Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-20 / 116. szám

ism. maja* ». RSLBt-MAÄYAftÖftSÄAe S «!<W GÉPÉSZEK Pénteken nyit a BNV a slaHpiiziohnál Az eredmény? Hetven új traktoros A piros MTZ 50-esek fel­sorakoztak a kijelölt parcel­lák végébe. Mellettük kék kezeslábasban fiatal fiúk állnak, egyszerre lépnek fel a traktor vezetőfülkéjébe. Lövés dördül, s a traktorsor dübörögve megindul. Néha nyan „megugranak’. már fordulnak is vissza, míg a többiek csak a tábla közepén járnak. — Ez attól függ, ki hogy ad a nyitó barázda minősé­gére — magyarázza Eles Kálmán, a Baktalórántházi Mezőgazdasági Gépész Szak­munkásképző Tskola megbí­zott igazgatóhelyettese. — Ezúttal sem érdemes elsiet­ni. mert ezt a műveletet kü­lön pontozzák. Llicr nemekkel Az igazgatóhelyettes ügy áll a tábla végében, hogy lássa Ludmann Zoltán — az ebben a csoportban egyetlen szabolcsi versenyző — mun­káját. A fiatalember, aki a nyíregyházi Dózsa Tsz gépé­sze lesz most már hamaro­san, nyugodtan dolgozik. A forduló után leugrik a gépről, igazit valamit az ekén, s csak azután indul vissza. Közben már a vizsgabiztosok — felső- ós középfokú me­zőgazdasági technikumok tanszékvezetői és tanárai — mérik, bírálják a versenyzők munkáját. Az idén a Baktalórántházi Mezőgazdasági Gépész Szak­munkásképző Iskola kapta a megbízatást, hogy rendez­zék meg három megye — Hajdu-Bihar. ’ Borsod és Sza- bolcs-Szatmár gépészképző iskolái legjobb tanulóinak te­rületi versenyét. ..A szakma kiváló tanulója'’ címért Nagyrábé. Hajdúböszörmény. Hajdúszoboszló. Tokai és Bak tál óránt háza szakmun­kásképző iskoláiból 24 har­madéves tanuló szakmái fel- készültségét mérik össze a kétnapos versenyen, hogy ki­válasszák közülük a négy legjobbat.1 akik részt vesznek az országos döntőben. Ludmann Zoltán harmad­éves tanuló mielőtt gépre szállt, elmondta, hogy az el­ső napon az elméleti tudá­sukról kellető számot adni­uk. írásban és szóban vizs­gáztak növénytermesztési erő- és munkagépismere- tekböl. A második napon a gyakorlatban kellett bizonyí­taniuk. Lakatosmunkát vé­geztettek velük, azután ügyességi gyakorlat követke­zeit. Ei: nagy erőpróba volt. A traktort üzemképes ál­lapotba kellett hozni, mun­kagépet beállítani, ráállni, vezetni. KRESZ-pályán vé­gighaladni időre, és lehető­leg hibátlanul, majd garázsba tolatni. A szántóversenyhez a petneházi Uj Barázda Tsz adott egy táblát. amit 24 parcellára osztottak. Ezeket kellett megművelniük javí­tott ágyszántással a szakma kiváló tanulóinak, akik a területi döntő előtt, az is­kolai versenyben nyújtóit eredményeikért kapták a ki­tüntető 'jelvényt. Ha a gyakorlatban... — Ezek a tanulók — mu­tat a traktorokon ülők felé Német Boldizsár területi szakfelügyelő — fél évet már jövendő munkahelyükön töl­töttek munkában. Hogy itt milyen teljesítményt mutat­nak. az attól is függ. hogyan foglalkoztatták őket a tsz- ben. Van itt oljón verseriv- ző. aki már 500 holdat fel­szántott. mire ide került. Van amelyik csak ötöt. A versenyt vezető szak- felügyelőt hívják a vizsga­biztosok. Éles Kálmán igaz­gatóhelyettes folytatja a gondolatot: — Hogy milyen szakmunkás lesz a tanulóból. az nem csupán az iskolán múlik. Nagy előnyt szerezhetnek, ha a szövetkezetekben a gyakorlatban jól foglalkoz­nak velük. Pontosabban: ha a szakmájuknak megfelelően foglalkoztatják a gyakorlati idejüket töitő tanulókat. A jó felkészültség nemcsak a mindennapi munkában, itt a versenyen is biztonságot ad a fiúknak. Pásztor László. Iskolából a gyárba TERVSZERŰ SZAKMUNKÁSKÉPZÉS A HAITÓMÜ ES FELVONÓGYÁRBAN Az idéi és a következő évek beruházásainak megva­lósítása után, 1972-ben a Hajtómű és Felvonógyár nyíregyházi gyárában áz évi termelési érték eléri az 500 millió forintot, a jelenle­gi létszám pedig megduplá­zódik, azaz 600-ról 1200-ra emelkedik. Ennek megfelelő­en az üzem vezetői az épít­kezéssel és termelésszérve- zessel egyidőben tervszerűen foglalkoznak a szükséges létszámú és végzettségű szak­munkások képzésével is. Jól tükröződik ez a tevé­kenység abban, hogy mun­kaügyi osztályuk évek óta kapcsolatot tart a különböző oktatási intézetekkel, köztük a Miskolci Nehézipari Egye­temmel. a Kecskeméti Gép­ipari Főiskolával a Debre­ceni Gépipari Technikum és Szakközépiskolával, a Nyír­egyházi Kossuth Lajos Szak- középiskolával. a 110-es számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zettel. Elsősorban a nyíregy­házi és szabolcsi .származású diákok, hallgatók tanulását kísérik figyelemmel, gyakran találkoznak, beszélgetnek ve­lük. s tudomásukra hozzák, hogy tanulmányaik befejezé­se után szívesen fogadják őket majd a gyárban. Meg­hívták őket üzemlátogatásra nyári termelési gyakorlatok­ra. Sőt. a nyíregyházi szak- középiskola két tanulócso­portja — egv géplakatos és egy esztergályos — a mű- helvm-gjcorlátót is egész év­ben az. üzemben végzi Erre a jövőben még nagyobb le­hetőség lesz, mert a tervek szerint, az új gyár elkészülé­se után a meglévő telepen korszerű berendezésekkel felszerelt tanműhelyt alakí­tanak ki. Igen jó az együttműködés az üzem és a 110-es számú ipari szakmunkásképző inté­zet között. Ebben az intézet­ben most már évek óta száz­nál több ipari tanulót- isko­láznák a gyár részére, hogy a termelés fokozásával egy­időben a szükséges szakmun­kások is rendelkézésre állja­nak. Közülük legtöbben a géplakatos szakmát tanulják, de van közöttük esztergá­lyos, marós, gyalus, köszörűs, hőkezelő-edző, s mivel olyan szakmákat is tanulnak, ame­lyek Szabolcsban még rit­kák. a diákok műhelygya­korlatukat is a gyárban vég­zik. Az üzem vezetői számos módon segítik dolgozóik to­vábbtanulását. Ennék egyik formája: lehetőséget adnak a segédmunkásoknak, hogy fo­kozatosan elsajátítsák a szük­séges ismereteket. közben 15—20 fős csoportokban ké­szítik fel őket a vizsgákra, A több évi gyakorlati mun­ka és sikeres vizsgák után szakmunkásokká válnak. A szakmai oktatás másik for­mája a szakmunkások, mű­hely vezetők továbbképzé­sének támogatása közép- és felsőfokú intézetekben. Jel­lemző erre, hogy már most is évenként kb. 600 munka­napot tesz ki a tanulmányi -zabadságidő. Tekintettel a gyár e'ősödő külföldi kap­csolataira. a műszaki veze­tői közül többéh kezdték meg idegen nyelvek tanulá­sát. (hódi) a pócspetri Béke Tsz, Tarr Miklós, a bessenyődi Igaz­ság Tsz tanulói jó ered­ménnyel jutottak túl a „tűz­keresztségen” a munkahe­lyükön is. és itt a versenyen is. Pásztor Pócspetriben a szerelőműhelyben dolgozott, Tarr Bessenyődön szántott, vetett. A versenyen pedig kettőjüknek sikerült eddig legjobban teljesíteni az ügyességi feladatokat. is hallottam róla,..“ Most egy kis pihenőt tar­tanak, azután indulnak Pet- neházára szántani. Azért egy kicsit izgulnak, mondják, bár eddig még ment minden rendben. — Az írásbelinél volt egy kis hiba, de nem raitam múlott — szabadkozik Pász­tor László. A répa szemen, kénti vetőgépről kellett vol­na írnom. De még csak nem is hallottam róla. Erre mondta bizonyára Német Boldizsár területi szakfelügyelő, amikor az első nap tapasztalatait summázta: „Korszerű gépek oktatása nélkül versenyen részt ven­ni nem lehet.” Baktalórántházán az okta­tás korszerű tárgyi feltéte­leit csak mostanában sikerült megteremteni. A három éve működő iskolában most ké­szült el a modern műhely. De éz majd csak a követke­ző években hozza be kama­tait. — A mi fiaink a szabad ég alatt tanulták azt, amit műhelyben kellett volna — rnondjá Fülöp Mihály igaz­gató. Az utánuk, „következőké nek már könnyebb lesz. Bár pillanatnyilag két üzemké­pes traktorunk van. s erre a versenyre a tsz-ektől kel­lett azonos típusú gépeket kölcsönkérni. Kellenének az új, korszerű munkagépek. Olyan tempóban gépesedik a mezőgazdaság, hogy legjobb esetben is csak elméletben ismerkedhetnek meg az újabb konstrukciókkal a tanulók. Az iskola gépparkja elég hiányos és élnvűtt. A velünk most versenyben ál­ló iskoláknak évtizedes múltjuk van. jobban felsze­reltek, mi most. kezdtük a negyedik évét. Szántásban clf»ő Ennek ellenére a Baktaló- (rántházi Szakmunkásképző Iskola hallgatója nyerte meg tavaly a tanulók országos szántóversenyét. Két éve a mostanihoz hasonló verse­nyen az országos döntőben negyedik helyen végzett egy tanulójuk. Ezek mutatós eredmények. Számunkra mégis az az igazi eredmény, hogy évente 70, munkára fel­készült gépész szakmunkást adnak megyénk mezőgazda­ságának. Kádár Edit 33 ország, 2 ezer kiállító Fűrészelnek, kalapálnak, üvegeznek, villanyt szerel­nek, festenék, dekorálnak, csomagolnak, árut szállítanak a városligeti vásárvárosban. Itt a gyepet ültetik, ott a telefonfülkét festik, másutt az utat egyengetik. Aszta­lokkal, székekkel telnek meg a kertvendéglők, színes er­nyőket állítanak az erős nap­sütésre számítva és mű­anyag tetőt emelnek az esőre is gondolva. Szörp- és ital­automaták próbáját tartják és szünet nélkül ontja a nép­szerű slágereket a hangszóró. Egyik helyen németül be­szélnek, a másikon oroszul, amott meg magyarul hallat­szik a ,,hoó-rukk” kiáltás. Az idén 33 ország 2 ezer kiállítója jelentette be rész­vételét a Budapesti Nemzet­közi Vásárra. 23 ország nemzeti pavilonban—állít ki, de sok cég. vállalat, keres­kedelmi iroda hozza el áru­ját a nemzetközi Szemlére, A BNV megnyitása előtt két héttel lényegében már befejezték az építést, most a pavilonok újrarendezése, fel- frissítése, megtöltése a fel­adat. Szerszámgépeket, sze­mélygépkocsikat csomagol­nak a szovjet, az olasz pavi­lon előtt. Mezőgazdasági gé­pek sorakoznak a lengyel csarnoknál. Sokan megcso­dálják a máris látványos amerikai, kanadai pavilont, a teherautókon érkező svájci, angol szállítmányokat, a bul- gárok sokat sejtető ládáit. A napokban már a hazai kiállítók is megkezdték az áruszállítást, a pavilonok rendezését. A Városligeti tó közepén, megszokott helyén már ott vannak hajóiparunk legújabb termékei, A tó partján szivattyúk és vízgé­pek — a Diósgyőri Gépgyár és a Ganz-MAVAG készít­ményei. Sorra érkeznek az autóbuszok, a teherautók és traktorok a szovjet és oszt­rák pavilon közé elhelyezett autó- és traktoripari kiállí­tásra. 23 vállalat mutatkozik be itt, a szakosított kiállítá­son. Már megérkezett az Ikarus tárgyalóautóbusz (amely a nizzai nemzetközi autóbuszhéten ezüst serleget szerzett) világoskék, távolsá­gi luxusautóbuszok, piros traktorok, sárga nyergesvon­tatók. A Petöfi-csarnok homlok­zatát átalakították. A főtér felé néző épületrészt a kohá­szat és a gépgyártás tíz al- ágazatának fotómontázsa dí­szíti — s az utóbbi 25 év alatt elért termelési eredmé­nyeket szimbolizálja. A könnyűipar csarnoka elé most fut be egy teherautó. Cipőket hozott Szombathely­ről, A dekoratőrök, akik maguk is nők. a már kicso­magolt hódmezővásárhelyi pulóverekre, kötött ruhákra hívják fel a figyelmemet. Színes poliészter lenszál ke­verésű női ruhaanyagot cso­dálok meg, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat kollek­ciójából, s a szakemberek szerint a nagydíjra esélyes, nyilprint nevű könnyű, gyű- résálló anyagot, a Budaprint, Pamutnyomóipari Vállalat termékéi. A lakberendezési pavilon­ban is alakulnak már a szo­bának, konyhának bérende­Az idén fényesebb lesz a vásár mint valaha. 1 millió kilowatt áramot fogyaszthatnak a kiállítók 10 nap alatt. Képünkön: a vásár elektromos berendezéseit szerelik. A Beton- és Vasbetonipari Művek előre gyártott épü­letelemeit darukkal, emelőkkel állítják végleges helyükre. zétt. pavilonrészletek. Most még rendezetlen össze­visszaságban egymás mellett a XIV. Lajos korabeli szek­reter, a barokk fotel és az elemekből összerakható, mo­dern vonalú konyhafal. Élelmiszerek. építőipar, népművészet, műszerek, hír­adástechnika, járműipar, mezőgazdasági gépek, ve­gyi termékek, gumiipar, — még csak sejteni Negyedszázad magyar verseiből 1945-1970 Felszabadulásunk 25. év­fordulójára készült ez a több mini 700 oldalnyi vers­válogatás. Az időrend 1945- tő! 1970-ig évről évre vezeti végig az olvaspt, megeleve­nednek előtte 25 év esemé­nyei, ahogy líránk megörö ták. Ahogy az Anlalógia be- kitette, ahogy , költőink lat- vezetője szellemesen meg­jegyzi: „a lírai időgépből" kitekintve többfelé is látha1 és többféle élményben ré­szesül az olvasó. Bár össze nem fogható tematikáról van szó, a 25 év lírája még­is egybehangzó az emberi lélek mélységeinek feltárá­sában és abban a törekvé­sében. hogy érzelmeket éb­resszen. szenvedélyeket szít­son és újabb nemzedékeket U észtessen megszólalásra. Természetesen nem ad lehe­tőséget a könyv — és nem is célja — hogy a kor tör­ténelmi. társadalmi össze­függéseit mutassa meg. de jól érzékelteti negyedszázad lírájának mozgását, a műfa.i átalakulását. Az értő és ér­zékeny olvasóközönség úji'a átélheti azokat a gondolato­kat és konfliktusokat, mé­lyek e forradalmian szép. de gondoktól egyáltalában nem mentes korban szenve­déllyel érintették és töltöt­ték cl a társadalmat és az egyént, A kötet előszavában mél­tón fejezi ki törekvéséit Il­lés Lajos, az Antológia ösz- szeállitója: „Legyen ez a könyv az elmúlt negyedszá­zad költészetének olvasásá­ra _ vezérlő . szíves kalauz” és emlékeztető — Magyar- ország tavaszára, szocialista társadalmunk nagy átalaku­lásokat hordozó és véghez vivő korszakára...” lehet a csarnokok tartalmát. Teherautók jönnek-mertnek, vállalati kocsik kérnek a ka­puknál bebocsátást, szakem­berek, szerelők rendezked­nek. A 250 ezer négyzetméter­nyi területen, a vásárváros­ban nincs egy talpalatnyi üres hely. Sűrűn egymás mellett a fedett csarnokok, a szabad kiállítási területek. Az idén sok vállalat nagy gépeinek csak mozgó, műkö­dő modelljét hozza él. Sok vállalatnak meg egyáltalán nem jutott hely. Még az olyan jónevű cég, mint a hűtőipari berendezéseket gyártó MIRKÖZ . is arra kényszerült, hogy székháza előtt külön pavilonban, a vásáron kívül állítsa ki ter­mékeit. Budapest forgalmas terein felállították a BNV fényrek­lámjait. A főváros szállodái már nem fogadnak el szoba­rendelést a vásár időtarta­mára. Százával érkeznek szomszédos és távoli orszá­gok ipari és kereskedelmi szakemberei a május végi eseményre. A nagy szakmai érdeklődés miatt az idén kontakt-napokat rendez a vásárigazgatóság, egv-egy ágazat, külföldi és magyar szakemberéinek. üzletem­bereinek szervezett találko­zóját.

Next

/
Thumbnails
Contents