Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-24 / 120. szám

». oldal KELET-M AGY ARORSZA6 VASÁRNAPI MELLÉKLET 1970. május 84, A „földművelési látnia“ magyar úttörő je A büdszentmihályi paraszt- *arj szilágysomlyói sírjának emlékművén már a kortár­si kegyelet összegezőön meg­fogalmazta élete jellegzetes értékeit, amikor ezt véste a gránitra: „Természet búvárja, barát­ja az emberiségnek Hű Fia Honjának, Száza­dunk dísze Pethe Sok munka között, hősként végezve futását Itt nyugszik,** Napjainkban szülőhelye. Tiszavasvári állított szobrot nagy fiának, korát megelőző életműve, törekvései és igaz embersége, emlékeztető meg­jelölésére, a keszthelyi Ge- orgikon tanárának, a magyar agrárkultúra következetes harcosának és megálmodójá­nak, a XIX. század egyik sokoldalú polihisztor kultúr- forradalmárának, az első ma­gyar gazdasági folyóirat meg­indítójának, a mezőgazdasági szakkönyvírónak, nyelvújí­tónak, Erdély első politikai lapszerkesztőjének Kisszántói Pethe Ferencnek. Pethe 1763-ban látta meg a napvilágot Büdszentmibá* lyon. jobbágysorba süllyedt, kisnemesi család gyermeke­ként. Református papnak ké­szült, a debreceni kollégi­umban tanúit, majd éveket tölt Hollandiában. Svájcban, Németországban és Angliá­ban. A theológiai tanulmá­nyok egyre kevésbé érdek­lik. inkább kdelégithetetlen mohósággal tanulmányozza a nyugati országok fejlet­tebb kapitalizálódó mezőgaz­daságának eredményét, a hozzá vezető utakat és ter­mészettudományok új felis­meréseit. Nagy eszméltető hatással van rá a holland, dán és svájci állattenyésztés látvá­nya. az angol vetésforgó- rendszer előnyei. a francia, olasz gyümölcs- és szőlőter­mesztés magyar viszonyok­tól jobb állapota. Fájdalma­san döbben rá hazája el­maradottságára, de ez a kö­vetkeztetés is megérik ben­ne, „hogv a mi lehetősége­ink is adva vannak, oly fej­lettség elérésére, csak ki kell azokat használni.” Csak a tudományoktól várható olcsó, hatásos segítség. Pethe a magyar mezőgaz­daság fejlődését elsősorban a természettudományoknak, különösen az agrokémia ak­kori eredményeinek gya­korlati felhasználásában, korszerű vetésszerkezet be­vezetésében és matematikai alapokon nyugvó üzemszer­vezésben, az avult feudális birtokviszonyok és gazdálko­dási sémák megszüntetésé­ben, a technika; adottságok javításában látja, nagyon helyesen. 1796- ban Bécsben telepszik le és hozzálát tanulmányút­jain kiformálódott terveinek megvalósításához. Tevékenységét ismeretter­jesztéssel, szakmai oktatás­sal kezdi. Gazdasági hetilapot indít. Magyar Újság, majd Vizs­gálódó Magyar Gazda cím­mel. A lapban közreadja külországi tapasztalatait, éle­sen bírálja a hazai mezőgaz­dasági termelés technológiá­ját. szervezési hibáit, feltár­ja elmaradottságunk okait és az agrokultúra korszerűsíté­sének halaszthatatlan tenni­valóit. Ostorozza „a vak szo­kásokat”, ezeket a „nemzet tiranusának” tartja. Szenve­délyes hangú cikkeket közöl a belterjes gazdálkodási módszerekről, állatgyó­gyászatról, az állattenyésztés lehetséges technikai újításai­ról. és az agrárkereskedelem problémáiról. 1797- től 1801-ig a hírneves keszthelyi Georgikon mező gazdaságtan! és matematikai tanára, tangazdaságának ve­zetője. Itt indítja el nagy­szabású vállalkozását a „Pál- . lérozott mezei gazdaság” cí- ; mű agrárgazdasági könyvé­nek kiadását. A mű három kötetben. 2360 oldalon je­lent meg Sopronban. Po­zsonyban és Bécsben. 1803— 1814 között Az első magyar nyelvű „minden gazdaságbéli könyv” ez, aminek a világon korábban alig akadt párja. Mintegy 200 új szót is alkot. a? idegen nyelvű tudományos kifejezések magyarítására. Műve messzemenően meg­haladja Berzeviczy, Tesse- dik és Nagyváthi szakírói munkásságát, de azokat foly­tató enciklopédikus alkotás, amiben felismerésének min­den szintézisét paragrafu­sokba szedve önti formába. Célja a mezőgazdaság-tudo­mányok rendszeres, logikus és átfogó, teljességre törté­nő kifejtése a „haza termé­szetéhez. nemzet állapotjá- hoz szabva teoretice és prak- tice”. Alapelvei, főbb tö­rekvései és elsősorban szán­dékai ma is időszerűek. Pethe mint tudós világo­san látja, hogy az elméleti mezőgazdasági tudományok gyakorlati érvényesítése megkívánja a tudományok szakosodását, tárgyának és alkalmazhatóságának kifej­tését, megismertetését a gaz­dasági közgondolkodással. Ennek érdekében külföldi szakkönyveket fordít és ön­álló köteteket ír. Kiadja Davy angol kémikus agroké- mikai munkáját a Földmű­velési kímia gyökerei cím­mel. Igaza van abban, hogy a természettudományok kö­zül a leghatásosabb lendüle­tet a mezőgazdaságnak a kímia adhatja, „a kímiának a földműveléssel való egybe­kapcsolását meggondolni és követni kell”. Hazánk­ban Pethe volt az el­ső, aki a mezőgazdaság ke- mizálásának szükségességét megfogalmazza és lerakja a mezőgazdasági tudományok elvi alapjait, A természet­história és mesterségtudo- mány című munkájában először próbálja meg a bioló­giai tudományok rendszere­zését, határozott, materialis­ta, természettudományos szemlélettel. A korábban anyagi nehéz­ségek miatt befulladt gazda­sági szaklapjait ismét meg­indítja Pesten 1814-ben Nem­zeti Gazda címmel. Azonban sajnos a hazai viszonyok ilyen törekvéseknek nem kedveznek és alig 4 évi fennállás után Pethe heroi­kus erőfeszítése ellenére ol­vasók és támogatók híján megbukik. Élete végén. 1827-ben' Ko­lozsvárra költözik, újra meg­próbálkozik lapszerkesztés­sel. Létrehozza Erdély első politikai orgánumát, az Er­délyi Híradót, amit haláláig, 1832-ig kimeríthetetlen ener­giával szerkeszt. Fáradtan, de a jövő irán­ti töretlen bizalommal fe­jezi be életét Kolozsvárott, el­indítva egy hatalmas fo­lyamatot, amit nem értett meg kora. Kezdeményezéseit és vállalkozásait kifejleszte­ni és megvalósítani nem tudta, a reformkori Magyar- ország embrionális állapotú kezdeti kapitalizmusa a szükséges gazdasági, társa­dalmi és kulturális tényező­ket, Pethe tudománya ki­bontakozásának feltéte­leit nem biztosította. Boríts Pál szobra Tisza­vasvári főterén egy nagy ha­zafi, tudós és ember em­lékműve. Kifejezője annak, hogy Pethe igazságához megérett a kor. Egyik cikkében ezt írta: „Csak Írást és jó szót tu­dok édes hazám oltárodra le­tenni, de olyan tudományt választottam, mely eszten­dőként, ha szívesen utánajá­runk, milliókat szaporít.” Simkovics Gyula Művész vallott-e szebben ? Könyv a régi képtárról Árvíz 1970 tavaszán Esze Tamás népére végtelen árvíz zúdul a Tiszából, Szamosból, s gátat törve vág utat; védtelen vagy az árral szemben, úgy érzed olykor Rémület ül az emberek szemében. S csak nő a sebes ár. mely mindent elsodor. iFelsóhajt egy hang: „Ma sem alszom éjjel.”) Pesten volt ilyen árvíz egykoron... Liszt Ferenc arca villan fel a múltból, művész vallott-e szebben a hazáról? .Meghallotta a hírt a nagy csapásról, s határán vágtatott Itáliából, hogy koncertjeinek bevételét ■■•ajléktálanok közt ossza szét. KÖRNYEI ELEK Váci Mihály: MÁJUS Széles szeleket az ég tereget; kibomlik a fény lobogója Tapsos levelek csapnak tenyeret, : fellép a Nap a magas dobogora. Lúng jegenyék friss lelke ég, kifeszítik az égre az út-szált és sorakozva mennek a dombra, s kivágják az égre a harsona hurrát. Himnuszokat énekelők, mennek a felkelt tájak előtt, madarat csalogat zokogásuk; viharban vezérek; a. szelekbe tévedt bokrok bodorodnak utánuk Szítja az álnok szél bennük az álmot üvölteni, fájni, a fényre kiválni, — s gyökerüknél fájnak az árkok. Gyönyörű, göngyölű fátylakban az akácok, az áldott arák. mennek a mennynek elérni a fényre kitárt kapuját Fésülve a füzek, az- aranvhájd szüzek, rajtuk a rügyek arany könnye patak, ■ ■ hegedülik a fejfákra kottázott dallamokat Parti angyalraji égtűző hajjal tetten érve remegnek a nyírfák, térdeik közt feszített ki a szél sikolyos hintát A büszke ekék tekintete ég, « a gazok gyökerét szaggatva vonulnak. Utánuk örök sorban a zömök barázdák egymás vállára borainak. Esküre ujjak: a fényre kinyúlnak, fogadalmakat súgnak a hű búsaszálak; s a tavasz írt jelszavait egekre terítve a vadludak szállnak. A Szépművészeti Múzeum időszaki és állandó kiállítá­sai az egyetemes művészet kiemelkedő alkotásait tárják a látogató elé. Az olasz re­neszánsz, a XVII. századi németalföldi és mindenek­előtt a spanyol festészet egyedülálló gyűjteménye Eu­rópa legnevesebb képtárai közé emelik a magyar Szép­művészeti Múzeumot. A katalógusok, múzeumi ismertetők mellett- minde­nekelőtt a szép. színes rep­rodukciókat tartalmazó albu­mok hivatottak arra, hogy a gyűjteményt a legszélesebb körben ismertessék, népsze­rűsítsék Űgv, — ahogy ezt a _ Corvina Kiadó gondozásá­zásában Remekművek a Szépművészeti Múzeumban sorozatban megjelentetett Régi Képtár', című kiadvány teszi — kevés szóval és sok képpel. Garas Klára, a Szépművé­szeti Múzeum főigazgatója megismerteti az olvasót a több mint 200 éves gyűjte­mény történetével. A mai épületébe költöző és 60 éve megalakuló Szépművészeti Múzeum már megnyitásakor nagyszerű anyaggal rendel­kezett. A Pyrker-, az Eszter- hány-, az Ipolyi-képtárak, majd a később megszerzett Páíffv-, Ráth- és Zichy-gyűj- temény, valamint az utóbbi évtizedek tervszerű vásárlá­sai tették teljessé a képtár anyagát. A 2000 remekművet számláló gyűjtemény olyan képeket sorakoztat fel, mint Giorgione Férfiképmása, Gentile Bellini Comaro Ka­talinja, Dürer Férfiképmása, Palma Vecchio Jegyespárja, Tintoretto, Raffaello, Correg­gio Madonnái, Rembrandt, Rabbinusa, Tiepolo Szent Jakab oltárképe, Claude Lor rain, Van Dyck, Frans Hals, a holland mesterek gazdag sorozatát s mindenekelőtt a spanyol képeket a Murillo- kat, Goyákat, Grecokat, Zur- baránokat. A szerző nemcsak a jól ismert és méltán cso­dált műveket részletezi, mél- ratja, de felhívja á figyel­met azokra a képekre is, amelyeket korunk fedezett fel újra, s tette a remekmű­veket megillető helyre. A kötet az európai festé­szet fejlődéséről nyújt átte­kintést, a XIII. századtól a XIX. század elejéig, az Újabb és. legújabb kori .mű­vészet kibontakozásáig. . A hatvan táblakép, színes reprodukciója természetesen csak korlátozott képet- adhat a múzeum képanyagáról. De a legkiemelkedőbb és legjel­lemzőbb alkotásokat össze­foglaló válogatás érzékelteti a gyűjtemény értékét, és kedvet csinál a. képnézéshez, a tárlatlátogatáshoz. Könnyű a pesti embernek, diáknak. Művészéttörténet- óra után, egy-egy tv-műsor, vagy képzőművészeti írás hatására buszra, villamosra ül és végignézi, megcsodálja a. Szépművészeti Múzeum páratlan anyagát. S igaz, hogy a szép képekért a nagyszerű élményért érde­mes egyszer-egyszer vidék­ről is (sőt külföldről) Pestre utazni. De mennyivel köny- nyebben elérhető és gyakran felidézhető (akár előre vagy utólag is) az élmény, ha vé­giglapozunk egy ilyen jól szerkesztett, gondosan válo­gatott. kiadványt, mint a Ré­gi Képtárat ismertető, S akinek nem áll médiá­ban a képnézésért Pestre utazni, fay is lehet, műélve­ző. Ezért üdvözöl lük külö­nös őrömmel az ismeretter­jesztő, népművelő feladató- kát teljesítő kötetet (tani Árpád-kori nsádfedeles fahi maradványai A bajai múzeum régészei leletmentő ásatásokat foly­tattak Nagybaracska térsé­gében. A község meilett, az új hídnál egy temető lelete­it, a régi Duna-ág partján pedig egy falucska maradvá­nyait mentették. Mindkét, lelőhely XI. szá­zadbeli, a temetőben kiásott 14 sírból egyélű vaskés, két tekert bronz fülbevaló, ezüst- gyűrű, egy kislány hantjá­ból fél pénz, egy kisfiú sír­jából pedig negyed pénzér­me került elő. A kettétört pénz egyik felét az édesanya őrizhette meg emlékként, vi­szont a negyed péna „miért”-jére nincs megfelelő magyarázat. Különlegességek jellemzik! a 900 éves falut is. Így pél­dául templomot közvetlenül a régi Duna-ág partjára épí­tettek, s azt nem veszi kö* rül temető, mint más kora­beli településeken. A kiásott, égett nádsz álakból arra kő- vetkeztetnek a régészele, hogy az Árpád-kori falu há­zai, nádfedelesek voltak, S azok leégtek valamikor. , A katasztrófa idejét, nem tud­ják meghatározni. LÁSZLÓ ANNA: Ha juditot Hétfő este a férfi haza akart látogatni a családjá­hoz. Ekkor Juditot gyomor­fájdalmak lepték meg. Payor Pál biztosan ható orvosságot keresett elő a házipatikából. Majd készülődött, becsoma­golta a Dani fiának szánt ajándékot. A biztosan ható orvosság gyorsan fokozta fel a fájdalmakat. Judit gyomrára szorította ezüstgyöngyháEzal lakkozott kezét. Payor vigasztalta: mind­járt elmúlik, mindjárt, neki okvetlenül indulnia kell, már annyiszor ígérte. Dani már annyiszor várta hiába. Ekkor Juditot a görcs dur­va lökése a rekamiére vetet­te. Payor Pál orvost akart hívni. Judit nyöszörögve- búgva tiltakozott: majd hol­nap reggel, ne csapjunk pá­nikot este, amúgy is, ki tud­ja, mit talál, most nem vi­selné el. Vonaglott a kíntól, nyitott pongyolában és ingerlő pó­zokban. Payor nem volt sem tompa agyú, sem hiszékeny ember. — Hisztéria —i gon­dolta és tehetetlenül bose- szankodott. A vonaglások folytatódtak, ritmikusan, a ritmus tüzében. — Judit kü­lönben nem hisztérikus — fogalmazta meg Payor, — a szerelem korbácsolja, nagyon szeret engem. Csak egy kis díszlámpa égett, lefelé for­dított ernyővel. így még so­hasem volt... ilyen fájdal­masan vad lüktetésben... mindig valami új és más... ilyen extázisbán... A férfi is a rekamiéra dobta magát. ★ Kedd délután Judit meg­várta Pay őrt a munkahelye előtt, az utcán. A férfi azon­nal tudta, miről van szó. Reggel bejelentette, hogy ma rögtön munka után megy a családjához. Ingerülten fo­gadta snerelmesét. — Szépen is beszélhetünk — csillapította Judit, — mi értelme a veszekedésnek. Azért jöttem, hogy üljünk be egy presszóba, otthon nem lehet... El kell búcsúznunk, egymástól, Palikám... sajnos, nincs tovább... Payor megdöbbent, ezt várta a legkevésbé. Izgatot­tan faggatózott. Judit nem akarta az utcán... presszót keresett. Az elsőt csúfoltnak találta, a másodikat barát­ságtalannak, a harmadikat ismét zsúfoltnak, a negyedi­ket fűtetlennek. Az ötödik­ben ott maradtak. A keres­géléssel sok idő telt. Mi történt köztünk, Ju­dit?! A lány gyerekkori emlé­keit kezdte mesélni. Náluk lakott egy unokabátyja éve­kig, s az oly mohó volt, étel­ben, játékban, ébredező sze­relmében... még rá is sze­met vetett, üldözte, pedig ki se látszott a földből még... Judit akkor örökre megutál­ta a mohóságot... a gyerek­kori hatások kiírthatatla­nok... Az emlék ágas-bogas volt, feltárása, lassú kibontakoeá- sa hosszan tartott, bár igaz: Judit nagyon színesen, han­gulatosan mesélt. A férfi gyötörte a fejét: hova lyu­kadnak ki. Nos, Judit tegnap szenvedett a gyomrával, Pa­lit mégse érdekelte más, mint a saját vágya. Oly mo­hón, vadul... Az ember nem tehet róla,, ha megcsömör­lik... és egyszer csak nincs tov... „... Vagyis nem an em­ber, csak ő, a gyerekkori emlékei miatt Payor magya­rázta, hogy nem így volt. Annyira nem így volt, hogy most sután bukdácsolt a szavak között. Különben ta zavartan, nehézkesen beszélt ilyesmiről a presszóasztalnál. — Jó, hisz nem fontos, úgyis elbúcsúzunk. Payor már tüzesebben én­veit, micsoda képtelenség! Vagy valaki... egy másils férfi...?! — Pali, te utánad?! Elkép­zelhetetlen bárki! Most?! Évek múltán se! Este kilenc óra tájban ki­világlott, hogy rendkívüli és megronthatatlan szerelem az övék. Ilyenkor Dani már aludt. Payor elfáradt. Arra gon-; dőlt, hogy nincsen megol­dás, hiába menne egyenesen a munkából, vagy akármi egyebet talál ki... Judit lele­ményesebb... Payor kimerült, el is nyűvődött. Úgy látszik, élesebben kell választani, Vagy-vagy. Dani a vére, édes kölyök, ragaszkodó. De az az igazság, hogy nélküle is van élet. Judit nélkül meg nincs. ★ Kedden Dani ismét várta az apját. A lépcsőházban ácsorgott, kisbuncLH, kötött sapkát viselt, mintha szán­kózni készülne. De hidegebb volt, mint bármikor a szán­kón. Időről-időre felágasko­dott, kihajolt a korláton, hogy jobban lássa a föld­szintet, a kapu alját. Bent a nyári meleg lakásban Payor- né, az anyja, és a nagynénje arról tanácskozott, mit té; Kisszántói Pethe Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents