Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-09 / 82. szám

%. t/liai KBt>BT-MA6Y AROFIS5SAO 1576. áprfüs 9. Palesztinái menekültek napja Mind háborúnak meg­vannak'a maga menekültjei. Miután a fegyverek elcsen­desednek, az emberek több­sége visszatér otthonába, hogy helyreállítsa, folytassa feldúlt életét. Amikor 194B ban kitört az ellenségeskedés Izrael és arab szomszédai között, az izraeli fegyveresek az arabok "tízezreit űzték el szülőföldjükről. lakóhelyÜK- ról. Az 1949. évi fegyverszü­neti megállapodást követően Izrael azonban megtagadta az arab menekültek vissza­fogadását. Ekkor születtek a környe­ző arab országokban az első menekülttáborok. Libanon. Szíria, Jordánia és Egyiptom természetesen befogadta a menekülőket, de képtelen volt ténylegesen gondoskodni róluk. A második hullám az 1956-as szuezi agressziót kö­vetően érkezett az említett országokba. Újabb sátorváro­sok létesültek. s akadtak olyan menekültek is, akik most már másodszor kény­szerültek kezükbe venni a vándorbotort;. Mivel Izrael tudatosan és szisztematiku­san nyomta el a területén elő arab lakosságot, a menekül­tek — a fegyvemyugvás idő­szakában is — százával ér­keztek arab területekre. így 1963-ban az UNRWA, a pa­lesztinokét segélyező ENSZ- szervezet nyilvántartásában már 1 174 760 menekült neve szerepelt. 1907. júniusa után. amikor Izrael a legnagyobb arab területeket foglalta el. a földjükről fegyveresen el­űzött palesztin menekültek száma tovább nőtt, s ma már meghaladja a kétmilliót. 1948 után az lehetett volna az első lépés a béke felé. ha Izrael elismeri felelőssé­get és kötelezettségét a terü­letén élő arabok iránt. Ehe­lyett fegyverrel űzte el őket akkor is és azóta is az or­szágból, az izraeli területen maradiakkal szemben pe­dig politikai, vallási megkü­lönböztetést alkalmaz. Az ENSZ-ben majd minden év­ben megszavaztok egy hatá­rozatot, amely a menekültek befogadására és kártalanítá­sára szólította fel Izraelt. A határozatok azonban papíron maradtak. Izrael és nyugati támogatói arra számítottak, hogy a menekültek előbb vagy utóbb beolvadnak a környező arab országok la­kosságába, s ezáltal megol­dódik a probléma. Erre azonban nincs lehetőség mert az érintett arab or­szágok gazdasági fejlődésé­nek üteme ezt semmiféle mó­don nem tudná biztosítani. így lényegében mindmáig önálló csoportokként marad­tak fenn a palesztin mene­kültek. Hontalanságuk, nehéz sorsuk következtében hosz- szabb időn át kénytelenek voltak a befogadó ország po­litikai érdekeinek megfelelő­en tevékenykedni. Ebben a vonatkozásban a hatnapos háborút követően alapvető változás állt be. A palesztin partizáncsoportok kezdték el a harcot az izraeli megszál­lók ellen, s az a gerilla­harc, amelynek résztvevői mindenekelőtt, a palesztin menekültekből rekrutálódtak, azóta csak terebélyesedett. S e menekültek iránti szolida­ritást juttatja kifejezésre az, hogy április 9-ét — az arab népek melletti szolidaritás második nemzetközi konfe­renciájának résztvevői múlt év januárjában a Palesztin Menekültek Napjává nyil­vánították Bár a nemzetközi közvéle­mény továbbra is elítéli az egyéni terror módszerét, Bonn guatemalai nagykövetének meggyilkolása talán minden eddiginél jobban Latin-Ame- rika súlyos problémáira irá­nyította az érdeklődés reflek torait. Julio Cesar Monteneg­ro • elnök rendszere, amely közvetlenül és több szempont­ból is felelős a nyugatnémet diplomata sajnálatos halá­láért, hű maradt magához: miután morális — és ezzel együtt politikai — hitele nem­zetközi és hazai viszonylatban egyaránt a nullpont felé kö­zeleg, a sarokba szorítottak ol­csó menedékéhez folyamodik: az intézményesített brutali­táshoz. Hírügynökségi jelentések egybehangzó jelentései szerint az országban tömeges letar­tóztatások növelik az amúgy is csaknem elviselhetetlen fe­szültséget. A terror azonban sem „balról”, sem jobbról nem lehet célravezető. Az ország gondjait az észak­amerikai kizsákmányolás és a múltba merevedett félfeu­dális társadalmi-gazdasági struktúra okozza. Ezen a ba­jon sem egyéni gyilkosságok­kal, sem állami áldással fo­ganatosított terrorral nem le­het segíteni. Az általános latin-amerikai helyzet hű tükre az is, ami ezekben a napokban Domini­kában történik. Santo Domin- góban a rendőrség megszállta a dokkmunkások és a taxiso­főrök szakszervezetének szék­hazát. A főváros .egyeteméi ugyanakkor katonaság vette körül, amely hermetikusau elzárta a környező utcákat is. Nem véletlen, hogy a kabinet ■egyidőben volt kénytelen in­tézkedéseket foganatosítani a munkások és a diákok ellen: tart ettől a szövetségtől és er­re a jelek szerint minden oka meg is van. A közös munkás —diák akciók fő célja egy­szerre bel- és külpolitikai természetű, ami a latin-ame­rikai helyzet egész karakteré­ből következik: a haladás hí­vei szeretnék megakadályoz­ni, hogy Balaguer, TrujlUo egykori és Washington jelen­legi kedvence az elnöki szék­be üljön a május 16-án esedé­kes általános választások után. Balaguer számára az első számú lidércnyomás az általános sztrájk, amely a korlátlan amerikai támogatás ellenére is keresztülhúzhatja számításait. Úgy tűnik, a Santo Domin- góban letartóztatott, illetve körülzárt munkások, diákok, szakszervezeti vezetők elleni ideges kormányintézkedések pontosan egy ilyen sztrájk érlelődésének a legbiztosabb jelei. Péter Jáuos látogatása IJppsalában (Folytatás az l. oldalról) meg. A svéd főváros egyik legérdekesebb látványosságá­nak tartott múzeum tulajdon­keppen nem egyeb, mint a Wasa királyi zászlóshajó alu­mínium épületben elhelye­zett roncsa. A királyi zászlós­hajót 1628-ban bocsátották vízre a stockholmi kikötő­ben, néhány órával vízre bo­csátása után azonban a hirte­len támadt szél rohamban felborult és elsüllyedt. Hosz- szas kutatások után a hájót 1961-ben kiemelték és hozzá­láttak helyreállításához Az előbb említett alumínium épületben most egyedülállóan éí-dases nióasif; fdipik ■á-'ítiaa.yt féból" épült hajó konzerválása. Innen a külföldön is híres északi múzeumba vitt a ma­gyar vendégek útja. A szá­zadforduló táján épült múze­um különösen bútorokban, népviseletekben gazdag gyűjteménye ékesszólóan áb­rázolja a svéd nép életét a XVI. század elejétől egeszen napjainkig. A gazdag szerdai program este operaelőadással éri vé get. Péter János és kíséret.: Verdi: Don Carlos című ope­ráját tekintette meg a stock­holmi operaházban. tdvoziő táviratok hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából a szocialista országok párt- és állami vezetői üdvözlő táv­iratokban fejezték ki jókí­vánságaikat Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárá­nak, l.osonczi Pálnak, az El­nöki Tanács elnökének, Fock Jenőnek, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöké­nek és Kállai Gyulának, az országgyűlés elnökének. A magyar és a szovjet ve­zetők táviratváltását a sajtó már ismertette. A bolgár nép nevében Tó­dor Zsivkov, a Központi Bi­zottság első titkára, a minisz­tertanács elnöke és Georgi Trajkov, a nemzetgyűlés el­nökségének elnöke fejezte ki jókívánságait. A csehszlovák nép üdvöz­letét hudvik Svoboda,» a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnöke, dr. Gustáv Husák, a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkára és dr. Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság kormányának elnöke tolmácsolta. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnö­ke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke, Joszip Broz Tito, szintén táviratban fejezte ki jókívánságait. A Koreai Munkapárt Köz­ponti Bizottsága, a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság legfelsőbb népi gyűlése elnök­sége és a koreai nép nevé­ben Kim ír Szén, a Központi Bizottság főtitkára, a minisz­tertanács elnöke és Coj Jen Gen, a legfelsőbb népi gyűlés elnökségének elnöke küldött táviratot. A kubai nép üdvözletét dr. Osvaldo Porticos Torrado köztársasági elnök és Fidel Castro Ruz, a forradalmi kor­mány elnöke tolmácsolta. A Lengyel Egyséült Mun- kásp*Srí'’'KözpÖRw • Bizottsága, a Lengyel Népköztársaság ál­lamtanácsa és minisztertaná­csa nevében Wladyslaw Go- mulka, a Központi Bizottság első titkára. Marian Spyc- halski, az államtanács elnö­ke és Józef Cyrankiewicz, a minisztertanács elnöke to­vábbította üdvözletét. * Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság nü- nisztertanácsának elnöke és Zs. Szambu, a nagy népi hu- rál elnökségének elnöke szin­Gerencsér Miklós: fekeU tót 28. A Gestaponak általában megbízhatók az értesülései — vélekedett egykedvűen Deme­ter. — Iszok, igenis iszok! Nem kérek se vagyont, se kurvákat, sé magas pozíciót! Akinek nem tetszik, az csi­nálja helyettem! Van itt gu­mibot eleg, lehet verekedni, csak aztán birják gyomorral! Ismerték Weinhoff er duló- fuló természetét, mégis vá­ratlanul hatott ez a dühön­géssel határos kifakadás. De­meter már egyáltalán nem óhajtott egykedvű maradni. — Ideje észhez térned. Folytatni kell a munkát. Szedd össze magad, mert per­ceken belül kihallgatásra ké­retem Balogh Mihályt. — Köpök az egészre. Meg az éjjel agyonlövetem mind a tizenegy fickót. Sokkal egyszerűbb, mint a kimerü­lésig csépelni őket. — Azt mondtam, szedd össze magad —- tanácsolta nyersen a csendőr főhadnagy. — Szükségünk van az ügy törvényes lefolytatására! Weinhoffer mérge röhögés­be fordult. — Ha jól értem, most kö­vetkezik az, amit Prinz őr­nagy szerint el kellene ma­gyaráznod. A többiek még hangosabb lélekzetvétellel sem mertek beleszólni a két főnök vitá­jába. Demeter Zoltán annál nagyobbat sóhajtott, mintegy türtőztetve elhatalmasodó idegességét. — Jól érted. Csak azt nem érted jól, hogy miírt kell mellőznünk a te kedvenc módszeredet. — Csak tudnám, hogy miért éppen a kommunisták a ki­vételek . Azzal a jellegzetesen gú­nyos-udvarias tekintettel mérte végig Demeter a pol­gári felderítés parancsnokát, ahogy a foglyokat szokta a második kihallgatás elején. — Végtére is politikai nyo­mozók lennénk. Ebből pedig az következik, hogy elvár­ható tőlünk nemi politikai érzék. Azért nem bunkózhat- juk le ezt a tizenegy fickót csak úgy egyszerűen, mert a vagongyárban tizenegyezer munkás dolgozik. Vagyis mindegyikükre pontosan ezer szaki jut. Demonstrálni illik a szigorú törvényességet, el­végre jogállamban élünk. Még inkább illik vigyázni a munkások hangulatára, el­végre fontosabb a háborús termelés, mint a te rövidített eljárásod. Erről ennyit. Most pedig kéretem Balogh Mi­hály elvtársat. Bede Antal zászlós szó nélkül indult a fogolyért az alagsorba. Weinhoffer előké­születe annyiból állt, hogy kiadósat húzott a demlzVn- jából, míg Faragó az áram- fejlesztő gépet igazította ke- zeügyébe a padlóra. A fogoly Bede Antal zász­lós és Dobrai István őrmes­ter között lépett a szobába. Alig állt meg a szoba köze­pén, Weinhoffer ökölcsapása reccsent az orrán. Nyomban elöntötte a vér, de nem esett össze. — Ne vérezd össze a pad­lót! — üvöltött rá Dobrai és ő is a fogoly arcába súj­tott, Balogh Mihály ettől már a padlóra omlott. Dobrai me­netrendszerűen nyúlt a vizes­kannáért, eszméletre locsolta az ájult férfit tén üdvözölte zetőket. Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnöke, Willi Stoph, a minisz tertanács elnöke, Gerald edi­ting, a népi kamara elnöke és dr. Erich Correns, a demok­ratikus Németország nemzeti frontja országos tanácsának elnöke az NDK népének üd­vözletét tolmácsolta. Nicolae Ceausescu. a Ro­mán Kommunista Párt főtit­kára, a Román Szocialista Köztársaság államtanácsának elnöke és Ion Gheorghe Mau­rer, a minisztertanács elnöke, a román nép jókívánságait fejezte ki. A harcoló vietnami nép ne­vében Ton Duc Thavg a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság elnöke. Le Duan. a VDP első titkára, Truong Chinh, a VDK nemzetgyűlé­se állandó bizottságának el­nöke és Pham Van Dong, a VDK minisztertanácsának el­nöke küldött üdvözletét. A Dominikai Kommunista Párt Központi Bizottsága az MSZMP Központi Bizottságá­nak küldött üdvözlő táviratot, s elküldte jókívánságait a bo­líviai, a görög és az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottsága is. A Dél-vietnami Köztársa­ság ideiglenes forradalmi kor­mánya nevében Huynh Tan Phat kormányelnök, a Dél vietnami Nemzeti Felszabadí­tás! Front Központi Bizottsá­ga elnökségének nevében dr. Nguyen Huu Tho, az elnökség elnöke intézett üdvözletét a magyar vezetőkhöz. A Kínai Népköztársaság ál­lamtanácsa a Magyar Nép- köztársaság minisztertanácsá­hoz. az Albán Népköztársaság nemzetgyűlése a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csainak küldött üdvözlő táv iíátöt. * hosonczi Pálhoz, az Elnöki Tanács elnökéhez. illetve Fock Jenőhöz, a Miniszter­tanács elnökéhez intézett tá­viratban fejezték ki jókí­vánságaikat: Mohammed Za- hur sah, Afganisztán királya. Richard Nixon, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Ju­an Carlos Ongania, Argentí­na elnöke. Huari Bumedien, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság forradalmi tanácsának elnöke. I. Bau- douin, Belgium ki l ánya, Emilio Garrastazu Medici, — Alkalmasnak érzed ma­gad a kihallgatásra? — kér­dezte tőle Demeter. Kabátujjával itatta fel a vért az arcáról Balogh Mi­hály. Csontos alkatú, erős izomzatú fiatal­ember volt, érdes, nyu­godt vonásai is arról vallottak, hogy a tűrni tudók fajtájá­hoz tartozik. Délelőtt már borzalmasan megkínozták, szeme körül duzzanatok sö- tétlettek, szája feszesre püf- - fedt a lila daganatoktól. Válasz nélkül hagyta a kérdést. Demeter ráérősen beszélt hozzá. — Minden jel szerint te gyártottad Ácson a röpcédu­lákat. Ez annyira biztos, hogy már csak a te becsület­szavad hiányzik hozzá. Ré­szemről akár azonnal befe­jezettnek tekinthető a tár­gyalás, ha aláírod a jegyző­könyvet. Tessék, tiéd a kez­deményezés joga. Idősebb is gyengébb is volt Juhász Lajos, a klisé készí­tője, mégis hallgatni tudóit. Balogh Mihály semmiképp nem akarta értelmetlenné tenni az őszülő barát önfel­áldozását. — Nincs mit aláírnom. Demeter lehorgasztott feje a gondterheltség látszatát keltette. (Folytatjuk) Brazília köztársasági elnöke, A. O. Candia, a Bolíviai Köz­társaság elnöke, Neibin tá­bornok, a Burmái Unió For­radalmi Tanácsának elnöke, Dubley Szenanajake, Ceylon miniszterelnöke, Makariosz érsek, a Ciprusi Köztársaság elnöke, Dánia királya ne­vében Knud herceg trónörö­kös, V. Ibarra, Ecuador köz- társasági elnöke, Gamal A. Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke. Macias Ngáema, Egyenlítő-Guinea elnöke, Halié Szelasszie, . Etiópia császára, V. K. Kék- honén, a Finn Köztársaság elnöke, Georges Pompidou, a Francia Köztársaság elnöke, Afrífa, ghanai elnök. Julia­na, Hollandia királynője, V. V. Giri, az Indiai Köztársa­ság elnöke, Suharto tábor­nok, az Indonéz Köztársaság elnöke, Ahmed Hcssan-al- Bakr, az Iraki Köztársaság elnöke, M. Reza Pahlavi, Irán császára, Hirohito, Japán csá­szára. Szelim Ali Rabia, a Dél-jemeni Népi Köztársa­ság elnöki tanácsának elnöke, Husszein, Jordánia királya, Roland Michener. Kanada főkormányzója, Jomo Ke- nyatta, a Kenyai Köztársaság elnöke. Szabah el Szalem el Szabah, Kuwait állam emir- je. Shri Savang Vatthana, Laosz királya, Charles Helou, a Libanoni Köztársaság elnö­ke. II. Hasszán, Marokkó ki­rálya, II. Erzsébet angol ki­rálynő. Iszmail Nasziruddin sah, Malaysia szultánja, Ma- hendra. Nepal királya, Jaku- bu Gowon vezérőrnagy, a Nigériai Legfelsőbb Katonai Tanács elnöke, V. Olaf nor­vég király. Giuseppe Saragát, az Olasz Köztársaság elnöke. Franz Jonas, az Osztrák Köz­társaság elnöke, Jakja Khan, a Pakisztáni iszlám Köztár­saság elnöke, J. V. Alvarado, a Perui Köztársaság elnöke, Hans Peter Tschudi, a svájci államszövetség elnöke, VI. ■ Gusztáv Adolf, .Svédország., királya, Leopold Sedar Sen- ghor, a Szenegáli Köztársa­ság elnöke, dr. N uredd i n Atasszi, a Szíriái Arab Köz­társaság. elnöke. Nufneiri, a Szudáni Köztársaság kor­mányzótanácsának elnöke, Juszof bin Iszhak, a Singa­pore! Köztársaság elnöke, M. Sziad Barreh, a Szórnál! Köztársaság legfelsőbb for­radalmi tanácsának elnöke, államfő, Cevdet Sunay, a Tö­rök Köztársaság elnöke, Ha­bib Burgiba tunéziai elnök Jorge Pacheco Areco, az Uruguayi Kelertá Köztársaság elnöke, Rafa el, Caldera, a Venezuelai Szövetségi Köz­társaság elnöke. Mitja Riín- csics, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) elnöke. Abdul Rahman, Mai laysia miniszterelnöke, J. A, al> Dzsabir, kuwaiti minisz­terelnök, Süleyman Demireí török miniszterelnök. Számos külföldi ország kül­ügyminisztere Péter János külügyminiszterhez intézett üdvözlő táviratot, továbbá különféle hazai és külföldi szervektől, intézményektől, valamint sok közéleti sze­mélyiségtől érkezett jókíván­ság, üdvözlet az illetékes magyar szervekhez a felsza- hadulás 25. évfordulója al­kalmából. ■k A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága köszönetét fejezi ki a test­vérpártoknak, a pártszerve­zeteknek és mindazoknak, akik üdvözölték hazánk fel- szabadulásának 25. évfordu­lója alkalmából. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága A Magyar' Népköztárso.ág elnöki Tanácsa, a forradalmi munkás-paraszt kormány és az országgyűlés elnöksége köszönetéi fejezi ki azokért az üdvözletekért, amelyeket hazánk felszaba­dulásának ' 25. évfordulója al­kalmából a világ országainak államfőitől, kormányaitól és parlamentjeitől kapott. Lo- sonczi Pál, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke. Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Kállai Gyu­la, az- országgyűlés elnöke. külpolitikai összefoglaló Öli Latin-Amerika a Spreíl-ügy után iái Letartóztatások Guatemalában Üli Terror! utézkedések Dominikában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents