Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-12 / 109. szám

5970. május 12. KELET-MAGYARORSZA« I. <&h! A lakásügy — társadalmi ügy 1. Az eredmények és gondok évtizedei A KÖZPONTI BIZOTTSÁG megbízásából szakemberek széles körű bevonásával még a múlt évben elkészültek a KB irányelvei a lakásépítés fejlesztéséről és a lakásel­osztásról. Az irányelveket az elmúlt hónapokban összevont tanácskozásokon megvitatták a budapesti, a megyei párt­ós tanácsi végrehajtó bizott­ságok; vitára bocsátották a SZOT elnöksége és a KISZ intéző bizottsága kibővített ülésén. Gondos előkészületek után a Központi Bizottság és a Minisztertanács április 16-i együttes ülése megvitatta és elfogadta az MSZMP Po­litikai Bizottságának előter­jesztését a lakásépítés fej­lesztéséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeréről. Ennek rövid lényegét majd pedig magát a határozatot már közölték az újságok, is­mertette a tv és a rádió. A hivatalos tájékoztató, mivel nagy horderejű társa­dalompolitikai kérdésről szól, érthetően élénk érdeklődést, vitákat is kiváltott. Olvasó­inknak ezúttal több. egymást követő részletben bővebb ki­egészítést, indoklást és ma- gvarázatot kívánunk nyújta­ni a Központi Bizottság és a Minisztertanács határozatá­hoz, annak jobb megértése érdekében. KÖZISMERT, HOGY A LAKÁSHELYZET, a lakásel­látás az életszínvonal alaku­lásának egyik legfontosabb tényezője. A lakások száma nagysága, felszereltsége, épí­tésük minősége és elosztása a társadalom különböző ré­tegei között közvetlenül be­folyásolja az emberek élet­módját, életnívóját Minél magasabb egy ország lakosságának életszínvo­nala, általában annál nagyobb az ország lakássű­rűsége, kevesebb az egy la­kószobára jutó lakosok szá­ma, több a komfortos' lakás és magasabb színvonalú a kommunális ellátás is. Nem végleges adatok sze­rint az ország lakásállomá­nya 1970. január 1-én a népszámlálás idején 3 millió 157 ezer lakás volt. Húsz év alatt 1950 és 1970 között összesen 1 millió 65 ezer új lakás épült az országban, s a családoknak majdnem egy- harmada költözött új lakás­ba. Az építés szempontjából ez a húsz év nem volt egyenletes. A gazdasági ter­vekben az 1957-et ■ követő évek óta kapott nagyobb szerepet a lakásépítés, nőtt az állami befektetés is, a lakosság jelentősebb anyagi erői kapcsolódtak be az épí­tésbe. Az 1 millió 65 ezer új lakásból a két évtized alatt 315 ezer állami, mint­egy háromnegyed millió pe­dig magánerőből, illetve hi­tellel támogatott magánerő­ből készült. Persze, a több mint egy­millió új lakásból csak 830 ezer a tiszta szaporulat; 170 ezerrel a lebontott régi la­kásokat kellett pótolni. 1970. JANUÁR ELSEJÉN 400 ezerrel, 15 százalékkal volt több lakás Magyarorszá­gon, mint tíz évvel koráb­ban. A szobák száma pedig ma meghaladja az 5 millió 200 ezret, ami 1 millió 150 ezerrel — 28 százalékkal — több, mint tíz évvel ezelőtt volt. így az utóbbi évtized­ben csökkent — az 1960-as 61 százalékról 47 százalékra — az egyszobás lakások ará­nya; a kétszobásoké viszont a tíz évvel ezelőtti 32 száza­lékról 43 százalékra emelke­dett. Nőtt a három-, illetve több szobás lakások aránya is. Mivel a lakásnövékedés üteme nagyobb volt a nép- szaporulatnál, s mivel na­gyobb, kulturáltabb lakások épültek, ma kényelmesebben, jobb körülmények között la­kunk, mint eddig bármikor. Jellemzi ezt, hogy a száz la­kásra jutó népesség száma — országosan — mintegy 10 százalékkal; a 100 szobára jutók száma pedig mintegy 20 százalékkal csökkent az elmúlt évtizedben. 1960-ban — mint az előző­én közölt adatok bizonyítot­ták — a lakásépítésben ered­ményes évtized vette kezde­tét. Akkor megértek a felté­telei annak is, hogy a párt- és kormányszervek kidolgoz­zák a 15 éves lakósíejleszté- si tervet, amely szerint 1975 végéig 1 millió új lakást kell megépíteni. Ebből 600 ezer lakás az év végére kész lesz, a következő 5 éves tervben pedig befejeződik a nagy­szabású program. A terve­zők 1960-ban úgy látták, hogy a 15 év alatt felszámol­ható az országban a lakáshi­ány. Ez a számítás azonban nem bizonyult reálisnak. Miért? Minden ország lakásszük­ségletét három alaptényező alakítja. Ezek a népszaporu­latból, a lakásállomány pusz­tulásából, a megfelelő lakás nélkül élők elhelyezéséből eredő szükségletek, s ide kell sorolni a belső vándor­lásból, a lakosság átrétege- ződéséből eredő szükséglete­ket is. A 15 ÉVES LAKÁSTERV ezeket a tényleges szükség­leteket alábecsülte; keve­sebb családdal (nagyobb családnagysággal); kisebb arányú lakásavulással; las­súbb átrétegeződéssel, illetve kisebb városi lakossággal számolt. így az 1 millió új lakás felépítése 1975-ig nem oldhatja meg, csak enyhít­heti a lakáshiányt. Az utóbbi évtized nagy erőfeszítései ellenére még mindig kevés lakást építüna. Az ezer főre jutó évente épülő új lakások száma 1957 óta 5,8—6,1 között ingado­zik. Az európai országok át­lagában viszont 1000 főre számítva évi kb. 8, a Szov­jetunióban évi 10,3 új la­kást építenek. , A hazai alacsony lakásépí­tési arány miatt az elavult, bontásra érett épületeknek is csak mintegy 1 4-ét szá­moltuk fel. Ez ugyan átme­netileg mérsékelte a lakás­hiányt, de fékezte a minősé­gi javulást és növelte az amúgy is elhanyagolt lakás­karbantartás, felújítás költsé­geit. Ennek az elmaradás­nak az értéke csak az álla­mi bérlakásoknál az' utóbbi húsz évben , becslések szerint mintegy 12—13 milliárdra halmozódott. A jelenlegi alacsony lakbérek viszont nem teszik lehetővé a felújí­tási hátralék csökkentését, sőt a folyamatos javítások kiadásait sem fedezik telje­sen. Hátráltatja a felújítást az állandó építőipari kapa­citáshiány is. S itt utalni kell arra; a házgyárak s az új technológiák térhódítása ellenére az építőipar és az építőanyagipar részben még ma sincs kellően felkészül­ve a lakásépítési és felújí­tási igények kielégítésére. Végül is azonban 1950 óta több mint egymillió új lakás került tető alá, s ha nagy nehézségek közepette is, de eredményesen halad a 15 éves lakásépítési program megvalósítása. HOGYAN ÁLLUNK tehát a valóságos lakáshiánnyal, vagyis a családok számának és a lakásállománynak a kü­lönbségével? Lássuk az ada­tokat. 