Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-26 / 148. szám

reEST-MASYARÖRSZA9 ». (Mé (Folytatás m 1. oldalról) s miután ez haladó és javu­ló, ebben az értelemben si­keresnek tartjuk az 1969-es évet. A kedvező tendenciák foly­tatódását igazolják 1970. első öt hónapjának eredményei is. Tisztelt országgyűlés! Sajnos váratlan és kedve­zőtlen események a gazdaság ez évi fejlődését némileg za­varják és rendkívüli erőfe­szítéseket követelnek az egész országtól. A tavaszi belvizek, de különösen a Tiszán és mellékfolyóin le­vonuló nagy árvizek miatt nagy károk keletkeztek. Június közepéig történt felmérések, részben becslé­sek szerint az árvízkárok, a védekezés és a gátak helyre­állítási költségeinek összege megközelíti a 3,3 milliárd fo­rintot. Ebből a megsemmi­sült és megrongálódott léte­sítmények helyreállítása több mint 2 milliárd forintot igé­nyel. Ezenbelül számolni kell 5500 megsemmisült la­kóház újjáépítésével, 4000 sérült lakóépület helyreállí­tásával, mintegy 29 000 ál­latférőhely pótlásával, közle­kedési és hírközlési létesít­mények rendbehozásával. A védekezés, az át- és vissza­telepítések költségei már ed­dig meghaladják a 400 mil­lió forintot. Az alsó-tiszai és Körös­vidéki károk felmérése még folyamatban van, a károk teljés összegének megállapí­tására azonban csak az ár­hullám teljes levonulása után kerülhet sör. Az államháztartás kiadá­sainak csökkentéséért a kor­mány felkérte a tanácsokat, a vállalatokat, a szövetkeze­teiket és a költségvetési szer­veket, hogy lehetőségeikhez képest ajánljanak fel pénz­eszközöket megtakarításaik­ból, képződő alapjaikból és a terhek vállalásával nyújt­sanak segítséget az árvíz kö­vetkezményeinek felszámo­lásában. Kibontakozott egy olyan mozgalom is. amely az 1970. évi nemzeti jövedelem ter­vezettnél 1 százalékkal na­gyobb növelését tűzte ki cé­lul. Ezt a megközelítően 3 milliárd forint összegű jö­vedelmet elsősorban a leg­korszerűbb termékek terme­lésének fokozásával, a költ­ségek csökkentésével, a mi­nőség és a termelékenység javításával érhetik el. A kormány felhívására a lakosság befizetéseiből, a vál. lalatok és szövetkezetek ré­szesedési alapjából eddig több millió forint folyt be, ezt és a további adományokat a Vöröskereszt vezetése alatt működő társadalmi bizottsá­gok használják fel a káro­sult személyek gyors segélye­zésére, ingó- és ingatlan ká­rainak enyhítésére. A gaz­dálkodó szervek fejlesztési jellegű pénzforrásaiból — eddig több millió forintot — fizettek be. Ezt a kormány- bizottság határozatai alapján az árvízzel összefüggő véde­kezési és helyreállítási célok, ra használják fel. Nagyon fontos, hogy a7 év második felében a vállala­tok növeljék gazdálkodásuk hatékonyságát; a IV. ötéves terv beindításához szükséges feltételek így teremthetők meg. Számításba kell venni­ük ehhez azokat a tartaléko­kat, amelyek a vállalati bel­ső mechanizmus javításával, a munka szervezettségének növelésével feltárhatók és hasznosíthatók. Megélénküli a beruházási tevékenység Tisztelt országgyűlés! A múlt évi eredményeket vizsgálva megállapítható, hogy az 1968. évi mérsékelt növekedés után ismét meg­élénkült a beruházási tevé­kenység A szocialista szek­tor összes beruházása kere­ken 75 milliárd forint volt, ami 7 százalékos növekedést jelent. A tervezettet