Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-26 / 148. szám

ttrm Jflntus 26 ICEtET-M AS Y ARORSZAO S. cMai Az újjáépítés hétköznapjai Száz ház sorsa Penyigén Befejezéshez közeledik az útépítés és hamarosan megindulhat a közúti forgalom Sóstóra az erdőn át. Hammel József felvétel* Új „utas“ Nyíregyházán Ideiglenes vendéglátóhelyeket nyitottak Megrongálódott vasúti töl - tések. Végh Béla párttitkár gondjai szaporodnak. Pa­naszkodik. Vasúti szállítás nincs. Június 20-ra ígérték hogy megindul a forgalom, de még semmi. Reményked­nek, talán július 15-én befut az első építőanyag-szállít­mány Penyigére is. Türelmetlenek az emberek. Június 23-án érkezeit gépko­csin az első építőanyag-raiko. mány. Egy házhoz. a falu végére. Ezt is a Heves me­gyei Építőipari Vállalat gé­pe hozta. Száznál több új házat kell építeni, s több mint 80 felújításáról gondos­kodni. Az utóbbiaknak még nincs gazdájuk. Ki vállalja? Sürget az idő, közeledik no­vember. „Tanyét verlek“ a szakemberek Totális ká • érte az árvíz során a penyigei határt. Új­ságolja a párttitkár, hogy a tsz-tagságból ' kívánnak se­gédmunkás-, kubikos-, a házak földalapozásaihoz szükséges brigádokat alakíta­ni. Ez munkát és kenveret is biztosít. Minden fillérre szükségük van az emberek­nek. Erejéhez mérten segít a tsz. Ma két gép indult Fe­hérgyarmatra építőanyagért, három gép szállítja a sódert Tiszabecsról. — Több kellene. sokkal több — mondja a párttitkár. Sürgető a vasúti töltés megjavítása. Bár itt mond­ják. hogy kibírná már az a szerelvényeket. Ezzel mente­sítenék Fehérgyarmatot is. olcsóbb lenne a szállítás, nem kellene oly sok, más­hol használható billenős te­hergépkocsit, vezetőt igénybe yepni és Penyigéről el_ tud­nák látni építőanyaggal Kö- BJöröt is. ahol-szintén vár­ják a segítséget. Az ár második támadására való felkészülés kissé lehan­golta az embereket, de tűi vannak a veszélyen. Csak akkor nyugodtak meg, ami­kor megjelentek az építők Hevesből. Szakemberek, gép­kocsik érkeztek, „tanyát'’ vertek, berendezkedtek a nagy munkára. Ott van a szállásuk az iskolában. S hajnaltól késő éjszakáig dől. goznak, Ök vállalták 1Ö0 új ház felépítését. Betonüzem, építőgépek, cementsiló A falu szélén a csaknem teljesen megsemmisült Kos­suth utcán a portákon sorba narancsszínű sátrak sora­koznak. Egyik előtt, Mercz József éknél az új ház alapo­zását végzik. Itt irányítja a munkát Bendiák István, a Amikor hazaért, a ház már nem állt. A tető még úgy ahogy, egy darabban volt, de a könyörtelen ár már tép. té. szaggatta azt is. Mátészalkán szolgál, közel van Fehérgyarmathoz, de ez az út most. egy örökkévaló­ságnak tetszett. Rohant haza. p?dig tudta, hogy nem tehet semmit. Voltak itt emberek nagyon sokan, akik mindent megtettek, amit lehetett, de a Szamos’ vize erősebbnek bizonyult. És most itt áll, ahol pár órával ezelőtt még az otthont adó családi ház volt. Néni dühöng, de hém is könnyezik. Csak tehetet­lenül nézi. hogyan emelkedik egyre feljebb és feljebb a szennyes, habos víz, maga alá temetve az évek hosszú során összespórolt szegény­ségüket. Amikór összekerülték a fe. les égével, első gondjuk volt al lakás, a családi fészek megteremtése. Forintot fo­rintra raktak. És ha nem is máról holnapra, de égyszéf «sak felépült a gyönyörű két­Heves megyei Építőipari Vál. lalat egyik művezetője. Ke­zében tervek, gumicsizmában közlekedik, odébb a volt ház helyén gép forgolódik, gya­lulja a földet az alapozás­hoz. — Hétfőn kezdtünk mun­kához. Felállítottuk a beton­üzemet, elkészült a felvonu­lási terv, megérkeztek a ha­barcs-. betonkeverő gépek, ce­mentsiló. S jön a többi is, szakmunkások