Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

f m. FT MAGYAROR^ÄC — VASÁRNAPI MBLreKt,?*!' 1970. áprffls IS. Csikk nélküli cigaretta. SZIPKASZENVEDÉLY REMEKMŰ MEGLEPETÉS Sólyom László: Szent magányosság A budai hegyek egy rej­tett zugában magányos, szik­lás csúcs magasodik az erdő fölé. Nincs túl messze a jel­zett úttól, mégis mintha az isten háta mögött lenne. Mert nem visz arra még ös­vény sem, s a vaktában mászkálóktól körös-körül tüskés bozótos védi a kü­lönben is riasztóan meredek oldalát. Ennek a csúcsnak a leg­tetején van egy kis lapos, amolyan mini fennsík, nem nagyobb mint a mostanában divatos dupla rekamié, ame­lyet a szövetkezeti lakás ki­sebbik szobájába méretez­tek. Erre a csúcsra szuszogott fel az első tavaszi vasárnap kora délutáni órájában a sörtehajú férfi. Fújtatva állt meg a kis laposon, nyalo­gatta tüske sebzette arcát, de egyidejűleg ragyogott a boldogságtól, hogy újra itt lehet, az ő rejtekén, ahol abszolút csend, tökéletes nyugalam és gyönyörű ma­gány fogadja, ahol nem bántja dobhártyáját a váró» lármája, idegeit az emberek tülekedése, tüdejét a levegő szennye. Leült komótosan, a távol­ba nézett, nagy kortyokkal itta az ózondús leveCT"k igyekezett nem gondolni sem­mire, vagyis élvezte a töké­letes magányt. így töltött el nagy boldog semmittevésben jó fél órát, amikor furcsa nesz ütötte meg a fülét. Felriadt. Elő­ször azt hitte, talán valami állat jár a bozótosban, és megnyugodott, de pillanatok múlva vas logikája rájött, hogy az állat nem liheg, vagyis nem így liheg és szuszogni meg egyáltalán nem tud, mert arra csak az ember képes, a teremtés ko­ronája. Elmormolt magában egy olyan cifra miatyánkot, amire szintén csak az em­ber képes és a lapos szélé­re csúszott, hogy megnézze, ki az a vakmerő, aki meg­küzd a bozótossal, a mere­dekkel csak azért, hogy az ő nyugalmát megzavarja. Kukucskál a sörtehajú és látnia kell, hogy a bozótos­ban kifényesedett kopasz kobak mozog alatta. Tekint­ve pedig, hogy a hozzá tar­tozó testet takarja a sűrű, mintha elszabadult léggömb imbolyogna. Imbolyog a lég­gömb, de nem ide-oda, ha­nem konokul, kegyetlenül, s kitartóan fel, egyre feljebb. A sörtehajú visszahúzódik a lapos pereméről, leül csak azért is a kellős közegre jól elterpeszkedve és elha­tározza, hogy kerek perec megmondja a kopasznak, merre visz az út a túlolda­lon lefelé. Egyelőre nem néz hátra, de hisz érzi így is, hogy a léggömb ott liheg fölötte. Már köszörüli a tor­kát. — Adjon isten, szép jó napot! — szól ekkor az olyan dörgő basszussal, hogy belereszket a hegyvidék. A sörtehajú nyel, behúz­za a nyakát és dühöng. — Hiába, ez a csend, ez a nyugalom, ez a magány, ez többet ér mindennél! Nem is beszélve a levegőről! Igaz-e? — szavalja a ko­pasz. A sörtehajú morog, mint a harapós kutya. — Hej, nincs annál nagy­szerűbb. mint belebámulni innen a messzeségbe, jó mé­lyeket lélegezni és lehetőleg nem gondolni semmire. Igaz-e? — áradozik a lég­gömb, s hogy nem kap vá­laszt, hatalmas mancsával megveregeti a sörtehajú vállát. — Ha meg tetszik engedni? Evvel már le is telepedett a földre. — Re­mélem nem zavarom — Mondja, majd megismétli tagolva, mert arra gyanak­szik, talán süket az ember­— Nem — fúj rá dühösen a sörtehájú és tüntetőén há­tat fordít. Ha szabad kérdeznem uraságodat, nem lenne ked­ve egy parti sakkra ? — kér­dezi a kopasz. — Én ugyan­is mindig hordok magamnál zsebsakkot. Magam szok­tam rakosgatni, de ugye ér­dekesebb - partnerreL — A sörtehajú csak a fejét ráz­za. — Esetleg ajánlhatok kártyát, merthogy az is akad nálam — nevet a kopasz és huncutkodva oldalba böki a sörtehajút, aki majd legu­rul a szikláról. — Ha nem — nem mondja a kopasz, miután udvariasan helyére billen­tette a kollégáját. Azután zsebéből cigarettát vesz elő. — Megkínálhatom ? — Ha megkérhetem? A kopasz ért a szóból, engedelmesen elteszi a ci­garettát. Kis idő múlva ha­talmas almát vesz elő, megcsavarva kettébe töri, s az egyik felét a sörtehajú- nak nyújtja. Azután cukor­ral próbálkozik, majd az új­ságjából kínál két oldalt. — Ügy látom, uram — szólal meg végül sóhaitva —, ön nem az a kimondot­tan barátkozó természet. — bólintás a válasz. — Netán zavarja önt a puszta jelen­létem is? — kérdezi gú­nyosan. — Igen — siet válaszolni a sörtehajú. — Ezt megmondhatta vol­na mindjárt — dörmög a kopasz. — Nem kérdezte. — Igaz, én szoktam ide járni, de ugye ez nem ma­gántulajdon, és most ön volt itt előbb. Tehát levo­nom a konzekvenciát és... és volt szerencsém. A sörtehajú boldogan ta­pasztalja, hogy a kopasz sértődötten fújtat, feltá- pászkodik és indul vissza, amerről jött. Hálásan néz a távozóra, de egyszer csak döbbenten látja, hogy már hónaljig a bozótosban meg­áll, s visszafordul. — Ha szíveskedne meg­mondani, hány óra van, mert az enyém megállt — kérdezi. — Háromnegyed három — válaszolja a sörtehajú. — Úristen! — jajdul fel a kopasz, — már elkezdő­dött a meccs. — Előkapja zsebrádióját, s indulna to­vább. — Uram a meccs? Az is­ten szerelmére — ugrik utána a sörtehajú —.jöjjön vissza! Nagyon szépen ké­rem. jöjjön vissza! Kilenc évvel ezelőtt április 12-én világraszóló esemény történt. . Mi volt az és ki hajtotta végre? Beküldendő sorrendben: függ. 1, vízsz. 1, függ. 34, vízsz. 40. Vízszintes: 13. És latinul. 14. P-vel az elején becézett* fiúnév. 15. Lelsz. 16. Puli teszi a nyájjal. 18. Délibe egyne­mű betűi. 19. Félig izzó! 20. A Stúdió 11 egyik tagja (Géza). 22. Szeptember 15-én van a névnap­ja. 24. Névelős televízió. 25. Férfi­név. 26. Cipész régi neve. 27. Arc­része. 28 Király franciául. 29. Nikkel vegyjele. 30. Egymást kö­vető magánhangzók. 31. Névelős szófaj. 32 Mássalhangzó fonetiku­san. 33. A mozi közönsége. 35. Semmikor. 37. Asztatin vegyjele. 38. Csukott. 41. Ásvány. 43. Ezt eszi télen a jószág. 45. Cégforma. 46. Helyhatározó rag. 47. Szét el­lentéte. 49. Vagyis, latinul. 51. Egyesületben van! 52. Verő-e? 53. Bútorok. 54. Súlymérték. 55. Vö­rös németül. 56. Fogyassza a bort! 57. Fogával, körmével tép. 58. Megszólítás. 59. -ért, latinul. 60. Tetőfedő anyag. 61. Kanadai város. 64. Akna betűi keverve. 65. Úgy­nevezett, rövidítve. Függőleges: 2. Tető közepe! 3. A temetőben I sok van. 4. Októberi. 5. Veri. 6. I Sír. 7. Egyiptomi gépkocsik betű- 1 jelzése. 8. Kemenceülőke. 9. Pest megyei község. 10. Végtag. 11. Gyilkol. 12. Búzakazla. (+’). 16. Darálni. 17. A második betű ket­tőzésével az Egyesült Nemzetek Segélyező Szervezete. 21. Éktele­nül nagy erejű! 22. Két magán­hangzó. 23. Ilyen állat is van. 24. Vissza: Felvidéki folyócska. 26. Ennek a halnak a teste 2—4 mé­terre is megnő, súlya pedig eléri a 200—30U kilogrammot is. 27. Kenyerei vágott. 29. Szemlélje! 31. Névelős életút. 33. Fogd. 36. Véd. 39. Kelés, fúrunkulus. 42. Csapással, szenvedéssel súlyt va­lakit. 44. ...súj, kínai város. 46. Úl FÉRFIIDEÁL ? Ülünk a szabadtéri, gő­zölgő forrásvízben. A téma: alakulgat egy új külsejű fér­fiideál, minden eddigitől el­térő. Húsos, hentes arc, bo- rongós szem, telt alak. Az új férfi sztár-típus Tom Jones, illetve az ő utánzata. Kettőt is felfedez­tem a két hét alatt. Az egyik kicsi volt, a pajesza is, csak a haja volt tökéle­tes. A másik Tom Jones minden szempontból hű utánzat. Magas, kicsit kö­vérkés, a fekete pajesza hajszálra pontosan a száia felé irányul. Mindenki megdöbben az első pillanat­ban, hogy honnan ismeri. Aztán rájönnek, ez a mi, szoboszlói Tom Jonesunk. De miután énekelni nem tud. lényegesen kedvezmé­nyesebben beszerezhető. SZERETET Fehér galamb száll a me­dence szélére, bele-bele néz a termálvízbe. — Talán szomjas — mondja valaki. Többen is ugranak és gyengéden a két tenyerükből vízmerőt for­málva, gyengéden vizet tesznek kívülre a betonra. Annyit, hogy egy hadosz­tálynyi galambnak elég len­ne. Különös lett a hangulat. Egyek lettünk a szeretet- ben. Mindnyájan mosoly- gunk, nők, férfiak, minden­kinek a szíve a kedves ga­lambért dobog. (Meg aztán ez a humanizmus nem ke­rül semmibe, az ilyesmit mi nagyon szeretjük). Ha valaki lelocsolná most ezt a galambot. nagyon rosszul járna. Lincshangu- lat lenne! Annak ellenére, hogy múltunk során nem­egyszer emlékeztünk cset- tintve a jó galamblevesek­re. KÜLÖNÖS TÖRTÉNET Két 60 év körüli férfi be­szélget. Nyakig a vízben. — Maga is lottózik? — kér­dezi az egyik. Régi gyalogos katona. 48. Ellen­kezőleg.' 50. AAA. 51. Ékezettel: tárgykör. 53 Női név. 54. Előkelő hölgy, úrnő. ma inkább gúnyos értelemben használják. 56. Papír­ra vetne. 57. Zománc. 59. POS. 60. Ülőke. 62. Igekötő. 63. OF. 64. Rangjelző. 65. Egymást követő be- ,űk. A megfejtéseket április 20-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el! Március 29-i rejtvény pályázatunk megfejtése: A magyar színészek — Én nem játszom sze­rencsejátékot — válaszolja a másik. — Én egyszer nyertem, amikor megnősül­tem. Elég egy életre. — Hogy érti ezt ? — kérdezi őszinte csodálkozással az egyik. — Csodálatosan jól nősül­tem ! — hangzik a válasz. Például most, hogy én itt üdülök, csak kétszer eszik a feleségem, hogy spóroljon, hátha elfogy a zsebpénzem és írok, és akkor ő küldhes- sen. — Kétszer eszik, reggel­től délig és déltől estig? — hangzik a gúnyos válasz. — Én nem tréfáltam — válaszolja a boldog ember. Ez így van. Például, az én feleségem gondosan átnézi a zsebeimet mielőtt elmegyek hazulról. Megnézi van-e elég pénzem, mert tudja, hogy szeretek társaságban lenni, beszélgetni, sörözgetni. És ha nekem fizetnek én nem tudnám őket visszavendé­gelni, ezért pénzt dug a zsebembe. Mert ahogy ő mondja, ha én szégyenbe kerülök, az az ő szégyene is. Csak nézzük és hallgatjuk őt. Lehetséges, hogy nem tréfál?... JÓ GYEREKEK SZÜLEI Szoboszlón kora tavasszal csaknem kivétel nélkül idő­sebb emberek üdülnek. És csupa szerencsés szülő, nagyszülő. A téma a gye­rek, az unoka. Itt csuna olyan szülő van, akinek csupa jó, szófogadó, alko­holt nem ivó, pénzét utolsó fillérig hazaadó, apujsa, anyuka által megszabott időre hazamenő fia van. Is­tenem, hol vannak a rossz gyerekek, akik később men­nek haza, mint ahogy igé­nk, futnak a lányok után és még presszóba is beülnek, táncolni, meg konyakot in­ni?. egyik ősi fészkében, a Hacker szálában. Nyertesek: Gyüre Ferencné, Jánkfalvi Lajos, Nyolczas József, Szathmáry Margit és Vágó Sán- dorné nyíregyházi, Juhász Margit gávai, Lábiscsák Anna máriapócsi, Szemző Sarolta nagyhalászi, Fü- !öp Jánosné nyírbátori, ifj. Tordi András új fehértói kedves rejt­vényfejtőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük.

Next

/
Thumbnails
Contents