megha­ladó növekedés jelentős része a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeteknél következett be. A közös gazdaságok ugyanis 1969-ben 8,6 milliárd forint értékű beruházást va­lósítottak meg, amely ' az előző évinél mintegy 3,5 milliárd forinttal több. Az elmúlt évben a beru­házási árszínvonal 3 száza­lékkal emelkedett, amit fő­ként az építési és a szerelé­si munkák árszínvonalának növekedése okozott. A gépi beruházásoknál az árszínvo­nal nem változott. Megértek a feltételek ah­hoz. hogy a hatékony, gazda­ságos beruházások megvaló­sítását a fejlesztési eszközök átcsoportosításával elősegít, sük. A társulások, valamint a társuláson kívüli átcsoporto­sítások lehetővé teszik a vállalati és szövetkezeti fej­lesztési forrásoknak az adott szükségletek kielégítését cél­zó koncentrálását, a fo­gyasztói igényekhez való gyors és rugalmas alkalmaz­kodást, a verseny kibontako­zását, s ezáltal a monopolisz- tikus helyzetek korlátozását, A készülő szabályozás a tár­sulások különböző formáinak kialakulásával számol, lehe­tőséget ad lazább és szoro­sabb közös gazdasági tevé­kenységre. A negyedik 5 éves terv céljai Tisztelt országgyűlés! Ismeretes, hogy a negye­dik ötéves terv összeállításá­nak munkálatai befejezéshez közelednek. A terv koncep­ciója az, hogy gazdaságunk fejlődése, a termelőerők in­tenzív bővítése a következő öt évben biztosítsa az élet­színvonal egyenletes növelé­sét a társadalom minden ré­tegénél. Stabilizálnunk kell az egyensúlyi viszonyokat a belföldi ellátásban, a pénz­ügyi helyzetben, a külkeres­kedelemben. Az eddigi tapasztalatok alapján az az álláspont ala­kult ki, hogy a jelenleg mű­ködő rendszer alapvető mó­dosítást nem igényel. A IV. ötéves terv céljai az eddigi gazdaságpolitika következe, tes folytatását jelentik. Ez a törekvés lehetőséget nyújt arra, hogy a vállalatok ne csak rövidtávú programokat dolgozzanak ki. hanem pers­pektivikus elképzeléseket alakítsanak ki fejlődésükre. A következő időszakban olyan jövedelemszabályozási rendszert fogunk működtetni, amely növeli a vállalatok ér­dekeltségét az élőmunka ész­szerű felhasználásában, a bérszínvonalnövelést az ed­diginél szorosabban köti össze az élőmunka hatékony­ságának növekedésével, a termelékenység emelkedésé­vel. A nyereség kötelező ket­téosztásának rendszerét fenntartjuk. A nyereség ket- esztusánál azonban a bére­két az eddigieknél nagyobb súllyal vesszük figyelembe. A két nyereségrész adóter­hét közelítjük egymáshoz, ami a nyereség felhasználá­sában vonzóbbá teszi a fej­lesztést, mint jelenleg. Fo­kozni kívánjuk az érdekelt­séget is a nyereségnövelés­ben. Életszínvonal-politikánk jellemző vonása az a törek­vésünk, hogy a személyi jövedelmek rendszeresen emelkedjenek, a ténylegesen végzett munka szerint diffe­renciálódjék a dolgozók ke­resete és ez találkozzék az emberek igazságérzetével is. A tisztességesen dolgozók nagy tömege mellett vannak még nálunk ügyeskedők, akik görbe utukon kiugróan magas jövedelmet tudnak szerezni. Sokan közülük nem kis munkát adnak a bírósá­goknak. Bár számuk vi­szonylag kicsi, mégis jobban kell államilag is szabályozni jövedelmüket, viszonyaikat, ellenőrizni kereseti forrásai­kat. Az egyéni spekulánsok mellett sajnos akadnak ügyeskedő vállalatok és szö­vetkezetek is. Az 1969-ben le. folytatott