Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-30 / 125. szám

t dtM RELET-MAGYARÖRSZÁ© 1970. májú# §§ Szülők fóruma: A mese jellemformáló ereje GYEREKEKNEK Tasnádi Varga Éva TÖRD A FEJED ! Nagyanyáink korában talán többet meséltek a gyermekeknek, mint ma, több idő került rá. Ma igen sok dolgozó édesanya, akit vár otthon a második mű­szak, ügy oldja meg a mesélés problémáját, hogy be­kapcsolja a rádiót, vagy a televíziót, hadd hallgassa a gyermek. Ügy gondolja, hogy ez is elég. Nagyon téved az ilyen édesanya, mert az anya ajkáról elhangzott mesének sokkal nagyobb a hatása, a gyermekre gyakorolt formáló ereje. A mese témá­ja is inkább egyéniséghez simuló lehet és így sok­kal jobban megfogja a gyermek érdeklődését. A „gé­pesített meseszolgálat”, amely százezreknek szól, na­gyon hasznos, viszont az édesanya által előadott mest csak a saját gyermekének. Ö ismeri legjobban gyer­mekét. érdeklődését és csak ő tudja, hogy egyénileg milyen területen van szüksége irányításra. Az anya aki pici gyermekének minden lépését figyelemmel kí­séri, az értelem nyiladozásának csodálatosan finom rezdüléseinek szemlélője, tudja, hogy a helyes lelki fejlődés érdekében hogyan közelítsen gyermekéhez Hiszen minden gyermek más egyéniség, az érzelmek más összetevője uralkodik benne. így a nevelés, a személyiség fejlődésének irányítása is más minden gyermeknél. Már az egészen kicsi gyermeket is érdekli a mese csodálatos képzeletvilága és beleéli magát a mese sze­replőinek sorsába. A képzelet erejével ő is, velük együtt végigéli a szereplők cselekedeteit, s mint egy érzelmi választóvíz megmutatja a helyes és nem he­lyes utat.. Anélkül, hogy az édesanya saját véleményéi hangoztatná, vagy eszmei tanulságot vonna le, a gye­rek tudja, hogy melyik a morálisan követendő űf. Természetesen a meseanyag kiválasztásánál erre az édesanyának figyelemmel kell lenni és akkor is, ami­kor a történet fonalát szövi. Sok édesanya panaszkodik: nem tudok mesélni Nem tudom miről és hogyan meséljek. .. Pedig, aki akar, tud mesélni. Csak nyitott szemmel kell élni. csak „oda kell figyelni!” Az élet szüli a történeteket, s a legtöbbet saját gyermeke szájából hallhatja az édesanya, amikor elmondja az óvodai, vagy iskolai élményeit, az ott történt dolgokat. Az, anya máris megfoghatja ezek nyomán a beszélgetés, a mese fona­lát, s rögtön elmondhatja, hogy neki milyen élmé­nyei, történetei voltak a hallottakkal kapcsolatban gyermekkorában, amit a gyermek mindig szívesen hallgat. S esetleg egy-egy történetben a saját pél- -dáján keresztül mutathat irányt a gyermekének az­zal, hogy elmondja ők miként, hogyan is viselked­tek, csinálták. Hogyan segítettek egymáson, hogyan kötöttek igaz, szép barátságot, és így tovább... Van olyan gyermek, aki hónapokig örömmel hall­gatja esténként ugyanazt a mesét, amit megkedvelt. Szereplői a szívéhez nőnek, szinte kívülről tudja már a mese minden betűjét, mégis jó ha az édesanya aj­káról, hangján hallja az ismerős, kedves történetet. Ilyenkor az örökmozgó gyermek is megnyugszik, elbá­gyad és szinte „átálmodja” magát a valóságból , a mese álomvilágába. Sokszor a mese végét már nem is hallja, mert az édesanya számára jóleső hangja elringatja, s gyakran a kezét fogva csendesen elalszik. A jól kiválasztott mese lelki „altatótabletta" mely feloldja az egész napi. zűrzavar hatása alól a gyermeket, megpihenteti idegeit. Ne válasszunk te­hát olyan témát, vagy olyan szereplőket az esti me­séhez, melyek felizgatják a gyermeket, vagy félelmet keltenek benne. Helyes mesélési módszer az is. ha mesekönyvből olvasott meséket a gyerek egyéniségé­hez igazítva, élőszóval mond el az édesanya. Kitűnő a „gépesített” mese is, de az édesanya meséje se maradjon el. .. F. K. GYÁRFÁS ENDRE: A harmadik A kertben három cseresz­nyefa ''árakozott a tavaszra. Züiy^,, csupasz ág-karjaik - kel úgy markolták a levegői, mintha abból akarnák kifa­csarni a meleget. De a leve gö hideg maradt és a fák dideregve bújtak volna össze, ha a gyökerük engedi. Ám egy napon mégiscsak •megérkezett a tavasz. Úgy jött, mint c hajdani kirá­lyok: először csak követét küldte, a napot, a nap nyo­mán a langyos szellők sere­gét, majd a fecsegő-cseve- részö esők udvaroncnépsége következett. A tavasz simo­satására felengedett a kerí­téshez dörgölöző patak jege. kiserkentek a földből a fű­szálak., zöld levelet hajtottak a növények. A három cseresznyefa kö­zül kettő meghallotta a ta­vasz bátorító üzenetét, és eoy reggel ezernyi• teher rü- gyarskét dugtak ki ágaikra. A harmadik cseresznyefa is hallotta a bátorítást, ő azon­ban kopár maradt, azon a reggelen. .,Majd bolond leszek ilyen hamar rügyeket hajtani” — mormogta ágai. között, — „Még foga lehet az időnek, a tél még nem takarodott el Hátha visszalopakodik hol­nap éjjel és akkor lefagy vak a hófehér riigyecskék Év bizony megvárom, amio m.e’eorbb lesz." Valóban moleaedett az idő. két másik gyümölcsfa már bontogatta a rügyeket, szirmok tárultak ki. Nemso­kára tiszta fehér virágruhába öltözött a két fa. egy hatal­mas csokornak látszott mesz- sziről a sokezer apró virág. A harmadik fa most sem igyekezett. „Lehet, hogy holnap jég­eső zuhog ránk. akkor aztán nézhetik a csodaszép fehér ruhát! Nem terem gyümöl­csük, nem szaladnak feléjük ujjongva a házbeli gyerekek. Én még várok, ami biztos, az biztos." És rázta kietlen ágait-kar i a it. mint a madárijesztő, Égy éjjel szél kerekedett. A szélből reggelre vihar lett, dühösen támadt a gyümölcs­fákra. Hullott is szirom, a két fehér fáról, alattuk olyan lett a föld. mintha éfszaka hava­zott volna. De az ágakon már erős kacsokkal) kapaszkod lak az aprc< gyümölcsgyere­kek, őket nem téphette le a vihar, háborítatlanul érlelték az édes izeket. A harmadik fát is megté­pázta a dühöngő szél. P> tövében nem szirmok terítő je hevert. hanem száraz ágak, gallyak kttsza szemét­dombja. Még mindig nem merte kidugni a rügyeket! „No. ugye, ha virágruhát öltöttem volna én is. mosr sirathatnám. A vihar vesze­delmes jószág, a magunkfaj­ta cseresznyefa nem bír ve­le. Jobb, ha megvárjuk a szz­Szelíd, szép ősz volt. A napsugár végigtancolt a pi­rosló faleveleken, a szellöcske pedig neki-neki rugaszkodott a vékonyhegyű ágaknak. Az erdő közepén Tölgy-apó állt, a legöregebb tölgyfa Oldalán nagy nyílás táton­gott. Mély volt. ez a nyílás belsejét puha fűvel, levélek ke] bélelték ki. Föléje a ma­darak a földekről felcsipege­tett szalmaszálakból betűket illesztettek össze Mókus­ház — olvashatta bárki az erdőben. Öt kis mókusgyerek kupor­gott a Móku.-házban. Vilá­gosbarna bundájukat végig- fésülle a szellöcske, ragyogó szemük messzire kalando­zott. — Reccs i — lendült előre egy ág és Mókus mama meg­érkezett, Diót. mogyorót ho­zott magával. A mókusgyere­kek vidáman kezdték ropog­tatni a finom ennivalót. Ebéd után Mókus-mama azt mond­ta: — Gyerekek, ki töri fel leg­gyorsabban a mogyoró héját? Ki ugrik a legnagyobbat? A mókusgyerekek összevisz- sza kiabáltak: —Én... én­én ! — Jól van! — mondta Mó­kus-mama — akkor mindnyá­jan küövünk a Mókusházból és, itt Tö'ffy-apó mellett ver­senyeztek majd egymással! Így is lett. Sorba ült az öt mókusgverek, két kis map- csuk között mindegyik egy mogyorót szorongatod. — Figyeljetek! — kiáltotta Mókus-mama. — Rajta! Csak a mogyoró héjának ropogása hallatszott. Négyen a mókusgyerekek közül dia­dalmasan 'mutatták1 fel a tisz­ta mogyorót, de a legkisebb, Mókus Pciii elkeseredve do­bálta szerteszét a héjakat. — Peti, Peti, megint ügyet­len vagy! ^— nevettek a töb­biek. Ezután következett a ma­gasugró verseny, Név szerint szólííotla őket Mókus-mama: — Panni, Kati, Jancsi Palkó. Peti! Megkérték Nyúl Tivadar bácsit, hogy egy fűzfavessző­vel mérje az ugrásokat. fa les időszak tovatűnlét, és csak aztán kezdünk virágot bontani.’’ És tovább várt. A tavasz már csomagolt, utazni készült, hogy átadja helyét a nyárnak. A két cse­resznyefa zöld levelei között pirosodtak a kis bogyók, s amikor meghallották a ház. beli gyerekek kiáltozását: „cseresznye, odanézz, cseresz­nye”, büszkén mosolyogtak egymásra, tudták, hogy ró­luk van szó. A harmadik fa most már elhatározta, hogy követi a másik kettő példáját. Fájt ne. ki. hogy a gyerekek nem ug­rálnak körülötte, nem próbál­ják ágaskodva, szökdécselve elérni tar Agait, „No — gondolta —, hol­napra én is kibújtatom a rü­gyeimet. Bár mostanában ve­szélyes napok járnak, elsza­porodtak a férgek, kukacok. Biztos, ami biztos. Várhatnék még egy hetet." Másnap reggel arra éb­redt, hogy a, gazda áll oda­lenn, a törzse tövében, $ fej­csóválva nézi a virágtalan, haszontalan gallyakat. És amikor a két termőfa zölden-piro&an kínálkozó lombjai megremegtette a szüretelő gyerekek rángatá- sa-csimpaszkodása. a harma­dik fa üres koronája is meg„ reszketett az első fejszecsa­póstól. VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő (első négyrét ben kétjegyű mássalhangzó), 6. Személyed. 7. Határozatlan né­velő. 8. Zamat. 9. Fényérzékeny­séget jelöl (filmnél). 11. Két ha­tározott névelő. 12. Filmforgató. esoport. 14. Fontos ipari fém. 16. Hajszín. 18. Szintén. 20. Fizetés. 21 Költői sóhaj. 22. Tíz kever­ve. 24. Vissza: káros. 25. Meg­fejtendő. 27. Szükséges, 28. A li­ba. 29. Község Szabolcs-Szal- már megyében. FÜGGŐLEGES: 1. Értékes premü állat (első négyzetben kétjegyű mássalhang­zó). 2. Helyrag. 3. Tőszámnév. 4. Kcíjegyü mássalhangzó. 5. Ser­tés. 6. Eltolva. 10. Egymást köve­tő betűk a magyar abc-ben. 11,’ Menyasszony. 13. Főzeléknövény, 14. KNR. 15. Megfejtendő. 17. Szarvasféle. 19. Egész (pl. kol­bász). 21. ARLG 23. Ilona bece­neve. 24. Frissítő ital. 26. Római 199. 27. Hossz merték-rövidítés. Megfejtendő: Neves magyar kőltő (vízszintes 25.. függ. 15.) és szülővárosa (vízszintes 1.) Műit. heti megfejtés: Magyaff mese és mondavilág. Könyvjutalom: Bonyhádi Ele. mér Balkány. Fekete András Nyíregyháza és Eszenyi Enikő Csenger. A kis mókus — Fgy-kettő-három-négy-öt: — Nyúl Tivadar bácsi baju­sza minden ugrásnál rezdült 'egyet. Csak mikor Mókus Peti ugrott, akkor konyult le a ba­jusza. Mert Mókus Peti olyan alacsonyát ugrott, hogy el­örle a fűzfavesszőt. — Peti, Peti, miért nem vi­gyáztál ? — kiáltozták testvé­rei. A versenyt elölről kezd­ték. A négy nagyobbik mó- kusgyerek egyre magasabbat ugrott. Mókus Peti szomorú­an pihent egy darabig a fü­llen. — Azért is megmutatom mindenkinek, hogy nem va­gyok ügyeljen és gyáva — határozta el. Lopva körülnézett Mókus­mama nem figyelt rá, Nyúl Tivadar bácsi is az ugrókat nézte. — No most! — mondta • magának biztatásul Mókus Peti — és hirtelen felmá­szott Tölgy-apóra. — Vigyázz! — súgták a le­velek. — Magasra ne mássz! De b csak kúszott, ka­paszkodott egyre feljebb nem t" .lőtt már Tölgy-apó szidásával sem. Nagyot fújt az erőlködéstől, két kis man­csával átfogta a legfelső ágat, — Riccs-reccs! — mondta s vékony ág. — Mássz vissza Mókus Peti, nem bírom el a súlyod! Mókus Peti ott lógott az ágon. — Nem tudok visszamen­ni! — gondolta szégyenkez­ve, aztán kiabálni kezdett: — Anyukám, segítsél! Mókus mama felnézett a magasba és gyorsan felugrott . a legalsó ' ágra. Alig telt el . néhány perc és már ott ka­paszkodott' Mókus Peti alatt. — Ugorj Peti mellém! — kiáltotta fel hozzá. Mókus Peti összeszedte minden bátorságát és egy nagyot ugrott, — Hopp! —mondta Mókus­mama es megragadta Petit. — Most pedig gyere utánam! Mikor leértek a földre, sen­ki nem nevette ki Mókus Pe­tit. Tölgy-apó dormögött ugyan, de Nyúl Tivadar bácsi és testvérei, a többi mókus­gyerek, átölelték. Mókus Peti csendesen és fáradtan ült a fűben. Mókus mama azt mondta: — Petikém, nem akkor vagy bátor és ügyes, ha könnyelműen felmászol a legvékonyabb ágra. Nem! Hanem akkor, ha úgy, mint a többiek — türelmes, fá­radhatatlan leszel. És ha nem sikerül, elölről kezded! G. Szabó László; Vidámpark Mennyi szín és mennyi m], -visítozás, víg kacaj! Csak szemem meresztem.. Ringó csónakok fölött hullárhvasút dübörög — melyiknél Is kezdjem? Ördöngős hordó forog, benne kicsik és nagyok egymás hegyén-hátán. Pici autó körbefut, is indul a barlangvasút: világít a sárkány! A körhintán hintaló,' összeráz a robogó, vízre ránt a sikló Repülőgép korbeszáll, csalfa inga fejreáll — nekem mindegyik jó! Mint nagymadár, felragad a tomboló forgatag — csattognak a szárnyak... Biztos már. hogy jó leszek, s akkor újra jöhetek majd jövő vasárnap! Krecsmáry László; Palika s a paripa — Nézd csak! Itt ez a csodaszép paripa, pattanj fel rá szaporán Palika! Száguldj, vágtass suhanó sebesen, ugrass át a meredek hegyeken! — Hogy vág­tassak?! — csodálkozik Palika. — hinta­ló ez, s nem igazi paripa! Bújj, bújj, zöld ág . .. Bújj, Bújj, zöld ág, zöld levelecske, — szalad a tél, jön a fény, csicsereg a fecske! Bújj, bújj, zöld ág — feslik a barka, kicicomázza rnagat, s milyen üri-tarka! Bújj, bújj, zöld ág — duruzsol a dongó, s csilingelve csalogat csiribiri csengő. Bújj, bújj, zöld ág — pattan a labda, gyere, gyere, gyere hát, szaladj a szabadba! Búj), bújj, zöld ág — nyuszi fut a réten, ha utána iramodsz, eléred a héten.,! Várkonyi Katalin : Májusi Htok Szöszke fejek, barna, fejek, Összebújnak a gyerekek. Súgnak-búgnak napok óta — Ágaskodik, fülel Bor ka -Miről súgtok-sugdolóztok, Engem mindenből kihagytok?" Klári nevet: "Megtudhatod. Csacska szádra tégy lakatot Add a kezed, gyere velünk. Orgonát, nagy csokrot veszünk. Ügy köszöntjük anyukánkat, Aki értünk annyit fárad.“ Borka tapsol örömében: "Nekem is van három pénzem ti A perselyét maris hozza — No hisz’ a pénzt az nem ontja Három fényes húszfiliéres. . Borka kérdi: "Ez elég lesz?" Testvérei mosolyognak. Most sem sokkal gazdagabbak. Ám a kedvét dehogy szegik. Azt is a többihez teszik. 8 kéz a kézben kipirulva Sietnek a virágboltba. Reggel frissen mosakodva Harmatosán, mint a rózsa. Édesanyjukhoz simulnak, Szólni nem is igen tudnak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents