Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-28 / 150. szám

*. cflésA KET.ET.MAG'V'ARO'RSZA« — VA« ArNAPT MELLÉKLÉT Í97Ö, Június 2» Galambos Lajos: Sör és lepke Milyen volt Móricz Zsigmond bölcsője Emlékszobák megyénkben - Múzeum a Krúdy-, a Benczúra Szamuelya Táci és a Sipkay-emlékeknek Hét éve talán, hogy ők ketten egyszer piszkosul ősz- szeverekedtek. Közeli rokon­ságban lévén, a pesti Szila- siék, mint rendszerint, ekkor is lent töltötték szabadsá­gukat Gáboréknál. Vasárnap a szülők arra riadtak, hogy a tömzsi Gábor, meg a nyúlánk Imre ordítozva tépi egymást. Mindkettejük fejéből patak­zott a vér, mire szétválasztot­ták őket, — Mért verekedtek, átko­zottak? De a két lurkóból nem le­hetett kihúzni egy szót se... — Legalább az mondjátok meg, kj kezdte? Az egyik így szólt: — Imre. A másik: — Gábor. Valahogyan ezen a nyáron, miattuk-e, vagy más okok játszottak közre, elhidegültek egymástól a szülők is. Két teljes esztendeig nem látogat­tak a vidékiek Pestre, a pes­tiek pedig vidékre. De aztán megint összemelegedtek, ahogy testvérekhez illik, s a két kamasz között sem volt azon túl semmi baj. Imre Pesten tanult a gyárban, az apja mellett, Gábort pedig beszervezték a gépállomásra. Tulajdonképpen Gábor most kapott először igazi szabadságot. A megyénél úgy számították ki. hogy aratás idején ő takarította be a leg­több terményt. Fizetésén fe­lül még valami jutalom is ütötte a markát s el akarták küldeni üdülésre a Balaton mellé. De ő azt mondta: mi­nek nekem a Balaton, megyek inkább Pestre, víz ott is van, s legalább szállásra meg kosztra nem kell költenem. Édesanyja persze feltarisz- nyázta, nehogy valamiben is hiba legyen, s Gábor egy péntek reggel sötétbarnán beállított a nagybátyjáékhoz. Imre újjongva fogadta: — Remekül nézel ki! Én biztos nem leszek ilyen bar­na soha. — Gyere a kombájnra, majd ott leégsz. Ebéd után Gábor elkísérte unokabátyját a délutáni mű­szakra, Imre csak hétfőtől szándékozott szabadságra menni. Mielőtt indultak volna, Gá­bor ugyanazt az inget vette fel, amelyikben jött. — Várj csak — mondta Im­re —, ehhez a sötét bőrhöz mutatok én neked egy mási­kat. S odaadta Gábornak a hó­fehér nyloningét. De hát más alkatúak voltak, akármennyi­re is illet Gábornak ez a pa- tyolatfehér, a hátán megfe­szült, szétrepedni készült, le kellett vennie. Másnap bejárták a várost, hogy szerezzenek egy ilyen inget, ugyanilyen mandzset­tagombbal, ugyanilyen ke­mény nyakkal, amit soha nem kell vasalni. — Este sörözünk rá egyet — mondta Imre, a sikeres vásárlás után. — Az jó lesz. Este tizenegy tájban tér­tek be a közeli kerthelyiség­be. S mindjárt, ahogy belép­tek, észrevették a társaságot. A fekete hajú nő három, na­gyon is suhanc külsejű fia­talemberrel ült egy asztalnál. Közülük az egyik apró, vörös bajuszkát viselt. A nő őt csó­kolgatta. A látványt mindket­ten megfigyelték, Gábor hu­nyorítva kérdezte: — Milyen hely ez? — Itt mindig jó söröket mérnek. Kerestek egy asztalt, ren­deltek, s valami csend ült közéjük. A sör jólesett. Újabb pohárral rendeltek, s Gábor a kerthelyiség világító beren­dezéseit nézegette. A fény­ben remekül festettek a hó­fehér, mandzsettás ingben, tisztán és frissen borotvál­kozva. A második pohárba éppen csak belekóstoltak. Te­kintetük átsuhant egymáson úgy tűnt, a szavakból vég­képp kifogytak, hiába áll előttük a sör. Végre Imre felsóhajtott: — Kérdezhetek valamit? — Kérdezz. —■ Neked is ismerősnek tű­nik az a nő? — Ismerősnek. Aztán ismét csendben maradtak, Imre erőlködve kutatott valami beszédtéma után, ami­ben megkapaszkodhatnának: — Gyűrhetted az ipart, ha jutalmat is kaptál. — Nem gondoltam juta­lomra. — Nálatok tán megszabott műszak sincs? ■— Van. — Nem tartják be. ahogy hallottam — Hát — mondta Gá­bor —. ha peregni kezd a szem, kimegy az ember éj­szaka is. Nem nagy dolog. — Udvarolsz valakinek? — kérdezte Imre, — Nézelődik az ember Ittak és rendeltek megint. — Hát te? — kérdezte Gá­bor. — Én is forgolódott. — Forgolódni jó. Akkor odaért hozzájuk a fekete hajú nő és kettejük között megállt az asztal mel­lett. — Hosszú — mondta Im­rének. Gábornak nem mondott semmit, csak a nedves te­kintetét emelte rá. — Emlékeztek rám? — Nem tudom — mondta Gábor. Imre azt mondta: — Miért ne emlékez­nénk? — Hát persze —• csicsereg­te a nő —, miért ne emlé­keznétek? Hét éve. Vagy annyi se? Én még akkor ősszel megszöktem otthonról. De hisz te azt biztosan tu­dod, tömzsi. Megszöktem én, minek legyek otthon? Hall­gatni az anyámat, hogy ilyen jól kell férjhez mennem, meg olyan jól? Kaptam miattatok akkor nyáron ép­pen eleget. Koszos suhan- cokkal kell neked fogózni ? Megszöktem. Azóta még csak otthon sem voltam. Az én pofámat nem látták azóta, az biztos. Mintha nem lett volna egé­szen józan. A két férfi nem nézett egymásra, ujjaikkal a sörös­poharat tologatták. — Ülök a krapekokkal — mondta a nő —, egyszer csak idenézek, mondom magam­ban, ezek a Hosszúék. Leül­hetek ? — Amazok mit fognak szól­ni? — szólt Gábor. — Ugyan, azokkal most jöttem össze. Délután vénebb pancserokkal ültem, nagy flfikás vagyok én. — Mindegy, kivel ülsz le? — kérdezte Imre. — És ha mindegy? — Szép dolog. — Tán rendőrök vagytok, vagy mi? Na, hát nekem jö­het a rendőr, nem estem a fe­jemre, dolgozó nő vagyok én. Anélkül, hogy valamelyi­kük is mondta volna neki, helyet foglalt kettejük kö­zött. Aztán megfogta Imre poharát s beleivott. — Rendeltek nekem vala­mit? — kérdezte. Gábor megemelkedett, hogy a pincér után nézzen, de Im­re azt mondta: — Odaát nem rendeltek? — Egy korsót. Van azok­nak pénzük, azt gondoljá­tok? — Pedig mi ketten aka­runk maradni. — Ugyan már, ketten — mondta a nö. — Akkor te ketten voltatok. — Nem akarunk rajtad összeveszni. A nő nevetett: — össze tudnátok veszni rajtam? Kuncogott, ingatta a fejét: — összedobhatnátok ket­ten egy vacsorára valót. Gábor riadtan nézett Imré­re. Mintha most fogta vol­na fel, kivel van dolguk De mégis, talán az emlékek miatt, már nyúlt a keze, hogy intsen a pincérnek. ■— A táskád sincs itt — mondta Imre. — Meg a pu­lóvered. Ott van náluk. Néz­nek bennünket, várnak té­ged. — Persze, a táskám — mondta a nő — Na, majd lelépek én tőlük szép csen­desen­Elment. Kissé bizonytalan volt a járása, — Szegény — mondta Gá­bor, Imre elhúzta a száját. — Biztosan éhgyomorra ivott. — Meg akarod vendégelni? — Meg — mondta Gábor és szembenézett az unoka­bátyjával. — Jo — mondta Imre, — Nem tetszik, hogy meg akarom vendégelni ? — Nem. — Akkor menj haza — Nem megyek. — Verekedni akarsz? — Teveled? — Azért, hogy kisebb va­gyok. nem vagyok gyengébb legény — En veled nem verek­szem. — Rendelek neki — mond­ta Gábor. — Rendben van, Rendelsz neki egy zónát és egy pohár sört. Az egy tizes. Nem ér­demli meg, de hát csak ren­delj. A nő visszatért. Hozta a táskát, meg a piros pulóvert. — Tudjátok, mit mondtam a krapekoknak? — Mit? — Hogy a bátyáim vagy­tok. — Bevették? — kérdezte Imre. — Na és, ha nem vették be, tehetnek egy szívességet. Imre ivott, Gábor odatolta a maga poharát a nő elé. — Legalább egy hetest dobjatok össze egy zónára — mondta a nő. — Itt éjfélkor is lehet zónát kapni. — Honnan tudod? — Én ne tudnám? — Jó — mondta Imre. — Az unokatestvérem jóvoltá­ból kapsz egy zónát, meg egy pohár sört és eltűnsz innen. Gábor megemelkedett. — Hogy beszélsz vele? A nő nevetett: — Jól beszél és eltűnök, ne féljetek. Fáradt vagyok, ez az igazság, meg éhes. Sok dolgot lebonyolítottam én már ma, de egy vén kujon becsapott. Most itt állok megfürödve. Míg a megrendelt ételre- italra vártak, a nő tovább fe­csegett: — Nem szoktam így le- robbani, ne gondoljátok. Megnézhetnétek hétfőn, mi­lyen lesz a hajam. Gyönyö­rű. És milyen napszemüve­gem lesz, csodálatos! Lepke­szárnyú. Ezt én kigondoltam és meg is lesz. — Miből? — kérdezte Gá­bor. — Hát a mai napból már nem — nevetett a nő. — Csakis a vasárnapból. Imre az unokatestvérét nézte. Szerette volna beléje önteni az akaratát. De Gá­bor a három suhancot fi­gyelte. A nő fecsegett ak­kor is, miközben evett. Már nagyon látszott rajta az ital. A pörkölt leve a blúzára csurgott, elkente, s nevetett azon is. Mikor végzett, Gábor meg­kérdezte tőle: — Kész vagy? — Csak még a sör. —■ Idd meg. Gyorsan. A nő. mintha parancsot teljesítene, úgy ivott S ak­kor Gábor megfogta a kar­ját, s visszavezette őt a su- hancokhoz. — Vihetik — mondta. Aztán fizettek és kimen­tek az utcára. Sokáig bandu­koltak szótlanul. — Rossz kedved van? — kérdezte Imre. — Ugyan. Csak gondolko­zom, hogy hét évvel ezelőtt képesek lettünk volna szét­verni egymás fejét. — Hülyék voltunk, — Én még majdnem most te. — Nem baj — mondta Imre. — Igyunk még meg valahol egy pohár sört. Ket­tesben. — Erre gondoltam én is. Fehér ingük még sokáig világított a hosszú utcán. Híres embert sokat adott az országnak a szabolcsi és a szatmári vidék Közülük több író, festő, vagy a legendás hírű Lukács tábornok — Zal­ka Máté neve a világhírig is eljutott. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum tudományos kutatói öt évvel ezelőtt arra vállalkoztak, hogy emlékszo­bákat. falusi „múzeumokat” rendeznek be a megmaradt emlékekből, hogy ne váljanak az évszázadok martalékává ezek a kincsek. Évszázadokat említettünk, hiszen Tiszabercel szülötte Bessenyei György, vagy a szatmárcsekei Kölcsey időben bizony távol esik a ma embe­rétől. Ahogy azonban dr. Er­dész Sándor tudományos fő­munkatárs elmondta, a ha­gyományokat nagy tisztelettel ápolják ezekben a falvak­ban. Nem lehet véletlen, hogy sehol nem tudnak ariy- nyi Kölcsey-verset az isko­lások, mint Szatmárcsekén. Öt év alatt hét emlékszo­bát vagy házat rendeztek be. A már említett Kölcsey-em- lékszobát Szatmárcsekén, va­lamint Tiszabercelen a Bes- senyei-szobát. Milyen borotvát használt Kölcsey? — Éppen olyat, mint a mai férfiak, nyeles borotvát, hiszen akkor még nem volt egy csavarással nyitható zsiletpengés készü­lék, Mivel foglalkoztak Bes­senyei György korában a berceli emberek? Halásztak. Korabeli horgász-halász fel­szerelések kerültek az emlék­szoba egyik sarkába. Tiszacsécsén a Móricz-em- lékházban — egy korabeli parasztház— az író munkás­ságának bemutatásán kívül valamit Móriczról az ember­ről is megtudhatunk. Azt, hogy milyen bölcsőben fe­küdt, vagy azt, hogy falujá­ró útjain mindig egy zöld ka­lapot viselt. Tunyogmatol- cson Illés Géza bácsi vette meg azt a házat, amelyben volt osztálytársa, Frank Béla lakott. Ez az utóbbi név nem mond sokat az utókornak. Ám ha azt is elmondjuk, hogy Zalka Máténak, a spa­nyol földön harcoló katoná­nak ez volt az igazi neve, már sóikkal ismerősebb. A napokban az árvíz levonulása után bizony szorongva-félve utazott a múzeológus Ma- tolcsra; megmaradt-e a ház? Megmaradt. Az ár csak a kü­szöböket nyaldosta, magasan épült a régi hídfőnél. Tarpán Bajcsy-Zsilinszky Endrének Hajdú szokása szerint ré­szegen ment haza. A felesé­ge, amikor meghallotta az előszobában a zajt, felkelt és kiment. Nézte ahogy a férje leveszi a kabátját és fel­akasztja a fogasra. Hajdú egy pillanatra megbillent, belekapaszkodott a kabátba és leszakította a fogast. Az asszony nem szólt egy szót sem. Hajdú tehetetlenül ma­ga elé tartotta a kabátot, az­tán szeretettel magához szo­rította. — Hazajöttem — mondta az asszonynak. —1 Vacsoráztál már? — kérdezte az asszony. — Nem. Bementek a konyhába, az asszony feltett a gázra egy lábos rakott krumplit. Hajdú lezökkent az asztal melletti székre, a kabátot az ölében tartotta. — Add már ide. te sze­rencsétlen — mondta az asszony és edvette a kabá­tot. Mire visszajött az előszo­bából, Hajdú már maga elé tette a rakott krumplit és kanállal ette a lábosból állítottak emléket, Aporlige- ten pedig Fedics Mihálynak, az írástudatlan parasztem­bernek, aki meséivel (Ortu- tay Gyula gyűjtésében) azóta európai hírig vitte a szabol­csi parasztmesélőket. A me­gyeszékhelyen a városi ta­nács a Benczúr Gyuláról ma­radt emlékekből rendezett ál­landó kiállítást a színházban Tartozás azonban még min­dig van. A tarpai emlékszo­bából múzeum lesz. Esze Ta­más és Bajcsy-Zsilinszky — az időben távoleső két tar­pai — jól megfér majd egy­más mellett. Krúdy Gyula emlékeinek Nyíregyházán a Színházban a Benczúr-anyag mellett lesz a helye. Ezt a kiállítást a Krúdy Gimná­zium névadójára szeretnék megnyitni. Tervként szerepel egy nyíregyházi emlékmúzeum, ahová a színházból átkerül­nek a Krúdy- és a Benczúr- anyagok. Szamuely Tibor, Váci Mihály és Sipkay Bar­na életének és munkásságá­nak is ott állítanak emléket. Baraksó Erzsébet Az ünnepi könyvhéten és a nemrég zárult jubileumi ol­vasómozgalom során a köz- érdeklődés középpontjába ke­rült a klasszikus és a mai szovjet irodalom. Zsukov marsai! emlékiratai jelentet­ték a könyvhét egyik nagy sikerét — 30 ezer példány­ban fogyott eL A Holdtölte című szovjet kisregény-anto­lógiát több mint 12 ezren vásárolták meg. A közelmúltban lezárul! jubileumi olvasómozgalom eredményei is országos ér­deklődésről vallanak. Az el­múlt év áprilisától idei fel- szabadulási jubileumi ün­nepségekig kibontakozott mozgalom során 132 ezer szovjet kötet forgott közké­zen, s a művekről 22 ezer pályázó fejtette ki vélemé­nyét. A második félév hét ki­adónk tervében 46 új szovjet mű megjelenését ígéri — együttvéve több mint 200 000 példányszámban. Az újdon­Egészen a lábos fölé hajolt és úgy tömte magába. — Még meg se melege­dett... — mondta az asszony. Hajdú abbahagyta az evést és felnézett. — Mit bámulsz? — kér­dezte az asszony. — Úgy eszel, akár egy disznó. — Mert te moslékot főzöl — mondta Hajdú meglepő logikával. — Moslékot főzöl. Ez az igazság. Az anyád se tud főzni, te se tudsz. Lelketle­nek vagytok. Az egész csa­lád. Mindent csak azért csi­náltok, mert meg kell csi­nálni. De nem ez az élet ér­telme. Belekotort az ételbe és a szájába dugta a tele kana­lat. Az asszony otthagyta és lefeküdt. * Három éve házasodtak. A férfi a bádogosrészleget ve­zette a Lakásjavító Szövet­kezetnél. Gyakran kijárt el. lenőrizni a munkásokat. A bádogosok többnyire dörzsölt fiúk voltak, láttak már Haj­Gyurkovics Tibor­Vasárnapom A levegő oly tiszta, mint a pont, hűvös, egyszerű, végtelen, a lebegő vasárnapot arcommal megérinthetem. Fekete villanyoszlopok állnak a sínek ujja közt, s bár nem világít semmi se, mégis úgy érzem, hogy te jössz, a domb mögül, a fák közűi valahonnan előteremsz, s a madaraknak prédikálsz, ahogy Assisi szent Ferenc, Erre már senki sem lakik, pörgedezik a vakolat, s az összedűlt kapuk alól elköltöztek a madarak. Darázs Endre: Vizes nyár Nyáját tereli a juhász A mából a tegnap felé, Hol bőven zöldül még a fű És nem csapdos fel szürke lé. Véle szemben meg döcögő, Áldottan ringó asszonyok. Szívük alatt forrás buzog És abban jövőnk ring, mozog. ságok közül kiemelkedik a mai litván elbeszélők antoló­giája, amely első alkalommal ad válogatást az élő szovjet- litván prózairodalom legjavá­ról. Gazdagodik a Helikon élet­mű-sorozat is: megkezdik Dosztojevszkij műveinek nyolc kötetre tervezett kiadá­sát. Szerepel még többek kö­zött Ilf és Petrov nagy sikerű Aranyborjújának újabb kia­dása, valamint Szimonov, So- lohov, Pausztovszkij, Pasz­ternák egy-egy művének megjelentetése is. A Magvető egyik szovjet újdonsága lesz az ukrán lírai antológia, s nyolc szovjet if­júsági mű lát napvilágot a Móra Ferenc Kiadónál. Gromiko szovjet külügymi­nisztert ezúttal mint szerzőt ismerheti meg a magyar ol­vasóközönség a Gondolat Kiadó jóvoltából: Kennedy elnök 1036 napja címmel írt műve a második félév egyik könyvérdekességének ígérke­zik. dú előtt jó néhány részleg- vezetőt, előbb-utóbb mindet megtanulták kezelni, akár a szerszámokat. Főnöknek szó­lították Hajdút és túlzott tisztelettel hallgatták az utasításait. Megvárták, amíg mindent végignéz, aztán le­kísérték a sarokig, ahol be- ráncigáíták egy pofa sörre. Hajdú erősködött, hogy ő fizeti a magáét, de mire a pénztárhoz ment volna, már hozta az inas a deci cse­resznyét és a korsó sört. I-Iajdú megtehette volna, hogy nem fogadja el. de ma­ga is érezte, hogy mennyivel fiatalabb és tapasztalatla­nabb ezeknél a régi szakmunkásoknál, akiknek parancsolgat, és mivel apja, anyja munkásember volt, magában szégyenkezett, hogy csak járkál, vagy ép­pen íróasztalnál ül egészsé­ges, erős férfi létére. Visz- szautasítani a meghívást annyit jelentett volna, hogy ő is afféle sápatag szemüve­ges. akinek egy pohár italtól kiüt a hideg veríték a hom­lokán. vagy éppen azt is hi­hették volna a bádogosok, hogy lenézi őket. Megitta hát ezt a butító cseresznye-sör keveréket, és ha nem me­nekült idejében, belédiktál- ták a következőt is. Tellett a bádogosoknak, mert lopták az anyagot és maszekoltak munkaidő alatt, de ez így volt mindegyik Növekvő érdeklődés a szovjet irodalom iránt Császár István: Elszakad a film

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents