Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-17 / 166. szám
197«. július 17. KELET-MAG YARORSZAG Semmi nem pótolja az üzemi újságot vagy híradót! Sok helyen „üres ablakok” ásítanak az üzemi faliújságok, híradók cikkeinek helyén, vagy régi írások sárgállanak a vitrinekben, egykét termelési közlemény, esetleg valamilyen hirdetés. Kevés az üzemi újság is Nyíregyházán. A megyei székhely számos nagyobb vállalata közül csak a megyei építőipari vállalatnak és a megyei gépjavítónak jelenik meg nyomdai úton előállított lapja, melyek a vállalati termelési kérdésekkel, a párt- és tömegszervezetek munkájával foglalkoznak, apróbb színes . írásokat is közölnek. Természetesen elsősorban nem az ilyen, nagyobb költséggel előállítható üzemi lapok hiányát kérhetjük számon, mert kevés üzemnek van meg erre az anyagi fedezete. Házi sokszorosítással készült híradók, ha ügyesen, frissen szerkesztik, sokat segíthetnek az üzemi agitáció- ban. A Felső-Tisza című üzemi híradóban például a legaktuálisabb eseményekről, feladatokról találhatunk tájékoztatást. Ezt a lapot elég nagy példányszámban sokszorosítják, ezért aztán a vízügyi igazgatóság minden dolgozójához eljut. Az pedig nyilvánvaló, hogy nemcsak a lap szerkesztői írnak bele, hanem a vállalat legkülönfélébb beosztású dolgozói. Hasonló elvekkel szerkesztik, írják a ruhagyárnak, a víz- és csatornaműnek, a £a- bonaipari vállalatnak és az 5. sz. AKÖV-nek a házi sok- szorosítású lapját. Sajnos ezzel le is zárult a sor, már ami a helyben készült lapokat illeti. Van még néhány üzem, a konzervgyár, a gumigyár, a MÁV, ahol az országos központjuk által kiadott újságot terjesztik. Az igaz, hogy ez is jobb, mintha semmi se lenne, de sajnos ezekben a lapokban a nyíregyházi dolgozók problémái nem, vagy csak igen elvétve találhatók. Csodálkozhatunk hát, hogy nem túlságosan érdeklődnek irántuk az emberek, vagy ha megveszik is az egyes számokat, kevés figyelemmel olvassák el? A konzervgyárban hallottam, hogy az aszszonyok előszeretettel használják fel ezt az üzemi lapot, többnyire elolvasás nélkül, a munkához előírt fehér főkötőbe jó tartást adó bélésnek. Ezekben a gyárakban is szükséges lenne, használna az agitációban egy házilag sokszorosított, rendszeres időközönként megjelenő üzemi lap. vagy híradó. Nem kétséges, hogy még az országos. vállalat továbbra is terjesztett központi lapja mellett is sikere lenne. Éppen a helyi, üzemi problémákról írott cikkek biztosítanák ezt a sikert. A politikai munka régi tapasztalata, hogy az általános érvényű agitációs érveket hatásosabbá teszi a munkahelyi adatokkal, esetekkel hitelesített meggyőzés. Az üzemi lapok, híradók, faliújságok agitatív erejét növeli, ha az üzem sajátosságainak megfelelő érveket használ, ha nem merülnek ki a cikkek az általánosságokban. Sok helyen azt gondolják, hogy ma már nem szükséges nagy jelentőséget tulajdonítani a helyi érvekkel dolgozó agitációnak, mert a tömegkommunikációs eszközök, a sajtó, a rádió és a televízió végzik helyettük ezt a munkát. Legfeljebb a városi pártbizottság útmutatásaival élnek, nem gondolva arra, hogy az üzem sajátosságaihoz képest ezek is csak irányt mutatóak lehetnek. Néhány vállalatnál, például az UNIVERSIL-nél. az ÉP- SZER-nél, a TITÁSZ-nál már figyelemre méltó kezdeményezések vannak a sajátos, helyi agitációs érvek kidolgozásában. Ezeknek egyik alapja a vállalati terv, mert az agitáció központjában termelési problémák állanak. Ezeknél a vállalatoknál a pártszervezet és a tömegszervezetek már feismerték, hogy csak akkor lesz hatásos a vállalati terv érdekében kifejtett agitáció, ha a dolgozók a részletekkel is tisztában vannak, tudják, hogy az ő műhelyük, brigádjuk munkája miként kapcsolódik a vállalati tevékenységhez. Ezért van létjogosultságuk a lehetőleg minél több dolgozóhoz eljutó üzemi lapoknak, híradóknak. Seregi István Új létesítmény Mátészalkán 'a közeljövőben átadják Mátészalkán az új négy és fél millió beruházásból megépített nemzeti bank székházát ■***’■** | Elek Emil felvétele Üj honfoglalás Andaxin és építési ügyek — Kevés a kivitelező a felújításra váró házakhoz — Nagyobb segítséget a kisebb községeknek Legalább százötven-kétszáz gépkocsit számoltunk meg július 13-án, a Mátészalka—Fehérgyarmat—Nábrád—Penyige útvonalon. Valamennyi építőanyagot vitt: sódert,\ cementet, téglát, falazóblokkot, építődarut, szerszámokat, embereket. Zalaegerszeg, Székesfehérvár, Salgótarján, Győr. Sopron, Eger, Budapest, s még egy tucat városnév a kocsikon. Valóban népmozgalom lett az árvíz sújtotta községek felépítése. Egy percig sem kétséges, hogy a lerombolt, vagy lebontásra ítélt házak az ország összefogásából és a helyi erőfeszítésekből hamarosan felépülnek. Jólesik hallani mennyire egy nyelven beszél a soproni, zalaegerszegi, pesti építőmunkás, művezető és a szatmári parasztember. Dicsérik a fiatalokat is, akik keményen dolgoznak, segítenek az idős embereknek, akiknek nincs, vagy kevés a rokonsága, hogy ők is tető alatt legyenek őszre. Uj Penyige épül — Két napig dolgoztak nálunk arab diákok — mondják Penyigén, a tanácsházán. Két- ház alapozásánál verejtékeztek, nagyon megszerették őket a faluban. Elismerően szólnak a két vendég „cégről”, a Heves megyei Építőipari Vállalatról és a Salgótarjáni Építőipari Ktsz-ről. Az ő munkásaikon nem múlik, hogy minél előbb felépüljön az új Penyige. Nem túlzás, szinte egy új községet építenek fel a romokon, a falu 265 lakóházából 114-et döntött le az ár, vagy ítélt lebontásra, s ötvenkét pedig nem kis költséggel, felújításra vár, S itt a „vár” szó Szerint értendő, ugyanis amíg az új házak építése — többé-kevésbé — jó ütemben halad, a felújítandó lakásokra nem kapnak kivitelezőt. — Két új házat felépítek addig, amíg egy régit rendbe hozok — válaszolta az egyik kisiparos a falubelieknek. Nem kifizetődő munka a felújítás. A rizikó sem kicsi. Hátha a helyreállítás után is előbukkan valamilyen rejtett hiba. Ki viseli ezért a felelősséget? Harkai Frigyes, a községi tanács vb-elnöke halom levelet mutat. Különböző állami vállalatok. ktsz-ek, magánkisiparosok nemleges válaszai. Az 57 felújításra váró lakóház gazdái érthető hogy gondterhelten járják a tanácsot. Sok lakóház május óta, — amikor a szakértő bizottság megállapította, hogy az épület helyreállítható —, tovább romlott. Vannak házak, amelyek 60—80 ezer forintos költséggel tehetők lakhatóvá. Természetesen, ha találnának kivitelezőt. Nem róható fel a családoknak, hogy alaposabb mérlegelés után, kérik a járási tanács építési osztályát, vizsgálják felül az előbbi kérésüket, adjanak részükre bontási és új ház építéséhez szükséges engedélyt. Ennek az építési osztály munkatársa, Pák Ferenc nem örül. Szavaiból az érződött, nem teljesen érti és érzi a bajba jutott emberekre nehezedő súlyos gondokat... Éjjel-nappal logadóóra Kiss Zoltánnét, a Kossuth utca 242-ből, azzal igyekezett nyugtatni: mit szólna, ha teljesen összedőlt volna a háza, mint annyi családnak. A bürokráciára hivatkozik Pák Ferenc, az nehezíti a sok száz járásbeli, hasonló ügy intézését. Nem fogalmaz konkrétabban. Ketten járják a községeket az osztálytól, a kisegítők — más megyékből — már visszamentek. Négyezer lakóház sorsáról kell dönteni a járásban. Nincsenek könnyű helyzetben, de ez sem jogosít fel senkit arra, hogy egy pillanatra is megfeledkezzen, kikkel, milyen súlyos károkat szenvedett, érzelmileg, lelkileg is megsérült emberekkel áll szemben, amikor ügyeiket elbírálja, velük szót vált! — A gondunk kettős — folytatják a tanács vezetői. — Ha még kapnánk is előbb vagy utóbb kivitelezőket a helyreállítandó házakhoz — amíg nincs kézben a bontási és az új lakóház építési engedélye, nem bonyolódik le a kölcsön felvétele, az emberek nem tudnak mit kezdeni, csak jönnek hozzánk, siránkoznak, s hiába akarunk segíteni az építési hatóság, a járási tanács építési osztálya dönt. De mikor? Mi pedig fogadjuk az embereket május óta, szinte éjjel-nappal, vasárnap is. És szedjük az andaxint, mert ezt nem lehet bírni idegek-' kel... Ha nem látnánk, hogy ebben a kis faluban minden második ház újjáépítésre szorul, arányaiban talán súlyosabb károkat szenvedett, mint a járási székhely, Fehérgyarmat, azt hihetnénk; nem látnak túl a falu határán, felnagyítják a saját gondjaikat. De nem így van. Penyigén jóí tudják, hogy más községekben is fő áz emberek feje, hogy őszre legalább egy lakószobába be tudjanak költözni a fészerekben, faházakban, lakókocsikban meghúzódó családok. Azért mondták el a problémákat, mert valószínű nem csak Penyigén ilyen a helyzet. Jelzésnek is szánják, hogy az új lakásokkal együtt ne kezeljék másod-, sőt harmadrendűnek a helyreállításra szoruló házak újjáépítését sem, hisz azok többsége is lakhatatlan a mostani állapotában, s azokba is be szeretnének költözni őszre gazdáik. Az összkép jó, biztató Benyitottunk néhány ilyen házba. Kívülről szép, erős épület a Görög Demeteré. Bent rom, a talajba ivódott árvíz elvégezte a pusztító munkáját. Csaknem többe kerülne a helyreállítása, mint egy új ház építési költsége. Csoda-e, hogy a család úgy döntött, újat épít. Szabad-e bárkinek is izgága és okoskodó „ügyfelet” látni azokban, akik hasonlóan határoznak, és kérik ügyük újabb kivizsgálását?! Van még egy tanulsága a Penyigén töltött időnek; a nagyobb és jobban szem előtt lévő községek' mellett a kisebb falvak is több segítséget, figyelmet kívánnak. Nem a falu nagysága, • hanem a valóságos — ésát-ányaiban talán súlyosabb — tennivalók árulják el, hol birkóznak ezzel szinte emberfeletti erővel. És ismét megjegyezzük: a hang, a kimondott szó súlya ezeken a helyeken megnőtt. Senki nem engedheti meg magának a hányavetiséget, a pökhendi- séget, a lekezelést. A szatmári újjáépítés összképe, a bajok ellenére^is igen biztató. Sőt megnyugtató! De felelőtlenség lenne rózsásabb képet festeni, mint amilyen a valóság. Az újjáépítés nagy- nagy küzdelemmel, sok-sok gond leküzdésével valósul meg. Lépésről lépésre halad előre a katasztrófa utáni új honfoglalás. P. G. Egymásért, s a vevőért f Szamosközi noteszlapok AZ ELSÜLLYEDT DÓZER. Még egy kísérteties látványt tartogatott a szamosközi tragédia: a szemünk láttára süllyedt el egy dózer Fehér- gyarmaton, az Arany János utca elején. Elsüllyedt a sárban, a több méter mélyen át- iszaposodott talajban. Eleinte nem is nagyon lehetett kivenni, mi történik mellettünk, miféle masina az, mely — mint valami tüdőbajos állat — köhögve, zihálva dübörög, jórészt már a talaj alól. Pilótája úgy menekült ki belőle, mint kapitány a süllyedő hajóról. De talán jobb, ha megsérült tengeralattjárót mondok, mivel a vezetőfülke ajtaját már nem is olyan köny- nyű volt kinyitni. Ha nem lennének rá tanúk, le sem merném írni, olyan hihetetlen. De ott voltak a fővárosi lapok munkatársai, a falurádió riporternője egy magnetofonnal. Kár, hogy nem volt filmfelvevő gépünk. Végül az Is akadt. De hogyan! Kicsit feljebb, az Arany János utca belsejében egy téglát szállító teherautó kezdett süllyedni. Mindenki láthatta, ez sem igen mászik ki már rakományával ebből a kátyúból. Tíz lelkes fiatal készült a kirakásra, de nem tudták, a kocsit húzzák előbb vagy a téglát rakják ki. Vezetőjük energikus embernek látszott, mégsem adott utasítást, mit is tegyenek. Szomorú sóhajjal nyúlt a vállán lógó filmfelvevő géphez és filmezni kezdte ezt az egészet: a sarat, az elsüllyedőfélben lévő gépet, a tanakodó fiatalokat. Eleinte tutyimutyinak néztük. Aztán megértettük. Egy tizenhét órás munkanap után, az azonnali tevékenység lehetetlenségében legalább olyasmit tett, ami még használhat: egy megdöbbentő, elkésett dokumentumot készített az újjáépítés nehézségeiről. FRADI. S ha most arról esik szó, hogy az újjáépítésen dolgozónak is szüksége van pihenésre, sőt kikapcsolódásra, kultúrára, szórakozásra, hogy másnap is el tudja végezni dupla teljesítményét, egész Szatmárban „Tamás bácsi” anekdotázásán mulatnak most. Major Támás arról csevegett a rádióban, milyen élmények érték, amikor, az ár- vízvédelmieknek műsort adni idejött. Sok jó mondása közül leginkább arra a szigetre szorult állatgondozóra emlékeznek — eleven szatmári alak az illető, közismert figura — aki, mikor melléig érő szakállával kimentették arról az árvíz hagyta kis szigetről, ahová állataival menekült, és ahol se tv-je, se rádiója nem Volt, első kérdésként ezt szegezte a mentők mellének: — Mi volt a Fradi-meccs. végeredménye ? GYORSASÁG. Éppen ott' voltunk Fehérgyarmaton, a községi tanács házasságkötő termében, amikor a szép helyiséget ideiglenesen megszállva tartó mérnökök, a VÁT1 szakemberei megtervezték Csenger új arcát. Az elvi vita után egyikük átlátszó pauszpapírt fektetett a Szamos menti nagyközség térképére és azon egy nagy fekete zsírkrétával felrajzolta, miképpen lesz ezután. Némi vita és javítgatások után tűzőkapcsokkal összerögzítették a két papírt, felgöngyölték, gondosan tokba helyezték és elbúcsúztak. áietős volt az útjuk, mert már dél elmúlt és ezen a városrendezési terven a Csengeri Községi Tanácsnak még aznap határozatot kellett hoznia. Az ülés fél kettőkor kezdődik... Búcsúzóul megkérdeztem a csoport vezetőjét: nem árt a sietség egy ilyen fontos kérdésben? Azt válaszolta, hogy ellenkecőleg. „Békeidőben” — így mondta — évekig is el lehetett volna vitatkozni a részleteken. De akkor sem tudtak volna jobb megoldást. Az pedig nem számít, hogy a rajz vázlatos. Mire a határozat hatályba lép, elkészülnek a részletes rajzok is. Az ember elgondolkozik: nem lehetne ezt az egyet „békeidőben” is így... Gesztelyi Nagy Zoltán „Valamennyien azt akarjuk, hogy Erzsikének sok boldog napot szerezzünk.” így szólt a bejegyzés a brigádnaplóban. „Erzsiké egy hetet töltött az egyik brigádtagnál. Jól érezte magát. Amikor visz- szament az intézetbe, ajándékot •vettünk neki. Legközelebb megint kihozzuk” — mondták a Búza tériek. Nem ők az egyedüliek a Szövetkezetek Értékesítő Központjánál, akik a társadalmi segítségnyújtásnak ezt a formáját választották. Az almatároló Április 4. brigádja már évek óta patronálja a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet kis lakóit. ★ „Becsapjuk a vásárlókat, ha azzal'hitegetjük délután, hogy útban van az áru. s mégsem érkezik meg.” Kovács Zsigmondné, az 1. számú zöldségbolt vezetője panaszkodott az áruellátás „döccenőiről”. Hiszen mit ér az udvarias kiszolgálás, ha a vevőt rosszul tájékoztatják, becsapottnak érzi magát, amikor távozik a boltból. „Sokszor szégyelljük a sáros zöldséget, krumplit beönteni a tiszta szatyrokba. Mit lehet tenni, hogy szépen csomagolt árut adjunk?” Azt tartják, hogy nemcsak az udvarias kiszolgálás, hanem a jó áruellátás, a megfelelő csomagolás és a jó minőség jelenti együtt, hogy a szocialista brigád a vásárlók érdekében dolgozik. ★ „A helyszínre ai. ink menni dolgozni, tudjuk 18 vállalati dolgozónak tönkrement a háza.” Az almatároló brigádjai jelentették be a, segítséget, mintegy követelve, hogy tegyék lehetővé a részvételüket. ★ Néhány villanás mindez a MÉK szocialista brigádjainak közelmúltban tartott értekezletéről. (lány* 1 éM
