Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-09 / 107. szám

Wrt. mirras Díszünnepség Budapesten a győzelem napja alkalmából Gáspár Sándor beszéde a Vígszínházban A magyar—szovjet határtalálkozó résztvevőinek távirata > A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának £ A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 'j# A Szovjetunió Legfelsőbb Tanacsa Elnökségének if A Magyar Népköztarsasag Minisztertanácsának & A Szovjetunió Minisztertanácsának Negyedszázad telt el azóta, hogy a szovjet katona kitűzte a győzelem zászlaját a Reichstagra, a hitlerizmus kígyófész- kére. Negyedszázad telt el azóta, hogy a szovjet katona elol­totta Oswiecim és Buhenwald, Dachau és Mauthausen pokoli kemencéinek tüzet, kiragadta a halai torkából a foglyok millióit. A lenini centenárium évében ünnepük a népek a né­met fasiszta hódítók fölött aratott nagy győzelem 25. évfor­dulóját. Negyedszázad telt el azóta, hogy Európa ege megvilágo­sodott és megtisztult, hogy a föld begyógyította sebeit, eltün­tette a romokat, amelyeket a fasizmus hagyott hátra a háború után. A EBOvjet nép és az európai kontinens népeinek legkivá­lóbb fiai és leányai életüket áldozták ezért a nagy győzele­mért. A fasizmus ellen vívott harcban megedződött mint az acél, a szovjet és a magyar nép testvérisége, megszületett a nagy és megbonthatatlan szocialista közösség, amely a marxizmus—leninizmus rendíthetetlen alapjára épült. Mi, két szomszédos terület — Szovjet-Ukrajna Kárpáton- túli területének és a Magyar Népköztársaság Szabolcs-Szat- már megyéjének — internacionalistái, különböző szakmájú emberek — gyümölcstermesztők és földművelők, munkások és tudósok, a baráti hadseregek katonái és tisztjei — ma ün­nepi találkozóra gyűltünk egybe a béke és barátság határán, a győzelem örömteli ünnepe alkalmából. Forró üdvözletünket küldjük a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának. amelynek zászlaja alatt született a győzelem. Forró üdvözletünket küldjük a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának, amelynek zászlaja alatt a magyar nép a szocializmus fényes útján halad. Tudjuk, milyen nagy árat fizettek a népek a győzelemért, és kijelentjük, hogy munkánk­kal szilárdítani, védeni fogjuk a békét, életünket, amelyet Lenin szerint építünk. Éljen győzelmünk boldog napja! Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen a béke! 1970. május 7. A fasizmus fölött aratott győzelem 25. év­fordulója alkalmából a magyar—szovjet határon tartott internacionalista találkozó résztvevői. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa a fasizmus felett aratott győ­zelem 25. évfordulója alkal­mából penteken este ünnep­séget rendezett a Vígszínház­ban. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, Fehér La­jos. a kormány elnökhe­lyettese. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai: dr. Ajtai Mikl/ós, a kor­mány elnökhelyettese és Né­meth Károly, a budapesti pártbizottság első titkára, a Poütikai Bizottság póttagjai; Aczél György. a Központi Bizottság titkára. Az el­nökségben foglalt helyet F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. Részt vett az ünnepségen Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, to­vábbá a Központi Bizottság és a kormány több tagja, a poütikai és a társadalmi élet számos más neves személyi­sége, a magyar munkásmoz­galom sok veteránja, a fa­sizmus elleni harc. az ellen­állási mozgalom számos egy­kori harcosa. Ott volt az ünnepségen a budapesti diplomáciai képviseletek szá­mos vezetője és tagja, vala­mint a felszabadító szovjet hadsereg több képviselője. A magyar Himnusz el­hangzása után Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a kormány- elnökhelyettese nyitotta meg az ünnepséget. Köszöntötte az ünnepség résztvevőit, emlé­keztetett a 25 évvel ez­előtt a fasizmus felett aratott győzelem jelentőségére, a felszabadító harcokra. Szólt az egykori harcosok hősies­ségéről, arról a döntő sze­repről, amelyet a szovjet hadsereg játszott a hitleri Németország szétzúzásában. Végül hangoztatta, hogy a győzelem napján nemcsak a negyedszázaddal ezelőtti ese­ményre emlékezünk, hanem számba vesszük harci felada­tainkat is. hogy földünk bé­kében élő népek nyugalmas, virágzó otthona legyen. Fehér Lajos megnyitó sza­vai után Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a SZOT főtitkára mondott ünnepi beszédet. Kedves elvtársnők, elvtár­sak! — Az évfordulók sorában ma a német fasizmus felett aratott történelmi jelentősé­gű győzelemre emlékezünk. Huszonöt évvel ezelőtt zúzta szét a diadalmas szovjet had­sereg a német fasür.ta had­erő utolsó maradványait. — Idézzük fel gondolat­ban ént a napot. 1945. május 9 ugyanolyan hétköznapnak tűnt, mint a többi. Mégis lé­nyegesen eltért a többitől abban, hogy az emberek tu­datáig hatolt: vége a hábo­rúnak, nem fenyeget többé a fasiszta erőszak, vége a megaláztatásnak, a szégyen­nek, a gyötrelemnek. A há­borútól megkínzott emberek százmilliói reménykedő gon­dolatokkal és felszabaduló éri ésekkel gondoltak a jö­vőre. A szovjet nép nagy véráldozatai — Újra reménykedhettünk az életben és a békében. — Amikor 1945. május 8-án Keitel vezértábornagy, a hit­leri haderők főparancsnoka aláírta a Németország felté­tel nélküli kapitulációjáról szóló okmányt, ezzel az ak­tussal egy közel hét évig tar­tó véres, küzdelmes és K- dercnyomásos időszak feje­ződött be Európában. A sza­badság legyőzte a izsarnoksá- got. Az élet a halált. A béke a háborút. — A májusi szél reményt keltőén lengette a Reichstag ormára kitűzött diadalmas zászlót, a vörös lobogót. Ez egyben jelkép is volt. Jelké­pe nemcsak a háború végé­nek, hanem annak is, hogy az emberiség történetének újabb korszaka kezdődött, olyan korszak, amely a má­sodik világháború felszabadí­tó jellegének jegyeit hordoz­na. A II. világháború befejezéft a fasizmus ellen szövetségre lépő hatalmak együttes győ­zelme volt, de a csata valójá­ban a keleti fronton dőlt el, A szovjet hadsereg semmisí­tette meg a hitleri koalíció fő erőit, 600 fasiszta hadosz­tályt, csaknem négyszer annyi haderőt, amennyi az össnes többi fronton harcolt. A fa­siszta hadseregek légierejé­nek és harckocsiállományá­nak háromnegyed része pusztult el a szovjet fronto­kon. — A legnagyobb áldozatot a szovjet nép, a szovjet had­sereg hozta a fasizmus elleni öldöklő küzdelemben. 20 mil­lió szovjet ember áldozta életét a frontokon, a hátor­szágban és a haláltáborok­ban. A fasiszta rablóhordák számos szovjet várost és 70 ezer falut, 32 ezer ipari üze­met pusztítottak el, perzsel­tek fel, robbantottak üszkös romokká. A népek felszabadító háborúja — De sokat szenvedtek a leigázott Európa más nemze­tei is. A fasiszták által meg­szállt országokból millió­szám hurcolták koncentrációs táborokba a kommunistákat, az ellenállókat, a hazafiakat, a faji üldözés áldozatait. A fasiszták elleni küzdelem él­harcosai mindenütt a kom­munisták voltak, harcukat a „mártírok pártja”, a kommu­nista párt vezette. — A nácik által megszállt országok területén hősiesen harcoltak a paitizánegységek és csoportok. Rendíthetetlen bátorságuk emléke évszáza­dok múlva is ragyogni fog. Nem feledjük a francia, a lengyel, ek olasz, a csehszlo­vák, a norvég, a jugoszláv, a görög, a bolgár és más népek hazafiainak önfeláldozó erő­feszítéseit. — Több mint 50 millió ember életét követelte a má­sodik világháború. A győze­lem ünnepén kegyelettel em­lékezünk azokra, akik életü­ket áldozták a gigászi küzde­lemben a szabadságért, a ha­ladásért, békés jelenünkért, boldog jövőnkért, az emberi­ség szebb holnapjáért, — Kedves elvtársak! — A Hitler-ellenes koalí­cióban a szovjet, a brit és az amerikai fegyveres erők együtt küzdöttek a fasizmus legyőzéséért. Vállvetve har­coltak velük a leigázott or­szágok népei, az ellenállók, hazafiak. — A párt lelkesítette, szer­vezte és vezette a front és a hátország munkáját. Az emberek millióiba oltotta az igaz ügy győzelmébe vetett megingathatatlan hitet. A háború alatt a Szovjetunió Kommunista Pártja is sú­lyos vérveszteségeket szenve­dett. A párttagok közül há- commilüóan áldozták életük két hazájuk, a népek, az em­beriség szabadságáért. — A szovjet fegyveres erők győzelmének jelentősé­gét emelj, hogy a hitleri hadsereg ebben az időben a kapitalista világ egyik legerő­sebb fegyveres ereje volt. A háború első éveitől kezdte a leigázott országok, szinte egész Európa ipara a hitleri Németországnak termelt, akarva — nem akarva a fasiszta hadsereget szolgálta. Ezzel a hatalmas ipari po­tenciállal szemben kellett felvennie a versenyt, meg­küzdenie a szovjet iparnak. A munkáshatalom legyőzhetetlen — Kedves elvtársak! — A szovjet hadsereg győ­zelmei Sztálingrádnál, Moszkvánál, Leningrádnál. majd azok a megsemmisítő csapások, amelyeket 1942- ben. 1943-ban és 1944-ben mért az ellenségre, végül a háborút befejező 1945-ös stratégiai hadműveletek meg­határozó jellegűek voltak a háború egész kimenetelére. A háború e fordulópontjai a szovjet hadvezetés kiemel­kedő hadművészetének, a szovjet fegyveres erők erköl­csi szilárdságának, hadászati és technikai felkészültségé­nek bizonyítékai. — A koalíciót alkotó álla­mok kormányai között azon­ban közismerten voltak el­lentétek. Nehezen jött létre Nvugat-Európában a máso­dik íront, de végül is 1944- ben harapófogóba szorította a német fasizmust. Már a háború alatt, különösen annak be­fejező szakaszában és utána a7. imperialisták, s _ főként az amerikai monopoltőkés kö­rök mesterkedései, diplomá­ciái cselszövései, titkos tár­gyalásai folytán hidegháborús légkör keletkezett. Az im­perialisták minden erejükkel arra törekedtek, hogy meg­gátolják a világ, és ezenbe- lül Európa haladó erőinek tömörülését, kibontakozá­sát. De a háború — törek­véseik ellenére — felszabadí­tó háborúvá vált, és hatása kisugárzott az egész világra. Franciaországban, Anglia-., ban. egész Nyugat-Eeurópf- ban is felszabadítóként ün­nepelték a szovjet hadsere­get. a szovjet népet, a Szovjetuniót. — A Hitler-ellenes koalí­cióban részt vett nyugati ha­talmak fegyvertényeit ter­mészetesen elismerjük. De hangsúlyozni kell. hogv a második világháború fő ter­heit a Szovjetunió, a szov­jet nép viselte. A Nagy Honvédő Háború éveiben szemléletesen beiga­zolódtak Vlagyimir Iljics Leninnek, a párt és a szov­jet állam megalapítójának mély értelmű szavai: „Soha nem győzhetik le azt a né­pet, amelyben a munkások és a parasztok többsége fel­ismerte. megérezte és meg­látta, hogy saját hatalmát, a dolgozók hatalmát védi: hogy azt az ügyet védelmezi, amelyek győzelme biztosítja saját maga és gyermekei számára a kultúra minden javát, az emberi munka minden alkotását”. — A győzelem lelkesítője és szervezője a Szovjetunió Kommunista Pártja volt, amely végrehajtotta Lenin útmutatásait, megteremtette és megszilárdította a Szov­jetunió védelmi képességét. — A német fasizmus fe­lett aratott győzelem a szov­jet külpolitika és diplomá­cia nagy diadala Is volt. A háború befejező szakaszában lezajlott konferenciákon — Teheránban. Jaltában — a Szovjetunió érvényesítette igazságos álláspontját: a há­borút a német fasizmus tel­jes szétzúzásáig kell folytat­ni, egyik nagyhatalom sem köthet különbékét, s a fa­sizmus igája alól felszabadí­tott népeknek — beleértve a német népet is — a szabad, demokratikus, boldogabb élet megteremtésének lehetősegét kell adni. A szocialista világrendszer a béke támasza Kedves elvtársak! — A háború borzalmainak és szenvedéseinek emlékét tompíthatja, elmoshatja az idő, tanulságait bűn len­ne elfelejtenünk. — Európában 25 éve béke honol. E béke azonban 25 éves szakadatlan harc ered­ménye. amelyet a Szovjet­unió és a győzelem követ­kezményeképpen létrejött szo­cialista világrendszer vívott és vív lankadatlanul az im- periaüsták agresszív erői el­len. — Az európai feszültségek forrása ma, 25 évvel a fa­sizmus felett aratott győze­lem után is, a német impe­rializmus és monopoltőke. Az imperialista hatalmak — megszegve a második világ­háború után vállalt kötele­zettségeiket — létrehozták a Német Szövetségi Köztársa­ságot; tétlenül nézték, sőt támogatták és támogatják az NSZK militarista és revansvá- gyóköreinek agresszív politi­káját. jelentős szerepet szán­nak a nyugatnémet fegyve­res erőknek, az ú.i Wer- maciitnak a NATO-ban, és nem lépnek fel erélyesen és határozottan a nácizmus új­jáéledés« ellen. — A szocialista világrend- szer létrejötte, erőinek vi­haros növekedése azonban új helyzetet teremtett a vi­lágban és Európában. Ma az emberiség nyugodtabban él­het, mert a Szovjetunió atom- és rakéta-szuperhata­lom, a szocialista országok erősek, és mert a békéért^ vívott harcban ve­lünk együtt lépnek fel a világ békeszerető népei. Az erőviszonyokkal a7 imperia­listák is kénytelenek szá­molni. — Európában negyedszáza­da béke van. De nem feled­hetjük, hogy az amerikai im­perialisták — ugyanazok, akik atombombát dobtak Hi­rosimára és Nagaszakira — ma hadüzenet nélkül, bűnös háborút viselnek a nemzeti függetlenségét védő dél-viet­nami nép és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság el­len, gyilkolnak Indokina egész térségében, Kambod­zsában és Laoszban is. — A világ egész haladó közvéleménye — és termé­szetesen a magyar dolgozó nép is — izzó felháborodás­sal bélyegezte meg ezekben a napokban az újabb impe­rialista agressziót, Kambod­zsa amerikai elözönlését. Ni­xon elnök a történelem és saját népe előtt is súlyos fe­lelősséget vett magára hír­hedt hadparancsával; azzal, hogy az amerikai csapatok fokozatos visszavonását hir­dető ígéreteivel szöges el­lentétben, a genfi egyez­ményt és az amerikai alkot­mányt egyaránt megsértve, fegyveres erőket küldött Kambodzsába. Korábbi ígé­reteivel ellentétben, nem a vietnami háború lépcsőzetes csökkentését akarja, hanem éppen ellenkezőleg a háború kiterjesztésének ingoványos útjára lépett, ami semmi jót nem hozhat az amerikai be­tolakodóknak. — Az amerikai uralkodó körök nem tanulták meg a történelem leckéjét. Világ- uralmi törekvéseikben ma ők akarják a világ zsandár- jának szerepét játszani a sza­badságot és függetlenséget követelő népmilliókkal szem­ben. Nem feledhetünk ! Kedves elvtársak! — Ma a fasizmus felett aratott győzelem negyedszá­zados évfordulójára emléke­zünk. Aki igazán emlékszik, az nemcsak a múltba néz, hanem a jövőbe is tekint. Ma emlékezni annyi, mint nem felejteni a múlt gyalázatát, nem felejteni a harcot, ame­lyet folytattunk ellene, nem felejteni a hősöket, akik a jövőért haltak meg, meglát­ni jelenünkben a múlt kísér­teiéit, amelyek ellen harcol­ni kötelességünk, mert tiszta céljaink csak így valósulhat­nak meg.’ Ez a mi munkánk, s ez valóban nem is kevés. — A Szovjetuniónak a fa­sizmus felett aratott világ­történelmi győzelme szá­munkra, magyarok számára különösen jelentős. Szabad­ságunkat. nemzeti független­ségünket köszönhetjük a győ­zelemnek, amely nemzeti fel- emelkedésünk kiindulópont­jává vált. — Ma, amikor az európai háború befejezésére, a fa­siszta Németország szétzúzá­sára emlékezünk, nem feled­kezhetünk meg arról, hogy a magyar uralkodó körök a hitleri hadigépezet szekeré­hez kötötték hazánkat, a végpusztulás szélére taszítot­ták országunkat, népünket. — Súlyos árat kellett fi­zetnie a magyar népnek a Horthy-fasizmus kalandor­politikájáért. A mi kis orszá­gunk 10 milliós népességé­ből 136 ezer katona és 246 ezer polgári lakos, összesen 400 ezer ember pusztult el. A háborús károk összege hét év nemzeti jövedelmének fe­lelt meg. Ki ne emlékeznék a felrobbantott Duna-hidak- ra, a porrá égett épületekre, az elhurcolt nemzeti értékek­re, a vérre, a könnyre, a szenvedésre? — 25 évvel ezelőtt a szov­jet emberek mérhetetlen szenvedés és áldozat árán, a fasizmusra mért halálos csa- páseal nyitották meg a mar gyár nép előtt is a szabad­sághoz, a békéhez, a társa­dalmi haladáshoz vezető utat, S a szocialista forrada­lom a szocializmus építésé­nek dicső, de nehéz útját járva is mindig éreztük és érezzük a szovjet emberek nélkülözhetetlen testvéri se­gítségét. Méltóak leszünk a hősökhöz ~~ y — Kedves elvtársak! — Néhány héttel ezelőtt, a jubileumi ünnepségek törté­nelmi számvetést kívánó napjaiban, amikor hazánk felszabadulásának 25. évfor­dulóját ünnepeltük, különle­ges erővel húzta alá törté­nelmi vívmányainkat a visz- szapillantó emlékezés. Szá­mot adtunk arról, hogy pár­tunk vezetésével, munkás- osztályunk, dolgozó népünk élni tudott a szabadsággal. — Feladatunk egy új vi­lág építése, az emberiség legszebb álmainak megvaló­sítása. E történelmet formá­ló tennivalók teljes embere két kívánnak. Kiművelt em­berfőket, korszerű népgazda­ságot, a termékek bőségét, a gondok nélküli élet kitel­jesedését. Országépítő terve­ink megvalósítása, szorgos munkánk végzése közben „pártfogón tekint reánk a század”, a mi századunk, amelynek alapvető kérdéseit mi kommunisták csak a dolgozó milliókkal együtt oldhatjuk meg. — Győzelemre emléke­zünk, amely alapja, forrása lett és lesz további győzel­meinknek. Hajtsuk meg ke­gyelettel emlékezésünk zász­laját a hősök előtt, akiknek jelenünket köszönhetjük, s fogadjuk meg: méltók le­szünk a békéért, a haladá­sért, a népek szabadságáért életüket áldozó hősökhöz. Méltók leszünk a béke, a szabadság, a szocializmus történelmi feladataihoz. Gáspár Sándor nagy taps­sal fogadott beszede után fel­csendült az Intemacionálé, majd ünnepi műsor követke­1 «mé

Next

/
Thumbnails
Contents