Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-10 / 108. szám
W78. mljus KELET-MAGYARORSZÄÖ * Oldal Mérnök, mint hiánycikk Az ösztöndíjas, egy faipari mérnök, júniusban végez. Lakás kellene neki. Kértek, de nem kaptak. (Ki adjon? A tanács: — Ez a vállalát ügye. A vállalat: — Tízmilliós beruházás mellett nincs rá pénz.) Lehet, hogy kútba esik a mérnök beállítása? Mindehhez hozza kell tenni, hogy a bútorgyárban nincs egyetemet végzett szakember. S az 6 helyzetük nem egyedüli a szabolcsi vallalatbk körében A vezetők gyakran panaszkodnak számos területen, hogy hiába indulnak el az egyetemekre, hiába próbálkoznak, azokkal a feltételekkel, amit mi nyújtani tudunk, vem akarnak idejönni a fiatal műszakiak. Legelőször is lakás kellene nekik, s úgy véljük, hogy ez érthető is. Nem örömünnep, s nem főnyeremény ma még egy műszakinak a szabolcsi tanácsi iparban dolgozni, mikor mást is választhat, hiszen mindenütt nagyon kell a szakember. Viszont a szabolcsi iparosítás egyik sarkalatos kérdése a műszaki szakemberekkel való ellátás: enél- kül nagyon nehezen menne •Nehéz mérnököt szerezni? Igen. De a vállalati vezetők panaszaiból egyoldalúvá vaina a kép. Az az igazság, hogy a „beszerzésükért” nem tesznek meg mindent a vállalati vezetők Emellett az emberek képzése is háttérbe szorult, s az az általános kép, hogy kevés a technikus és még kevesebb a mérnök. így aztán nem csoda. fia egy értekezleten a megyei tanács ipari osztályának vezetője ekként fogalmazott: A vállalati elemzés, tervezés helyzete kritikus. Döntő ebben a témában, amire rendszerint hivatkoznak: nincs, aki csinálja. Nincsenek megfelelő szakemberek, vagy nincs elég belőlük. Miben jelentkezik ennek hatása? Elsősorban abban, hogy tanácsi vállalataink többsége a piaci események után kullog. Ha a piaci helyzet változik, hirtelen nem tudnak mihez kezdeni, mert nem gondoltak rá előbb, s üres a fiókjuk. Éppen a bútoriparban játszódott le egy évt a piac gyors változása, és két bútorgyárunk jókora tandíjat fizetett ezért. A tandíjat b cipőiparban is éppígy meg kellett fizetni, hasonló okok miatt. Vállalataink nem voltak fel- ' készülve a gyors, rugalmas átállásokra, — pontosan a megfelelő műszaki gárda hiányában Még most is hasonló a helyzet a gyártmányfejlesztésben. de a műszakiak hiánya hamarosan számos helyen már létkérdéssé válhat, mert igazán ők tudják előkészíteni a termelékenység megfelelő növelését, azt önköltség tudatos és folyamatos csökkentéséi, a gyártmány- es gyártásfejlesztést. Még a legjobbak sem állnak igazán jól e téren. Nemrég adták át a VAGÉP-nek a Kiváló vállalat címet, de a megyei tanacs vb elnöke a méltató s ivak mellett azt is megjegyezte, hogy a VAGÉP nek sincs igazi profilja, nincs nagy sorozatban gyártható saját gyártmánya. Ilyen tulajdonképpen a többieknél sincs, legalábbis olyan gyártmány, amivel komoly szerepet játszhatnának a piacon. Talán még a mátészalkai bútorgyár sorozatgyártása a legjelentősebb e témában, s az UNIVERSIL mullitja. (E kettő annak a látványos bizonyítéka, milyen fontos a tudomány eredményeinek ipari alkalmazása.) Megfelelő profilt, korszerű termék nagy sorozatú gyártását elsősorban licenc, vagy know-how vásárlás útján lehetne kialakítani. Ha