Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-02 / 77. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK* AZ MSZMP SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE/ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVn. ÉVFOLYAM. 77. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1970. ÁPRILIS 2, CSÜTÖRTÖK LAFtTKTC TART ALMA Bőt* Várossá avatták Kisvárdát cs. oidaft Kiosztották az 1970. évi Állami- cs Kossuth-díjakat (4. oldal) Üj rendcletek — új lehetőségek (5. oldal) Sportjelentéseink (7. oldal) Felszabadulásunk 25. évfordulóján •• Ünnepi megyei tanácsülés Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére április 1-én, szerdán ünnepi ülést tartott a megyei tanács. Az ülés díszelnökségében foglaltak helyet: Orosz Ferenc, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának első titkára, dr. Fekszi István, a megyei tanács vb elnöke, dr. Gombás Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Kállai Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Antal Pál "rendőr ezredes, a megyei főkapitányság vezetője, dr. Bartha Lajos, a megyei tanács vb tagja, Bánóczi Gyula, a KISZ megyei bizottsága első titkára, Bodó József rendőr ezredes, a me­gyei tanács vb tagja, Beretvás Dezső, a párt megyei vég­rehajtó bizottságának tagja, Csepelyi Tamás, a párt me­gyei végrehajtó bizottságának tagja, dr. Czimbalmos Béla, a megyei tanács vb elnökhelyettese, Dani Endre, a me­gyei tanács vb tagja, Faggyas Jenő, a párt megyei végre­hajtó bízott--iának tagja, dr. Fábián Lajos, a megyei ta­nács vb titkára, Horváth János, a nyíregyházi Ságvári Tsz elnöke. Kanda Pál. a párt megyei végrehajtó bizottsá­gának tagja. Kovacsics Gyula, a Szakszervezetek , Megyei Tanácsának elnöke, Murczkó Karoly, a párt megyei végre­hajtó bizottságának tagja. Oláh László, a párt megyei végrehajtó bizottságának tagja, Ordas Nándor, a Kelet- Magyarország főszerkesztője. Siket Gyula, a megyei ta­nács vb tagja, Sinka Antalné, a párt megyei végrehajtó bi­zottságának tagja. Ugyancsak az elnökségben foglaltak helyet a - felszaba­dulási ünnepségünkre érkezett, a Szovjetunió Kárpátontúli területe küldöttségének vezetője A. O. Sesztyigyeszatnij, a területi tanács elnökhelyettese, valamint a szomszédos ro­mániai Szatmár területről érkezett delegáció vezetője Joszif Vglar, az RKP fnegyei bizottságának első titkára és az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet hadsereg kép­viseletében Vlagyimir Oszipovics Kudracev. Az ünnepi tanácsülésen dr. Fekszi István mondott ünnepi beszédet. BREZSNYEV BUDAPESTRE UTAZIK Moszkva, (MTI): Szerdán délelőtt elutazott Moszkvából a magyarországi felszabadulási ünnepségeken részt vevő párt- és kormányde­legáció. A küldöttséget Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára vezeti. Tagjai: Vlagyimir Scserbickij, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság miniszterelnöke és Matvej Zabarov marsall, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjet­unió honvédelmi miniszterének első helyettese, a szovjet had­sereg vezérkari főnöke. Fjodor Tyitov, az SZKP Központi Bi­zottságának tagja, a Szovjetunió budapesti nagykövete Ma­gyarországon csatlakozik a delegációhoz. elsősorban nekik fejezzük ki hálánkat. De nem feledjük mellettük azokat a bolgár, ro­mán, jugoszláv és magyar hő­söket sem. akik a szovjet hadsereg oldalán harcoltak. „Lesz magyar újjászületés“ A szabadság egy több éves háborúban megkínzott, nem­zeti becsületében megalázott népet, ípldig lerombolt or­szágot tatait. Legsürgetőbb volt most visszaadni a jövőbe vetett hitet, megvilágítani a munka értelmét, az egyetlen és lehetséges kiutat. A mun­ka elindítása ilyen körülmé­nyek között nem csak az anyagi lét legalapvetőbb tel­tételét jelentette, hanem az öntudatra ébredést, jövőnk alapjának felismerését. A kommunista párt rendkívüli szellemi frissességgel, hallat­lan forradalmi dinamikával látott e feladathoz, hirdetve, hogy „lesz magyar újjászüle­tés'’. Megkezdődött a romok eltakarítása, az újjáépítés. Már 1944. november 30-án nyilvánosságra került a párt javaslata: „Magyarország de­mokratikus újjáépítésének és felemelkedésének programja.” Harcot hirdetve a némát fa­siszták és magyar bűntársaik ellen; feltárta a népi de­mokratikus fejlődés útját, amivel a munkásosztály és a szegényparasztság soraiban' azonnal jelentős befolyásra tett szert. A szétzúzott hatalmi, kor­mányzati és igazgatási intéz­mények helyett új politikai szervezetek jöttek létre. ■ A felszabadulás előtti antifa­siszta tömörülés: a Magyar Front örököseként megalakult a Magyar Nemzeti Független­ségi Front. A városokban és falvakban nemzeti bizottsá­gokat hoztak létre, 1944. de­cemberében pedig Debrecen­ben megalakult az ideiglenes nemzetgyűlés és az ideiglenes nemzeti kormány. A még ma­gánkézben lévő gyárakban pedig az üzemi bizottságok gyakorolják a munkásellen­őrzést. Az újjáépítés szorgal­mazására termelési bizottsá­gokat hívnak életre. A föld­igénylő bizottságok hihetetlen gyorsan bonyolították le 1945 tavaszán a kormányrendelet­be foglalt és nyom bari meg­kezdett földreformot. Mintegy történelmi igazságtevésként is itt megyénkben Tiv.anagyíalu községben fognak hozzá elő­ször a földosztáshoz. 1945 nyaráig lényegében be­fejeződött a földosztás: több, mint 3,2 millió hold földet osztottak fel 642 ezer nincs­telen és szegényparaszt kö­zött. Megyénkben is 60 ezer földhöz juttatott 341 ezer hol­don fogott hozzá az új gazda áhítatával, a nehézségeken is úrrá lévő elszántságával, aka­ratával az új élethez. Az agrárforradalmat rövi­desen követte a. tényleges ter­melési eszközök államosításá­nak egész sora. 1945—48 kö­zött társadalmi tulajdonba kerültek a bányák, az ener­giatelepek, s az ipari üzemek, továbbá a pénzintézetek, az egyes kulturális intézmények, Ate ünnepi megyei tanácsülés elnöksége az egyházi iskolák. Az inflá­ció megfékezése, a gazdasági élet normalizálására tett lé­pések megteremtették azokat az objektív feltételeket, ame­lyek a tömegek öntudatoso­dásával a szocialista forrada­lom irányába terelték a tár­sadalmat. A második magyar proletárdiktatúra A munkásosztály egységé­nek helyreallításy, a, két mun­káspárt egyesülése, az összes népi és demokratikus társa­dalmi erők egyesítése, a párt politikai és gazdaságpolitikai eredményei egyenesen veze­tett arra, hogy túllépve a de­mokratikus átalakulás prog­ramját, 1943—1949-re a mun­kásosztály polgárháború nél­kül, békés úton átvette a ha­talmat. Széles társadalmi ala­pon létrejött a második ma­gyar proletárdikatúra. A ha­talom megváltozott osztálytar­talmát jelzik az állami élet strukturális változásai is; 1946-han kikiáltiák k Maevar Dr. Fekszi István beszéde Kedves elv társak! Tisztelt megyei tanacs! Legnagyobb nemzeti ünne­pünket, felszabadulásunk 25. évfordulóját ünnepeljük ma — kezdte beszédét Fekszi Ist­ván. Emlékezünk 1945. tava­szára. arra a napra, melyen hazánk véglegesen elnyerte nemzeti függetlenségét. Mind­az, amit évszázadok szabad­ságküzdelmei. függetlenségi harcai, forradalmai nem tud­tak. vagy csak átmenetileg tudtak elérni. 