginél figyelemre méltóbbá — hogy mertünk választani, valamennyi kérdésben. A bizony jócskán kínálkozó, különböző megoldások között mertünk rangsorolni a szükségletek és a szükségesség között. A jóváhagyásra váró IV. ötéves terv nem ígéretes terv — hanem munkaprogram. Tisztes, szorgos, tervszerű munkával valamennyi célja elérhető. Gerencsér Ferenc Rövid alvás után frissen, fiatalosan ébredt a tábor. Az első éjszakát töltötték a fiatalok Szamosközben, a Tisza és a Túr partján a KISZ nyári építőtáboraiban. Vasár, nap még a Nyugati pályaudvaron integettek a szülőknek. hozzátartozóknak — amint a televízióban is láthattuk — és hétfőn már Tivadarban, Csengerben, Jánk- majtison és Kishódoson álltak sorba a reggeliért, utána pedig a munkaruháért. Megbolydult méhkasokhoz hasonlítottak a táborok. Különösen Tivadarban, ahol a hatalmas diófák árnyékában négy sátortábort helyeztek el. Az egyforma sátrak közül háromba-négybe is benéztek a fiatalok, míg megtalálták sajátjukat. Akik a ruhát megkapták, a füves részeken kergették a labdát, mások a délutáni nyitásra készültek. Rögtönzött kultúr- csoportot alakítottak, hogy a tábortűz mellett elszórakoztassák egymást és saját magukat. • Háromezernél többen érkeztek a 7 táborba szakmun. kástanulók, szak- és középiskolások, közép- és felsőfokú technikumok tanulói a fővárosból, a Dunántúlról. az Alföldről és az Északi hegyvidékről. Közülük sokan — az építőipari technikus jelűitek — nemcsak 2 hetet, hanem egy hónapot, a nyári gyakorlóidejüket töltik itt kemény munkában. Egy tábornyitó ünnepség mindig izgalmat jelent a fia. taloknak. Különösen izgalmas volt Kishódoson, ahol — néhány érettségizett fiatal kivételével — a legfiatalabbak, első és második éves szakmunkástanulók táboroznak tiszavasvári. tiszadobi és nyíregyházi 'intézetekből, akik most vannak először építőtáborban. A másik nagy izgalmat az jelentette, hogy az ő tábornyitójukon vett részt dr. Horváth István elv. társ, a KISZ Központi Bizottságának első titkára. Délutánt a bevonulást próbálgatták a fiatalok, este pedig már az igazi bevonulásra került sor. A nyíregyházi katonazenekar indulójának hangjaira vonultak be a tábor elé a fiatalok, a dísztribün elé. Laskai Károly táborvezető tanár jelentése után a zenekar a Himnuszt játszotta, miközben nemzetiszínű zászlót vontak fel a fiatalok a sátortábor közepén felállított rúdra. A felsorakozott fiatalokat Bánóczi Gyula, a KISZ megyei bizottságának első titkára köszöntötte, majd dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára mondott beszédet. Tizenhárom éve, hogy először indultak útnak a fiatalok a KISZ által szervezett építőtáborokba, hogy munkái okkal hozzájáruljanak a Feleki László: tAhoqij mondani szokták... Van egy barátom, rendes, tisztelettudó, jó érzésű, de van egy rettenetes szokása, pontosabban szavajárása. Kém képes két mondatot elmondani anélkül, hogy bele ne szőné ezt a rémes fordulatot: „Ahogy mondani szokták...” A legegyszerűbb kijelentéseket is ezzel fűszerezi. Például: — Ebédelni voltam. Ahogy mondani szokták, jól belaktam! Vagy: — Alaposan elvertem a gyereket. Ahogy mondani szokták, jól elhúztam a nótáját. Ha csak kimondja a szót: „ahogy”... — már emelkedni kezd a rekeszizmom. Ilyenkor rendszerint valami közmondás, bemondás, lapos közhely következik. Sokáig törtem a fejemet, hogyan lehetne erről a szörnyű szokásáról leszoktatni. Elő. szőr az egyenes módszerhez folyamodtam. Az egyik „ahogy mondani szokták” után hidegen kijelentettem: — Tévedsz, ezt nem szokták mondani. Csodálkozva nézett rám. — Dehogynem. Sok embertől lehet hallani. Ahogy mondani szokták, a nép száján él. Ez nem vált be. Uj módszereken törtem a fejemet. Mi lenne, ha a kutyaharapást szőrivel elv alapján fognék hozzá a dologhoz? A gondolatot tett követte. Amikor a barátom legközelebb aziránt érdeklődött, hogy mi újság, így válaszoltam: — Ahogy mondani szokták, semmi! Kicsit nézett, de nem szólt egy szót sem. Amikor megkérdezte, hogy vagyok, hasonló elv alapján feleltem: — Ahogy mondani szokták, jól! Később azt kérdezte, hogy nem tudnék-e 20 forintot kölcsönadni. így válaszoltam: — Sajnos, nem. Ahogy mondani szokták, nincs pénzem. Mosolyogva nézett rám, majd így szólt: — Nem baj. Ahogy mondani szokták, arany a szíved, de üres a zsebed. Megrezzent valami bennem: a kudarc szele. Szóval így sem megy a dolog. Rájöttem, hogy helytelen úton járok. A kutyaharapást szőrivel elv jó, de ezek nagyon rövid szőrszálak. Valami nagyot, jelentősei kell kitalálni. Hosszas gondolkozás után rájöttem a helyes megoldásra. Dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára köszönti a nyíregyházi, tiszavasvári és a tiszadobi fiatalokat. A bevonulást gyakorolják a fiatalok a kishodosi sátortábor bejáratánál, Ebédosztás a jánkmajtisi táborban. Hammel József felvételei népgazdaság és az ország részére igen jelentős beruházások 'megvalósításához. Olyan táborok voltak eddig minden évben, ahol a diákok mosolyogva, szórakozva töltöttek el két hetet szabad idejükből. Szatmárban nem ilyen vidám most az élet. Ahogy Horváth elvtárs mondta: az árvízi helytállás után most egy újabb küzdelem kezdődik, az élet rohama, az ifjúság teremtő, építő rohama. A magyar ifjúsági építőtáborozás történetében nem volt még példa arra, hogy ennyi munkás-, paraszt-, értelmiségi, diák-, egyetemista fiatal vállalkozzék rendkívüli helytállásra. A katasztrófa éppen akkor érte Szabolcs-Szatmár megyét, amikor már a közös gazdaságok megerősödtek és Legközelebb barátom ag. gódva nézett ki az ablakon. Mint mondotta, kirándulásra készül, de attól fél, eső lesz. — Mit gondolsz, milyen lesz holnap az idő? — kérdezte. Vállat vontam. — Nehéz erre válaszolni. Ahogy mondani szokták, Iz- land felől meleg légtömegek törnek be hazánk fölé, s kiszorítással ■ fenyegetik az afrikai antipasszátot, északon tovább tart a lehűlés, néhány helyen kevés eső, köd- szitálás várható, a hőmérséklet alakulásában lényeges változás nem valószínű. Barátom megdöbbenve nézett rám. — Ezt szokták mondani? — Persze! — veregettem meg a vállát. — Te nem élsz a nép körében! Végignézett rajtam, , majd sarkon fordult, és dühösen ott hagyott. Ahogy mondani tzokták, felhúzta az orrát. az emberek életszínvonala évről évre emelkedett, egymás után épültek a szebbnél szebb házak. A katasztrófa egyik napról a másikra eltörölte ezeket a föld színéről Most, két hónapig 15 ezer fiatal dolgozik majd azért, - felnőttek segítségével minden talpra álljon, hogy új élet sarjadjon a romok felett. A párt megyei végrehajtó bizottsága nevében Murczkó Károly köszöntötte a fiatalokat, utána pedig Szittyán Erzsébet, az 5428-as Petőfi Sándor úttörőcsapat nevében virággal köszöntötte a KISZ KB első titkárát és köszönet tét mondott azért a segítségért, amit eddig is és ezután is kaptak és kapnak a Kommunista Ifjúsági Szövetségtől. Ottjárttunkkor egy nap telt el az építőtáborokban. Ez a nap még a játéké és ünneplésé volt, még műsorokkal készültek a névadó tábortüzekre. Kedden viszont már megkezdődött a komoly munka. A debreceni vasút- igazgatóság építői máris 400 fiatalnak tudtak munkát adni. És így lesz most már két hónapig, hogy felépüljenek a romba dőlt házak. (b. »
