Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-09 / 133. szám
f. oldal KELET-MAG Y ARORSZ AO 1970. Június 9. A kínai hadseregben kampányt indítottak a katonai pártszervezetek ráncba szedéséért. Ezt nem is rejtik véka alá, sőt a sajtó időnként érdekes részletekkel is szolgái erről az intézkedésről. Még tavaly december 3-án olvashattuk a Zsenmin Zsi- baóban: „A pekingi fielyőr- ség egyik hadosztályának pártbizottsága háromszor is ellenőrizte az ezredparancsnoki állomány politikai lojalitását. Voltak tisztek, akiket a laktanyákba vezényeltek, hogy ott a katonák között tartózkodjanak, velük együtt étkezzenek, tanuljanak és dolgozzanak, sőt felkérjék a katonákat, hogy azok érlékeljék tevékenységüket, bírálják hibáikat és a hibák kijavításához adják meg a kellő segítséget.” Van más módszer is az „cngedetlenkedők” elintézésére. Falura küldik őket. Azokat a törzstiszteket., akik „önzésük” mellett még a maoisták politikájával szemben is illojálisak, „fizikai átnevelő munkára” küldik. Ilyenek az úgvnevezett „Május 7-e iskolák”, amelyek lényegében koncentrációs táborok. Mao és csoportja a „párt sorainak rendezésére” indított kampánynak „ultra-demokratikus” . jelleget próbál kölcsönözni. Állítólag mindenben a katonák döntenek, ök határozzák meg a vezető törzstisztek politikai lojalitását, ök mondják meg. hogy ki maradhat a pártban és kit kell kizárni, kit kell megbüntetni. Ök ..nevelik át” és „forradalmasítják” a tiszti kádere' -.1 Persze a ka(Folytatás az 1. oldalról) ha igen, követik-e parancsnokaikat a fegyveres erők. Sokáig kérdéses volt, milyen magatartást tanúsít majd Pedro Gnavi, a haditengerészet főparancsnoka, ö azonban lemondta Onganiával tervezett hétfői konferenciáját és ehelyett a szárazföldi erők, valamint a légierők parancsnokához pártolt. A késő délutáni órákban a hétmilliós Buenos Aires külső képén nem látszott meg a fordulat jele. A világpolitika élénk sodrásában meglehetősen nehéz valamiféle fontossági sorrendet megállapítani. Mégis: ezúttal aligha túlzás azt állítani, hogy a legutóbbi órákban a közép-európai térség fejleményei álltak a nemzetközi érdeklődés középpontjában. Három, egymástól nemcsak földrajzi, hanem politikai értelemben sem független kérdésről van szó: 1. A szovjet—nyugatnémet tárgyalásokról, 2. a Bonn— Varsó közötti párbeszédről és a 3. a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos négyhatalmi tanácskozásokról. Bonnban munkanap volt vasárnap a kabinet tagjai számára: a minisztertanács „elemző és szempontadó’' ülésen foglalkozott a Szovjetunióval az erőszakról való lemondásról folytatott megbeszélésekkel. A Rajna- parti kabinetülés azt jelzi, hogy ezek a két országon túl is rendkívüli érdeklődéssel kísért eszmecserék új. magasabb osztályba léptek. Az ülésen a kancellár bizonyos elvi megállapításokat tett. Egyebek között kijelentette. hogy 1955 óta a világ- helyzet döntően megváltozott, szerinte ugyanis ebben az esztendőben szűnt meg az amerikaiak nukleáris monopóliuma. Az eddigi bonni kormányok jelentette ki Brandt — egyszerűen figyelmen kívül hagyták ezt az alapvető változást. Az ő kormánya azonban — ahogy kifejezte magát —, „nemcsak formalizálni, hanem normalizálni” akarja keleti kapcsolatait. Ha a kancellári szavakat Moszkvában a nyugatnémet delegáció konstruktív magatartása követi majd. megszülethet az az egyezmény, amely kontinensünk nyugalmának lényeges pillére lehet. Bonnban megkezdődött a lengyel—nyugatnémet tárgyalások immár negyedik szakasza. Ebben a vonatkozásban a prognózis teljesen egyértelműnek tűnik: eredmény akkor várható. ha Bonn hivatalosan elismeri az Odera—Neisse-határt. A Nyugat-Berlinnel kap. csolatos négyhatalmi tárgyalások ugyancsak negyedik fordulójába lépték és mint a fenti két területen, ebben a vonatkozásban sem várhatók gyors, látványos eredmények. Az azonban biztos, hogy a hidegháborús csend után a világnak ebben a hagyományosan neuralgikus részében bíztató konzultációk egész sorozata indult meg. Roma. (MTI): Az olasz belügyminisztérium hétfő esti közleménye szerint községtanácsi választásokon leadott szavazatok 23 százalékának megszámlálása után a kereszténydemokraták 39,2 százalékot, a kommunisták 29,3 százalékot kaptak. Heves harcok Kambodzsában PHNOM PENH: Phnom Penhben hivatalosan bejelentették, hogy a partizánok elfoglalták az Angkor közelében lévő Siem Reap város stratégiai fontosságú repülőterét, Egy szóvivő elmondotta. hogy a kormány erősítéseket küldött a Siem Reap tartományi fővárosban rekedt kormány csapa tok felmentésére. A hírügynökségi jelentések szerint a tartományi fővárosban heves harcok folynak, de a helyzet egyelőre áttekinthetetlen. Fellángoltak a harcok a Phnom Penhtől 140 kilométerre északra levő Kompong Thom városának környékén is. A DPA szerint, amennyiben Phnom Penh környékén ''rthh i omlik a katonai helyzet, akkor számítani lehel arra. hogy a főváros repülőterét lezárják es ezzel teljesen megszakad az összeköttetés Kambodzsa és a külvilág között. A kormánykoalíciót képező .,balközép” pártjai összesen 58,7 százalékát szerezték meg az eddig összeszámolt szavazatoknak. A szavazásra jogosultak 91,3 százaléka, azaz 32 730 162 olasz állampolgár járult az urnákhoz, csaknem ugyanany- nyi, mint a legutóbbi választáson. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT Választások Olaszországban Külpolilikai széljegyzetek: Ráncba szedés — lonák csak azokat „bírálják”, csak azokat „nevelik át”, akik nem tetszenek a maoistáknak. A „kulturálté forradalom” vörösgárdistáihoz hasonlóan, most a „felbőszített katonák” ázol. akik másnak az akaratát hajtják végre. Mert ez az igazság. És ezt elkendőzendő, a „ráncba szedés” szervezői és mozgatói képmutató trükköket alkalmaznak. jezsuita alakoskodásra, önmegalázásra kényszerítik a tiszteket, megrendezik a bírálat és az átnevelés komédiáját, és azt, hogy ezek a szerencsétlenek maguk kérjék „forradalmasításu’at.” A figyelmes olvasó nyomban észreveheti hogv ez az egész komédia nem más. mint egy nagyarányú tisztogatás. Az angol Sunday Times május 3-i számában, hitelt érdemlő forrásokra hivatkozva, a következő adatokkal szolgál!: A t;sz' ogatás csak a pekingi katonai körzet törzsénél több, mint 100 magas rangú liszt itta áéái eredményezte, és még legalább 200 embert mozdítottak el más katonai körzetek törzsétől. Mao gazdag tapasztalatokkal rendelkezik ellenségei eltávolításában. Kedvenc taktikája az „egyensúlyozás” a különböző társadalmi erők között. Macék 1959-ben a pártra támaszkodva nyerték meg maguknak a \ hadsereget, s élére állították Lin Piaót. A „kulturális forradalom” alatt viszont a hadseregre támaszkodva zúzták szét a kommunista pártot. Most pedig az újonnan létrehozott, engedelmes párttal szándékszik Mao és csoportja korlátozni a katonák szerepét a belpolitikai életben, hogy fokozatosan ellenőrzése alá vegye az egész hadsereget. Persze ez nem lesz olyan egyszerű. A hadsereg már behatolt, beszivárgott az állami, a politikai, a társadalmi, a gazdasági és a kulturális élet minden területére. A helyszínen a „forradalmi bizottságok” révén a katonák irányítják a közigazgatást és a pártot. A legtöbb parancsnok és vezető beosztású tiszt csak 'szavakban ismeri el a maoista direktívákat. Nem véletlen, hogy a pekingi sajtó azzal -vádolta meg számos „forradalmi bizottság” katonai vezetőjét, hogy engedetlen. Követelte munkastílusuk megváltoztatását; A maoista vezetes, — joggal — nem bízik sok vezető katonai személyiség politikai lojalitásában, Ezért van szüksége a parancsnoki és vezető tiszti állomány „megtisztítására" és „felfrissítésére." M. Gajdar (APN) EFTA és a Közös Piac Kontinensünk nyugati felén egyre nagyobb figyelem irányul június utójára, amikor is „családi fotóra,” tehát együttes fényképeztetésre gyűlnek egybe a hat közös piaci ország és a szervezetbe felvételüket kérő Anglia és három társa — Dánia. Norvégia és Írország — külügyminiszterei. Ezzel a formá- líé” eseménnyel véHéti kezdetét a csatlakozási tárgyalások hosszadalmasnak ígérkező folyamata. A decemberi hágai közös piaci csúcstalálkozó kompromisszumos megállapodása alapján július elsejével megkezdődnek a britekkel a tárgyalások, mégha csak egy mosolyfotó erejéig is... Hiszen nem sokkal előtte, június 18-án zajlanak le a brit választások, amelyek ugyan mit sem változtatnak a közös piaci kérelmezésen — merthogy mindkét nagy angol párt a csatlakozás mellett van, bárha a választék kétharmada ellene! —, viszont ilyenformán az ősznél előbb komoly es aprólékos tárgyalásokról egyszerűen gyakorlati okok miatt sem lehet szó; a nyári szabadságok szintén perdöntőek... Ezekben a hetekben azonban az érintett fővárosokban a valóban nagy eseményre készülnek. Könnyű volt ugyanis — legalábbis viszonylag könnyű — Hágában meghirdetni a kezdetet, annál nehezebb megjelölni a jelenleg egymás vetélytársa- ként működő két nyugat-európai integrációs szervezet jövőjét. Nem vitás, hogy a Közös Piac ellenlábasaként létrehozott EFTA össze sem hasonlítható sikeresebb vetély- társával; hiszen még egyetlen eredménye, a hét tagország egymásközti kereskedelmének növekedése is szoros összefüggésben van azzal a ténnyel, hogy a közös piaci megkülönböztetés kiszorította őket a hatok piacának egy részéről. . . Az EF TA nem is tűzött ki maga elé igazi integrációs célokat, csupán a Közös Piacból kimaradtak lépéstartását, próbálta biztosítani. S a szervezet halálos ítéletét abban s pillanatban írták alá, ami kor — Angliával az élen — néhanv tagja csatlakozási kérelemmel fordult Brüsz- szelhez. az ottani közös pia ri bizottsághoz Anglia és NATO-tag per* nerei könnyen bel érthetnek a mind több politikai leflegő együttműködést fejlesztő, s ma már a katonai kooperációról. is egyre nagyobb hangsúllyal beszélő Közös Piacba. Semleges státusuk megőrzésével a svédek vagy «’'ái«!ak, osztrákok ezt nem tehetik. Vitathatatlan: komor koinliklos körvonalazódik Ny ugat-Európában. A Közös Piacon belül a franciák ragaszkodnak eddigi kedvezményeikhez, s a maguk szája ízére kívánják „tökéletesíteni” a hatok szervezetét — még mielőtt abba a britek és más kívülállók beleszólhatnának. A napokban. a római NATO-ülés- szak után került sor — az olasz fővárostól nem mesz- sze, Bagnaia hegyi üdülőhely egyik XV. századbeli villájában a hat közös piaci külügyminiszter tanácskozására. S ezen a politikai együttműködés kereteit körvonalazták, kezdve a miniszterek rendszeres konzultációjától a külügyminisztériumi tisztviselők afféle „cseregye- rek” formájú kölcsönös — és persze időleges — alkalmaztatásáig. Mindenesetre a franciák máris kikötötték, hogy ha majd a témakör ismét napirendre kerül, július derekán, a csatlakozókat a következő külügyminiszteri értekezlet másnapjára szabad csak meghívni, — az érdemi vitában tehát egyelőre nem vehetnek részt. Pedig mondani sem kell, hogy éppen a politikai egység problémái mennyire érdekesek a leendő új tagok számára. A fentiekből nem szabad azt a következtetést levonni, hogy Párizs a politikai konzultációk általa is javasolt rendszerével hajlandó volna elfogadni immár a nyugat-^ németek régi tervét a politikai unió megteremtésére. A franciák csupán az angolok esetleges beleszólása előtt akarnak rendezni minden kérdést a hatok portáján, nehogy később meglepetés érje őket. Ámig tehát London a kapuk előtt várakozik, a kibővülés és a belső alakulás mikéntjéről tóvá bb tart az évek óta folyó Párizs—Bonn kötélhúzás a .Közös Piacon. (5 a/ Economist szerint a briteket máris aggasztja, hogv amíg az idei második félévben nyugatnémet elnöke lesz a közös piaci miniszteri értekezleteknek, addig e posztra francia kerül — éppen a csatlakozást tárgvalá- sok kritikus szakaszában. — 1971 első felében, r Avar János irta: Cs. Horváth Tibor Rajzolta: Sebők Imre