1945. április 4-én vált népünk számára va­lósággá. Most egy negyedszázad távlatából tekintjük át tör­ténelmi jelentőségét és azt, hogyan éltünk azzal a lehető­séggel, melyet a Szovjetunió­nak a hitleri fasizmus felett aratott győzelme, hadseregé­nek és szövetségeseinek fel­szabadítóként hazánk földjére érkezése nyújtott. Népünk há­lája megnyilvánulásának ezer­nyi jeléből állítunk emléket a felszabadító internacionalista segítségének Csodálattal te­kintünk vissza a rommá lett hazán is győzedelmeskedő második honfoglalásra; a m'a- gyar nép forradalmi elszánt­ságát, áldozatos munkáját, szocialista nemzetté válást példázó 25 év fejlődésére. Nemzeti újjászületésünk, büszkeségre jogosító eredmé­nyeink kezdete ebben a 25 évvel ezelőtti tavaszi nap tör­ténelmi jelentőségű változá­sokat hozó tényében rejlik. Nekünk 1945 nemcsak a mér­hetetlen pusztulást okozó há­ború végét jelentette, hanem annak a társadalmi rendnek is, melyben kevesek kiváltsá­ga milliók kizsákmányolásán alapult. Évezredes történelmünk egyik legtragikusabb kora volt az a 25 év, amelyet a ma­gyar Tanácsköztársaság és az 1945-ös felszabadulás közé beékelődött Horthy-korszak jelentett. Kegyetlen népel- Hyomó rendszere, nemzetelle­nes uralma, könyörtelen ki­zsákmányolása, idegen érde­keket szolgáló külpolitikája egyenesen vezetett ahhoz, hogy öt esztendő teljes nem­zeti jövedelmét és 600 ezer állampolgár életét áldozta fel a háború oltárán; az országot német gyarmattá, majd rom­halmazzá tette. Hazánk ön­erejéből nem szabadulhatott fel; az ellenforradalmi terror üldözése miatt az antifasiszta, nemzeti ellenállás nem tudott népi felkeléssé szélesedni. Amn azonban a magyar tár­sadalom progresszív erői ön­magukban nem végezhettek el, azt elhozták a szovjet nép fiai. Most a megemlékezéssel Köztársaságot; 1949-ben az országgyűlés megalkotja a Magyar Népköztársaság aí kotmányát, egy évre rá meg» születik az első tanácstörvény és megválasztják az államha­talom helyi szerveit, a taná­csokat. Az előrehaladás már koránt­sem volt olyan töretlen es egyenes vonalú. Az áldozat­hozatal, a hősi építés évei jönnek. Gyors ütemben fo­lyik a szocialista iparosítás; új szocialista varosok szület­nek, nagyszerű alkotások ve­szik kezdetüket. Minden be­csületes ember ma is vállalja, sőt folytatja azt, ami azokból az esztendőkből a szocialista meggyőzés, a jó igyekezet és a szorgalom eredménye. De nem azokat a politikai és egyéb hibákat, amit a tör­vénysértések és koncepció# perek tovaterjedése; az objek­tív körülményeket figyelmen kívül hagyó irreális gazdasági célok és szerkezeti arányta­lanságok jelentetlek. A pa­rasztságra rótt túlzott terhek nagymértékben lazítják a munkás-paraszt szövetséget. Elsietve és erőszakos eszkö­zökkel folyik a termelőszö­vetkezetek szervezése. Hibák történnek a munka szerinti elosztás és az anyagi érde­keltség szocialista elvének al­kalmazásában. Ennek ellenére a nép alkotó ereje ezekben az években is nagy eredménye­ket szül. A párt központi vezetősége 1953. júniusában feltárja ugyan az elkövetett hibákat, azok okait és meghatározza az új irányvonalat, azonban ezeket nem hajtják végré; felüti fejét a revizionizmus. 1956-ban még egy kísérlet kö­vetkezik: megfelelő határoza­tok születnek, megkezdődik végrehajtásuk is. azonban ok­tóber 23-án kirobban az el­lenforradalom. A párt ezen a súlyos hely­zeten is úrrá tudott lenni. A Szovjetunió internacionalista segítségével leverte az ellen- forradalmat; egységbe tömö­rítve a kommunistákat, maga mellé sorakoztatva a munkás- osztályt, hozzálátott az ellen- forradalom maradványainak felszámolásához. Egyszerre harcol a dogmatizmus és a revizionizmus torzításai ellen, harcot folytat az ellenség le­győzése, a megtévedt embe­rek meggyőzésére. Az MSZMP politikája Az 1957 utáni esztendők legfontosabb jellemzője az volt, hogy az MSZMP a szo­cialista építés új feltételeit figyelembe véve nyúlt vissza (FolytaUis a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents