Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-18 / 167. szám
#. «Ma! KELET-MAG YARORSZ 4 G row. jaih» ». Magyar vezetők üdvözlő táviratai szovjet államférfiakhoz Losonczi Pál, S7. Elnöki Tanács elnöke és Fock Jenő, a kormány elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait N. V. Podgornijnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének és A. N. Koszi- ginnak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének magas tisztségükben történt újraválasztásuk alkalmából. Losonczi Pál és Fock Jenő további nagy sikereket és jó egészséget kívánt a szovjet államférfiaknak a kommunista társadalom építését, a szocialista országok egységének és összeforrottságának megszilárdítását, a nemzetközi béke és biztonság megerősítését, a népeink és országaink közötti testvéri barátság és sokoldalú szocialista együttműködés elmélyítését szolgáló tevékenységükhöz.. Kállai Gyula, az ország- gyűlés elnöke ugyancsak táviratban üdvözölte A. P. Si- tyikovot,. a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnökét és J. Sz: Naszriggyinovát, a Szovjetunió Légfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának elnökét. Péter János külügyminiszter táviratban fejezte ki Jókívánságait, A. A. Gromiko szovjet külügyminiszternek újbóli kinevezése alkalmából. Nagy részvéttel temették el Kiss Árpádot Pénteken a Kerepesi temetőben a munkásmozgalmi panteonban mély részvéttel temették el Kiss Árpádot, az MSZMP Központi Bizottsága és a forradalmi munkásparaszt kormány tagját, országgyűlési képviselőt, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnpkét. Részt vett a temetésen és az elhunyt ravatalánál díszőrséget állt Apró Antal, Nyers Rezső, dr. Ajtai Miklós, llku Pál, Kisházi Ödön, továbbá a kormány és a Központi Bizottság számos tagja, a tudományos és a műszaki élet számos vezető személyisége. Részt vettek a temetésen és díszőrséget álltak a baráti országokból érkezett küldöttségek: a szovjet delegációt K. P. Csernyajev, a Szovjetunió minisztertanácsa mellett működő állami és tudományos -bizottság «elnök- helyettesei ííF#^., nagykövet, a jugoszláv küldöttséget Marko Bole, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának tagja és Géza Tikvicki nagy; követ vezette. Magas szintű küldöttség vett részt a temetésen Bulgáriából, Lengyelországból és a Német Demokratikus Köztársaságból is. A bolgár küldöttséget Hriszto Kortenszki, a Bolgár Népköztársaság tudományos és műszaki fejlesztési bizottságának elnökhelyettese, a lengyel delegációt W- Czac- horski miniszter, a lengyel tudományos és műszaki bizottság elnökhelyettese, az NDK-deiegációt pedig Günter Prey, a tudományos és műszaki ügyek minisztere vezette. Az MSZMP KB nevében Nyers Rezső mondott gyászbeszédet, majd a kormány nevében dr. Ajtai Miklós búcsúzott. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és a Műszaki és Természettudományos Egyesületek Szövetsége nevében Sebestyén János. az OMFB elnökhelyettese búcsúzott az elhunyttól. A gyászheszédek.. elhangzása . utáft Kiss. Árpádot a munkásgyásziííd’ülö hangjai mellett' a panteon .sírsétányán . helyezték örök nyugalomra. A gyászszertartás az Inter- nacionálé hangjaival ért véget. Hikádé Aladár temetése Pénteken a Mező Imre .úti emetőben mély részvéttel iisérték utolsó útjára a 82 jvee korában elhunyt Hikádé Aladárt, a párt egyik alapi - ió tagját, a magyar és a nem- etközi munkásmozgalom kie- nelkedő harcosát. A munkásmozgalmi pan- eon fedett diszravatalozójá- az elhunyt búcsúztatá- áxa nagyszámú gyászoló kö- onség gyűlt egybe. A csa- ádtagokon, rokonokon ki. tűi eljöttek a végső tiszte- étadásra Hikádé Aladár ba- ■átai. harcostársai, társadal- ni életünk ■ ismert személyiségei közül többen. A koszorúkkal borított ravatalnál, — amely előtt párnákon he- yezték el az elhúnyt kitün- ® léseit — lerótta kegyeletét s diszörséget állt Nemes Dezső, az MSZMP Politikai 3i- sottságának tagja. Kisházi 'ftdön, az Elnöki Tanács he- yettes elnöke. Friss István, is Sebes Sándor, a Központi bizottság tagjai, Tóth Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Vágó Ernő, a Magyar Partizán Szövetség titkára, Gáti József, a munkásőrség >rszágos parancsnokának helyett®«. A munkásőrség központi férfikarának — amelynek Hikádé Aladár egykor tagja rolt — munkásmozgalmi iala után elsőként az MSZMP Központi Bizottsága nevében Sebes Sándor mondott búcsúbeszédet. A Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége, a munkásőrség és a Partizán Szövetség nevében Bárányos József, a szakszervezet titkára búcsúzott az elhunyttól. Spiesz József, a család, a régi harcostársak, a barátok nevében mondott búcsúszaA beszédek után gyászinduló hangjai közben helyezték örök nyugalomra Hikádé Aladárt. Ősz Ferenc: Külpolitikai széljegyzet: Kekkonen elnök Moszkvában Nagyon szellemesen fogalmazta meg a minap, a szovjet parlament, a Legfelső Tanács ülésszaka idején az egyik hírügynökség tudósítója azt az igazságot, hogy egy olyan nagyságrendű hatalomnál, mint a Szovejtunió, még a belső gazdasági kérdések is nemzetközi érdeklődésre tarthatnak számot. Természetesen a külpolitikai vonatkozásokkal kapcsolatban ez a megállapítás sokszorosan igaz. A legutóbbi napok története szinte szimbolikus: jól érzékelteti a szpvjet külpolitika valóban, a szó szoros értelmében fáradhatatlan aktivitását és mind földrajzi, mind tematikai értelemben széles skáláját. Csütörtökön az Egyesült Arab Köztársaság elnöke utazott el Moszkvából és egy nappal később a Finn Köztársaság elnöke érkezett a szovjet fővárosba. Csütörtökön a világsajtó Moszkvát még mint a közel-keleti helyzettel kapcsolatos megbeszélések kulcshelyét figyelte, pénteken — az újabb magas rangú látogató személye miatt — már az európai biztonsággal összefüggő jelentős erőfeszítések színhelyeként. Mióta a Varsói Szerződ® tagállamainak politikai tanácskozó testületé — a budapesti felhívás formájában és számos más fórumon — javasolta az összeurópai biztonsági konferencia összehívását, Finnország a javaslat megvalósításának legaktívabb szorgalmazói közé tartozik. A finn kormány az értekezlet gyakorlati lebonyolításához is felajánlotta legintenzívebb segítségét, olyannyira, hogy ma már nem megalapozatlan jósolgatás az a prognózis, amely szerint az első nagyszabású kontinenskoníeren- cia színhelye valószínűleg Helsinki lesz. Az értekezlet témája csak az egyik — bár ma kétségtelenül a legfontosabb — ok, ami miatt a Kekkonen-láto- gatás eseményeit a nemzetközi érdeklődés reflektorai pásztázzák. Az európai, és a nemzetközi kérdések mellett a szovjet—finn viszony önmagában is olyan téma, amely méltán tarthat számot világméretű figyelemre és — elismerésre. A két ország — egy szocialista nagyhatalom és egy kis, semleges kapitalista állam már hagyományos jóviszonyá- nak jelentősége túlnő a kettejük közötti kapcsolatokon. Ezt a viszonyt a békés együttélés, sőt együttműködés iskolapéldájaként . emlegetik. A finn államfő mostani útja sorén tovább építik ezt a mintaszerű viszonyt: a megbeszélések egyik témája az 1948-ban megkötött barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés meghosszabbítása lesz. Ezt megkönnyíti az a tény, hogy — a jobboldali kísérletek ellenére és Washington kétségtelen bánatára — Karjalainen vezetésével olyan koalíciós kormány alakult Helsinkiben, amely folytatni kívánja a gyümölcsöző „Paa- sikivi—Kekkonen” vonalat A Minisztertanács ülése (Folytatás,, oidaJróD közös , vízgyűjtő egészére kiterjedő vízjárás! viszonyok kölcsönös megismerése, a vízkárelhárításnál és a vízhasznosításnál egymás érdekeinek figyelembevétele, az árvízi előrejelzés korszerű megszervezése és a védekezés során a közvetlen és folyamatos együttműködés érdekében. A szocialista országok együttműködése és segítő- készsége az 1970. évi árvíz- védekezésnél is megmutatkozott. Az MSZMP Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány köszönetét fejezi ki a Szovjetuniónak és a többi baráti szocialista országnak az áldozatkész segítségükért, és áz ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet katonai alakulatoknak, amelyek kimagasló segítséget nyújtottak a védekezés és a mentés munkájában. ■Köszönetét mond a kormány’mindazoknak az országoknak és nemzetközi szervezeteknek, amelyek adományaikkal az árvízkárok enyhítéséhez hozzájárultak. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács elismerését fejezi ki mindazoknak, akik hozzájárultak a védekezés eredményességéhez. Külön köszönetét és elismerését fejezi ki a vízügyi szervezet dolgozóinak, a fegyveres testületeknek, valamint Szabolcs-Szatmár, Csongrád és a többi érintett megye párt- és tanácsi szerveinek. A kormány úgy határozott, hogy kitüntetésben kell részesíteni azokat, akik a védekezésben kimagaslóan helytálltak. Felhatalmazta az árvízvédelmi kormánybiztost, hogy a védekezésben tevékenyen közreműködőknek „Árvízvédelmi emlékérmet” adományozzon. (MTI) VlfyO* n&z a (16.) Elhatározta, hogy odafigyel: Világos dolog, hogy a lövőben nem elég csak a kiserdőt biztosítani. Embereinknek ott keh lennie mindenütt, ahol lehetőség van arra, hogy a szatir valakit megtámadhasson. A jövőben feltételezhetőén óvatosabb lesz. Nem valószínű, hogy a következő támadást a vasútállomásnál hajtja végre. A terület viszont óriási. Erre is készítünk egy pontos tervrajzot, ahol név szerint megjelöljük, hogy melyik járőr, hol por- tyázik. Járható út, hogy közénk tartozó fiatal nőket sétáltatunk és figyeljük őket. De ezt sem szabad túlzásba vinni, mint az egyetemisták tették, azzal a bikinis si:ex- bombával... Bocsánat... Itt van a kisasszony ? — Itt vagyok — . mondta Sa.ci. és’büszkén felállt. - És domborított. — Es nem szabad elhamarkodni a dolgot. Engem megfogtak egy hurokkal, mielőtt megszólalhattam volna. Ha ezt teszik, nincs semmi bizonyíték. Egy ilyen látványra egy öreg szobatudós is megáll... — Fogtunk is egy öregurat — kuncogtak az egyetemisták. — A tudományos akadémia tagja és lepkéket gyűjtött. Még máig sem érti, hogyan került csapdába... Nevetett a terem. Amikor csend lett, az egyik egyetemista megszólalt: — PersEe, ha igaz, hogy a szatir „füleseket” kapott terveinkről, akkor este biztosan üzemben van... — öt járőrünk cirkál a veszélyeztetett helyeken. Számítottunk erre — mondta Farkas őrnagy. És mint egy színpadi jelenetben, erre a végszóra lépett be Sipos tizedes. Halkan szólalt meg, Így csak az első öt sorban hallották: — Őrnagy elvtárs, jelentem, a szatírt elfogtuk és a kapitányságra szállítottuk. Farkas félt egy újabb melléfogástól, eeért megkérdezte: — Honnan tudja, hogy megint nem egy éretlen su- hancot vittek be? — Jelentem, tetten értük és be is vallotta. Mindenki felugrott. Tulajdonképpen örülniük kellett volna és mégis egy kicsit csalódottak voltak. Elszalasztottak egy újabb esélyt, amikor kilépve a szürke hétköznapok egyhangúságából, valami hősiest, valami nem mindennapit hajthattak volna végre. Nem jó ügy futballmeccset nyerni, ha az ellenfél még a pályára vonulás előtt feladja a küzdelmet. folytatjuk) Sztrájkok és gerillamozgolmak Latln-lmerikában A városi gerillaharc új módszerei és jelenségei miatt fokozottabb nemzetközi érdeklődés irányult Latin- Amerikára az elmúlt hónapokban. A látványos gépeltérítések, vagy diplomatarablások érthetően nagyobb visszhangot váltottak ki. mint egy sikeres sztrájkakció. Számos nyugati lap részletesen elemezte a gerillataktika megváltozásának okait és olyan nézeteknek adott helyt, hogy Che Guevara bolíviai akciójával lényegében lezárult a fegyveres forradalmi harc időszaka. A polgári sajtóban közölt kommentároknak az a beállítása, hogy az erejében szétforgácsolt baloldal most már csak elszigetelt szélsőséges akciókra képes, nyilvánvalóan szándékos, a valóság tényeinek elferdítésével kívánja szolgálni az USA- barát propaganda céljait. Valójában azonban ma sem lehet csak a városi gerillaak- ciókkal azonosítani a latinamerikai baloldali erők mozgalmait. Az elmúlt időszak tényei sokkal inkább arról tanúskodnak, hogy az erősödő munkásmozgalom, párosulva az antiimperialista nézeteket valló polgári, elsősorban értelmiségi törekvésekkel egyre reálisabb közelségbe hozza néhány országban a demokratikus forradalom perspektíváját. Erre a következtetésre jutott a közelmúltban a moszkvai Pravda cikkírója, aki részletesen elemzi a latin-amerikai baloldali erők feladatait. A ,, Szövetség a haladagért“ kudarca A baloldali erők helyzetét, erejét és feladatait országonként külön-külön kell vizsgálni. Hiszen eltérő célokat tűzhetnek ki azok a kommunista pártok, amelyek évek óta legális körülmények között tevékenykednek, illetve azok, amelyeket a fennálló rendszerek terrorral üldöznek. Az elmúlt évek igen bonyolult feladatok elé állították a latin-amerikai kommunista pártokat. A kubai forradalom győzelmének időszakában, azaz a hatvanas évek elején a haladó erők jelentős sikereket értek el a kontinensen. A forradalmi fegyveres harc mellett a baloldali tömegmozgalmak nyomásának volt tulajdonítható, hogy szárrtos polgári kormány tett ígéretet reformokra. A reakció azonban ellentámadásba ment át. A Kennedy-féle „Szövetség a haladásért” program, amelyet 1961-ben indítottak el, közvetett célként a kubaihoz hasonló forradalmi fordulat megelőzését kívánta biztosí- .tani. Nem véletlenül írta a Washington Record, hogy a program a „kommunizmus elleni leghatékonyabb fegyver exportját jelentette, amelyet az Egyesült Államok az adott helyzetben La- tin-Amerikába küldhetett”. A „Szövetség a haladásért” céljainak nyilvánvaló kudarca, a haladó erők további térhódítása azonban még durvább módszerek bevezetésére ösztökélte az imperialista- barát politikusokat. A demokratikus mozgalmak katonai-rendőri erőszakos elnyomása került előtérbe. Brazíliában 1964-ben, Argentínában 1966-ban zajlott le ellenforradalmi katonai puccs, Dominikában pedig, ahol az Amerika-barát csoportok nem rendelkeztek elegendő erővel a balratolódás megakadályozására az Egyesült Államok tegerészgyalog- sága avatkozott be nyíltan. Harc a baloldal egységéért Számos országban a kato nai kormányok a felforgatás vádja címén nemcsak a gerillacsoportok felszámolására indítottak hadjáratot, hanem üldözték a szakszervezeti mozgalmak vezetőit, a haladó értelmiségieket és elsősorban a kommunista pár-’ tokát. A terror és teljes illegalitás körülményei között több pártban szakadás következett be annak következtében, hogy egyes ultra- : baloldali, maoista csoportok még a rendkívül korlátozott körülmények között is a fegyveres harc feltétlen folytatása mellett foglaltak állást. A hivatalos, rendőrség részéről alkalmazott erőszakra adandó erőszakos válasz tétele óda vezetett, hogy például Brazíliában öncélú, vagy legalábbis a politikai harctól messzeeső, végső soron a haladó erőkre káros terrorakciókat is végrehajtottak bizonyos csoportok- Ennek következményét egyelőre még nem tudta teljesen kiheverni valamennyi kommunista párt, a baloldali tömegmozgalom. Ennek ellenére — a polgári demokratikus államforma keretei között biztosított legalitás keretében — néhány pártnak, így a chileinek, az uruguayinak, a mártiniquei- nek, a guadelopeinek befolyása jelentősen megnövekedett. Á Chilei KP napjainkban tömegpárttá fejlődött. Gyakorlatilag a legerősebb pártja az ország baloldali blokkjának, az Unidad Popu- lamak. A helyesen értelmezett taktikát mutatja, hogy a párt a szeptemberben esedékes elnökválasztásokra az Unidad Popular többi résztvevőjével folytatott tanácskozás után visszavonta saját jelöltjét, Pablo Nerudát és támogatja Salvador Allendét, a baloldali , tömörülés közös elnökjelöltjét. Szintén a reális helyzet helyes értékelésének köszönhető, hogy a venezuelai párt, amely . még néhány éve — éppen a fegyveres gerillaharc aktualitásé* atll vallott nézeteltérések miatt —• nehéz Helyzetben volt, a válságot leküzdve^ az 1969. áprilisi választásokon több mint 100 ezer szavazatot kapott, öt alsóházi és egy szenátori helyet mondhat magáénak. N6 a munkásosztály ereje Az egyes pártok követendő taktikájának kidolgozásánál feltétlenül figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a kontinensen növekszik a munkásosztály ereje, sót egyes államokban, mint. Argentínában a szakszervezeteknek jelentős tradíciói vannak, követeléseiket sok esetben kénytelen teljesíteni a kormány. Csupán 1968-ban Latin-Amerikában 1200 nagyobb sztrájk volt, amelyben több mint 5 millió ember vett részt. A latin-amerikai kommunista pártok taktikájuk kidolgozásakor a munkásosztály mellett potenciális sző* vetségesként számolnak az antiimperialista beállítottságú nemzeti burzsoáziával, s ahogy a chilei példa mutatja, a többi baloldali párttal létrehozandó szövetséggel. A polgári demokratikus célkitűzések eléréséért folytatott harcban a baloldal szövetségesei lehetnek a kontinens több országában radi- kalizálódó katolikus egyházi körök is, s ennek jelentőségét Latin-Amerikában nem szabad lebecsülni. Tanulva a korábbi évek, s bizonyos értelemben a mostani gerillaharc tapasztalataiból, a kommunista pártok hangoztatják, hogy a fegyveres felkelés jelszavát csak az adott helyzet alapos elemzése után szabad kiadni. L»vas Gyula