1951-ben országosan mintegy 450 ezer volt a hi­ányzó lakások száma, más­ként kifejezve: ennyi csa­ládnak vagy családtöredék­nek nem jutott önálló, meg­felelő lakás. Budapesten 1951-ben közel 170 ezer, a városokban kb. 100 ezer, a községekben, több mint 180 ezer volt a hiányzó lakás. És ma? Az országos hiány csaknem 350 ezer lakás, eb­ből a budapesti megközelí- töen 150, a városi 140, a községi hiány pedig 60 ezei lakás. Amint látható: az el múlt két évtizedben a lakás­hiány jelentősen csökkente községekben, de Budapesten alig \vult a helyzet, a vá­rosokban pedig még rom­lott is. A lakáshelyzet általános javításán belül is most és a következő években a legége­tőbb társadalompolitikai és szociális feladat a főváros­ban és a vidéki városokban élő munkáscsaládok és csa­ládalapító fiatalok lakáshely­zetének a javítása. (Folytatjuk) Az új sóstói közúti híd. A premier 1970. május 31. E naptól megindul a várost t fürdőhellyel összekötő úton a forgalom. Elek Emii felvétek Ünnepi közgyűlés Sóstóhegyen Átadták a kormány elismerő oklevelét j a nyíregyházi \ őrös Csili aj* Termelőszövetkezetnek A TOT előterjesztése alap­ján a?, elmúlt évre meghir­detett gazdálkodási verseny­ben elért sikere alapján a kormány elismerő oklevéllel tüntette ki a 3000 holdnál ki­sebb területen gazdálkodó termelőszövetkezetek közül a nyíregyházi Vörös Csilla­got. Kiemelkedő munkájuk elismeréseképpen ugyancsak megkapták a TOT emlékpla­kettjét és a megyei tanács vb díszoklevelét.-Az eredmény értékelő.' ün­nepi közgyűlésre május 10- én. vasárnap délelőtt került sor a ts7 sóstóhegyi köz­pontjának új művelődési há­zában. Az ünnepi közgyűlést Janik József, a tsz párttit­kára nyitotta meg, majd Suba István, a TOT elnöksé­gének tagja mondott beszé­det. Bevezetőben az előadó a TOT elnökségének üdvözle­tét tolmácsolta a kiváló ered­ményt elérő kollektívának, majd foglalkozott a verseny céljával és eredményeivel. Ezenbelül is részletesen a Vörös Csillag Tsz sikereivel. Az értékelésnél — mint mondotta — figyelembe vet­ték. hogy a tsz az anyagi ösztönzés továbbfejlesztésé­vel, széles körben vonta be családtagjait a közös munká­ba. így a legnagyobb csúcs­munkák idején sem kellett idegen, vagy társadalmi munkaerőt igénybe venni, s a lehető legrövidebb időn belül végeztek a vetési és betakarítási munkákkal. A csúcsmu nkák idején a 300 dolgozó taggal szemben — a családtagokkal, nyugdíjasok­kal és járadékosokkal együtt — esetenként 500-an is dol­goztak. Mindez magas fokú szervezettségre, jó munka- és közszellemre vall. Figyelem­re méltó, hogy a szövetkezet­ben nincsenek alkalmazottak, mindannyian tagok. Kedvező a nők és férfiak aránya, a tagok átlagos életkora 34 év. A tsz-ben a szerves trágya rendszeres alkalmazásán kívül a vegyesmütrágya-fel- használás katasztrális hol­danként 439 kiló volt. Ez sokkal több az országos át­lagnál. Bátran alkalmazzák a szövetkezeiben az új módsze­reket; több növénytőszám. lombtrágyázás, mélytalaj- művelés; vegyszeres gyomir- . tás. kiváló minőségű vető- ma «vak. stb. A szövetkezet fő állatte­nyésztési ága a faromfite- nyésztés és nevelés. Hat éve tenyészbaromfi szaporulati telep a gazdaság. s ennek irányában történik a fejlesz­tés is. A legújabb hibridek­kel dolgoznak. Ezeket kor­szerű tojóházakban, jó tech­nológiával tenyészti a tsz. Az elmúlt évbén az egy to­jóra jutó to.iáshozam 142 da­rab volt, hizlalásnál héthetes korra 2,82 kiló abraktakar­mánnyal 1,20, kiló átlagsúlyt értek el. A juhtenyésztésnél a gyapjúhozam 4,56 kiló volt. A parancsot este kaptuk 21 órakor. Úgy szólt, hogy „egy órán belül mindenki hagyja el az állást, visszavo­nulunk”. Honnan jött, ki adta ki. nem tudtuk, de ez már nem is érdekelt senkit. Pa­rancs .volt, és mi teljesítet­tük. Méghozzá örömmel és olyan gyorsan, amilyen gyor­san csak lehetséges volt Az öröm nemcsak annak szólt, hogy visszavonulunk, hanem hogy végre történik velünk valami, hogy kiszabadulunk ebből a sáros, mocskos bun­kernak nevezett sírverem­ből. Közel két hete szakadt ránk az eső. enni hol kap­tunk, hol nem. Állva alud­tunk és a ruhánk .félig el volt rohadva. így aztán mindegy volt, hogy hova megyünk, csak innen el. Egész éjjel meneteltünk. Nem sorban, fegyelmezetten, csak úgy összevissza, mint a csorda. Reggel vártuk és követeltük az ennivalót, de mindig azt mondták, majd a következő faluban. Eljött a dél, az este és mi rájöttünk, bogy nem várhatunk sem­A lövés elmaradt mit. A parancsnokok köz­ben eltűntek, vagy álvedlet­tek közkatonákká. Éjszakára egy pajtában húztuk meg magunkat. De már csak öten. A csapat szétszóródott. Mindenki ar­ra ment, amerre közelebb érezte a hazafelé vezető utat. így lettünk mi is. Reg­gel eldobáltunk mindent, ami a harcra emlékezteit bennünket és irányt vettünk hazafelé. Három napon át bolyongtunk a határban, el­kerülve a falvakat és az uta­kat, attól félve, hogy be­fognak bennünket. Végül is az ínség vitt rá, hogy beme­részkedjünk egy kis faluba, valahol a csehszlovák és a német határ közelében. Melegünk volt. A májusi nap olyan szépen sütött, mintha csak pótolni akarta volna a hetekig tartó esőzést. Sapkánkat a kézbe fogtuk, és lopakodva mentünk a jár­dán. libasorban. Csikós ment előttem, egy nádudvari gye­rek. Arról volt nevezetes, hogy soha be nem állt a szája. Éppen arról beszélt, hogy nem tetszik neki ez a nagy csend, ami itt körül van. — Emlékezz rá — mondta —, a vonalban sem volt jó az ilyen nagy hallgatás. Utána mindig támadás következett. Magam sem értettem egé­szen és éppen szólni akar­tam, amikor katonatársam úgy állt meg előttem, mintha lecövekelték volna. Nem szólt semmit. csak falfehé­ren, reszkető kézzel a túlol­dalra mutatott. Mindnyájan arra fordultunk és a veríték pillanatok alatt kivert ben­nünket. A túloldalon palánk- kerítés volt, és mögötte két jól megtermett orosz katona. Géppisztollyal a vállukon. Valószínű a házból jöhettek ki, ezért vettük észre ilyen ^ ké­sőn őket. Néztünk egymás­ra. Aztán a fiatalabbik le­kapta a géppisztolyát és ránk fogta. De a másik uda- lépett hozzá, mondott neki valamit és a géppisztolyát csövével lefelé fordította. Nekünk se kellett egyéb. Abban a pillanatban úgy ne­kiiramodtunk, mintha pus­kából lőttek volna ki ben­nünket. Kiabáltak ők utá­nunk. hogy, „vojná kaput, vojna nyet”, de mi csak. fu­tottunk és vártunk, hogy mikor szólal meg a géppisz­toly a hátunk mögött. Ám a lövés elmaradt. A futástól kimerülve leültünk. És most ért ben­nünket a másik meglepetés Újabb két orosz katonát vet­tünk észre, alig pár lépésnyi­re közeledtek felénk. Most már nem szaladtunk el. igaz néni, is bírtunk. El voltunk szánva a legrosszabbra. De legnagyobb csodálkozásunkra a két katona ügyet se vetett ránk.' Már-már ' úgy nézett ki. hogy tovább mennek, amikor az egyik visszafor­dult, észrevéve a magyar egyenruhánkat, odalépett hozzánk. — Vengri, da? Csak a fe­jünket ráztuk. — Budapest, da? — Igen — motyogtam. Aztán a másik katona vala­mit mondott neki mire ez mosolyogva a vállamra tet­te a kezét és tovább foly­tatta. — Vojna kaput! Ér­tetlenül néztünk rá. És ő próbálta megmagyarázni. — vojna nyet. kaput. — Halljátok, szóltam, azt mondja, nincs háború, vége. — Da. da! Nincs, háború. Budapest! Úgy látszik ez a Budapest nagyon tetszett ne­ki, mert többször elismétel­te. De mi már ezt alig hal­lottuk. Úgy ültünk ott egymás mellett, mint akit fejbe kólin­tották. Alig vettük észre, hogy kezet fogtak ve­lünk és elindultak. Az idősebb azonban még egyszer visszajött. Felállított bennünket. Magyarország fe­lé mutatott, és azt mondta: — Magyar pasli doma! Merik A szövetkezet gépesítés« jó. A növénytermelésben a dohány. gyógynövények, gyümölcs és szőlő betakarí­tásán kivül gyakorlatilag minden munka gépesített. A* állattenyésztésben önetetők, önitatók vannak. Az ügyvi­telt is gépesítette a tsz. a könyvelés gépekkel dolgozik. Korszerű javítóműhellyel is rendelkeznek, minden javí­tási munkát saját maga vé­gez el. A háztáji gazdálkodás színvonala magas, a családok 98 százaléka önellátó, ba­romfiállománnyal minden háznál rendelkeznek. A tsz árbevételénél a nö­vekedés az országosnál ha­gy óbb ütemű. Az elmúlt év­ben a tervezett 24 millió 274 ezer helyett közel 30 millió forint lett a összes árbevétel. Az utóbbi három évben a termelőszövetkezet kenyérga­bona átlagtermése 3—4 má­zsával mindig meghaladta az országos átlagot. . Nagyon szép, egyenletes a fejlődés a tagság jövedelmé­nek alakulásánál. Az egy tagra jutó részesedés 1967- ben 14 245 forint, a követke­ző évben közel 18 ezer, s tavaly meghaladta a 20 ezer forintot. Hasonlóképpen nö­vekedett az egy napra jutó részesedés is. A termelőszövetkezet 1964 óta vesz részt a termelőszö­vetkezetek országos gazdál­kodási, a megyei és szövet­ségi színtű versenyeken eredményesen. Jelenleg 10 szocialista brigád dolgozik száztizenhét taggal. A tsz vezetősége a jobb munkát erkölcsileg és anyagilag is elismert. A szociális alapból segélyezik az idős, beteg, munkaképtelen tagokat. Be­vezették a fizetett szabadsá­got. az üdültetést, kirándulást, tapasztalatcserét. Beszédének befejezése után az előadó átadta a kor­mány által adományozott el­ismerő oklevelet, a TOT em­lékplakettjét, kiváló dolgozó kitüntetéseket, miniszteri di­cséreteket. A megyei tanács vb által adományozott dísz­oklevelet és a velejáró 10 ezer forintot Sipos Béla, a Tisza menti TESZÖV titkára nyújtotta át. Ezután Mezősi István, a tsz elnöke beszélt, majd kiosztotta a tsz veze­tősége által adományozott kitüntetéseket. A törzsgárda arany, ezüst és bronz foko­zatát hetvenen, a szocialista brigádok közül kilencen kapták meg a zöldkoszorús jelvényt, illetve oklevelet Ketten kiváló dolgozó kitün­tetésben részesültek. A iuta­lómként kiosztott pénz össze­ge elérte a 140 ézer forintot. m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents