Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-10 / 83. szám

1970. április 10. KELET-MAGYARORSZAO leMtf Új vonások a népfront közművelődési munkájában Irta; Barati József., a Hazafias Népfront országos titkára ' A HAZAFIAS NÉPFRONT POLITIKAI TÖMEGMOZ­GALOM. Legfőbb hivatása, hogy a szocialista nemzeti egység erősítését és fejlesz­tését, a nemzeti egység po­litikájának mind teljesebb megvalósítását szolgálja. Társadalmunk legátfogóbb politikai tömegmozgalma­ként, olyan célokért küzd, amelyek a legszélesebb ré­tegek érdekeihez és érdek­lődéséhez kapcsolódnak, és azok tudatának, politikai magatartásának formálásá­val szolgálják a nemzeti egység erősítését és egyben a szocializmus teljes felépí­tését. Ebből következnek és ezt a célt szolgálják a népfront­mozgalom művelődéspoliti­kai, közművelődési feladatai is. E tevékenységet a nép­front IV. kongresszusa két irányban jelölte meg. Egyik, az általános kulturális prog­ram megtervezésében és végrehajtásában való közre­működés; a másik, a politi­kai ismeretterjesztés szerve­zett akciói. Az első feladatkörben a mozgalom társadalmi veze­tői, a helyi népfrontbizott­ság tagjai részt vesznek a helyi művelődési feladatok, programok megtervezésé­ben, főleg az igények jelzé­sében, de a szervező mun­kában is. Ez a részvétel na­gyon differenciált. Helyen­ként és időnként hullámzó, a helyi szubjektív feltételek­től függő. Tevékenységünknek má­sik fő iránya, területe, amit a kongresszus megjelölt. a politikai ismeretterjesztés. Ennek tartalmára és formá­ba valóban jellemző az, amit mi gyakran szoktunk emlegetni a népfrontmun­ka tartalmára, hogy sokszí­nű. A helyi ünnepek, em­lékünnepségek, a politikai tájékoztatók, a békegyűlé­sek. a szolidaritási, barátsá­gi rendezvények, a Külpoli­tikai tájékoztatók, a párt­ós kormányhatározatok is­mertetése, mind-mind a politikai ismeretterjesztés, a tájékozódás, a közgondolko­dás fejlesztésének jó eszköze és alkalma. De most nem munkánk egészéről, hanem művelődé­si munkánk új vonásairól van szó. Új vonásokról ak­kor beszélünk, ha a mun­kában tartalmi gazdagodás vagy az új igényeknek meg­felelően, az eddigi tartalom­ban, az egyes feladatok arányában, fontossági sor­rendjében módosulás törté­nik. AZ EGYIK TARTALMI GAZDAGODÁS az, hogy az utóbbi években fokozatosan nagyobb szerepet kaptak a helyi népfrontbizottságok a falusi téli tanfolyamok megszervezésében. Ez a politikai ismeretter­jesztési forma a falusi párt­oktatás egyik általános és minden télen ismétlődő for­májaként alakult ki és vált hasznos, kedvelt politizálási alkalmakká falun. A nép­frontbizottságok pártonkí- vüii tagjai, előbb mint részt­vevők, az utóbbi években mint szervezők is bekap­csolódtak e tanfolyam, elő­adássorozat megszervezésé­be. Egyes helyeken már a tematika (az előadások cí­meinek) összeállításában is részt vesznek, az emberek érdeklődésének, igényének ismeretében. Ebben a munkában is na­gyon differenciáltan vesznek részt a helyi népfrontbizott­ság tagjai, a helyi népfront- bizottság erejétől, illetve^ az erő megítélésétől függően. Egy folyamatról ván szó, olyan folyamatról, mely tel­jesen megfelel annak az elv­nek, hogy a párt minél több akciót, politikai. tár­sadalmi feladatot a nép­front keretében valósítson meg. Ahol a pártszervek a népfrontra bízták a falusi téli tanfolyam megszervezé­sét, ez a bizalom igazolást nyert: a résztvevők számá ban nem volt csökkenés, visszaesés. Becsületbeli ügyet csináltak a népfront vezetői abból, hogy legalább annyian vegyenek részt e tanfolyamunkon, mint