Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-28 / 123. szám

»Tf. wáPfss ff. KBLET-M AGYAR0RS7 KG S. »Ma? Országos mozgalom Szamosközért Továbbra is érkeznek a felajánlások, amelyeket az árvízkárosult lakosság meg­segítésére tesznek megyén­kén belül és kívül. A kis- várdai járásból a termelő- szövetkezetek mintegy 60 ezer forintot ajánlottak fel, emellett 755 mázsa burgonyát, öt­ven mázsa búzát, 560 mázsa szénát, több má­zsa almát, sárgarépát, takarmányrépát, kuko­ricát, tavaszi árpát is küldenek *z árvízkáro­sultaknak. A berkeszi Bajcsy-Zsilinsz. ky Endre Termelőszövetkezet építőbrigádja egy lakóház díjmentes felépítését vál­lalta. A kisvárdai járás köz­ségi tanácsai pedig eddig mintegy 57 ezer forinttal si­ettek a bajba jutottak segít­ségére. A kicsiny, 420 család lak­ta Biriből jött híradás szerint a felajánlások értéke eléri a 70 ezer forintot. Pénzzel se­gítik az árvízkárosultakat az Állami Biztosító megyei , igazgatóságának és fiókjainak dolgozói is. Május havi fi­zetésük 10 százalékát ajánlot­ták fel. Egyre több vállalat jelent­kezik, hogy részt vegyen az újjáépítésijén. A Nyírbogdányi Kőolaj­ipari Vállalat két lakás­hoz biztosítja az anya­got, a műszaki tervezést, s a kivitelezést. A Hajdú megyei Moziüzemi Vállalat a szabolcsi testvér­vállalat dolgozóinak segítésé­re 120 ezer forintot utalt át, mint dolgozóinak támogatá­sát. Az országnak szinte a leg­távolabbi sarkából is jelent­keznek felajánlásokkal. A Tolna Megyei Tanács 5 millió forintot ajánlott fel a helyreállítási munkákra Emellett a Balatonzamárdi- ban lévő üdülőben 60 sza­bolcsi gyerek kéthetes ven­déglátását vállalták. A Tol­na megyei vállalatok, szövet­kezetek dolgozói közül so­kan egynapi keresetüket ajánlották fel. A Budapesti Nemzetközi Vásárról az árvíz sújtot­ta községekbe irányítja a Vörös Csillag Traktor­gyár több speciális trak­torát. Ezek a gépek július közepé­ig lesznek az árvíz sújtotta vidéken, majd augusztus kö­zepéig újabb nyolc D4K—B és három UE—50-es traktort küldenek. A traktorgyár a gépeket vezetőkkel küldi, s gondoskodik a szerelésről és az üzemanyag-ellátásról is. A helyszínen tartózkodó sze­relők pedig még a tsz-ek meghibásodott gépiéit fogják kijavítani. Ezenkívül a A parancs úgy szólt, hogy ketten irányítsuk a forgal­mat a Túr kisari hídjánál. Az útnak ezt a szakaszát ak­kor még nem borította víz, de a falu és a járási szék­hely között már a tehergép­kocsik nehezen közlekedtek. Ezek is csak egy kis ideig. A víz gyorsan elborította a hi­dat, aztán az alsó hídkorlá- tot. Már csak a szovjet és magyar kétéltűek közleked­nek. És egyre ritkábban! A víz szintje egyre gyor­sabban emelkedik. A váltás késik. S amíg egyre feljebb szorulunk a híd- korláton. egy eddig so­ha nem hallott moraj egyre jobban erősödik. Ta­lálgatjuk; „zuhogó víz, vagy vonat?” Csak az előbbire tippelhetünk, mert a vasúton már régen leállt a forgalom. Gátszakadás! A híd karjának oszlopán egyensúlyozva ülünk már gyár Sallai brigádjának ja­vaslatára a dolgozók egyna­pi fizetésük felajánlásán kí­vül vállalták, hogy két szabad szombaton és vasár­napon a helyszínen vesznek részt a helyreállítási mun­kákban. Veszprém megyéből leg­utóbb a Bakonyi Bauxitbá­nya Vállalat felajánlásáról kaptunk hírt. Az árvízkáro­sultak csekkszámlájára 200. ezer forintot utaltak át. A MEZÖBER veszprémi kirendeltségén egy ter­melőszövetkezeti telep újjáépítési tervdokumen­tációját készítik el in­gyen, valamint egy árvíz sújtotta utca helyreállítási tervének elkészítését vállalták. A De- vecseri Községi, Tanács a KISZ-szel együtt a bala- tonszepezdi úttörőtáborban 150 gyermek üdültetését vál­lalta. Ugyancsak Balaton-parti üdültetést vállalt a Kapos­vári Városi Tanács. A bala- tonboglári üdülőben 30—40 gyereket látnak el. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak felaján­lása 150 ezer forint. Az újjáépítést kívánják meggyorsítani a Tatabányai Cement­es Mészmű dolgozói ezer tonna cement termelését vállíüták terven felül és további 5 ezer tonnát szállítanak ki a készletek minimális szinten való tar­tásával. Ezzel mintegy 1000 lakáshoz elegendő cementet adnak. A Nyergesújfalui Eternitgyárban pedig rend­kívüli műszakkal mintegy 100 családi ház fedéséhez szükséges palát gyártanak. A Baranya megyeiek Tu- nyogmatolcsot patronál­ják a későbbiekben. Ide küldik a felajánlott me­zőgazdasági terményeket és gépeket, az intézmények és vállalatok által felajánlott egyéb anyagi javakat. Zala megyéből több hír­adás érkezet*, hogy egynapi fizetésüket ajánlják fel a dolgozók. Többek között a gépjavító vállalat, a Zala­egerszegi Állami Gazdaság, tejipari vállalat, a szállító­gépgyár dolgozói döntöttek így. A Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat há­rom üzemegységének dolgozói pedig fizetésük 5 százalékát ajánlották fél. A Szolnoki ÁFÉSZ dolgo­zói a Jánkmajtisi ÁFÉSZ- dolgozók gyermekeit várják, s adnak nekik otthont, míg visszaköltözhetnek lakóhe­lyükre. A legújabb hír: a Nyír­egyházi Felsőfokú Mezőgaz- gazdasági Technikum tanárai és dolgozói májusi fizetésük 5 százalékát ajánlották fel. Emellett vállalták két trak­Áz emberek visszajöttek Győrtelek — egy nappal a visszaköltözés után Ez is az újjáépítéshez tartozik. A Győrtelek és Tunyogmatolcs közötti úton at autódaru a honvédségi kétéltűre emeli az aggregátot. Tólh ArPád felvétele tor kijavítását a helyszínen, valamint, hogy három szállí­tójárművel kéthetes, időtar­tamra rendelkezésére állnak a bajba jutottaknak. A tech­nikum ágyakkal berendezett lakókocsiját is a Szamoskö- zieknek adják kölcsön. A Nyíregyházi Konzerv­gyár 400 ezer forinttal segít, ötven gyermek el­látásáról gondoskodik, s egy vagon konzervet, egy egy vagon szalmát küld Mátészalkára. Az OKISZ vezetősége 200 ezer forintot ajánlott fel a károsult szövetkezeti csalá­doknak, s a mozgalom köl­csönös támogatási alapjából soron kívül egymillió forin­tot gyorssegélyként juttat Szabolcs-Szatmár árvízkáro­sult ktsz-einek. A Baromfiipari Országos Vállalat hatvan mázsa konzervet küldött Nyír­egyházára. A mintegy 350 ezer forint ér­tékű élelmiszeren kívül 1,2 millió forintot juttatnak a kárt szenvedett közös gazda­ságok gondjainak enyhítésé­re. A Csepel Művek szak- szervezeti bizottsága 100 ezer forintot utalt át Nyíregyhá­zára az SZMT számlájára, s ugyancsak 100 ezer forinttal gyarapította az árvízkárosul­taknak nyitott számlát a Csepel Művek KlSZ-bizott- sága is. A József Attila Színház művészei egy tájelőadásuk teljes bevételét adják. Az Országos Béketanács és a szolidaritási bizottság 5 ezer takarót küld, a Papír­ipari Vállalat 2,5 millió fo­rintot ajánlott fel, s dolgo­zói egyéni adományaikkal is sietnek a károsultak segítsé­gére. A visontai Thorez kül­színi fejtéses bánya dol­gozói egynapi bérükön kívül egy családi ház tel­jes felépítésére vállal­koztak. S még néhány a legfris-. sebb levelekből: a Máté­szalkai Gépjavító Állomás dolgozói fizetésük tíz száza­lékát, a Nagyecsedi ÁFÉSZ 195 tagú kollektívája május havi munkabérük 15 száza­lékát, a Kisvárdai Vízmű Társulat dolgozói ugyaneny- nyit, a kisvárdai állomás dolgozói kétnapi keresetüket, a Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Szak- középiskola tanulói ötezer, az encsencsi egyéni dolgozók 20 ezer forintot. Több nyíregy­házi kisiparos, Hódi János, Rozsnyai Imre, Boros Lász­ló, Bajdik Kálmán, Orbán Béla és özv. Kiss Istvánná készpénzzel és munkával se­gíti az árvízkárosultakat. AZ ÁROK MÉG MIND­KÉT OLDALON vízben áll. Az út szélén elázott homok­zsákok és homok, a nyúlgá- tak maradványai. A Holt- Szamos-kanyarban még ke­resztülér a víz a kövesúton. Ha Matolcs felé megyünk, az út jobb oldalán összedőlt, romokban heverő házak. Egyik előtt szivattyú húzza le a vizet a felduzzadt árok­ból. Bent a törmelékmarad­ványon emberek lapátolnak, ássák a valamikori tetőről a rákerült földet. Arrébb egy asszony és egy ember üveg­háztetőt szed ki az árokból és viszik szárazabb helyre. Győrtelek ez, egy nappal a /^Azäköltöz<% utá.^ Győrtelek nem tartozóit a legveszélyeztetettebb közsé­gek közé. A megáradt folyók vize nem jutott el idáig, ha­nem a Holt-Számos és a „Vá.iás”. a mélyebb területek vizeit összegyűjtő vízelveze­tő csatorna lépett ki medré­ből. A lakásokról és a föld ' nagy részéről a víz visszahú­zódott. Az árvízi mérleg: 413 lakásból víz alá került 136. teljesen összedőlt 13, le kell bontani 40-et, helyreállítható 45 és lakható 38. Az 1700 hold föld háromnegyed része víz alá került és elpusztítot­ta az őszi vetéseket, megro- hasztotta a már betakarítás­ra váró kaszálók füvét. SŰRŰ FÜST ÉS TUCAT­NYI EMBER a tanácsházán. Fábián Ferenc vb-titkár egy­szerre próbái telefonálni és írni, de válaszolni kellene a körülötte álló kérdezőknek. Szalonnáért küldi két embe­rét Szálkára, a másiknak — aki iparengedélyért jelentke­zik — megmagyarázza mik a feltételei az engedély ki­adásának. — Nem maradtunk egyedül a bajban. Itt volt már fel­mérést végezni a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa, a Szatmárvidéki Faipari Válla­lat, a közalkalmazottak szakszervezete és érdeklődött a pedagógus-szakszervezet is a károk nagyságáról. Saját erőnkből nem bírnánk vele. Négyen takarítják a ro­mokat. A volt tulajdonos. Csűrök Pál, a felesége, Kiss Lajos, az Ecsedi-láp Vízgaz­dálkodási Társulat dolgozója és egy fiatalember. Még a nevét sem mondja meg. — Én nem dolgozom, en­gem nem kell beírni. -- Csak láttam, hogy nem ott kezdik a romeltakarítást, ahol kell. Segítek? Hát lehet itt eleget, segíteni ? — Kétszoba, konyha, speiz, istálló. És minden ami benne volt. Engem elmenekítettek — mondja az asszony — az ember meg a tsz-ben volt. Raktáros, ott kellett neki menteni. Mire hazajött, már térdig érő víz volt minde­nütt, A disznókat sikerült ki­menteni. De mire kocsira rakták, már derékig feljött a víz. EGY CSALÁD A SOK KÖZÜL, akiknek mindene odaveszett. A ház, a bútor, az élelem. Aludni sem lenne hol, de az emberek, segíte­nek. Csűrökéit egy özvegy­asszonynál, Kubinyi Sándor- nénál laknak. Egy bútoro­zott szobát adott nekik és használhatnak mindent, ami a lakásban van. A többiek? őket is befogadták a meg­maradt házak gazdái. A kitelepítés pár óra alatt történt 13-án éjjel. Fehérvá­ri és szegedi katonák, mun­kások segítettek. A víz öt óra alatt emelkedett annyi­ra, hogy az amúgy is duzzadt Szamos 3 méteres vizet ka­pott. A visszatelepítés vasár­nap kezdődött meg. Fertőt­lenítés, kárbecslés, bontás, felmérés, aztán újra elölről a fertőtlenítés. Három kút vize már iható, onnan hord az egész község. Haft tanteremből négyben megkezdődött a tanítás. A másik kettőben azok a csa* ládok laknak, akiknek nem jutott hely az ismerősöknél. Üzembe helyezték az fmsz átalakított konyháját és ott főznek a lakás nélkül ma­radt embereknek. Üzemel a posta, főznek a szociális ott­honban, nyitva vannak a bol­tok, az áruellátás megfelelő és feloldották a szesztilal­mat. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETBEN IS MEGINDULT az élet. Az állatállomány megmaradt, a földekről meg­kezdték a vízelvezetést. A kertészetet elvitte a víz es megromlott a kasza alá érett takarmány. — Megkezdjük a kaszálást, még akkor is, ha hasznave­hetetlen a széna. Legalább a másodszori kaszálást meg-, mentjük. A tsz-szel együtt a háztáji gazdaságok is takar­mány nélkül maradtak, se­gítségre van szükségünk — mondja Nagy Zoltán közsé­gi és tsz-párttitkár, aki egy­ben iskolaigazgató is. — A gépeink is megmaradtak, ahol már lehet, kezdik is a mun­kát. Itt is elkelne a segít­ség, mert 1300 holdon kell mindent elölről kezdeni. A víz elment, az emberek visszajöttek. És az élet, ha nehezebben is, megy tovább. Balogh József Árvízi jegyzetek munkásör bajtársammal, amikor az örvénylő áradatból kiáltás hallatszik: — Hahó! Mentsenek ki! Hahóóó!... Az utat szegélyező fák és bokrok között nagy nehezen felfedezzük a kiabálókat, egy magasabb fekvésű területen. Már térdig vízben állva. Visszaszóltunk, hogy várja­nak, mi sem tudunk moz­dulni, s .itt maradunk, ha­csak értünk nem jönnek. Végre jött egy honvédségi kétéltű a kétméteres vízben. Irányítjuk a kiabálók felé. be a földekre. Mire odaérnek az asszony, meg a férje már csónakban eveznek és inte­getnek. hogy a három jószá­got, amit otthagynak — két tehenet és egy kisborjút — mentsék ki. Fehérgyarmaton akkor még gyerekek és a kórház­ban súlyos betegek voltak... Végre megérkezik a pa­rancs. Két katona hozta az üzenetet csónakon a Fehér- gyarmaton rekedt zászlóalj - parancsnoktól. — Kérem, szálljanak be, Kisarba visszük önöket. A sóstói csónakázó lélek- vesztőjén billegve tesszül, meg a négy kilométeres utat. a tengerré dagadt víztükrön. Délután fél kettőkor érünk a faluba. A toronyban éppen félre verik a harangot; a szennyes áradat negyedszer is átszakította a Kisart védó nyúlgátat. A védők feladják a harcot, itt már a csoda sem segíthet... Szennyes áradat zúdul a falura. A víz már a tanács­háza előtt van, amikor benn megszólal a telefon. A tsz elnöke kéri a titkárt. Egy asszony veszi át a kagylót. Sápadt a dühtől, amikor le­teszi. — Most szól, hogy gépko­csikat és embereket kér. mert fél órán belül a tsz egész állatállományát elviszi a víz. Reggel felajánlotta a honvédség neki a segítséget. Azt hittem el is intézték. Mór a bejáratnál kavarog a víz, amikor a titkárnő (') intézkedik. Segítséget kér a honvédségtől. Megígérik. Közben egy katona áll meg tisztelegve a fáradtságtól majd össze eső asszony előtt: — Kérem, parancsom van rá, hogy átvigyem a Tisza túlsó partjára. És ekkor kibuggyan az asszonyból a visszafojtott sí­rás. Az első szállítmányt még megvárja, aztán a víz­tócsákon átlépkedve megin­dul a katona után a Tivadar irányába álló gépkocsihoz. . . Mentés közben, a csónak­ban hirtelen felsóhajt egy idős asszony: — Jajj! A kiskacsák! Ott maradtak bezárva az udva­ron. Mi lesz velük istenem? A katonák és a munkás­őrök — ahogy lehet — vi­gasztalják. — Majd kiúsznak néni, ha emelkedik a víz. Aztán ke­resnek valami magasabb he­lyet. Maradt magának több is oda, amit már nem volt időnk kimenteni! — Igaz — válaszol a néni. — Most'jut eszembe, hogy a zekrényben felejtettem öt­ezer forintot. Dehát az nem él. Annak nem kell enni adni... Három nap után, késő es­te, holtfáradtan tér haza rö­vid pihenőre a munkásőr családfő. A házban már ár­vízkárosult rokonok: két fia­talasszony egy-egy gyerekkel. A férfiak a gáton, a házuk víz alatt, őket már helikop­ter mentette szárazra. Az egyik gyerek nagymamája a fehérgyarmati kórházban, mit sem tudnak róla. Érthető a szomorúság, a sírás. A munkásőr alig győ­zi vigasztalni a fiatalokat. Már lefekvéshez készülnek, amikor váraltanul betoppan a nagymama. — Ezen már nem lehet se­gíteni. Majd pótoljuk, ami elveszett. Kezdiük elölről. Tóth Árpád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents