Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-14 / 138. szám

Í970 Június í! 1FELET -MAGVAKOT? SZAG 5 «»Ida! Mitől jő a kenyér? Kuglóf, túrós balyu, tortalap és prfsszóbáyé a kenyérholtokban Egy nagy beruházás „rózsaszínű* áru véka — Beszélgetés a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat vezetőivel az új kenyérgyárakról és a javuló minőségről ISKOLA HATÁRIDŐ ELŐTT. Szeptemberben már az új, 11 millió forintos beruházásból megépülő nyolctantermes korszerű iskolában kezdik a tanévet a tiszavasvári középiskolá­sok. Az építőipari vállalat szakemberei vállalták, hogy a tervezett augusztus t-i határ­idő előtt két héttel hamarabb adják át az iskolát. Elek Emil felvitele Tulipán *— hétszázért Parkrongálók ügye a szabálysértési csoportnál Minden szerkesztőség — a mienk is — számon tartja: milyen ügyben, hány panasz érkezik? Tudományosan bebi­zonyított tény, hogy ha egy ember tollat vesz a kezébe, hogy valami hibát felrójon, legalább még tízannyinak ugyanez a kifogása van. Levelezési rovatunk — nem minden meghökkenés nélkül — most állapította meg, hogy Nyíregyházán és környékén, Záhonybán és Kisvárdán hosszú hetek óta egyetlen panasz sem érkezett a ke­nyérellátásra és (ez még na­gyobb dolog) a minőségre sem. Ez évek óta nem fordult elő. Mi az oka? Ezzel a kérdés­sel kerestük fel a Nyíregy­házi Sütőipari Vállalat üzem­részeit, dolgozóit és vezetőit Becsület dolga is volt A kérdés nem érte váratla­nul őket. Vevőiktől már kap­tak dicséretet, a mindig friss és jóízű kenyérért A leg­érdekesebb okot a brigádve­zetők minap tartott tanácsko­zásán állapították meg: je­lentősen megszilárdult a mun­kaerkölcs a vállalatnál. Még­pedig különös módon az ár­víz miatt. Ugyanis az amúgy is túlterhelt vállalat, amely más években is átlagos évi termelésének 120 százalékát szokta adni júniusban a me­zőgazdasági munkák miatti nagyobb igények kielégítése miatt, most még körülbelül 10 tonna pluszt is felajánlott az árvíz miatt szünetelő üzemek termelésének kiegészítésére és a kitelepített lakosság ellá­tására. (A márciusi termelés alig érte el a napi 900 mázsát a májusi meghaladta a napi ezerháromszázat.) Ezt a erőltetett mennyiségi termelést csak úgy lehetett megvalósítani, ha a három műszakos termelés mellé több mint 300 sütőipari dolgozó még a vasárnapját is felaján­lotta. igen ám, de ha árvízikáro­sultaknak sütünk kenyeret, — mondották — az nem lehet rossz. így aztán a felajánlott hetedik műszákon kifogásta­lan minőségű volt a kenyér, már az elején. Erre azt mondták a brigá­dok: „Ha tudunk vasárnap ilyen jót sütni, szégyen lenne hétköznap rosszabbat csinál­ni." AMOKFUTÖK, Hétköznap délelőtt Nyíregyházán, a Dó­zsa György út elején. Nyugodt járókelők, gyermekükkel süt­kérező kismamák és vakáeiós mosolyé fiatalok között egy­szer csak áttör két ámokfutó. Aki elől fut, kissé pocako- ■so.ló. Pár lépéssel utána egy ala­csony, sovány vasutas pörge­ti a lábát, mint valami csép- hadarót. Egyre fogy a távol­ság közte és a pocakos között. Csak úgy nyesi a levegőt. Mindjárt, beéri, a tejbolt után már kinyújtott kézzel is elér­hetné. Az emberek önkéntelenül is megfordulnak utánuk. Nem értik, miért futnak. Kergeti a vasutas a pocakost? Ellopott valamit a pocakos a vasutas­tól és most üldözi? Dehátak­kor miért nem kiabál „fogják meg, tolvaját? Mindenesetre néhány meré­szebb férfi a két futó útvona­lába helyezkedik, hogy ha szükség volna rá, közbeavat­Igy lett mindennap hibát­lan a gyár terméke. 4 uagv beruházás előszele Dr. Bartha Lajos főmérnök és Haring Attila technológus őszintén hozzáfűzik ehhez, hogy a nagy mennyiségű ter­melés és a gyors szállítás is segített — legalábbis abban, hogy a jó kenyér frissen, me­legen érkezzen a fogyasztók­hoz. De van egy harmadik té­nyező is, ami nem elhanya­golható. A szocialista brigád- vezetők megbeszélésének egy­öntetű véleménye szerint most kezd beérni annak az éveken át folytatott szívós tovább­képzési munkának a gyümöl­cse, amelyben szinte vala­mennyi fontos poszton dolgo­zó munkás részt vett. Az élesztő gombájának latin ne­ve: „Sacharonyces cereviniae”. Három évvel ezelőtt még kér­dezhette volna bárki itt, hogy mi ez. Most nemcsak a ter­mészetrajzát ismerik, tudják a kedvező hőfokát is, meg mindent róla, ami fontos a termeléshez. A legfontosabb indokot hagytuk utoljára: igazgatótól portásig mindenki tudja a vállalatnál, hogy a jövő esz­tendő májusában hazánk leg­korszerűbb kenyérgyárai épül­nek meg Nyíregyházán a Martinovics téren és Kisvár­dán a hármas út melletti so­rompónál, egyenként napi két­ezer mázsa termelési kapaci­tással, egy körülbelül 55 mil­lió forintos beruházás ered­ményeként. A melegüzemi dolgozók számára svájci klí­maberendezéseket szerelnek be, a kenyérraktárak ajtaját nyitáskor légfüggöny zárja el a külső levegőtől és párától. Ennek a két korszerű kenyér­gyárnak a megindítására ala­posan fel kell készülni. Presszó a keavérboltban Gazdasági megfontolások is arra kényszerítik a vállalatot, hogy bővítse a választékot, korszerű kereskedelmi háló­zatot létesítsen és fokozza a termelést. Jelenleg körülbelül 30 millió forint értékű eszköz lekötésével termelnek évi 130 milliót. Ha a jövő évi közel 90 milliós eszköz felhasználá­kozhassanak. Egyikükön vilá­gosan látszik, hogy csak egy jelre vár és elgáncsolja a po­cakost. Ebben a pillanatban — már majdnem a Kossuth tér sar­kán — a pocakos is, a vasutas is hirtelen lelassít. Legyinte­nek. Ugyanis pont az orruk előtt egy harmadik: fekete ruhás nénike lestoppolja és kinyitja a megyei székhely utóbbi idő ben néha utast is szállító egyetlen taxiját. KIDOBTÁK. A kukák, ezek a szemétgyűjtő tartályok még sohasem láttak annyi embert egy csomóban, mint tegnap délután a nyíregyházi Bethlen utca 54. számú új bérház lőtt. Egész nagy csoportosu­sával is csak ugyanennyit termelnének, ez elvinné az egész nyereséget. Ennek a kényszerítő meg­gondolásnak az alapján, egész sor újítás már most fo­lyik. A Nyíregyházi ÁFÉSZ- szel megállapodtak, hogy 12 községben: Borbányán, Oro- son, Napkoron, Nyíregyháza déli ipartelepén, Nyírpazony- ban, Nyírszőlősön, Kálmán- házán. Nagycserkeszen és még néhány helyen kora reg­geltől késő estig nyitva tartó élelmiszer-pavilonokat, vagy árusltóhelyiségeket üzemeltet­nek. Ez már érvénybe lépett. Záhonyban folyik egy 6 mil­liós rekonstrukció előkészíté­se. A Nagyhalászi ÁFÉSZ- nek 1 milliót ad a vállalat egy közös új sütőüzem létesítésére, Demecserben és Vencsellőn áttértek a széntüzelésről az olajra, a szénraktárak helyén házi gyúrt tésztát állítanak elő, ötven asszony már jelent­kezett, velük fogják meg­gyorsítani a szombati jobb kenyérellátást is. A Vörös­hadsereg úti üzem július 20- tól kuglófot, diós csigát, tú­rós batyut, lekváros buktát, tú­rós rétest készít és árusít. A Bethlen utcai kis árusító bó­dé ugyanilyen választékkal lesz bővítve, és kibővítik kis eszpresszóvá, ahol feketét is lehet inni. Valamennyi üzem­ben korán reggeltől késő es­tig lehet tejtermékeket is vá­sárolni. Érkeznek a habverők, a hűtőgépek. Francia k en yérk ülönlegesség Szakképzett cukrászokat al­kalmaznak. A Szarvas utcá­ban lesz francia kenyérkülön­legesség, finom rozskenyér. A legtöbb helyen a szabolcsi szívek vágyát: friss, meleg lángost is árusítanak (kömé­nyest). Donka Miklós a folyó­parti 4. sz. üzem szocialista brigád vezető je ottlétünk alatt jelentkezett, hogy miért hagy­ták ki őt a választékbővítés­ből? A brigád saját elhatáro­zásából vállalja ott is a vá­lasztékbővítést. Még sorolhatnánk. Nem folytatjuk. Az elmondottak alapján világos, hogyan tálto- sodott meg ez a valamikor sok panaszt okozó vállalat. És ugye, ahol ennyi finomság ké­szül, ott a kenyér sem lehet rossz... * (Gaz) lás vette körül azt a néhány elegáns embert, akik sorban kiborították a kukákat és kö­nyökig vájkálva a papírok, zöldséghajak között, aggódó arccal kerestek valamit. Az arra járók, ha meg akar­ták kérdezni, mit keresnek, pisszegést kaptak a korábban érkezettektől: — Ne tessék zavarni a ke­resést! Kilencvenkétezer fo­rint van valamelyik kukában. — Kidobták? — Igen. — De hogy lehet ennyi pénzt kidobni? Gyerek dugta a szemétbe ? — Nem. A hölgy. Ugyanis elfelejtette megnézni, milyen számokat húztak a lottón és kidobta a szelvényt. Viszont négy találatuk volt. Milyen szép parkot lehetne itt is, meg ott is kialakítani. Suebb lenne a város, jobb lenne a levegője, nem fújná a szél állandóan szemünkbe a nyírségi homokot. Ezt mondjuk magunkban, és szid­juk a kertészeti vállalatot, mert mégiscsak az ő dolguk lenne. Ahol pedig megvan, ott észre sem vesszük. Egye­sek ügy taposnak a frissen vetett füvön, virágágyakon, mintha direkt azért csinálták volna. Ez a leggyakoribb módja a parkrongálásnak. De van má­sik is, A terekre kiültetett virágok napközben teljes díszben pompáznak és reg­gelre alaposan megritkítva, lábnyomokkal begyalogolva látjuk visEont. Leánykérés és tulipánlopás Biztosan nem jutott, eszé­be S. J-nek és családjának, hogy baj lesz, ami­kor április 23-án éjjel lánykérőből hazajövet a Kos­suth téren először a férfi, — Ha kidobták a szelvényt, honnan tudják, hogy négy ta­lálatuk volt? — Fel volt jegyezve. A töb­biek számon tartották, min­dig ugyanazzal a számmal játszottak. Közösen. Szóval így történhetett va­lahogyan, hogy az aggódó ar­cok újabb és újabb szemét­halmok fölé hajoltak. Segíte­ni senki sem mer, nehogy azt mondják, ha nem lesz meg, hogy eldugta. Nevetni senki sem mert, mert ha nem lesz meg, az nem esik jól. Minden­ki arra vár, hogy meglegyen. Lapunk zártáig ez nem követ­kezett be. Szinte látja az ember, amint a háziasszony nagy ívben szemetbe vágja a közel száz­ezer forint értékű papirszelet- két, egy jó gépkocsi árát. így mulat egy mai magyar nő... Gesztelyi Nagy Zoltán majd a felesége is belépett a tulipánok közé és addig haj­longtak, míg távozásuk után húsz szállal kevesebb maradt a tér díszítésére kiültetett vi­rágokból. Csak arra nem gondoltak, hogy valakik figyelik őket. A kabátjuk alá rakott virággal indultak tovább a Kossuth téren, de az ABC előtti sar­kon két rendőr állta útjukat. A viráglopást elismerték, de nem volt igazolványuk és ha­zamentek érte. Nemsokára visszajöttek és akkor már ta­gadták, hogy virágot loptak volna. A feljelentés utáni két tárgyaláson sem ismerték el tettüket, annak ellenére, hogy a két szolgálatban lévő rendőr látta, amint tépték a virágokat. Védekezésül arra hivatkoz­tak, hogy ha valóban lopták volna a virágot, miért nem kobozták el tőlük? Pedig na­gyon egyszerű. A virágot még egyszer úgy sem lehet kiültetni és akkor nem is ta­gadtak. Arra pedig nem gon­dolhattak, hogy mikor vissza­jönnek személyazonossági igazolványukkal, letagadják amit néhány perccel azelőtt még elismertek. Ezt igazolja az a tény is, hogy a férfi ad­digra másik felöltőt vett ma­gára, hogy az esetleges ruhá­ján maradt nyomokat is el­tüntesse. A parkrongáló vtrágtolva- jokat a városi tanács sza­bálysértési csoportja 700 fo­rint pénzbírságra büntette. Ennyi pénzért valószínű többet vehettek volna. Öt méterért egy százas A Szabadság téren frissen bevetett füves részen gyalo­golt át. H, A-né, nyíregyházi lakos. A szolgálatot teljesítő rendőr harminc forint hely­színi bírságot akart vele fi­zettetni, de ő kijelentette, hogy semmilyen körülmé­nyek között sem fizet egy fil­lért sem. Nem szaporítjuk a szót: már kifizette a száz fo­rint bírságot. Mindössze öt métert spórolt meg az útból. Úgy látszik neki megérte. S. J. L. nyíregyházi lakost még a rendőr is figyelmez­tette, mielőtt április 22-én délután belegázolt a Szabad­ság téren frissen vetett fü­ves parkba. Nem vette komo­lyan a figyelmeztetést és 5 sem fizetett a helyszínen. Százötven forintjába került makacssága. Virágot lopni nem bűn ? Az előbbiekhez hasonlóan ment át a Széchenyi út 3, szám előtti parkosított részen L. Zs. I. nyíregyházi lakos április 15-én délelőtt. A szol­gálatban lévő rendőr több­szöri felszólítására sem volt hajlandó megállni és csak kerékpárral lehetett utolérni. Kétszáz forintjába került meggondolatlansága. Senkit nem látott a kör­nyéken L. J, nyíregyházi la­kos április 30-án éjszaka a Benczúr téren. Bent, a kerí­tésen belül a szabadtéri mo­zinál kiültetett virágok « vi­szont nagyon megtetszettek neki. Annyira, hogy kepes volt átmászni a kerítésen is értük és letépett 9 szál tuli­pánt és két szál nárciszt. Ami­kor visszamászot, csodálkoeva látta, hogy már ott van a szolgálatban lévő rendőr és bűnjelként elvette tőle a táskájába rakott lopott virá­gokat. Háromszáz forintot fi­zetett érte. A régi közmondás úgy tart­ja, hogv virágot lopni nem bűn. Igaz-e, vagy sem, azt nem tudom, de hogy nem érdemes, — az biztos. Balogh József fßllfamtkipek

Next

/
Thumbnails
Contents