Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-11 / 84. szám

1. óidat KELET-MACYARORSZÄ& 19=70. äprfÖs ff. Szülők fóruma Hit kérdezzünk a szülői értekezleten ? Eléggé általános tapasztalat, hogy a szülői értekez­letekre meglehetősen kevesen járnak el. Vannak per­sze kivételek is, olyan iskolák, amelyek rendszeresen össze tudják gyűjteni. A szülök többségét, de ezek valóban csak kellemes -.zíníoltok, s alig változtatnak a kép egészén. S akik el­mennek ezekre az értekezletekre, azok is inkább a jobb tanulók szülei. Meg lehet persze érteni a gyengébb diá­kok szüleit, hiszen ha becsületesek — s ők vannak többségben — nekik fáj a legjobban gyermekük ered­ménytelensége, s úgy gondolják minek tetézzék azt mások szemrehányásaival is. Csakhogy egy dologban nagyon tévednek. Nevezete sen abban,hogy saját gyerekkoruk tapasztalataiból in­dulnak ki. Régebben valóban abból állt a szülői érte­kezlet, hogy a tanító, vagy az osztályfőnök felolvasta a naplóból a jegyeket, s mindenki előtt, külön-külön véleményt, mondott a gyerekek fejlődéséről, előrehala dásáról, a szülők teendőiről. Mindez most a fogadóórá­kon és a családlátogatásokon történik. S nem az osztály szülői közössége előtt. A ^zülői értekezletek célja és jellege ma egészen más. Az iskolákban általában hárfamhónaponként tar­tanak osztályszülői értekezleteket. Ezeken egyrészt fon­tos pedagógiai kérdéseket, másrészt pedig az egész osz­tályközösség problémáit tárgyalják meg. Nincs tehát ok attól félni, hogy az egyedi esetek nyilvános megtárgya­lásával valakit is megszégyenítenek, ellenben sokat le­li et tanulni a közös eszmecseréből. A siker érdekében kívánatos, hogy minél többen részt vegyenek ezeken az értekezleteken. S hogy mit kérdezzenek, miről tárgyaljanak ott a szülők? Nos, en­nek eldöntése talán mindenné] fontosabb. Induljunk ki a szülői munkaközösség feladataiból, hiszen az osztály munkaközösségének minden szülő tagja, s így a szülői értekezlet egyben munkaközösségi megbeszélés is. A feladat pedig az iskolai és a családi nevelés egységének erősítése, a szülők pedagógiai kultúrájának emelése, a nevelési tapasztalatok, javaslatok és vélemények meg­beszélése, az ifjúsági szervezetek segítése, s általában az iskolai élet kérdései iránti érdeklődés felkeltése. Mindebből következik, hogy minden olyan problé­mát meg lehet és meg is kell vitatni, amely az iskola, vagy az osztály egészét érinti, s a szülőket érdekli. A szülők a gyermekek elmondásaiból például olyan Infor­mációkhoz juthatnak, amelyeket nem árt megbeszélni, vonatkozzanak azok akár a diákokra, akár egy-egy ta­nár oktatói és nevelési eljárásaira. Aztán kérdezzük meg feltétlenül — bár az esetek többségében önmagától is kitér rá az osztályfőnök — hogy az osztály tanulmányi és neveltségi szintjében nincs-e visszaesés, s ha igen, hát beszéljék meg mi okozza, hogyan kell segíteni raj­ta. Rá kell kérdezni más szülök nevelési módszereire is, ha azok gyerekeiken keresztül rosszul hatnak az osz­tály közösségére. És a szülőkre tartozik minden olyan rendezvény megtárgyalása is, amely pénzbe kerül. Jo­guk van például egy távolabbra tervezett kirándulást közelebbivel felcserélni, ha az drága, s lehetetlenné tenné az osztály egészének részvételét. És kérdezzük meg a pedagógustól, s az eredménye­sebb módszerekkel rendelkező szülőktől, hogyan segít­sük gyerekeinket a tanulásban. Előfordulhat, hogy egy osztály szülői jobb tanácsokat tudnak adni saját ta­pasztalataikból, mint a szakkönyvek, hiszen ők birtoká­ban vannak olyan dolgoknak, amely egyetlen tudomá­nyos munkában sem található: a környezet, a helyi kö­rülmények és követelmények ismeretének. És mindez vonatkozik a nevelésre is: a szülők és a pedagógusok közös megbeszélései mindennél jobban rávezethetnek a legfontosabb teendőkre A szülők és a pedagógusok egyenrangú partnerek a gyerekek nevelésében, felelősségük is megoszlik, kö­telességük tehát minden olyan kérdésről tanácskozni, amely a gyerekek fejlődését gátolja. Mindenről beszél­hetnek, mindent megkérdezhetnek, tehát a szülők, ami az iskolával kapcsolatban érdekli őket, hogy, az érte­kezletről eltávozva ne legyen bennük olyan érzés, mint­ha a saját gyerekeiket érintő dolgokban mások, s eset­leg véleményük szerint rosszul döntöttek. Tóth László £z1 játsszuk ! LOVASCSATA A résztvevőket két csapat­ra osztjuk. Mindkét csapat párokat alakit. Az erősebbek a „Lovak”, a könnyebbek a „lovasok”. A két csapat egy­mással szemben körülbelül 10 méterre, rohamkészen feláll A „lovasok” a „lovak” hátá ra kapaszkadnak, elöl keresz­tezett lábukat a „lovak” át­fogják. A két csapat, a ro­ham jelére harsány csataki- áltással megkezdi a „harcot”. A „lovasok” igyekeznek az ellenfél „lovasait” a Jóról” 'erántani, Akinek a lába agy a keze leér a földre, az .elesett a csatában” és kiáll. Győz az a csapat, amelyik­nek több ..Lovasa” masad GYEREKEKNEK V. Bones — Brujevies: „Üresen hagyd a tányért61. Egyszer, amikor Lenin ép­pen nálunk vendégeskedett, a gyerekeim — két lány és egy fiú — kint ültek a te­raszon a terített asztal mel­lett és várták az ebédet. Lenin és én kissé távo­labb ültünk a gyerekektől és csendesen beszélgettünk. A gyerekeknek kitálalták a levest, de bizony , nagyon étvágytalanul ettek, s majd­nem az egészet otthagyták a tányérban. Vlagyimir II- jics rosszallóan csóválta a fejét, de egyelőre szó nélkül hagyta a dolgot. Feltálalták a második fo­gást. Ám a három gyerek abból sem evett többet, mint az_ elsőből. — Gyerekek, hát ti nem vesztek részt a jó étvágyúak mozgalmában, az „üresen hagyd a tányért” mozga­lomban? — kérdezte Lenin a hozzá legközelebb ülőNá- gyához. fordulva. — Nem, — felelte halkan Nágya. és zavartan nézett testvéreire. — Nem, mi nem. — te­lelték ők is egymás után. — Hogy lehet az? Miért maradtatok ki belőle? — Azért, mert. .. mert... mi... mert mi még nem is hallót unk erről a mozga­lomról, — Kar... nagyon kár!... Pedig már régen kellett volna róla hallanotok! — Mégsem -hallottunk. — mondta csalódottan Nágya. — De egyébként sem len­nétek alkalmasak arra, hogy a mozgalom tagjai legyetek. Biztos vagyok benne, hogy egyikőtöket sem vennek tel ebbe a mozgalomba, — mondta nagyon komolyan Lenin. — Nem?. . Miért nem vennének fel minket ?... Ép­pen minket nem ennének fel?! — kérdezték erre egy­más szavába vágva a gyere­kek. — Miért, miért?! Hát hogy néz ki a tányérotok? Néz­zétek csak meg! Majdnem mindent otthagytatok ben­ne! , — Megesszúk mi mind­járt! És a gyerekek egy-kettőre eltüntették, bekebelezték a tányérról, amit az előbb meghagylak. — így már más! Ez már rendes dolog!... így már meg lehet próbálni a moz­galomba való jelentkezést. Mert ott még jelvényt is csak annak adnak, aki min­dig üresen hagyja a tányér­ját, — folytatta Vlagyimir Iijics. — Jelvényeket is?! És mi­lyen jelvényeket?! — ér­deklődtek élénken a g -e- kek. — És hogyan lehet oda belépni ? — Először kérvényt kell beadni. — Kinek. — Nekem. A három gyerek egyszer­re ugrott fei erre az asztal mellől és elrohant kérvényt írni. Néhány perc múlva aztán ismét visszatértek a terasz­ra es ünnepélyesen nyújtot­ták át Leninnek teleírt pa­pírlapjaikat, Vlagyimir Jljics egymás után olvasta el mind a há­rom „kérvényt” kijavította bennük a helyesírási hibá­kat és mindhárom alá oda­írta, hogy: „Felvehető.” Fordítót! ■ K. Lk Töttí a fejed / Vízszintes: 1. Megfejtendő, 6. Ételízesítő (—’), 7. Időjelző. 8. P.uha fém. 9. Elme. ll. Római 999, 100. 12. RZAJ. 14. Szabolcs-szatmári köz­ségünkbe való. 16. Megfejtendő. 18. Lötty. 20. Ragadozó óriásma­dár. 21. Egymást, követő betűk a magyar abc-ben. 22. Becézett női név. 24. Talpon van. 25. Vissza cukros. 27. NRTE. 28. Ilyen idő­járás az áprilisi 39. TápláL Függőleges: f i. Szenny. 2. Ételízesítő. 3. Menyasszony. 4. Növény. 5. Euró­pai főváros. 6. Sebe. 10. Részben izzad!!! XI. Iratok fele! 13. Jö­vendőtnondó, 14. Juss háromne­gyede. 15. Megfejtendő. 17. Lár­ma. 19. Esztendős. 21. Budapesti egyetem betűjele. 23. Ilyen mérő az óra. 24. Nem használ. 26. Kö­tőszó. 27. Tiltószó. Megfejtendő: Uj magyar film, melynek Nyír­egyházán volt az ősbemutatója (függ. 15..) Főhőse (vízszintes 16.) — a film rendezője (vízszintes 1.) Műit heti megfejtés: ÉLJEN ÁPRILIS NÉGY Könyvjutalom: Gózman Edit Nyíregyháza. Háger Zsiga Por­csalma és Eegárárt Gabriella K6- taj. S- Kodé Uh: Négy kisfiú útra készül Négy kisfiú útra készül, most indulnak éppen. Egyik autón, a többi meg háromlábú gépen. — Én — szól Pista — egyenesen észak felé tartok. Vacsoráig csak elérem az Északi-sarkot! Tamás meg az Egyenlítő tájékára készül. — Az sem lesz baj, ha estig tart' mondja nagy vitézül. Jancsi csak a tengerig megy, ott hajóra szállna... — Anyuka a tejbegrízzel hiába is vár ma! — Neked mi az útiterved? Merre indulsz, Péter? kérdi Tamás, Jancsi, Pista — Nem készültél még el? — Én... nem megyek..— mondja Péter s elszorul a torka, — Nálunk éppen ma lesz délben díókrémes torta Krecsmáry László : i^í/urtr ul (Jtj titka, íltbai'iza. Gondolt egyszer egyet Gyurka — téli nap volt, igen kurta — s a gyurmáját addig gyúrta, míg kész nem lett Gyurma Gyurka, > vagyis hát én: Gyurma Gyuri s azért vagyok ilyen furi, mert gyurmából van a hasam, kezem, lábam, fejem, nyakam. így szólt aztán hozzám Gyurka: — Gyurma Gyurka, kell-e hurka? — Mért kellene nekem hurka? hisz Gyurmából vagyok gyúrva?! — Ej, te finnyás Gyurma Gyurka, neked nem is jó a hurka?! — pirított rám — te ebadta! — és a hurkát — hámm! — bekapta S amint lenyelte a hurkát, tüstént malackává gyúrt át, s szólt is rögtön: — No, te malac, mondd csak, kell-e őszibarack? Mért kellene nekem barack? Tud enni egy gyurmamalac?! — Ó. te válogatós malac, ha nem eszel, éhen maradsz! — mondogatta fenyegetve s a barackot mind megette. És mire eljött az este, lett belőlem cica, medve, egér, kutya, kecske, nyuszi, s végül ismét Gyurma Gyuszi; s kínált Gyuri fejecskével, aranysárga mézecskével, pirosra sült szalonnával, tíz tojásból rántoltával, majd savanyúkáposztával, s levessel, egy láboskával — de mivel én nem ehettem: mind ö ette meg helyettem, s mikor dugig lett a pocak, így szólt Gyuri: • — Lám, lám, nocsak... ha már gyurmából vagy gyúrva, legyél te csak Gyurma Gyurka, így tetszel legjobban nekem, viseld mindig az én nevem... Viselem is. Már egy éve hallgatok a Gyurka névre, így szólítnak, így ismernek —• „Gyurma Gyurka jó kisgyermek — mondogatják — csak az a kár, hogy nem eszik az a szamár! Nem kell neki kolbász, hurka, de eszik helyette Gyurka!!” Valóban, ö mindent befal helyettem is — no, de sebaj 1_, Látnátok csak, milyen dundi! Úgy hívják, hogy POCAK GYURI!.. T én agy Sándor -• KISZÁMOLÓ Jancsi, Julcsa Ferke, Miska nyél nélküli bugylibicska, búgó csiga, gorge tánca, százesztendős hurkapálca, porban kis nyom cinkelábé, nyuszirágta karalábé, sült krumpliból díszvacsora, malac lábán görkorcsolya, karácsonyi tiszta hó, ■ egy, kettő, három, négy — te vagy a fogó!

Next

/
Thumbnails
Contents