terv szerint — mondja. Mercz József a Gyarmati Állami Gazdaságban dolgo­zik. A sátorban megszorul a hőség. Felesége mutatja, ez maradt. Egy konyhaszekrény és a földből előkotort pap­lan. A két vaságyat a gaz­daság adta. Nem volt bizto­sítva a házuk. Kaptak 2500 forint gyorssegélyt és 15Ó0-at a MEDOSZ-tól. Remény csillog a házaspár szemében. Látják, épül a ház. Sz—8-as családi ház. Ezt választották. — Ilyen skiccekről dolgo­zunk, mert terv kévés van — mutatja a művezető. — Mi készítjük él, ezen mutat­juk be az embereknek. Építenek vasárnap is! — így ezen á papírön ki­csinek tűnik — szól közbe az asszony. De majd meglát­juk. 191 ezerbe kerül. Mi­kor nyögi ki ezt az én beteg uram?! — sóhajt fel. Még nem vettek fél égy fillért sem, szerződés sincs, de ez nem akadályozza az építő­ket. Naponta 12—14 órát, dol­goznak’. Szombat és Vasárnap is. Bendiák és a többiek háromhetenként látogatnak háza. Ha az eső nem akadá­lyozta volna a munkát, már az alapozást befejezik. Köz­ben megérkezik a gép. Só­dert hozott. Átveszi. Újsá­golja, korábban baj volt. Most kezd érkezni az építő­anyag. A Kossuth utca 8-ban a tereprendezést elvégezték. Az udvaron sátor, de lakat­lan. Odébb idős férfi, csáká- nyozik. Bihari András pá­lyamunkái. Izzad. — Ez még keményebb munka, mint a síneken. De csinálni kell, pedig trombó- zisos a lábam és tüdőtágulá­som is van. Nem lenne sza- oad. Ezerötszázat kaptak a Vö­röskereszttől, ezret a MÁV- tól. Lassan elfogy. Sz—6 tí­pusú kétszobás lakást épít­tetnek. — Amit az árvíz elvüt azt is OTP-hitelből építettem, most telt volna lé az utolsó szobás, sátortetős ház. Igaz, sok-sok ezer forintos kölcsön volt rajta, amivel az állam segítette őket, de hát ezzel együtt is nagyon örültek ne­ki. Hányszor mondta a fele­ségének: — Ne törődj vele anya, egyszer majd csak le­telik ez a részlet is, kifi­zetjük és a mienk lesz egé­szen. És éttől fogva számolták az éveket. Az idő pedig, ha nehezen is. közeledett és a kölcsön egyre fogyott. 1971- ben lejárt volna áz utolsó részletük. A víz zúgott, tajtékzott körülötte. Térdéig ért, majd a derekáig. de szinte észre sem vette. Valami a lábához csapódott. Felemelte, egész közel a szeméhez. s akkor vette észre. hogy a fia ün­neplő kabátja. Egy pilla­natra fejéhez kapott. — A család, hői a család ? Aztán megnyugodott, hisz részlet. Vehetem fel a má­sikat — panaszkodik a pá­lyamunkás. Felesége is beteg, egyik szemére vak. A megmaradt zománctűzhelyet még tegnap vették ki a földből. Bandi bácsi csákányozik Ami mun­kát végez, azt. leszámítják a költségekből. Az idős asszony panaszkodik, sovány a koszt. Mondja, hogy kaptak a múlt­kor kekszet, meg körtebe­főttet, tyúkleves konzervet is. De nincs utánpótlás. Negyven nap után átadások Az utcákon sorba, a por­tákon asszonyok bontják a falakat, csákányoznak. Ko­rábban katótiák. diákok se­gédkeztek ebben a munká­ban. Harkai Frigyes tanács­elnök mondja, hogy szombat­vasárnapra 30 diákot várnak, akik segítenek. A tanácshá­zát is elvitte a víz, ideigle­nesen az iskolába húzódtak, de már áll a barakk, amelyet a közúti gépellátó vállalat épített két nap alatt. Az egyik tanterem bejára­ta előtt emberek sokasága. Építési engedélyekért állnak sorba. Eddig (június 24.) 130- at adtak ki. Gyors, bürokrá- eiáméntes a munka. De tü­relem is nélkülözhetetlen! Újra és újra szükséges ma­gyarázni. melyik típus mi­ben, mennyibe kerül. És ez nem fogyhat ki. Szárnyra kelnek pletykák, „rémhírek” is. Ez megzavarja az amúgy is megviselt, idegzetű bajba jutottakat. Itt, az ideiglenesen beren­dezett tanácsházán talál­koztam Zahradnitzkv Ele­mérrel, a Heves megyei Épí­tőipari Vállalat termelési osztályvezetőjével, „, — Jól felkészültünk a 100 új ház felépítésére. Novem­ber 2-ra fedél lesz minden család feje fölött — nyug­tatja meg a kétkedőket. — Szalag rendszerszerűén épí­tünk 32 szakosított brigád­dal. Június 23-án kezdtük, s a 40. napon az első há­zat átádiuk úgy. hogy a töb­biek is folyamatosan tető alá kerülnek, A Salgótarjáni Építő és Tervező Ktsz 22 lakást épít Penyigén. Megkezdték az anyagok kiszállítását. Jó az együttműködés a két vállalat között. Csak mindenki egyet sür­get: építőanyag-szerelvényt Penyigére. Reméljük, miha­marabb elkészülnek a vasúti töltéssel, s meggyorsul az „életet” jelentő építőanyag- szállítás. És akkor 100 ház, 100 család sorsa rendező­dik. Farkas Kálmán , már előbb tudta, hogy a csa­lád jó helyen van, kitelepí­tették őket biztos helyre. A kabátot lassan leeresz­tette, a víz elkapta és vitte rohanva valamerre a Tisza felé. + A Volga erős motorja egy­más után gyűri maga alá a kilométereket. Vehdégünk egyedül ül, a hátsó ülésen, öles termete szinte betölti a kocsi hátsó felét. Moso­lyog amikor megszólal, igaz inkább csak úgy magának befelé. — Higgyék el az elvtársak, egyedül az ember ilyen helyzetben nagyon könnyén ébreszti a fejét. Azon az éj­szakán. azt. hittem nincs te vább. Negyvenéves jóval el­múltam és amikor rájöttem, hogy mindenemet elvesztettem, úgy éreztem. nem tudóm még egyszer újra kezdeni. Gyors tempóban épül a nyíregyházi állomáson az új utasellátó. Az építkezés te­rületén folytattunk beszélge­tést Koltai Miklós műszaki előadóval, A tervek szerint az új utasellátó kétszer akkora te­rületű lesz. mint a jelenlegi. A modem és kórszerű léte­sítmény lel^etővé teszi, hogy jelentősen növekedjék az üzem termelési lehetősége. Az utas régi étterme is teljesen új arculatot kap. Ér­dekes színfoltja az építke­zésnek, hogy az utasellátó mindkét Oldalán, tehát a. vá­ros és az állomás felőli ré­szen is teljesen újszerű te­raszt kap. Az épület kétszintes lesz. A város felőli részen kap he­lyet a modern bisztró, az utasellátó jelenlegi, söntésé- nek a helyén, hozzávéve a régi étterem egy részét 125 négyzetméter alapterü­leten épül fel az étterem. Mellette 35 négyzetméternyi területén az úgynevezett kü­löntermét a zártkörű rendez-' vények részére. A földszinten kerül elhe­lyezésre a korszerű konyha. Az üzemhez a forgalmat a gazdasági udvaron keresztül bonyolítják le. Itt épül egy áruátvételi helyiség is. A korszerű konyhához tar­tozik a húsfeldolgozó, a hal­előkészítő, a zöldségtisztító, a tésztagyártó és a hidegkony­ha helyisége. A tervek szerint arról is gondoskodnak, hogy az utcán (Kissé elhallgat, aztán már szinte magabiztosan folytat­ja.) — De hát hol van sí; már, amikor azt hittem, hogy egye­dül leszek. Az elvtársak, a baj.társaim a tűzoltólakta­nyában, egy emberként álltak mellénk, azok mellé, akik a lakásukat elvesztették. Pa­rancsnokaim nemcsak meg­ígérték, de minden segítséget azóta is megadnak, hogy a házam mielőbb tető alá ke­rüljön. Most éppen Nyíregy­házán voltam egyenruhát szabatni magamnak, mert az enyém mind ódaveszett. Még Budapestről is ígérték az elvtársak, hogy ha a já­rási és megyei segítség nem elég. brigádokat szerveznek és segítenek az építkezés­ben. Rohodnál egyenesen két. lett volna mennünk, mivel Natnényba indultunk. De ennyi segítség hallatán szin­te akaratlanul is Szálka fe­lé fordultunk, hogy Farkas elvtársat a munkahelyére vigyük. Nem nagy segítség, de szívesen tettük. F. F. való forgalmát is zökkenő- mentésen bonyolíthassák le. Ezért a konyhából egy kü­lön árukiadó helyiség kerül kiképzésre. Érdemes megemlíteni, hogy a fogyasztói területek, az étterem, a bisztró, söntés márványburkólatot kapnak. A berendezések egyedi ter­vék szerint készülnek. Az új utasellátó étterem másodosztályú, a bisztró hár­mad- és a söntésben négyéd- osztályú árakon szolgálják ki a vendégeket. Az emeleti szinten készül a cukfásztermelő üzem. külön fagylaltkonyhávál. ftt törté­nik majd a büféáruk előké­szítése. A higiéniai követel­ményeknek is eleget tesznek azzal, hogy hűtőkamrák egész sóra biztosítja az áruk fris­sességét. Az emeleti szinten helyezik el a női és férfiöl­tözőket, zuhanyozóhelyisége­ket. A fizikai munka meg­könnyítése érdekében az áru- szállítás felvonóliften törté­nik. — Arra gondoltunk, hogy megmutatjuk, Szatmárban is lehet valamit csinálni. A bri­gád nevét is így választottuk. — Szeretnénk, ha követnék a példánkat. A környéken nem tudunk sehol szocialista brigádról. A porcsalmai „Fejlődő Szat- már” nevű brigád tagjai mondták a fentieket. A bri­gád 1968. június 20-án alakult a Nyíregyházi Konzervgyár porcsalmai telepén. Két év nem nagy idő még egy brigád történetében sem. Általában csak arra elégséges — ha jól dolgoznak — hogy elnyerjék a szocialista címet. Pórcsal- mán ennél többet tettek. Egy hír lapunk április 28-i szá­mából: „Második helyezést ért el április 25-én, Hatvanban, a szocialista brigádok iparági versenyén a Nyíregyházi Konzervgyár porcsalmai tele­pének „Fejlődő Szatmár” ne­vű kollektívája. Kilencezer forint jutalmat kaptak.” Azóta újabb sikerekről szá­molhatnak be. Május 30-án, Szerencsen az országrész leg­jobb élelmiszeripari brigádjá­nak bizonyultak, s június 27-én, Budapesten az ÉDOSZ székházéban már az országos döntő résztvevői lesznek. Tizenhármán kezdték, s Az építkezéssel egyidőben bővítik a MÁV várakozó­helyiségeit, kialakítanak egy tanuló- és egy gyermekváró­termet és 150 négyzetméter területén egy nemdohányzó várakozóhelyét. Az építkezés befejezéséig a MÁV-állomássál szemben égy szemre is nagyon tetsze­tős faépületben megnyitották az utasellátó ideiglenes ét­termét. Kellemes, világos, va­donatúj bútorokkal beren­dezett, tetőszellőztetővei ellá­tott fnodem kis étterein ez, ahol az átutazó vendégek jól érezhetik magukat. Ugyan­csak csütörtökön kezdte el működését az utasellátó új, modern büféje a MAV-állo- másépület és a postaépület közötti részen Ebbén a bü­fében presszókévétól kezdve ételárukig sok minden kap­ható. Ezzel a két új helyiség­gel az utasellátó biztosítani tudja az új épület elkészülé­séig az állomás vendégfor­galmát. Farkas Pál most tizenhat tagú a brigád. Köztük van a párt- és szak- szervezeti titkár, de akad munkásőr, KISZ-vezetőségi tag, csoportvezető és szép számmal „Kiváló dolgozó’' brigádtag is. A telep legjobb­jai, a „kulcsemberek” alkot­ják a brigádot. Olyan vállalásokat tették, amelyek nemcsak a brigád, hanem a vállalat érdekeit is tükrözték. Rajtuk múlik a terv teljesítése, hogy egy-egy műszak termelése folyamatos legyen, sikerüljön mindent időben, pontosan elkészíteni, hiszen a „kulcsemberek”, a zárógépkezelő asszonyok, a sterilesek a brigád tagjai. Vállalták a szezondolgozók gyors és pontos betanítását is. — összetartás, megértés van köztünk — mondja egyi­kük, Papp Sándor. — Köny- nyebb dolgozni együtt. Az együttes munkának az eredményei is megvannak. Mostanában nemcsak a „ve­télkedő hónapok”-ra kellett készülniük, hanem a munká­ban, sőt az árvizi mentésben is helyt kellett állniuk. S is­mét itt van a konzervgyári idény, amikor újból bizonyí­taniuk kell, hogy a brigád ne­ve a valóságot jelentse: fej­lődik Szatmár. (lányfl Újra kezdeni ••• A legjobbak között

Next

/
Thumbnails
Contents