Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-23 / 145. szám
nrm. Jftnttjs ». kblet-mactarorszao *. 0?#t! Kommentár A kormány felhívása Naponta 400 tonna bitumen készül az útépítőknek a közúti építő vállalat nyíregyházi telepén. Hammel József fclv. Jutalom jogcím nélkül Avagy: mire vezetett a dolgozók tájékoztatásának hiánya Tiszavasváriban ? Nagy fontosságú felhívás- tál fordult a kormány az elmúlt héten az ország különböző gazdálkodó szerveihez. Miután egyre áttekinthetőbbé válik az a kár. amit a májusi árvíz okozott hazánknak, különösen pedig a Szamosköznek, fokozottan mutatkozik a szüksége a társadalom hathatós segítségének. Kormányunk nagyra értékeli mindazt a támogatást, amit már eddig is nyújtottak az árvíz sújtotta családoknak a vállalatok, az intézmények és az egyének. A kritikus napok, hetek átvészeléséhez minderre elengedhetetlenül szükség volt. Ám ahhoz, hogy az okozott hatalmas kárt tartósan pótolni tudjuk, sokkal többre van szükség. Erre célzott már az a kezdeményezés is. amely azt tűzte célul, hogy a termelőhelyek a tervezetten felüli új értékek előállításával igyekezzenek megteremteni a támogatást és a pótlás anyagi alapját. A kezdeményezés kedvező visszhangra talált, lapunkban is több ízben beszámoltunk a csatlakozásokról, arról, hogy a vállalatok milyen módon akarják minimum egy százalékkal emelni az 1970-re előirányzott termelési értéküket. Megközelítő számítások szerint ez az „egyszázalékos mozgalom” fedezné a szorosan vett árvízkárokat. Azért, hogy a további közvetlen támogatás még hatékonyabb legyen, fordult most a kormány a vállalatokhoz, szövetkezetekhez, a mezöA TOT kezdeményezésére létrejött megsegítési akció máris jelentősen érezteti hatását. Az ország termelőszövetkezetei a területi szövetségeik útján támogatnak egy- egy kárt szenvedett gazdaságot a Tisza, Szamos és Kraszna közben. Az erősebben károsodott szövetkezetei, mint a csengeri Lenin, vagy a csegöldi Bajcsy Tsz-t két szövetséghez tartozó termelőszövetkezet is segíti. Míg a kisebb területű és gyengébb kárt szenvedett tsz-ek esetében egy-egy szövetség két tsz támogatását vállalta. így 36 területi szövetség 41 tsz-szel tart közvetlen kapcsolatot. Az eddigi támogatásokból elsősorban az állatállomány gazdasági termelőszövetkezetekhez és a költségvetési szervekhez. A felhívás azon túl, hogy nagyra értékeli a nemzeti jövedelem 1 százalékos emelésére irányuló törekvést. hangsúlyozza: a vállalatok, a kisipari és a fogyasztási értékesítő sző. vetkezetek az elmúlt évi nyereségükből képzett fejlesztési alap legalább 5 százalékát juttassák el az árvízkárok csökkentéséhez. Aki járatos a gazdasági életben, az jól tudja, hogy ez az 5 százaiéi? országos szinten figyelemre méltó összeget jelent. A termelőhelyek ezt a fejlesztési alapot a nyereségük terhére minden évben kötelesek növelni, azért, hogy kellő anyagiakkal rendelkezzenek a termelés állandó korszerűsítésére, egyebek között gépesítésre, a technológia korszerűsítésére. Ennek tudatában úgy tűnik, hogy az árvízkárok pótlása talán ezt a korszerűsítést hátráltatná. Látszólagos ez csupán, hiszen nagyon is szoros összefüggés van a jobb, a termelékenyebb munka, a tartalékok intenzívebb feltárása és a szükséges fejlesztések között. Minél gazdaságosabban és nyereségesebben termel egy vállalat, annál nagyobb az az összeg is, amelyet kötelezően a fejlesztési alapba kell helyezni. Tehát amennyiben az idén minden eddiginél termelékenyebben tudják elvégezni üzemeink napi feladataikat, s minél kedvezőbben alakulnak a gyártási átmentése érdekében adott segítség emelkedik ki. A támogatás mértékét sokszorosára növeli, hogy igen gyorsan, és időben szállítottak a szövetkezetek csaknem tízezer mázsa abrak-, és nyolcezer mázsa szálas takarmányt. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy tartási nehézségek miatt az állatállományban jelentős csökkenés nem következett be. A segítség másik módja az állatok egy részének az elszállítása, ingyenes tartása, gondozása, esetenként egészen az értékesítésig. Csupán a csegöldi Bajcsy Tsz-től 150 darab növendékmarhát szállítottak el, amit a tsz nevében meghizlalva adnak majd át az állatforgalmi vállalatnak. költségek. annál nagyobb összeg kerül ebbe a bizonyos fejlesztési alapba. S ha — követve a kormány felhívá. sát, amely ezúttal is szem előtt tartja az önkéntességet — az említett vállalatok, szövetkezetek a már náluk lévő fejlesztési alap 5 százalékát eljuttatták az árvízkárt szenvedetteknek, úgy az idei jobb munka révén gyorsan pótolhatják ezeket az összegeket. De nagyon szoros az összefüggés az „egyszázalékos mozgalommal” is: ezek az új értékek csak növelik a fejlesztési alap számításául szolgáló vállalati nyereséget. Hasonló a helyzet a terme, lőszövetkezeteknél és a költségvetési szerveknél is: mindenütt megvan a mód a még fegyelmezettebb, termelékenyebb munkára, s arra, hogy ráfordításaikat, kiadásaikat a lehető legminimálisabbra szorítsák. Az árvíz nem csupán a Szamosköz községeit érintette: kárt szenvedett az egész népgazdaság. Nem csupán az összedőlt házak, gazdasági épületek, a kárbaveszett ingóságok és vetések jelentik a veszteséget, hanem gondoljunk csak arra a temérdek kiadásra, ami a mentéssel, a már hetek óta tartó védekezéssel együtt jár. Egy időben csak úgy tudjuk közvetlenül segíteni a károsultakat és tovább szilárdítani népgazdaságunkat, ha a a minden javak forrását, a termelőmunkát igazítjuk a rendkívüli körülményekhez. (A. S.) A megsegítési akció első ütemében folyamatosan szállítják a termelőszövetkezetek a legszükségesebb termékeket: a kenyérgabonát, a burgonyát, a vetőmagvakat. Sajnos, nem hasznosítható a felajánlott erőgépkapacitás még ma sem, mivel a károsodott tsz-ek területén a nagy esőzések miatt a talaj- munkát szinte sehol sem lehetett még megkezdeni. Megnyugtató a szatmári tsz-ek részére, hogy a tagok kenyérgabona-szükségletét, valamint az őszi vetéshez szükséges vetőmagvakat a patronáló termelőszövetkezetek új terméseikből szinte valamennyi gazdaságnak már felajánlották. Elkeseredett hangú levelet kaptunk Tiszavasváriból, a gépjavító állomás Április 4. szocialista brigádjától. A 17 tagú brigád ötödik éve alakult és eddig minden évben elnyerték a kitüntető címet. Év elején újra megtették felajánlásukat, de az első negyedév végén nem tudtak mit a naplóba írni. Megromlott a brigádszellem és most az összeforrott brigád tagjai bizalmatlanok egymással szemben. Az ok: év elején a brigád — figyelembe véve a nagy évfordulókat — 100 százalékon felüli termelési eredmény teljesítését vállalta. A terv — a panasz szerint — 833 ezer forint volt és 2 millió 843 ezer 40 forintra teljesítették. Ez több mint 300 százalékos teljesítés. Ezzel szemben a negyedévi értékeléskor kimutatták, hogy a brigád csak 68 százalékra teljesítette tervét. Ez csak az egyik oka annak, hogy panaszt tettek a dolgozók. A másik, hogy április 28-án a főmérnök lement a műhelybe és — állítólag — sértő hangnemben beszélt az emberekkel, s azt is mondta, hogy a csoportvezető nem megfelelően tájékoztatja a vezetőséget. Ezen a beszélgetésen nem vett részt a brigád vezetője, mert hivatalos ügyben Ti- szalökön tartózkodott. Amikor elmondták neki, először az állomás vezetőihez, majd a vállalat vezetőihez és a járási pártbizottsághoz fordult, mert sérelmesnek találta a hangnemet, a tervükről készült kimutatást. Az illetéke, sek ki is vizsgálták a panaszt, de a dolgozókat nem tájékoztatták a vizsgálat eredményéről. Azóta megromlott a brigádszellem, az emberek bizalmatlanok egymással szemben és nem értik, hogyan tudták a 300 százalékos túlteljesítésből kihozni a 68 százalékot. Év elején — a vállalat által meghatározott tervszámok ismerete nélkül — kapták meg a brigádok feladataikat. Az Április 4. brigád 17 tagja a Csepel Autógyár részére kitámasztó lábakat készít. 4 féle kivitelben. A kitámasztó lábak értéke különböző. Van 5 ezer forintos és van 13 ezer forintos láb is. Az elkészítésükre meghatározott idő pedig 20 óra volt. Azóta már 25 órára emelték az állomás vezetői. Az év eleji tervben tehát nem a kollektíva által ismert 833 ezer forint volt a brigád terve, hanem jóval 4 millió felett. A dolgozókra lebontott egyéni termelési érték pedig szintén nem a brigád által ismert 17 000 forint. mert ez csak a szerkezeti lakatosokra vonatkozik. A/ állomás egészében teljesítette a negyedéves tervét, ezt mutatja az is, hogy a dolgozók a negyedév végén megkapták a kitűzött prémiumot. Megkapták az Április 4. brigád tagjai is. annak ellenére, hogy nem teljesítették a tervet. A problémát az okozza: miért nem ismerte a brigád a tervet egy egész negyedév alatt. Hogyan dolgozhat 17 ember úgy, hogy azt hihetik: nagyon szép eredményt értek el és csak hónapok múlva derül ki, hogy nem így van. Az állomás főmérnöke tagadja, hogy gorombán beszélt volna a dolgozókkal. A pártszervezet csúcstitkára kivizsgálta az ügyet és egyetlen dolgozó sem volt hajlandó aláírni a nyilatkozatot, amelyben megismétlik az április 28-án lejátszódott eseményeket. A másik furcsa dolog, hogy ha nem érdemelték meg a dolgozók a prémiumot — ez a tervteljesítésből látszik —, akkor miért kaptak? A vizsgálatok alapján végül ez is kiderült. Ä dolgozók becsületesen dolgoztak az első negyedévben. A különböző minőségű kitámasztó lábakon értékben csaknem egyenlő munkát kell elvégezni. Arról pedig a dolgozók nem tehetnek, hogy erre az időszakra éppen az olcsóbbik fajtából kért a megrendelő. Az éves terv felbontása négy részre történt. A brigád ellátta feladatát. Ha a következő negyedévre éppen a drágább „gólyalábakra” lesz szükség, akkor pedig lényegesen magasabb összegről szól majd a bizonyítványuk. Pedig azzal sem dolgoznak többet. A tervek alapos ismeretében nem történt volna félre, értés és egy pillanatra sem bomlott volna meg a jő összhang a dolgozók között. Balogh József Mikes György: Buzgalom — Alkalomadtán mossák meg Verpeléti kartárs fejét! — adta ki az utasítást az igazgató. — Már megint késve kaptam meg az összesítést. .. — Tessék csak rám bízni! — bólintcXt a főosztályvezető, aztán tűnődni kezdett: mit értett az igazgató az „alkalomadtán” és a „fejmosás” alatt? — Ha kedvébe akarok járni az igazgatónak morfondírozott —, akkor azonnal intézkednem kell. Azonnal és gyorsan. Hadd lássa, hcfíy én a tettek embere nagyok, aki nem odázza ela feladatokat. De mit értett fejmosás alatt? Olyan furcsán nézett rám, amikor ezt a szót mondta. Csak szidást? Olyan furcsán nézett rám: összehúzott szemmel, alulról fölfelé. Talán egy kis prémiummegvonásnak is örülne. S miért ne szereznék az igazgatómnak egy kis örömet? A névnapjára úgy sem vettem semmit... Az osztályvezető megkapta a szigorú utasítást: szidás és prémiummegvonás. Verpelétinek bűnhődnie kell. — Ha kedvébe akarok járni a főosztályvezetőnek — elmélkedett az osztályvezető, — akkor haladéktalanul végre kell hajtanom az utasítást. Verpelétinek, úgy látszik, rosszul áll a szénája. A főosztályvezető arcáról le lehet olvasni, hogy nagyon haragszik rá. Ha a szemöldökét összevonja, és az alsó ajka előreugrik, akkor nagyon haragos. Elég lesz a pré mium- megvonás? Lehet, hogy mást. többet vár tőlem a főosztályvezető, aki annyi szívességet tett nekem az utóbbi időben. Miért ne tennék én is egy szívességet neki? Megteszem. Az utasítást nemcsak teljesítem, de túl is teljesítem. A csoportvezető már úgy kapta meg az utasítást, hogy. Verpelétit meg kell szidni, mteg kell vonni tőle az esedékes prémiumot, és a juta- lotnüdülésre sem mehet el. — Ügy látom, Verpelétinek kifelé áll a szekere rúd- ja! — állapította meg magában a csoportvezető. — Ezt jó tudni. Ha kedvébe akarok járni az osztályvezetőnek, akinek Verpeléti nagyon a bögyében van. akkor azonnal, erélyesen és lelkesen cselekednem kell. Hadd lássa, hogy él még a magyar buzgalom! Jó, jó, de elég lesz Verpelétinek ez a büntetés? Ha jól emlékszem, az osztályvezető remegő hangon adta ki az utasítást, valószínűleg éreztetni akarta velem az ÜGY fontosságát. Tudom már, mit fogok tenni: kisebb beosztásba rakom, kisebb íróasztalt kap és elültetem az ablak mellől. Igen, ez jó lesz. így legalább látni fogják, hogy öntevékeny csoportvezető vagyok, aki nem ragaszkodik bürokratikusán az utasítás minden betűjéhez. Másnap reggel a főosztályvezető jelentette az igazgatónak a VERPELÉTI ÜGYBEN megtett összes intézkedéseket. — Megőrültek? — kiáltott fel az igazgató. — En csak azt mondtam magának, hogy mossa meg alaposan Verpeléti fejét... így nem lehet bánni egy kitűnő munkaerővel, akit ráadásul még mint embert is nagyon szeretek!. .. — Tessék csak rám bízni! — bólintott a főosztályvezető. És hogy kedvében járjon az igazgatónak, magasabb beosztásba, nagyobb fizetésre, igazgatói jutalomra, külföldi tanulmányútra és kitüntetésre javasolta Verpelétit. Harminchat tsz területi szövetség 41 árvízkárosult tsz-szel tart kapcsolatot