erre egyéb lehetőségek — deviza, beruházási hitel, saját erő, épület, akarat, — meg is lennének, sok minden nemcsak elhatározás kérdése. Például az, hogy az említettek mellett bármilyen licenc-gyárt- mány bevezetéséhez feltétlenül szükség van egy olyan műszaki gárdára, amely fogadni tudja ezt a rendszerint bonyolult és felkészültséget igénylő ismeretanyagot. Am ne menjünk ilyen messzire a megfelelő műszaki gárda hiányának következményeit illetően. Sokkal mindennapibb az a tény, hogy a legtöbb igazgató vagy főmérnök végtelenül megterhelt, rengeteget dolgozik, néha azt sem tudja, hol áll a feje E vezetők a vállalatnak szinte minden problémájával foglalkoznak. Miért? Mert nekik kell — úgymond — megoldaniuk. Az UNlVERSIL-nél és s Tiszalöki Vegyesipari Vállalatnál szokatlanul nagy önállóságot kaptak a középvezetők. Oly nagyot, amilyen másutt szinte elképzelhetetlen: miként foglalkozhat egy üzemvezető még a piackutatással is? Az UNIVERSIL-nél igy csinálják, mert úgy tartják. hogy a munkával kapcsolatos döntéseket hozzák ott, ahol a legjobban ismerik annak minden összetevőjét, s ahol majd nyilvánvalóvá válik a hatása is. Másutt? Nincs ekkora önállóság, vagy pontosabb, ha azt mondjuk: a középvezetőknek szinte nincs önálló munkakörük, legfeljebb papíron. Miért? Mert nincsenek — mondja sok igazgató, — megfelelő emberek e posztokra. Ma nincsenek, miért nem szereznek be megfelelőt? Vagy miért nem kísérlik meg a meglévőkkel ? Sokszor előfordult már, hogy szárnyakat kapott egy ember, ha érezte, hogy bíznak benne. És a tanácsi vállalatok ,,al sóbb parancsnokainak” gondjainál elérkeztünk a legfontosabbhoz. Fejlődésüknek egyik kulcskérdésé, hogyan gyűrűzik tovább a vállalat belső mechanizmusán az önálló, felelős munka megkövetelése, az emberi és szakmai képességek kibontakoztatásának lehetősége. Ehhez persze még sok mérnököt és technikust kel! a termelésbe állítani, s aztán engedni őket dolgozni. Kun István Azon az éjszakán... A Katona még nem volt húszéves, amikor eljutott Grúzig. Részt vett az utolsó ütközetben, azután a maga módján, szerényen ünnepelt Letette a géppuskát, s a határainkat védte még másfél esztendeig, majd negyvenhét elején leszerelt. Visszament oda. ahonnan elindult, s művelte a neki juttatott három hold földet. Nem sejtette, s ma sem érzi történelmet csinált. A Második Ukrgn Front kötelékében harcolt a ma gyarság becsületéért a Iá. gyalogezred honvédéként. Május 8-án éjjel indultak az utolsó bevetésre Graztól harminc kilométerre északkelet re, a hegyi erdőségekben.. Mire gondolt akkor éjjel? — Már semmire. Csak arra hogy mennünk kell, előre, hogy minél hamarabb legyen vége ennek a háborúnak. Csendben ment az előkészü let. A szaka-.-parancsnokok este közölték, hogy senki ne öltözzön le. a szerelést minden ki pakolja össze, s m aludjunk el. mert annál rosz- szabb lesz felébredni. Éjjel jött a riadó. Égy pajtában voltak, tőlük egy 'Kilometern a német SS-ek és páncélosok' A magyarok középen iá madtak ékkén*, két oldalon rohamoztak a szovjet katonák. A magyarok futottak a nehéz géppuskákkal, s két oldalon dübörögtek a T—34(esek. Nem félt? — Ott nem volt más az ember fejében, mint menni és lőni. Ahogy a géppuska torkán kifér. Kelepeitek a géppuskák, vijjogtak a tankok ágyúinak golyói. Bekerítették a németeket, akik feltartott kézzel, félve jöttek elő az erdő sűrűjéből. Meddig tarthatott? Egy órát, hármat, fél éjszakát? Erre nem emlékszik. Azt sem tudta, hogy ekkor véget ért a háború, a világon a legpusztítóbb vérzivatar. — Reggel kaptunk egy deci rumot. Készítetlek az erde fáiból egy nagy emelvényt a tisztáson és a szovjet parancs nők bejelentette, hogy: ,Voj- /na kaput!” Hogy ölelték egymást a katonák! Dobálták az orosz és a magyar sapkákat és oiel- koztek. Micsoda nagyszerű kél szó ez: „Vojna kaput!” — Megvolt a nagy mulat 1 ág Majdnem valódi disz ebédfct kaptunk: húsleves marhapörkölt; meg három deci bor... Lazor János ötvennégy napja volt akitor katona. 1945 február közepén hirdették ki Tiszanagyfalüban. hogy felállt a demokratikus magyar hadsereg. Jelentkezni lehet a községházán. — Még aznap beírattuk a nevünket a faluból hatan Bodrogi András. Budai Balázs, Bernáth Béla, Koncsol András es én, Lazor János. Március 14-én megkaptuk a behívóparancsot, hogy tizen- hatodikán vonuljunk be Deb recenbe, a Pavilon laktanyába. Este kilenckor vitte a behívót a kisbíró. Másodnapra, Jó- zsef-napkor korán szekérre ültek, úgy jöttek be Nyíregy házára. Nagy' kedvük volt az úton, itták a répapálinkát é- nótáztak. Tovább vonaton. — A laktanyában már várlak minket. Adták a ruhát, a felszerelést, géppuskát, pisztolyt, puskát. S következett a kiképzés. Majd feleskettek a magyar népre, a demokráciára. Április első napjaiban már készen álltunk. Mielőtt elindultunk volna a frontra, kaptunk egy eltávozást estétől másnap estig — huszonnégy órát. Kilenc órakor indult el a sötétben. Gyalog jött Debrecenből Tiszanagyíaluig. Hetvenhat kilométert kilenc óra alatt. Futva ért haza reggel hatkor. Elbúcsúzott a szülőktől, kis csomagot vett magához, s indult vissza — Szerencsém volt A tope- gán felvett egy szovjet katonai teherautó, s elvitt egészen a laktanya kapujáig. Kérdezték, hova? Mondtam. Csak oszt és kijelöl Ä „háztáji ügy** Szabolcsban Szabolcs-Szdtmár megye termelőszövetkezeti parasztsága családi átlagos jövedelmének 49,9 százaléka kerül ki a háztáji gazdaságokból. Természetes, hogy ennek a 49,9 százaléknak egy jelentős része is a közösben termett meg, például takarmány alakjában, mielőtt az állattenyésztés háztáji részében értékesült volna, eladható, értékesíthető áruvá változott. A közösnek is használ A közösnek is használ, ha a háztáji gazdálkodást jobban megszervezik. Általános 'figyelem fordult a háztáji bizottságokra. Napnál világosabb, hogy ez a .feladat rájuk hárul. Vagyis: ne csak a háztáji parcellák elosztásával foglalkozzanak, hanem a közös és a háztáji kapcsolatának megszervezésével is. Számtalan jele mutatkozik megyénkben az ilyen irányú kezdeményezések felpezsdü- lésének. Az Agrotechnikai Kutató Intézet kisvárdai telepén kidolgozták a közösen megművelhető burgonyaháztáji tervét. (Nem is akad egyetlen háztáji tulajdonos, aki ne fogadná el azt a harminc-négyven mázsás holdankéni többlettermést, ami ebben van). Minap láttuk Balkányban a kukoricaföldek szántását. Itt, az Új Erő Termelőszövetkezetben majdnem mindenki kukoricaföldet kér háztájinak. Először tehát leszántják a négyszáz holdat, amely pontosan azért — a háztájiért —. iLven sok ebben az arany lag nagyon kicsi, összesen 140 dolgozó taggal működő termelőszövetkezetben, bevetik kukoricával és csak azután parcellázzák ki belőle a háztáji földeket. A rakamazi Győzelem Termelőszövetkezetben a háztáji bizottság minden, az állattartásban jelentkező problémában segít, igyekszik megoldani, gondoskodik szervezetten a megfelelő mennyihogy Debrecen. Pavilon? — kérdezték egyből. Igen, a Pavilon. Elindultak az ezreddel. Debrecenből Szolnokra, majd Miskolcra, azzal, hogy mennek Csehszlovákiába. Azután újabb parancs: irány a nyugati határ. — Szentgotthárd felé mentünk. Végig az úton rettenetes látvány volt a Dunántúl. Székesfehérvár környékén még száz és száz kilőtt tank. Azután Graz. Ott vagoníroztunk ki. Az állomás porig rombolva. Onnan gyalog harminc kilométert. Letáboroztak a pajtában. Magyarok voltak, s kaptak teljesen új ruhát, felszerelést A géppuskás századnak Szilasi József főhadnagy volt a parancsnoka. A politikai tiszt egy antifasiszta magyar volt. A századnál is volt egy szovjet összekötő tiszt. — Naponta voltak politikai foglalkozásaink, hogy mi a mi háborúnk értelme, s tájékoztatók, hogyan áll pillanatnyilag á front. Aztán jött el május nyolc éjszakája, az első tűzkeresztség. Az első és az egyetlen De volt. Ilyen is volt. A katona, aki mert, most itt ül a háza tornácán. Naptól barna, széltől cserzett arca felélénkül. Fél óra szünet, addig áll a traktor. — Régen volt. s ugye a2 ember feje nem káptalan — mondja és megy vissza dolgozni, mert sürget a vetés. Kopka János ségű és minőségű takarmányról a tagok számára. Munkaegység a szervezőnek Az őri Petőfiben a bizottság szervezi a háztáji földek műtrágyázását, a kukoricáéi burgonyavetömag cseréjét. Sértést, szai vasinaruát, tejei a közösen át értékesítenek. (Idén negyedmillió liter tejre kötöttek szerződést). A legelő műtrágyázását a közős gazdaság terhére végzik el. Igen sejk helyen azzal honorálják ezt az egyre több munkát, hogy a háztáji bizottságok rendszeresen dolgozó tagjainak munkaegységet számolnak el szervező munkájukért. (Például a nagy kallói Zöld Mezőben készpénzzel fizetik ezt Is). Sőt, sok helyen a háztáji ügyek intézői már jutalmat, prémiumot kapnak abból, amit a jó háztáji kapcsolatok által keres a termelőszövetkezet. A nyíribronyi Üj Életből egy év alatt 2,7 millió, forint értékű hízómarhát, hízósertést, tejet és burgonyát értékesítettek, csak a háztáji gazdaságokból. A permetezést a közös gazdaság végzi. A közösből 100 darab etőhasi kocát juttatnak a háztáji gazdaságokba. A helyi tápellátást és a takarmányszükséglet beszerzését szervezetten biztosították. Sőt, minden tízórás ledolgozott munkanap után a tagok 1,3 négyszögöl lucerna termését térítés nélkül betakaríthatják. Gondot fordítanak a legelő karbantartására. A műtrágyázás.' legelőápolás a közös gazdaság terhére történik. Ingyen kaszálók Kocaakciót szervezett a géberjéni Győzelem Termelőszövetkezet háztáji bizottsága is, Káimánházán a- takarmány • szétosztását és az alomszalma biztosítását is ez a háztáji bizottság intézi. Végül még egy jó példa: a vencsellői Szabadság Termelőszövetkezetben harmados kaszálókat osztanak ki, a nyuadíjésoknak nedie térítésmentesen ..mindenes" kaszálót. A felsorolt példák legjava abból a jelentéssorozatból valók, melyet a népfront- aktivisták gyűjtöttek. Akad persze rossz példa is. Sok faluban még mindig csak ..oszt és kijelöl” a hasten bizottság — mint például Jánkmajtison és Nyírtasson. Másutt előfordul, hogy meg az osztásnál is ré>‘ ■ ehsjlók. Ilyen eset volt például Nagyhódoson, ahol a bizottság elnézte és hagyta, hogy a termelőszövetkezet elnöke egy hold gyümölcsöst használjon háztájiként, holott ' a törvény alapszabály ezt nett» biztosítja Ki fizesse az agronómiát? Az úgynevezett háztáji ag- ronómusok körül vita alakult ki. Egyesek szerint nem éri meg, éppen csak a fizetését keresné meg. Masok azt vetik ellene, hogy amúgy sincsen elegendő szakember, ne forgácsolják szét az erőket. Mindkét érv ellen is elhangzanak indoklások: a nagyüzemi felár egy részéből bőven jutalmazni lehet a háztáji szervezését végző agronómust és nem kell okvetlenül agrármérnököt főállásban erre szerződtetni. Mindent egybevetve: a háztáji ügye napirenden van és marad Ez használ a közös gazdaság jövedelem- emelkedesének is. Gesztelyí Nagy Zoltán A ,,Világgazdaságt( cikke nyomán Segítséget Záhonynak A „Világgazdaság” szerdai száma Sürgős „értágítást” Záhonynál! — című cikkében nagy teret szentel a szovjet—magyar áruforgalom döntő részét lebonyolító körzet gondjainak. A cikkíró szerint állandó a „trombózisveszély” az ország gazdaságának e fő ütőerén. Tavaly több, mint tízmillió tonna áru jött át és a vasúi nem volt képes ennyi áru átrakására a széles nyomtávú vagonokból a miénkbe. Emiatt szovjet részről nemrég kénytelenek voltak szállítási tilalmat elrendelni és például januárban 143 ezer tonna áru szállítása maradt el. A záhonyi helyzet nem javul, hanem romlik A cikkíró megállapítja: „Nehéz megérteni, és még nehezebb megmagyarázni, hogy egy ilyen hosszú évek óta ismert, népgazdasági szempontból kiemelkedő fontosságú, országainknak olyan sok gazdasági veszteséget okozó probléma megoldására mindeddig nem sikerült elég erőt koncentrálni.” A bajok oka szerinte az, hogy a gépesítés elmaradt a követelményektől, és a jobb ütemezéssel, a szervezéssel is sok nehézségen lehetne segíteni Gyors intézkedést sürget, mert a következő ötéves tervben 50 százalékkal nő a két ország közötti áruforgalom, s bár akkorra másik átkelőhely is épül. da Záhony gondjai is megmaradnak. Sokat lehetne tenni a most már akutnak tekinthető átrakodás! torlódás felszámolása érdekében. Ez volt a cél a kél vasút szakembereinek februári tanácskozásán is. de kívánatos volna, ha a szakértői bizottság tovább keresné a megoldás módjait. „Jobb későn, mint soha'. De azért a magyar közlekedés vezetői és szakemberei is. elgondolkozhatnának arról, hogy miért és hogyan jutottunk idáig” — írja befejezésül Nemes János. Úgy .érezzük, hogy a „Világgazdaság” cikke, ismételten rávilágít a záhonyi nehézségekre, s arra, hogy ez nem szabolcsi probléma, és nem munkaerőprobléma. — hanem országos ügy, a megoldás az egész népgazdaság érdeke. Feltehetően az itt felvetett sürgetések és kívánságok is hozzájárulnak ahhoz, hogy végre igazán és hosszú távon is megoldódjon a záhonyi körzet oly sok gondja-baja.
