Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-23 / 119. szám

I 4M* ÉT-M AGYAROKS^ AO máfus 5$ Szülők fóruma: „Krimi" az óvodában Felnőttekre, gyermekekre egyaránt nagy hatással van a televízió. Ez magyarázható is, hiszen több ér­zékszervet foglalkoztatva nagyobb a rögzítési és bele- élési lehetőség. A kritikátlanabb fiatalokra, a kevésbé művelt felnőttekre, hát még az óvodás korúakra, a ha­tás még nagyobb. Itt ugyanis az azonosulás, a beleélés éreje, a látvány szuggesztivitása révén igen nagy. Az óvodásokon lemérhető a hatás játékukon, is­mereteiken, magatartásukon keresztül. Sok jót, új is­mereteket, szélesebb látókört, gazdagabb érzelemvilá­got kapnak a tv nekik való műsoraiból, de mennyi le­mérhető és lemérhetetlen rosszat a koruknak nem megfelelő műsorból. Az 1966—67. évi kiscsoportomban (a 3—4 évesig) a Belphegor volt hónapokig játéktéma ap.ok között a gyerekek között, akik látták a filmet. Az egyik kis­leány pulóverét fejére húzva, kezét előre tartva, ujjait horgosán behajtva, rémítő grimaszt vágva mondogat­ta: „itt van a Belghegor!” Akit elért, még oda is ütött neki. A gyermekek egy része visítva, ordítva rohant előle pajtásaikat és azok játékait, építményeit nem kímélve. Ütöttek mindenkit és mindent. Azok sem tudtak nyugodtan játszani, akik nem látták a film­sorozatot. És milyen nehéz volt e játékot, — melyhez annyi élményük, beleéltségük fűződött — megszün­tetni. De sorolhatnám tovább a nagyobb sorozatokat: az Angyal kalandjai. Viharlovag, a Zorro talán a legártal­matlanabb volt, mivel csak csatározások voltak benne és öldöklés nem. (A hetenként játszott krimifilmek­ről nem is beszélek.) A gyermek játékában a nagy élmények, gyakori élethelyzetek mindig megtalálhatók. Úgy, ahogy lát­ták, átélték, vagy megváltoztatva, a körülményekhez, a játékeszközökhöz mérten. Sokszor érzelmi megnyil­vánulásaik plusszát hozzáadva. Óvónői pályám alatt megszámlálhatatlan esetben fordult elő, hogy egy-egy krímifilm kiragadott rész­lete napokig játéktéma volt a csoportom körében. Egyik kisfiú javasolta pajtásainak (középső csoport 4 —5 évesig) egyik film hatása nyomán, hogy játszunk „gyilkososdit.” A másik gyermek kérdésére, hogy ki lesz a gyilkos? — a körülállók közül hatan jelentkeE- tek. Nem furcsa, hogy ilyen szimpatikus ez a szerep? Vajon az a szülő, aki megengedi e darabok megte­kintését gyermekének, vesz-e annyi fáradtságot, hogy legalább két-három mondattal megmagyarázza gyer­mekének: nem valóságról, csupán kiagyalt esemé­nyekről, játékról van szó, s azt is, hogy a gyilkolás bűn. Ilyet nem szabad tenni, ae ilyen embereket nem szereti senki, haragudni kell rájuk, de meg is bün­tetik őket. Sok szülő így indokol: „Úgysem érti még.” Tény­leg nem érti meg átfogóan az egészet. De vannak képsorok, amit mozgásában, szóban, képben, zeneileg aláfestve úgy mutat a film, hogy minden 3—6 éves gyermek félreérthetetlenül megért. Például valaki lép­del pisztollyal a kezében és lő. Az előtte álló ember elterül és folyik a vér a fejéből. És mi, tapintatos fel­nőttek, most — megfeledkezve jelenlévő gyermekünk­ről, aki még a halál fogalmával nem találkozott, nincs tisetában a jelenséggel — megértéshez segítjük: „Na ez meghalt!” kijelentésünkkel. Majd minden esemény a gyilkos körül forog és a gyermek így követheti: „Milyen érdekes lehet neki, most öt keresik, követik, menekül és milyen ügyes, hogy tud ugrálni, mászni, úszni... Még boxolni is tud. Hű, de nagyszerű! Milyen szépen táncol a nénivel, most milyen kedvesen beszél. Hogy száguld sr, autójával és mennyi pénzt szerzett, milyen ügyes, egy egész zsák­kal! De jó lenne anyukának, mikor mindig panase- kodik, hogy milyen kevés pénze van és mennyit kell dolgozni érte... Végül is ezek az összefüggéstelen kivágások a filmből, vagy filmekből összeállnak a gyermek kép­zeletvilágában, s szimpatikussá tehetik a kritikátlan gyermek szemében a gyilkost, a bűnözőt, a kegyetlent. „Az erőszak látása a nézőben, — még ha ae erő­szakot jogos elégtétel kapcsán követik is el — inkább késztetést jelent az erőszakos cselekmények megis­métlésére. Ezért érdemes a még ártatlannak minősí­tett erőszakélményt is csökkenteni oly módon, hogy a gyermeket lelkileg mindig szétválasztjuk a műsor­tól”írja dr. Szendéi Ádám „Amiről beszélni kell” című cikkében. — Úgy például, hogy a gyermeknek megmagyaráEom: hogy amit látott, kitalált történet, s még egy kegyetlenkedő mesefilm után is kizf^rkentem abból a hangulatból. Valami derűset játszom vele, s osak ezután viszem aludni. Azt hiszem, az előzőekben leírtak is igazolják, ha a nem gyermeknek való tv-műsor megtekintését megengedjük, az egyik, de legfőbb indító oka a gyer­meki kegyetlenségeknek. Megnyilvánul ez a játéksze­rek pusztításában: baba, mackó fülének, karjának seándékos kitépésében. Fokozódik a kegyetlenkedésük a kis állatok kínzásában, eltaposásában, majd folyta­tódik a csoporttársak közti verekedéssel, rúgással, csí­péssel. Alkalmi pisztolyokkal erőszakosan lelövik egy­mást, s követelik, hogy az áldozat el is terüljön. Ha nem engedelmeskedik, lebirkózzák, vagy kardparba- jok meggondolatlan ütéseit mérik egymásra Milyen nehéz feladat, hosscan tartó pedagógiai munka ezeket meggátolni! Hiszen feladatunk a há­rom évig együtt élő gyermekekben a szeretet, a meg becsülés értését, a kölcsönös segítés jóságát kialakí­tani, hogy egy jó közösség csírája formálódjon ben­nük. Csak így lesznek igazán értékes tagjai a társa­dalomnak. Harc ti Ti borne óvónő gyerekeknek TÖRD A FEJED ! VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő. 6, Lötty. 7. Ló­ca 8. Tetejére. 9. ESG. 11. Szív­működést elektromosan rögzítő gép betűjele. 12. Légáram. 14. Alom betűi keverve. 16. Megfej­tendő (utolsó négyzetben két be­tű). 18. Határozott névelő. 20. Nem kevés. 21. Gally. 22. Kosár. 24. Hasonlító, mutató szócska. 25. Ilona beceneve. 27. Macska­megszólítás. 28. ...bánya. 29. Só­sav egyik alkotórésze. FÜGGŐLEGES : 1. Építőipari kötőanyag. 8. Nit­rogén, foszfor vegyjele. 3. Nóta. 4. Ajándékoz. 5. Füzet. 6 Letép. 10. Vízimadár. 11. ...kamra (utol­só négyzetben két betű). 13. Lab­darúgó műszó. 14. OEK. 15. Meg­fejtendő. 17. Nemzetközi segély- jelzés. 19. Dunántúli megye. 21. Ilyen lámpa is van. 23. Zug. sa­rok. 24.Római 1. es 49. 26. SA. 27. Czinke Kálmán névjele. Megfejtendő: , Benedek Elén híres többköte­tes müve a ...függ. 15, vissz. 16, vízszintes 1. Múlt heti megfejtés: SÓSTÓ, A FENYVES, A TU- RISTAHAZ. Könyvjutalom: Farkas Piroska Nyíregyháza, Mitró Katalin Pá- tyod és Huzsvai István Cseng er. Körszámtan írjátok be a kis körökbe az 1-től 25-ig terjedő számo­kat úgy, hogy a számok összege a nagy körök mentén, va­lamint az öt sugárban is egyformán 65—65 legyen. Köny- nyítésül néhány számot mi előre beírtunk. Csoóri Sándor: HÁROM VERS MlTUGRÁSZ Papucs-anyó öreg már, öregebb, mint hat szandál. Tipeg, topog, totyorász, nem húzná föl Mitugrásr. Mitugrásznak csizma keli, kiverve rézszögekkel. Dehogy csizma — gólyaláb! nem adja 6 már alább. DAGADT TÓNI Dagadt Tóni ha megnő, űrszakács lesz mégiscsak. Van már neki vágókése, úgy nevezi: űrbicsak. Csak még úrkondérja nincs, miben kását főz majd, ha egy sovány firotas épp űrkását óhajt HIM1-HUM1 ( (párbeszéd az utca túlsó oldaláról; — Hogy vagy Rudi? — Himi-humi. — Mond még egysuer, nem hallani! — Himi-humi, himi-humi, — Mi baj Rudi? Megkukultál? Vagy a nyelved galuska helyett lenyelted? Olyan vagy, mint akit folyton ér valami ramazuri — Himi-humi, — Mást se tudsz, csak: himi-humi. Szebben beszél magyarul egy kecske, vagy egy csipás csűri. — Himi-humi, himi-hurfti — Ű, már értem, mi a ba­jod, megakadt a gigádon a kétforintos rágógumi. Gyére ide, hátba váglak, himi-humi, himi-humi Mákos Miska Mákos Miska a padláson lakott. Persze, hogy itt job­ban érezte magát, mint bár­hol máshol, hiszen a padlá­son mindig akadt valami jó­féle falat, kis egérpecse­nye. Mákos Miska ugyanis macska, mégpedig nem is akármilyen. Azért is kapta a Mákos nevet. Fekete bundá­ja van, sok-sok apró fehér folttal és pettyeli, úgy. hoqy aki először ránéz, mindjárt egy nagy tányér mákos tészta jut az eszébe, szépen leszór­va fehér porcukorral, S ezen kívül, amin nem is lehet cso­dálkozni. Miska nagyon sze­reti a mákos tésztát. Ez pedig akkor derült ki, mikor egyik nap Kati egy hirtelen, széles mozdulattal úgy meglökte az asztalt, hogy az egész mákos tészta a földre borult. Szo­morú volt Kati, mert ő is na­gyon szerette a tésztát, .— an­nál vidámabb lett Miska, És mire Kati visszajött a kony­hából, hogy összeseperje a tányér cserepeit, akkorra már a tészta nem volt sehol, de még egy szem mákot sem. le­hetett találni a földön, így ragadt aztán végképp Miská­ra a Mákos Miska név. De, hogy szavamat ne fe­lejtsem, Miska a padláson pompás kis szállást rendezeti be magának. Egyik ócska Iá. da tetejére odahurcolta nagymama ócska kendőjét, és azon aludt. Ha meg ked­ve szottyant egy kis egeré- szésre, csak körbejárt a pad­láson, de ilyenkor reszkettek is az egerek. Ment is minden a maga rendjén. Mákos Mis­ka vadászott az egerekre, ha meg szép idő volt, kifeküdt a ház elé, a napra, és süttette a hasát. Hanem egy szép napon új lakó érkezett. Edesflpa kis puli kölyköt hozott Katinak. A kis puli olyan kicsi volt, hogy el­fért Kati tenyerében és olyan gyámoltalan, hogy még eleinte cuclis üvegből kel­lett etetni, mert egyedül nem tudta volna elrágni még a legkisebb csontocskát sem. Miska megvetően méreget­te a kis szőrgombolyagot és mi tagadás, bántotta az is, hogy Kati egész nap a kis­kutyával törődik. Egyik nap aztán betelt a pohár. Apa már két napja nagy munká­ban volt, deszkát kalapált, faragott, szegecselt és estére elkészült a házikó, mert kis házat készített apa a puli- kölyöknek, szép kis bejárat­tal, ami fölé Kati azt pingál- ta zöld festékkel: „Bojszi- lak”. No. erre végleg elfogta Miskát a keserűség. Nem elég, hogy mindenki az új jö­vevénnyel törődik, de még alig tette be a lábát, már házat is kap. külön névtáb­lával! Hát ez több volt an­nál, amit Mákos Miska el­bírt. Bánatában aznap aztán nagyon megkergette az ege­reket. Kis Bojszi nem tudta el­képzelni, miért haragszik rá ez a nagy cica. Pedig ő iga­zán tisztelettel nézett rá, de Miska nem akart szóba áll­ni a betolakodóval. Közben őszre fordult az idő, megérett a dió. s a nagy diófáról, amely a ház mellett állott, gyakran be-bepottyant egy-egy szem a padlásabla­kon. Persze erre megszapo rodtak az egerek is, akikről mindenki tudja, bógy ked­venc csemegéjük a dió. Akadt is elég do’ga Mákos Miskának. Egyik nap apa fel­jött a padlásra és utána elé­gedetten mondta Katinak: „Még szerencse, hogy ez a macska itt van, mert külön­ben szétrágnák a házat az egerek.". És ami még ennél is több. megsimogatta Mis­ka mákos fejét. „Ez áz os­toba kis puli kölyök meg csak haszontalansápnak van itt” — gondolta Miska és na­gyon elégedétt volt saját magával, hogy ilyen jól vég­zi a dolgát. Éjjel aztán, mikor az egész ház aludt, csuda gondolat jutott az eszébe. Lelopödzott a padláshoz, odament á ku­tyaólhoz, és szépen a nya­kánál fogva kihúzta Bojszit a házból. Bojszi ijedtében alig merte elvakkantani ma­got, de ha ugat is. azt sem hallottak volna meg a ház­ban, mert, olyan gyenge még az ugatása, akár az egér cincogása. Győzelmesen fész­kelte be magát. Miska a ki» kutyaházba, s jóízűen aludt volna, ha nem hallja egész éjjel Bojszi vinnyogását, Reggel aztán először na­gyi jött ki a házból, össze­csapta a kezét, mikor meg­látta Mákos Miskát, amint «I kutyaházban feküdt összete- keredve. Bojszi meg a hás előtt ült és tanácstalanul né­zeti nagyanyára. Hát ezen ne­vetni kellett. A nagy nevetés­re aztán kinézett apa ét anya is. de még Kati is ki­dugta álmos fejét. Amint meglátták, min nevet 9 nagymama, nem akartak hin. ni a szemüknek. De aztán an­nál nagyobb lett a nevetés. Katinak a könnyei potyog­tak, apa az oldalát fogta, úgy nevetett. És ami a leg- szörnyűbb volt, a padlás ha- sadékain kilestek az egerek és meglátták a rettegett Má­kos Miskát a kutyaházban. „De hiszen ez nem is igazi macska, mert kutyaházban lakik” — kiáltott a legkisebb egér. Odatódultak erre as összes egerek, s lett nagy cincogás, nagy nevetés. ..Na ugyan, ettől sem félünk töb­bet, hiszen ez nem is igazi macska” — vélte egérpapa. Mákos Miska azt sem tud­ta, hova legyen szégyenében. Egyedül csak Bojszi nem nevetett rajta, nem gúnyolta. Fel is somfordáit a padlásra, elbújt s elő sem jött talán egy hétig. Bár a rossz nyel­vek. azt mondják, hogy eny- nyi idő kellett ahhoz, hogy as egereket móresre tanítsa új­ra. Egy hét múlva aztán cso­dálatos illatok szálltak fel « konyhából, aminek Mákos Miska nem tudott ellenállni. Mákos tészta készült, s Kati úgy megörült az eltűnt Mis­kának, hogy telerakta * macskatányért mákos tésztá­val, De még a Kis Bojszi is odajött, s megkínálta Miskát, hogy csak egye meg az ő fele tésztáját. „Nem is olyan rossz pajtás es a Bojszi” — gon­dolta Miska, s közben jóízű­en lakmározott a mákos tésztából. megállapította, hogy többet semmi kincsért nem cserélné el a padlást a kutyaházzal. Fecske Judit Kreesmáry László: NAPOSCSIBE Csibe, Adjál csibe, darát kicsike ízibe. pipike. Giziké, mért vagy hadd nő­ilyen jek meg. icíké­s ne legyek picíke? kicsikéi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents