Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-06 / 104. szám

*WLCT-WA«TARÖ*«fcíH*

* f tilt

Külön nyereség

' A MÁRCIUS-ÁPRILISBAN kifizetett nyereségrészesedés felett már alighanem napirendle tértek az emberek. A következő kifizetés pedig még igazán messze van. Miért melegítjük hát most fel a témát? Mert ez a legalkalmasabb idő, hogy ki-ki tárgyilagosan fogadja az ide vágó érveket, vagy ellenérveket, de arra is, hogy okulva a még friss tapasztalatokon, már most mindenütt megfontolják, miként tervezzék, szervezzék az idei teljesítmények jutalmazását és a következő részesedésosztás rendjét, hogy mindez, nyilvánosságra kerülvén, már holnaptól jobb eredmények elérésére sarkalljon.

Az a körülmény, hogy bár a tavalyi vállalati nyereségek összességükben felülmúlták az el9ző évit, a kifizetett részesedés egészében mégsem érte el a korábbit, mint tudjuk, onnan származott, hogy a bérszínvonal a múlt esztendőben, országosan, jóval nagyobb mértékben nőtt, mint a megelőző esztendőben. Ezt az összefüggést azonban a béremelések és a kifizethető részesedés mértéke között, most már előre tekintve is világossá kell tenni az érdekeltek előtt, nemcsak visszamenőleg.

Nem kevésbé fontos, hogy az év közben kifizethető úgynevezett nyereségprémiumok és nyereségjutalmak mennyiben hatnak ki majd a részesedésre; úgy is, hogy — azonos forrásúak lévén — csökkentik azt. de úgy is, hogy kimagaslóbb teljesít- ményekre serkentvén, javíthatják a vállalat idei pénz- üsyi eredményeit ami a több nyereség alapja!

AMI PEDIG A KAPOTT PÉNZEK ÖSSZEHASONLÍT- GATÄSÄT ILLETI az előző évivel, a többi vállalatnál kiosztott összegekkel és főleg a különböző beosztású munkatársakéval, az is haszonnal járhat feltéve, hogy megfelelő felvilágosítás kíséri. Ez a kölcsönös tájékozódás aztán sok mindeme fényt deríthet. Példának okáért arra, vajon miként vélekednek az érdekeltek az elosztás helyes elveiről. Az új módszer ugyanis lehetővé teszi, hogy minden korábbinál jobban differenciáljanak a vállalatok, de sajátos módon azt is, hogy messzemenően az egyenlősdi alapjára helyezkedjenek a kifizetésekben.

A jelek szerint az egyenlő elosztásnak még mindig sok híve van. A vezetők között is — meid kényelmesebb — és azok között a munkások, alkalmazottak között is, akiknek egyébként gyenge teljesítményük, gyakori munkahelyváltozásuk, fegyelmezetlenségeik folytán — csak a legcsekélyebb ösz- szegre van kilátásuk. Igaz, miután az új kifizetési módszer csak részben követi a keresetek alakulását és lehetővé teszi, egyrészt a vállalatnál eltöltött időtől, másrészt a kiemelkedő munkateljesítményelvtől függően, bizonyos többletek kifizetését, elvileg mégsem kedvez az egyenlősdi híveinek. Elvileg, mindottuk, mert valójában még meglehetősen kevés vállalat követte bátran ezt az irányvonalat.

NAGY JELENTŐSÉGŰ LETT VOLNA például a jelenlegi helyzetben, ha jóval több vállalat jutalmazza számottevően régi, hűséges dolgozóit, olyannyira. hogy kezdjen hatni a felismerés, aki kitart, évről évre szebb összegre számíthat, aki pedig munkahelyet cserél. az többé kevésbé érzékeny veszteséggel számolhat. Min- denesetre, a nagy gumiipari vállalat új. részjegyes rend- szere, a Medicor progresz- szív pótlék-szisztémája, más vállalatok tág határok között. megállapított felmondási ideje mind-mind arra vall, hogy kezd elterjedni a meggyőződés öt-tíz-tizenöt, vagy még több évvel dicsekedő törzsgárdát a jövőben csak kézzelfogható anyagi és erkölcsi előnyök juttatásával kovácsolhat az előrelátó vállalat.

Végül szólni kell az évközi jutalmazás, premizálás módszeréről, de nemcsak azért, mert minden nyereségjutalom és minden nyereségrészesedés egyazon kasz- szából származik. Inkább azért, mert a nyereségrészesedés önmagában nem ad lehetőséget különösebben nagy differenciálásra a kiváló, illetőleg kevésbé eredményeket felmutató dolgozók között. Erre éppen a nemrég bevezetett nyereségprémium és az egyéb jutalom szolgál, feltéve, hogy a vállalati vezetők végleg megszüntetik a prémiumok egyszerű fizetéskiegészítés jellegét és rém valamiféle szokásjog alapján osztogatják. Nem mindegy azonban, hogy adott esetben a gyáregységek vezetői, vágj' pedig az illetékes művezetők és brigádvezetők ítélik meg a teljesítményeket és rendelkeznek a pénzzel, amelyet jutalmazásra lehet fordítani. A kedvező hatást csak fokozza, ha a nagyvállalat — amint egy, villamos- sági cikkeket előállító gyárunk teszi — a többleteved- ményekből származó jutalompénz nagy többségét az illető gj'áregj'ségnél hagyja tetszés szerinti felhasználásra és e téren is lehetővé teszi, hogy részlegei önállóan gazdálkodjanak.

MINDEZEKNEK A KÉR DÉSEKNEK ÉS MÓDSZEREKNEK a nyilvános megvitatása az érdekeltekkel és mindenki számára világos rendezése nemcsak elvont módon erősíti az üzemi demokráciát, hanem elősegíti, hogy a vállalat mindinkább támaszkodhasson - a--cél j hívei együttérző munkásokra és alkalmazottakra. .

b. j.

Egzisztencia-e a t@®§z ?

VÁLASZOK DOMBRÁDON

Lehet-e falun élni? Egzisztencia-e a tsz? Milyen gondok foglalkoztatják a műszaki fiatalokat? Ezekről beszélgettünk ifjú házasokkal, KISZ-esekkel, a dombrá- di Szőke Tisza Tsz-ben. Jelen van a párttitkár, Osz- lánszki Sándor,, a főkönyvelő Orgoványi Zoltán.

Szerdi Béla autóvillamossági szerelő. Imádja szakmáját. szerelmese a gitárnak, ő alapította és vezeti a tsz zenekarát.

— Feleségét is el szokta hozni a klubestekre?

— Éljen magától. Fiatal házasok vagyunk, három éve nősültem.

— Milyen gondja van?

— Az, hogy itt néni lehet tanulni, csak felejteni. Ezt a szakmámra értem.

A szerelő közbeszól

— Elégedett?

Fejét ingatja. őszintesége meglepő.

— Nem. A fizetéssel igen, mert két és fél ezret keresek, de nem vagyok kihasználva. Úgy érzem nem dolgozom meg érte.

A párttitkár és a főkönyvelő összenéznek, de hallgatnak.

— Minden munkát elvégeztem ami rám tartozik, a traktorok bütykölése meg nem az az igazi — mondja Szerdi.

Juhasz Ferenc, a gépszerelő megsértődik. Közbeszól.

— Ilyet ne mondj, ez a másik szakma lebecsülése. — ő traktorokat szerel. Ma éppen egy szovjet rakodó- markolót. Csak éppen neki sincs kitől tanulni. Aztán újra Szerdi. a „finom lelkű” zenész szól.

— Csak az a baj. nem szíveden jönnek a lányok a klubba, mert messze van a

Maiutói. meg immlenkit beengednék. Javasoltam, rendZsukov marsai! emlékirataiból*

A seelowi magaslatok nemcsak harckocsijaink tevékenységét korlátozták, hanem számottevő akadályt jelentettek tüzérségünk számára is. Lezárták az eUensé- ges védelem mélységét, s ezzel lehetetlenné 'tették annak földi megfigyelését. Tüzéreinknek fokozott tűzzel — ezenbelül gyakori terület- tüzzél — kellett a nehézségeket leküzdeniük.

Az ellenség számára e fontos terepszakasz megtartásának erkölcsi jelentősége is volt. Hisz mögötte volt Berlin! A hitlerista propaganda egyre csak hangsúlyozta _ a seelowi magaslatok döntő jelentőségét és leküzdhetetlen- ségét. El is nevezték azokat „Berlin lakatjának”, „leküzdhetetlen erődnek.”

Déli 13 óra körül megértettem, hogy a magaslatokon lévő német védelem lényegében épen maradt, s olyan harcrendben, amelyben a rohamot indítottuk, nem tudjuk elfoglalni a seelowi magaslatokat.

Rohamozó csapataink erősebb csapása és a védelem biztos áttörése érdekében a hadseregparancsnókokkal történt tanácskozás után elhatároztuk, hogy erősítésképp bevetjük Katukov és Bogdanov harckocsihadseregét. 14 óra 30 perckor már láttam a figyelőpontról az I. harckocsihadsereg első lépcsőinek előrenyomulását.

15 órakor felhívtam a főhadiszállást és jelentettem, hogy áttörtük az ellenséges védelem első és második állását. a front csapatai mlnt• Részlet G. K. Zsukóv- nak, a Szovjetunió marcalijának a második világháborúról szóló emlékirataiegy hat kilométert tettek meg, de a seelowi magaslatok terepszakaszán szívós ellenállásba ütköztek, ahol nyilvánvalóban jobbára épségben maradt az ellenség védelme. Az összfegyverne- mi hadseregek csapásának erősítésére bevetettem mindkét harckocsisereget. Ügy véltem, hogy holnap a nap végére áttörjük az ellenség védelmét.

Sztálin figyelmesen végighallgatott, majd nyugodtan

megszólalt:

— Konyev előtt az ellenség védelme gyengébbnek bizonyult. Különösebb nehézség nélkül átkelt a Neis- sén, és komolyabb ellenállásba nem ütközve nyomult előre. Támogassa saját harckocsihadseregeinek csapását a bombázó repülőgépekkel. Este jelentse, hogyan alakult a helyzet önnél.

Este újból jelentést tettem a legfelsőbb főparancsnoknak azokról a nehézségekről, amelyekbe a seelowi magaslatok előtt ütköztünk és közöltem. hogy holnap esténél előbb nem sikerül elfoglalnunk e terepszakaszt.

Ezúttal Sztálin már nem volt oly nyugodj mint korábban.

— Kár volt a 3. gárdahadsereg sávjában bevetnie az I. harckocsisereget, nem pedig ott, ahol a főhadiszállás azt követette. —Majd hozzátette :

— Meg van ön győződve arról, hogy holnap elfoglalja a seelowi magaslatokat?

Igyekeztem megőrizni nyugalmamat és ezt válaszoltam:

'— Holnap, április 17-én, a nap végére áttörjük az ellenség védelmét a seelowi terepszakaszon. Ügy gondolom, hogy ha itt minél több csapatát veti be ellenünk az ellenség, annál gyorsabban foglaljuk majd el Berlint, mivel csapatait könnyebb szétvernünk a síkságon mint a hegyekben.

— Úgy gondoljuk, megparancsoljuk Konyevnek, hogy Ribalko és Leljusenko harckocsihadseregét dél felől irányítsa Berlin ellen, Rokosz- szovszkijnak pedig, hogy gyorsítsa meg az átkelést és Berlin északról való megkerülésével mérjen ő is csapást — mondotta Sztálin.

— Konyev harckocsihadseregei valóban gyorsan előrenyomulhatnak és Berlin ellen kell irányítani őket. Ro- kosszovszkij azonban nem képes április 23-nál előbb megkezdeni a támadást, mivel elhúzódik átkelése az Oderán — válaszoltam.

— Viszontlátásra! — mondotta válasz helyett Sztálin eléggé szárazon és letette a kagylót.

Egy nap múlva, április

18-án küldte meg a főhadiszállás “direktíváját az I. ukrán és a 2. belorusz frontnak a megváltozott feladatokról: Konyevnek a 3. gár- da-harckocsihadsereggri délről Zossenen át Berlin felé kellett támadnia, a 4. gárda- harckocsihadsereggel el kellett érnie Potsdam körzetét. Rokosszovszkij elé pedig azt a feladatot állította, hogy gyorsítsa meg az Oderái átkelést, erőinek egy részével pedig Berlint északról megkerülve támadjon.

Április 17-én kora reggeltől a front egész arcvonalszakaszán elkeseredett ütközetek bontakoztak ki. s az ellenség szívósan védekezett. De mivel a harckocsi- hadseregek az összfegyverne- mi hadseregekkel együttműködve több szakaszon áttörték a seelowi magaslaton húzódó védelmet, este az ellenség megkezdte a visszavonulást. Április 18-án reggelre elfoglaltuk a seelowi

magaslatokat.

Ezután már valamennyi harckocsi magasabb egységet széles arcvonalon bevethettük az ütközetbe.

Az április 16-i és 17-i, de a későbbi harcok idején is ismét és ismét elemeztem a front hadműveleti felépítését, hogy biztos legj’ek benne. nem követtünk-e el olyan hibát, amely a hadművelet kudarcához vezetne.

Nem találtam hibát. De be kell ismernem, volt egy mulasztásunk, amely egy-két nappal késleltette a harcászati mélység áttörését.

A hadművelet előkészítése során ugyanis nem vettük kellőképp figyelembe a bonyolult terepviszonyokat a seelowi magaslatok körzetében, ahol az ellenség nehezen leküzdhető védelmet szervezett. Az ellenség, 10— 12 kilométerre megindulási terepszakaszainktól jól beásva (különösen a magaslatok túlsó lejtőin) megőrizhette élő erőit és technikai eszközeit tüzérségi és légi csapásainktól. Az is igaz, hogy a berlini hadműveletet rendkívül rövid idő alatt kellett előkészítenünk, de ez nem szolgálhat mentségül.

A mulasztásért elsősorban engem terhel a felelősség.

Gondolom, ha a nyilvánosság előtt nem is, de magukban azért az illető hadseregparancsnokok is érzik a felelősséget a seelowi magaslatok elfoglalásának eyerg - előkészítéséért. A tüzérségi támadás megtervezése során számolni kellett volna " az ellenséges ' védelem megsemmisítésének e nehézségeivel az adott körzetben. Ha most, sok-sok év elteltével elgondolkodom a berlini hadművelet tervén, arra a következtetésre jutok, hogy némileg másképp is szét lehetett volna zúzni a berlini csoportosítást és a várost elfoglalni.

^Folytatjuk)

szélesítsünk klubigazolványt, s ez lenne a belépő.

Juhász Ferenc helyesel.

— Ez lenne a tiszta munka. így nem lenne rendzavarás. Mert előfordul. Meg nem is igazi klubhelyiség még ez. Nincs ahová leüljenek. ki kell menni a szünetekben az udvarra. Kicsi a terem. De azért mi is eljártunk a feleségemmel, míg a babát nem várta.

Van igényük ezeknek a fiataloknak. És segít is rajia a tsz. Már épül az új irodaház. s kapnak új klubszobát is. De kezdetnek az is jó, ami van. A pártlitkár ú jságolja, két évvel ezelőtt alig öt fiatal volt a tsz-ben. Csal; papíron működött a KISZ- szervezet is. Különösen a kertészetben érezték hiányát a fiatal munkaerőnek.

— Közeledni kellett a fiatalokhoz — mondja Oszlánsz- ki Sándor. Az Iskolából kikerülteket kirándulni vittük saját gépkocsinkon. Célunk az volt. hogy megszerettessük a tsz-t, És bizonyítani : itt is megtalálhatják számításukat.

„Nem sajnáltuk a pénzt...“

Ez sikerült is. Ez év januárjában alakult meg a K1SZ- szervezet 34 taggal.

— Nem sajnáltuk a pénzt sem — mondja a főkönyvelő. — 30 ezer forintot adtunk hangszerekre.

Szerdi Béla megalakította a zenekart. A tánc vonzza a tsz fiataljait. Legalább 65, 30 éven alulj tagja van a közösségnek. S hogy a tsz bizonyítsa megbecsülésüket, a fiatalok részére bevezették a garantált munkadija- zást. Munkaegységenként 50 forint készpénz. Havonta fizetik. így lesz az idén is.

— Biztos jövőt biztosit « tsz?

— Úgy érzem, igen — válaszolja Gonda Zoltán szerelő. Havi két és fél ezret keresek, itt dolgozik a feleségem is. Én az AKöV-nél dolgoztam Kisvárdán. hazajöttem. Én alkalmazott vagyok, a feleségem tag.

1969. március 15-én házasodtak. Félezer forint segélyt kaptak a tsz-től.

— Mire jutottak egy év alatt?

— Van égj' fiúnk, Zoli. és ez a fő.

Nevetnek.

— Aíií vettetek? — kérd! a főkönyvelő.

— Hja. Hálószobabútort 5800-ért. Van rádiónk, lóvénk, de rakjuk a pénzt. Házat szeretnénk építeni.

— Besegítünk — mondják a fiúk.

Segíti a fiatal házasokat a közösség is. Fuvarral, anj aggal és pénzzel. 10—15 ezret is adnak előlegbe. Tavaly legalább tizen kaptak.

Furcsa „munkanélküliség“

— Gondja van-e?

Mosolyog.

— „Munka nélkül" vagyunk.

Sajnos. A gépek teljesen készenlétben. „Eszik” a munkát. aztán állnak. Csak azok a gépek állnak, amelyekhez nincs alkatrész. Vállalhatna a tsz gépjavítást bérmunkában is. Talán ezzel segíthetnék őket is, s hasznos lenne a közösségnek is.

Juhász Ferenc is egy éve nősült. Donibrácü. hazaiött a Kisvárdai Gépjavító Állomásról.

— Untam már. héttőn menni, szombaton jönni. Csavargás. motorozás, mert ea szerelő vagyok. Panaszom nincs, megbecsülnek. Már a kombájnok javítását végezzük. Előre vagyunk.

— Gond?

— A tanulás. Ha valamit nem tudunk, összedugjuk a fejünket, elővesszük a szakkönyvet. Főleg így hárman. Elkelne egy mérnök. vagy egy jól képzett, gyakorlott gépésztechnikus.

Lehet élni a falun!

Igaza van. így látja a párttitkar, a főkönyvelő is. A növekvő géppark már megkövetelné. És a fiatal, e fejlődő műszaki gárda is. Ez is probléma ma már. s helyes lenne felfigyelni rá.

Gonda Zoltán. Juhász Ferenc és Szerdi Béla 25—26 évesek. Ifjú házasok. Vallják, lehet élni a falún is, megtalálják számításukat. A gondokról sem feledkeznek meg. & — bár házasok — valamennyien tagjai a KISZ- nek. u.

Érdemes rájuk építeni. ’ 1

■ i

Farkas Kálmán

Munkában a tetőfedők a HAFE építésén.

új üzemcsarnokának Hammel József felvétel«