pénzügyi revíziók a mérlegek valódiságának vizsgálata során nem egy esetben tártak fel kisebb-na- gyobb manipulációs törek­véseket. A végrehajtott adó- ellenőrzések feltárták, hogy a vállalatok és szövetkezetek mérlegében kimutatott nyere­ség mintegy 1,5 milliárd fo_ rinttal kevesebb volt, mint az állami előírások betartása esetén lett volna. Az adóha­tóságok természetesen a mérlegek módosítását, vala. mint az előírásoknak megfe­lelő nyereségadó befizetését megkövetelték és — szükség szerint — büntetéseket is szabtak ki. A vállalati támogatási rendszert egyre szelektívebbé kívánjuk tenni és arra is számítunk, hogy működteté­sével a korszex-ű gazdasági szerkezet kialakulása gyor­sul. A tanácsi Löhségvelés új forrása A tanácsok gazdálkodási rendszerének fejlesztésénél a gazda«""' -*i önállóság további növelését, .a bevételi fórrá, sok bővítését és az átenge­dett bevételi források ál­landóságát tűzzük ki célul. Figyelemmel vagyunk arra, hogy a bevételek lehetőleg arányosak legyenek a terüle­ten létrehozott jövedelmek­kel. Indokoltnak látszott, hogy a tanácsok pénzalap­jainak bevételi forrásai a lakosság: és mezőgazdasági termelőszövetkezeti adókon, valamint a tanácsi intézmé­nyek működési bevételein kívül ne csak a tanácsi fel­ügyelet alá tartozó vállalatok adóinak, hanem a tanács közigazgatási területén mű­ködő minisztériumi felügye­let alatt álló vállalatok jö­vedelmének meghatározott hányadából is származzanak. A tanácsi költségvetés és fejlesztési alap bevételi for­rásaként — a kommunális adó helyett — új vállalati hozzájárulási formát veze­tünk be. A vállalatok a jövő­ben nyereségük 6 százalékát a tanácsok részére fizetik be. Ez az adónem közvetle­nül kifejezi a tanácsok és a vállalatok érdekkapcsolatát a kommunális beruházások megvalósításában és közüze­mek fenntartásában. A közgazdasági-pénzügyi szabályozók továbbfejleszté­sét előkészítő munkálatokat a kormányszervek nagy kö­rültekintéssel, aktivitással végzik és biztosított, hogy a szabályozók új elemeiről az érdekeltek idöBéfi "* tájékó síta­tást kapjanak. Kérem a tisztelt ország- gyűlést fogadja el az 1969. évi állami költségvetés vég­rehajtásáról szóló jelentést és hagyja jóvá a törvényja­vaslatot. Ezután az országgyűlés úgy döntött, hogy az 1969. évi állami költségvetés vég­rehajtásáról szóló törvényja­vaslatot általánosságban és részleteiben együtt tárgyalja meg. Az elnöklő dr. Beresz- tóczy Miklós bejelentette, hogy a törvényjavaslathoz J1 képviselő jelentkezett hozzá­szólásra. Ebéd után megkezdődött a törvényjavaslat vitája. Dr. Dabrónaki Gyula ál­lamtitkár, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke elöljáróban hangsúlyozta: az 1969. évi népgazdasági felada­tokat jól tűztük ki, s azokat a népgazdaság egészében a tervben meghatározott mér­tékben sikerült teljesíteni. A nemzeti jövedelem alakulása lényegesen kedvezőbb volt, mint a megelőző években. Az elmúlt évi gazdálkodást jellemző sok-sok eredmény mellett a népi ellenőrzés a népgazdaság nem egy terüle­tén tárt fel olyan hibákat, fogyatékosságokat, amelyek­nek költségvetési kihatása is van. A problémák közé tarto­zik, hogy jó néhány beruhá­zás kivitelezésének ideje el­húzódik. A lakossági szolgáltatások­kal kapcsolatos kormányha­tározat végrehajtásával kap­csolatban elmondotta, hogy