Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-19 / 168. szám
Július 19. KÉLET-MAGYARORSZAC* i. (»M Hatvanhétén „írják" a beszámolót Hétköznapok a tűztolyamnál Kisvárdai vasasok közelről Vezető«égválasztésra készülnek az áilattorgalmi és húsipari vállalatnál a kommunisták Az állatforgalmi és húsipari vállalatnak 540 dolgozója van Nyíregyházán, közülük 67-en tagjai az MSZMP-nek. Ezekben a Pacokban gyakran látni, hogy műszak előtt, vagy után egy- egy csoport közülük megbeszélésre ül össze. Vezetőségválasztásra készülnek az alapszervezetben, ami része a párt X. kongresszusára való előkészületeknek. Innen jutnak majd el a vélemények. a küldöttek a felsőbb pártszervek tanácskozásaira, végül a kongresszusra. A titkári értekezlet után A júniusi városi párttítká- ri értekezlet után kezdődött meg a tényleges felkészülés a kongresszusra. A legközelebbi vezetőségi ülésen ismertette a titkár a Központi Bizottság határozatát a kongresszusi előkészületekkel kapcsolatban, ahol úgy döntöttek, hogy pártcsoportonként ismertetik ezt a tagsággal és egyben megbeszélik az eddig végzett munkát, véleményt kérnek a jövő feladatait illetően is, amit a be- számalóba majd elmondanak. Minden pártcsoport-meg- beszélésen részt vett a vezetőség egy-egy tagja. Ezután újra vezetőségi üp'st tartottak, ahol felosztották egymás között — a tagság véleményén túl — ki milyen területről gyűjt még anyagot a beszámolóhoz. Az öttagú vezetőség a következőképpen osztotta meg a feladatokat: Ki miért felelős A vezetőség egy tagja megvizsgálja a pártépítés helyzetét, statisztikát készít az elmúlt négy évről, jelentést ad a progresszív tagdíj- fizetésről. a gazdasági munkáról. Egv másik vezetőségi tag a pártcsoportok munkáját elemzi, megvizsgálja a vállalatnál a beruházás helyzetét (jelentős rekonstrukciót végeznék), ugyanakkor jelentést készít a munka- és balesetvédelemről. A harmadik vezetőségi tag a forgalom és a felvásárlás, valamint t pártoktatás állapotáról gyűjt adatokat a beszámolóhoz. Egv vezetőségi tag pedig az egitációs, propagandamunkát. az írásos anyagok terjesztését méri fel. Végül a párttitkár a tömegszervezetek vezetőit számoltatja be és ő állítja össze az egész begyűjtött anyagot. Természetesen még ez az anyag sem minden. Valamennyi pártcsoportnak külön naplója van, amiben a négyéves pártcsoportéiet fontosabb mozzanatait rögzítették. Értékelésre kerülnek o fegyelmező és dicsérő bejegyzések. A titkár külön visszaforgatja a taggyűlési és vezetőségi jegyzőkönyveket. Mit határoztak, mit hajtottak végre, ez mind vizsgálat alá kerül. Az öttagú vezetőség készíti a beszámolót, de mondhatjuk: mind a 67 tag .,írja”. A beszámoló szövegének fele már papíron van. A nyers beszámoló július 23-án kerül vezetőség elé, ahol jóváhagyják a végleges szöveget. Gondok, feladatok Az állatforgalmi vállalat és a húsipar másfél éve egyesültek. Külön-külön is sok gonddal küszködtek, majd az összevonás nehézségei ezt még tetőzték. A pártszervezet egységét rövidebb idő alatt megteremtették, de a gazdasági vezetésben ez nem sikerült — egészen a közelmúlt hónapokig problémák voltak, amikor is a felsőbb szervele beavatkozáséra, személyi cserékre került sor. Ilyen körülmények között nem tudták teljesíteni az 1969-es célokat. Elsősorban a termelékenységgel volt probléma. A múlt év decemberében a pártszervezet megvizsgálta a helyzetet és jobb munkára kötelezte a vezetésben résztvevő kommunistákat. Középszinten a vezetés meg is javult, így a termelésben a fegyelem helyreállt. Már az első negyedévben tudták teljesíteni a terveket. A termelékenység is a célnak megfelelően alakul. A többlettermelés kétharmadát a munka termelékenységéből nyerik és csak egvh armadát létszámból. Ezzel még nem elégedett a pártvezetőség, ezért a következő taggyűlésen is nagy hangsúlyt kap a termelékenység, a munka jobb megszervezésének kérdése. A csökkentett munkaidőre való áttérés sem ment zökkenő nélkül. Hiába figyelmeztettek előre, hogy rövidebb idő alatt sem a bérek, sem a termelés nem csökkenhet. Ezt sem tudták teljesíteni. Ez is napirenden marad továbbra is. A pártszervezet a gazdasági vezetés helyett nem dolgozhat, de vannak esetek, amikor operatívan is segíteni kell, ha másként nem tudják megoldani a problémát. Jelentős műszaki fejlesztés, egyben nagy beruházás van a sertés- és a marhafeldolgozásban. Az építkezés cement és csempe miatt akadozott. A pártszervezet megtárgyalta a helyzetet és úgy döntöttek, hogy közyetlenül a megyei pártbizottság segítségét kérik. Eredményesen lépett közbe a pártszervezet. A minőség sokat javult máris, de a termelés javítása után szükség van a korszerű raktározásra, a termékek hűtésére is. ami jelenleg még megoldatlan. Ez a kérdés is szerepel a kommunisták tervében. A szakszervezet és a KISZ A szakszervezetben dolgozó kommunistákat arra szólítja majd fel a most készülő beszámoló, hogy még többet törődjenek a szocialista brigádokkal. A múlt évben ugyan szerveztek 16 brigádot és dicséretesen 10 ebből el is nyerte a kitüntető címet. Azonban a fizikai munkát végző brigádok egy részénél nem volt megfelelő a nyilvántartás, nem adminisztrálták magukat. így tetteik nem kerültek megfelelően értékelésre. Ezeknek a brigádoknak több segítséget kell adni és jobban figyelni erre az értékelésnél. Természetesen továbbra is fő feladata lesz a szakszervezeteknek a dolgozók érdekvédelme, úgy, hogy annak a munka mennyiségében és minőségében is látszata legyen. A taggyűlés arra szólítja fel a KISZ vezetőit, hogy a tagtoborzást elsősorban a fizikai munkások sorában végezzék. Ez alapja a pártépítés jövőjének is. Jobban használják ki a fiatalok a részükre biztosított kulturális eszközöket. Jelentős felszerelést vásárolt a vállalat a fiataloknak, de azt csak néhányan és elvétve használják. Most szerződtettek 40 fiatalt ipari tanulónak, akik fizikai munkások lesznek. Nagy lehetőség van közülük, velük megjavítani a KISZ összetételét és aktívabbá tenni a politikai, kulturális életet. Csak néhány gondolatot soroltunk fel a beszámolóból, de ez is mutatja: az állatforgalmi és húsipari vállalat augusztus 3-i taggyűlésén fontos kérdésekről tárgyalnak majd. A tagságon és a szeptemberi taggyűlésen megválasztandó vezetőségen múlik, hogy ezt jól is kamatoztassák. Cs. B. — Sakk — szuszogott a sógorom. — Kész is vagyok — vigyorogtam. — Nana. nem úgy ismerjük mi a fiatalurat. Nicsak — nicsak, a bástyát húzla közbe. Akkor még egy sakk innét — lépett a lóval. — ügy ni. Ezt kiütjük, aztán beadjuk a mattikát — kuncogtam. — Hát sohasem hagyjátok már abba? — tette elém a kupica pálinkát a nővérem. — A, ez katonás volt — hörpintettem le. — Édes fiam! Egy napra jössz le. s azt is végigsakkozzátok — szólt feddőn jó anyám — ö nem jön le. leugrik — tette az asztalra a nővérem a második kupicát. — Berugatod. Tudod, hogy a Róza nénihez kell mennie. — mondta neki anyám. — Azám, ez tényleg matt az angyalát — dőlt hátra a Sógorom. — Sose akarsz már elmenni — nyelvelt a kishu- gom. — Újabb lemezt kérek — mondtam, és vettem a kabátomat. Csikorgó tél volt, akkor meg forró nyár. Hason feküdtem a kertben, a lábam lelógott a pokrócról. Átkoztam az egyetemet, s átkoztam minden halasztott vizsgát. A nap a fejemet verte, a tankönyvnek csak a vál- lam tartott árnyékot. Hajnali hétkor kezdtem és délre már tikkadtam a hőségben. Bevizeztem a zsebkendőmet és ráborítottam a fejemre. Aztán Róza néni szólított. — Ebéd! — Már megint, paprikás krumpli. A könyökömön jön ki — faltam az ételt és félrelöktem az uborkasalá- iát. — Hát ilyen egy gyerek A kanász lányát kerülgeti, és még válogat. Ne félj, holnap cukorborsót főzök — Már amilyen szép lány Az jó lesz — őleltem át széles hátát. — Te hízelgő, menj tanulni. Estére jön a Manci tejért. Mentem ón, és újra hasra feküdtem a pokrócon. A falun kívül éltem egy más világban, de villanygyújtáskor velük voltam megint. Este keltem életre, mint a bagoly. A napfényes világból csak a betűket láttam és villanásokat: Róza néni a konyhában főz. Róza néni vizet merít a gémeskútból. Róza néni a kertben kapál. Megindultam és lelöktek a buszról. A klinika szürke volt és némán félemeletes. Bevágtam az ajtót, és rá se hederítettem a portásra. Egy fehér köpenyes alakba botlottam. — Géza! Hát te hogy keiülsz ide — néztem. — Itt vagyok adjunktus — nevetett. — Ez igen. öt éve nem hallottam rólad. úgy eltűntél. — Te tűntél el. Én megnősültem és itt maradtam. — Igen. Én elváltam és elmentem. — Emlékszel a „Hullámban"? Ragyogó éjszaka volt. Másutt — a beavatottakon kívül — azt sem igen tudják. hogy Szabolcsban, Kisvárdán is van egy „forró" munkahely, régebbi és ma is használatos nevén, a Vulkán. Altik itt vannak, nehéz mun kát végeznek akkor is. ha öntők, akkor is ha formázok, hegesztők. Az öntöde sosem volt sétagalopp. Egy szürke hétköznap kerestünk meg négy munkást az ezer közül. Mint tengerben a csepp — az életük, a munkájuk ugyanaz, akár a többieké. A marótárcsa fölé egy asz- szony hajol, özvegy Gáspár Istvánnéval Nyíregyházán, egy nőtanácskozáson találkoztam korábban, ahol elmondta, hogy jó a határozat, amely az asszonyokkal törődik, csak végre kell hajtani. A munkahelyeken. Gáspár Istvánná: „Ideje, hogy észrevegyék a nőt...’’ Bőrkötény, hegesztő védő- szemüveg, piros, fehérpety. tyes kendő. Tízforintos az órabére, 30 éve dolgozik itt, 15 esztendeje heg szt. Az első kérdés: kevesebb a bére, mint a férfiaké? A válasz: igen. Miért? Mert ő köny- nyebben harcol másokért, mint magáért. A szakszervezeti nőbizottság titkára, rengeteg a társadalmi elfoglaltsága. Két gyerekét, idős édesanyját tartja el, ha hazaér mos, főz, takarít, s építkezik. Az üzem segítette bontott anyaghoz, az egy szoba mellé told még egyet és egy fürdőszobát. Abba már megvan a kád. de fürödni mikor lehet majd? Sok az adósság, 7000 forint. Szereti a munkáját. Ha a férfimunkatársak elégedettek, az neki már dicsőség. „A nő ma már ott van mindenütt. Ideje, hogy észrevegyék a nőt..." Kint 30 fok, itt az orra előtt ég a láng. Azt mondja, hogy a munkásnő nem ülhet a fotelban. Egy szép varrat olyan mint a gyöngyszem. A radiátoröntödében fekete por, félmázsás mintaszekrények és sisteregve folyik a tűzláva, a vas. Molnár József öntő hatalmas vállú, izmos, nagy ember. A por és az izzadtság belevegyül a bőre pólusaiba, a szája és a szeme sarka fekete. Molnár József: Egyformák a napok. „Olyan az élet, mint másutt” — mondja és otthagy, mert nem embere a beszédnek, s különben is. ha leáll, nem keres. A tűzfolyam ömlik, neki ott a helye. Megyek utána. Azt mondja, nincs semmi. Olyan egyformák a napok. Bejön, nekifog, s amíg a 8 óra tart. csinálja. Meg lehet és meg kell szokni. A 2700-ért megéri. Ingázott eleget Pesten, s másutt. Várt a vonatra, s a családra gondolt, amellyel alig-alig találkozott. Vámos Jánosné: Kért egy ventillátort Ez jobb. A levegő nehéz, nagy a por, a tüdő fáradt, s ő a hűvöset, vagy a hideget szereti, mert itt óriási a hőség. Ilyenkor nem lehet úgy keresni. Kint már jó a meleg,, nő az uborira, a paradicsom a kiskertben. ahol a munka után tisztítja a tüdőt, a lég- utakat. Az üzem dolga1 oa nemigen szól, várja a gongot és holnap jön újra. Kemény ember. „Én még nem mentem 10 éve az orvoshoz, hogy írjon ki. Pedig egyszer tudő- gyulladá-gyanús voltam ." — Ha hűvösre akarok menni, kimegyek az udvarra. A kánikulában is hűvös van ott. Ezt Vámos Jánosné mondja, a magkészítő. Napi 8 ó”ít áll a kemence mellett fiú* frizurával, lenge ruhában s szedi ki a mintát, amely tűzforró — azbesztkesztvű- vel. 17 éve áll ugyanitt, ő volt a7 első héjmagos. Egv műszak: száz komplett saiu 100 százalék. A fizetése kétezer. Jó pénz. Nem mindennapi munka igaz, eddig két műszakban. A gyerekekkel — mosolyogva mondja, hogy van két kislánya — alig-alig találkozik. Itt akarta hagyni az üzemet már többször emiatt. Könnyebb és egy- műszakos munkahelyet szeretett volna. Eszenyi István: Nyugodt, szép szakma. Most három műszakba kerül, mert új kemencét kapnak és azt ki kell szolgálni. Mégsem megy el. Sajnálná a fizetést, még jobban a megszokott környezetet és a-/, újakat, akiket most vettek, vesznek fel. s ő akarja betanítani. Panaszkodik, hogy meg melegebb lesz az újabb kemence miatt. Kért egy ventillátort, amit megígértek. Reméli, mihamar felszerelje. Kérik a véleményüket? Igen, kérik. Nem mindig az igaz, de azt megkérdezik, mit tenne, hogy elviselhetőbb és gyorsabb, eredményesebb lenne a munka a műhelyben. Utánam szól, hogy azért elégedett. Eszenyi István 26 éves, marós egy univerzál gépnél. Ebédszünet van. megette gyorsan a hozottat és most ledőlt egy padrá. KISZ-tag. most vették fel a pártba, fél éve nősült, Tele izgalommal. tervekkel. Furcsállja, hogy az ifjúságról kérdem. Azt válaszolja, hogy nem ismeri az ifjúság helyzetéről szóló párthatározatot. Vele senki sem ismertette. S hogy érzi, menynyire gazdája ennek az üzemnek? Gondolkodik. „Nemigen kérdeznek minket ilyenről. Legfeljebb a bérről. Nekem jó, de nem mindenkinek." S miért nem szólnák? „Ha megmondják, a?t, lehet, de a lényegen nem sokat változtat.” Farmernadrág, hegyes orrú cipő, rózsaszín ing rajta. Elegáns, de jó munkás. Vállal társadalmi munkát. a Kilián szocialista, brigád tagja. Nemigen jár sehová, mióta házas. Havonta félretesznek kétezret, kell a bútor, majd á ház, „Azért ió itt. Nyugodt, szép a szakma.” Négy munkásarc vázlatosan egy hétköznapon. ..... Kopká János Míg élek nem felejtem el. Onnan mentem reggel vizsgázni. Hajjaj. Gyerekes apa vagyok, most már be kell érni ezzel is. — Ez jól áll neked — mondtam. — Tényleg. Hozzám jöttél? Vagy mi az ördögöt keresel itt? — A nagynéném... Itt fekszik. Rákos. Géza megveregette válla- mat. — így van ez öregfiú. Meg a kora is. Talán két napja van hátra — vezetett a kórterembe. A nővér már belibbent előttünk és Róza nénire terített egy lepedőt, mert nem tűrte meg magán a ruhát. — Látogatója van, néni — mondta. — Álltam az ágynál, és néztem beesett szemét. — Eljöttél?... Kihullott a fogam. Mindenem tönkrement. Jó. hogy eljöttél. Én már itt maradok. Itt halok meg a városban. Miért hoztak ide? Otthon akartam meghalni. Géza eltűnt, én meg álltam az ágy lábánál és nem tudtam hazudni. — Meghalunk. Mindannyian meghalunk, Róza néni. Holnap bejön anyám — mondtam. Fel jaj dúlt és lerúgta magáról a lepedőt. Hátat fordítottam. A presszóban mosolyogva üdvözölt a felszolgálónő és intett a sarok felé. Megpas- koltam a „régi bútordarab" fenekét. Jolán ujja idegesen dobolt az asztalon. — Húsz perce várok — közölte. — Valami közbejött — mondtam. — Tegnap este kaptam meg a táviratodat, hogy jössz. Lemondtam a házibulit. Húsz perce várok! — Tudod mit? Ne vári többet. Úgy sincs ennek sok értelme. — Szóval összeszedtél valakit Pesten, és én már mehetek. — Van valakid? — Emberek mennek, emberek jönnek. Mindig van valakink. Mit iszol ? — Búcsúzóul azt, amit te — mondta és előhúzta táskájából a szerelmeslevelet, amjt két hete írtam nekiLukács Ferenc Valami elmúlt
