Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-08 / 106. szám
WT6. május 8 S oldal KELET-MAGYARORSZA6 HOZZÁSZÓLÁS Gondunk: a beiskolázás ,,A modern n című ci A KELET-MAGY ÁKOK- BZ ÁPRILIS 13-1 SZÁMA „IvK . u népművelés" címmel cikket közölt, melynek a régi iskolás kifejezéssel élve az az eszmei mondanivalója, hogy a népművelő lelkesedése, hozzáértése leküzd heti az objektív adottságokat és eredményesen dolgozhat. Kétségtelen igaz, lelkes népművelő gárda nélkül nincs népművelés. Azonban ez napjainkban nem lehet a népművelés alapja! Más munkaterületen is a munka előbbrevitele szempontjából sok, fontos objektum van, ami nélkül nem lehet eredményt felmutatni. A mérnöki szakma felkészültsége, az üzem adottságai, gépei, piaca, a piac igényé dönti el, hogy a megtervezett gép eladásra kerülhet-e, a legyártott munkaeszköz gazdát talál-e, ahol funkciójának megfelelően működtetik. Tudom, hogy merev összehasonlítás a népművelő főként tudatformálásra törekvő munkáját a mérnöki munkával hasonlítani, de tatán az összevetés egy kritériuma szerint mégsem hiábavaló. Szükség van- e rá? össztársadalmi szempontból van-e eredménye? A mérnök tevékenysége, annak. szükségessége hamarosan, de legalább belátható közelségben lemérhető. És a népművelő? Mikor tátja munkájának eredményét? Még közelebbről! Mit tekinthet. munkája eredményének? Ha jól sikerült egy összejövetel? Azaz elég sokan voltak, s azok jól érezték magukat? Az már a rendezvények legmagasabb elismerése, ha elég sok volt a hozzászóló, vagy más vonatkozásban az aktív résztvevő. MAJD EGY TALÁN ELVÉGZENDŐ mikroszocioló- gjai vizsgálat kimutatja, hogy a sok ismeretterjesztő előadás. író-olvasó találkozó, könyvkölcsönzés, klubfoglalkozás hatása miben jelentkezik a község lakóinak életében, vágj- éppen a tanyán. Térjünk vissza azonban a K M. 1970. április 13-i cikkére! A cikk írója elismeri, hogy szükséges a népművelési munkához is bizonyos eszköz, úgy is mondhatnám: a mi munkánknál is a munka végzésének feltételei azok az eszközök, amelyek segítségével kielégítheti a vele, illetve az általa képviselt intézménnyel szemben támasztott jogos társadalmi igényeket. Aztán a cikk végén mégis a népművelés alfájának és ómegájának nevezi az embert, aki a népművelést végzi. Az objektív és szubjektív feltétel nem választható el egymástól és nem is lehet a kettő között fontossági sorrendet megállapítani. Á mi századunkban nem lehet eszköz nelküJ produkálni, mindenfajta munkának meg kell teremteni a szükséges objektív feltételeit is, csak akkor láfhalupk eredményt lóié. EGY KÖNYVTÁROS PÉLDÁVAL SZERETNÉK REAGÁLNI a tv-rf elhasználáséi kapcsolatos egyébként igaz és helyes elképzelésre. Jókai Anna legújabb müve nek televízióban íörtént lie mutatása után nagyon sokan keresték a könyvtárban az írónő korábbi műveit. Három olvasó kaphatta meg. Annyi példány volt belőle. Miért nem szereztünk be többel belőle? Nincs módunk — a megyei könyvtárban — egy-egy írótól 2—3 példánynál többet megvásárolni. Sem az állomány beszerzési keret, sem a raktározási feltételeink ezt. nem teszik lehetővé. Nem is feladatunk. De kétségtelenül jogos igény volt minden olvasó kérése, aki .Jókai Annától akart olvasni. Ez az egyik, hogy a felmerülő igényeket a könyvtárak szervezeti alapelveik szerint sem tudják mennyiségileg maradéktalanul kielégíteni. Vagy Sánta Ferenc ..Húsz. óra”-ja kötelező olvasmány a középiskolában. Ezekben a napokban kell beadni a magyar órákon a kötelező olvasmány naplót Naponta többen is kérik a müvet Nem tudjuk adni. Azt sem tudjuk mondani, hogy ekkor és ekkor jöhet érte a kedves olvasó, arra visszahozza! akinél most van kölcsön. Any- nyian kérik, hogy előjegyzésre nem is gondolhatunk, de a kölcsönzési idő — a 3 hét — betartása nincs biztosítva. A három hét után meghosszabbíthatja az olvasó a kölcsönzött művet. Sajnos még az is előfordul, hogy egyszerűen elfelejti visszahozni. Az iskolai könyvtárak utóbbi időbem bekövetkezett gyors fejlődése a fent említett helyzeten segít, hiszen az o feladatuk elsősorban a kötelező és ajánlott olvasmányok megfelelő példány- számú beszerzése. Á most említett mű megjelenésekor azonban még az iskolák nem látták ilyen egyértelműen ezt a feladatukat. Megkérdezem, mit segít ezekben az esetekben a mi igyekezetünk lelkesedésünk? Pedig5 éven keresztül az egyetemen, s az azóta eltelt évek alatt is mindig azt hallottuk, magunk is azt valljuk, az * könyvtáros feladata, hogy az olvasókhoz eljuttassa a kért könyvet.. Ml NÉPMŰVELŐK, KON i'VTÁROBOK valóban teljes tudásunkkal, ismereteinkkel azon munkálkodunk, hogy közvetítsük a rendelkezésünkre álló könyv- es do- kumentunianyagot az azt igénylő olvasó között. Egyébként nem választottuk volna ezt' a cseppet sem könnyű pályát. Mi, vagy talán itt már jó lenne egyes szánt első személyben fogalmazni: Nem vagyok egy lépéssel előbbre a tudósnál, aki megyénk oktatásának 23 éves történetérój tartott, előadást, nem tudok többet a káder- képzésről, a vezetéslélektanról mint az esti egyetem docense, de nem biztos hogy a középiskolai tanár diákokat aktivizáló módszerét én olyan jól, vagy majdnem olyan jpl ismerem. Nem magát az ismeretet tudom, hanem azt, hogy hol találom azt meg. hogy milyen forrásból gyűjthet! össze az olvasó a szak dolgozata témáját vagy a ri bi zl itermesztés ismereteit. Csak közvetítő vagyok. Csak, de azt szívesen csinálom. S igyekszem a megjelent új dokumentum- és ismerethalmazban tájékozódni, hogy másokat is segítsek ebben. Karadí Gyuláné a megyei könyvtár féld. csop. vez. ★ A cikk szerzőjének . megjegyzése : Hasznos. észrevételeket, sajátos könyvtárosi gondokat közöl Karádi Gyuláné. A népművelő ügybuzgalma, szenvedelyes munkája valóban nem mindig képes pótolni a tárgyi és egyéb hiányokat. De ezt a „Modem népművelés” című cikk sem állította. Abban is szó volt az objektív helyzet, által sokszor meghatározott „taposó malomról”. Ellenben a cikknek egyik célja valóban az volt, hogy a szubjektumra is ráirányítsa a figyelmet, s ilyen értelemben a kulturális munka alfája és ómegája a népművelő. Természetesen nem csodalény, — mint erre a hozzászólás szerzője ironikusan hivatkozik. De ezen sem lehet vita, hisz írásunk egy pillanatig sem támasztotta azt a követelményt, hogy a népművelőnek pápábbnak kell lenni a pápánál. A hozzászólásnak azzal a részével, amely a gondok őszinte számbavételéről szól, egyet lehet érteni. Annál kevésbé a szubjektív értelmezéssel, a t>ele- és félremagyarázással, amely idegen a pontosság etikájának mindenkire kötelező normájától. (T. G.) A „Toldi Miklós“ lakásszövetkeze» „kerékvetöi“ Úgy latszik, a Toldi utcai szövetkezeti lakások tulajdonosainak nemcsak a lakást kellett annak idején megvásárolni. A munkaruhát is. Egy használt, de erős anyagból készült öltönyt, egy pár gumicsizmát és egy olyan szerszámot, amellyel a szennyvízgyűjtő aknába is leszabhatnak. A „Toldi Miklós” lakás- szövetkezet házait ugyanis 2—3 hónaponként elönti a szennyvíz. Ez a jelenség befagyással kezdődött rögtön az átadást követő télen. Előzőleg. a lakások átvételekül' a lakok szóvá tették az építőknél azokat a meghibásodásokat és hibákat, amelyeket észrevették. A kisebbeket ki is javították még a garancia ideje alatt, de a vízvezetekrendszerhez nem nyúltak Pedig már akkor is (tudták, a hiba. *»• első téli befagyás, építési hibára vezethető vissza. A granciaidő közben lejárt. A vízvezeték pedig továbbra is „mesésen" működött. Hol jó volt, hol nem volt jó. Többnyire az utóbbi. Az első kemény munka — mármint a lakók első kemény munkája — nem is váratott magára sokáig. Az első év végén eldugult az épülettől az aknáig futó fővezeték, amely azóta is rendszeresen ismétlődik. A dugulástól a mosókonyhát és a pincét elárasztotta a szennyvíz, sőt a földszinti lakásokat is fenyegette ez a veszély. A pincébe, a mosókonyhába pedig közlekedni kell, hiszen a tüzelőt lent tartják, s ha mosni akarnak, ismét oda kell menni. Ekkor látják hasznát annak a bizonyos munkaruhának és gumicsizmának. Meg akkor. §mikor önkéntes pucol óbrigádot szerveznek és egymást váltva szállnak le az aknába. Pucolni. Ha már más nem hajlandó. Pedig a lakásszövetkezet vezetősége megpróbálta a hibák kijavítását kiharcolni. De eredménytelenül. A válasz mindig ugyanaz volt: javítsák, vagy javíttassák ki a lakók. Miért? A lakók, amikor megvásárolták nem is kevés pénzért lakásukat, jó lakást akartak. Milyen alapon lehet kötelezni őket még pluszt fizetni az építők hibájáért? Mert a hibái a rossz építési megoldás okozta. Nincs meg a kellő lejtése a vezetéknek. a lefolyás így' lassú. a dugulási veszély pedig sokszorosára nőtt. Jóllehet, s erre hivatkoznak az építők is, a garanciaidő lejárt. De ez nem ok arra, hogy egy hibás, eredetileg is hibás megoldás következményeit a vá Megisiiierletii! a lehetőségeket Hova iiieujeij 5 és léi ezer lány ? Tucatjával erkezriek a jelentkezési lapok a megye 10 ipari szakmunkásképző intézetének címére. Az utóbbi időben feltűnően sok lánytanuló kéri felvételét — rend szerint az úgynevezett „divatos” szakmákra. Nem kis fejtörést okoz az említett oktatási intézmények vezetőinek ez a nagyszámú lány- jelentkezés. Az előző évekhez hasonlóan az elmúlt év októberében is bekérték az általános iskoláktól a szakma- tanulasra pályázók, a munkahelyektől pedig a várhatóan felvehető tanulók számát. • L'i helyzet Változást jelentett az új szakmunkastörvény megjelenése, mégpedig igen sokrétű változást. A MŰM 107-es intézetéhez például a törvény megjelenése előtt a Szabolcs Cipőgyárból 40 tanuló jelentkezésé! küldték el. Később — talán éppen az új rendelkezések hatására — 30 tanuló felvételét kérték. De akadt más vállalat is, ahol utólag visszavonták az eredetileg beküldött jelentkezéseket. Nem egy olyan vállalat is van a megyében, ahol az utóbbi időben számos helytelen nézet tapasztalható. Mivel a szakmunkástanulók gyakorlati foglalkoztatását évi 150 munkanapban maximálták. sok munlcahelyi vezető egyszerűen kárbavesző- nek, haszontalannak látja s tartulók iskolában eltöltött idejét. Kifizetődőbbnek (??) látják inkább „minden percben használható* segédmunkások alkalmazását, akiket aztán szakmunkásvizsgára küldenek. A jobbára női szakmának nevezhető „divatosabb” munkaterületekre (női fodrász női szabó, cipőfelsőrész-' készítő, stb) jelentkezőknek csak egészen kis hányadát tudják fogadni a munkahelyek. És a szakmunkásképző intézet kénytelen ehhez igazítani a felvételi arányokai A GELKA, az UNIVER- SIL, a fodrász ktsz sem fogad el jelentkezéseket beiskolázásra, s így a szakmunkásképző intézetekben a következő tanévben ezekhez a munka területekhez tartozó szakmákban nem indíthatnak szakoktatást. Kényszerűségből — mert az érdekelt vállalatok ezt így diktálják. (Egyik-másik szintén kény- szerűségből. De a többiek?) „Problematikus“ területek A megyei tanács munkaügyi osztálya körlevelet adott ki a szakmunkásképző intézetek igazgatóinak, amelyben többek között ez is olvasható: ....a felvételt nem sarlókra, a lakók nyakába varrják. A Toldi utcai szövetkezeti lakások lakóinak másik panasza sokkal egyszerűbb, bár a megoldás, az eddigi eredménytelenség láttán, ugyanolyan kilátástalannak látszik. mint az előző. A Toldi utca 16 és 20-as számú ház között ugyanis lebontottak egy lakást. A lakas régi volt, eltűnt. A törmelék, a fedetlen aknák, a meszesgödrök aaonban maradtak. A romhalmazzá vált udvart naponta ellepik a házbeli gyerekek. Ugyan hová menjenek máshová? Csakhogy ez túlságosan veszélyes játszótér. Jó lenne, ha gondoskodna valaki a romok eltakarításáról, a gödrök betemetéséről. Még azelőtt, mielőtt nyomó- sabb érvek nem késztetik erre az illetékesüket. De kik azok az illetékesek? A két panasz eddigi sorsa szerint senki. A különböző fórumok egymást vágj' a lakókat okolják Pedig a lakók egyikről sem tehetnek ess* nyert tanulókat a beiskolázás szempontjából problematikusabb szakterületekre irányítsák..." Hogy mi rejlik manapság a „problematikus szakterület” kifejezés mögött? Nem csak az építőipari szakmák, hanem ide sorolható a nyíregyházi. tiszabereeli, bukta ■ lúrántházi mezőgazdasági szakmunkásképző intézetek, a gumigyár, a konzervgyár es a Nyíregyházi Dohánygyár is. Mindez — és még sok más — kévéssé felismert lehetőség. A MŰM l(17-es intézetében eddig összesen 930 tanúiéi jelentkezését fogadták el. De a jelentkező lányok száma aránytalanul magasabb, mint a felvehető keretszám 520 jelentkezőből mindössze 200-at vehetnek fel. mivel csak ezek számára van munkahely biztosítva. És a megyében még ezenkívül kilenc szakmunkásképző intézetnek vannak hasonló beiskolázási gondjai, hiszen a most végző általános iskolás lányok száma a megyében jóval meghaladja az 5 és fél ezret. Nem sokat segít a MÜM- nek az a (valószínűleg a nehézségek csökkentésére kiadott) irányelve; sem, amely szerint intézetenként lehetőség van 20 lánytanuló villanyszerelő szakmára történő beiskolázására. De egyszerűen nem találnak jelentkezőt erre a szakmára. Éppúgy nem, mint például az egészségügyi szakiskola — kimondottan lányokat igénylő — tagozataira sem. Több ismeretet! Az igények ás a lehetőségek tehát — amint ez az előbbiekből is kitűnik — egyelőre még közel sincsenek egyensúlyban. Most tehát arra kellene törekedni, hogy a népgazdaság egyes munkaterületeinek szakimm kárigényéi figyelembe véve tervszerűen készüljünk a lövő évekre. Egy iskolai felmérés során megyénk egyik j ideki általános iskolájának 8. osz- tályában feltették a kérdést a tanulóknak: hány szakmát ismernek? A harmincas létszámú osztályban hosszas találgatással (!) tudtak csak „összekapargatni" kilenc szakmát, s arról is csak igen felületes ismérvekét Nagyrészt innen is ered a* első, és egyik legfontosabb tennivaló: meg kell sűríteni az általános iskolai? felső tagozatainak munkahely látogatásait, fel kell világosítani a pályaválasztás előtt álló fiatalokat a munkalehetőségekről — s nem csak kiadványokkal, körlevelekkel. hanem gyakorlatibb élményszerzéssel is. Ez nemcsak a pedagógusok, hanem a munkahelyek ‘ vezetőinek feladata is kell, hogy legyen. Jó lenne, ha létrehoznák a megyei pályaválasztási tanácsadó irodát is. .Szaboles-SzaUnur megye igen jelentős mértékű ipari- gazdasági fejlődés előtt álL Gondolni kell tehát a holnapra is, amikor esetleg rohamosan csökken az egyes munkahelyek telítettsége. s azonnali szükség lehet kész szakmunkásokra. És azokat a szakmunkásokat jó lenne már most készenlétbe helyezni azzal, hogy a várhatóan új szakmák felé irányítjuk a fiatalok figyelmét. Egri Gábor Kudarc után elismerés SZOCIALISTA BRIGÁDOK A MÁTÉSZALKAI ÁLLAMI GAZDASÁGBAN 1964-ben alakult meg az első olyan két brigád, amelyek célul tűzték ki a szocialista cim elnyerését. Az első év kudarccal végződött. különösen gyakorlati és szervezési tapasztalok hiányában. Nem kaphatták meg a. megtisztelő címet. De ez nem jelentett végleges megtorpanást. A második évben már elérte célját a két brigád, a kettőnek 35 tagja volt. Ezt követően mindjobban hódított a gazdaságban a mozgalom. Mind több brigádot szerveznek, melyek a hármas jelszó jegyeben kötelezik el magukat: szocialista módon élni. dolgozni és tanulni. 1968-ban a hodászi kerületben Darabánt János gyümölcstermesztő brigádja bronzérmes, három brigád a, cím mellé a zászlót is megkapta, egy oklevelet szerzett. Az öt brigád 102 tagot számlált, többségben 30 éven aluliak. A következő évben pedig a Darabán t-brigád, Kerekes János gépműhelyi brigádja és Illés Sándor ifjúsági növénytermesztő brigádja megkapta az ezüstérmet, Lőkös Sándor zúhogói traktoros brigádja bronzfokozatra érdemesült, Bégányi Sándor központi traktoros brigádja a cím mellé zászlót nyert el. Vállalásaikkal, azok jó teljesítésével nagyban hozzájárulnak a szocialista brigádok a gazdaság anyagi, erkölcsi bázisának szilárdításához. Többek között érdemes megemlíteni a Darabánt-brigád múlt évi vállalását, hogy a kilogrammonként 4 forint árértékesítésre tervezett alma- termés átlagszintjét 20 fillérrel javítják. Értékes vállalásukat becsülettel teljesítették. öt brigád nevezett te a gazdaságból az állami gazdaságok szocialista brigádjai «aellear vetélkedőjébe. A megyei vetélkedőn második helyet értek el a szaikaiak. Majd Tarcalon, a körzeti versenyen, ahol Borsodból es Hajdú megyéből voltak az „ellenfelek”, a szálkái Ules Sándor brigádját képviselő öt résztvevő (egy férfi es négy lány) a negyedik helyezést érte el. Az öt sikeres versenyző mindegyikét 1—1 táskarádióval ajándékozta meg a gazdaság vezetősége. Az öt szocialista brigád között pedig 15 ezer forintot oszlottak ki — jutalomképpen. Idén újabb 8 brigád tűzte célul a szocialista cím elnyerését. A már eddig sikeresen dolgozó öt brigádnak és a most nevezett nyoliyiák ösz- szesen közel 300 tagja van, nagyrészt fiatalok. Az idei vállalások kidolgozása és a szerződéskötések folyamatban vannak. Az eredmények igazoljak, hogy Komlósi Béla párttitkár és Szabó László szb-titkar a gazdaság általános és szakági vezetőnek közreműködésével fokozottan törődnek a szocialista brigádokkal. Nem fukarkodnak az anyagi juttatások mellett az erkölcsi elismeréssel és hasznos segítségadással sem. Országjáró körutakat szerveznek a gazdaság saját autóbuszával. Állandó mozibérleteket tartanak. egy-egy nagyobb kulturális rendezvényre akár 200 jegyet is biztosít a gazdaság a szocialista brigádok tagjainak. Két jól berendezett könyvtárat is igénybe vehetnek a dolgozók. Biztosítva van a továbbtanulás lehetősége. A gazdaság szervezésében megvan a lehetőség szakmunkások! evél szerzésére növény vedelem-gvü- mölestermeló és állattenyésztési szakból. Lehetőséget biztosítanak a traktorosok, munkagépkezelők továbbképzésére.