az vontatottan halad. Nem ritka a szolgáltatásoknál a túlszámlázás. Az ellenőrzött számlák között találtak olya­nokat, amelyeknek kiállítása, bizonylati alátámasztása ki­ismerhetetlen, s így az el­végzett munkát vagy azt, hogy mennyi anyagot építet­tek be, nem lehet rekonstru­álni, ellenőrizni. Arról is beszélt dr. Dabró­naki Gyula, hogy fontos te­endő a tanácsok gazdálkodá­si lehetőségének továbbfej­lesztése, mert a vidék fejlő­dése, iparosodása, a termelő- szövetkezetek javuló eredmé­nyei mind-mind ezt igényli. Dr. Fekszi István: Az árvíz elleni küzdelem bebizonyította társadalmi rendünk Tisztelt országgy ülés! Vályi elvtárs beszédében szólt az árvíz gazdasági kiha­tásairól, fejlesztési és költ­ségvetési vonatkozásban egy­aránt. Ehhez az egy témához kívánok felszólalásomban kapcsolódni azért, mert az árvíz a mi megyénket érin­tette a legjobban, s talán ott lehet leginkább levonni egy sor olyan következtetést, ami úgy gondolom, az országgyű­lés elé is tartozik. Amint a tisztelt országgyű­lés előtt ismeretes, mintegy hat hétig tartott az a küzde­lem, amely a megye dolgozói­nak, de szinte az egész ország közvéleményének a figyelmét az árvíz sújtotta területek fe­lé, az ott folytatott küzdelem­re irányította. Sajnos azt is hozzá kell tennünk, hogy ez a küzdelem még nem ért véget, . jelenleg, is tart, s megkülön­böztetett figyelmet követel az illetékesek részéről. A víz hat héten át pusztított, ezrek ■ váltak különösen a mi me­gyénkben — hajléktalanná. Ugyanakkor az árvíz olyan károkat okozott nálunk, ame­lyeknek helyreállítása több hónapot vesz majd igénybe. Ebből a küzdelemből talán Szabolcs-Szatmár megye dol­gozóira jutott a legnagyobb rész, s mi tudjuk a legjob­ban átérezni a károk helyre- állításának jelentőségét is. — Úgy vélem azonban, az árvíz elleni védelmet és íe árvízkárok helyreállítását nemcsak a nemzeti vagyont ért veszteség, hanem az em­beri szolidaritásnak azok a nemes megnyilvánulásai avatják napjaink egyik leg­fontosabb eseményévé, ame­lyek ezt a katasztrófát mind­annyiunk ügyévé tették. Ez a néhány hét már eddig is kiváltotta a legkülönbözőbb felsőfokú jelzőket. Meggyőző­désem, hogy ezek az esemé­nyek a szocialista humaniz­mus és az emberi szolidaritás legszebb példáiként lesznek majd feljegyezve történel­münkben. — A veszély első jeleire a lakosság, katonák, rendőrök, karhatalmisták, munkásőrök, a polgári védelem tagjai in­dultak az elárasztott terüle­tek lakossága életének, anya­gi javainak megmentésére, a további területek* védelmét szolgáló gátak őrzésére, erő­sítésére. A katonák, akiket nemcsak a szolgálati fegye­lem, nemcsak az esküjükben vállalt kötelességük vezéreit, hanem emberi kötelességtu­datból is kiválóan vizsgáztak bebizonyították méltó fiai a népnek, hazánk, javaink vé­delme jó kezekben van. A korszerű technika most nem­csak védelmi képességünk ma. gas színvonalát igazolta, ha­nem azt is bebizonyította, hogy békeidőben is hasznos segítséget nyújthat a dolgozó népnek. Önfeláldozó munká­sok, fegyelmezetten, bátor­sággal viselkedő munkásőrök bizonyították szocialista ön­tudatukat. Helytállásuk nem csupán a puszta létért való küzdelemben jelentett segít­séget, hanem egyben bátorí­tást is adott. Segítő szándékukat nyil­vánították azok is, akik sze­szilárdságát mélyesen nem lehettek ott. Meg jórészt az élet és az anyagi javak mentése jelen­tette a fő gondot, amikor megérkeztek az első felaján­lások. Magánemberek küld­ték el kisebb-nagyobb össze­gű, de jelentőségében hatal­massá növekvő adományai­kat. Kollektívák tettek fel­ajánlásokat, aminek kézzel fogható bizonyítékai az össze­gyűlt milliók. Szűkebb és nagyobb közösségek jelezték, hogy jelentős részt vállalnak az újjáépítés nagy gondjá­ból. Jelentős visszhangra ta­lált és szinte minden megye csatlakozott a Békés me­gyeiek mozgalmához, hogy a kárt szenvedett területeken egy-egy helység helyreállítá­sából részt vállalnak. Szavakban ki sem fejezhe­tő, hogyan adta vissza az otta­niak életerejét az a tudat, hogy az ország támogatja őket. Úgy érezzük, tisztelt or­szággyűlés, hogy a sajtó, a rádió, a televízió szintén igen nagy szolgálatot tett azzal, hogy folyamatosan és a való­ságos helyzetnek megfelelően tájékoztatta a közvéleményt, az ország lakosságát. Felsorlásunk nem lenne teljes és a történelmi igazság ellen vétenénk, ha nem szól­nánk arról a segítségről, amelyet elsősorban a baráti szocialista országoktól, vala­mint a humanitástól vezérelt nemzeti és nemzetközi szer­vezetektől kaptunk. Elmond­hatom például a tisztelt or­szággyűlésnek, hogy szovjet barátaink voltak az elsők, akik az életmentésben részt vettek, miközben saját terü­letükön is hasonló nehézsé­gekkel küzdöttek. De nem té­továztak. akkor sem, amikor egyik községünk lakosságát a saját területükre kellett men­teniük. áttelepíteniök. Nagy érdemük van abban, hogy, emberi életben nem esett súlyosabb veszteség. Amilyen nagy volt a hir­telen jött pusztulás, olyan gyors és jelentős lett az in­tézkedés, amellyel a kor­mány. a központi szervek, a társadalom a bajba jutottak megsegítésére sietett. A kia­lakult helyzet súlyosságát át­érezve, gyorsan és szerve­zetten, felelősséggel és em­berségesen intézkedtek. Aki most azon a vidéken jár, szorgos munkát, lázas tevékenységet, s jó néhány újjáépült vagy épülő családi házat láthat. Az előkészítő munkálatok, a rendezési ter­vek. a legszükségesebb, s mi­nimálisra csökkentett forma­ságok után az építőipari vál. lalatok, szövetkezetek mérnö­kei, technikusai, munkásai megjelentek az árvízzel súj­tottterületeken. Naponta egy­re több megrakott vagon hozza az újjáépítéshez, szük­séges anyagokat. A BM tisz­ti iskolásai is segítenek ezek kirakásában és a helyszínre juttatásában. Megmozdult az ifjúság is. Hét táborban csaknem 11 ezer fiatal segíti majd az újjáépítést. Ezernyi bíztató tényét lát­juk annak, hogy eleget tehe­tünk kötelességünknek és őszre valamennyi elpusztult otthon helyett újat építhe­tünk. minden családot haj­lékhoz juttathatunk. Tájé­koztathatom a tisztelt or­szággyűlést. hogy megkezdő­dött és jó ütemben halad mindazoknak az intézkedé­seknek a végrehajtása, ame­lyeket az újjáépítés érdeké­ben hozott a kormány. Meg­győződésünk: nem lesz aka­dálya maradéktalan megva­lósításuknak sem. Tisztelt országgyűlés 1 A gondjainkban való osz- tozás visszaadta azoknak az életkedvét is, akiknek min­denét elsodorta az áradat. De sok még a gondunk is. Még több mint 1200 család él a szó szoros értelmében a szabad ég alatt, nekik még átmenetileg sem megoldott az elhelyezésük. De jelentős feladatot jelent az újjáépíté­si program végrehajtása is. Ismeretesek az építőiparral és az építőanyagokkal, a be­ruházásokkal kapcsolatos gondok, az újabb problémák most még[ többletként je­lentkeznek az o’rszág számá­ra. Ugyancsak ezt lehet el­mondani a kivitelezési kapa­citásról is. Úgy véljük azon­ban. hogy azokkal az intéz­kedésekkel. amelyeket kor­mányzati részről, illetve' me­gyei vonatkozásban tettek — az országszerte megnyilvánu­ló felajánlásokkal együtt — ezek a problémák megoldha. tők. Van azonban egy kéré­sünk. Ahogyan az árvízve­szély, pontosabban az életve­szély távolodik, I ezzel egy­idejűleg nem szabad csök­kennie annak a lendületnek, gondoskodásnak, megértés­nek, amely irántunk eddig megnyilvánult. Tisztelt országgyűlés! Az árvíz igen nagy káro­kat okozott, költségvetésün­ket érzékenyen érinti. Ügy vélem azonban, mégis szük­séges olyan intézkedések megtétele, amelyek az eset­leges jövőbeni károk meg­előzését szolgálják. Arra gon­dolok, hogy a térség folvói- nak gátrendszerét meg keN erősíteni, nehogy a továb­biakban ilyen súlyos helyzet állhasson elő. Most erősen igénybe lettek véve ezek a gátak. Bebizonyosodott az is, hogy a jövőben is számolha­tunk hasonló árvízzel, ezért a gátakat úgy kell megépíte­ni, hogy se töltésszakadás, se átszivárgás ne veszélyeztesse ezt a területet. Olyan bizton­ságra és olyan intézkedések megtételére gondolunk, ame­lyek a határ mentén több mint 70 000 ember életét, munkáját védik. Mert az is bebizonyosodott rövid tíz esztendő alatt, hogy ez a te­rület immár harmadszor — ha nem is ilyen méretű, de haköiűó'‘üt ‘ Sárvizet kapott, amely a népgazdaságnak és az egyéneknek egyaránt nagy károkat okozott. Kérnénk te­hát olyan intézkedések tör­ténjenek, hogy valamilyen lokalizációs gát létesítése után az itteni 70 000 ember élete és a nemzeti vagyon biztonságban legyen. Az ese­ményekből az a tanulság ia levonható, hogy egy ilyen területen — a hegyek tövé­ben, ahol nagy mennyiségű víz folyik le egyszerre — az élet mentéséhez, a töltés­munkálatokhoz, a lakóházak megvédéséhez sokkal kor­szerűbb felszerelésre, tech­nikára van szükség, s annak készenlétben kell állnia. Nem azért ve­tem ezt fel, mintha ilyes­mi nem volna, de szerintünk mindez elsősorban ezen a területen kell, mert itt nincs lehetőség arra, hogy napokig készülődjünk a víz fogadá­sára, az intézkedések megté­telére. Közvetlenül a határ mentén úgy tapasztaljuk, hogy az árvíz az eddigiek szerint hirtelen tör ránk, s a modern felszerelésre azon­nal szükség van. Tisztelt országgyűlés! Szabolcs megye árvízkáro­sultjai nevében szeretném felhasználni az országgyűlés nyilvánosságát arra, hogy köszönetét mondjunk pár­tunknak, kormányzatunknak azért, amit eddig tett ér­tünk, és amit az árvíz ide­jén megyénknek nyújtott. Az árvízkárosultak tisztában vannak azzal, ha rendsze­rünk nem lenne ilyen erős, szilárd, minden bizonnyal koldusbotra jutottak volna. Köszönetét szeretnénk mon­dani azoknak is, akik bármi­lyen formában segítségünkre siettek, akár vállalatokról, szervekről, akár magánsze­mélyekről van szó. Tisztelt országgyűlés. A költségvetési beszámolót a magam részéről elfogadom és elfogadásra ajánlom. Az országgyűlés pénteken délelőtt 10 órai kezdettel folytatja az 1969. évi állami költségvetés végrehajtásá­ról szóló jelentés vitáját.

Next

/
Thumbnails
Contents