az elő­ző években. Ez a mennyisé­gi mutató is fontos, de úgy gondoljuk, most már a tar­talomra. a színvonalra, a résztvevők igényének jobb figyelembevételére kell na­gyobb erőt fordítani. Mód­szerben pedig az előadás­forma helyett vagy mellett, a beszélgetés, a nyílt, köz­vetlen eszmecsere érvénye­süljön, és olyan légkör ala­kuljon ki, melyben az em­berek bátran elmondják véleményüket, nézeteiket. Hisz a helyes vélemény ala­kítása és alakulása csak ícv lehetséges. A LEGJOBB SZERVEZŐ erő a tartalom és a jó köz­érzet. Ha ezeken a politikai összejöveteleken az embere­ket valóban érdeklő és érin­tő országos és helyi kérdé­sekről beszélgetnek, vitat­koznak. akkor szívesen el­mennek az ilyen alkalmak­ra, jól érzik ott magukat, és kevesebb erőt kell fordítani a szervezésre, a résztvevők toborzására. A másik nagy politikai feladat, mely a mozgalom tartalmi munkájában job­ban előtérbe kerül a jövő­ben, a nők körében, a párt nőpolitikájának megvaló­sítása érdekében végzendő lakóterületi munka. Arról van szó, hogy a népfront vállaljon nagyobb szerepet a nők társadalmi megbecsülé­se. a nők társadalmi, politi­kai gondjai megoldásában. A bizottsági tagság körében is, de a társadalom egészé­ben bátrabban és határo­zottabban lépjünk fel a nő­ket elmarasztaló szemlélet­tel és gyakorlattal szem­ben. A férfiak körében a.npak megértetésé és elfogadtatá­sa a cél, hogy a szocialista nemzeti egység fejlesztése nem lehetséges a nők politi­kai, közéleti aktivitása nél­kül. Annak megértése, hogy a szocialista demokrácia szélesítése, fejlesztése nem lehetséges a nők fokozott be­leszólási igénye és lehetősé­ge nélkül. Ugyanakkor a nőket is bátorítanunk és se­gítenünk kell a közéletben való részvételre. Éppen ezért arra törek­szünk, hogy a népfront la­kóterületi munkájában mi­előbb szerves része legyen a nők speciális társadalmi, helyi gondjainak megisme­rése. megoldásuk segítése. Ügy igyekszünk bővíteni és arányosítani a népfront lakóterületi tevékenységét, hogy tartalmában és összes­ségében gyakrabban szere­peljenek a nőket érintő és érdeklő témák, konkrét la kóterületi feladatok, mert csak így lesz a népfront­mozgalom vonzó a nők kö­rében, csak így elégíthetjük ki a nők lakóterületi igé­nyét, politikai-közéleti am­bícióit. Az arányok, az egyes fel­adatok sorrendjének módo­sulása vonatkozásában csak a honismereti, helytörténeti munka mennyiségének és színvonalának növekedésé­ről szólunk. E munka tar­talmi szélesedése, mennyisé­gi növekedése és színvona­lának emelkedése két ténye­ző eredménye. Egyik: a hon­ismereti, helytörténeti (eb­ben a krónikaírás) moz­galom 10 éves tapasztalata, a másik nagy lendítő erő, mely az egész mozgalmat szárnyára vette, felszabadu­lásunk 25. évfordulója. Az utóbbi 10 évben fi­gyelemmel kísértük, bátorí­tottuk ezt a mozgalmat, és főleg tematikai befolyást igyekeztünk gyakorolni an­nak érdekében, hogy a rég­múlt idők és események ku­tatása helyett a közelmúlt, a Tanácsköztársaság, a fel- szabadulás helyi eseménye­ire, emlékeire, 25 évünk eredményeire fordítsák a fi­gyelmet a mozgalom mun­kásai. Ez a feltáró, gyűjtő, összegező munka olyan tar­talmi gazdagsággal és szín­vonalon bontakozott ki a különböző pályázatok során amire a pályázatok meghir­detésekor nem is számítot­tunk. Most az a fontos, hogy a pályázatokra beküldött nagyon értékes és pótolha­tatlan helyi történeti anya­gok, emlékek ne kallódja­nak el, hanem hozzáférhető, de biztonságos helyen őriz­zék meg azokat. A másik feladat, hogy a helyi k-óni- kaírást ne hagyják abba, — írják tovább folyamatosan. A NEGYEDSZÁZADOS JUBILEUM egyébként át­szőtte közművelődési tevé­kenységünk minden részle­tét. A téli politikai tanfo­lyamok legemlékezetesebb összejövetelei azok voltak, ahol a 25 év helyi törté­netét vették számba. Könyv- barát-bizottságaink új len­dületet adtak az Olvasó Né­pért mozgalomnak: olva­sást népszerűsítve és társa­dalmi munkát szervezve a jubileumi klubkönyvtárak építéséhez. A Magyar Nők Országos Tanácsával közös kiadványban összegeztük azt a fejlődést, amelyet a szabad negyedszázad hozott a nők életében. De nem cé­lunk a „leltározás.” Minden­esetre úgy érezzük: az a tavaszízű megújulás, ame­lyik áthatja az ország szin­te egész életét, felfrissíti a népfront közművelődési te­vékenységét is. VILI BÁCSI és bányai Kutatóintézeti képek Kisváráéiról Tanítványai azt mondják róla, hogy életének ez a má­sodik két évtizedes alkotó korszaka, a homoki lucerna kinemesítése, a kisvárdai rózsa és a gülbaba, két leg­kedvesebb gyermeke feltá­masztása, ez volt élete leg­ragyogóbb korszaka. Mi volt a titka? Nem vitte a sírba. Tanítványai folytat­ják művét. Azért töltöttem egy teljes napot Kisvárdán. az Agrotechnikai Kutató In tézet róla elnevezett telepén, hogy megfejtsem a titkát. A kulcsot tanítványai rajongá­sában találtam meg. A mester türelme Teichmann Vilmosról, a tudósról van szó. A róla el­nevezett kutatóintézeti telep udvarán ott áll hófenér mellszobra. Itt állandóan be­szélnek még róla. Mintha bármelyik pillanatban betop­panthatna a laboratóriumba Ha vita van, 'elég azt monda­ni: „Vili bácsi így akarná.” A telep vezetője dr. Vágó Mihály. Az övé sem egysze- történet. Magyaróváron végzett, véletlenül került ide, de az ideiglenes érkezés­ből végleges szabolcsi letele­pedés lett. Először a tudós mester végtelen türelme ra­gadta meg. Teichmann Vil­mos világosan kitűzte a célt: van hazánkban háromszáz- ezer hold homok, futóhomok amin jóformán semmi sem terem. Arra kell lucernát „csinálni”. Már ahogyan hoz­záfogott, az megfogta a fia­tal mezőgazdász fantáziáját. Homokos töltésoldalakban' viruló sárkelepet kereszte­zett lucernával. Ez a minden sívó homokon megélő növény adja át neki jó tulajdonsága­it! Hogyan? Úgy, hogy öt­hat évig csak vadon nevel­ték a keresztezést, nem nyúl­tak hozzá, hagyták az erős töveket győzni. Csak akkor ' kezdtek a válogatáshoz. ‘ Az első elismerés 1963-ban ér­kezett. de pontosan 20 évig tartott, amíg az elhatározás­ból 1967-ben elismert fajta lett. Akkor dr. Vágó Mihály ott állt a Nagy öreg mellett és érezte a szaporább léick- zetvételén, hogy most ponto­san tudja: két évtized ke­mény munkájának aratja le gyümölcsét. „Feltámasztás” a laboratóriumban Laboratórium. Egy kislány megszámozott burgonyákból kerek, éles kanállal kimetsz egy „rügyet”. Megszámozva megy tovább Orehóczky Sán- domé asztalára. Nedvet pré­selnek ki belőle. A nedv kis üveglapokra kerül, még min­dig számozva. Szarka Erzsé­bet és Rámpa Ferencné, Sze- regyi Mária irányításával el­végzik rajta a vegyi vizsgá­latokat. Hármat. Egy vegy­szer: érzékeny-e a K-vírus- ra? Ha kicsapódik, nem megy tovább. Ha nem érzé­keny, másik próba. Érzé­keny-e az X-vírusra? Ha nem, még egy ellenőrző vizs­gálat, ' az N-folyadékkal. Megbízható volt a vizsgálat’ És ha ez a vogyi próba is po­zitív, csak akkor mehet to­vább. Mehet, a megszámozott gumó, a szaporítóállomásra. Ezt a laboratóriumi vizsgá­latot még az idős tudós ál­lítatta be így. A laboratóriu­mi munkások közt sokan vannak, akik még tőle tanul­ták. Türelmes. hihetetlen pontosságot igénylő munka. Burgonyavizsgálat, szemen­ként, egészségességi próba, da­rabonként. Beszélik, hogy Teichmann Vilmos, amikor két kedves burgonyafajtája „feltámasztásához” kezdett, a földön végezte a vizsgálatot. Csak aztán jött rá, hogy la­boratóriumban egyszerűbb. Az első időkben volt olyan tábla, hogy száz tőből csak kettő bizonyult egészséges­nek. A többit veremben megsemmisítették. Akadt éber ember, aki azt mondta 'kár a sok burgonyáért. Vili bácsi akkor keményen ^zt válaszolta: így kell. És újra lett rózsa és gül­baba burgonya. Borús Józsefnek, a fajta­fenntartási csoport főnöké­nek az élete is regény. Se­gédmunkásként került ide. Ma elismert tudományos dolgozó. Vili bácsi neveltje ő is. A szorgalmáért, pontos­ságáért, lelkiismeretességé­ért emelte maga mellé, adott neki egyre fontosabb felada­tokat. Az ő feladata megóv* ni mestere nagy művét és ha lehet, tovább fejleszteni. 537 hold föld fölött rendelke­zik. Csak itt! Ezenkívül van egy burgonyatelepe Gönc- Ruszkán, a Sátoros-hegyek oldalában és — hogy minden talajféleség szerepeljen a szaporításra adott burgonya életrevalóságának kipróbálá­sában — egy harmadik Szé- csényben, a Dunántúlon. Nagy sikere volt burgonyatá­rolójával a februári kiállí­táson. Rend, pontosság, szívósság Mit tanultak Vili bácsitól? Ezt kérdem tale is, a por­tástól. a laboránslányoktól, a tudósoktól. A válasz mindig ugyanaz: rendet, pontossá­got. türelmet, kitartást, szí­vósságot és — furcsa szó —* koncentráltságot. Ha Vili bácsi egy problémán törte a fejét, hívhatták előadásra, jöhettek látogatók: — Dolgom van! — mondta kurtán és elvonult. Gátolni, bírálni, vitatkozni, tömören, ha érdemesnek tar­totta, szívesen beállt munka­társai közé is. De amiKor már világos volt a téma, nem érdekelte tovább. Újabb problémát keresett. Ez a türelem volt a sikere titka. És ezt tanulták meg tőle tanítványai. Gcsztelyi Nagy Zoltán LAPSZELEN Vizsgálat — szakértőkkel A tsz-ek alapszabályainak értelmében évente legalább egy alkalommal általános el­lenőrzést kell tartani. Az ilyen ellenőrzésekhez külső szakér­tői segítség is igénybe vehe­tő. Ilyen szakértői hálózatol szervezett a Tisza menti Tsz- ek Területi Szövetsége, amely ez idő szerint 45 fős, s köztük egyaránt vannak számviteli szakemberek, agrár- és gé­pészmérnökök. Ezenkívül a szövetség mellett megalakí­tottak egy revizori csoportot, melynek vezetőjét már több. mint két hónapja függetlení­tett státuszban alkalmazzák A szövetség 79 taggazdasága közül eddig 36 küldte be a szövetséghez vizsgálati szak­ember- és revizori igényét. Ed­dig tíz tsz-ben folytattak le általános számviteli, pénzügyi és egyéb speciális szakmai vizsgálatot. Egy-egy ilyen vizsgálat 5—10 napot vesz igénybe. Az eddigi tapasztalatok sze­rint a kellő szakemberekkel kiegészített általános ellenőr­zések sok hasznos útmutatást, figyelmeztető „jelzést” adtak a tsz-ek vezetőinek, ellenőrző bizottságainak. Több esetben éppen anyagi jellegű észrevé­tel az eredmény. Az sem közömbös, hogy az igénybe vett szakemberek felhívják a figyelmet: adott esetekben melyik szervnél, hi­vatalnál van az ügy szabá­lyos folytatása. Melyik válasz­tott testület hivatott az ügy továbbvitelére — a rendezés érdekében —, a tsz vezetősége vagy ellenőrző bizottsága. Igaz, a szövetség taggazda­ságainak még fele sem jelez­te eddig külső szakember igénybevételét tervezett álta­lános vizsgálataihoz. De ez nem jelenti azt, hogy a szö­vetség szervezése felesleges volna. Az eddigi eredmények szerint, ahová kérték a szak­ember vizsgálati segítségét, nem jártak ezzel rosszul. (asztalos) Tabi László: KIS TÖRTÉNETEK Ezt a történetkét egy Pest megyei községben hallottam amikor író-olvasó találko­zóra odafuvarozott engem egy intézmény. Öreg paraszt állított be egyszer a Földművesszövel- kezeti Könyvesboltba. Lehe­tett már vagy hetvenéves, ha ugyan nem több. — Láttam a kirakatban egy könyvet, azt adják ne­kem ide... — mondta, s már rá is bökött a pulton kirakott könyvek között ar­ra, amelyikre gondolt. Mert megvolt a könyv, persze, bent az üzletben is. Az Egészségügyi Minisztérium egyik kiadványa volt, a cí­me: „Legyen vagy ne le­I gyen?” Mint az olvasó bizo­nyára sejti, a gyermekáldás­sal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott. A boltvezető csodálkozott egy kicsit, hogy az öreg ép­pen ezt a már nem éppen neki szánt könyvet választ­ja a sok közül, de hát... Ki lát az emberekbe? Becsoma­golta a könyvet, s átnyúj­totta. Amaz kifizette, és el­vitte. De másnap már hozta is vissza, s mérgesen csapta oda: — Mit adtak maguk ne­kem, hallják? — Hát nem ezt kérte ma­ga, Mihály bácsi? — Ezt kértem. Persze hogy ezt. Csakhogy én azt hittem, a tsz-ről szól... ★ Ez meg velem esett meg a napokban, amikor fiatal lányok és fiúk közé hívott meg beszélgetésre egy könyvtár vezetője. El­mondtam az obiigát beveze­tő szavakat, s utána felszó­lítottam a mintegy harminc főnyi társaságot, hogy kér­dezzenek bátran, ily módon szokott kialakulni legkönu- nyebben az eszmecsere. Kérdeztek bátran. A hu­morról általában, a humo­ristaalkatról, a Ludas Ma­tyiről, színházról, moziról, erröl-arról. Azt kérdezi egy­szer csak az egyik ifjú, le­hetett vagy huszonkét éves: — Mit érez a humorista, ha megír egy karcolatot? Nevet rajta? Vagy el sem olvassa? Jó érzés? Gondoltam, hogy magasz­tos választ adok a naiv kérdésre. Kérdéssel kezdtem a feleletet: — Magának mi a foglal­kozása, tisztelt barátom? — Laboráns vagyok. — Végez kísérleteket? — Hogyne. Persze. — És mit érez, amikor egy kísérletet befejez? — El vagyok keseredve. — No csak — lepődtem meg —, s miért? — Mert én orvos akartam lenni, de nem vettek fel az egyetemre. — Röhög az osz­tály. A röhögés harsány és gúnyos, s az van benne: no, jól leégtem én is. Felte­szem a kezemet, csendet ké­rek, s azt mondom: — Szóval el van kesered­ve, mert orvosnak készült, de nem vették fel az egye­temre. Na', látja, hát ponto­san ezt érzi a humorista is. Ilyen nehezen még nem másztam ki a csávából. ★ Nyugdíjas és derék bará­tom meséli, így, ahogy el­mondom: — Gyakran mondják, hogy az élet igazságtalan. A ‘in 4 / tym lmon net naoetn-ti-i j _ nyal történt, az élet nagy igazságát példázza, hallgasd csak meg. Filmfelvétel volt a múlt héten abban a csen­des kis budai utcácskában, amelyben lakunk. Két éjje­len át volt filmfelvétel, es­tétől hajnalig. Tudja az ör­dög, hogy milyen filmet csi­náltak, de az bizonyos, hogy két éjszakán át nem alud­tunk. A filmesek ugyanis valami aggregátort állítottak fel, hogy árammal láthas­sák el a reflektorokat, s ez az aggregátor olyan lármát csapott, hogy alvásról szó sem lehetett. Ez a két át­virrasztott éjjel kizökkentett minket a kerékvágásból. Na­pokon át aludtunk reggel­től délutánig, este reggeliz­tünk, éjjel ebédeltünk, két­ségbeejtő volt a helyzet. Azt mondom a feleségemnek a negyedik este: „Ne virrasz- szurik megint, gyere, elme­gyünk a moziba. Valami magyar filmet adnak.’’ El­mentünk. S olyan álmosak lettünk a moziban, hogy at­tól kezdve minden rendbe jött. Visszaadta a magyar film, amit elvett. Megható ugge2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents