Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-07 / 80. szám

Adni és kérni őrjárat az erőgépek körül Hová lettek a kedvelt márkák ? mi osztály vezetője informál­ta olvasóinkat. A két uni­verzális erőgép közül a hu­szonnyolc lóerősből az első negyedévben 150-et kellett volna szállítani a gyárnak az ország számára. Ebből az első húszról adott kész jelzést március 27-én. A legfonto­sabb, ötven lóerős gépekből eddig a negyedévi szállítások­ból (százhúsz) már hetvenhat érkezett meg. Gyors vissza­kérdezés: mennyit kapott eb­ből Szabolcs. Pontos doku­mentáció szerint: ötöt. Kevés. Ha az egész országban ki- lencszáz a rendelés és abból száz Szabolcsé, miért kapta az eddiginek csak tizenötöd ré­szét? Válasz nincs. Találgatás van. Előfordul, hogy az erőgé­peket sürgető termelőszövet­kezetek közül a közelebbiek traktorost küldenek: vegyék át és vigyék el „lábon” a gé­pet. Ilyenkor a vagonrendelési nehézségekkel küzdő kereske­delmi apparátus szívesen en­ged, mindig csak a megyei keret terhére. De hány sza­bolcsi termelőszövetkezet tud­ja elküldeni Kispestre a trak­torosát? A Vörös Csillag Traktor­gyár kereskedelmi osztályán Szerelmy Tibor elvtárs, a sza­bolcsi ügyek intézője ad fel­világosítást. Március 31-ig, tehát a negyedév végéig csak harminc 28-assal lesznek le­maradva — 150 helyett 120 — és ezt is behozzák áprilisban. Viszont az ötven lóerősekből 14-gyel túlteljesítik a szállítási ütemet, 120 helyett 134-et ad­nak. Lemaradás és túlteljesí­tés náluk a negyedévi határ­időre szól. (Az AGROTRÖSZT viszont arra emlékszik, hogy tavaly az elmúlt év első ne­gyedévében is ütemesen szál­lítottak, nem az utolsó napon. Itt van az ellentmondás titka: a keiyskedelmi és vállalati nyelvhasználat között. Évek óta szokás volt, hogy a gyár ütemesen szállít. Most először ragaszkodik a határidőhöz.) Bezárul a kör A kör tehát bezárult A gyár nagy nehézségekkel küzd. Négyszáz főnyi mun­káshiánya van. A tröszt hiába sürgette már tavaly július­ban, októberben a többterme­lésre, idén nem tud többet adni. Ha kell, jövőre. A trösztnek is van mentsége. Tavaly ezerkétszáz erőgép he­vert a raktáraiban, nem akart utánuk büntetőkamatot fizet­ni, leállította a gyártást, nem kis nehézséget okozva ezzel a gyárnak. Egy kicsit előre kellene gondolkozni mindenkinek. A rekonstrukciós időszakot min­den közgazdász jósolta. A ja­vítási dotáció megszüntetése- a levegőben lógott. Két kérésünk van: a MÁV adjon kivételes sorelsőséget minden erőgépnek a most, a kereskedelemre zúduló mény- nyiségre. A tröszt pedig egé­szen kivételes kedvezményt adjon az ötven lóerősekre Szabolcsnak. Nekünk van rá a legnagyobb szükségünk. És egy örömhír: az erőgé­pek területén lemaradt cseh­szlovák fél áprilisra szállítást ígér ZetorokbóL Még egy: a Szovjetunió nem Ígért, hanem adott: a szerződésileg lekötött ötszáz erőgépen felül másik ötszázat soron kívül az erő­géphiányban szenvedő ma­gyar mezőgazdasági nagy­üzemek megsegítésére. Gesztelyi Nagy’ Zoltán A lakosság jobb ellátásáért bővíti tevékenységét a nyírségi tsz-társulás „A baj az, hogy a gazda­sági vezető vagy kér, de nem ad, vagy fordítva: ad ugyan pénzt, gépkocsit, munkaegy­séget, de nem kér. Letudja a kötelességét azzal a né­hány ezer forinttal, és fá­tyol az egészre...” Ez a megjegyzés egy megyei nép­művelési tanácskozás szüne­tében hangzott el. Néhány „tüzes” népművelő vitatko­zott: mi hiányzik az üzemi, falusi kulturálódás „mened­zsereiből.” Ügy mondták: a gazda, a tulajdonos szemlé­lete hiányzik. Sokszor, mintha a gazdasági vezető megszűnne vezető lenni, ha a művelődés szóba kerül. A szünetbeli beszélgetők az egyik legkényesebb prob­lémát bogozták. Ugyanis a gazdasági vezető ellenére, vagy jóindulatú támogatása nélkül, aligha bontakozhat ki életerős kulturális élet egy-egy üzemben, tsz-ben; vagy más munkahelyen. Ez olyan tény, amivel számolni kell, s ami még egy ideig sokszor a szubjektív adott­ságokon, magyarul a veze­tők művelődéshez, sőt a műveltséghez való viszo­nyán múlik. Egy megyei vizsgálódás kimutatta, hogy az igazgatói és úgynevezett jóléti alapoknak alig öt-hat százalékát használják fel az ipari jellegű vállalatok, üzemek a művelődés célja­ira. Nem különb a helyzet a mezőgazdaságban sem. ahol a kulturális alapok gyakran szétfolynak. Persze van fejlődés a né­zőpontokban majdnem min­den járásban. Révész Kál­mán tuzséri tsz-elnök a nép­művelési tanácskozáson mondta el: a kisvárdai já­rásban hét tsz. több, mint 300 ezer forintot „ad, össze” — kulturális létesítmények építéséhez, klubok, művelő­dési termek fenntartásához. Tuzséron pedig már több éves hagyomány, hogy a tsz a „kenyéradó” gazdája a művelődési otthonnak és az ifjúsági klubnak. Nem csak anyagilag gondoskodnak a fenntartásukról, hanem arra is kiterjed a tsz-vezetőség figyelme, hogy a művelő­dési otthon vezetője jól ér- zi-e magát. Mindig juttat­nak számára is illetmény­Szerkesztőségünknek kül­dött panaszos levél nyomán Öregsors Nyírparasznyán címmel közöltünk írást la­punk 1970. február 20-i szá­mában. A levél írója — nyilván tsz-járadékos — azt tette szóvá, hogy az örege­ket nem hívták meg a zár- számadási vacsorára. Ügy érezte, ezzel az idős alapító tagokat önérzetükben bán­tották meg. mert ők is ott szerettek volna lenni, együtt örülni és ünnepelni az eredményeket. A panasz­kodó sorok vezették a ri­portert, hogy több idős tsz- tagot felkeressen és beszél­gessen velük gondjaikról, életükről. Ezek után tette szóvá többek között, hogy bizony több gondot is for­díthatnának az öreg tsz-já- radékosokra Nyírparasz­nyán. Írásunkkal nem az volt a cél, hogy a tsz vezetőit el­marasztaljuk, csupán az, hogy néhány mulasztásra felhívjuk a figyelmet, s ha módjűkban áll, segítsenek. A megjelent írásra a tsz ve­zetői levélben válaszoltak Elsősorban és főleg nem azt kifogásolták, ami megjelent, hanem, hogy az újságíró földet, bár erre „felsőbb” rendelkezés egyáltalán nincs. Mindez — és a vásáros- naményi, a fehérgyarmati, a mátészalkai és a nyírbátori járások községeinek néme­lyikében tapasztalható ked­vező magatartás a gazdasá­gi vezetők részéről alap a népművelőnek a jó mun­kához. De nem minden! Er­re hívták fel a figyelmet a legutóbbi népművelési ta­nácskozás részvevői is. Az adás mögött, ugyanis — mint Kolláth László Kos- suth-díjas népművelő, a Má­tészalkai Járás Tanács VB- elnökhelyettese megfogal­mazta — nincs ott mindiga gazdasági vezetők meggyő­ződése, valóságos igyekeze­te a művelődés helyzetén z'.í javításában. Többen adnak, pontosabban nem „vétóz­zák” meg a vezetőség, a kulturális bizottság javasla­tát. De nem kérnek, nem tőrödnek vele, hogy tartal­mas és hasznos tevékeny­séggé alakuljon át a min­dennapi életben az az an-"'- gi támogatás, amelyet a kulturális gondozásra szán­tak. Letudják a gondját a néhány ezer forinttal, hogy ne zaklassák őket a járástól, a megyétől, más nem meg­felelő célra költik a kultu­rális alapokat. Adni és kérni, — bizony ez még nincs mindig össz­hangban a tsz-elnökök, gaz­dasági vezetők gyakorlatá­ban. Mert adni nem köny- nyű, — különösen, ahol sok a támogatásra szoruló idős és beteg tag, s a kulturális alapok egy tekintélyes ré­szét is ők kapják. Nem könnyű azért sem, mert előbb a gazdasági vezetőnek is el kell jutni addig, hogy felismerje az értelmét, hasz­nát a kultúra támogatásá­nak. Még nehezebb adni és kérni, — természétesen a le­hetőségekhez mérten, — mert ez már bizonyos veze­tési színvonalat, stílust, is feltételez. Mert nem az a jó menedzsere a művelődés­nek, aki nem garasos. ha­nem, aki jó gazda módjára szorgalmazza is, hogy a fo­rintok valóban gyümölcsöz­zenek a közösség javára. Páll Géza nem vette figyelembe azt, amit ők mondtak. Többek között ezt írták: „A cikknek olyan íze van, mintha községünkben az öregekkel senki nem törőd­ne, támogatásukról a terme­lőszövetkezetünk nem gon­doskodna. .. Elmondtuk azt is, hogy mi nem az egy liter borban vagy a szerény uzsonnában látjuk megol­dottnak (az öregek támoga­tását: szerk) hanem azzal, amit már a cikk megjele­nése előtt a termelőszövet­kezetünk vezetősége tett.” A nyírparasznyaj Uj Ba­rázda Tsz elnöke, párttitká- ra és a tanács elnöke által küldött levélre újra kimen­tünk a községbe és felke­restük Suba Károly elvtár­sat, a tsz-elnökét. Beszél­gettünk vele a megjelent írásról. Kétségtelen, hogy az utóbbi esztendőkben fejlő­dött a tsz, mely a kedve­zőtlen adottságú gazdaságok Tavasz agronómus nyelven azt jelenti: vegyszer, műtrá­gya, vetőmag, gép, alkatrész, üzemanyag, munkaerő. A három és fél hetes időjá­rási késés fokozottan veti fel a kérdést: el van-e látva me­gyénk minden nagyüzeme munkaeszközökkel? Járva a falvakat, azt tapasztaljuk, hogy a helyzet a legtöbb kér­désben megnyugtató, vagy közel kielégítő. Az ismétlődő panaszok egy téma körül sű­rűsödnek: nincs erőgép. Az erőgépek hiányát még súlyosbítja, hogy egy évtize­de megszervezett nagyüze­meink most érkeztek el re­konstrukciós időszakukba. Vagyis, például elhasználód­tak gépeik. Még jobban ösztönzi gépvásárlásra őket az a tény, hogy a gépjavítás ál­lami támogatása megszűnt. A megyében hozzávetőleges számítások szerint 150 erőgép­re lenne sürgősén szükség. A panaszok zöme a Vörös Csillag Traktorgyár univerzá­lis; elsőkerékmeghajtású, öt­ven lóerős gépe, az UE—50-es miatt hangzik el. Megválaszolandó kérdések Mi történt ezzel a valóban jó erőgéppel? Mi lett Korbuly János és Rhorer Emil nagy­szerű találmányával, melyért a gyár egykori főmérnöke és mai főtechnológusa Kossuth- díjat kapott? Csak a minap értesültünk róla, hogy egé­szen 110 lóerős példányáig to­vábbfejlesztik az osztrák Steyr-művekkel kooperáció­ban. A világon először mi ké­szítettünk ilyen „orrnehéz” erőgépeket, melyeknél a súly hatvan százaléka az első keré­ken nyugszik. Ezért, hogy vo­nóereje az első huszonnyolc lóerős példánynak is pontosan annyi volt, mint az akkori külföldi ötven lóerősöké: 1800 kilopond. Ezért, hogy a sza­bolcsi dimbes-dombos, laza talajokon olyan jó hasznát veszik. ?<• , . .: S végül: miért exportálunk idén is, ha idehaza nem tud­juk adni. Legvégül: miért végzett egészen szokatlanul nagyméretű hirdetési kam­pányt a gyártó cég megyei la­punkban is, a gép vásárlására buzdítva mezőgazdasági üze­meinket, ha baj van a szál­lítással? Ellenimondás Az első felvilágosítást Ba­logh Bertalan elvtárstól, a megyei AGROKER igazgató­jától kértük. Szerinte a ter­melőszövetkezetek panasza teljesen jogos. Idén száztíz erőgéppel többet rendelt Sza­kozott van. Igyekeztek az öregek helyzetén segíteni azzal is, hogy a részükre já­ró háztáji földet a falu ha­tárához legközelebb eső ré­szen adták ki. A tavalyi eredmények alapján 2 má­zsa szalmát, 3 mázsa ga- lyat-fát és 1 mázsa rozsot adtak az öregeknek. S mint levelükben írják: ... telje­sen díjtalanul.” Közlik to­vábbá, azt szerették volna, ha a cikket ezzel is kiegé­szítjük. Nos, most ez meg-’ történt. Csakhogy ez így nem teljesen pontos. Amit adtak, az igaz. csakhogy a rozs, a fa, a szalma haza- szállításáért meg kellett fi­zetniük az öregeknek a fu­vardíjat. Igaz az is, hogy a háztájit biztosítják az öre­gek részére (ezt törvény ír­ja elő!) csak hogy ha az öregek Zetort igényelnek, akkor óránként 30 forintot kell fizetniök, szántásért holdanként 100 forintot stb. bölcs azt elmúlt évinél és az első két'hónapban mégis öt- vennel kevesebbet kapott a megye. Főleg az UE-traktorok hiányoznak. Míg tavaly feb­ruár 28-ig 49 darabot értéke­sítettek, idén az év első két hónapjában egyetlenegyet sem. Az első negyedévben ese­dékes harminc darabból már­cius végéig mindössze nyolcat sikerült szerezni, azokat is különféle, más megyékkel kö­tött megállapodás alapján. Gyors telefon a Vörös Csil­lag Traktorgyárnak: illeté­kes azt válaszolja, nem érti a Szabolcs-Szatmár megyei AG­ROKER panaszát. Hiszen az UE—28-asokból mindössze egy töredékkel, 30 darabbal vannak lemaradva. Az UE— 50-esből meg egyenesen túl­teljesítésben vannak, 14 da­rabbal. Határidőre szállítanak az AGRÖTRÖSZT-nek. Miért éppen Szabolcs, az UE-gépek legnagyobb vásárlója marad ki a szállításokból? Gyors telefon az AGRÖ­TRÖSZT-nek. Illetékes kije­lenti, hogy nem érti a Vörös Csillag Traktorgyárat. Hi­szen az- UE—28-asokból még egyetlen darabot sem kaptak. Aznap, — március 27-én — jelezték telefonon ez év első húsz darabjának elkészültét. De a telefonértesítés még nem gép. Az ötven lóerősek szállí­tása sem kielégítő. A két felvilágosítás között — enyhén szólva —, igen nagy az ellentmondás. Mindkét fél­től részletesebb és pontos in­formációt kértünk. Üzemi és kereske­delmi nyelv A mezőgazdasagi gepek árusítását végző megyei vál­lalatok központjában, a buda­pesti AGROTRÖSZT-nél Ganz László elvtárs, a kereskedel­A Nyírségi Tsz-ek Önálló Értékesítési Vállalkozása, mely 12 tsz társulásából áll, a múlt esztendőben érte el első sikeres évét. A nyereség­részesedési tervet 297 ezer forinttal teljesítette túl; a plusznyereséget a társ tsz- ek a közös vállalkozás alap­bázisának további szilárdítá­sára fordítják. Ez lehetővé te­szi, hogy a vállalkozás to­vábbi fontos célokat tűzött maga elé. Idén az áruforgalmat to­vább bővítik. Fő feladat: a Vagyis minden szolgáltatást ki kell fizetniök. Elismerjük, helyes a tö­rekvésük az öregek támoga­tása. De még inkább becsü­lés övezné a vezetőket, ha megvizsgálnák, hogyan le­hetne e szolgáltatások ősz- szegét csökkenteni, esetleg el is törölni. Suba elvtárs ennek a vezetőség általi megtárgyalására ígéretet is tett. Elismerte azt is, bi­zony történt mulasztás a zárszámadási vacsora meg­rendezése körül. Igaz ugyan, hogy nincs akkora helyisé­gük, hogy egyszerre minden tagot vendégül láthatnának. Sajnos azonban az öregeket meg sem hívták. És ez nem volt helyes semmiképpen sem. Bár a főkönyvelő han­goztatta: „nem merült fel ilyen igény az öregek részé­ről.” Ez nem lehet érv. A tsz gazdasági és pártvezető­inek nem szabad megfeled­kezni pontosan azokról az lakosság jobb ellátása. Összes­ségében 33 százalék árufor­galmi növekedést terveztek. Burgonyából a tavalyi 144 vagonnal szemben idén 200 vagonnal vásárol fel és érté­kesít többet a vállalkozás. Babból. 350 mázsa lesz a terv szerinti nöf/ekedés, míg to­jásból megháromszorozódik (60 ezerről 200 ezerre nő) a forgalom. Almából a múlt évi 19 vagon helyett idén 75 va­gonnal értékesít a társulás. Baromfiból 150 mázsát hoz forgalomba. A vállalkozás tevékenységé­idős tsz-tagokról. akik e szövetkezet alapító tagjai voltak. Még akkor sem, ha betegek, már többsége ném tud dolgozni. Nem könnyű egy most fejlődőben lévő tsz-nek má­ról-holnapra megoldani az öregek gondját. De töreked­ni kell rá. Ez nem is hi­ányzik. Persze itt 104. több­ségében tsz-járadékosról van szó, a tagság harmadá­ról. S ha egynek-egynek keveset is nyújtanak, sokra megy. De azért van a tsz szociális bizottsága, is, ho<*v differenciáljon, megvizs­gálja, melyik öreg, hogyan él, s elsősorban a legrászorultabbakon segít­sen. Sajnos ilyen munkát nem végez a szociális bi­zottság. Mert — kétségtelen — nem minden idős tsz- járadékos szorul rá egyfor­mán a támogatásra. De van­nak, akik nagyon is rászo­rulnak. Sajnos, még az ágy­ban fekvő betegekre sem nyitják az ajtót, nem látogatják meg őket. Pedig nagyon jól esne ezeknek az embereknek. A február 20-án közölt cikkben írtuk: „Kétségkívül jól zárt a tsz. Készpénzben hetven forint volt az egy munkanapra jutó kereset, ben jelentősnek számít a közületek: iskolák, ipari üzé- mek, intézmények ellátása. 1 Megyén belül idén a társa, lás további bolthálózat bőví­tése várható. Nyíregyházán az eddigi egy zöldség-gyümölcs stand mellett — az év máso­dik felétől — másik két bolt is megkezdi üzemelését El­képzelés van a város húsellá­tásának javítására is, amire a vállalkozásnak megvan a lehetősége. Tervezik minőségi kenyérbolt nyitását, a Sóstón vendéglátóipari kombinát ki­alakítását. * ■ s majdnem egymilliót tud­tak még igy is tartalékolni.0 Most közöljük azt is, hogy a múlt évben 100 ezer forint volt a szociális alapjukon. Ezt 27 ezer forinttal túl is lépték. (Reméljük, hogy eb­ből jócskán, segítették az öregeket is!) Az idén már 120 ezer forintra emelték a szociális alap összegét. Bí­zunk abban, hogy az idős tsz-járadékosok — akik el­sősorban rászorulnak — se­gítséget kapnak belőle. Eh­hez persze arra van szük­ség, hogy ne feltétlen az kapjon segélyt, aki kér, ha­nem aki valóban ráutalt. Ezt vizsgálja a szociális bi­zottság, és ennek alapján döntsön a tsz vezetősége. ígérte Suba elvtárs: ápri­lis második felében össze­hívják az öregeket, megren­dezik az öregek napját, s amit a zárszámadási vacso­ra elmulasztásával vétettek — most pótolják. Ez jól fog esni az öregeknek. De az még nagyobb segítség lesz, ha a tsz vezetősége dönt: csökkenti vagy eltörli a tsz- járadékosok részére végzen­dő szolgáltatások díját. fark*» Katarin „Öregsors Nyírparasznyán** című cikkünk nyomán \ Az elmaradt meghívás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents