Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-27 / 122. szám

wm. minus it. iCET.?jT MAeTAfiCS?^ 5. oMaf Pénz, ruha, építőanyag az ország minden részéből Hz újjáépítésben is számíthat ránk a szatmári lakosság Benkei András belügyminiszter nyilatkozata a Kelet* Magyarországnak A fegyveres erők és a helyi férfilakosság dolgozik ar. árvíz okozta romok eltaka­rításán Jánkmajtison.. (MTI foto — Hadas János felv.) Szinte lehetetlen felsorolni az ország minden tájáról és a megye minden részéből ér­kező támogatást, amelyet az árvízkárosultak megsegíté­sére indítottak útnak. Már hírt adtunk a Békés megyei pártbizottság kezdeménye­zéséről, amelynek lényege, hogy minden megye, főváro­si kerület vállalja egy el­pusztult község felépítését. Legutóbb az egy megye, egy község kezdeményezés újab­bal bővült; a Szegedi Textilmnvek Joliot Curie brigádja határozta el, hogy a gyár felépít a szocialista brigádok munkájával, a kollektíva anyagi hozzá- zájárulásával egy házat. Az „egy gyár, egy ház” moz­galomhoz több üzem már csatlakozott is. Elismerés illeti azokat a megyéket, városokat, ame­lyek városépítésre és más fontos beruházások megoldá­sára szánt jelentős összegeik­ből támogatják a szatmári községeket A Somogy és a Kógrád Megyei Tanács Végrehaj­tó Bizottsága egyenként 5—5 millió forintot Mis­kolc város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága 3,3 millió Ft-ot küld a bajba jutott községek újjáépítésére. A legtöbben pénzzel támo­gatják a szatmári árvíz ká­rosultjait: a Pest megyei 4. ez. Szövetkezeti Építőipari Vállalat dolgozói egynapi ke­resetükön felül egy 40 fős építőbrigádot is a helyszínre küldenek. A TERIMPEX Külkereskedelmi V állalat egymillió forintot, a Buda­pesti Műszaki Egyetem 300 ezer, a Győr-Sopron megyei Állami Építőipari Vállalat részesedési és fejlesztési alapjából 900 ezer forinttal, a dolgozók ezen felül egy­napi keresetükkel segítenek. Óráról órára több tiz- és százezer forintot fizetnek be az ország minden részén az árvízkárosultak számlájára. Alig van olyan támogatás, amely csak pénzbeli segítsé­get tartalmaz. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dol­gozói csaknem 2 millió forint értékű segítséget ajánlottak fel. A KISZ-esek megterveznek és felépítenek két családi házat, anyagi ellenszolgálta­tás nélkül. Ezekhez az épí- táef anyagokat is ők szerzik be. Gyorssegélyként 50 ágyat, matracokat, 100 lepedőt. 50 törülközőt, 50 vattakabátot küldenek, s felruháznak öt­ven gyereket. A vállalat egy betonkeverőt és különböző eszközöket küld az újjáépíté­si munkákhoz. A diákok számos he­lyen vállalnak vasárnapi műszakot és bérüket el­küldik a bajba jutott csa­ládoknak. Az Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Szakközépis­kola 600 tanulója a héten a helyi téglagyárban dolgozik társadalmi munkában. Alig van az országnak olyan mun­kahelye, ahol az egynapi ke­resetüket még nem ajánlot­ták fel a dolgozók. Négyezer vasutas Békésből, a Békés­csaba és Vidéke Textilfel­dolgozó Ktsz, a Heves me­gyei Vas- és Fémipari Vál­lalat, a Heves megyei Fi­nommechanikai Vállalat, a nagykamarási pedagógusok, a Budai Tégla- és Cserép­ipari Vállalat, a Zala me­gyei Állatforgalmi Vállalat, a Dunántúli Kutató és Fel­táró Üzem, és még számos vállalat, gazdaság, tsz. intéz­mény, hivatal dolgozói, ma­gánosok küldik el keresetük egy részét. Sok helyen tartanak árvízi műszakot, a bért befizetik a közös csekk­számlára. A Zalaszentgróti Állami Gaz­daság 800 dolgozója 120 ezer forinttal, a Duna—Tisza kö­zi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet 30 ezer, a Szikrai Ál­lami Gazdaság 80 ezer, a Balatonielei Községi Tanács húsz dolgozója egyhavi fi­zetésének 20 százalékával, a Mosonmagyaróvári Mező- gazdasági Gépgyár Kaposvá­ri Gyáregységének dolgozói 25 ezer forinttal enyhítik a bajba jutottak gondjait. Bár a legtöbben pénzt kül­denek, áramlanak a legkü­lönbözőbb szállítmányok a megyébe. A Salgótarjáni Síküveg­gyár tízezer négyzetmé­ter üveget ad díjmente­sen — a dolgozók 80 ezer fo­rintján kívül. A Nyéklád- házi Kavicsbánya 50 ezer köbméter kavicsot küld in­gyen, a Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat 1,5 mil­lió téglát, 170 ezer darab cserepet — és a különmű- szakok túlóradíjának 50 szá­zalékát juttatja el Szabolcs- Szatmárba. Harminc garnitúra bú­tort adnak az újjáépülő családi otthonokba a Szolnoki Bútorgyár szoci­alista brigádjai. A zalaegerszegi tüdőkórház száz bundás hálózsákot, a Baki Állami Gazdaság dol­gozói 50 matracot, 30 pái#X nát, 30 paplant, lepedőt, öt­ven. vaságyat indítottak út­ba. A Hódmezővásárhelyi METRIPOND Mérleggyár dolgozói ifjúsági brigádokat szerveznek, részt vesznek a fehérgyarmati gyáregység és a fehérgyarmati munkatár­sak lakásainak rendbe hozá­sában. Az anyagiakon kívül a fehérgyarmati dolgozók gyermekeit akarják vendégül látni Hódmezővásárhelyen. Egyébként több száz árvíz- károsult gyermek elhelyezé­séről gondoskodnak a külön­féle vállalatok, üdülőtelepek, úttörőcsapatok. A balaton- máriai üdülőbe 200 szatmá­ri gyereket várnak. A kecs­keméti városi úttörőelnökség ötven gyereket hívott meg a fehértói táborba. Jelentős azoknak a kö­zös gazdaságoknak a száma is, amelyek a pénzbeli támogatással együtt természetbenieket is adnak, a károsult tsz- eknek. Az izsáki Aranyhomok Tsz 400 dolgozója 80 ezer forin­tot küldött, a péri Haladás Tsz 40 vemhes anyakocát és 30 ezer forintot, a makiári Lenin Tsz tagsága 40 süldőt és 20 ezer forintot, a hal* majugrai Béke Tsz tagjai há­romnapi jövedelmük mellett 50 mázsa takarmányárpát juttatnak a szatmári tsz-ek- nek. Megyén belül a nyír­vasvári Vasvári Tsz 170 má­zsa burgonyát, az ömbölyi Kossuth Tsz 25 mázsa bú­zát és ennyi rozsot, a nyír- gelsei tsz 100 mázsa rozsot, a kislétai Rákóczi Tsz az eddigi felajánlások mellett 100 ezer forint befizetését vállalta. Amíg a társadalmi össze­fogásról szóló tudósítás ké­szül, újabb jelentések érkez­nek a szerkesztőségbe: a zá­honyi vasutas szocialista bri­gádok és négyszáz KISZ- fiatal egy műszak jövedel­mét adják az árvízkárosul­taknak. Benkei András, az MSZMP Központi. Bizottságának tag­ja, belügyminiszter. Körösi György belügyminiszter-he­lyettes és Borgos Gyula rendőr vezérőrnagy kíséreté­ben kedden Szabolcs-Szal- már megyébe érkezett. A vendégek a délelőtti órák­ban Nyíregyházán, a megyei pártbizottság épületében megbeszélést folytatlak Orosz Ferenccel, a megyei pártbizottság első titkárával. Kállai Sándorral, a megyei pártbizottság titkárával majd meghallgatták Lakatos Béla vezérőrnagynak, a me­gyénkben tartózkodó árvíz- védelmi erők parancsnoká­nak tájékoztatóját és a me­gye belügyi szerveinek je­lentését az árvízvédelem te­rületén eddig végzett munká­ról és meghatározták a fela­datokat. Benkei András belügymi­niszter és kísérete a megyei vezetők társaságában megte­kintették az árvízzel súi' * szatmári területeket. Ben;.. i elvtárs ezután a következő nyilatkozatot adta lapunk munkatársának: — Legelőször is őszinte együttérzésünket fejezem ki Szatmár árvíz sújtotta terü­letei lakosságának, amely igen nehéz napokat élt át, sokat szenvedett e nagy ter­mészeti katasztrófa csapásai, tói. A lakosságot igen nagy kár érte, mégis a párt és a kormány eddigi intézkedései­re alapozva, támogatását él­vezve bizakodva készül az újjáépítésre. A lakosság az>t tapasztalja, hogy az egész ország minden irányból, szinte egy emberként segíti az elszenvedettt csapás eny­hítését. •—■Örömmel tapasztaltam hogy oS- árvíz sújtotta terüle­teken élő emberek nemcsak a mentés során, a kiürítés alkalmával1, de most a visz- szatelepítés időszakában is nyugodtak, magabiztosak és fegyelmezettek. Ilyen körül­mények között gyorsabban úrrá lehetünk a nehézsége­kén, s indulhat meg a nor­mális munka, térhet vissza e területeken is a rendes med­rébe az élet. — Látogatásom során el­ismeréssel adóztam a Sza- bolcs-Szatmár megyei pártbi­zottság által kapott feladatok sikeres és jól megszervezett végrehajtásáért a rendőri, karhatalmi, a határőr és a tűzrendészeti szervek mun­kájának. Lakatos Béla ve­zérőrnagy jelentése alapján még inkább megbizonyosod­tam arról, hogy alakulataink a hadsereg szerveivel ma­gas színtű és példás együtt­működést valósítottak meg, a kapott feladatokat fáradsá­got nem ismerve és magas fokú szervezettséggel, a la­kosság bevonásával képesek voltak megoldani. Mind az élet mentésében, mind az állatállomány és más értékek biztonságba helyezésében nagy érdemeket szereztek ka­tonáink és velük együtt a belügyi szervek tagjai. — Az emberi tevékenysé­gen belül külön elismerés illeti a karhatalmi csapatok tevékenységét. Karhatalmi alakulataink tisztjei és har­cosai a veszély legnehezebb óráiban, fáradtságot nem isméi've. ha kellett éjjel és nappal, határozottan, ugyan­akkor igen emberségesen hajtották végre a kiürítést, a mentés igen nehéz felada­tait. s a közbiztonság fenn­tartásában is kitűnően helyt­álltak és helytállnak. — Mostani látogatásunk fő célja, hogy meghatározzuk szerveink topábbá tenniva/ó­■ it. Segífénühk Kélr á*szilárd rend megtartásában, a még visszatelepítésre váró köz­ségekben a normális élet le­hetőségeinek megteremtésé­ben, a már visszatelepített falvakban pedig az újjáépí­tésben. Ezek a lakosság ' jól felfogott érdekei. — Biztosítanunk kell az ország minden részéből i be­áramló nagy anyagi segítség­nek, az építőipari termékek­nek a zöld pályát — hogy azok minél hamarabb rendel­tetési helyükre kerüljenek. Egyben tová.bbra is éberen vigyázzunk a lakosság va­gyontárgyaira. Biztosít iuk azt is. hogy az e terülté n elkövetett vagyon elleni, vagy más bűncselekményt gyorsított eljárással torolják meg. Eljártunk annak érde­kében is, hogy a megye bal­ügyi szervei gondoskodjanak az eltűnt személyi igazolvá­nyok és egyéb okmányok gyors és díjmentes kiállításá­ról. Elvárjuk, hogy belügyi szerveink dolgozói, katonái to­vábbra is nagyon szerényen, minden tőlük telhető módon segítsék a lakosságot. A kö­zösség és az egyén érdeké­ben továbbra is határozottan biztosítsák a/, egészséget, az elet megindulását védelmező intézkedések megtartását. — Engedjék meg. hogy ed­dig szerzett tapasztalataim alapján még egyszer gratu­láljak Lakatos Bélu vezérőr­nagynak és az általa irányí­tott, az árvízvédelemben nagy érdemeket szerzett honvéd alakulatoknak. vala­mint a belügyi szerveknek az eddig végzett munkájuk­hoz. Biztos vagyok abban, hogy az e területen megva­lósult gyümölcsöző együtt­működésünk további ered­ményekkel jár majd. Igen nagy dolognak tartom, hogy e helytállást nagyra értéke­lik a dolgozó emberek, egész lakosságunk is. Munkánknak ’:$jfz a legmagasabb elismerése — feiezte be lapunknak adott nyilatkozatát Benkei András belügyminiszter. Kopka János Május 24, vasárnap. Kisar. Csak Naménv felöl lehet szárazon bejutni a faluba Falu? Lehet-e a szó köznapi értelmében egyáltalán falu­nak nevezmi? Ide még nem költöztek vissza az embe­rek. Nem költözhettek. Egy­szerűen nincs hová Ez a fo­galom otthon, sokak számára vízbe süllyedt. Elnyelte az áradat. Tizennégy utcájából alig két utca egy-egy része áll, s egy részében csónak­kal lehet csak közlekedni. A hídon innen és túl — két világ. Feljárójánál szigorú őrség. Csak a beoltottakat enge­dik be, vagy ki. A hídon döglött kutya. Egy idős pa­rasztember — bennrekedt ? — most eszmél, tehenét vá­sárra akarja vinni, hogy új életet kezdjen. Nem engedik ki. Az innenső oldalon a presszó nyitva, a töltésen gyerekek hancúroznak, ját­szadoznak. Hajt a csordás. Tehénbőgés, az udvarok előtt fekete fejkendős asszo­nyok. Révetegen néznek ma­guk elé. Átmegyek a hídon, be a faluba. Sehol egy lélek. Tán. csics utca, olyasom az egyik vízben-szennyben ülő ház táblájáról. Omladozik a fal. Az ablakát szél csapkodja. Itt lakott, élt a 9-es házszám gazdája, családja. Ki volt? Hol van most? A tornácon csupor. Ki ihatott belőle? A konyhában kihűlt tűzhely, rajta fazék, tányérok. Mel­lette ágy, szekrény, sár és sár. Egy megviselt, törékeny asszonnyal találkozom. Tóth Bálintné, a tanács titkára átjött Tivadarról, megnézni a tanácsházát. Összeomlás fe­nyegeti. Éleszveszélyes, de bemerészkedett. Hozta magá­val az anyakönyveket. Az élet nem állhat meg, élni ke’l. Egy-egy épen maradt ház­ban 30—40 ember. De csak­nem ezernek nincs hová bottöaM A hídon jegyespár Vízben az óvoda, a tsz- központ. Egy traktornak csak a teteje látszik ki az áradatból. Egy öreg ember­rel találkozom. Szeme be­esett. álmatlan. Ott pihen le esténként, ahol befogadják. Simon István bácsi és felesé­ge a nyugdíjazása után jött haza, pihenni öreg napjaikra négy héttel ezelőtt. Egy kis házacskájuk volt. —■ Ez van, ami rajtam maradt — mutatja. Egy munkakabát, egy nadrág. A sárból ástam ki. A hídon jegyespár. Fehér fátyol, hófehér kesztyű, lakk. cipő. Megállítják őket. Nincse­nek beoltva. Dr. Borbély An­tal orvos „rohan” szérumért a másik faluba. Ideiglenes tanácsháza: a Hídépítő Vál­lalat felvonulási épülete. Lenn a mélyben, a part ol­dalában. Falépcsők, sárosak, piszkosak. Benn az épület egyik helyiségében dohány­zóasztal. Rajta a piros-fehér- zöld esketési szalag. A sa­rokban letakart vaságy. A széken telefon. Tóth Bálint­né elnézést kért. átmegy egy másik „felvonulási” helyi­ségbe. hogy rendbe hozza magát. Hétköznapi ruha, ami maradt. Karonfogva áll egymás mellett a menyasszony és a vőlegény. Varjú Erika kisari, s Kállai Tibor, a kisari tsz agrármérnöke. Csak a menyasszony! és a vőlegényi ruhájuk maradt meg. Semmi más. Erikáék háza romban, nagyanyjaéké, ahol lakott volna az ifjú pár, benn ül a vízben. — Erika mentette ki egy bőröndben a fátylat, a menyasszonyi és vőlegény! ruhát. A lakkcipdt tegnap — mondja a vőlegény. Nagy és szép lakodalmat akartak. Hogy mégis így döntöttek? Már régebben erre a hétre tervezték. Míg Erika a ruhát men­tette, Tibor a tsz állatállo­mányát.. — Ha levonul a víz, újra kezdünk mindent. Sok mun­ka vár ránk. Sikerült meg­menteni 21Ü szarvasmarhát. 1000 juhot, 340 sertést, és 34 lovat — mondja Kállai Tibor. — Hol fognak lakni? — kérdezem a menyasszonyt. — Albérletben. — Kinél ?_ — Még nem tudjuk. — Dehogynem — szól közbe Kiss József, a nász­nagy. akihez Tivadarra me­nekültek, ahol befogadták őket. Ö rendezi részükre az esküvőt is. Tóth Bálintné: — Vízben, iszapban van a szép házasságkötő termünk. Ott terveztük az esketést. Nyakába akasztja a nem­zetiszínű, a Népköztársaság címeiével hímzett szalagot, s megszólal: „Megjelentek önök előttem, hogy egymás­sal házasságot kössenek...” A szemek telefutnak künv- nyel. Kölcsönösen elhangzik a boldogító: IGEN. S ennek az igennek, itt, ebben a helyzetben. ilyen tragikus körülmények között szinte megszázszorozódik a jelen­tősége Asztalra kerül a fehér, keményített kendő. Kibom­lik a csomó, s elővillan az ilyenkor szokásos sütemény. Teletöltik a poharakat. Kis- aron, a töltés oldalában, benn a fenvonulási épület­ben. Dobos Lajos, a tivadari isz gépkocsivezetője felköti a kendőt a Warszava antenná­jára. Jelzi: esküvő volt Kis. atPBB, PSW! májas 24-én.

Next

/
Thumbnails
Contents