Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-12 / 85. szám
A szolidaritás számlájára Tíz- és tízezer fiatalember áldozza fel most vasárnap megszokott ünnepi pihenőjét. A gyárak, üzemek egész sora fogadja az önkéntes .társadalmi munkára vállalkozó fiatalokat, számos városban és faluban pedig különböző szé- pítési, rendezési munkákban tevékenykednek az önkéntes rohammunkások. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezi április 12-re a nemzetközi kommunista vasárnap „magyar szakaszát." A fizetség nélkül, illetőleg a közösség javára végzett munka nem ismeretlen a magyar ifjúsági mozgalom történetében sem. Jól emlékszünk még, milyen nagy tömegek vettek részt tavaly és tavalyelőtt a vietnami műszakokban, hányán vállalták lelkesen, hogy vasárnapi pihenőnapjukat feláldozva segítik a maguk módján a vietnami nép harcát. Másutt varosuk, községük javára dolgoztak ingyen a fiatalok. Huszonöt esztendeje, a felszabadulás utáni időszak oly sok nehéz feladattal terhes idején pedig mindenütt ismerték a MADISZ rohambrigádokat. Mégis azt kell mondanunk, hogy ez a mostani, vasárnapi akció minden eddiginél nagyobb jelentőségűnek és méretűnek ígérkezik. A nemzetközi kommunista vasárnapon nem csak Magyarországon, hanem a testvérországokban is ünnepi műszakokra indulnak a fiatalok. Része ez annak a nagyszabású ünnepségsorozatnak, amelyet Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából rendeznek a szocialista országokban működő ifjúsági szövetségek. Ezzel is jelképezik, hogy a Lenin-cen- tenárium mindenütt újabb tettekre serkenti a fiatalságot. S mivel • az ő számukra az új társadalom építésén való munkálkodás adatott meg, az alapszervezetek és az ifjúsági kollektívák munkával kívánják megünnepelni a nagy és nevezetes jubileumot. Vlagyimir Iljics Lenin — aki maga is részt vett a kommu.nistá szombatokon — igen nagyra értékelte ezt a mozgalmat és hangsúlyozta: „Óriási jelentősége van a kommunista szombatoknak, melyeket a munkások a saját kezdeményezésükből rendeztek... Ez a saját magunk reny- hesége, fegyelmezetlensége, kispolgári önzése fölötti győzelmet jelenti, győzelmet jelent azokon a szokásokon, amelyeket az átkozott kapitalizmus hagyott örökségül a munkásnak és parasztnak” Félévszázaddal ezelőtt a kommunista szombatok jelentették a kezdetét annak a szocialista versenymozgalomnak, amely mind szélesebb körben terjedt a Szovjetunióban és a szocialista országokban, s amelyben ma az öntudatos munkások tíz- és százmilliói tevékenykednek A magyar fiatalság a jubileumi munkaverseny során is megmutatta, hogy tud és szeret dolgozni. A most vasárnapi rohammunka újabb cáfolatát adja azoknak, akik folyton azt emlegetik, hogy a mai ifjúság nem szereti a munka nehezebbik végét megfogni. Nos, a fiatalság vállalta, hogy ezt a napot munkában tölti, s nem egy helyen magával ragadta az idősebbeket is, akik szintén korán kelnek, s munkával ünnepelnek ezen a napon. Egyelőre még nem lehet megállapítani, hogy mennyi lesz az önkéntes munkások száma. Annyi már bizonyos, hogy több tízezer. Hiszen szerte az országból érkeznek a jelentések az előkészületekről. Valaha az önkéntes munkások teljesen ingyen dolgoztak. Azóta természetesen sokat változott a világ. Most a rohammunka részvevőinek bérét számfejtik, az összegeket azonban közös célokra fordítják. A vietnami szolidaritási számlára, a KlSZ-szer- vezetek munkafeltételeinek javítására szánják az ily módon megszolgált pénzt a kommunista vasárnap részvevői. Nemes cél érdekében áldozzák hát fel vasárnapi pihenőjüket a fiatalok, s a velük együtt ezen a napon dolgozó idősebbek. Jó munkát kívánunk nekik, s aztán, a munka végeztével jó pihenést, szórakozást. Tudósítónk Jelenti: Nincs mérleghiány a mátészalkai járás termelőszövetkezeteiben Az alig egy hónapja lezajlott zárszámadások alapján kedvezőnek mooidható a helyzet a mátészalkai járás termelőszövetkezeteiben Az eredményes munkát bizonyítja az is. hogy a tagság megjelenése is nagyobb számú volt, mint korábban. A harminc közgyűlésen mintegy 150 tsz-tag szolalt fel értékelte a gazdálkodást. Tovább erősödött a tsz-demokrácia, növekedett az önállóság. Előrehaladás tapasztalható a szakosított állattenyésztő telepek megvalósításában^ gyarapodott a melléktevékenységek köre. Kevesebb rövid lejáratú hitelt vettek igénybe. Az előző évihez viszonyítva 84-ről 86,6 százalékra javult a munkaidő-kihasználás a járás termelőszövetkezeteiben. A gazdálkodás jobb anyagi műszaki megalapozottsága a lehetőségek jobb kihasználása, a munkafegyelem megszilárdítása az eredményekben is megmutatkozik. Járási szinten a halmo- zatlan termelési érték például 14,8 százalékkal nőtt. Legjelentősebb ez a növekedés a csengeti Lenin Tsz- ben, ahol a felfutás 13 millió forint. A szamostatárfalvi_ Adyban 9, a tyukodi Kossuthban pedig hat és fél millió forint. Az eredményes gazdálkodást legjobban a szövetkezeti bruttó jövedelem mutatja, ahol a növekedés az előző évihez viszonyítva 21,7 százalékos. A tervezett szintet valamennyi termelőszövetkezet elérte, csupán nyolcnál volt az előző évihez képest visszaesés. Legjelentősebb ez a csökkenés az ópályi Kossuth Termelőszövetkezetben, továbbá a kocsordi Űj Életben és a györtelöki Arany Kalászban. Az árbevételek alakulása a növénytermesztésben és az állattenyésztésben — a két legfontosabb ágazatban — tizennégy, illetve 21,3 millió. forinttal volt magasabb a-/ előző évinél, összességében a járás termelőszövetkezeteiben az árbevétel 72.9 millió forinttal növekedett A tiszta vagyon 113 millió forinttal volt több, mint 1968. végén. A dinamikus fejlődés jellemzője, hogy a fejlesztési alapra 78 milliót tartalékoltak, a biztonsági alapra pedig' 13,4 milliót. Nagyobb mértekben gondoskodnak az öregekről, betegekről is; a szociális alapom 11,2 millió forintot hagytak meg tartaléknak. Az előző évi részesedési szántét csupán három tsz-be<n nem érték el. Annak ellenere. hogy az előző évj 15 934 forintról 17 639 forintra emelkedett az egy tagra jutó részesedés. Javult viszont a gyenge termelőszövetkezetekben is az egy tagra jutó összeg. Az elmúlt évben már nem zárt egy termelőszövetkezet sem hiánnyal a mátészalkai járásban. Az eredményeik mellett természetesen akad meg oó- ven tennivaló is. Nem javult például eléggé a gazdasági döntéseket megelőző elemző munka, a kedvezőbb lehetőségek kutatása, társulások létrehozása. A tsz-ek többségében nem kielégítő még az ágazati könyvelés. így a jövedelmezőségszámítás is hiányos. Nem kielégítő az előrehaladás a talaj tápanyag-visz- szapótlásában. Különösen fontos lenne ft, .nagy adagú műtrágyázás alkalmazása. Ennek hiányára vezethető vissza, hogy a búza termésátlaga visszaesett. Van javítanivaló a szak- embe'r-utánpótlás területén is. Elsősorban az üzemgazdászok, állattenyésztők és a növényvédő szakemberek hiányoznak. Ennek szükségességét a tagság már felismerte, ugyanakkor a vezetők törekvései nem kielégitőek. összességében az elmúlt évi gazdálkodás eredményes volt a mátészalkai járás termelőszövetkezeteiben. Ezt a szintet azonban csak úgy tudják megtartani, illetve tovább fokozni, ha a növénytermesztés és állattenyésztés területén a hozamukat tovább növelik. Ugyanakkor csökkentik a ráfordítási költségeket és igyekeznek megszüntetni a gazdálkodásban még előforduló hiányosságoDr. Bélteky Béla a járási tanács vb. osztályvezetője ”33 A "II ■■■ ”33 „Az iskola a jovo Helyzetkép három községből, ahol jó helyre költik a pénzt Irdatlan tanyavilág. A házak szétszórtan, mint az alföldi, a kunsági tanyarendszerben. Villany alig, csak a gazdaság központjában. Másutt — mihelyt letérünk a dorogi műútról — lámpa világít a lakásokban. A sáros dűlőutak melletti házak körül sertések, libák. Mellettük mindenütt gyerek vigyáz. Iskolások, most délelőtt is itthon, a tavaszi szünidőben. Kiskondások — és olvasók Utitársam. Szendi László, az Űjfehértói Állami Gazdaság igazgatója megjegyzi: itt ez a divat. Akkor is, ha tanítás van. Hazajön a -n-e~ rek az iskolából és segítenie kell a munkában. Tanulni nemigen tud. Ha csak este nem, lámpa mellett. „Nem jó ez, változtatni kell rajta sürgősen.” A tanyavilágot hosszú idő múltán sem lehet megszüntetni. De a fiatalok mennek a községbe, a városba. Az öregek nem hagyják ott a tanyát. Mind kevesebb a gyerek a tanyai iskolákban. Az újfehértói Gencsy-tagban már csak hat gyerek jár a kisiskolába. A nagyszegegy- háziba tizenhét. A Kovácstanyaiba is tizenhét. A felső tagozatos gyerekek már benn vannak a fehértói tanyai kollégiumban, ök már nem őriznek délutánonként libát, sertést. Tanulnak, készülnek a másnapi feladatokra. Pizsamában fekszenek le, fürödnek, háromszor meleget esznek mindennao. Könyvtárat látogatnak, tv- rnűsort néznek, s látnak Színházat, kultúrát. De a kicsik a három tanyán összesen negyvenen naponta gyalogolnak az iskolákba. Három-négy kilométert is. hóban, fagyban, esőben, sárban. Segíteni kell rajtuk. Az igazgató azt mondja, hogy a három tanyai iskola az ő területükön fekszik. Ezért vállalták, hogy éníte- nek egy új iskolát a gazdaság pénzén és munkájával a Kovács-tanyán. Két tantermeset, kétszobás nevelői lakással. Villannyal, tv-vel, kulturált körülmények között Egy jó javaslat — Megoldás lenne? — Szívesen költünk az iskolára. mert az iskola a jövő és ezek a gyerekek megérdemlik a támogatást. De az, hogy továbbra is hosszú kilométereket kell majd gyalogolniuk, az nem jó do log. Egy ember azt teszi hozzá, hogy éppen ezekre a hat-tízéves kisiskolásokra kellene vigyázni a legjobban. S elmondja, hogy tud egy tanítót, aki harminc- sertést tart, a gyerekekkel készítteti a moslékot, velük kapáltatja a kukoricát — Az lenne a jó, ha ezeket a gyerekeket bevinnék az újfehértói tanyai kollégiumba. A kollégiumot kellene bővíteni. Az lenne igazán jó a gyerekeknek, a szülőnek, a jövőnek, ha itt tanulhatnának ők is. A gazdaság igazgatója így válaszol: nekik is ez lenne a legjobb. Akkor a kicsiket busszal szednék össze hétfőn reggel és azzal vinnék haza szombaton. És hozzájárulnának a kollégium bővítéséhez is szívesen három-négyszázezer forinttal Bemegyünk a kollégiumba. Bundi Gyula igazgató örül a javaslatnak. „Ésszerű és gazdaságos. Állandó a betelepülés. S ha már költünk az iskolára, oda adjuk a pénzt, ahol annak jövője van.” A szülők is szívesen veszik, ha itt van a kollé«;- umban a gyerek. Országos törekvés is, hogy bevigyék a gyerekeket a központba. Minek költenének Újfehér- tón százezreket olyan iskolára, amelyben két-három év múlva már nem lesz gyerek. Felállt a tanácsülésen... Megszületik az egyezség: az Űjfehértói Állami Gazdaság már most megkezdheti az építkezést. S addig is, amíg jövő ősszel elkészül a kollégium új szárnya, a jövő tanévben már benn. a községben tanulhatnak a kisiskolások. A gazdaság busza viszi-hozza őket mindennap. Ha a járási tanács is ráteszi a pecsétet erre az alkura. S miért ne tenné? A gyermekekért megmozdult a társadalom. Nyírbog- dányban a tsz óvodát akar építeni. — Hogy született az elhatározás? — Évek óta sok gondot okozott, kinek a gyerekét vegyük fel óvodába. Kevés a hely, sok a jelentkező. Mindig kimaradt harminc- negyven gyerek. És ez a tsz-nek sem közömbös. így javasoltam egy tanácsülésen: mi besegítünk. Épi’ünk egy termet a jelenlegi óvodához. Adjuk az anyagot, aa építőbrigádunk pedig felépíti. Ami többet ér a sörnél — És mit szólt ehhez a tagság? — A vezetőség megbeszélte. És senki egyetlen szóval nem ellenezte. A tagsággal is megbeszélj ülr hamarosan. Biztos vagyok benne, hogy itt is megy minden simán. Mondom, hogy nagyon szép és előrelátó dolog. Azzal válaszol, hogy magúdnak, a tsz tagjainak csinálják. A kulturális alapból. Tavaly nyolcvanezer v olt ezen az alapon. Ebből költöttek kczilabdacsaoatuk fenntartására. adtak az MHSZ-nek, három tag’uk járt külföldön, sokan voltak a BNV-n, s rendeztek több kollektív kirándulást a Ti- sza-partra. Söröztek — Ez sokkal, de sokkal többet jelent majd, mint a sör. Tavaly nyolcvanhárom forintot fizettek egy munkanapra. Az egy tagra iutő ■ átlagos évi jövedelem tizenhétezer forint volt. A* elnök reméli, idén sem less kevesebb. ' — Amelyik termelőszövetkezet idáig jutott, az már megteheti, hogy így is segít a tagságán, a falujának. Hamarosan hozzákezdünk az óvodához. S később jelentkezik majd a haszna az ilyen elhatározásnak. Űjfehértón, Nyírbogdany- ban most százezreket áldoznak az oktatásügyre. De a mozgalom csMt most terebélyesedik, Pénteken kaptuk a hírt: Polcz János ország- gyűlési képviselő a lelke annak a kezdeményezésnek, amellyel a nyírteleki, pu- poshalmi és környező tanyák termelőszövetkezetei, gazdaságai is összefognak egy új, modern, központi tanyai iskola megépítéséhez. Kopka János (Vliéri tossz a magyar fogvájó? A szerkesztő kiadta a fogékony, ifjá gyakornoknak élete legelső önálló feladatát. — Menj ki a Fogvájógyárba, fiacskám, készíts interjút az igazgatóval: miért rossz a fogvájó? E Ivszerűen, tárgyszerűen, szakszerűen! Figyelmeztetlek, hogy a megkérdezettek rendszerint bőbeszédűek. Ne hagyd, hogy elkalandozzék, részletkérdésekbe bonyolódjék! Csak a tárgyról, röviden, velősen! Az interjú elkészült. íme a kézirat hiteles mása. MIÉRT ROSSZ A FOG VÁJÓ? Munkatársunk felkereste a Fogvájógyár igazgatóját, Tömör Endrét, és nekiszegezte kérdéseit. KÉRDÉS: Közismert, hogy ön a fogvájógyártó szakma kiváló ismerője. Hasznára válna olvasóinknak, ha válaszolna néhány kérdésünkre. A fogvájóról lesz most szó, arról a fából készült, 60 milliméter liosszú, felül kerekített, alul viszont enyhe élben végződő, teljes hosszában egyenletesen elkeskenyülő használati eszközről, amelynek ott a helye minden magyar dolgozó asztalán, nemde. i gazgató" elvtárs ? VÁLASZ: De. KÉRDÉS. Külön köszönet a rövid fejtegetésért. Nos, azt hiszem, a fogvájógyártás, volumenét tekintve, nem foglal el olyan jelentős helyet nemzeti termelésünkben, mint például a hajógyártás. Hiszen hajóépítő iparunk már jelentős nemzetközi sikereket mutatott fel. Talán elég, ha arra utalok, hogy a magyar hajóépítő ipar még Norvégiának is tucatnyi modern fehérhajót szállított, holott köztudott, hogy a norvégek ősidők óta hajósnép. Mindezek ellenére a fogvájót sem helyes lebecsülni. Viszont bizonyos jelekből ítélve a magyar hajógyártó ipar termékeinek színvonala lényegesen meghaladja a fogvájó minőségét. A riporter természetesen vizsgálat tárgyává teszi az összefüggést. Mit tart erről, igazgató elviárs? VÁLASZ: Érdekes. KÉRDÉS: Bocsánat, csak a tárgyra. Mielőtt a Fogvájó- gyárba látogattam volna, hosszabb előtanulmányokat folytattam. Felkészülésem részben közvéleménykutatásból állt. Ennek során bebizonyult, hogy a magyar állampolgárok többsége fontos közszükségleti cikknek tartja a fogvájót, mondom, a többség fajra, nemre, világnézetre való tekintet nélkül. Talán mi is mindjárt elöljáróban lerögzíthetnénk, hogy a közvéleménynek igaza van, a fogvájó szinte nélkülözhetetlen tartozéka a kulturált életmódnak, különösen a fő étkezések után. Tehát lerögzíthetjük, igazgató elvtárs? VÁLASZ: Le. KÉRDÉS: Igen, de ezt ne részletezzük. Viszont feltétlenül szükséges, hogy a népgazdasági problémák, valamint o nemzeti szükséglet fénykévéjében világítsuk meg a magyar fogvájó kérdését is. Igazgató elvtárs bizonyára felmérte ezt az összefüggést. VÁLASZ: Fel KÉRDÉS: Mégis, bizonyos fokig taglalnunk kell egy olyan megállapítás valószerűségét, miszerint a magyar fogvájó paraméterei nem minden tekintetben felelnek meg a világszínvonalnak. Természetesen óvakodom a túlzásoktól: hat-hétmillió dolgozó o.:t állítja, hogy az önök által gyártott fogvájó a legelső érintésre ízzé-porrá törik. Ez jelentős mértékben megnehezíti a fogvájó rendeltetésszerű használatát, mivel ahhoz, hogy valóban vájóképes legyen, a fogakhoz kell érnie, ámde # magyar fogvájó már a dolgozók ujjai között szétmorzsolódik. Hadd tegyem azonban hozzá azt a határozott véleményemet, hogy ez csupán átmeneti jelenség és a magyar fogvájó a megfelelő időben lényegessen meg fog javulni, igaz? VÁLASZ: Meg. KÉRDÉS: Részemről teljesen egyetértek az ön álláspontjával. Befejezésül megkérdezem: kíván-e még a fogyasztókhoz szólni? Én úgy gondolom, már kimerítette a tárgyat, így hát köszönöm az interjút. VALASZ: Szívesen * Amikor a fogékony, ifjú gyakornok átadta a kéziratot, a szerkesztő megkérdezte: — Sikerült, fiacskám? — Nem volt könnyű — felelte fölényesen az ifjú, — egy kissé szószátyár az igazgató, de nekem hiába fecsegett. H, JL
