Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-04 / 129. szám
WW. JOn.ins 1. KSLET-MAGYARORSZÄÖ 1 <*M Magyar fiatalok külföldön 1. Gyuri Van szó, mely visszanéz. Ilyen volt a, búcsúzásnál is az. amit együtt mondtunk ki. Valaki azt kérdezte, amikor Csehszlovákián át az NDK ba utaztunk: „Tulajdonképpen mit kerestek ott?” — Embereket — találtuk mondani büszkén, szinte kórusban. Aki keres. talál. Három fiatal magyar köré tudjuk csoportosítani ennek az ezer élménnyel édes, sok szép ka'anddal terhes, gyönyörű 9 külföldi napnak a történetét. Úgy világítanak összerímelő sorsukkal, mintha csak kínálnák magukat: minket írj meg. mi vagyunk' a különféle INDULÁS! Őket találtuk. Gyurit elsőnek. Gvuri akkor került elénk, amikor az ember amúgy is • fogékony mindenre, a sturo- vói pályaudvaron, vagy ha úgy tetszik a párkányin Két perce léptük át a határt (és csak tessék Párkánynak is, mert a kalauztól az étkezőkocsi pincéréig mindenki magyarul beszélt a Hungária-expresz- szm). Bgv tagbaszakadt. 30 éves fiatalember az édesanyját búcsúztatta borízű hangon: — Hát mama, engem ne féltsen. Mondja meg apának. hogy csak lassan, nyugodtan dolgozzon, ráér, hozok én pénzt Magdeburgból eleget. A hatost meg csak tegye bé. El ne felejtse ám. Mint később kiderült, Szajkó Miklós volt ez, nagy munkás, nagyevő. aki egy- iiltö helyében megeszik 20 tojásrántottát, vagy 80 deka szalámit. De meg is keresi az árát. A hatos pedig, amit az édesanyja lelkére kötött, az. a 6000 korona, amit a távoli 1 építőhelyről hozott és amit az édesanyja az Istennek sem akar betenni a takarékba. hanem a szalmazsákba, vagy á fehérnemű alá... De ilyen- jóízű figura volt a többi is, akikkel máris egy kupéban ültünk, barátkoztunk, a Párkány környéki falvakból, például az idősödő Mikony Vince Szikanyicská- ról. amit az egyszerűség kedvéért Kisgyarmatnak is lehet nevezni, a .jókedvű és bőbeszédő Krasznyica Feri Karnenyec Mostből, amit néha Kőhídgyarmatnak mondtunk és Kormos Jóska Chla- bából, amit Helembának is mondottunk előttük, értették. Kormosék Zsuzsa lányának lakodalmából jöttek, szép lagzi volt. Hajnalban az udvaron, tábortűz mellett még a menyasszony kis bálját is megtartották. Valamennyien a Prien Slav SVS munkásai, aikik ritkán járnak liaza, munkásszálláson élnek. Szóval ingázók. És Helembába való volt Gyuri is, Csalitka György, érettségizett csehszlovákiai magyar falusi fiú, göndör hajú, kék szemű, derűs, köny- nyedén hányaveti. meg 20 éves se. Már ott. a sturovói pályaudvaron kinéztük magunknak. Egy kis sütemény arcú leánykától búcsúzott De hogyan! Gyuri állt a vonat lépcsőjén. A kislápy a peronon. Csak úgy. A világért sem néztek volna egymásra. Leg feljebb lopva. Atyaúristen, hogy tudott az a lány nézni! • Kicsit oldalt felemelte a fe lét és ámikor a fiú az indító tárcsáját leste, kinézte a fiúra egész szép, szűzies szerelmét, Ilyet még Párizsban sem lehet látni. Csoda-e, ha alig láttuk Pozsonyt. Akkor már nyakig benne voltunk a csehszlovák családipótlék-rendszer részletes tárgyalásában. Alig nevettünk kicsit egy olyan falun, amit szó szerint úgy hívnak, hogy Malacka és pontosan egy köpésnyire megy el a vonat az osztrák határtól mellette. Akkor már Gyurival barátkoztunk mind a hárman. Vele ültünk az étikezőkocsiban. mialatt a szelíd Százává partján felfelé haladtunk a cseh óriás hegység nyúlványain, át a 13 aiagúton. Gyuri lett a barátunk, amikor Prága után az Elba utitársává fogadott. Gyuri szerzett képeslapot rövid prágai tartózkodásunk alatt, fel is adta, mindhárman a feleségünknek írtunk pár szót. Amikor a Cseh Paradicsomban feltűntek a szép szobor alakú Denicsi falak, már újabb tréfát eszeltünk ki. Gyuri volt az ötletadó. Elvállalta, hogy Berlinből is. Magdeburgból is felad egy- egy képeslapot haza az asz- szonyainknak. hadd gondolkozzanak, hol is járunk tulajdonképpen. Akkor ittuk meg jó cseh sörrel a pertut. Feloldódott. Tőle tudtuk meg. hogy ingázónak lenni az NDK-ba nem is olyan rossz dolog. Megkapja otthon az ezernyolcszáz koronáját és kétszer- annyit odakint. A többiek is. A kislány pedig valóban Gobbi Hilda A régiségszag összekeveredik a friss alma tömény illatával. — Olyan sok gyümölcs termett, hogy már nem tudom. hová tegyem — mondja Gobbi Hilda, derűs-bosz- szúsan, amint betessékel az előszobába. Köcsögök a kecskelábú asztalon, és köcsögök a fai mellett sorban. Ez összedrótozott, az csorba, az egyik máztalan, a másik színes fény mázas, s valamennyi tele dióval, mandulával, mogyoróval. A bőség törvényt bont A becses gyűjtemény is praktikus -célt szolgái most. Füles korsók, csikóbőrös kulacsok, mángorlók díszítik a fehérre meszelt falakat. A bejárat mellett vastag kötélen kolompgyűj temen}'; alföldi tehenek, hegyvidéki birkák hordták a nyakukban. — ki tudja mikor A nyitott tűzhely körül rézvasalók, mozsarak, mozdítani is nehéz egyiket-má- sikat. Rokkák, köpülők, kis sámlik ugyancsak kiszolgál-' ta néhány parasztcsaládot, így együtt az egész: miniatűr néprajzi múzeum. — Vidéki fellépésemkor a limlomok között keresgélek, régi padlásokon. A legszebb darabokat ilyen helyekről szereztem. Na és a szemétdombokról! Ennek a faragott ládának a darabjait is szemétdombon kaparásztam össze. A ház öregasszonya fejcsóválva nézte: — nehogy berakja lelkem, a kocsijába ezt a szemetet! Hatalmas barokk szobájában is folytatódnak a köcsögsorok, a könyvespolc tetején. — És melyik a legkedvesebb? — Hát... valamennyi! A finoman kidolgozott bútorok mellett dúrván faragott, háromlábú suszterszék, az asztalok tetején repedt fatálak, itt-ott egy vasmozsár, ócska petróleumlámpák, s mindez magas igényű ízléssel, nagyszerű harmóniával illeszkedik egybe. — Miért éppen a régiségek, a múlt századi paraszt- ember használati eszközei ? — Csak.. Nem tudom... Talán a megmaradni, nem ele* nyészni akarás vágyából. Szeretem az egyszerű tárgyakat! Például itt vannak ezek a kézi faragású iskolai tolltartók, hát nem megható naív egyszerűségük ? A szoba központi helyén József Attila-plakett. széles, sima keretben. Dolgozószobájában is értékes plakett- gyűjtemény: Csokonai, Zrínyi, Petőfi, Jászai Mari, vagv egy-egy nevezetes alkalomra kapott bronzérem: „1945 a Nemzeti Színház újjáépítésére.” .. .Ez a gyűjtemény is 1945 óta született. menyasszonyféle. Egy csehszlovák állampolgár ugyanis jól teszi, ha már 18 éves korában gondolkozik a házasságán. Mert azután jön az agglegényadó, meg a többi. A családi pótlék viszont már a második gyerek után 170 koronával nő. Kiszámítottuk: egy 25 éves csehszlovák fiatalembernek, aszerint, hogy nőtlen, vagy három gyermekes családapa, a jövedelme között majdnem 1000 korona különbség van.' Házasodnak is a fiúk, ész nélkül. Nincs vénlány. Jóska bátyánk is, aki 18 éves Zsuzsa lányát férjhez adta, ugyancsak mé- labúsan mondogatta, mennyivel lesz több most már a levonás, hogy felnőtt a lány — és ugyanakkor kevesebb a családi pótlék. Ahogy a német határ felé közeledtünk, a mi kis barátunkon. Csalitka Györgvön, Halimbából (293. .számú házszám) erőt .vett a búbánat. hory újonnan szerzett barátaitól meg kell válnia. De rajtunk is. Úgy estünk át a vám. és határvizsgálaton, hogy mind a négyén --őrsit- va akartuk átélhi egy hosz- sz.ú szép barátság minden jó ízét. . / Gyuri előttünk, velünk akarta eldönteni a sorsát. Tanuljon tovább? Valójában szakmája sincs, csak úgy idesodródott, de megbecsülik. mert ügyeskedik. Otthon mihez kezdjen? És ezt tőlünk akarta tudni, akik nála kevesebbet tudunk lehetőségeiről. Már kétszer járt a Balatonon, Pestre úgy jár. mint mi Debrecenbe. Amikor aztán találgatni Kényszerítettük, olyan éles észről tett bizon.vságot, hogy csak megnyugtattuk: járjon a maga választotta úton. tanuljon tovább, van esze hoz. zá. És akkor megint elővett a búbánat. A váláson. Kis barátunk segített rajtunk: — A levelek! Amiket Berlinben feladok. Nekifogtunk megírni. Kedves feleségeink talán megbocsátják, hogy a meghatódás leküzdésére ilyesmiket írtunk: „Most száll le a repülőgép, nagyon ráz, azért ilyen kusza az írásom, Berlin nagyon szép...” Nem ízetlen tréfa volt ez, Gyurit akartuk megnevettetni vele. Fel is adta. Találkozunk is vele. Biztosan, Utunk jó! kezdődött. Embereket találtunk, köztük egy teljeset. (Horváth—Elek—Gesztelyi) Szabolcsi kísérlet 4 kultúrát is lehet támogatni — ha összefognak Megyénkben az utóbbi tíz évben száz művelődési célokat szolgáló épület létesült, nagyrészt saját erőből. Külön jelentősége van az intézményhálózat bővítésének, hisz a lakosság 11 százaléka a városban, 14 ‘százaléka külterületen és tanyán él, s hatvan településnek van háromezernél több lakosa. A sokszor erőn felüli vállalkozások ellenére Szabolcs-Szatmárban 35 község művelődési gondozása nincs megoldva, a könyvtáraknak 25—30 százaléka alkalmas a helyben olvasásra, kevés a televíziós klubszoba. Két évvel ezelőtt a megyei pártbizottság határozatban is megfogalmazta, hogy jelentős az elmaradás a helyi népműveléssel szemben támasztott igények és az anyagi, személyi ellátottság között 1969 februárjában a megyei tanács, az SZMT és a tsz-szö- vetségek felhívták a megye tsz-einek figyelmét az üzemen belüli és a községi népművelési feladatok támogatására. Eddig — különösen két kezdeményezés érdemel figyelmet: ebben az évben Nagykállóban össz-szövetke- zeti kulturális társulat alakult, Nyíregyházán pedig a Ságvári Tsz kötött megállapodást a városi tanács vb művelődési osztályával a területén lévő művelődési intézmények fenntartására, rendszeres anyagi gondozásukra. 8 falu és 121 tanya Teljesen új formát valósítottak meg Nagykállóban, ahol 8 falu és 121 tanya intézményes kulturális gondozására vállalkozott a maga nemében egyedülálló társulás. Az MSZMP járási bizottsága és a járási népművelési tanács javaslata alapján a Nagykálló és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ, a Nagykállói Épület- szerelő és Karbantartó, a Textilruházati, a Cipő, a Fémtömegcikk és Bőrdíszmű Ktsz-ek, a Nagykállói Zöld Mező és Virágzóföld Tsz-ek Sok levelet kap, sokfélét kérnek tőle, s ő tűi elemmel segít. De ezek csak apróságok. A nagy adakozás a két .színészotthon: Ö alapította mindkettőt. „Gyűltek a színészed, magukkal hozták szegényes kis motyójukat, fáradt életüket, megiíjodott. öregségük összes zsörtölődő huncutságával és gazdag emlékeinek szépségével” — írta a Jászai Otthon 15 éves jú- bileumára, 1963-bgn. Fényképét ott őrzik tisztelettel ma is, Bajor Gizi és Odry Árpád képei között. Naponta ódatelefonál, minden gond- iukal-bajukat tudni akarja. Az Odry Otthonnak nemrégiben szerzett egy kertet. Önöd} Éva képviselői a község kulturális életének, hagyományainak ápolása és az üzemek művelődési életének fellendítése érdekében össz-szövetkezeti kulturális társulást alakítottak. Ez önmagában formaság is lehetne, ha nem követte volna részletes együttműködési szerződés, amelyben pontosan rögzítették minden szerv anyagi hozzájárulását, alapító okmányt készítettek, intéző bizottságot választottak. Gondoskodnak arról is. hogy az új művelődési központ megépítése után függetlenített népművelő, ügyvezető végezze a szerteágazó munkát. Ez a társulás — amelynek már az alig égy-két hónapos alakulása óta is múltja van — nem szavakban, hanem jelentős anyagiakkal „szólt hozzá” az új művelődési centrum alapjainak lerakásához. Jelenleg a kiviteli tervek készülnek, a beruházási összeg egy részét a nagykállói tsz-ek, a Nagykállói ÁFÉSZ, a Mozi- üzemi Vállalat, illetve az MHSZ adják. Az új művelődési intézmény falai között kap helyet a szövetkezeti kulturális társulás, a járási művelődési ház, a könyvtár, a mozi, az MHSZ. Mindezt az erők olyan koncentrálásával teszik, hogy a tanyai lakosság életkörülményeinek javítására — villany, kút, klubház, bolt, út, telefon — több, mint 60 millió forintot költöttek eddig. Nem formális társulás V v Érdemes még idézni a társulás tevékenységét: fenntartják a kállai kettős népi- tánccsoportot, a már országos hírű Krúdy Gyula Irodalmi Színpadot, a járási ped; - gógus-énekkart és fúvószenekart, erkölcsi és anyagi támogatásban részesítik a község sportköreit. A társult szervek az állandó anyagi támogatást költségvetési tervben rögzítik, a közös pénzt az MNB- nél a társulat nevére nyitott bankszámlán kezelik. A népművelés tartalmi munkáját a járási művelődési központban végzik. Tehát nem egy formátlan^ eszmei társulásról van szó, hanem jól körülhatárolt és anyagi eszközökkel is bebiztosított, állandóan táguló feladatokul ellátó kuhurális gondozásról, melynek irányítója, összehangolója a tálsu- lás intéző bizottsága, illetve igazgatósága. Hasonló jellegű az a megállapodás, amelyet a városi tanács vb művelődési osztálya ós a Sagvári Tsz vezetősége kötött. Ezután a tsz területén lévő — eddig részben tsz, részben tanácsi kezelésben lévő — kulturális intézményeket közösen tartják fenn. A tsz és a tanács 80—80 ezer forintot ad az új intézménynek, melynek neve: Nyíregyháza Városi Tanács és Sagvári Tsz Klub- könyvtára. A tsz-ben dolgozók családtagjaival együtt " legalább kétezer dolgozo művelődési,' szórakozási lehetőségeit érinti a vállalkozás, természetesen azokét is, akik nem tagjai a tsz-nek, de a közeli részeken laknak. Összehangoltan eredményesebb Április 1-ével lépett hatály, ba a közös megállapodás, amely tartalmazza három könyvtár, klubok, művészeti és szakköri munka és az ismeretterjesztés legfontosabb tennivalóit. Vagyis: az eddig szétszórt és hiányos felszerelésű művelődési termek, klubszobák, alkalmi kulturális rendezvények állandó anyagi forrásokkal is rendelkező gazdát kaptak Olyan, eddig csírájában meglévő tervek valósulhatnak meg többek között, mint a tanyamúzeum létrehozása, új ifjúsági klubok, szakkörök alakítása. Két. biztató kezdeményezés indult el a megvalósulás útján. Az út még járatlan, lehetnek zökkenők is. De az újszerű népművelési gyakorlat születőben van, érdemes odafigyelni, bátorítani a vállalkozókat, serkenteni a többieket. így nem folyik el sokféle csatornán a művelődésre fordítható pénz, nem keresztezik egymást a különféle szervek népművelési programjai. Mint a példák is jelzik, nem ördöngösség megtalálni a megoldásokat, ha kizökkenünk a megszokottból, a gondok meddő emlegetéséből és merünk cselekedni! Pali Géza A tárgyalóteremből , Megfordult a kocka,. Tavaly májusban a Borsod megyei Arló község bisztrójában italozott egy társasággal Sipos Flórián, szentsimoni lakos, az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozója. Virtuskodásból fél kézzel emelgetett egy széket, miközben a bisztróban tartózkodott Harkányi Miklós, Putnoki Arzén, Vá- radi Viktor Győző és Váradi Bertalan is. Záróra után Harkányiék Sípos Flóriánt az utcán közrefogták, majd „nagvlegény voltál” felkiáltással bántalmazni kezdték. Sipos Flóriánt 1954-ben üzemi baleset érte, ami miatt egyik lábát térdből amputálni kellett. Rokkantsága gátolta őt a védekezésben amit támadói ki is használtak: ütöt- ték-verték és Sipos arcán erősen vérző sérüléseket szenvedett. Szorongatott helyzetében zsebkését vette elő, s azzal támadói felé szúrt. Ennek következtében hasba szúrta Váradi Bertalant, aki életveszélyesen megsérült. A múlt év végén a miskolci megyei bíróság Sipos Flóriánt emberölési kísérlet miatt kétévi és hathónapi szabadságvesztésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság — mivel a miskolci megyei bíróság ítéletét megalapozatlannak találta — azt hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatását rendelte el. Az Arló községben tartott helyszíni tárgyaláson „megfordult a kocka”. A tanúként kihall- gatottak a megismételt tárgyaláson megváltoztatták korábban tett vallomásukat és a vádlott — Sípos Flórián — védekezésével egyező módon mondották el a verekedés történetét. A helyszíni tárgyalás eredményeként a miskolci megyei bíróság Sipos Flóriánt felmentette. Az ítélet jogerős. Az első tárgyaláson hamisan tanúskodók ügyét, a megyei bíróság további eljárás megindítása végett áttette a megyei főügyészséghez.
