Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-29 / 124. szám

május 29. KELET-MAGYARORSZÁG t. oMa! Mindenki segít Híradás az újabb felajánlásokról Az árvízkárosultak megse­gítésére kibontakozott akciót egyre több megyében a Vö­röskereszt helyi szervezetei­nek irányításával fogják ösz- sze. Operatív bizottságok ala­kultak többek között Hajdú, Szolnok, Somogy és Veszprém megyében. A bi­zottságok feladata, hogy ösz- szehangolják és lebonyolít­sák a segítéssel járó mun­kát. A lakóterületeken vö­röskeresztes aktívák gyűjtő- ívekkel keresik fel az embe­reket. Megyénkből is rendre kap­juk a híradásokat az újabb felajánlásokról. A nyírbátori járás községeiben eddig több, mint 200 ezer forintot aján­lottak fel a bajba jutottak megsegítésére. Részt vesznek a gyűjtésben Nyírgyulaj és Nyírvasvári egyéni dolgozói éppúgy, mint az AFÉSZ- dolgozók, a nyírbátori ktsz- ek, a tanácsok dolgozói, az orvosi rendelő alkalmazottai. Kálmánházc. lakói mint­egy 25 ezer forintot gyűjtöttek össze néhány nap alatt, eniellatt töb­ben élelmiszert, zsírt, lisztet ajánlottak fel. Havi keresetük tíz százalé­kát, 20 ezer forintot ajánlot­tak fel az Ibrányi AFÉSZ- dolgozók. A VAGEP Válla­lattól kapott híradás pedig arról tudósít, hogy 60 ezer forintot utaltak át az OTP „árvízi” számlájára. Jelentős összegű pénzfel­ajánlásokról kaptunk hír­adást más megyékből is. A Fejéig megyéi Víz- és Csatornaművek például (hökkentette az átmene­tileg nélkülözhető beru­házásokat, s így a fejlesztési alapjából egymillió lorinjot . utalhatott át. A Székesfehérvári Járá­si Tanács költségvetési tar­talékából félmillió forintot továbbított. Négymillió forint a mis­kolci I. kerületi tanács felajánlásának értéke. Tolna megyéből érkezett jelentések szerint a Tamási Erdőgazdaság dolgozói 60 ezer forintot, a Szekszárdi Bőrdíszmű Üzem dolgozói ugyancsak 60 ezer forintot ajánlottak fel. Két közös gaz­daság is vállalta Tolna me­gyében 50 szarvasmarha in­gyenes tartását. Az üdülőhelyi területekről, Hletve azoktól a vállalatok­tól, intézményektől, amelyek üdülőkkel rendelkeznek, olyan felajánlások érkeznek, (hogy gyerekek üdültetését vállalják. így többek között a Komárom Megyei Ta­nács összesen ötszáz gye­reket tud fogadni Esz­tergomban, iHetve Tatán. B ' ' --------- 1 1 A Tatabányai Cement- és Mészmű harminc gyereket vár a Fényes-forrás melletti üdülőjébe. A Mecseki Szén­bányák július közepén 92 gyereket fogad a vállalati üdülőjében. Több vállalat az árvízká­rosultak ellátására tett fel­ajánlást. A Pécsváradi Építő Ktsz öt víkendházat küld a fedél nélkül maradiak­nak ideiglenes szállásul. Ezer lepedőt és száz matra­cot küldőt? a Dél-dunántúli Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat. Az Egyesült Magyar Szénbá­nyák ezer árvíz sújtotta család téli tüzelőellátását vállalta. Fejér megyéből, a Seregélyesi ÁFÉSZ dolgozói 100 ezer forint értékű ruha­neműt küldtek. Az egyik miskolci általános iskola ta­nulói otven zsák ruhaneműt gyűjtöttek össze. Az egyik szolnoki ama­tőr-zenekar, a POP- együttas tagjai vállal­ták, hogy szeplenáberig két televíziót ajándékoz­nak cgy-egy árvíz súj­totta területen működő KISZ-szervezetnek, s még további tízezer forin­tot is felajánlottak. Megyénkén belül és kívül több helyütt a helyreállítási feladatokra is gondoltak. így a SZA^VICSAV Zalka Máté brigádja egy szabadnapján a helyreállítási munkákon szeretne dolgozni. A nyír­tass! Dózsa Termelőszövetke­zet a géberjéni gazdaságot segíti a szántási és vetési munkákban, a tsz meghibá­sodott erőgépeinek és motor­jainak kijavításában. Békés megyében már meg­tették az első lépéseket, hogy a megye vállalásának eleget tegyenek, ami szerint Fe­hérgyarmat újjáépítésében vesznek részt. Az összegyűj­tött adományokat is Fehér- gyarmatra küldik. A Szarvasi Ruházati Ktsz például 300 férfi- és 200 fiúinget adott. Dombiratos község lakói 18 ezer forint értékű ruhane­műt vásároltak. Ipari tanulók, az Egri 212. számú Szakmunkásképző In­tézet fiataljai — szobafes­tők, kőművesek és vízveze­tékszerelők — mintegy nyolcvanan, a helyszínen vesznek részt az újjáépítési munkákban. Még az ország távoli vi­dékeiről is jelentkeznek, hogy kétkezi munkájukkal segítik az újjáépítést. A Zala megyei Letenyé- ről a TÖVÁLL dolgozói egy családi ház felépíté­séhez a téglát elküldik a helyszínre. A ZALATERV, a megyei ter­vező vállalat pedig egy csa­lád házát szeretné felépíte­ni. A Letenyei Általános Iskola hivatalsegéde pedig a háromhetes nyári szünet ide­je alatt vállalta, hogy az ár­víz sújtotta Szamosközbe utazik és részt vesz az új­jáépítésben. A Bács megyei MEZÖBER-kirendeltség dol­gozói víz- és csatornaháló­zati terveket készítenek az újjáépülő falvak részére. v , r r— i n?:.OJ u gsiv m Becsülettel Esküjükhöz híven — a katonákkal, a BM karha­talommal, a rendőrséggel és a lakossággal együtt­működve — közel két h éten át, szinte egyfolytában vettek részt a Szamos menti és a Felső-Tisza-vidék veszélyeztetett falvainakvédelméoen. a lakosság életé­nek, javainak mentésében, a rend fenntartásában a Szabolcs-Szatmár megyei munkásőrök. A megye valamennyi murikásőre kötelességtudat­tal, őszinte segíteniakar ássál állt helyt az árvízvede­lem első vonalában, miközben sokaknak saját ottho­nát is tönkretette a mindent elsöprő áradat. A7 árvíz sújtotta területeken már megkezdődött az újjáépítés, a mindennapi élet megsokszorozódott gondjaival visz- szatér a katasztrófa sújtotta falvakba. A hosszú, ne­héz napok, az álmatlan éjszakák után a munkásőrök is visszatértek otthonaikba, munkahelyeikre. A me­gyei párt-vb határozata szellemében „új fronton” nyújtanak segítséget, hogy további helytállással pótol­ják az elpusztult értékeket. Az élet bizonyította: a párt, dolgozó népünk min­den körülmények között számíthat a munkásőrök helytállására, segítségére. Karhatalmisták A csengeri hídnál karha- talmista parancsol megálljt. Udvariasan kéri az oltási igazolást, majd megköszöni. — Mióta van itt? — A kezdet óta. Orkánszerű a szél, esik az eső. — Mentettek? — Mindenütt, ahol szük­ség volt ránk. — És most? — Vigyázunk rá, hogy csak azok jöjjenek be, akiket be­oltottak. Csak oda települ­jenek vissza, ahová már le­het. S csak azok jöjjenek be a területre, akik becsü­letesek. Találkoztunk már olyannal is, aki lopni jött. Gyorsan elcsíptük, s remél­jük, hogy legalább olyan gyorsan megkapja a magáét. Lengyel Zoltán századossal beszélgetünk, aki maga is ott volt Szamosszeg kiüríté­sénél, akkor találkoztunk elő­ször, a legnagyobb veszély óráiban. Álmos volt és fá­radt, de határozott. Nagyon sajnáltam azo­kat az embereket. Tudtam azt is, hogy a házuk, a kis tehénkéjük — az életük, a lábuk alatt a talaj. De el kellett őket is küldenünk biztonságos helyre. S ha nem akartak menni, vittük. Eseteket mond. Nagy Já­nos karhatalmista honvéd Tunyogmatolcson volt járőr- szolgálaton egyik bajtársá­val. Tőlük kétszáz méterre át­szakadt a gát. Az egységük elment, csak ketten marad­tak. A tanácsháza előtt állt egy Zetor, magukkal vitték. Derékig érő vízben hordták a lakosságot a matolcsi ál­lomásra. Éjfél elmúlt, ami­kor jött egy tunyogi ember, hogy harmincán mpg nagy bajban vannak. A Zetorral próbálkoztak, de már nagyon magas volt a víz, elindultak a már vízben álló vasúti töl­tésen, se* helyen csak a sínen, mert a sínpár alatt a töltést kimosta a víz. Nagy János a gátat erősítette, tár­sa, Kálmán Péter az embe­reket hozta magával. Ezt kö­vetően vagonba pakolták a teheneket is, hogy biztonság­ban legyenek. Rend volt és fegyelem, az emberek látták, hogy ez a két kiskatona jót akar — mentek mind többen segíte­ni, a gátat erősíteni. A vízzel körülzárt Jank- majtison egy fiatalasszony szülni készül — jelentette a rendőrség a karhatalmisták- nak, s kérte, tegyenek intéz­kedést a kimentésére. Máté­szalkáról ment a rádióüzenet a térségben szolgálatot telje­sítő Papp Imre hadnagy­nak, s ezt követően két órán belül a csengeri szülőotthon­ban volt Varga Lajosné Va­sút utcai kismama. ..Másnap egészséges fiúnak adott éle­tet, mindkettőjüknek ezúton is gratulálunk’^. „Otthon jobb lenne, de itt is jo...” Szatmári gyerekek között Kállósemjénben Varga Sándorné a három fiúval. Hammel József felvétel* — Köszönjük, jól vagyunk. Az itteni nénik és bácsik mindenről gondoskodnak. A gyerekek is igen barátságo­sak. Vasárnap fagylaltozni vittek bennünket a cukrász­dába. Otthon jobb len­ne, de itt is jó, meri otthon helyett otthon­iig.. találtunk. amíg végleg haza mehetünk...” Egy levél­ből idéztünk néhány sort. -egy szatmári kislány írta szüleinek Kállósemjénből ahol a tanyai általános is­kolai diákotthonban 118 gé­berjéni és fülpösdaróci gye­reket helyeztek el. ÉTKEZÉS NAPONTA ÖTSZÖR Hangos az egykori Kállay kastély udvara. Az alsótago- zatos gyerekek délelőtt játsza­nak, olvasgatnak, délután pedig tanulnak a semjéni iskolában. A felsősök délelőtt vannak, az iskolában. A leg­kisebbek a . szomszédos óvo­dában ülnek a kis asztalok­nál. Van köztük olyan is, aki otthon nem járt óvodá­ba. Őket' nehezebb jókedv­re deríteni, de a játékok és a többi gyerek társasága fel­oldja a tartózkodást. Csak a Serbán gyerekek fogják min­dig egymás kezét, néha el- pityerednek, de nem tart so­ká. — Jönnek a szülők is láto­— A rendkívül nagy pusz­títások közepette született meg az új élet — mondja a százados. Sokan köszönik a fegyel­mezett, áldozatkész, igen em­berséges munkát, amit a karhatalmi alakulatok végez­tek és végeznek. És sokan köszönnék, de a drámai pil­lanatokban erre nem volt idő, most pedig már nem ta­lálkoznak. Neveket lehetne sorolni, tisztekét és a sorkatonákét — még nagyon sokat. Né­hány honvédből itt lett őr­vezető, őrvezetőből tizedes, tizedesből szakaszvezető, ez volt a tűzkeresztségük. Néhá- nyukat jutalomszabadságra is küldenek. Ha lesz idő. — De még itt maradunk. Ugyanúgy helyt kell állni most is, s még ezután is, mint amikor közvetlen ve­széllyel álltunk szemben — mondja a százados. Hősök? Miért? — kérdezi vissza. Hozzáteszi, hogy ka­tonák. E. J. gatóba — magyarázza Ki­rály Béláné pedagógus, a gyerekek otthoni tanárnénije, aki azóta is itt van velük. — Előfordul, hogy némely szülő egyedül érkezik, vagy más gyerekét hozza. De aki itt megfordul és látja, hogy mindent megkapnak az apró­ságok, amit emberileg el le­het várni, sietve hflkza "a gyerekét. —*­Tisztaság, read’ a hálószo­bákban. a napközis termek­ben. A vendéggjelekeknek állandó látogatóik a község­beli szülők, a nőtanács ve­zetői. Szappant, törülközőt zsebkendőt hoztak már az első napokban. Fagylaltozni is elvitték a gyerekeket. Bent a kollégiumban naponta öt­ször étkeznek. Jó a7 étvá­gyuk, többen már vissza­kapták régi. színűket, csak a szemükön látszik egy kis fá­radság. az átélt napok emlé­ke. Majd minden* kéz magas, ba emelkedik, amikor azt kérdezzük, kinek volt otthon a családban tévéje. Sajnos, sok kéz szökkent a magasba, amikor az összedőlt házak iránt érdeklődtünk... — Nagy élmény volt a gyerekeknek a fürdés, a zu­hanyozás — mondja a kollé­gium igazgatója. Estók Ká­roly. Többen kisszékre áll­tak, hogy közelebb legyenek a zuhany rózsájához. Este a közös tévénézés feledteti a gyerekekkel a történteket. Éjjel is gondos kezek vi­gyáznak rájuk, takargatják őket. A kisebbekre éjjel is ügyeletes óvónő, tanítónő vi­gyáz. Naponta meglátogatja a kollégiumot és a szomszé­dos 2. számú óvodát az or­vos is. Senki, nem beteg, nincs szükség orvosságra, de a megértő és otthonos gon­doskodás gyógyszert jelent a nyugtalanabb. az idegen környezethez nehezebben al- kalmazkod óknak. TANÁR, MINT KERESZTAPA — Mindenük megvan. Egyedül hálóruhát, pizsamát nem tudunk mindegyik gye­rekre adni — folytatja Papp Gvörgyné. a kollégium gond­noka. Naponta érkezik ruha. nemű, a község úgy gondos­kodik a vendégekről, mint a saját gyerekeiről. Megnéztük az általános is­kolát is, ahol az árvízkáro­sult gyerekek együtt "ülnek a padokban a helybeli paj­tásokkal. A 8 . á-ban ép­pen matematikaórát tartot­tak. Király József tanár órá­ján egészen otthon érezték magukat a géberjéni. fülpos- d-aróci gyerekek. Antal Kata­lin, Pecséri Sándor. Varga Agnes. Illés Rebeka, Simon Zsuzsa. Király Zoltán és Ki­rály Pálma. — Én ugyanis géberjéni vagyok — magyaiázza a ta. nár. Évek óta itt tanítok Kállósemjénben. A falubeli gyerekeknek nem vagyok ^idegen, hisz az egyikük ke­resztlányom, a másik közeli rokon... Van itt olyan peda­gógus" is. ak’i a gyerekekkel együtt érkezett. — Csont Bálint vagyok mutatkozik be a fiatal ta­nár. Feleségével együtt, részt vesz az órákon, foglalkozik a gyerekekkel. Az otthoni taní­tó bácsik és tanító nénik egy kicsit az otthoni világot, az iskolát, a meghitt perce­ket idézik a géberjéni. a fül. pósdaí'óci gyerekeknél. A semjéni iskolában körülra­jongják őket a gyerekek. A közösségben lelkileg pihen­nek. Hisz ez is a cél. szá­mukra az iskolaév után va­lójában már pontot tett az árvíz. — Jó lenne, ha a gyereke­ink eljutnának az üdülőkbe, amelyekről szó volt — jegy­zi meg Csont Bálint. Már nagyon várják a na­pot, amikor indulhatnak. HA IÓT AKAR A SZÜLŐ Gyermekarcokat látunk, ahány annyiféle: elmerengő, szomorú, vidám. Átélték a katasztrófát, másként, mint a felnőttek. Sokáig emlékeznek majd rá, de arra is, hogy nem maradtak fedél nélkül. Erről beszélgetünk a kollé­gium nevelőivel, amikor ko­pogtak. Egv szülő érkezett látogatóba, Varga Sándorné Géberjénböl. Pontosabban Mátészalkáról, mert az ott­hont elmosta a víz. Három gyermeke van a semjéni kol­légiumban, Sándor, Béla, Attila. . — Én minden szülőnek azt fogom elmondani, hogy > bát­ran engedje a gyerekét, mert jó helyük van, ezerszer jobb, mint a vizes, egészségtelen lakásban, vagy a sáros föl­dön. Minden szülő ragaszko­dik a gyerekéhez, a bajban még jobban. De aki jót akar, márpedig melyik szülő nem akar jót a gyerekének. az engedje a gyerekét üdülők­be, a különféle helvekre, ahol mindenütt szeretettel fo­gadják őket. gondoskodnak róluk. Hogyan is írta a géberjéni kislány? ..Otthon jobb lenne, de itt is jó, mert otthonra találtunk...” <' i Páll Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents